Tartalomjegyzék

15. A kisebbségi csoportokkal szembeni elutasítás és az agresszió

Számos kutatás vizsgálta az idegenellenesség (Csákó, 2000, 2009, Murányi 2006, Murányi-Szabó 2007) jelenségét a közoktatásban. Feltesszük, hogy az idegenellenesség, a kisebbségi csoportokkal szembeni ellenérzés agresszióba torkolhat az iskolákban is.

A diákok és a tanárok körében az idegenellenesség és az agresszív viselkedés kapcsolatát a szokásos módon vizsgáltuk. Megkérdeztük a tanulótól, hogy mennyire zavarná (1-től 5-ig tartó skálán), ha padtársa arab, cigány, erdélyi magyar, kínai, finn, szlovák, zsidó, vagy akár mozgássérült lenne. A tanároktól pedig azt, hogy mennyire tudna elfogadni kollégának, illetve igazgatónak egyes kisebbségi, nemzetiségi csoportokhoz tartozó személyeket.

Idegenellenesség és agresszió a diákok körében

A diákok leginkább a romákkal szemben elutasítóak. Kevesebb, mint harmaduk (31,5%) válaszolta azt, hogy egyáltalán nem zavarná, ha padtársa roma lenne, és körülbelül ugyan ennyi diák (30,1%) mondta azt, hogy őt ez nagyon zavarná. Az idegenellenesség második célpontjai a zsidók. A diákok 56%-át nem zavarná, ha zsidó lenne az osztálytársa, 14,8%-ukat pedig nagyon.

11. ábra
Az idegenellenesség tárgya: a padtársként elfogadott és elutasítottak aránya

A képzeletbeli skála másik oldalán a finnek és a határon túli magyarok, valamint a mozgássérültek állnak, velük szemben a legelfogadóbbak a diákok, a teljesen elutasítók aránya csak 3%, illetve 4,2-4,6%.

A magyarországi idegenellenesség kutatásában Sik Endre és munkatársai által bevezetett hármas csoportosítást alkalmaztuk a diákok kisebbségi csoportokkal szembeni elutasításának vizsgálatakor (Csepeli et al., 1998). A diákok 26,5%-át egyáltalán nem zavarná, ha bármelyik megkérdezett csoportból kerülne ki a padtársa. A későbbiekben őket "elfogadóknak" nevezzük. Ugyanakkor a skála túlsó végén 10,4% azoknak a diákoknak az aránya, akiket kivétel nélkül mindegyik megkérdezett csoport jelenléte zavarná. Őket "elutasítóknak" neveztük. A két csoport között 63,1%-nyi "mérlegelő" diák helyezkedik el, aki padtársként egy vagy több zavaró csoportot nevezett meg.

Az idegenellenesség tekintetében a szakiskolások véleménye igencsak határozott, a három képzési forma közül körükben a legnagyobb az elutasítók és az elfogadók aránya is. A gimnazisták véleménye nem ennyire polarizált. A mérlegelők aránya magas, míg alacsony a mindenkit elfogadók és a mindenkit az elutasítók száma.

63. táblázat
A képzés típusa és a kisebbségekkel szembeni attitűd (%)

A legnagyobb kisebbségi csoporttal, a romákkal szemben a szakiskolások egyértelműen a legelfogadóbbak, a gimnazisták a legelutasítóbbak. Figyelemre méltó, hogy a legnagyobb fokú romaellenesség ott van, ahol nincsenek is romák: a gimnáziumokban és a szakközépiskolákban, ahol romák aránya 1,7%, illetve 3,3%. A szakiskolákban viszont, ahol a roma tanulók aránya 10%, az elfogadás mértéke a legnagyobb. Feltételezhetjük, hogy az elutasító attitűdöt az érettségivel záródó képzésben részt vevő diákok körében a közvetlen tapasztalat hiánya és a képzetükben megformálódott társadalmi különbség magyarázza.

64 . táblázat
A képzés típusa és a romaellenesség összefüggése (a roma tanulók adatai nélkül) (%)

A felsorolásból már korábban láthattuk, hogy a különböző csoportok, amelyekkel kapcsolatos elutasításra kérdeztük rá a diákoktól, nem mind sorolhatók be az etnikumok közé, de bizonyos szempontból valamennyien kisebbségi helyzetben vannak hazánkban. A kapott válaszokat egy főkomponensben összesítve, azt látjuk, hogy az elutasító attitűdök egy irányba mutatnak, azaz, aki elutasító valamilyen etnikummal szemben, az könnyebben lesz elutasító más kisebbségekkel szemben is .

A továbbiakban ez az idegenellenességet mérő főkomponens szolgál az összehasonlítás alapjául, amelyben a pozitív érték az átlagosnál nagyobb idegenellenességet a negatív pedig az átlagosnál kisebb idegenellenességet jelzi.

A kisebbségekkel szembeni elutasítás és az agresszió

Az idegenellenesség a háromféleképpen megközelített agresszióval, elsősorban az agresszió elkövetésével és kisebb mértékben elszenvedésével több szempontból is pozitív korrelációt mutat.

A diákok egymás közötti agresszióinak elkövetése is pozitívan korrelál a kisebbségekkel szembeni elutasító attitűddel, tehát az idegenellenesebb diákok gyakrabban válnak agresszorrá, mint az elfogadóbbak.

1. Az agresszió elszenvedése gyenge, de pozitív irányú összefüggést mutat a kisebbségekkel szembeni elutasítással, tehát aki elutasítóbb, az agresszió áldozatává is gyakrabban válik a diákok egymás közötti és a tanárok-diákok közötti konfliktusában.
2. Az idegenellenesség együtt jár a személyiségvonás erőszakosságával, azaz a kisebbségekkel szemben elutasítóbb egyének magasabb pontszámot értek el az agressziót mérő Buss-Perry kérdőíven.

65. táblázat
Az idegenellenesség és az agresszió közti összefüggés (korrelációs együtthatók)

Idegenellenesség és agresszió a tanárok körében

A tanárok idegenekhez kapcsolódó attitűdjét mutatja, hogy mennyiben fogadják el bármely kisebbségi csoport tagját kollégának, illetve igazgatónak.

A pedagógusok igazgatónak nehezebben fogadják el az idegeneket, mint kollégának. Kínai, roma, arab iskolaigazgatót tudnának legkevésbé elfogadni a magyar pedagógusok, s e körből legszívesebben az erdélyi magyar, illetve a zsidó pedagógust fogadnák el az igazgatói székben. Másképpen fogalmazva e két utóbbit utasítják el legkevésbé. Kínai igazgatót minden ötödik tanár nem tudna elképzelni, roma vezető pedig a pedagógusok 15,9%-aszámára nem elfogadható. A skála másik végén az erdélyi magyart a nagy többség elfogadja igazgatónak, csupán 3,4%-uk nem, és majdnem kétszer annyian, 6,5% nem fogadja el a zsidókat. Általános szakirodalmi tapasztalat szerint az elutasítás mértéke a valóságban a közöltnél bizonyosan magasabb, s ezért adatainkat óvatos becslésnek kell tekintenünk.

Noha törvényeink szerint az igazgató is pedagógus végzettségű, a személyéről, szerepéről alkotott kép és a vele kapcsolatos elvárás más, mint a kollégákról alkotott vélemény, akikkel nap mint nap találkoznak a tanári szobában. Ezt a különbséget mutatja a másik skála: roma, kínai és zsidó kollégát látnának legkevésbé az iskolában, azonban hangsúlyoznunk kell, hogy az elutasítás mértékét ebben az esetben is alsó becslésnek kell tekintenünk.

Különböző mértékben ugyan, de minden csoport esetében látható, hogy az igazgatóként való elfogadás tekintetében elzárkózóbbak a kisebbségekkel szemben a tanárok. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy az iskolán belüli hierarchikus viszonyrendszer és a két pozíció ellátásához szükséges eltérő készségek erősen befolyásolják az elfogadás mértékét, gondolunk itt elsősorban a megfelelő nyelvtudásra, az oktatásigazgatási rendszerben való eligazodásra. Ezt a feltételezést erősíti, hogy a legkisebb különbség a zsidók és az erdélyi magyarok esetében van az igazgatóként és kollégaként való elfogadás között, akik nem etnikai csoportként, hanem kisebbségi, "más" csoportként mind nyelvben, mind kultúrában közelebb állnak a többségi társadalomhoz. De még a romák igazgatóként való elutasítása is csak második a sorban, meglehetősen közel az arabokéhoz, miközben kollégaként őket látnák a legkevésbé szívesen. Azaz míg az arab és a szlovák kolléga-igazgató elutasítási arány öt-hatszoros, addig a romáké kevesebb, mint háromszoros.

12. ábra
Az egyes csoportok elutasítottsága a tanárok körében

Miképpen a diákok esetében fentebb bemutattuk, hasonlóképpen főkomponenseket hoztunk létre a kisebbségi csoportokkal kapcsolatos tanári attitűdökből egy elem kivételével: az "erdélyi magyarok" csoportját ki kellett hagyni, mert egyik főkomponensbe sem illeszkedett.

A kutatás egyik lényeges megállapítása, hogy a diákok és a tanárok kultúrája többnyire hasonló az egyes képzési típusokon belül. Itt is ezzel találkozunk. A tanárok körében is a szakiskolában dolgozók - hasonlóan a diákoknál tapasztaltakhoz - mutatkoznak a legelfogadóbbnak a kisebbségekkel szemben, akár a kolléga, akár az igazgató "idegen" voltával szemben.

A gimnáziumi pedagógusok mutatkoznak a legelutasítóbbnak, ez a legzártabb értékrendű közösség, ám az igazgató kérdésében megelőzik őket a szakközépiskolában tanítók, de ennek okairól még feltételezésünk sincs.

13. ábra
Az idegenellenesség mértéke képzési típusonként

A tanárok esetében az elemzés során nem találtunk összefüggést az agresszió és a kisebbségi csoportokból származó kollégákkal, illetve igazgatóval szembeni elutasítás között, sem a személyiség erőszakos vonásai, sem az agresszió elkövetése, sem az agresszió elszenvedése tekintetében.

Adataink szerint a pedagógusok idegenellenessége és diákokkal szembeni agresszív cselekvése között nincs egybeesés.

Tartalomjegyzék

előző

következő

Az oldal tetejére

  OKTATÁSI JOGOK BIZTOSÁNAK HIVATALA
  1055 - Budapest, Szalay u. 10-14.; e-mail: panasz@oktbiztos.hu