2. Megelőző vizsgálatok

Számos kutatás állította középpontjába Magyarországon, illetve Európában az iskolai értékátadási folyamatokat, az állampolgári nevelést, a politikai szocializációt, vagy legalábbis ezek egy-egy mozzanatát. E vizsgálatok egy része attitűdöket, cselekvési mintákat, valamint konkrét tárgyi ismereteket mért, s kereste az összefüggést a társadalmi háttérrel, megkísérelt az egyes kognitív tartalmak közötti kapcsolatokat szemléltető modelleket felállítani. Az eddigi kutatások, a kérdőíves vizsgálatok eredményeként megszületett adatbázisok megismerése alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a tolerancia és a konfliktuskezelés egyes módozatai, legfőképpen pedig az ezek között rejtező összefüggések eddig kevéssé kutatott területnek mondható. Az eddigi vizsgálatok az iskola mindennapos működéséből következő hatások, a tanár és a diák közti interakciók vizsgálatának, illetve általában az iskolai osztálynak mint szocializációs közegnek nem szenteltek különösebb figyelmet.

2.1 Állampolgári kultúra, politikai szocializáció

Szabó Ildikó és Örkény Antal 1996 májusában országos mintán (N=4245) tizenévesek állampolgári kultúráját vizsgálta. (Szabó-Örkény, 1998.) A kutatás [i] a diákok állampolgári kultúráját egyrészt a politikai hatalom, a társadalmi tények és az intézményrendszer felől, másrészt a különböző gondolkodási és cselekvési minták felől igyekezett megközelíteni. A kutatók minden tematikus részben elkülönítették az ismeretek, az érzelmek és az értékek szintjét. A vizsgálat előzményének mondható többek között Annick Percheron szójegyzékmódszere, mely azon a feltételezésen alapszik, hogy a tizenévesek a világban leginkább érzelmi alapon tájékozódnak. A módszer alkalmazása során a megkérdezettnek egy-egy politikai hívószó [ii] hallatán azt kellett megmondaniuk, hogy szereti-e vagy sem azt a személyt, fogalmat, intézményt, melyet a szó jelöl.

 A kutatás tapasztalata, hogy a fiúk ismeretei rendre pontosabbak, mint a lányokéi, illetve az egyes iskolatípusok között is jelentős a különbség: a gimnáziumba járó fiatalok megbízhatóbb politikai-földrajzi tudással bírnak, mint a szakközépiskolások. A legalacsonyabb pontszámot a szakmunkásképzőbe járók érték el. Hasonló hierarchia fedezhető fel a politikai érdeklődés terén is, mely kifejezésre jut a beszélgetések témájának megválasztásában, illetve a tömegkommunikációs fogyasztásban. A társadalmi aktivitás területén a szerzőpáros tapasztalata szerint már kissé árnyaltabb a kép: a lányok mintha szívesebben vennének részt különféle társadalmi szervezetek életében (1998: 105.), s bár esetükben a szakmunkásképzősök a legkevésbé aktívak, a fiúk esetében ez éppen fordítva van. Amíg a lányok inkább emberi jogi és jótékonysági szervezetek munkájában vennének részt, addig a fiúkat inkább a sport, a diákönkormányzat és a hagyományőrzés vonzza.

2.2 Társadalmi ismeretek

1998 tavaszán egy összehasonlító vizsgálat [iii] résztvevőjeként a jelen kutatás vezetőjének lehetősége nyílt társadalmi ismereteket mérő kérdéssort összeállítani. [iv] A kérdés az volt, van-e különbség e téren a roma és a nem roma diákok között, továbbá az iskola típusa mennyiben befolyásolja a diákok ismereteit (vagy az ismeretek hiányát). A társadalmi ismeretekre nem kizárólag az iskola van hatással, hanem az otthoni kulturális klíma is. Ily módon ki kellett szűrni a szülők hatását. A bevont gyerekek köre úgy lett kialakítva, hogy abban egyaránt megtalálható volt szociálisan hátrányos helyzetű kisebbségi (roma) és nem roma diák. Az iskolák kiválasztása során fontos szempont volt, hogy legyenek köztük olyanok, amelyekben a roma illetve a nem roma hátrányos helyzetű gyermekek számára rendszeresített úgynevezett felzárkóztató programok működnek, és legyenek olyanok is, ahol a szokásos, normál tantervi oktatás zajlik. A vizsgálat a nyolcadik osztályos tanulók tudásszintjét öt területen mérte: magyar nyelv- és irodalom, történelem, matematika, fizika, valamint társadalmi ismeretek. A társadalomismereti kérdéssor többféle képességet, több területet érintő tudást tesztelt, így szerepelt benne Magyarország földrajzi elhelyezkedésére, a demokratikus intézményrendszerre, fogalmi ismeretekre, napi politikai tájékozottságra és a cigányság létszámára vonatkozó kérdés. A kérdésekre adott helyes válasz 1-1 pontot jelentett, így alakult ki a társadalomismeret-teszt eredményét mérő index. A roma diákok 72,6%-a, míg a nem romák 86,2%-a tudta nyolcadikos korára, hogy Magyarország az európai kontinensen található. Mindkét csoport tagjainak több mint 80 százaléka válaszolt helyesen arra a kérdésre, hogy hány ember él Magyarországon, ám a felzárkóztatós diákok 17,8%-a tette ezt az adatot 50 millióra, mely nemcsak a társadalmi ismeretek, hanem a helyes számfogalom és becslési képesség kérdéskörére is ráirányítja a reflektort. 8,1% volt viszont azok aránya, akik jelentősen túlbecsülték (5 millióra) a magyarországi roma népesség nagyságát. Ez az információ nem egyszerűen ismeretekre derít fényt: a romák lélekszámának becslése a velük szembeni attitűd indikátora is. Tapasztalat, hogy a Gandhi Gimnázium cigány származású diákjai semmiben sem tértek el azonos korú nem cigány, nem felzárkóztató képzésben résztvevő társaiktól.

2.3 Magatartásmódok, konfliktuskezelés, az iskola belső világa

Cselekvési módokat vizsgált a Szabó-Csepeli szerzőpáros (1984), illetve Szekszárdi Júlia és munkatársai (Szekszárdi-Buda-Horváth, 2000.). Az előbbi szerzőpáros budapesti felsőtagozatosok körében végzett vizsgálatában arra volt kíváncsi, hogy amikor az egyik oldalon az igazgatói intő a tét, a másikon pedig az osztálytársak elismerése, hogyan döntenének a tanulók: "A konfliktusok sajátos esete az, amikor az osztálytársakkal való szolidaritás kerül szembe az iskola értékrendjével. Azt kérdeztük tőlük, hogy ha az osztály elhatározná, hogy április elsején nem megy be az első órára, mit csinálnának?" Megállapításuk szerint egy ilyen dilemmában a konformizmus bizonyul erősebbnek az iskolások körében (Szabó-Csepeli, 1984.). Az utóbbi, igen frissnek mondható (1998 májusában felvett) kérdőíves vizsgálat 13 és 16 évesek körében zajlott (N=3 500) az Országos Közoktatási Intézet szervezésében. Szekszárdiék kétféle kérdéstípussal próbálták feltérképezni a diákok erkölcsi kérdésekben vallott nézeteit. Az első blokkban a diákoknak különböző szituációk kapcsán kellett eldönteniük, miként cselekednének. [v] Az önkitöltős kérdőív második részében általános viselkedési módokról kellett ítéletet alkotniuk a diákoknak: abban kellett állást foglalniuk, hogy nagyon rossznak, elég rossznak tartják-e, ha valaki például "mindig, mindenben szembefordul a tanárokkal" vagy "mindig igyekszik a tanárok kedvében járni", "minden körülmények között ragaszkodik saját véleményéhez", illetve "bombariadóval fenyegetőzik", "lop az üzletben", avagy egyáltalán nem tartják rossznak ezeket a cselekedeteket. A módszer ismertetésekor a szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy a háromszereplős történeteken alapuló tematika akarva-akaratlanul posztulálja azt, hogy az érvényes normák mintegy eredendőek, a gyerekektől függetlenül léteznek a felnőttek világában, továbbá a jó, az erkölcsös, a helyes a tanárok oldalán van: mindig a gyerek az, aki számára problémát jelent az erkölcsös viselkedés, továbbá a tanárok és a gyerekek világa szemben áll egymással. A vizsgálat létjogosultságát azzal nyeri el, hogy a történetek kétségkívül az iskolai élet valóságos helyzeteit idézik fel, az egyes helyzetek pedig valóságosak abban az értelemben, hogy az osztálytársi szolidaritás értékét nem kérdőjelezik meg. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a serdülők az életkor növekedtével inkább hajlandók amellett a lehetőség mellett voksolni, mely vállalja a puskázást. Ez vélhetőleg az árnyaltabb önismeret kialakulásának jele, illetve az iskolai normák világával való szembefordulás megmutatkozása lehet.

2.4 Jogok az iskolában

Az Országos Diákjogi Tanács az I. Országos Diákparlament tapasztalatai alapján kutatást szervezett az iskolai házirendek diákjogi szempontú vizsgálatára. A Bíró Endre (1998: 173-181.) irányította kutatás 133 iskolai házirend tételes tartalmi vizsgálatából állt, s az iskola e fontos dokumentumának formai kellékeit, az általa szabályozott kérdések körét, a diákjogok gyakorlásával, érvényesítésével és védelmével kapcsolatos helyi módszerek, technikák meglétét, illetve a szöveg jogszerű vagy törvénysértő voltát és az eljárási kérdéseket vizsgálták felül. Mindez azért kiemelten fontos, mert az iskola olyan intézmény, melyre a Közoktatási Törvény és az Alkotmány egyaránt vonatkozik, tehát egyszerre kell igazodnia a törvényekhez, s egyszerre nevelnie. A valóságban a bevett gyakorlat, hogy a kultúrában gyökerező minták és cselekvési reflexek nagyon sok esetben ellentmondanak a törvényben foglalt jogoknak és kötelességeknek.

 A kutatók szerint az iskolai házirendek átfogó iskolabemutatásra törekednek, alapnormát, "irodalmi jellegű" szabályokat foglalnak magukba (p: 167.). Emellett nem nyilvánosak, nem közismertek, s ritkán születnek - vagy módosulnak - az arra előírt eljárási rend szerint. A házirendek kevesebb, mint egyharmadának aláírása utal a törvényes elfogadási rendre, "többségét az igazgató írja alá, s ez jól mutatja az iskolai hatáskörök felismerésének hiányát" (p: 174.). Bár a házirendek több mint 90%-ában már megjelenik a diákok joga, azok helyi gyakorlásának módszerei egyetlen egyben sem. Mindez azért fontos, mert bár sok esetben kitapintható a pozitívnak mondható pedagógiai szándék e fontos jogi dokumentumokban, ha az nem jogszerű formában jelenik meg, nem érheti el a kellő szocializációs hatást: a jogsértés legfeljebb újabb jogsértések alapjául szolgálhat, semmiképpen sem internalizál jogtudatos magatartást a serdülőben. Saját, két évvel későbbi pécsi házirend-tapasztalataim számos helyen egybecsengenek e vizsgálat megállapításaival.

 Gönczöl Katalinék A diákokat megillető jogok érvényesülése a középfokú oktatási intézményekben című 1998-as vizsgálata kilenc iskola felmérését vállalta fel, így sokkal inkább beszélhetünk esettanulmányról, mint bármely szempont mentén országosan reprezentatívnak mondható kutatásról. Mégis rendkívüli figyelemfelhívó ereje van annak, hogy az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosa indította meg e vizsgálatot. [vi] A kutatás kiterjedt az iskolák diákönkormányzatára, házirendjére, szervezeti és működési szabályzatára, a tanulók vélemény-nyilvánításának, illetve az egészség és testi épség megőrzésének feltérképezésére. Az iskolában a legsúlyosabb problémát az emberi jogok - főleg az emberi méltóság - tiszteletének hiánya okozza. "A diák tehát kiszolgáltatott helyzetben van az iskolában, és ez akkor a legsúlyosabb, ha az emberi méltóság tisztelete a saját családja körében sem jellemző, ezért panaszkészsége, az érdekérvényesítésre vonatkozó késztetése teljesen hiányzik. A kisebb településeken a jogilag lehetséges, de ténylegesen mégsem helyeselhető összefonódás, összeférhetetlenség is gátolja a tényállás felderítését, de a korrekt fegyelmi eljárást is." - állapítja megy a Hivatal 1999-es beszámolója. [vii]

2.5 Demokratikus állampolgári szocializáció

Jelen vizsgálat közvetlen előzményének mondható Ligeti György (2000) Demokratikus állampolgári szocializáció című kérdőíves-interjús vizsgálata, mely az 1999-2000 tanévben zajlott és Pécs összes középiskolai osztályát érintette. A kutató a munka során magyarázó modell felállítására törekedett: amellett, hogy leírást kívánt adni arról, ami a tizenévesek fejében található, a jelenségek magyarázata is szándékában állt. Alapfeltevése, hogy az a diák válik demokratikus gondolkodásmódú felnőtté, aki demokratikus légkörben nevelkedik. Azt kell tehát megvizsgálni, hogy akik ilyen klímában nevelkednek, vajon tényleg demokratikusabban gondolkodóbbak azoknál, akik nem. A felvétel másik fontos hipotézise, hogy az értékek mögött mindig érdekek is meghúzódnak, melyek hatással vannak a nevelési folyamat egészére. A harmadik kiindulópont végül az volt, hogy az iskola a társadalmi intézményrendszer részeként nemcsak a későbbi társadalmi életre készít fel, hanem mintegy felfogóernyője a külvilágban zajló folyamatoknak, így a más intézményekkel való kapcsolata alapjában határozza meg a falai között zajló nevelést.

előző

következő

Az oldal tetejére

  OKTATÁSI JOGOK BIZTOSÁNAK HIVATALA
  1055 - Budapest, Szalay u. 10-14.; e-mail: panasz@oktbiztos.hu