 |
Iskolai veszélyek |  |
1. A kutatás célja és fogalmi háttere, célkitűzéseiA vizsgálat az iskolai veszélyek közül a középiskolai pedagógusokat és tanulókat érintő lelki és testi, valamint anyagi károk keletkezésével foglalkozik. N em tér ki a baleseteket okozó körülményekre, sem az épületek állapotából eredő veszélyekre. Az iskolát olyan szociális térnek tekintjük, amelyben a pedagógusok és a diákok közös viselkedési kultúrájának része az agresszió. A kutatás ezért az iskolai agresszió jelenségét az osztály tanulói és az osztályt tanító pedagógus oldaláról , egymásról alkotott képüket összevetve vizsgálja. Egyforma távolságot tart a szereplőktől, ebből fakadóan mindegyik szereplő lehet elkövetője és elszenvedője is az agressziónak. Tanuló és tanuló, pedagógus és tanuló között mindkét irányban értelmezzük a cselekedeteket. A diák éppen úgy elszenvedheti diáktársa vagy tanára agresszióját, mint a tanár a tanítványáét vagy kollégájáét (ezt az esetet nem vizsgáltuk). Az iskolai élet állandó szereplői a pedagógusok és a diákok, de esetenként megjelennek további szereplők is, leggyakrabban a szülők. A pedagógusok és a szülők közötti konfliktusról csak a pedagógusoktól értesülhetünk, következésképpen csak az egyik oldal véleményét ismerhetjük meg, melynek minden bizonnyal iránya van. A 11. évfolyam többnyire 17-18 éves tanulóinak szülei sokkal ritkábban jelennek meg az iskolában, mint a kisebb gyermekek szülei, következésképpen a tanár-szülő közötti konfliktus létrejöttének esélye is kisebb. A pedagógusokkal konfrontálódni hajlamos családok gyerekei vélhetően ekkorra már többnyire kikerültek az iskolarendszerből, arról nem is szólva, hogy szülők és a pedagógusok közötti bő az évtized alatt megszerzett tapasztalatoknak tompító hatásuk van. Az agresszió pszichológiai ihletésű fogalmának számos értelmezése alapján (Mihály, 2000; Buda et al., 2008) magyarázva az iskolai agresszió jelenségét ebben a kutatásban agresszív viselkedésnek tekintjük azt a szándékolt - tehát nem véletlenszerűen bekövetkezett - cselekvést, amely valamilyen fizika, anyagi vagy lelki károkozással, sérüléssel jár. Ezek szerint az agresszió célpontja az egyén teste, tulajdona vagy pszichikai épsége ellen irányul. Az agresszív viselkedés szándékos, de nem feltétlenül a károkozás a célja . (A tárgyakra irányuló agresszió az iskola felszelése, épülete is.) Ezen a ponton kell szót ejteni az iskolai agresszió és az iskolai fegyelemsértés közötti különbségről. Az iskolai fegyelem megsértése az iskolai normák kétségtelen megszegését jelenti. A diákok megsérthetik az iskola értékrendjét például öltözködéssel, óra alatti zajongással, a szünetbeli dohányzással, rohangálással, folyosói labdázással. Ugyanez történik, ha a tanárral feleselnek, ha szembeszegülnek vele, netán hangoskodással zavarják a tanórát. Még akkor is fegyelemsértésről van szó, ha a magatartásukkal olykor kikezdik a tanári tekintélyt, meggátolják a tanáraikat munkájuk végzésében, vagy ha az iskola értékrendjét tudatosan kezdik ki. Mindezekkel szemben sok pedagógus tehetetlennek, és éppen ezért a diákok áldozatának érzi magát. Ezek a diákcselekedetek többnyire nem járnak fizikai, lelki vagy anyagi károkozással, mert ha igen, akkor az már nem fegyelemsértés, hanem az agresszió. Tehát: minden agresszió és fegyelemsértés normaszegés, azonban nem minden fegyelemsértés agresszió . Máskülönben, vékony mezsgye választja el a két jelenséget, hiszen a diákok tanórai vagy szüneti verekedése vitathatatlanul egymással szembeni agresszió, a fegyelmező tanár számára az iskolai rend súlyos megsértése. Egy másik példa: bizonyára előfordult már, hogy egy diák feleselése, dacossága lelki sérelmet okozott a tanárának, aki ezért diákagresszió áldozataként látja magát. Ezen a tényen semmit sem változtat, ha tudjuk, hogy a tanárok többsége az effajta diákszemtelenkedést, makacsságot puszta fegyelemsértésként éli meg, amelyet szakmai rutinnal kezel. A fegyelemsértést és az agressziót éppen ezért egymástól elkülönítve, más-más módszerrel vizsgáljuk. Azt tekintjük agressziónak, amit szereplők annak látnak, s a fegyelemsértés elkövetését és az erre adott tanári választ négy jellegzetes iskolai helyzetben - a tanóra megzavarása, feleselés, szófogadatlanság és óraközi szünetbeli verekedés - vizsgáljuk. Az iskolai agresszió vizsgálatában Buda et al. (2008) felosztását követve az egyes agresszív cselekedetek, aktusok során alkalmazott verbális és nem verbális agressziót különböztetünk meg. Az alábbi táblázatban a két típusba tartozó cselekményeket mutatjuk, amelyeket a diákoknak és tanároknak szánt kérdőívben fogalmaztunk meg. 1 . táblázat
A fenti értelmezési keretet alkalmazva a jelentés elsősorban a középiskolai intézményekben az agresszió előfordulási formáinak azonosítására fókuszál, arra, hogy összességében, illetve a különböző képzési és iskolaszervezési formákban, mely típusú agressziók, milyen rajzolatot mutatnak, és milyen mértékben fordulnak elő. A pedagógusok és a diákok agresszív viselkedése előfordulásának; az ilyen cselekmény elkövetésének, illetve elszenvedésének és elfogadásának mértékét egyéni és intézményi szinten értelmezzük. Az egyén cselekvésének meghatározóiKöztudott, hogy a nemek között társadalmi és a biológiai különbség van. Ezt vizsgáljuk a tanulók és tanáraik körében. A kutatás elsősorban a családi szocializáció hatásait vizsgálja két dimenzióban.
Az agresszív viselkedés megjelenése magyarázható az egyéni viselkedés mozgatórugóit vizsgáló motivációs elméletekkel. A Buss - Perry-skála (Buss - Perry, 1992) segítségével feltárjuk a személyiség erőszakos vonásait. Az intézmény, a családi háttér és a személyiség közötti térben helyezzük el az iskolához, illetve a fennálló társadalmi rendhez kapcsolódó bizalom, illetve a bizalomhiány fogalmát, tényét. Feltétezzük, hogy az anómikus beállítódás kapcsolatban áll (Kovács, 2005 ) az agresszív eszközök elfogadásával, vagy alkalmazásával. A vizsgált fontosabb anómikus dimenziók a következők: a tekintélyelvű beállítódás; a jövőbe vetett bizalom; az intézménybe és a vezetőkbe vetett bizalom. Az intézményi szint vizsgálataA minta az 11. évfolyamon működő, gimnáziumi, szakközépiskolai, illetve szakiskolai képzést folytató osztály. Minthogy egy iskolában mint szervezetben számos, egymástól eltérő számú és típusú képzés szerveződhet, ezért különbséget teszünk homogén és heterogén szervezésű iskolák között. Homogén, vagy tiszta képzési profilú iskolának azt tekintjük, amelyben csak egyfajta képzés szerveződik. A heterogén iskola voltaképpen integrált iskola, melyben a vizsgált osztálytól egy vagy több eltérő képzést folytató osztály is működik. Ennek megfelelően a homogén és a heterogén szervezésű iskolában működő gimnáziumi, szakközépiskolai, szakiskolai osztályok közötti különbséget elemezzük a következőképpen.
Az egyéni és intézményi hatásokat kiegészítő vizsgálati szempontokAz iskolában megjelenő agresszív viselkedés összefüggésében vizsgáljuk a szabadidő eltöltését (tévénézés, számítógépes játékok), a vallásosságot, valamint a tanárok és a diákok körében élő idegenellenességet, továbbá a Buss - Perry-skálán mért agresszív személyiségvonás közötti kapcsolatot.
|
|||||||||||
előző 
OKTATÁSI JOGOK BIZTOSÁNAK HIVATALA |
Impresszum |