|
Tartalomjegyzék
12. A társas kapcsolatok és az agresszió
A kutatás során a társas kapcsolatok és az agresszió összefüggését számos szempontból vizsgáltuk. Az alábbiakban ezek közül emelünk ki néhányat.
Családi kontroll
A szülői felügyelet fontosságát (Coleman, 1998) nem lehet túlhangsúlyozni az iskolai agresszió elemzésekor (Herrenkohl et al., 2000). A kérdőívben megkérdeztük a diákoktól, hogy a szüleik ismerik-e a barátaikat, a barátaik szüleit, illetve a tanáraikat. A szülői házban uralkodó szociokulturális viszonyokra utal az iskolás gyermekeik társas környezete iránti érdeklődés. A három irányú tájékozódás közül a barátok ismeretének van kitüntetett szerepe. Azokban a családokban, amelyekben követik, hogy gyermekeik kikkel barátkoznak, ez a figyelem olyan jellemző, amelyhez magas eséllyel társul az iskolai agresszió elkerülése. Azok a diákok, akiknek a szülei egyetlen barátjukat sem ismerik, az átlagosnál jóval nagyobb mértékben válnak diákok közötti agresszív cselekmények áldozatává az iskolában, valamint az átlagosnál jóval nagyobb mértékben követik is el azokat. Ugyanakkor már az is jelentősen csökkenti mind az elkövetés, mind az elszenvedés mértékét, ha a szülők néhány barátot ismernek.
Amennyiben a szülők ismerik a tanárokat és a barátok szülei közül néhányat, ez az átlagos mérték közelébe csökkenti a diákok közötti agresszióban mind az elkövetés, mind az elszenvedés előfordulását. Az adatokból úgy tűnik, hogy a tanárok és a szülők közötti ismeretség inkább az elkövetés tekintetében jelent védőfaktort, míg a barátok szüleivel való kapcsolat elsősorban az agresszió elszenvedésétől óvja a diákokat.
A tanár-diák agresszióval nincs kapcsolatban a barátok szüleinek ismerete, míg a barátok és a tanárok ismerete a diák-diák agresszióhoz hasonlóan csökkenti az elkövetés és az elszenvedés mértékét is.
7. ábra
A szülők gyerekük társas környezete iránti figyelme és a diákok közötti iskolai agresszió közti kapcsolat
A képzési forma és a szülői figyelmen keresztül megvalósuló kontroll lehetősége közötti kapcsolat összességében a szakiskolák felől a gimnáziumok felé egyre emelkedő mértékkel írható le. Mindhárom csoport többségét a gimnazisták szülei ismerik a legnagyobb arányban, míg az egyiküket sem ismerők a szakiskolások szülei közül kerülnek ki leginkább. A magasabb társadalmi státusú, jobb szociokulturális hátterű szülői ház kultúrájának része a gyerekek barátainak, a barátok szüleinek ismerete és az iskola pedagógusaival való kapcsolattartás, amely gyenge vagy hiányzik a szakiskolákat választó tanulók szüleinek körében. A legnagyobb eltérés a tanárokkal való kapcsolatban adódik: a szakiskolások szüleinek 18,1%-a gyerekük egyetlen tanárát sem ismeri, míg a gimnazisták 5,3%-a válaszolta ezt. Ezzel szemben a tanárok többségét ismerő szülők aránya az előbbi csoportban 27,3%, az utóbbiban 38,0%.
Családi konfliktuskezelési kultúra
A családból hozott minták, normák hatása nemcsak az agresszív magatartás megnyilvánulási formái kapcsán lényeges, hanem a konfliktuskezelési technikák esetében is. Már csak azért is, mert a serdülőkor sajátosságainak megfelelően elkerülhetetlenek a szülő-gyerek konfliktushelyzetek, ugyanakkor ezek kiélezettsége, feloldása, illetve feloldatlansága alapvetően meghatározza a gyerek frusztrációs szintjét: önértékelését és önbizalmát éppen úgy, mint szociabilitását.
A családi konfliktuskezelési kultúra egyik legerősebb mutatója az, hogyan kezelik a szülők az egymás közötti konfliktusaikat, eljutnak-e a házastársak a verekedésig. Amennyiben ez megtörtént, tehát a gyerek már látta a szüleit egymással verekedni, magasabb agressziós szinttel rendelkezik. Akik nem látták a szüleiket verekedni, az átlag alatt követnek el a diáktársukkal szemben agresszív cselekedeteket az iskolában, és áldozattá is átlag alatti mértékben válnak, míg azok, akik azt válaszolták, hogy látták már a szüleiket egymással verekedni, az átlagosnál magasabb pontszámmal rendelkeznek mindkét agresszióskálán. A válaszmegtagadók jelentős része feltehetően a családjáról alkotott kép védelme vagy traumatizáltsága miatt nem válaszolt a kérdésre, mivel a körükben is az utóbbi csoporthoz hasonlóan az átlagosnál nagyobb az elszenvedés és elkövetés mértéke.
Ugyanezeket az összefüggéseket kapjuk, ha a tanár és diák közötti agressziót vizsgáljuk. Így azok a diákok, akik látták már a szüleiket verekedni, a tanáraikkal szemben is erőszakosabban lépnek fel, és a tanárok részéről is több agresszívnak tekinthető cselekmény elszenvedéséről számolnak be.
8. ábra
A diákok közötti iskolai agresszió és a szülők verekedése közti kapcsolat
A szüleiket verekedni látó diákok aránya eltér a három képzési forma között. A szakiskolás diákok 10,9, a szakközépiskolások 7,9, a gimnazisták 7,1 százaléka tartozik ebbe a csoportba. A válaszmegtagadók aránya is hasonlóan alakul: a legmagasabb a szakiskolások körében, a legalacsonyabb a gimnazistáknál. Ebben az esetben is elsősorban a szülők konfliktuskezelési kultúrája, a képzési forma választása és a család társadalmi-gazdasági háttere közötti kapcsolat áll az összefüggés hátterében.
A tanárok esetében nagyon hasonló eredményeket kapunk, annyi eltéréssel, hogy a válaszmegtagadás mögött még inkább a családról alkotott kép és a magánszféra védelmét sejtjük, mivel a kérdésre nem válaszolók érték el a legnagyobb pontszámot mind az elkövetés, mind az elszenvedés skáláján. A szülői verekedést látók és nem látók átlagos agresszióindex pontszámában kisebb a különbség, mint a diákok esetében, ami arra utal, hogy a hatás az idő múlásával csökken, ugyanakkor még évekkel, évtizedekkel később is jelen van.
9. ábra
A tanárok és diákok közötti iskolai agresszió és a szülők verekedése közti kapcsolat a tanárok válaszai alapján
A válaszadó tanárok mintegy 9%-a látta gyerekkorában a szüleit verekedni. A három képzési formán belül nem különbözik ez az arány, ami nem is meglepő eredmény, hiszen aligha feltételezhető, hogy a diploma után a tanári pályán belül a gyermekkori traumatizáltságuk szerepet játszana munkahelyük, azaz egy-egy képzési forma megválasztásában. az ilyesfajta események inkább a gyerek- és serdülőkorban, a továbbtanulás során fejtik ki szelekciós hatásukat.
Kortárs kapcsolatok
Az iskolás gyerek baráti körének nagysága fontos protektív tényező az áldozattá válás elkerülésében (Buda et al., 2008; Mihály, 2003), ugyanakkor az erőszakos barátok komoly kockázati tényezőt jelentenek. Ahogy az alábbi diagramból látható, ha azok között a diák között, akiknek a baráti körében van olyan, aki rendszeresen verekszik, követett el már rablást, szokott lopni, szórakozásból megrongált valamit, szokott lógni, volt már rendőrségi ügye, az áldozattá válás nagyobb mértékű, mint az ilyen barátokkal nem rendelkező tanulók esetében. Ennél is nagyobb mértékű az agressziós cselekmények elkövetésében való különbség a két csoport között, azaz az erőszakos barátok inkább az elkövetés szempontjából jelentenek kockázati tényezőt, ugyanakkor az áldozattá válás gyakoriságát is növelik. Védőfaktort jelent a gyengébbeket megvédő vagy jól tanuló barát jelenléte a baráti körben.
10. ábra
A diákok közötti iskolai agresszió és a diák baráti körében előforduló cselekmények és tulajdonságok közti kapcsolat
Hasonló eredményeket kapunk a tanár-diák agresszió vizsgálatakor. Azaz az erőszakos barátokkal rendelkező diákok a tanáraikkal szemben is agresszívabban viselkednek, valamint nagyobb mértékű tanáraik felől érkező agresszió elszenvedéséről is számolnak be, ami feltehetően sok esetben válaszreakció lehet a diákok viselkedésére.
Az erőszakos barátok a legnagyobb arányban jellemzően a szakiskolások baráti körében vannak jelen, míg a legkisebb arányban a gimnazistákéban. Az egyik legnagyobb különbség a rendszeresen verekedő barát jelenlétében van: a gimnazisták 9%-ának, a szakközépiskolások 15%-ának, míg a szakiskolások 19%-ának van ilyen barátja.
Tartalomjegyzék
|
előző
