 |
Iskolai veszélyek |  |
6. Az agresszió előfordulása az iskolábanA diákok egymás közötti, a tanárok és diákok, valamint a tanárok és a szülők közötti iskolai agresszió mértékéről és az agresszívnak tekintett verbális és nem verbális cselekedetről esik szó az alábbiakban. A diákok egymás közötti agressziójaA tanulók véleményeit a 2008/2009-es tanév májusában gyűjtöttük, kérdéseink az adott tanévre, azaz szeptembertől májusig eltelt 8 hónapnyi időszakban történtekre vonatkoznak. Áttekintve az egyes agresszióformákat, láthatjuk, hogy a 11. évfolyamos diákok a leggyakrabban kiabáltak, káromkodtak egymással. A diákok több mint a fele (59,9%) számolt be arról, hogy ilyet legalább egyszer tett és némileg kevesebben mondták, hogy velük így jártak el a társaik. A tanulók 69,1%-a volt cselekvő részese ilyen helyzetnek. A megszégyenítés a másik gyakori agresszió (47,5%). A diákok közel fele volt elkövető, áldozat, esetleg mind a kettő. A harmadik leggyakoribb, a legtöbb diákot érintő agresszióforma a kiközösítés: a tanulók harmada érintett ebben. A dolog természetéből fakadóan többen, a diákok negyede vett benne részt, az áldozatok érthetően kevesebben vannak (12,7%). A fizikai agresszió gyengébb formáit többen, a durva változatait kevesebben követik el, ennek megfelelően az érintettek aránya is csökken. Rángatásban, lökdösődésben a diákok bő negyede (26,6%), ütésben, rúgásban minden negyedik-ötödik diák (18,5%) vett részt a vizsgált időszakban, ennél kevesebben kerültek a dobálózó elkövetők és elszenvedők közé (16,8%). Verésben, verekedésben minden tízedik diáknak volt része (9,5%). Ha valakitől ellopnak valamit, azt inkább elismeri, mintha azt elkövette volna. Erre figyelemmel mondhatjuk, hogy minden ötödik diáktól elloptak valamit, és a diákok mintegy 4 százaléka számolt be arról, hogy rablás áldozata volt. A diákok 12,8%-a ismerte el, hogy megrongált valamit az iskola területén. 10 . táblázat
Nézzük meg részletesebben az egyes agressziós cselekmények összetevőit azzal összefüggésben, hogy van-e különbség az osztály képzési formája - gimnázium, szakközépiskola, szakiskola - és az elkövetés, elszenvedés mértékében. Az osztály képzési típusa és az agresszió fajtáiAnnyit mondhatunk, hogy a diákok között a gimnazisták minden egyes agressziós forma tekintetében átlag alatti vagy átlag körüli gyakorisággal követnek el és szenvedik el az agressziós cselekedeteket. Ez a legbékésebb hely a 11. évfolyamon tanulók számára. A gimnáziumokban az elszenvedők aránya a kiabálás, káromkodás, valamint a megszégyenítés esetében jobban megközelíti az átlagot, mint az elkövetők esetében. Összességében azonban az érintettek aránya a gimnáziumokban a legalacsonyabb. A nem verbális agresszió mértéke a gimnáziumokban a cselekedet súlyosságának függvényében egyre távolabb esik az átlagtól: egyre kisebb arányban mondják a diákok, hogy elszenvedői, vagy elkövetői lettek volna az adott cselekménynek. Míg a kirekesztést tekintve az elszenvedők aránya nagyon közel van az átlaghoz, addig a megdobás, lökdösés, rángatás, ütés, rúgás, illetve a verés esetében azt láthatjuk, hogy egyre távolabb esnek a gimnáziumi arányok az átlagostól, egyre kevesebben vannak mind az elkövetők, mind az elszenvedők. Azaz: az alacsony nem verbális agressziós szinthez a "puha" eszközök használata kapcsolódik. A vagyon elleni cselekedetek esetében azt láthatjuk, hogy a gimnáziumokban nem sokkal alacsonyabb azok aránya, akik ilyen tettet bevallanak, mint a többi iskolában, ugyanez a helyzet azok arányával, akitől már loptak el valamit, vagy rabolták ki a diáktársai. Tehát: ezen a téren a gimnazistákat átlagosnak lehet tekinteni. A szakközépiskolákban mindegyik agressziótípusban az átlag körüli, vagy kissé magasabb értékeket figyelhetünk meg. Lényeges azonban, hogy az agresszió mértékét tekintve a szakközépiskolák inkább hasonlíthatók a szakiskolákhoz, mint a gimnáziumokhoz. Az agresszió mértéke szerint meg lehetne különböztetni a szakképzést és az általános képzési formát. A verbális agresszió mindkét típusában (kiabálás-káromkodás és megszégyenítés) magasabb azok aránya, akik elkövetőnek vallják magukat, mint az elszenvedőké. Mindkét kérdés esetében a szakközépiskolai képzési forma mutatja a legmagasabb elkövetői és elszenvedői arányt. Ez az agresszió tekinthető szakközépiskola jellegzetes vonásának. A nem verbális agressziót tekintve azt látjuk, hogy a kevésbé súlyos cselekményekben a szakközépiskolások arányai az átlag felett vannak néhány százalékponttal. Ez is jelentős különbség a gimnazistákhoz képest. A legsúlyosabb agressziós cselekmény, a verés szinte megegyezik az átlaggal: az elkövetők aránya hajszállal van felette, az elszenvedőké viszont átlag alatti. A kirekesztés kérdésére a szakközépiskolákban szinte pontosan olyan arányban válaszolták a diákok, hogy már voltak áldozatai, illetve elszenvedői ilyen típusú agressziónak, mint a gimnazisták, azonban itt az elkövetők valamivel magasabb arányban vallották be tettüket, mint a három képzési formában átlagosan. A vagyon elleni cselekmények, a lopás és a rablás esetében az elkövetők és az elszenvedők aránya a szakközépiskolákban is az országos átlag körüli. A verbális agressziót tekintve azt láthatjuk, hogy a szakiskolákban az elkövetők aránya a gimnáziumok és a szakközépiskolák között helyezkedik el, illetve ebben az iskolatípusban a legalacsonyabb az ilyen típusú agressziót elszenvedő diákok aránya. Az eredmény meglepő, a verbális agresszió hiánya a képzési forma jellegzetessége. A nem verbális agressziót tekintve a rongálás kivételével minden esetben a szakiskolás diákok válaszolták a legnagyobb arányban, hogy követtek el, illetve estek áldozatául a különböző agresszióformáknak. Igaz ez több esetben nem különbözik jelentősen a szakközépiskolákban tapasztaltaktól, mégis jellemző vonásnak tekinthető. Meglehet, hogy a verbális agresszió hiánya és az ellentétes irányú fizikai agresszió között - a későbbiekben feltárandó - összefüggés van. Annyi bizonyos, hogy a fizikai agresszió használata ennek a képzési formának jellegzetes cselekménye. Az eredmények azt mutatják, hogy többnyire a szakiskolások esetében van a legnagyobb különbség az elkövetők és elszenvedők aránya között. Szinte miden esetben többen vallják magukat elkövetőnek, mint áldozatnak. Ezt részben az magyarázhatja, hogy - mint később látni fogjuk - körükben a legnagyobb mértékű a tekintélytisztelet és az agresszív személyiségvonás. Az is bizonyos, hogy a szakiskolásoknál az áldozattá válás helyzetéhez erős negatív értékrend kötődik, amely a gimnáziumokhoz képest nagyobb mértékben vezet az adott cselekmény eltitkolásához. Verbális agresszióA verbális agresszió mértéke az egyes képzési formák szerint szignifikánsan különbözik. Míg a gimnáziumokban 55,1% az elkövetők aránya, addig a szakközépiskolákban ez az arány 64,2%, a szakiskolákban 58,5% (p=0,000). 11. táblázat
Az egyes iskolatípusok szignifikánsan eltérnek abban is, hogy a megkérdezettel milyen arányban kiabáltak a diáktársai: a gimnáziumban 54,5%, a szakközépiskolában 60,2%, a szakiskolában 53,5% (p=0,000) jelezte, hogy vele történt ilyen ebben a tanévben. Összességében az érintettek aránya közel 70%, tehát a tanulók kevesebb, mint egyharmada érintetlen a verbális agresszió ezen megnyilvánulási formájában. Kétféle szervezésű iskolát különböztettünk meg: az egyik csak a kérdezett tanulók képzési típusából álló osztályokból szerveződik, a másik több fajtájú képzésből. E szerint különböztetünk meg homogén, illetve heterogén szervezésű iskolákat. Nos, közöttük egyik képzési típus esetében sincs statisztikailag jelentős különbség a káromkodás-kiabálás tekintetében. A megszégyenítés mértéke szerint szignifikánsan különböznek egymástól az egyes képzési formák az elkövetők (p=0,000) és az elszenvedők arányát tekintve (p=0,000). 12. táblázat
A gimnáziumokban a diáktársukat megszégyenítők aránya 27,9%, a szakközépiskolákban ez az arány 36,5%, a szakiskolákban 33,9%. Azok aránya, akinek már volt része megszégyenítésben (elszenvedők), a szakiskolában a legalacsonyabb (28,8%), a szakközépiskolában a legmagasabb (33,4%), a gimnáziumban a kettő közötti (32,5%). Az elkövetők aránya heterogén és homogén iskolákban található gimnáziumi osztályok között szignifikáns különbséget mutat (p=0,047), a homogén intézményekben 26,3%, míg a heterogénekben ennél magasabb, 31,7%. A szakközépiskolába járó diákok között a megszégyenítést elszenvedő diákok aránya tér el jelentősebben a homogén és a heterogén szervezésű intézményekben (p=0,019). Összességében a diákok közel fele érintett a megszégyenítésben, az elkövetők és az elszenvedők csoportja jobban elkülönül, mint a kiabálás, káromkodás esetében. Nem verbális agresszióA középiskolájukban kiközösítő módon viselkedő diákok aránya a gimnáziumokban 21,9%, a szakközépiskolában és szakiskolákban ennél magasabb: 26,1%, illetve 29,1% (p=0,000). A kirekesztést elszenvedők aránya is összefüggést mutat az iskola típusával: a gimnáziumokban 11,6%, a szakközépiskolában 11,8%, a szakiskolában 15,3% (p=0,000). Az elkövetés és elszenvedés lényeges különbségére plauzibilis magyarázat lehet, hogy a kiközösítés általában csoportban történik, míg az áldozatok gyakran magányosak. Továbbá az érintettek - az elkövetők és elszenvedőkhöz képest - magas aránya arra utal, hogy a két csoport között alacsony az átfedés. 13. táblázat
Az elkövetők és elszenvedők aránya szignifikáns összefüggést mutat a gimnáziumi osztály iskolájának szerkezetével. A homogén gimnáziumokban a jelenség ritkább, bennük a kirekesztők aránya 20,4%, az integrált szervezésű iskolákban működő gimnáziumi osztályokban ennél nagyobb: 25,6% (p=0,033). Az elszenvedők aránya a homogén osztályokban 9,7%, a heterogén osztályokban 16,2% (p=0,001). Ugyanilyen irányú különbség mutatható ki a szakközépiskolai diákok körében is: a homogén iskolába járók között a kirekesztő diákok aránya 23,1%, a heterogén iskolába járók között 28,1% (p=0,020). A rángatásban megnyilvánuló agresszió előfordulásában is összefügg a képzési formával az elkövetők és az elszenvedők aránya. Az elkövetők aránya a gimnáziumokban 11,2%, a szakközépiskolákban 20,9%, a szakiskolákban 22,2% (p=0,000). Az elszenvedők aránya a gimnáziumokban 12,5%, a szakközépiskolákban 20%, a szakiskolákban 20,4% (p=0,000). Összességében az agressziónak ebben a formájában érintettek aránya meghaladja a tanulók negyedét. 14. táblázat
Azok aránya, akiket valamely társuk meglökött, megrángatott, a homogén gimnáziumba járó gimnazisták között 11,2%, a heterogén iskolába járó gimnazisták között 15,2% (p=0,042). 15. táblázat
A gimnáziumokban 7,9% azoknak az aránya, akik már megrúgták vagy megütötték valamelyik diáktársukat, a szakközépiskolában 15,7%, a szakiskolában pedig 18,5% (p=0,000). Az elszenvedők aránya (akiket már ütött vagy rúgott meg diáktársuk) a gimnáziumokban 7,8%, a szakközépiskolában 13%, a szakiskolában 14,7% (p=0,000). A három képzési típuson belül a homogén, illetve a heterogén iskolába járó diákok között sem az elkövetésben, sem az elszenvedésben nincs statisztikai értelemben eltérés. 16. táblázat
A gimnáziumokban 3,2%, azok aránya, akik a tanév során megverték valamelyik iskolatársukat, a szakközépiskolákban 7,9%, a szakiskolákban 13,2% (p=0,000). Azok aránya, akiket már vert meg iskolatársuk, a gimnáziumban 1,5%, a szakközépiskolában 2,9%, a szakiskolákban 6,7% (p=0,000). A megkérdezetteket együtt vizsgálva közel 10 százalékuk volt elszenvedője vagy elkövetője (vagy mindkettő) verésnek a tanév során. Az elszenvedők és elkövetők csoportja között azonban alacsony az átfedés. A homogén és heterogén iskolákba járók között egyik képzési típus szerint sincs eltérés, sem az elkövetők, sem az áldozatok arányában. 17. táblázat
A gimnáziumi osztályokban 8% azok aránya, akik már megdobták, megütötték iskolatársukat valamilyen kemény tárggyal (elkövetők), a szakközépiskolai osztályokban 11,6%, a szakiskolai osztályokban 11,9% (p=0,000). Azok aránya, akiket már dobott meg osztálytársuk valamilyen kemény tárggyal (elszenvedők), a gimnáziumokban 11,1%, a szakközépiskolákban 13,5%, a szakiskolákban 13,8% (p=0,000). Az érintettek aránya összességében 16,8%. A homogén és heterogén iskolákba járók között egyik képzési típus szerint sincs eltérés, sem az elkövetők, sem az áldozatok arányának esetében. Tárgyi agresszió1 . táblázat
Az iskola területén a gimnáziumba járók 2,4%-a, a szakközépiskolákba járók 3,4%-a, a szakiskolákba járók 5,2%-a lopott el valamit a saját bevallása szerint (p=0,000). A gimnáziumokban a megkérdezett diákok 19,1%-a mondta, hogy valamit loptak már el tőle, a szakközépiskolában 19,6%, a szakiskolában 26,8% (p=0,000). A homogén gimnáziumban tanuló diákok 17,2%-ától loptak el már valamit, a heterogén iskolába járók között pedig 23,8% ez az arány (p=0,005). 19. táblázat
A rongálást elkövetők aránya nem tér el statisztikailag jelentős mértékben (11,1% és 13,7%) a három képzési típusban, sem azokon belül a homogén-heterogén iskolák között. RablásA gimnazisták között 1,2%, a szakközépiskolában 1,6%, a szakiskolákban 3,3% (p=0,000) azok aránya, akik már vettek el társuktól valamit erőszakkal. A homogén gimnáziumi osztályokban az ilyen elkövetők aránya 0,7%, a heterogén osztályokban 2,2% (p=0,018). 20. táblázat
A gimnáziumi osztályokban 2,3%, a szakközépiskolákban 2,7%, a szakiskolákban 6,4% (p=0,000) azok aránya, akiktől már vettek el valamit erőszakkal. A gimnáziumokban a homogén osztályok esetében ez az arány 1,5%, a heterogén osztályokban 4,3% (p=0,002). Tanár - diák közötti agresszióÉrthető, hogy a tanárok és a diákok között elkövetett és elszenvedett agresszió mértékét másként látja a tanár és a diák, ezért ezt külön-külön kell vizsgálni a két szempont szerint. A kérdőívben a diákoktól azt kérdeztük, hogy előfordult-e velük az iskolában a tanév során, hogy egy tanár kiabált velük, megütötte őket stb., illetve fordítva, ő maga megtette-e ezeket egy tanárával. A tanároktól pedig azt, hogy előfordult-e a tanév során, hogy kiabált egy diákkal, megütött egy diákot stb., illetve fordítva, vele megtette-e ezt egy diák. A két kérdés tehát nem szimmetrikus. Ha egy tanár az osztály összes diákját pofon ütötte, akkor a diákok mindegyike arról számolt be, hogy előfordult, hogy egy tanár megütötte őket, míg a tanárok közül csak egy jelölte be ugyanezt a választ. Ezért az ilyen kérdéseknél (tanár elkövető és diák elszenvedő) a tanári véleményt tekinthetjük alsó becslésnek, hiszen legalább egy diák érintett, míg a diákok véleményét felső becslésnek. Fordított esetben (diák elkövető, tanár elszenvedő) a szerepek felcserélődnek. Természetesen az elkövetés vagy elszenvedés eltitkolása vagy éppenséggel alap nélküli bevallása miatt a két vélemény közti kapcsolat fordított is lehet, mint például a fizikai agresszió esetében, ahol a diákok "nagyotmondása" és a tanárok "szégyene" lehet torzító tényező. Itt kell felhívni a figyelmet arra is, hogy a tanárok véleménye az iskola valamennyi tanulójára vonatkozik, míg a diákok elsősorban az őket tanító tanárokról alkottak véleményt, az összehasonlítással éppen ezért óvatosan kell bánni. Ennek megfelelően az elkövetés és elszenvedés tekintetében sem szimmetrikusak az adatok. Az agressziós eseményben részes diákok többsége úgy látja, hogy tanáraik agresszívebbek velük szemben, a tanárok ezt többé-kevésbé éppen ellenkezőleg vélik. A tanárok szerint több diák kiabált velük, többen szégyenítették meg őket, mint amennyire a diákok állítják, de ez nincs így a fizikai erőszak esetében: a tanárok kevesebbet ismernek el, mint amennyit a diákok mondottak. Meglehet, hogy a diákok túloznak, de az is, hogy a tanárok védik magukat a rossz látszat ellen. 21. táblázat
22. táblázat
A válaszok azt mutatják, hogy a verbális agresszió tanárok és diákok között létező jelenség, de a fizikai nagyon ritka. A kiabálás, káromkodás esetében mindkét csoport inkább elszenvedőnek tartja magát. A diákok között kétszer annyian mondták, hogy a tanév során egy tanár kiabált velük (34%), mint azt, hogy ők kiabáltak egy tanárral (15%), míg a tanároknál mintegy harmadával többen élték át azt, hogy egy diákjuk kiabált velük (23%), mint azt, hogy ők kiabáltak egy diákkal (17%). A különbség oka az lehet, hogy egy káromkodó, kiabáló diák vagy tanár több személlyel szemben is így lép fel, de az is, hogy a megkérdezettek nem szívesen vallják be, hogy kiabáltak valakivel. Utóbbiak aránya a tanárok esetében feltehetően nagyobb lehet, mint a diákoknál. További lehetséges magyarázat, hogy a hatalmi pozícióban levők agresszívebben viselkedhetnek, a rend fenntartása érdekében konfliktusokat is vállalniuk kell, ami adott esetben verbális agresszióként, verbális "erődemonstrációként" nyilvánul meg. A megszégyenítés elkövetése a diákok között alacsonyabb értékű (9%), mint a káromkodásé, kiabálásé, miközben az elszenvedés aránya alig marad el az előzőétől (30%). Egybevág ezzel, hogy a tanárok a kiabáláshoz hasonló arányban vallottak arról, hogy a tanév során megszégyenítettek egy diákot (17%), míg a diákok felőli megszégyenítésben jóval kisebb arányban volt részük (12%). Mindez nyilvánvalóan a hatalmi aszimmetriából is adódik, a megszégyenítés egyértelműen "támadó" szándékú, így - a tanár diák viszonyban - elsősorban a tanárok agressziós eszköze. A fizikai agresszió - a tanárok önnön véleménye szerint - a verbális agresszióhoz képest ritkán előforduló jelenség. Kevesebb, mint három százalékuk mondta, hogy a tanév során előfordult, hogy megrángatott, meglökött, megütött volna egy diákot, és mindössze 1,9% volt elszenvedője hasonló cselekménynek. A diákok hasonlóan alacsony arányban számoltak be elkövetésről (4%), ugyanakkor tizedük azt állította, hogy a tanév során érte valamilyen fizikai atrocitás a tanára részéről. Ez már valamivel nagyobb arány. Annyit mondhatunk, hogy a diákokat a tanáraiktól értő fizikai erőszak mértéke valahol 2,6 és 10,2 % között van. Mindhárom agressziós cselekményre igaz, hogy a tanárokkal szembeni elkövetés a gimnazisták között a legalacsonyabb, a szakközépiskolások körében valamivel magasabb, míg a szakiskolai osztályban tanulók között a legmagasabb. A tanári agresszió elszenvedése ennél kevésbé egyértelműen alakul. Kiabálás, káromkodás elszenvedéséről a szakiskolások és a szakközépiskolások a gimnazistákhoz képest 10 százalékponttal nagyobb arányban számoltak be. A tanárok a kiabálás, káromkodás elkövetéséről a gimnáziumoktól a szakiskolák felé egyre növekvő mértékben tudósítottak, ugyanakkor a megszégyenítés a szakközépiskolai osztályt tanítók között a legelterjedtebb (21%), míg a másik két csoportban ennél 7-8 százalékponttal alacsonyabb. Eldönthetetlen, hogy a diákok magatartását követik-e a tanárok, vagy épp fordított a hatás. Úgy tűnik, a szakközépiskolások (és a gimnazisták) érzékenysége lehet az egyik magyarázat erre a jelenségre. Mind a gimnazisták, mind a szakközépiskolások "megszégyenítésnek" értékelhetnek olyan eseteket is, amelyeket a szakiskolások nem, valamint a kiabálás, káromkodás is alacsonyabb küszöbnél marad emlékezetes a számukra. A másik lehetséges ok, hogy a szakközépiskolákban a tanárok a düh kifejezésére szolgáló kiabálás, káromkodás helyett valóban szívesebben és gyakrabban alkalmazzák a támadó jellegű, hatalmi aszimmetriát fenntartó megszégyenítést, míg a szakiskolai pedagógusok kevésbé tudják alkalmazni a középosztálybeli értékrendjükhöz illeszkedő megszégyenítést egy alacsonyabb társadalmi státusú közegben. A fizikai agresszió mértéke a diákok adatai alapján lépcsőzetesen emelkedik a három képzési forma között. A szakiskolásoknak már 7%-a kerül az elkövetők és 15%-a az elszenvedők közé, ugyanakkor a tanárok nem számoltak be eltérő arányokról a három csoportban. A homogén-heterogén iskolák között a diákoktól eredő esetben és a gimnazistáknál van különbség. A heterogén iskolába járó gimnáziumi diákok között magasabb a tanárokkal szembeni három agressziós cselekményben az elkövetők aránya, addig a heterogén intézménybe járó szakközépiskolásoknál csak a káromkodók, kiabálók aránya magasabb, mint a homogén iskolában tanuló társaik között. A heterogén iskolában tanuló gimnazisták és szakközépiskolások a fizikai agresszió elszenvedése esetében voltak rosszabb helyzetben. A tanárok között ugyanez a bontás a kiabálás, káromkodás esetében tűnik némileg jelentősnek. A heterogén iskolában tanuló gimnáziumi osztály mellől a vizsgálatunkba bekerült tanárok az elkövetés és az elszenvedés esetében jobban érintettek, mint a másik csoportba tartozók. A szakközépiskolai osztályban tanító pedagógusoknál csak az elszenvedésre igaz mindez. A másik két agressziótípus esetében jellemzően nincs különbség a csoportok között. Mindezek után bemutatjuk az egyes agressziós cselekmények képzési formák szerinti részletes adatait. A tanár és diák közötti agresszió a diákok szemszögébőlVerbális agresszióA gimnáziumi diákok 8,6% mondta, hogy kiabált, káromkodott már valamelyik tanárával. Ez az arány a szakközépiskolában 16,9%, a szakiskolában 20,9% (p=0,000). A homogén gimnáziumi osztályokban a tanárral kiabálók aránya jóval alacsonyabb: 5,5%, a heterogén osztályokban 16,1% (p=0,000). 23. táblázat
A homogén szakközépiskolák osztályaiban a tanárral kiabálók aránya 14,4%, a heterogén szakközépiskolai osztályokban 18,5% (p=0,027). A gimnáziumba járók 26,9%-a említette, hogy kiabált, káromkodott már vele tanára, a szakközépiskolákban ez az arány 37,6%, a szakiskolákban pedig 37,2% (p=0,000). A három képzési formán belül nincsenek statisztikailag jelentős eltérések. Összességében a diákok közel 40%-a volt elkövetője vagy elszenvedője ilyenfajta agressziós cselekménynek. 24 . táblázat
A gimnáziumi osztályokban 6,9% azok aránya, akik már hozták szándékosan kellemetlen helyzetbe valamelyik tanárukat, a szakközépiskolában és a szakiskolában valamivel magasabb (9,7%, illetve 10,5%) (p=0,000). A gimnáziumi osztályok két típusa eltér egymástól, a homogén gimnáziumokban működő osztályokban 5,6%, a heterogén osztályokban 10% ez az arány (p=0,004). A gimnáziumokban a diákok 32%-a mondta, hogy tanára hozta már kellemetlen helyzetbe, megszégyenítette vagy gúnyoldódott rajta, a szakközépiskolákban ez az arány 32,2%, a szakiskolákban 22,7% (p=0,000). Az érintettek aránya a 11. évfolyamon eléri a diákok egyharmadát, azaz minden harmadik diákot szégyenített meg tanára a tanév során, vagy ő szégyenítette, hozta szándékosan kellemetlen helyzetbe tanárát. Nem verbális agresszióA gimnáziumokban a diákok 1,8%-a említette, hogy követett már el fizikai agressziót tanárával szemben, a szakközépiskolákban ez az arány 3,1%, a szakiskolákban 7,1% (p=0,000). A gimnáziumok két típusa különbözik, a homogén gimnáziumokban működő osztályokban 0,9%, a heterogén osztályokban 3,8% ez az arány (p=0,000). 25. táblázat
A gimnáziumokban a tanulók 6,7%-a mondta, hogy szenvedett már el valamely tanárától fizikai agressziót, a szakközépiskolások között 9,8%, a szakiskolába járóknál 15,1% ez az arány (p=0,000). A gimnáziumi osztályok két típusa eltér egymástól: a homogén gimnáziumokban azok aránya, akiket ért már fizikai agresszió valamely tanára részéről, 4,6%, a heterogén gimnáziumokban 11,7% (p=0,000). Ugyanez a helyzet a szakközépiskolákban, a homogén osztályok esetében 7,7%, a heterogén szakközépiskolákban 11,1% azoknak a diákoknak az aránya, akik szenvedtek már el fizikai agressziót valamelyik tanáruktól (p=0,018). Tanár és diák közötti agresszió a tanárok szerintVerbális agresszióA gimnáziumban tanító tanárok 13,5%-a, a szakközépiskolai tanárok 17,4%-a, míg a szakiskolai tanárok 25,1%-a állította, hogy a tanév során kiabált, káromkodott diákkal (p=0,004). A kiabálás, káromkodás révén megnyilvánuló verbális agresszió elszenvedése szintén hasonlóan alakul a három képzési formában tanító tanárok között. A legkisebb arányban a gimnáziumi tanárok számoltak be arról, hogy egy diák kiabált velük (14,0%), a legnagyobb arányban a szakiskolai tanárok (34,3%) (p=0,000). 26. táblázat
A homogén gimnáziumban tanító pedagógusok kisebb arányban kiabáltak, káromkodtak a diákokkal, mint a heterogén gimnáziumi osztályt tanító tanárok (p=0,002), míg a káromkodás elszenvedése a gimnáziumokon (p=0,006) és a szakközépiskolákon belül különbözik (p=0,036). 27. táblázat
A diákok megszégyenítése a szakközépiskolai tanárok között a legjellemzőbb (20,8%), ettől mintegy 7-8 százalékponttal marad el a gimnáziumi és a szakiskolai tanárok körében (p=0,011). A szakközépiskolákon belül különbség van a homogén, illetve a heterogén iskolában tanító pedagógusok között: az előbbiek nagyobb arányban említették, hogy a tanév során előfordult már, hogy megszégyenítették egy diákjukat vagy gúnyolódtak rajta (p=0,018). A tanárok bevallása szerint a diákoktól történő megszégyenítés, gúnyolódás mindhárom iskolatípusban a pedagógusok 11-12%-át érinti. Nem verbális agresszióA tanárok megkérdezése alapján igen ritka jelenség a tanárok és diákok közötti fizikai agresszió. A tanárok diákokkal szembeni fizikai bántalmazása 2,2% és 3,3% között változik a három képzési formában, a diákok részéről történő "tanárverés" esetében sincs különbség a három csoport között: az elszenvedés átlagos aránya 1,9%. 28 . táblázat
Tanár és szülő közötti agresszióA tanár-szülő agresszió a tanárok észlelése szerint jellemzően igen alacsony, egyedül az indulatos beszéd elszenvedéséről számoltak be 10%-nál nagyobb mértékben. Összességében a tanárok és a szülők közötti agresszió elenyésző mértékűnek tűnik a diák-diák, illetve diák-tanár agresszióhoz képest, ugyanakkor sok esetben ez a kevésbé gyakori előfordulás is jelentős problémát okozhat, például a szülő agresszív fellépése bátoríthatja a diák hasonló viselkedését. Verbális agresszióA szülőkkel szembeni indulatos beszédet a tanárok 5,4% százaléka említette. A szakiskolai osztályt tanító tanárok körében némileg magasabb (8,9%), a szakközépiskolai osztályt tanító tanárok között alacsonyabb (3,8%) az arány (p=0,045). Ezzel szemben a tanárok majdnem ötödének állítása szerint előfordult, hogy egy szülő indulatosan szólt hozzá a tanév során. 29. táblázat
A szakiskolákban tanító tanárok több mint negyedénél fordult elő, ez az arány a gimnáziumi és szakközépiskolai osztályt tanító tanárok esetében 15-16% (p=0,004). A szülői agresszió megjelenésének legnagyobb esélye a szakiskolákban van. A homogén, illetve heterogén intézmények között nincs statisztikailag jelentős eltérés sem az elkövetők, sem az áldozatok arányát tekintve. 30. táblázat
A tanárok és szülők közötti kiabálás meglehetősen ritka. A mintában szereplő pedagógusok 1,7%-a állította, hogy ő maga kiabált egy szülővel vagy a diák valamely más hozzátartozójával, míg 4%-ukkal kiabált szülő a tanév során. Az elszenvedés tekintetében nincs eltérés a három képzési formában tanító pedagógusok között. Nem verbális agresszió31. táblázat
A tanárok és szülők közti lökdösődés, rángatás ritka jelenség: a pedagógusok 2,1%-a követett el ilyet, míg 0,5%-a volt elszenvedője ennek a cselekménynek. 32. táblázat
A szülők megütése a tanároktól, illetve a tanárok megütése a szülők részéről igen kis gyakoriságú. A pedagógusok 1,6%-a állította, hogy ütött meg szülőt, valamint 1%-uk, hogy őt ütötte meg szülő. Összevont mutatókAz agresszió megjelenésének összetett méréséhez illetve a későbbi elemzések érdekében a különböző relációjú agressziós mutatókból (diák-diák és tanár-diák) főkomponenseket képeztünk, amely mutatók összefoglaló módon, egy indexbe sűrítve mutatják az elkövetés és áldozattá válás gyakoriságát, súlyosságát. A főkomponensek átlaga 0, szórásuk 1, pozitív értékük azt jelenti, hogy az illető az átlagosnál gyakoribb elkövetője/áldozata agresszív cselekedeteknek, míg negatív értéke azt mutatja, hogy a kérdezett az átlagosnál kevésbé elkövetője/áldozata a vizsgált agressziófajtáknak. Az eredmények összhangban vannak a korábban leírtakkal. A diák-diák agresszió szignifikánsan eltér az egyes képzési típusok között. Az agressziós cselekmények elkövetése az áltagosnál kevésbé gyakori a gimnazisták körében, míg a leggyakoribb a szakiskolások között, de a szakközépiskolások is az országos átlag felett helyezkednek el. Az áldozattá válás szintén a legkevésbé jellemző a gimnáziumokban, míg a másik két képzési típus esetében az átlagosnál gyakoribb, ugyanakkor megegyező mértékű. Ez a már korábban említett tényezővel magyarázható, miszerint a szakiskolások körében az áldozattá válás - a másik két képzési típusnál jelentősebb mértékben - egyfajta szégyenérzettel párosulhat, ami növeli az agresszió elhallgatását. A tanár-diák agresszió esetében a tanulók véleménye alapján az a kép rajzolódik ki, hogy a gimnáziumokban mind az áldozattá válás, mind az elkövetés az átlagosnál lényegesen ritkább, a szakközépiskolákban az átlagos körüli, de az átlagot kicsit meghaladó mértékű, míg az agresszió ezen formája a legjellemzőbb szakiskolások között. A homogén és heterogén iskolák között nincs statisztikailag szignifikáns különbség, jóllehet jellemzően az a tendencia rajzolódik ki, hogy a homogén iskolákban kevésbé gyakori az elkövetés és az áldozattá válás is. (Kivételt jelent például a szakiskolák tanár-diák agressziója, azonban az eltérések ezekben az esetekben sem jelentősek.) 2. ábra
A tanárok véleménye alapján a tanár-diák agresszió elszenvedésének mértéke nem mutat statisztikai értelemben jelentős eltérést a képzési típusok között, az elkövetés azonban igen. A gimnáziumokban tanítók esetében az átlagosnál kevésbé gyakori elkövetésről beszélhetünk, míg a szakiskolai oktatók esetében az átlagosnál gyakoribb a diákok felé irányuló agresszív cselekmény elkövetése. A szakközépiskolák pedagógusai köztes helyzetben vannak. A homogén és heterogén iskolák között nincs szignifikáns eltérés. 3 . ábra
|
előző
OKTATÁSI JOGOK BIZTOSÁNAK HIVATALA |
Impresszum |