Kutatásunk egyik alaphipotézise, hogy az az iskola, amelynek jól működő diákönkormányzata lehetőséget teremt a konszenzusos döntéshozásra és problémamegoldásra, az érdekérvényesítésre, a konfliktusok felszínre jutására, demokratikusan gondolkodó polgárokat nevel.

 A diákönkormányzat aktivitásának egyik indikátora, hogy a diákok mennyire vannak tisztában az önkormányzatukat megillető jogokkal, a másik - eddig még nem tárgyalt - fokmérője pedig mindaz az eredmény, ami megjelenítődik az iskola teljes diáksága számára. A diák-képviselők elszigetelt tevékenykedéséhez vezet a nyilvánosság, az információ áramlás hiánya.

 A megkérdezett diákok 39,3%-a válaszolta kérdésünkre, hogy nem emlékszik az iskolájából semmilyen tevékenységre, eseményre (37%-uk egyáltalán nem válaszolt), ami a diákönkormányzat nevéhez fűződne, további 9,4% a diákönkormányzat működésével való elégedetlenségének adott hangot (14. táblázat). A válaszok 7,7%-ában utalnak valamilyen rendezvény szervezésére - ezek nagy valószínűséggel iskolai napok -, a diákoknak mindössze 2,9%-a ír arról, hogy az iskolájában működő diákönkormányzat kiharcolt valamit a diákság érdekében, 0,8%-a említi a házirend módosításban játszott szerepét és 0,6%-a (8 diák) számol be arról, hogy rendszeres kommunikációt-, diákfórumot szervez. Tapasztalataink szerint a legtöbb iskola nem biztosítja a feltételeket, nem adja meg a szükséges mozgásszabadságot és támogatást ahhoz, hogy az iskolai rendezvények megszervezésében való részvételen túlléphessen a diákönkormányzat.

Hogyan emlékszik a diákönkormányzat legutóbbi ténykedésére

14. táblázat

A diákönkormányzat munkájában való részvétel és a jogtudatosság közötti kapcsolatot vizsgálva nem tapasztalunk szignifikáns összefüggést. Azok között a fiatalok között, akik elméletileg diáktársaik érdekeit képviselik és érvényesítik, valamint a diákság és a tantestület közötti kommunikáció csatornái a kiterjedt jogismerettel rendelkezők aránya csupán 6%-kal nagyobb, mint azoknak a csoportjában, akik sohasem vettek részt a diákönkormányzat munkájában.

 Észre kell vennünk azonban, hogy adataink szerint a megkérdezett (és értékelhető választ adó) diákok majdnem egyharmada valaha részt vett a diákönkormányzat munkájában; a kérdőívben szereplő kérdés különböző értelmezésekre adott lehetőséget: a diákönkormányzati képviselőségtől egészen a diákönkormányzat szervezte teadélutánon való sütemény-osztásig terjedhet az aktivitás.

A diákönkormányzat munkájában való részvétel és a diákok jog-ismerete közötti összefüggések

15. táblázat

3.5 Konfliktuskezelés

Feltételezésünk szerint az a diák, aki tisztában van az iskolapolgárok egymás közti viszonyára vonatkozó szabályokkal, az őt megillető jogokkal, a konfliktusok kezelése során hajlamosabb a konstruktív megoldási módokat választani. A demokratikus magatartásformák cselekvési dimenziójának vizsgálatához három képzeletbeli szituációra vonatkozóan fogalmaztunk meg kérdéseket. Az egyikben (21. kérdés) az osztálytársaival (16. táblázat), a másikban (36. kérdés) valamelyik tanárával (17. táblázat), a harmadikban (16. kérdés) pedig - szülei helyében - a gyermekével, illetve annak iskolájával kialakult konfliktushelyzetre kellett megoldást választania a kérdőív kitöltése során. A megadott viselkedésformák közül egyet destruktívként, egyet közömbösként-semlegesként, egyet pedig konstruktívként-konszenzusosként jellemezhetünk. Hipotézisünk, amely szerint a jogtudatosság és a konstruktív konfliktus-kezelés együtt jár, nem igazolódott.

A diákok jog-ismerete és konfliktuskezelési technikáik közötti összefüggések

16. táblázat

A diákok jog-ismerete és konfliktuskezelési technikáik közötti összefüggések

17. táblázat

A három változó viselkedését vizsgálva azt látjuk, hogy egyedül ebben az esetben tapasztalható szignifikáns összefüggés, vagyis minél szélesebb körű jogi ismeretekkel rendelkezik egy diák, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy az elképzelt szituációban ("mit tenne, ha az osztályba lépve azt látná, hogy egy tanár az egyik osztálytársának a táskáját pakolja ki éppen, arra hivatkozva, hogy lopás történt az iskolában") a konfliktus feloldásának konstruktív jellegű módját választja (18. táblázat). Vagyis minél inkább tisztában van a jogaival, annál inkább képes felismerni a jogsértő magatartást és érdekeit artikulálni és megvédeni.

A diákok jogismerete és konfliktuskezelési technikáik közötti összefüggések

18. táblázat

A kérdések sorrendjének összeállításánál minden esetben szem előtt tartottuk, hogy - a kérdőív vége felé haladva - a válaszadó figyelmének, érdeklődésének lankadásával kell számolnunk. A változok itt tapasztalt eltérő viselkedésére magyarázatul szolgálhat a kérdések különböző elhelyezkedése a kérdőívben - egyik elől, a másik kettő hátrébb kapott helyet. Abból, hogy nem egymást követik, illetve más-más tudattartalmakra irányuló kérdések közé ékelődnek be, következhet differenciált kapcsolatuk a jogismeret szintjét mérő változóval. Azt a tényt is figyelembe kell vennünk, hogy a vizsgált korosztály számára minőségileg más helyzet az, amikor kortársaival szemben kell véleményét vállalnia, és ezáltal esetleg velük szembehelyezkedni, mint amikor egy felnőttel, esetünkben egy tanárral. A kamaszkor fejlődéslélektani jellemzője, hogy a fiatal számára a legfőbb irányadó közösséget a vele egykorúak alkotják.

 Ha megvizsgáljuk a diákok szüleinek feltételezett (és saját elképzelt) viselkedésére vonatkozó válaszait (19. táblázat), azt tapasztaljuk, hogy a szülők destruktív probléma-megoldási módja a gyerek részéről is a destruktív változatot valószínűsíti. Ezzel szemben konstruktív problémamegoldást találunk a konstruktívan reagáló szülők gyerekeinek 77,7%-ánál, míg a közömbös szülők gyerekeinek csupán 34 és a gyereküket okoló szülők gyermekeinek 36,9%-ánál.

Saját (elképzelt) és szülei (feltételezett) viselkedése közötti összefüggések

19. táblázat

3.6 Az osztályfőnök

Az iskolában zajló értékátadási folyamatot vizsgálva feltétlenül szót kell ejtenünk az osztályfőnökök szerepéről, hiszen a tanárok közül ők azok, akik nagy valószínűséggel a legtöbb időt töltik együtt a diákokkal, ők rendelkeznek azzal az órarendbe foglalt heti 45 perccel (ami ugyan kevés), amely időben nincsen a tantervben előírtak korlátai közé szorítva, nincsen megszabott "tudás- és ismeret-mennyiség", "anyag", amit át kell adni. Tapasztalataink alapján, azt kell mondani, hogy ez a heti egy óra sincs kihasználva: miközben a tanórák feszített tempója mellett a felsőoktatási felvételik növekvő követelményeihez igazodó tudás és ismeret átadására koncentráló tanároknak se ideje, se energiája nincs a tananyaghoz lazábban kapcsolódó vagy az éppen aktuális mindennapi témákra kitérni, ezek a tetszés szerinti tartalommal megtölthető 45 percek elmaradt órák pótlására, a napló kitöltésére fordítódnak sok esetben.

 Az elemzés során az osztályfőnökök válaszait a diákok válaszainak tükrében vizsgáltuk, tehát elemzési egységünk továbbra is a diák, és nem a tanár. Az osztály és az osztályfőnök közötti kommunikáció intenzitását vizsgálva, illetve a két eltérő nézőpontból kapott válaszokat összevetve elmondhatjuk, hogy a megkérdezett diákok 21,5%-nak osztályfőnöke (saját bevallása szerint) nagyon ritkán vagy szinte soha nem beszél osztályával politikáról, 17,9%-nak pedig szexről, szerelemről. A várakozásoknak megfelelően a leggyakoribb beszédtémát tanár és diák között az iskolai kérdések alkotják, a vizsgálatba bevont diákok 55,4%-nál az osztályfőnök válaszából az derül ki, hogy nagyon gyakran szokott iskolai kérdésekről beszélni az osztályával, további 27,2%-nak osztályfőnöke gyakran teszi ezt. Nagy valószínűséggel felbukkanó beszédtémaként jelentkezett a szabadidő eltöltése és a kulturális események, a diákok 65,4%-nak osztályfőnöke beszél gyakran vagy nagyon gyakran az említett témákról.

 Ha megnézzük a diákoktól - a részükre szintén feltett kérdésre kapott - válaszait, hasonló tendenciákat figyelhetünk meg. Hasonlóak abban a tekintetben, hogy ha beszélnek is valamilyen témáról az osztályfőnökükkel, akkor az szinte kizárólag az iskolai kérdésekre korlátozódik: 52,5%-uk említette azokat nagyon gyakran vagy gyakran felmerülő témaként. A diákok válaszai alapján még az osztályfőnökök válaszai alapján feltételezett igen alacsony intenzitású kommunikáció is túlzásnak tűnik.

 Az alábbi táblázat a két fél között zajló kommunikációról ad képet, milyen gyakran beszélnek - a diák és a tanár válaszai alapján - egymással az iskolai élet szereplői iskolai kérdésekről vagy a szabadidő eltöltéséről, kultúráról?

20. táblázat 

Hipotézisünk vizsgálatára, mely szerint az osztályfőnök bizonyos jelenségekkel kapcsolatos vélekedése, viszonya egyes kérdésekhez befolyással bír az osztályába járó diákokban kialakuló attitűdökre, a halálbüntetés visszaállításáról és az abortusz betiltásáról alkotott véleményüket vetettük össze, azonban szignifikáns összefüggést egyik esetben sem találtunk. A változók függetlenségének magyarázata a kommunikáció hiánya.

előző

következő

Az oldal tetejére

  OKTATÁSI JOGOK BIZTOSÁNAK HIVATALA
  1055 - Budapest, Szalay u. 10-14.; e-mail: panasz@oktbiztos.hu