 |
Iskolai veszélyek |  |
10. Társadalmi helyzet és iskolai agresszióA tanulók társadalmi helyzetének egyszerű mutatójaként az oktatásszociológiai vizsgálatokban általában a szülők, elsősorban az anyák iskolai végzettségét használják, mi is ezt követjük. A szülők iskolai végzettsége voltaképpen egyfajta jelzőszám, amely a diák társadalomban elfoglalt helyét jelzi: az alacsony iskolázottságú szülők többnyire a társadalom alsóbb szeleteiben, a magasan iskolázottak a skála másik felén helyezkednek el. E különbség természetesen megjelenik az iskolák választásában is, amint ez vizsgálatunkban is látható. Az anyák iskolázottságának szintje igen különböző a gimnáziumokban, a szakközépiskolákban és a szakiskolákban tanuló diákok esetében. A különbség szignifikáns (p=0,000). 37. táblázat
Míg a gimnazistákat nevelő anyák 16,4%-a rendelkezik egyetemi diplomával, a szakközépiskolába járók között 5,8%-ot, a szakiskolások között pedig 2,3%-ot tesz ki a magasan iskolázott anyák aránya. Hasonló a tendencia a főiskolán diplomázott anyák tekintetében is (a szakiskolások 7,1%-a, a szakközépiskolások 16,9%-a és a gimnazisták 31,2%-a). Ahogy haladunk a gimnazisták felől a szakiskolások felé, úgy csökken a diákok anyjának iskolai végzettsége. Az érettségizett anyák aránya a szakközépiskolában tanuló diákoknál a legmagasabb: körülbelül a diákok egyharmadának anyja rendelkezik érettségivel (gimnazisták 28,9%, szakiskolások 20%). A szakmával rendelkezőknél és a 8 általánost végzetteknél fordított a tendencia: szakmával rendelkezik a szakiskolás tanulók anyjának 41,6%-a, a szakközépiskolásokénak 33,2%-a, a gimnazistákénak 19,5%-a. Míg 8 általános a gimnazistákat nevelő anyák mindössze 4%-ánál a legmagasabb befejezett végzettség, addig ez az arány a szakközépiskolásokat nevelőknél már két és félszer ennyi (9,7%), a szakiskolásokat nevelőknél ennek több mint hétszerese (29%). A társadalmi hierarchiát leképezi a középfokú oktatás szerkezete. Ha ugyanezt az összefüggést nem a képzés típusa, hanem az anya iskolai végzettsége felől nézzük, a közismert kép tárul elénk. 38. táblázat
Egyértelműen kettéválik az alsó és a felső társadalmi rétegből származó tanulók útja: a felsőfokú végzettségű anyák gyermekeinek többsége a gimnáziumot választja, kevesebben az érettségit adó, a felsőfokú továbbtanulást mérsékelten támogató szakközépiskolákat és töredékük a szakiskolákat látogatja. Bár a lejtő meredekségében különbség van az egyetemi és a főiskolai végzettségű anyák iskolaválasztását illetően: az alacsonyabb felsőfokú végzettségű anyák gyermekeinek iskolaválasztása nem annyira egyértelműen gimnáziumra orientált, mint az egyetemet végzetteké. Az alacsony iskolázottsági anyák gyermekei a szakképzést és ezen belül a szakiskolákat, az érettségizett anyák gyermekei pedig a szakközépiskolákat látogatják. Egyes oktatáspolitikák az együttnevelést tekintik az elkülönítő jelleg csökkentése módjának, támogatják, hogy egy iskolán belül különféle képzések szerveződjenek, ezáltal keveredjenek a különböző családi hátterű, eltérő rétegekből származó tanulók kultúrái, mintegy kiegyenlítve az otthonról hozott társadalmi hatásokat. Vizsgálatunk azt mutatja, hogy a társadalmi hierarchia felsőbb szeleteiben élők inkább választják a homogén, semmint a heterogén, azaz az integratív képzési formákat, követve a képzési formák rangsorát, de csak az érettségivel záródó képzési formákban. Ilyen különbség a szakiskolákban nem mutatható ki. A homogén szakközépiskolákban tanulók esetében az anyák iskolai végzettsége szignifikánsan magasabb a heterogén szakközépiskolákban tanulókénál. Hasonló különbség van a gimnáziumi diákok két csoportjában. A homogén iskolában tanulók családjában a diplomás anyák aránya mintegy 28 százalékponttal magasabb, mint a gimnazisták másik csoportjában. Az iskolai agresszió a diákok szemszögébőlElsőnek a diákok egymás között agresszióját vizsgáljuk, majd a tanárok és a diák közötti konfliktust elemezzük, a diákok szemszögéből. Igen erősen meghatározott lenne társadalmunk, ha a 18 éves korú diákok anyjának társadalmi helyzete (amelyet durván az iskolázottsággal mérünk), összefüggést mutatna a gyermekek diáktársaikkal és tanáraikkal szembeni agressziós magatartásával. Ilyen kapcsolat összességében nincs, azaz a tanuló réteghelyzetéből egyáltalán nem következik az iskolai agressziós cselekedetekben való részvétele. Azonos réteghelyzetben élő anyák gyermekei különbözőképpen viselkedhetnek, képzési típusonként más és más magatartási formát ölthetnek fel az iskolákban. Egyértelművé kell tennünk, hogy nem tudjuk, hányan járnak az iskolába és hányan nem a 17-18 éves népességből. A felnőtt lakosságra vonatkozó népszámlálási adatok és könyvtárnyi kutatási eredmény szerint az alacsonyabb iskolázottsági szülők gyermekei korán kilépnek az iskolarendszerből. Fel kell tételeznünk, hogy a szakmunkás képzettségű vagy alacsonyabban iskolázott anyák gyermekeinek a többsége már nincs az iskolarendszerben. 39. táblázat
A társadalom alsó szeleteiben élő, legfeljebb általános iskolai végzettségű anyák 17 éves korú iskolába járó gyermekeinek magatartásában nincs statisztikailag értékelhető különbség az osztályuk képzés típusa között. Annyi azonban látszik, hogy ebből a társadalmi rétegből a gimnáziumba járó gyerekek a más képzést választó társaikhoz képest kevesebb verbális vagy fizikai agressziót követnek el diáktársaikkal szemben. Ők a kevesek, az ebbe a csoportba tartozók 10 százalékát teszik ki. Diáktársai áldozatává válásának esélye szinte azonos mindegyik képzési formában. Hozzájuk képest azonos szintű a szakmunkás végzettségű anyák gimnáziumba járó gyerekei által elkövetett agresszió, de a védettségük is nagyobb társaik agressziójával szemben. Többen is vannak (csoportjuk 20%-a) és jobbak is, mint egy réteggel alacsonyabb helyzetű társaik, de csak a gimnáziumban; a másik két képzési formában a diáktársaikkal szemben elkövetett és a tőlük elszenvedett agresszió átlagos a maguk társadalmi csoportjában. 40. táblázat
A szakmunkás iskolázottsági anyák csoportjába tartozó diákok társaikkal szemben elkövetett verbális és nem verbális agresszió mértéke és a képzés formája között szignifikáns kapcsolat áll fenn (p=0,001) (az elszenvedés esetében nincs kapcsolat). Az általános iskola 7. osztályában végzett vizsgálatunk alapján feltételezhetjük, hogy a diákok eleve különbözően voltak ezen a téren, azt viszont nem tudjuk, hogy a különböző képzési formákba tartozó iskolák erősítették, vagy tompították ezt a tulajdonságot. Nem az okokról, hanem e két jelenség szoros együtt járásáról beszélünk. Most már tudjuk, hogy az ebből a rétegből származó 11. évfolyamra járó gimnazisták agresszív cselekedeteinek valószínűsége bizonyosan alacsonyabb, mint az ugyanilyen családi háttérből származó azon társaiké, akik szakképzésben, ezen belül a szakiskolai képzésben vesznek részt. A hetedikesek körében végzett kutatás alapján úgy tűnik, hogy a kevésbé agresszív gyermekek kerülnek a gimnáziumba ebből a társadalmi rétegből, az agresszívebbek pedig a szakképzésbe, különösen a szakiskolákba. Az érettségizett anyák gyermekeinek 32,3%-a gimnáziumba, 49,5%-a szakközépiskolába és 18,1%-a szakiskolába jár. A képzés fajtája és az iskolai agresszió elkövetésének és elszenvedésének foka között szintén magas szintű kapcsolat mutatkozik (p=0,000). 41. táblázat
Az agresszió kultúrája szerint bomlik háromfelé ez a társadalmi csoport is: a legalacsonyabb agresszivitást mutató diákok a gimnáziumokban, a leginkább agresszívek pedig a szakiskolákban vannak, mert oda kerültek, vagy olyanná váltak. Ugyan ez a rajzolat mutatkozik az áldozattá válásban is. Másképpen: a gimnázium védő ereje a legnagyobb, a szakiskoláké a leggyengébb. Figyelemre méltó, hogy a gimnáziumokban a szakmunkás és az érettségizett anyák gyermekei kerülik el leginkább az agresszió gyakorlását, de ők is szenvedik el legkevésbé. A felsőfokú végzettségű anyák gyermekei legnagyobb arányban gimnáziumokat látogatják (56,4%) a legkevesebben a szakiskolákat (9%). Az iskolaválasztás és az agresszió elkövetése és elszenvedése között szignifikáns kapcsolat áll fenn (p= 0,000, ill. p=0,003). 42. táblázat
A társadalom felső szeleteiből származó diákok közül alacsony arányban (4,9%) járnak a szakiskolákba, éppen úgy, mint az aluliskolázott anyák gyermekei a gimnáziumokba (10,0%). Csakhogy az alsóbb rétegekből származó kevesek csoportjuk legbékésebbjei a gimnáziumokban, ugyanakkor a magasabban iskolázottak kisszámú gyermekei, akik a szakiskolákba kerülnek a sok-sok aluliskolázott rétegből származó tanuló közé, a legagresszívebbek. A szakiskolákban a felsőfokú végzettségű anyák gyermekeinek helyzete hasonló az érettségizett anyák gyermekeiéhez: az e két csoportba tartozók a leginkább agresszívek és a legnagyobb eséllyel válnak áldozattá a többnyire az alacsonyabban iskolázott családból jöttekből szerveződő osztályokban. A szakiskolások közel tíz százaléka (9,4%) érkezett legmagasabban iskolázott anyai családból és 20%-uk anyja érettségizett. Nos, ez a csoport mutatja a legmagasabb agressziós indexet. A tanárok és a diákok közötti agresszió a diákok szemszögébőlMár bemutattuk, hogy a különböző képzési formákban kapcsolat van a diákok egymás közötti és pedagógusokkal szembeni elkövetett és a tőlük elszenvedett agresszió között. A gimnáziumokban a legalacsonyabb, a szakiskolákban a legmagasabb mindkettő előfordulása. Az iskolai osztályok eltérő képzési szerkezetéhez kapcsolódó különböző szociális hétterű diákok szerint a tanáraikkal és társaikkal szemben elkövetett, illetve a tőlük elszenvedett összevont nem verbális, (azaz többnyire fizikai) fizikai és verbális agresszió is ugyanezt a mintázatot alkotja, a képzési formákban - a tanulók kiválogatódásának megfelelően különböző mértékben. A tanárok és diákok közötti iskolai agresszió mértéke képzési forma szerintA legalacsonyabb társadalmi helyzetű 17 éves diákok esetében nincs szignifikáns kapcsolat a képzési forma és az egymás közötti, illetve a tanáraikkal szembeni, vagy a tőlük elszenvedett agresszió tekintetében. 43. táblázat
A gimnáziumban igen alacsony szinten agresszívak az általános iskolai végzettségű anyák gyermekei tanáraikkal szemben. A szakmunkás végzettségű anyák csoportjába tartozó 11. évfolyamos diákok tanáraikkal szemben elkövetett agressziója és osztályuk képzési típusa között szerény mértékül kapcsolat (p=0,017) áll fenn (a tanároktól való elszenvedés mértékben nincs szignifikáns kapcsolat). Az ilyen hátterű gimnazisták tehát legkevésbé, a szakmunkástanulók leginkább követnek el tanáraikkal szemben agressziót a maguk iskolájában. Ez az osztálytársaikkal szemben elkövetett agresszió mértékéhez képest a gimnáziumokban jóval alacsonyabb, a másik két képzési formában közel azonos mértékű. 44. táblázat
A társadalom alsó két sávjába és főként az érettségizett anyák iskolázottsági csoportjába tartozó diákok agressziójával szemben a gimnáziumi osztályokban dolgozó tanárok élnek a legnagyobb biztonságban. Ezzel szemben a szakiskolákban tanítók az átlaghoz képest veszélyesebb helyzetben vannak. Az érettségizett anyák társadalmi csoportjába tartozó diákok körében szoros kapcsolat áll fenn a tanárokkal szemben elkövetett és a tőlük elszenvedett agresszió mértéke között. Mindkét területen kimutatható a gimnáziumoktól a szakiskolák felé tartó agressziós lejtő. Ahol agresszió van, ott agresszió van mindkét irányban. A szakiskolákban uralkodó viszonyokra vet fényt, hogy az érettségizett anyák gyermekei kimondottan erős tanári agresszióról számolnak be, komoly konfliktusaik lehetnek a tanáraikkal és viszont. 45. táblázat
A felsőfokú végzettségű anyák gyermekeinek 7,3%-a jár szakmai képzettséget nyújtó iskolába. Ez a csoport láthatóan nem annyira egynemű, hiszen lehetnek benne magas és alacsony agressziós cselekvést gyakorlók is. A szakiskolákba járó - feltehetőleg a gimnáziumi s talán az általános iskolában uralkodó értékrendet elutasító felsőfokú végzettségű anyák gyerekei a tanárokkal szemben különösen agresszívak, ha nem is oly mértékben, mint az érettségizett anyáktól származó társaik ebben a képzési formában. 46 . táblázat
A tanároktól és diáktársaiktól elszenvedett agresszióról szóló diákbeszámolók megközelítően azonos képet mutatnak. Magyarázatra szorul, hogy mi az oka annak, hogy a szakközépiskolákban rendre az elkövetéshez képest magasabb szintű áldozattá válásról számolnak be az ebbe a csoportba tartozó diákok. Meglehet, hogy mivel nem lépnek az egyetemre vezető gimnáziumi útra, nem vagy nehezen fogadják el szakközépiskolás helyzetüket, de önmagukat nem, vagy mérsékelten agresszívnek mutatják be, inkább az áldozat szerepét veszik fel. Nem úgy, mint az érettségizett és értelmiségi anyák szakiskolába került gyermekei, akik a legagresszívebb csoportok alkotják az ugyanolyan iskolázottsággal jellemzett réteghelyzetű társaikhoz képest.
|
előző
OKTATÁSI JOGOK BIZTOSÁNAK HIVATALA |
Impresszum |