Oktatási Jogok Biztosának Hivatala

A kutatás első szakaszában végzett kvantitatív adatfelvétel célja kettős volt: egyrészt a mérhető, egymással összevethető információk összegyűjtése a későbbi matematikai feldolgozás számára, másrészt fellelni azokat az osztályokat, melyekben a későbbiekben a kvalitatív módszereken alapuló vizsgálat (tehát a résztvevő-megfigyelés és az interjúzás) megkezdődhet.

3.1.1 A főminta

A mintavételhez az Országos Közoktatási Intézet Győri Információs és Informatikai Központjának adatbázisát használtuk fel. Az általunk összeállított 60 osztályból álló minta többlépcsős csoportos mintavételi eljárással készült. A minta elemszámának meghatározásánál kettős szempont érvényesült: egyfelől az értékelhető válaszmennyiség elérésének igénye, másrészt az adatfelvételre fordítandó idő korlátai. (A magyarországi társadalomtudományi kutatások tapasztalatai azt mutatják, hogy megfelelő reprezentativitás mellett egy ezer-ezerötszáz főből álló mintából nyert válaszok alapján valós - a leírni kívánt populációt jellemző - következtetéseket vonhatunk le, még akkor is, ha tisztában vagyunk vele, hogy a kapott válaszok bizonyos hányada nem értékelhető.)

Az országos minta kialakítása során feltételeztük, hogy egy-egy középiskolai osztály létszáma átlagosan harminc fő, vagyis hatvan osztály megkérdezésével egy ezernyolcszáz fős mintához juthatunk, tíz százalék körüli értékelhetetlen válaszra, illetve a válaszadást megtagadóra számítva, hozzávetőlegesen N=1 500 fős elemezhető mintanagysággal dolgozhatunk. Mintánk az osztályban zajló képzés típusára (gimnáziumi, szakközépiskolai vagy szakiskolai), a település típusára (főváros, megyeszékhely, egyéb város), valamint az ország régióira (Budapest, Közép-, Észak-Kelet-, Dél-Kelet-, Észak-Nyugat- valamint Dél-Nyugat-Magyarország) nézve reprezentatív.

Az ország 1199 középiskolájának 17 403 osztályában tanuló diákok 28,9%-a gimnáziumi, 48,2%-a szakközépiskolai és 22,8%-a szakiskolai képzésben vesz részt. A teljes populációt jellemző megoszlásnak megfelelően a mintánkat alkotó hatvan osztályból 17 (28,3%) gimnáziumi, 29 (48,3%) szakközépiskolai és 14 (23,3%) szakiskolai. Az ország összes középiskolai osztályának 22%-a található Budapesten, 35,3%-a valamelyik megyeszékhelyen és 42,7%-a egyéb településen. Mintánk osztályaiból 13-at fővárosi, 13-at megyeszékhelyen, 34-et pedig egyéb településen működő iskolából választottunk ki. Szintén az országos megoszlásnak megfelelően a hatvan osztály 21,6%-a budapesti, 6%-a a közép-magyarországi-, 28,3%-a az észak-kelet-magyarországi, 13,3%-a a dél-kelet-magyarországi, 18,3%-a az észak-nyugat-magyarországi és 11,6%-a a dél-nyugat-magyarországi régióban található (ezek az arányok a teljes populációt tekintve: 24%, 7,4%, 25,7%, 13,1%, 17,3% és 12,5%).

Az országos minta 60 osztálya 19 iskola között oszlik el. A végső minta összeállításakor törekedtünk arra, hogy lehetőleg minél többféle iskolát keressünk fel - ennek megfelelően jártunk egyházi, nemzetiségi, művészeti középiskolában is. Az országos minta valamennyi válaszadója 11. évfolyamos diák. Az azonos évfolyamon tanuló diákok válaszai így összehasonlíthatók, nem kell az eltérő életkorból adódó torzulásoktól tartanunk - mindössze 181 igen választ kaptunk arra a kérdésre, hogy "ismételtél-e évet valaha?", vagyis feltételezhetjük, hogy a megkérdezetteknek körül-belül 90%-a 17 éves. Választásunk azért esett a 11. évfolyamra, mert az iskolájukban eltöltött bő két évnek köszönhetően a diákok már konkrét tapasztalatokkal illetve benyomásokkal rendelkeznek az intézmény működéséről, ismerik a szabályait (formálisakat és informálisakat), az erőviszonyokat, az elvárásokat és a lehetőségeket. Ugyanakkor még nem a továbbtanulás vagy éppen a tanulmányaik befejezése foglalkoztatja őket.

3.1.2 Alminták

Az elemzés törzsét képező országos minta mellett létrehoztunk három almintát is, melyek célja az összehasonlíthatóság megteremtése volt. Az alminták (1) egy megyeszékhely négy iskolájának húsz osztályából, (2) egy budapesti egyházi iskola négy évfolyamának összes osztályából, illetve (3) egy vidéki szakközépiskola valamennyi évfolyamának összesen 11 osztályából állnak. Az alminták a főmintával való összehasonlítás mellett - ha csak felületesen is -, de alkalmasak arra, hogy egy-egy speciális szempont mentén a különböző évfolyamok közötti összehasonlítások eszközei legyenek.

Az így nyer három alminta összesen 39 osztályból áll. Speciális tulajdonságuk, hogy segítségükkel megállapításokat tehetünk az adott iskolára vonatkozóan - szemben a főmintával.

3.1.3 A kérdőív

A nagy mennyiségű, statisztikailag elemezhető, egymással összehasonlítható adat felvételére a legmegfelelőbb eszköznek az önkitöltős kérdőívet tartottuk, amelynek összeállításánál felhasználtuk az 1999-2000-ben Ligeti György vezetésével - a középiskolai demokratikus állampolgári szocializáció témájában - folytatott kérdőíves-interjús vizsgálat kérdőívét.

A végleges kérdőív (lásd a mellékletben) szerkezetét tekintve két fő részre bontható: a kérdések többségét tartalmazó első részben a diákok iskolához, munkához való viszonyára, iskolai élményeire és eredményeire, jövőbeli terveire vonatkozóan gyűjtöttünk információkat. A kutatás témája szempontjából legizgalmasabb kérdésekkel a demokratikus magatartásformákra igyekeztünk rátapintani három dimenziót vizsgálva:

A kérdőív második részében a kemény változók kialakításához szükséges kérdések kaptak helyet: a kérdezett neméről, a szülők iskolai végzettségéről, a család anyagi, gazdasági hátteréről kívántunk információt szerezni. A kérdőíves adatfelvétel során egyaránt alkalmaztunk nyitott és zárt kérdéseket. A zárt kérdések használata mellett szóló érv, hogy általuk könnyebben feldolgozható válaszokhoz jutunk, a nyitott kérdések ugyanakkor helyet adnak árnyaltabb, életszerű válaszoknak - nem kényszerítik a válaszadót kategóriákba, ugyanakkor feldolgozásuk is nehézkesebb és a válaszok alapján képzett kategóriák nemegyszer az elemző szája íze szerint valóak.

3.1.4 A kutatásban résztvevők és felkészítésük

A kérdőíves adatfelvétel 2000 október 24. és 2000 december 6. között, míg a kérdőívek kódolása 2000 november 21. és 2000 december 22. között zajlott, mely munkafázisok eredményeként jött létre a végleges adatbázis, (N₁=1 447 diák; 54 osztályfőnök - főminta). 2001 március-áprilisában történt meg a három almintát jelentő adatfelvétel, a korábbival teljesen megegyező kérdőív kitöltetésével. Eredményeként egy N₂=996 diák és 37 osztályfőnök válaszadóból álló kontrollcsoportot nyertünk. A debreceni iskolákban a kérdezést Murányi István vezetésével a Kossuth Lajos Tudományegyetem hallgatói végezték. Az adatfelvétel és a kérdőívek kódolása az Eötvös Loránd Tudományegyetem Szociológiai Intézetének hallgatóinak aktív és nélkülözhetetlen közreműködésével történt. Ezúton szeretnénk köszönetet mondani a kutatásban résztvevőknek: Sógorka Ildikónak, Füvesi Ágnesnek, Gelsei Gergőnek, Simon Erzsébetnek, Fellegi Borbálának, Velti Nikolettának, Horváth Valériának, Rostás Krisztinának, Tankó Andreának, Boros Juliannának, Lócskai Teréziának, Kerényi Tamásnak, Ádám Évának, Karmazsin Eszternek, Varga Attilának, Gyulai Dávidnak, Pintér Szabolcsnak, Bogdán Melindának és Dósa Lászlónak. [i]

A kérdőíves felvételt bonyolító kérdezőbiztosok felkészítése során nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy a kérdezők figyelemmel legyenek az adott osztállyal való aktív kommunikáció megindítására: ez az a momentum, mely során lehetőségünk nyílt személyesen felvenni a kapcsolatot a középiskolás diákokkal és tanáraikkal.

A felkészítés és a teljes kutatás során a legfontosabb szempont számunkra a kutatás etikai szabályainak betartása, illetve a vizsgálat jogszerű lefolytatása volt. Meggyőződésünk, hogy egyetlen szociológiai felvétel (de különösen egy jogtudatossággal, demokratikus szocializációval kapcsolatos vizsgálat) sem sértheti a vizsgált személyek és intézmények jogait, nem okozhat semmiféle pszichés károsodást.

Az adatfelvétel során minden egyes osztályban, ahol megtörtént az önkitöltős kérdőív szétosztása és kitöltetése, elmondtuk, hogy a válaszadás név nélkül történik, önkéntes, továbbá a kérdőívekbe nem nyerhet bepillantást sem az osztályfőnök, sem az iskola más dolgozója. [ii] A kérdezőbiztosok minden esetben megvárták, amíg a kérdezett középiskolás diákok jelezték, hogy megértették a feltételeket (és azokat el is fogadták). A kérdőív kitöltetését egy-egy egyetemi hallgató segítette az osztályban, minden esetben megkértük az érintett tanárokat, hogy lehetőleg ne legyenek jelen. Úgy gondoltuk - s ezt tapasztalataink alá is támasztják -, hogy a diákok így könnyebben, őszintébben válaszolnak, mondják el a véleményüket és nyilatkoznak saját iskolájukkal kapcsolatos kérdésekről. Általános tapasztalatként elmondható, hogy a diákok többsége nem terhes kötelezettségnek élte meg a kérdőív kitöltését, a nyitott (szöveges választ váró) kérdésekre viszonylag nagy arányban válaszoltak. A kérdezést koordináló hallgatókat inkább tekintették kortársuknak, mint felnőttnek, és számos esetben az óra végére beszélgetés alakult ki a kérdező és a diákok között. A kérdőívek válaszai mellett ezek a beszélgetések, illetve ami ezeken a beszélgetéseken keresztül leszűrődött az intézmény szellemiségéből, hangulatából segített számunkra eldönteni, mely intézmények legyenek további mélyfúrásaink helyszínei, a kvalitatív módszerekkel vizsgálandó iskolák.

3.1.5 Pilot study - a mérőeszköz próbája

A pilot study során egy budapesti középiskola két tizedikes osztálya töltötte ki a kérdőívet. Figyelembe vettük a diákok kérdésekre vonatkozó megjegyzéseit, észrevételeit, és az itt nyert tapasztalatok alapján módosítottuk, majd készítettük el a kérdőív végleges változatát. A kérdőív összeállításánál törekedtünk arra, hogy az az életkornak megfelelően legyen megfogalmazva, a diákok számára releváns kérdéseket tartalmazzon, s annyi idő alatt lehessen kitölteni, amennyi ideig az életkorra jellemző figyelmi szint még fent marad.

3.1.6 Az adatfelvétel helyszínei

A kiválasztott iskolák igazgatóival először telefonon vettük fel a kapcsolatot, az ezt követő személyes találkozás során módjukban állt megismerni a kérdőív tartalmát, a kutatás célját, illetve lehetőségük nyílt a kérdőív kitöltésének időpontját egyeztetni.

A kutatás során mindegyik megkeresett iskola részéről nyitottsággal, segítőkészséggel találkoztunk, csupán egyetlen helyen zárkóztak el a kérdőív kitöltésétől, arra hivatkozva, hogy már több hasonló kutatásban vettek részt, és egy következő már túlságosan megterhelő lenne mind a diákok, mind a tanárok számára. Minden olyan iskola, melyben a vizsgálat során kérdőívek kerültek kitöltésre, illetve interjúk készültek, írásban nyilatkozott arról, hogy engedélyezi vizsgálatunkat. A legtöbb helyen azt kérték, hogy a kutatási nyersanyagok feldolgozását követően adjunk valamiféle visszajelzést az iskola számára. Ezt mi is fontosnak tartjuk, s e beszámoló elkészítését követően tapasztaltaink összefoglalását megkíséreljük minden érintett oktatási intézménynek megküldeni.

A diákok mellett az érintett osztályok osztályfőnökeivel is kitöltettünk egy - a számukra összeállított - kérdőívet; az így nyert válaszok segítségével következtetéseket vonhatunk le a tanár és a diákok között zajló értékátadási folyamatokról, illetve több nézőpontból vizsgálhatjuk ugyanazokat a kérdéseket, jelenségeket.

A teljes (fő- és al-) mintába került iskolák: Tamási Áron Általános Iskola és Gimnázium (Budapest, XII. ker. Mártonhegyi út 34.), Szabóky Adolf Műszaki Szakközépiskola és Szakmunkásképző (Budapest, IX. ker. Soroksári út 75-77.), Wesselényi Miklós Műszaki Szakközépiskola és Szakiskola (Budapest, XIV. ker. Várna u. 23.), 12. sz. Ipari és Kereskedelmi Szakközépiskola és Szakmunkásképző (Budapest, XX. ker. Kossuth u. 35.), Zsigmond Téri Gimnázium, Műszaki Szakközépiskola és Szakmunkásképző (Budapest, II. ker. Lajos u. 1-5.), Halásztelki Református Agrárium, Szakközépiskola, Szakképző Iskola és Kollégium (Halásztelek, Rákóczy u. 17.), Jókai Mór Közgazdasági Szakközépiskola és Lánykollégium (Pápa, Veszprémi út 45.), Pápai Református Kollégium Gimnáziuma (Pápa, Március 15. tér 9.), Árpád Szakképző Iskola és Kollégium (Székesfehérvár, Seregélyesi u. 182.), Zichy Mihály Iparművészeti, Ruhaipari Szakképző Iskola és Kollégium (Kaposvár, Szántó I. u. 11.), Illyés Gyula Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium (Dombóvár, Bajcsy-Zsilinszky u. 2.), 516. sz. Ipari Szakképző Intézet és Szakközépiskola (Dombóvár, Népköztársaság u. 21.), Irinyi János Középiskola (Kazincbarcika, Egressy Béni u. 1.), Deák Ferenc Szakképző Iskola (Kazincbarcika, Herbólyai u. 9.), Dobó István Gimnázium (Eger, Széchenyi u. 19.), Szondi György Szakközépiskola és Szakiskola (Balassagyarmat, Régimalom út 2.), Wattay Középiskola (Kiskőrös, Árpád u. 20.), Petőfi Sándor Gimnázium, Kertészeti Szakközépiskola és Kollégium (Kiskőrös, Árpád u. 4.), Német Nemzetiségi Gimnázium és Külkereskedelmi Szakközépiskola (Pilisvörösvár, Szabadság út 21.), Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium (Debrecen, Szent Anna u. 17.), Svetits Katolikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Diákotthon (Debrecen, Szent Anna u. 20-26.), Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola (Debrecen, Vénkert u. 2.), Bethlen Gábor Közgazdasági és Postaforgalmi Szakközépiskola (Debrecen, Piac u. 8.), Scheiber Sándor Általános Iskola és Gimnázium (Budapest, Laky Adolf u. 38-40.).

Az iskolákat a kutatási beszámolóban a későbbiekben sehol nem említjük meg név szerint. Köszönettel tartozunk a kutatásban résztvevő valamennyi iskolának a nyitottságért és a segítőkészségükért, amivel minket fogadtak, továbbá a ránk fordított időért és energiáért.

3.2 A kvalitatív adatfelvétel

3.2.1 Első fázis

A kérdőíves adatfelvétel során megismert iskolák közül kiválasztottunk hármat, ahol már a kérdőív kitöltése résztvevő-megfigyelést végeztek a kutatásban dolgozók tanórákon, illetve lehetőségük nyílt spontán beszélgetésekre a diákokkal, tanárokkal. Az itt tapasztaltak felkeltették érdeklődésünket az iskolákban zajló folyamatok iránt. Az iskolák kiválasztásánál szempontként szerepelt az is, hogy lehetőleg különböző képzési típusú, az ország eltérő régióiban található intézmények legyenek. Ennek megfelelően a három iskola közül az első egy nyugat-magyarországi gimnázium, a második egy kelet-magyarországi településen található szakközépiskola, a harmadik pedig egy Budapesten található vegyes képzésű oktatási intézmény volt.

A két vidéki középiskolában egy-egy hetet töltöttünk el. A lehető legközvetlenebb kapcsolat kialakítása és az intézményekben zajló szocializációs folyamat alapos megismerése érdekében mindkét helyen az iskola kollégiumában laktunk, menzáján étkeztünk. Állandó jelenlétünk számtalan alkalmat adott spontán beszélgetések kialakulására, valamint megkönnyítette a kapcsolatfelvételt tanárokkal és diákokkal egyaránt. Mindeközben, abban az időben, amíg a kutatási helyszínen tartózkodtunk - akár az iskolában, akár a kollégiumban, akár az ebédlőben - nem feledkezhettünk meg arról, hogy mi azért vagyunk ott, mert dolgozunk. A folyamatos odafigyelés, információkra, benyomásokra való nyitottság, a kontroll saját reakcióink, magatartásunk felett komoly feladatot jelentett. (A budapesti középiskolában néhány tanítási nap óráin, valamint az iskolai napok programjain vettünk részt.)

Mindegyik kutatási helyszínen a kérdőívvel vizsgált, tizenegyedik évfolyamos osztályok óráit látogattuk, diákjaival interjúztunk elsősorban. Az órákon végzett résztvevő-megfigyelések célja volt, hogy a szereplők - tanár-diák és diák-diák - közti interakciókról képet kapjunk: hogyan, mennyit és milyen tartalommal kommunikálnak egymással, illetve milyen technikákat használnak az órán felmerülő konfliktusok feloldására. Tapasztalataink szerint az ismeretek átadásának napjainkban is szinte kizárólagos módja az - egyirányú kommunikációval jellemezhető - frontális óravezetés, amely nem hagy teret a diákok megnyilvánulásaira. Márpedig a vélemények, gondolatok építő jellegű közlésének, a kérdésfeltevés képessége, a vitakészség a gyakorlatban fejlődhet csak.

Módszerünkkel - nevezzük az osztály és a tanár követésének - mindkét félről összetett kép megszerzésére törekedtünk. Lényegében arról van szó, hogy egyrészt egy-egy konkrét osztálynak a különböző tanárokkal, másrészt egy-egy kiválasztott tanárnak a különböző osztályokkal közös óráin vettünk részt. A tanítási órákon kívül vezetőségi értekezleteken, osztályozó konferencián végeztünk résztvevő-megfigyeléseket, mely alkalmak mind hasznos tapasztalatokkal szolgáltak az iskolákban zajló döntéshozási folyamatokról, illetve a tantestületeken belüli viszonyokról, ellentétekről.

A narratív interjúk és csoportos beszélgetések alapján összeállt egy-egy kép a vizsgált iskolákat jellemző konfliktuskezelési technikákról, az előforduló konkrét konfliktusokról, a döntéshozási mechanizmusokról, a diákönkormányzatok szerepéről. Az interjúk segítségével célunk volt feltérképezni, hogy az iskola polgárai hogyan kerültek az adott intézménybe, milyen folyamaton keresztül váltak az iskola életének részévé. Tanárok esetében kíváncsiak voltunk arra, hogy rendelkeznek-e (és ha igen, akkor milyen) kialakult társadalomképpel, valamint mennyit foglalkoznak az osztályukkal - mennyire intenzív a tanár és az osztály diákjai között zajló értékátadási folyamat.

3.2.2 Második fázis

A kvalitatív adatfelvétel következő fázisában - 2001 április 10. és május 21. között - a mintánkat alkotó iskolák közül összesen tizenötben az igazgatókkal, diákönkormányzatot patronáló tanárokkal és diákönkormányzatot vezető diákokkal készítettünk strukturált interjúkat.

Valamennyi interjúalanynál ugyanazokra a tudattartalmakra kérdeztünk rá, rögzített kérdés-szerkezetben. Ennek köszönhetően az elkészült 46 interjú összehasonlítható, egymással összevetve elemezhető. Az interjúzást megelőző próbainterjúk - amelyek egy budapesti középiskola diákjaival, tanáraival készültek - kettős célt szolgáltak: a hallgatók számára lehetőséget teremtettek az interjús szituáció megismerésére, s egyben az összeállított interjúvázlatok működésének ellenőrzésére is alkalmat biztosítottak. Az interjúvázlatokat (lásd a mellékletben) a majdani interjúkat készítő hallgatókkal közösen állítottuk össze.

A diákokat egy narratív jellegű bevezető rész után, a diákönkormányzathoz való viszonyukról kérdeztünk bővebben, illetve lényegében érintettük a kérdőív kérdéseinek többségét. Önmaga és a családi körülményeinek néhány mondatban történő bemutattatása a kezdeti feszültségek és gátlások feloldására alkalmas módszernek bizonyult. Az interjú központi motívumát a diákönkormányzatra és a diák hozzá fűződő viszonyára irányuló kérdések alkották. A diákönkormányzat tevékenységének, működésének helyi jellegzetességein túl a beszélgetésekből az interjúalanyok attitűdjeiről, jogtudatosságáról, iskolai pályafutásáról és jövőképéről, valamint az iskolákban előforduló konfliktusokról, azok kezelési módjairól nyertünk összetett - tizenöt iskola jellemzőit megragadni szándékozó - benyomást.

Az iskolaigazgatókkal készített interjúk vázlatának fő irányait egy életutat és világképet boncolgató kérdéscsoport, valamint az iskolai konfliktusok megoldásában felvállalt szerep, a diákság és a tanári kar tagjaival való kommunikáció jellemzőinek megragadását célzó kérdések alkották. Leginkább az iskolavezetőkkel készített interjúk öltöttek formális, kicsit talán hivatalos jelleget. Természetszerűleg egy igazgató nem szívesen beszél olyan esetekről, amivel "rossz fényt vethet" a saját intézményére - a kérdező rátermettségén és gyakorlottságán múlhat, hogy sikerül-e egyfajta bizalmi légkört megteremtenie. Ehhez sok esetben a szükséges idő hiányzott a leginkább.

A diákönkormányzatot patronáló tanároknál különösen a diákönkormányzat támogatásának általa megvalósított vagy megvalósítandó módjára, eszközeire, tevékenységével kapcsolatos terveire, a tanári kar tagjaival és a diáksággal kialakított kapcsolatára, joghoz való viszonyára voltunk kíváncsiak.

3.2.3 Résztvevő-megfigyelések

A vizsgálat minden szakaszában résztvevő-megfigyelést végeztünk, melyek eredményeit jegyzőkönyveztük. Iskolai rendezvényeken, fórumokon, fegyelmi tárgyalásokon, illetve a vizsgálat második és harmadik szakaszában tanítási órákon vettünk részt. E vizsgálati módszer alkalmazásával, illetve az ebből nyert információk felhasználásával kapcsolatban óvatosságra ad okot az a szociálpszichológia által leírt hatás, amelyet egy idegen személy jelenléte fejt ki bármely szituáció szereplőinek viselkedésére. A diákokkal és a tanárokkal folytatott beszélgetések alapján azonban elmondhatjuk, hogy egyik szereplő (se tanár, se diák) sem képes a végtelenségig kibújni a bőréből, vagyis az általunk megfigyelt tanórákon - feltételezésünk szerint - hasonló helyzetek adódnak, interakciók zajlanak akkor is, ha mi nem vagyunk jelen megfigyelőként.

A résztvevő-megfigyelést tartjuk a legalkalmasabb eszköznek arra, hogy pillanatfelvételeket készíthessünk az adott iskola, osztály és tanári kar légköréről, információt nyerhessünk a diákokat és a tanárokat foglalkoztató aktuális kérdésekről.

3.2.4 Interjúk

A vizsgálat során tanulókkal, tanárokkal, iskolavezetőkkel, szülőkkel készítettünk strukturált interjúkat. Az interjú szerepe e kutatás során az volt, hogy a kérdőíves vizsgálat során összegyűjtött adatoknak valóságalapja legyen, azok ne csak számok maradjanak. Az interjúk túlnyomó többsége strukturált interjú, mely minden interjúalany esetében lényegében ugyanazon tudattartalmakra kérdez rá.

Ezek mellett nagyon fontos volt számunkra a narratív interjú, melyek lényegében magnóval rögzített szabadbeszélgetések voltak: ez esetben módunk nyílt azokat az összefüggéseket, újabb vizsgálati szempontokat feltárni, melyeket a kérdőív elfed a szemünk elől. A pedagógusokkal készített interjúkkal jogtudatosságukat, joghoz való viszonyukat kívántuk vizsgálni.

Akár pedagógussal, akár diákkal készült az interjú, fontos szempontnak tartottuk, hogy lehetőleg ne az adott intézmény (iskola vagy kollégium) falain belül zajlódjék a beszélgetés, hanem semleges közegben, ahol nem kell attól tartani, hogy az iskola bármely más szereplője tanúja lehet a beszélgetésnek, és ez a tény esetleg meggátolja az interjúalanyunkat abban, hogy elmondja gondolatait, beszéljen tapasztalatairól.

A vizsgálat tíz hónapos ideje alatt 110 interjút készítettünk, ezek túlnyomó többsége strukturált interjú, kisebb hányaduk életút interjú, narratív interjú, illetve csoportos beszélgetés volt. Az interjúk mindegyikét magnetofonnal rögzítettük és legépeltük.

3.2.4 Az iskola dokumentumai

A vizsgált iskolák házirendjeit dokumentumelemzés alá vetettük. Hipotézisünk szerint a demokratikus nevelés alapja az iskola demokratikus légköre, a konfliktusok demokratikus úton történő megoldása; s a házirend - mint az iskola legfőbb jogforrása - hűen tükrözi ezek meglétét vagy hiányát.

Összesen három kutatási helyszínen utasították el arra irányuló kérésünket, hogy megkaphassuk az iskola házirendjének egy példányát: ezek közül az egyik iskolában érthetetlen módon engedélyezték, hogy a kérdőíves adatfelvételt koordináló hallgató szó szerint lemásolja a dokumentum tartalmát. Néhány mondatban összefoglalva az elemzések tapasztalatait - bővebben a III. fejezetben foglalkozunk a témával - elmondhatjuk, hogy az általunk vizsgált dokumentumok jogszerűsége hagy kívánni valót ,aga után. Elsőként meg kell jegyezni, hogy a részünkre átadott - aktuális, 2000 telén érvényben lévő - iskolai jogforrások közül számos két-három évvel ezelőtt lépett hatályba, előfordult 1995-ös dátumozású is. Nagy részük a formai követelményeknek sem felelt meg. A tartalom elemzése során tapasztaltak közül itt két jelenségre hívjuk fel a figyelmet:

- a szabályozások hiánya: így a fegyelmi tárgyalás lezajlásának vagy a diákönkormányzat működésének egyáltalán nem látható szabályozása

- a túlszabályozás: az iskola a diákok életének azon kérdéseivel kapcsolatban fogalmaz meg szabályokat, amelyekre nincsen jogszabályi felhatalmazása.

[i] Külön köszönjük a kódolásban való közreműködését Cseri Györgyinek és Márton Viktóriának, illetve a szöveg korrektúráját Vratarics Petrának.

3. A kutatásunk során alkalmazott módszerek és a vizsgálat lezajlása

3.1 Kérdőíves felvétel