Tartalomjegyzék

11. A pedagógusok végzettsége és szakmai gyakorlata

A nemek megoszlása iskolatípus szerint

Noha a 11. évfolyamos diákok tanárai között a pedagógusnők vannak többségben, mégis alapvetően függ az osztály képzési jellegétől az, hogy inkább férfi vagy inkább nő tanít a vizsgálatunkban részt vevő osztályban (p= 0,000).

47. táblázat
A válaszadó tanárok neme (%)

Míg a gimnáziumban a férfiak aránya csupán 27,9%, addig a szakközépiskolában már 38,3%, a szakiskolák tanárainak pedig már majdnem a fele férfi (47,2%). Azaz a szakképzést folytató iskolák határozottan férfi karakterűek. Ez valószínűsíthetően abból fakad, hogy a tanított szakmák egy része olyan fizikai tevékenység, amely hagyományosan "férfi" munkának számít, és ezeket nem tanítják nők. A gimnáziumi tanári pálya elnőiesedése miatt a gimnazistáknak csak minden harmadik-negyedik tanára férfi, ők főképpen nőket látnak maguk körül. Ez hatással lehet az agressziójuk kifejeződési formáira is, mint később látjuk: lehetséges, hogy a fizikai agresszió sem a tanárnőkben, sem a diákokban nem merül fel, a verbális azonban annál inkább.

Lényegében azonos arányban tanítanak férfiak és nők a homogén és más képzési formákkal egybe szervezett gimnáziumokban, ez azonban a szakközépiskolákban folytatott képzési formákban nincs így (p=0,003). A heterogén szakközépiskolákban a férfiak aránya 32,3%, a homogén szakközépiskolákban ennél magasabb, 47,6%. Az integrált képzésű, azaz heterogén szerkezetű iskolákban a pedagógusnők aránya magasabb, mint az egynemű iskolákban. Ennek az lehet az oka, hogy a heterogén szak- és a szakközépiskolák egy részében gimnázium és/vagy általános iskola is működik, amelyekben sokkal több nő tanít, mint férfi. Noha a szakiskolák esetében is az integrált képzésűekben magasabb a női pedagógusok aránya, mint az egynemű képzési formákban, a különbség nem szignifikáns.

A férfiak és a nők agressziós szintje a tanárok között

Ezen a helyen is emlékeztetünk arra, hogy a pedagógusok agresszióról vallott álláspontja az iskola valamennyi diákjára és nem a kérdezett osztály diákjaira vonatkozik. Válaszaikból kiolvasható, a tanítványaikkal szemben inkább a férfi pedagógusok mutatkoznak agresszívnak és hozzájuk képest a nők kevésbé, de a különbség közöttük nem számottevő. A tanáraikkal szemben agresszív diákok ellenben egyáltalán nem tesznek közöttük különbséget. E téren hasonlóság mutatkozik a diákokkal: a leányok közöttük is kevésbé agresszívak, mint a fiúk. Csakhogy a diákok magatartása között jóval markánsabb a különbség, meglehet, hogy közös bennük a női társadalmi szerep iránya, azonban a pedagógusfoglalkozás mindezt némileg felülírja.

48. táblázat
Tanár és diák közötti agresszió nemek szerint, a tanárok megítélése alapján

A tanárok és a tanárnők között nem tesznek különbséget a diákok az ellenük irányuló agresszió tekintetében.

A pedagógusok tanítványaikkal szemben elkövetett agressziója, saját véleményük alapján az átlaghoz képest alacsonyabb a gimnáziumokban és a legmagasabb a szakiskolákban. Ugyanakkor az adott képzési formán belül önértékelésük alapján a tanárok és a tanárnők egyformán agresszívak tanítványaikkal szemben, magatartásuk között nincs jelentős különbség. A diákoktól elszenvedett agresszió mértéke nem függ a képzés típusától, ennek alacsony szintjéről számolnak be a pedagógusok.

A pedagógusok szakképzettsége

Jogszabály írja elő a pedagógusok alkalmazási feltételeit, amely természetesen köti az iskolákat.

A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 17§. (1) e pontja szerint középiskolában a kilencedik évfolyamtól kezdődően a tantárgynak megfelelő szakos egyetemi szintű tanári , a művészetek, a testnevelés, a technika-gyakorlati foglalkozás tantárgyak esetén a tantárgynak megfelelő tanári végzettséget ír elő.

Vannak azonban olyan tanári foglalkozások, amelyekben elegendő bármilyen szintű, akár a főiskolai tanári végzettség is. A fent hivatkozott joghely i) pont szerint a szakközépiskolában és a szakiskolában a gyakorlati képzést végző pedagógusnak, továbbá gimnáziumban a munkába állást előkészítő, illetve segítő elméleti és gyakorlati foglalkozást tartó pedagógusnak a képzés szakirányának megfelelő tanári vagy a képzés szakirányának megfelelő felsőfokú végzettség kívántatik meg.

Nem okozhat meglepetést, hogy a vizsgált 11. évfolyamon a pedagógusok 98,8%-a felsőfokú végzettséggel rendelkezik, de az sem, hogy a szakképzést folytató intézményekben a főiskolai végzettségűek aránya magasabb. A tanárok iskolai végzettsége az osztály képzési típusaként eltérő (p=0,000). Az egyetemi végzettségű pedagógusok a gimnáziumokban, a főiskolai vagy annál alacsonyabb iskolázottságú tanárok a szakiskolákban dolgoznak. Ez a különbség éppen olyan hierarchiaképző, mint amit a szülők iskolai végzettségénél láthattunk.

49. táblázat
A válaszadó tanárok végzettsége (%)

Egyetemi diplomával rendelkezik a gimnáziumi osztályok tanárainak 91,9%-a, a szakközépiskolákénak 77,5%-a, a szakiskolákban dolgozóknak 43,9%-a. Nem magyarázható a különbség csak a gyakorlati képzéssel, hiszen a szakiskolai tanároknál a főiskolai diplomák aránya sokkal magasabb (52,1%), mint a szakközépiskolák és gimnáziumok esetében (21,7% és 7,9%). A főiskolai diplománál alacsonyabb végzettséggel rendelkezők csak a szakiskolákban vannak egy százalék feletti arányban (4%).

Az integrált szervezésű iskolák tantestületeinek szakképzettsége is sokszínű, s vélhetőleg a kötelező óraszám kitöltésének kényszere vezeti az intézmények vezetőit abban, hogy azokba az osztályokban is főiskolai végzettségű pedagógusokat osszanak be, amelyekbe a törvény nem engedné. A gimnáziumok esetében szignifikáns a homogén-heterogén iskolák közötti különbség (p=0,002). A heterogén szerkezetű iskolákban lévő gimnáziumi osztályokban az egyetemi diplomások aránya kisebb (82,7%), a főiskolát végzetteké pedig magasabb (17,3%), mint a homogén gimnáziumokban (94,6% és 5,1%). Vélhetően szakközépiskolai és általános iskolai képzést is folytatnak ezekben az iskolákban, hiszen ezekben a formákban a főiskolai végzettség is elegendő a tanításhoz. Ugyanilyen irányú, de nem szignifikáns különbség mutatkozik a szakközépiskolai osztályok esetében az integrált képzésű iskolákban, ahol feltehetőleg a szakiskolai képzés megléte miatt alacsonyabb a pedagógusok végzettsége, mint a csak szakközépiskolai osztályokból álló szakközépiskolákban. Ezt a feltételezést valószínűsítik a szakiskolák adatai is, noha itt sincs szignifikáns különbség a pedagógusok szakképzettségében a homogén és a heterogén szervezésű iskolák között. Olyan tendencia látszik kibontakozni, hogy a magasabb szakképzettségű pedagógusok azokban a szakiskolai osztályokban tanítanak, amelyekben más, érettségit adó képzésű osztályok is vannak.

Nem találtunk különbséget a tanárok tanítványaikkal szemben elkövetett, vagy diákjaiktól elszenvedett agresszió tekintetében sem nemük, sem iskolájuk szerint, sem abban, hogy egyetemen vagy főiskolán szerezték meg a tanításhoz előírt végzettségüket. Tehát egyik sem különbségnövelő tényező, voltaképpen e tekintetben a főiskolai és az egyetemi képzés között nincs különbség, vagy ha van, az egyes iskolában uralkodó kultúra felülírja ezt.

Tanítási tapasztalat

A képzési típus összefüggést mutat a tanári pályán töltött évek számával (p=0,006). A táblázatból kiolvasható, hogy míg a gimnáziumi osztályokat tanító pedagógusok átlagosan 18,13 éve vannak a tanári pályán, addig a szakközépiskolai osztályokat tanítók körében alacsonyabb a tanári pályán eltöltött évek számának átlaga (15,83). A szakiskolákban tanítók "középen" helyezkednek el: átlagosan 16,57 éve pedagógusok. A legnagyobb pedagógiai tapasztalat a gimnáziumokban gyűlt össze, s vélhetően ez a tény is hozzájárul az iskolai agresszió hatékonyabb kezeléséhez, ez is eleme az ilyen iskolákban mért alacsonyabb szintű agressziónak.

A homogén-heterogén szervezésű iskolák között nem mutatkozik jelentős eltérés.

50. táblázat
A válaszadó tanárok tanítási tapasztalata

A szakmai gyakorlat mértéke és az elkövetett, illetve elszenvedett agresszió szintje

A válaszadó pedagógusokat a szakmában eltöltött évek alapján négy egyenlő nagyságú csoportra osztottuk. A pálya elején járóknak azokat tekintettük, akik legfeljebb 9 évet töltöttek a pályán, a másik csoport tagjai 10-16 évet, a harmadik 17-25, végül az utolsó, az előbbiekkel azonos létszámú tanári csoportot azok a pedagógusok alkották, akik 26 évnél hosszabb időt töltöttek el a pályán.

51. táblázat
Tanár és diákok közötti agresszió indexe a szakmai tapasztalat mértéke szerint, a tanárok megítélése alapján

A tanárok által elkövetett agresszió mértéke nem, ezzel szemben a tanítványaiktól elszenvedett agresszió mértéke függ az iskolai szakmai tapasztalat mértékétől. Ez az, ami a tanárok agressziós helyzetét némileg, de mégis magyarázza. Sem a nemük, sem egyetemi vagy főiskolai végzettségük, de még az sem mutat közöttük különbséget, hogy melyik képzési típusban tanítanak. Csakis az iskolában eltöltött évek, azaz valószínűleg az egyénileg és a tantestülettől megszerezett - a szakmára talán jellemző - rutin és tudás, a tanítványaik előtt az évek alatt megszerzett tekintély számít, ha feltesszük, hogy a tanárok kultúrája alapvetően nem változik meg a tanári pályán eltöltött évtizedek során. Nem tudjuk ugyanis eldönteni, hogy a fiatalabb tanárok másfajta kultúrát képviselnek-e idősebb kollégáikhoz képest, vagy pedig a szakmai-technikai szocializáció kezdetén állnak.

Annyi bizonyosan állítható, hogy a pályán eltöltött évek során megszerzett tapasztalat haszna a pedagógusokat érő agresszió elkerülésében előbb jelentkezik a gimnáziumokban és legkésőbb a szakiskolákban. A tanári agresszió elkövetésében ilyesmi nem mutatható ki a képzési típusok között. A gimnáziumban dolgozó, a pályán 10-16 évet eltöltő tanárok helyzete szignifikánsan jobbnak látszik, mint a másik két képzésben dogozó kollegáiké. A pályakezdők mindenütt az átlagosnál nagyobb elkövetett és elszenvedett agresszióról számolnak be.

előző

következő

Az oldal tetejére

  OKTATÁSI JOGOK BIZTOSÁNAK HIVATALA
  1055 - Budapest, Szalay u. 10-14.; e-mail: panasz@oktbiztos.hu