Tartalomjegyzék

13. Az iskolai légkör és az agresszió

Az agresszív viselkedést az agresszív személyiségvonások mellett befolyásolják a körülmények, valamint az állandó élethelyzet jellemzői is (Lawrence - Hodgkins, 2009). Az iskolai agresszió esetében ez azt jelenti, hogy a tanulók személyiségvonásának tekinthető agresszivitáson túl vannak az iskolához - a társakhoz, a tanárokhoz, de még az épülethez - kapcsolódó elemek is, amelyeket összefoglalva iskolai légkörnek tekintenek, és amelyek elősegíthetik, vagy éppen visszaszoríthatják az agressziót. Mindez igaz a pedagógusokra is.

Számos tanulmány szerint az agresszív cselekmények előfordulásában jelentős szerepet játszik az iskolai légkör minősége és a diákok kötődése az iskolához. Reis et al (2007) eredményei szerint például csökkenti az agresszív viselkedést, ha a diák szeret az iskolában lenni, élvezi az órákat, illetve erős az iskolához tartozás érzése és hasonlók. A diákok agresszív cselekedeteit mérsékelheti tanáraik megközelíthetősége is, az, hogy meg tudja-e beszélni a diák a problémáit a tanárával. Brookmeyer (2006) elemzése azt mutatja, hogy az agresszív viselkedés megjelenésével szemben egyfajta védőfaktor szerepét tölti be az iskolai légkör, illetve a tanuló kötődése az iskolájához.

Vizsgálatunkban a diákoktól és a pedagógusoktól egyaránt megkérdeztük, hogy mennyire elégedettek az iskolájukkal. A válaszokat ötfokozatú skálán fejezték ki. A magasabb érték nagyobb elégedettséget mutat.

Az iskolai légkör a diákok szerint

Kérdéssekkel mértük fel a diákoknak a tanáraikkal, osztálytársaikkal, az iskolával és magával az épülettel szembeni elégedettségét.

Az iskolai légkör elemi része az osztályban a diákok között uralkodó kapcsolat jellege: hogyan érzik magukat az osztálytársaikkal, mennyire tudnak együttműködni, mennyire érzik magukat biztonságban közöttük. E téren szignifikáns (p=0,008) különbség mutatkozik a gimnazisták, a szakközépiskolások és a szakiskolába járók között. Arra a kérdésre adott válaszokból, hogy mennyire van jóban az osztálytársaival, az tükröződik, hogy a gimnáziumok tanulók jönnek ki legjobban az osztálytársaikkal, míg a szakiskolák diákjai a legkevésbé. Az osztály légköre ebben a tekintetben a szakiskolákban a legrosszabb és a gimnáziumokban a legjobb. Ezen belül a feltehetőleg elitnek tekinthető, egyfajta képzést folytató gimnáziumokban jobban jönnek ki egymással az osztálytársak, mint a sokféle képzési formát integráló iskolákat látogató gimnazista társaik (p=0,001).

52. táblázat
A diákok elégedettsége az iskola légkörével (1-5 skálán)

Az iskolai légkör vizsgálatában az iskola egészére vonatkozó általános közérzetre irányuló kérdésünkre (Mennyire szeretsz iskolába járni?) a diákok összességében valamennyi közül a legalacsonyabb pontot adták. Leginkább a gimnazisták szeretnek iskolába járni, legkevésbé pedig a szakiskolások. Az osztályok képzési formái között e téren szignifikáns különbség mutatkozik. (p=0,000). Figyelemre méltó, hogy csak a kétfajta szervezésű gimnáziumok között van különbség: a csak gimnáziumi osztályokból álló iskolák diákja sokkal jobban szeretnek iskolába járni, mint vegyes szervezésű iskolákba járó társaik (p=0,002).

Az iskolai légkör vizsgálatainak gyakori eleme az osztályon kívül az iskolához való érzelmi kötődés felmérése. Különösebb magyarázatot nem kíván, hogy a diákok jobban kötődnek az osztályukhoz, mint az iskolájukhoz, bár a kettő összefügg egymással. Az iskola kedveltségéről a korábban megismert képbe illően megállapítható, hogy a gimnáziumi diákok szeretnek inkább iskolába járni, és ők jönnek ki a legjobban az osztálytársaikkal, míg a szakiskolások sokkal jobban jönnek ki az osztálytársaikkal, mint az iskolával.

Nincs különbség az iskolák kedveltségében, ha a diákok a szakképző intézményeknek akár az egynemű, akár az integrált képzési szerkezetű iskoláiba járnak. Azonban az azonos képzési formájú, de kétfajta szervezésű iskolák közül a társadalmi elit által látogatott homogén gimnáziumokba járó diákok jobban szeretik az iskolájukat. (p=0,002)

Itt érdemes felfigyelnünk egy a háttérben meghúzódó kapcsolatra. Noha, mint közismert, a diákok erősebben kötődnek az osztálytársaikhoz ("jobban jönnek ki velük"), mint az iskolájukhoz, ebben komoly különbség mutatkozik az osztályok képzési formája között: a gimnazisták és a szakiskolás tanulók között az a lényeges különbség, hogy az elsőnek említett csoport inkább szeret, a másik pedig inkább nem szeret iskolába járni.

Elsősorban a gimnáziumi dákok látják igazságosnak a tanáraikat, a szakiskolákban és a szakközépiskolákban kedvezőtlenebb fényben tűnnek fel a tanárok a tanítványaik szemében (p=0,000).

53. táblázat
A diákok elégedettsége a tanárokkal (1-5 skálán)

A tanári igazságosság megítélése kultúrafüggőnek látszik, más jelentése lehet az egyik és a másik képzési formában. Láttuk korábban, hogy a szakiskolákban a legnagyobb, a gimnáziumokban a legalacsonyabb mértékű az erőszak a diákok és a tanárok között, az azonos képzési fajtájú osztályokból szervezett iskolákban a gimnazisták és a szakiskolások mégis egyformán magasra értékelik tanáraik igazságosságát, holott az erőszak szintje a két képzési forma között statisztikailag különbözik.

A diákok által érzékelt iskolai légkör másik elemeként a tanáraikkal való személyes kapcsolat létesítésének lehetőségét vizsgáltuk. Azt kérdeztük, hogy mennyire lehet négyszemközt beszélni a tanárokkal. Bár a három képzési forma átlaga között kicsi a különbség, az eltérések szignifikánsak (p=0,008). A tanárok igazságossága és megközelíthetősége egymással összefüggő jegynek látszik. Ezt bizonyítja, hogy a szakiskolák és a gimnáziumok tanulói szerint a legkönnyebb négyszemközt beszélgetni a tanárokkal, míg a szakközépiskolások szerint nehezebb. Ha pedagógiai dimenzióba helyezzük el a fenti képet, úgy látszik, hogy a nevelésnek e két ellentétes szerkezetű és kultúrájú képzési formában intenzív a gyakorlata, vélhetőleg alapvetően más tartalommal.

A tanítás minőségére vonatkozó kérdéssel mértük, hogy a diákok mennyire ismerik el a pedagógusok kultúráját és munkáját. A kérdésre adott pontszám a diákok elégedettségét mutatja, azaz azt, hogy mennyiben felelnek meg elvárásaiknak a pedagógusok és az iskola, pontosabban: mennyiben esik egybe a diákok értékrendje a pedagógusok és az iskola tevékenységével. E téren is a gimnazisták mutatkoznak a legelégedettebbnek, a szakiskolások a legkevésbé (p=0,000). Minthogy a szakiskolások szeretnek a legkevésbé iskolába járni, és ők a leginkább elégedetlenek a képzés színvonalával, ez a tény nem jelenti feltétlenül azt, hogy a két terület között oksági kapcsolat van, hiszen lehet, hogy a képzés színvonaláról alkotott lesújtó véleménynek nincs tárgyi alapja, az iskolai kultúra tagadásának legitimálását szolgálja.

Figyelemre méltó, hogy a homogén iskolákba járó diákok minden esetben elégedettebbek a tanítás színvonalával (p=0,000-0,005). Ez pedig egy lehetséges érv az integrált szervezésű iskolákkal szemben: mindegyik képzési típusban nagyobb az elégedetlenség a pedagógusok munkájával szemben, akár van a véleményeknek tárgyi alapja, akár nincs.

Ami az iskolaépület állagát illeti, ezzel is a gimnazisták mutatkoznak a legelégedettebbnek és a szakiskolások a legkevésbé elégedettnek (p=0,000). Az iskola épületének állapotát a homogén és heterogén iskolába járó szakiskolások és gimnazisták ítélik meg szignifikánsan eltérően.

Összességében elmondható, hogy a gimnáziumokban ítélik meg a diákok a legkedvezőbben az iskolai légkört, míg az egyes kérdésekben a szakiskolások és a szakközépiskolások véleménye a legnegatívabb, az iskolák heterogén/homogén bontása pedig - a gimnáziumok esetenkénti és a tanítás színvonalának megítélése kivételével - nem mutat szignifikáns eltérést.

Az agresszió mértéke a diákok elégedettsége szerint

Az iskolai légkört fentebb ismertetett meghatározó elemek közül a tanárok igazságosságáról alkotott vélemény áll a legerősebb kapcsolatban a diákok egymás közötti, valamint a tanárok és diákok között elkövetett és elszenvedett agresszióval. Azok, akik az átlaghoz képest igazságosabbnak tartják a tanáraikat, kevesebb erőszakos cselekményt követnek el. Az igazságosnak tartott tanárokról alkotott kedvező véleményt képviselő diákok úgy látják, hogy az ilyen tanárok kevésbé bántják őket, ez a kapcsolat valamennyi közül a legszorosabb. Meglehet, vannak olyan diákok, akik a valóban agresszív tanáraik tetteit jogosak tekintik, és éppen ezért nem is értelmezik agressziónak, míg ugyanezt ellenséges cselekedetként értelmezik azok a diákok, akik a tanáraikkal szemben rossz véleményt táplálnak.

Ha a pedagógus komolyan szem előtt tartja tanítványai iskolai közérzetét, valamint gyakori lehetőséget ad tanítványainak négyszemközti beszélgetésre, akkor kisebb eséllyel válik diákagresszió célpontjává, mintha ennek ellenkezőjét teszi.

A diákok tanárok munkájával (azaz a tanítás színvonalával) szembeni elégedettségének, valamint az iskola iránti szeretetének magas foka csökkenti az iskolai agresszió előfordulásának esélyét, de nem egyforma mértékben. A tanárok munkájával való elégedettség és az agresszió elmaradása közötti kapcsolat erősebb, mint az iskola egészéhez való kötődés.

Kézenfekvő, hogy azoknak, akik megtalálják a szót diáktársaikkal, vélhetően jó a helyzetük az osztályban, ritkábban áldozatai diáktársaik agresszív cselekedeteinek. A tanárokkal és a diáktársakkal szemben elkövetett és a tanároktól elszenvedett agresszióval az előbbieknél jóval gyengébb az összefüggés, noha létezik.

54. táblázat
A diákok által érzékelt iskolai légkör és az agresszió kapcsolata (korrelációs együtthatók)

Azokban az iskolákban, ahol a diákok jónak tartják az iskolájuk légkörét a vizsgált dimenziókban, a verbális és a nem verbális agresszió elkövetésének mértéke is alacsonyabb szintű.

A tanárok elégedettsége az iskolájuk légkörével

Az iskolai légkőr éppen úgy meghatározza a pedagógusok magatartását, mint tanítványaikét. Csakhogy tanári nézőpontból más szempontok alapján értelmeződik az iskolai légkör maga és a minősége, mint tanítványaik szemében.

A pedagógusok elégedettségét több dimenzióban is mértük. Összességében - talán nem meglepő módon - önön munkájukkal, a tanítás színvonalával a legelégedettebbek (ezt 5-ös skálán átlagosan 3,72-re értékelték), ezt követi a sorban az iskolai infrastruktúrával kapcsolatos elégedettségük (3,58), majd az iskola működtetésével kapcsolatban kifejtett véleményük súlya következik (3,40).

Amennyire meg vannak elégedve a pedagógusok a saját munkájukkal, olyannyira elégedetlenek a tanulók képességeivel (3,00), mintha a kettő között csak eltérés lehetne, összefüggés alig. Vessük össze a pedagógusok véleményét a tanítványaikéval! Noha - magyarázatot nem is kívánó okok szerint - a tanulók jóval kevésbé (-0,13 és -0,28 ponttal) vannak megelégedve tanáraik munkájával, mint ők a saját magukéval, mégis a képzési típusok között ugyanazon a léptékű, egymástól elcsúsztatott skálán mérnek mind a ketten - kivéve a heterogén gimnáziumban tanuló - feltehetőleg a leginkább csalódott diákok.

Mindegyik képzési típushoz különböző mértékben kapcsolódik a pedagógusok elégedettsége a tanítás színvonalával (p=0,000), a véleményének elfogadásával l (p=0,015) és a tanulók képességeinek megítélésével (p=0,000). A gimnáziumokban tanító pedagógusok mindhárom elemben elégedettebbnek mutatkoznak, mint a szakmunkásképzőkben dolgozók kollégáik. A képzési típusnak jóval kisebb hatása van a tanítás színvonalával és a vezetői döntések befolyásolhatóságával kapcsolatos elégedettségre.

Az osztály képzési típusában mutatkozó különbség a fenti három közül leginkább a tanulók képességének megítélését befolyásolja. Azt mondhatjuk, hogy a tanárok tanulókkal való elégedettsége erősen függ attól, hogy milyen képzési típusban tanítanak.

Az iskolában zajló tanítás színvonalát ötfokozatú skálán a gimnáziumi osztályokat tanítók 3,88-ra, a szakközépiskolai osztályokat tanítók 3,65-re, a szakiskolásokat tanítók átlagosan 3,55-re pontozták. A tanulók - amúgy igen nehezen leírható - képességeinek megítélésében azonban a pedagógusok sokkal nagyobb különbségeket látnak közöttük. A gimnáziumi osztályokat tanítók 3,57-re, a szakközépiskolás osztályokat tanítók 2,78-ra, a szakiskolásokat tanítók már csak 2,36-ra értékelték a tanulóik képességeit.

Feltételezhettük, hogy az általános pedagógusi értékrend körvonalai rajzolódnak ki a 11. évfolyamon tanító pedagógusok között: a gimnáziumi diákok képességszerkezete az érték- és mérvadó, és innen nézve tűnnek rosszabbaknak a szakiskolában tanuló gyerekek, akiknek eltérő képességeit és készségeit nem veszik tekintetbe.

55. táblázat
Tanári elégedettség az iskolával (1-5 skálán): Mennyire elégedett.

A vizsgálatban részt vevő pedagógusok értékrendjét és valóságismeretét mutatja, hogy a homogén gimnáziumokban a tanulók képességeit szignifikánsan jobbnak értékelték, mint a heterogén gimnáziumok diákjaiét (3,69, illetve 3,15 átlagpont). Hasonló eltérés figyelhető meg a szakközépiskolák esetében, csak az összefüggés kevésbé erős. Itt is a homogén intézményekben tanuló diákok képességeivel elégedettebbek a tanárok.

A fentiek alapján állíthatjuk, hogy a pedagógusok a homogén szerkezetű szakközépiskolákat azért is jobban kedvelhetik, mert bennük - szerintük - több a jobb képességű tanítványt találhatnak. Erre az elképzelésre többféle magyarázat adódik, mivel nem tudjuk, hogy az adott heterogén szakközépiskolában a szakközépiskolások mellett gimnazisták vagy szakiskolások vannak-e, és a megkérdezett pedagógus hányfajta képzést követő osztályban tanít. Tehát előfordulhat, hogy a pedagógus főképpen szakközépiskolai osztályokat kapott, de a gimnáziumi osztályokhoz képest jobbnak, vagy rosszabbnak tartja a szakközépiskolások képességeit, de az is lehet, hogy a szakközépiskolai osztályok mellett szakiskolásokat is tanít, és az utóbbiakról gondolja, hogy alacsonyabb képességűek. Az összehasonlításból leszűrődő sok-sok negatív tapasztalat alapján összességében válik elégedetlenné az iskola tanulóival szemben.

A szakiskolai homogén-heterogén bontás nem mutat szignifikáns kapcsolatot a tanulók képességeinek megítélésével. A szakiskolások képesség- szintjének megítélése mindenütt egyformán rossz a tanárok szemében, akár integrált iskolában tanulnak, akár tiszta szakiskolában.

Iskolájuk infrastruktúrájának megítélésében közömbös, hogy melyik képzési típusban tanítanak, szignifikáns különbség nincs. Miképpen a tanítás színvonalával való elégedettség és a képzési típusok között sincs eltérés a homogén-heterogén szervezésű iskolákban.

A tanárok szemszögéből az iskolai légkör lényeges eleme a kollégákkal és a diákokkal való viszony minősége. Kérdés, hogy ezekkel a kapcsolatokkal mennyire elégedett.

56. táblázat
Tanári elégedettség az iskolán belüli kapcsolatokkal: Mennyire elégedett a kapcsolatával.

Mondhatjuk, hogy a tanárok alapvetően elégedettnek mutatják magukat kapcsolatuk minőségével a kollégáikkal (átlagosan 4,38) és a tanítványaikkal (átlagosan 7,86).

A diákokkal való kapcsolat mértékében nincs különbség a képzési típusok között, de nincs is szignifikáns kapcsolatot közöttük. A kollégákkal való kapcsolat minősége gyengén függ a képzés típusától (p=0,042). A heterogén-homogén iskolák között e téren nincs különbség, nem találunk szignifikáns összefüggéseket.

Az iskolai légkör vizsgálatának utolsó eleme arra irányul, mennyire kedveli a pedagógus a foglalkozását és a munkahelyét.

57. táblázat
A tanár elégedettsége a munkájával és az iskolával (1-5 skálán)

A pedagógusi foglalkozás jellemző vonása lehet, hogy jobban szeretnek tanítani (4,39), mint iskolában lenni (4,18). A tanítás szeretetének mértékére nincs szignifikáns hatással a képzési típus, tehát arra következtethetünk, hogy sem a gimnáziumok, sem a szakközépiskolák és a szakiskolák nincsenek tele olyan tanárokkal, akik szavaik szerint a tanítást kényszerként élnék meg, vagy nem érzik nekik valónak ezt a munkát. Az sem állítható, hogy a szakiskolákban több lenne a foglakozását nem szerető, esetleg már kiégett, elfásult pedagógus, mint a gimnáziumokban. Mindez persze nem jelenti azt, hogy valóban jól gyakorolják a mesterségüket, hanem azt, hogy alapvetően jól érzik magukat a tanári szerepben.

A pedagógusi szerep kedveltsége általános, azonban az iskolatípus választásával való összefüggése nem igazán jelentős (p=0,05). A gimnazistákat tanítók kicsivel jobban szeretnek az iskolában lenni, mint a szakközépiskolásokat és a szakiskolásokat tanítók. A homogén gimnáziumokban a tanárok átlagosan jobban szeretnek az iskolájukban lenni (4,32), mint a heterogén gimnáziumokban (4,06) tanító kollégáik. Ez a különbség nincs a másik két képzési típusban.

Az agresszió mértéke a tanárok elégedettsége szerint

A tanárok iskolai légkörről alkotott képe és az általuk elkövetett és tanítványaiktól elszenvedett agresszió mértéke között is összefüggés van, de ez általában gyengébb annál, mint amit fentebb a diákok esetében bemutattunk.

A pedagógus tanítványa ellen elkövetett bármilyen verbális vagy nem verbális erőszak elkövetésének vagy elszenvedésének kisebb az esélye, ha magas szintű képességet lát tanítványában, elégedett az iskolájában történő képzés színvonalával, és az iskolát érintő döntésekben számítanak a szavára. Nagy hírű iskolában a pedagógusnak nagyobb a tekintélye, jó képességű, feltehetőleg elismerést szerző tanítványokat oktat, így ebben a körben kisebb az agresszió elkövetésének és elszenvedésének az esélye, míg a skála másik felén lévő iskolában, ahol nincs komolyan vett szava a tanárnak, és tanítványait tehetségtelennek látja, magas az agresszió megjelenésének veszélye.

A tantestületben uralkodó jó légkör, amelyet a kollégákkal való elégedettséggel jellemezhetünk, nincs összefüggésben sem az általuk, elkövetett, sem a diákoktól elszenvedett agresszió mértékével. Következésképpen a tantestületben és a diákok között másként viselkednek a pedagógusok, de az sem kizárt, hogy a pedagógusok a válaszaikban nem azonos mércével mérik tanítványaikat és kollégáikat.

Azok a tanárok, akik a saját megítélésük szerint a tanítványaikkal jó viszonyt ápolnak, kis eséllyel válnak tanítványaik agressziójának áldozatává, és fordítva: ha rossz a viszony, nő a tanítványaiktól elszenvedett agresszió mértéke is. Hangsúlyozzuk, hogy pedagógusvéleményekről van szó, s meglehet, hogy a tanítványaikkal magukat jó viszonyban látó pedagógusok nem tekintik agressziónak azt, amit annak tart a rossz tanár-diák kapcsolatban lévő pedagógus, illetve kevesebb agresszió előfordulása mellett a diákokkal való viszonyt is jobbnak értékelik. Éppen úgy, mint fentebb a diákok esetében az osztálytársakkal való kapcsolatnál és a tanárokról alkotott véleménynél már láttuk. Az okság tehát minden bizonnyal kétirányú.

Noha tény, nem feltétlenül oksági az iskola megfelelő felszereltsége és az agresszió elszenvedése közötti kapcsolat. Lehetséges, hogy az infrastruktúra szintje jelzőszám: ahol jó, ott az iskola egyéb "mutatói" is jók. Másfelől a rendezett környezet, a megfelelő infrastruktúra abba a környezetbe illő viselkedést is kiválthat a tanulókból, mint ahogy a betört ablakok elmélete állítja.

58. táblázat
A tanárok által érzékelt iskolai légkör és az agresszió kapcsolata (korrelációs együtthatók)

A három iskolai légkört meghatározó elem: a tanároknak tanítványaik képességével; saját és kollégáik tanításának színvonalával és az iskolai döntésekben való véleményének súlyával való elégedettség az, amelynek magas foka összefüggésben van az alacsony képességszintű diákok ellen ható tanári és a tanárokat célzó diákagresszióval. Feltehetően e három elemmel az iskolai légkör általános minőséget ragadtuk meg.

Összességében kiemelendő, hogy a pedagógusok véleménye alapján a kedvező iskolai légkör elsősorban az ellenük irányuló diákagresszió elszenvedését csökkenti, ami némileg ellentétes a diákok körében tapasztaltakkal, amelyek szerint a jó iskolai légkör a diáktárs ellen elkövetett agresszió elkövetésének esélyét csökkenti inkább. Jól értelmezhető ez a kép: ki-ki a maga szempontjából tekinti jó légkörűnek az iskolát. Egy ilyen iskolában a pedagógusok nagyobb biztonságban érzik magukat tanítványaikkal szemben, s a diákok hasonlóképpen vélekednek a tanáraikról, valamint a diáktársaikkal szemben is kevésbé erőszakosak. A különbözően értelmezett jó iskolában mind a két fél biztonságban érzi magát.

előző

következő

Az oldal tetejére

  OKTATÁSI JOGOK BIZTOSÁNAK HIVATALA
  1055 - Budapest, Szalay u. 10-14.; e-mail: panasz@oktbiztos.hu