 |
Iskolai veszélyek |  |
14. Az anómia és a tekintélytisztelet és az iskolai agresszióDiákok és a tanárok körében vizsgáltuk az iskolához, illetve a fennálló társadalmi rendhez kapcsolódó bizalom hiánya, a társadalmi rend elutasítása és az iskolai agresszió kapcsolatát. Feltételeztük, hogy az anómikus beállítódás kapcsolatban áll (Kovács, 2005 .) az agresszív eszközök elfogadásával, vagy alkalmazásával. Az anómiát két dimenzióban, a tekintélytiszteletben, az intézménybe és vezetőkbe vetett, valamint a pozitív jövőkép, a jövőbe vetett bizalom mértékével ragadtuk meg. A diákok esetében feltételeztük, hogyha egy diák minél inkább bízik tanáraiban és az iskola által közvetített értékekben, minél inkább elfogadja a tanári tekintélyt, minél inkább magáénak érzi azokat a célkitűzéseket, amelyeket az iskola állít elé, annál kevésbé fordul az iskola által illegitimnek minősített eszközökhöz, többek között agresszióhoz. A pedagógusokhoz is hasonlóképpen közeledtünk. A tekintélytisztelet, valamint az anómikus állapotot megragadó jövőbe vetett bizalom és az intézményekbe, vezetőkbe vetett bizalom mutatóit főkomponensek számításával hoztuk létre. A legtöbb esetben három változót használtunk a mutatóink létrehozásához, kivételt képez a tanárok jövőbe vett bizalmának vizsgálata, ahol két itemet használtunk fel. Az egyes főkomponensek létrehozásában felhasznált változók a következők Diákok esetében:
Tanárok körében:
A fentiek alapján létrehozott mindegyik főkomponens változó átlaga 0, szórása pedig 1. A pozitív tartományba kerülő érték az adott jellemző erőteljesebb jelenlétére utal. Tehát például a tekintélytisztelet főkomponensen felvett pozitív érték erőteljesebb tekintélytiszteletet jelez, a negatív érték pedig a tekintélytisztelet hiányáról, alacsonyabb fokát mutatja. A diákokA diákok esetében a tekintélytisztelet, a jövőbe vetett bizalom és az intézményekbe vetett bizalom főkomponensének értéke szignifikánsan eltér a képzési típusok között (p=0,000 mindhárom esetben). Amiből arra lehet következtetni, hogy a gimnáziumokban, a szakközépiskolákban és a szakiskolákban eltérő kultúra uralkodik. Különösen a gimnazisták és a szakiskolások különböznek egymástól. 59. táblázat
A gimnazisták a szakiskolásokhoz hasonlóan bíznak a jövőben, és a másik két csoporthoz képest jobban bíznak az intézményekben és a vezetőikben. ugyanakkor körükben a tekintélytisztelet foka alacsonyabb az átlagosnál. Azokban az iskolákban, amelyben csak gimnáziumi osztályok vannak még jelentősebb a jövőbe (p=0,037), és az intézményekbe vetett bizalom (p=0,000), mint ahol sokfajta képzést folytató gimnáziumi osztályok is működnek. A szakiskolásokat a tekintély elfogadása, a jövőbe vetett bizalom hiánya és az intézményekkel, a vezetőkkel szembeni erős bizalmatlanság jellemzi. A szakközépiskolások karakterisztikus jegye, hogy a legkevésbé ők bíznak a jövőben. Más esetben a gimnazisták és a szakiskolások közötti helyet foglalják el. Nincs különbség sem a tekintélytisztelet, sem a jövőbe vetett bizalom között a egynemű és az integrált képzési szerkezetű iskolák között. Az anómia és az agresszió a diákok körében.Feltevésünk igazolódott, az anómia növekedésével - az intézménybe vetett bizalom megrendülésével, és a jövővel kapcsolatos bizonytalanságérzés erősödésével - az agresszió mértéke - mind az elkövetés, mind az áldozattá válás terén - nő. (Mindkét skála negatívan korrelál az agresszió mértékével.), A három változó közül az intézménybe és vezetőkbe vetett bizalom csökkenti leginkább az agresszorrá válás esélyét, azok, akik jobban bíznak az intézményekben, kevesebbszer követnek el agressziót, mind diáktársaikkal, mind tanáraikkal szemben, valamint áldozattá is ritkábban válnak. A tekintélytisztelet és az agresszió összefüggése hasonló irányú, de kevésbé erős.. A ki tekintélytisztelőbb, annak kevesebb félnivalója van a tanáraitól és a diáktársaitól, valamint ő is ritkábban bántalmazza környezetét. (A t ekintélytisztelet az elkövetés és az elszenvedés mértékével negatív irányú kapcsolatban áll.) A vizsgált három dimenzió közül a jövőbe vetett bizalom van a leggyengébb kapcsolatban az agresszív cselekedetek elkövetésével és az áldozattá válással. 60. táblázat
Az anómikus állapot tehát pozitív irányú kapcsolatban van az agresszió elkövetésének mértékével, valamint az áldozattá válással is. Az oksági kapcsolatot a kutatás korlátai miatt a fenti táblázat nem mutat. Hipotézisünk szerint azonban az agresszió elkövetése és elszenvedése esetében eltérő lehet az ok és okozat. Az agresszió áldozatai feltehetően kevésbé bíznak meg környezetükben és a jövőben, míg az agresszió elkövetését éppen ez a bizalomhiány (is) motiválhatja. A tanárokAhogy a diákok esetében három különböző kultúrát láttunk a gimnáziumokban, a szakközépiskolákban és a szakiskolákban, ugyanez a kép fogad a tanárok körében is, és igen nagy a hasonlóság a tanárok és tanítványaik felfogásában. A tekintélytisztelet és az intézményekbe, vezetőkbe vetett bizalom főkomponensének átlagos értéke szignifikáns mértékben eltér a három iskolatípusban oktató pedagógusok között (p=0,000). Meglehet, hogy a tekintélytisztelet mást jelent a tanárnak és a diáknak a gimnáziumban, a szakközépiskolában és a szakiskolában. A gimnáziumi tanárokra jellemző a legkevésbé a tekintélytisztelet, míg a leginkább tekintélytisztelő tanárok a szakiskolákban vannak, éppen úgy, mint tanítványaik. Az egynemű gimnáziumokban tanítók tekintélytisztelete lényegesen elmarad a heterogén gimnáziumok tanáraiétól (p=0,000), miképpen az egyik, vagy a másik fajta iskolába járó gimnazisták is. Az intézményekbe, vezetőkbe vetett bizalom mértéke lényegében megegyezik a szakiskolákban és szakközépiskolákban, azonban mértéke lényegesen elmarad a gimnáziumokban tapasztalttól, hasonlóképpen, mint a gimnazisták és a szakképzésben részesülők. 61. táblázat
A jövőbe vetett bizalom mértéke csak 10%-os szignifikancia-szint mellett tekinthető érdemben különbözőnek az iskolatípusok között (p=0,097). A sorrend itt a következő: gimnáziumi tanárok, szakközépiskolai tanárok, szakiskolai pedagógusok. Utóbbiak bíznak legkevésbé a jövőben. Nem úgy, mint tanítványaik, akik az átlagosnál jobban bíznak a jövőben, Ez a tény ennek a képzési típusnak jellegzetes vonása. Az anómia és az agresszió a tanárok körébenFeltevésünk a tanárok körében is igazolódott. Az anómia és az agresszió együtt jár. A tanárok - hasonlóképen a tanítványaikhoz - az intézménybe vetett bizalma van legnagyobb hatással az agresszióra. Az összefüggés negatív előjelű, tehát minél kisebb a pedagógus intézményébe és vezetőibe vetett bizalma, annál gyakrabban válik maga is agresszívvé, illetve agresszió áldozatává. Az anómia másik mutatója, a jövőbe vetett bizalom esetében az összefüggés szintén negatív irányú és hasonló nagyságrendű. Azok a pedagógusok, akik jobban bíznak a jövőben, ritkábban követnek el agresszív cselekedeteket, és velük szemben is ritkábban követik el azokat. Itt szintén a diákok esetében már említett okokat feltételezzük a háttérben: az áldozatok anómikussá válnak, míg az intézményekben, vezetőkben és jövőben megbízni képtelenek hajlamosabbak az elfogadott normáktól eltérő eszközöket választani. Az oksági kapcsolat tehát fordított lehet e két esetben. 62. táblázat
Ki kell emelnünk, hogy a tekintélytisztelet kérdésében az összefüggés a diákoknál tapasztalttal éppen ellentétes, pozitív irányú, tehát a tekintélyre nagyobb hangsúlyt fektető tanárok agresszívebb attitűdöket mutatnak, és gyakrabban követnek el agressziót diákjaikkal szemben. A magyarázat az eltérő hatalmi helyzetekre épít. Az magyar iskolákban tanárok és diákok között egyértelműen hierarchikus hatalmi viszony létezik, így a tanárok tekintélytisztelete a saját vezető szerepük, hatalmi pozíciójuk elfogadását, elfogadtatását jelenti, míg a diákok esetében a tekintélytisztelet a saját "alávetettségük" elismerése. Az előbbi esetben tehát a tekintélytisztelet főkomponens magasabb értékei az erőszakot "legitimálló" tényezőt jelenthetnek, az utóbbi esetben ezzel éppen ellentétes hatásúak. Ugyanakkor az agresszió elszenvedésével nem figyelhető meg ilyen összefüggés. Ez adódhat abból, hogy az ilyen tanárokkal szemben nem engedik meg maguknak a diákok az agresszivitást, illetve nem ad lehetőséget a tanár az agresszív viselkedésre. Másfelől az is elképzelhető, hogy a magasabb tekintélytiszteleti pontszámot elérő tanárok körében a gyengeség jele, titkolandó dolog az erőszakos cselekmények elszenvedéséről való beszámolás, mivel az ellentétes az iskola világáról és saját pozíciójukról alkotott önképükkel.
|
előző
OKTATÁSI JOGOK BIZTOSÁNAK HIVATALA |
Impresszum |