házirendje (%)

pedagógiai programja (%)

Avt. III. 19. § (1) Az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv és személy (a továbbiakban együtt: szerv) a feladatkörébe tartozó ügyekben - ideértve a gazdálkodásával kapcsolatos ügyeket is - köteles elősegíteni a közvélemény pontos és gyors tájékoztatását.

Kt. 4. § (2) Az állami és a helyi önkormányzati nevelési-oktatási intézmény nem lehet elkötelezett egyetlen vallás vagy világnézet mellett sem. Az állami és a helyi önkormányzati iskola pedagógiai programjában biztosítani kell az ismeretek, a vallási, illetve világnézeti információk tárgyilagos és többoldalú közvetítését. Az állami és a helyi önkormányzati nevelési-oktatási intézmény nevelési, illetve pedagógiai programja, működése, tevékenysége és irányítása vallási és világnézeti tanítások igazságáról nem foglalhat állást, vallási és világnézeti kérdésekben semlegesnek kell maradnia.

"A humánértékek közvetítésének megerősítésével kell befolyásolni a gyermekek és szülők értékrendjét, értékszemléletét"

"Az általános iskola célja: (...) munkánk során az egyéni képességekhez igazodó oktatás segítségével fejleszteni kívánjuk az alábbi képességeket: - erkölcsi és akarati tulajdonságokat. (...) Pedagógiai munkánk során az alábbi személyiségjegyek alakításával kívánunk a személyiség egészének fejlődéséhez hozzájárulni: (...) - tudása, világnézete, képességei, érzelmei"

Hogyan tartják a kapcsolatot a szülőkkel?

Szülői értekezleteket tartunk. Éppen azok nem jönnek el sajnos, akiknek pedig kellene, mert probléma van a gyerekükkel.

(...) Lett volna mód arra is, hogy a tagozatra menjen, de nagyon rosszakat hallottam róla. Az O. is és a N. is simába jár. Nem hallottam jót róla. Ki a francot érdekel, hogy a gyerek tudja a gerinc csigolyáinak a nevét. Örülök, hogy a hagyományos iskola hagyományos anyagait el tudja sajátítani az ember. Most már azért úgy viszem be a cuccokat, hogy körülbelül tudom, hogy mire van szükség. Technikadoboz, meg az összes többi. Már úgy megyek be, hogy a pénztárcám ki van nyitva. Mondtam, hogy én most kifizetem az összeset, de engem fél évig biztos nem érnek el. És akkor minden be van rakva.

 Ha az ember okos, akkor időben betolja ezt, és akkor "igen, köszönjük szépen az X. Y. anyukájának, hogy..." és akkor a gyerek is örül, meg én is és a tanárok is. Ha nem teszek le az asztalra megfelelő mennyiségű törődést és odafigyelést... Nagyon jó volt, mert a T.-nál fénymásolni kellett, azt én is tudok... Ezért szülői értekezleten meg lettünk dicsérve. Ezeket nem szabad kihagyni. Tehát a bútorszállító apuka is azért csinálja, hogy... Mit az a félóra, a gyereknek meg egy évig jó! (Egy szülővel készült interjú részlete)

Milyen beleszólásuk lehet a szülőknek abba, hogy milyen könyvekből tanuljanak a gyerekek?

Hát ugye a törvény rendelkezik arról, hogy a tankönyv választásnak mi a metodikája, mi a módszere.(...) Most is úgy zajlik ebben a félévben - a szülők elsősorban az anyagi részét nézik a dolognak, hogy mennyibe kerülnek a tankönyvek, itt mi is megpróbálunk visszakozni, hogy feleslegesen ne verjük költségekbe a szülőket, mert azért 8-10 ezer forint egy tankönyv csomag. Az elsős szülők esetében - hát ők nem nagyon tudnak igazán ebbe beleszólni - hiszen a beíratás áprilisban van, a megrendelés pedig február 28-án. Tehát igazán júniusban tudnának beleszólni, hogy milyen könyvek legyenek, de akkor pótrendelés van, nem nagyon szoktak ezzel a lehetőséggel az elsős szülők élni, hát gondolom még nekik is új dolog ez az egész.

És a nagyobb gyerekek szülei?

Nagyobb gyerekek szülei esetében ritka a reklamáció, elfogadják általában, amit mi javaslunk. Akkor van gond, ha nagyon-nagyon drága a tankönyvcsomag, főleg a nyelvkönyvek drágák, azok dobják föl a tankönyvcsomag árait. Akkor viszont azt csináljuk, hogy a nyelvkönyveket iskolai pénzből, illetve állami támogatás keretösszegéből - az állami támogatás 25%-át tartós tankönyvekre kell fordítani - és akkor ebből a pénzből vesszük meg a térképeket, atlaszokat, biológiai albumokat, szótárakat. Ezek könyvtári könyvek lesznek, a gyerekek pedig kikölcsönzik. Tehát a gyerekek ezért nem fizetnek. (Részlet egy általános iskola igazgatójával készített interjúból)

1. szülő: Hogyan szeditek be a pénzt, egyben vagy havonta?

1. óvónő: Hát, döntsétek el!

1. szülő: Amelyik egyszerűbb! Behozza mindenki a következő héten.

2. óvónő: Gondolod te!

1. óvónő: Igen, mert olyanok is előjöttek korábban, hogy nem biztos, hogy arra megy a pénz, amire, pedig pontosan számlákkal volt minden bizonyítva.

2. óvónő: Azt hiszem, hogy B. becsületesen elszámolt mindennel, ami visszajárt mindet visszaadta, ebben az évben is. Meg azért volt benne jogos kritika, mert az egyik gyereknek rendszeresen volt fizetve, a másiknak meg év elejétől semmi, és akkor farsangkor neki nem mondhattuk, hogy akkor >te ne egyél a süteményből<, vagy >ne igyál a szörpből<, vagy bármi, úgyhogy ilyen irányba lehetett jogos.

[Abban egyeztek meg a szülők, hogy akinek megfelelő, az egyben, az éppen az esedékes ünnep alkalmával, míg akinek nem, az részletekben fizeti be a pénzt. A beszélgetés visszatért még egyszer arra, hogy vannak, akik egyáltalán nem fizetnek be semmit.]

2. óvónő: Tudod milyen kellemetlen az, amikor egyszer-kétszer szólunk, és mintha én könyörögnék neki, hogy ugyan adja már oda azt a bizonyos óvodai pénzt: mintha nekem adná, de nem nekem kell, nem nekem!

1. óvónő: Mert van, aki így a saját gyerekétől megvonja.

2. szülő: Pedig hát ilyenkor jutnak el a gyerekek kirándulni, tényleg, mert máskor sohasem mennek a bábszínházba. Meg hát milyen nagy öröm az a gyereknek, amikor az anyák napján szerepel, és odaadhatja a virágot az anyukájának, pedig ugye a gyerek szerepel az nagyon nagy öröm neki, azt nem szabad elvenni tőle.

2. óvónő: Én nagyon sajnálom, és akkor volt ugye, hogy megelőlegeztük, és az utolsó pillanatig itt szaladgáltunk, hogy legyen virág a kezében, és azóta sem hozták a pénzt. [Nevetnek.]

3. szülő: Mindegy, már ezen nem fogunk összeveszni!

Azt mondta, nem jönnek szülőire, de lehet, hogy azért, mert Önök pénzt szednek?

Néhány száz forintot csak. Fénymásoló papírra. De pedagógus napra nem.

Ha jönnek a szülők, mit mondanak neki, hogyan tájékoztatják őket?

Nem év elején jönnek, hanem januárban, ahol én tartok nekik egy szülői értekezletet, ahol nagyon röviden elmondom, hogy mi az, ami a mi iskolánkban van.

És amikor beiratkoztak?

Hát, akkor az elsős tanító nénik az első héten tartanak egy szülőit, ahol elmondják, hogy milyen eszközökre van szükség, illetve ezt már az áprilisi beiratkozás után, illetve májusban a képviselő testület jóvá hagyja a létszámot, akkor minden szülőt kiértesítjük a felvételről, és azok szüleinek még júniusban tartunk egy szülőit, akkor már megtörténik az osztályba sorolás, a gyerekeknek a tanító néni tart egy játékos foglalkozást, a szülőknek pedig szülőit. Mit vegyenek meg, mit ne vegyenek meg, melyik tanár ki mit kér. Mindig igyekszünk összeállítani ezt a csomagot, hogy minél kevesebbe kerüljön. A tankönyvek rendelésénél is, mielőtt megrendeljük, a szülőket meg kell kérdezni és meg is kérdezzük arról, hogy mi a véleményük, ha ennyi meg ennyibe kerül... Tavaly is történt olyan, hogy túl soknak találták az árat a szülők. Van egy ilyen szülői beszélgetés. Van ez az állami támogatás, a 25%-t kötelesek vagyunk a könyvtárban tartott tankönyvként tartani. És kitalálták a szülők, melyek azok, melyeket nem kellene minden gyereknek megvenni és a tartós tankönyv-pénzből (történelmi olvasókönyv például) megvettük egy osztálynak.

Hogyan hirdeti magát az iskola?

Hát természetesen amennyit lehet megpróbálunk különböző helyeken elmondani. Általában minden évben van egy alkalom, amikor a helyi kábeltévében az iskola bemutatkozhat, készítettünk erről egy kis összeállítást, de az iskola történetét is feldolgozzuk egy öt perces kisfilmmel. A városnak van egy újságja, amelyben szerepel az iskola eredménye, és elképzelései, és ezen kívül a megyei újságban szoktunk még megjelentetni cikkeket, az eredményeinkről. De természetesen a törvényi előírásoknak megfelelően a pedagógiai programunk és általában a nevelési elképzeléseink azok mindenki számára hozzáférhetőek, és a szülőknek minden alkalommal a változásokat is és a nagy körvonalakban lévő lényeget elmondjuk. Elsősorban úgy, hogy a választmányi értekezleten, aztán a szülői értekezleten, és aki még ezen kívül többet akar tudni rólunk, az beül a könyvtárba és elolvassa az egészet, mert ez egy ilyen szép nagy dokumentum sor. Én úgy gondolom, hogy ehhez még nagyon lényegesen járul hozzá az első osztályba való beiratkozásnak a propagálása, ami úgy történik, hogy az iskola elmegy valamennyi óvodába és ott elmondja az éppen esedékes elsős osztályt tanítók és az igazgató helyettes, vagy én, hogy a következő évben, hogyan alakul. És azt hiszem, hogy ez pillanatnyilag még működik, bár azt mindenki érzi és tudja, hogy a gyereklétszám csökkenésével bizonyos verseny kialakult az iskolák között, hogy hova írassák a gyereket a szülők. (Egy iskola igazgatója)

Januárban tartunk egy közös szülői értekezletet. A szülők is ott vannak, az osztályfőnök is, és a gyerekek is ott vannak, a nyolcadikosok. Mindenki kérdezhet, és akkor egy ilyen nagy, "kibővített" értekezletet tartunk. Végül is őróluk szól, ők az érintettek. (Osztályfőnök)

Mondta az anyuka, hogy a B. szakközépbe akarja vinni a lányát. Mondom neki, hogy nem gyenge egy kicsit az!? Hát a N. az többre is képes, próbálják meg, adják be a lapját a D. gimnáziumba, hátha fölveszik, nem vesztenek vele semmit. Néha biztatni kell őket. Néha meg inkább a realitásba visszahúzni.

A szülői igényeket, a gyerekek igényeit mennyire tudják figyelembe venni az osztályok összevonásánál?

Azt megpróbáljuk figyelembe venni, de mondom, nem nagyon volt még rá példa, eddig kétszer kellett összevonni, illetve most ebben az évben volt, a mostani hetedikben, ott az egyik osztályból elvittek nagyon sok gyereket, mert elégedetlenek voltak, a másikban itt hagyták az összes gyereket, és mindenkinek a véleményének a megkérdezése nélkül is tudtuk, hogy annak a kollegának kell tovább vinnie, akinél itt maradtak sokan. És senki egy pillanatig nem hőbörgött. Sőt hatodik osztály végén tartottunk egy szülői értekezletet, és akkor elmondtam, hogy amennyiben össze kell vonni, akkor ez a kolléga fogja tovább vinni a gyerekeket, tehát amiatt ne vigyék el a gyerekeket, mert félnek, hogy.És elmondtam, hogy arra is van lehetőség, hogy csoportbontásban tanulják továbbra is a magyart és a történelmet, tehát nem nívócsoport van, hanem a volt "A" osztály, és a volt "B" osztály.

(Részlet az egyik általános iskola igazgatójával készített interjúból)

Volt valami konkrét konfliktus az elmúlt években?

Már hogyne lett volna!

Mi volt ez?

A konkrét: a legutóbbi - igazából nem olyan nagy konfliktus - volt egy harmadik "A" osztályos, C. nevű kisfiú, aki nagyon sok gyereket megvert, nem hallgatott a tanító nénire, a nevelési tanácsadó sem tudott jó tanácsot adni sem nekik, sem nekünk. És felkértük a szülőt, hogy legyen ebben partner, s valahogy oldjuk meg a helyzetet. Ő egyértelműen az osztályt és a tanítónőt támadta: egyértelműen háttértényezőként a tanítónő magatartását jelölte meg, holott valamennyi szülővel felvettük a kapcsolatot, rendkívüli szülői értekezletet írtunk ki.

Mikor volt ez?

Két hete. Teljesen friss dolog. És a szülők tömegesen követelték a tanulónak az eltávolítását. Természetesen mi közöltük a szülőkkel, hogy az iskolának erre (körzetes tanuló) megfelelő szakértői vélemény hiányában nincs módja, mi ezt nem tehetjük, hiszen mindenki, aki tankötelezett, a tankötelezettségét abban az iskolában köteles elvégezni.

Jelen volt az említett C. szülője?

Igen, itt is volt a beszélgetés, jegyzőkönyv is készült.

A rendkívüli szülőin jelen volt?

Azon nem volt jelen. És akkor megkértük a szülőt, hogy ha látja, hogy a gyerek ebben a környezetben nem képes megfelelni a többi szülő, gyerek és tanár elvárásainak, és az iskolában ennyire nem tud magára találni, akkor lehet, hogy egy másik iskolában jobb, ahol esetleg nem ennyire magasak a követelmények... És megkértük, hogy ha ő is úgy gondolja és ezzel ő is egyet ért, akkor nézzen egy másik iskolát. Ez a kisfiú már orvosi kezelés alatt is állt, egyfajta elégtelenséget mutattak ki.

Először is szeretném elmondani, hogy a napi és heti rendek kint vannak a hirdetőtáblán, lehet, hogy sok minden nem lesz már ismeretlen számotokra. Az óvoda nyitvatartási ideje hétfőtől péntekig 7.15 - 16.30 van. A gyerekeket 9 órára be kell hozni. [.] Ha a szülőknek esetleges észrevételeik vannak, akkor kérjük, hogy azt velünk beszéljék meg, ne pedig a dadával vagy a takarítónővel, mert a nap nagy részét velünk töltik a gyerekek és kellemetlen nekünk is, a szülőnek is és a gyerekeknek is. [...]

Az óvodából a szülőkön kívül nem szabad másnak elvinnie a gyermeket, csak ha azt a szülő írásban nyilatkozatot tesz erről. A szülők lehetőleg teremtsenek meg olyan feltételeket a szülői házban, hogy a gyerekek az óvodában megismert magatartási szokásokat, ezen kívül étkezési szokásokat gyakorolhassák. Ha a gyereken látszik, hogy beteg vagy arra vonatkozó tünetek vannak, akkor a gyereket ne hozza az óvodába. 4 vagy ettől több napot hiányzó gyermeket csak orvosi igazolással lehet újra elhozni. Az óvodába nem hozható be semmiféle élelem, ital, cukor, csoki, játék, már csak azért sem mert annyi úgysincs, hogy minden gyereknek jusson csoki, a játékot tönkre tehetik, mi nem tudunk erre vigyázni. Az óvodai térítési díjat előzőleg minden hó 10-ig be kell fizetni az iskolában, tehát az iskolában megmondják a pontos összeget. A csoport szobában az óvodai dolgozókon kívül csak egészségügyi dolgozók jönnek be, ugyanis alkalmanként be kell tartani a higiéniai szabályokat, itt kicsi gyermekek vannak, azért van nekik is házi cipőjük, mink is átváltjuk a cipőnket, ez most csak kivételes alkalom, vannak kivételek természetesen. Tilos a dohányzás az óvoda teljes területén, hát most már van olyan, hogy dohányzásra kijelölt hely. Az óvoda 3 éves kortól legfeljebb 7 éves korig nevelő intézmény. A gyermekek 5 életévük betöltése után kötelesek óvodai nevelésprogramon rész venni, ugyanis ekkortól iskolai felkészítésen vesznek részt. Nagyon szépen kérjük a szülőket, hogy most, hogy hallották a házirendet, alkalmazkodjunk ezekhez a szabályokhoz, elvárásokhoz. A házirend után szeretném elmondani, hogy hogyan is alakul egy hetünk, a foglalkozások hogyan váltják egymást, hogyan alakulnak. Tudni kell, és ugye tudjátok, hogy tevékenység központú óvodai nevelési program szerint dolgozunk, és ennek megfelelően komplex foglalkozások vannak tevékenységre, cselekvésre épülnek. Minden egyes nap tehát komplex foglalkozások valósulnak meg. A hétfői nap folyamán, na azt tudni kell, hogy minden egyes nap van mindennapos testnevelés, mert szükségük van bizonyos mozgásra a gyereknek, ennyire szükségük van, sőt ennél többre is, tehát a mindennapos testnevelés és a mesevers a mi mindennapos tevékenységünk. [...]

1. óvónő: Következő pontunk lenne a ceruzahasználat. A gyerekek nem tudják használni a ceruzát, nem tudják helyesen megfogni, vagy nagyon rányomják, vagy markolják, fent vagy nagyon lent fogják meg a ceruzát. Mire az iskolába mennek, ezt meg kell tanulniuk! A kört fordítva rajzolják meg, a gyerekek. Mindenkinek van egy mappája, amibe az óvodában készült rajzokat, kitöltött feladat lapokat teszik. Ezt az év végén a szülők haza is vihetik (a mappát nem).

2. óvónő: A gyerekek nincsenek tisztában a tegezéssel és a magázási formákkal. Nagyon rászoktak arra, hogy tegezzenek minket, és csak a keresztnevünkön szólítanak minket.

1. óvónő: Meg olyan is, aki ráadásul meg visszamaradott, ugye? Meg szemtelenek is, nem csinálják azt, amit mondunk nekik, megdacolják magukat és nem, nem és nem csinálják, de mink mindent csináljunk meg nekik, azonnal!

2. óvónő: Ha meg nem csinálom meg nekik akkor meg hisztizik, olyan erőszakosak, de tényleg hiszti, mert öt percet ül a folyosón, vagy még annyit se, és akkor teljesen ki van cserélődve, mire bejön. Olyan nehéz ilyen gyerekkel valamit is kezdeni, iszonyatosan nehéz, mert minden gyerekkel van valami, hát borzasztó, borzasztó.

1. óvónő: És akkor ellehet képzelni mi van itt, amikor.

2. óvónő: Az egyik hisztizik, a másik ordít.

1. óvónő: a harmadik ordít. Néha olyan hangzavar van itt, hogy! A halk beszédre kellene nevelni őket! A halk beszédre. Otthon is! Olyan furcsa, hogy itt ülnek az asztalnál egymás mellett, és ordítanak egymás fülbe. Borzasztó! [.] Figyelmeztetni kell őket, hogy csendesebben, halkabban, mert ez így nem jó.

(Hárman egyszerre beszélnek, az egyik szülő és a két óvónő.)

Szülő: És az a szülő nem szól rá, hogy H., hogy viselkedsz, vagy ezt nem szabad, vagy valami. De egy szót nem szól és itt áll az ajtóban.

2. óvónő: Igen. Igen.

1. óvónő: Olyan kellemetlen volt, mert közöltem az anyukával, hogy tegnap is volt a gyerekkel probléma, erre ezt csinálta, és közöny, közöny. Én szerintem a szülő azért szülő és mi is azért vagyunk itt, hogy a gyereket együtt alakítsuk, ha probléma van akkor, azért van a szülő is, és semmi, közöny. Én nekem is olyan kellemetlen volt, mert hogy mondjam, ő is itt van te is itt vagy, most hogy mondjam azt, hogy néz már, őt nem érdekli a gyereke, vagy hogy nézd el neki? Azóta nem is beszéltem vele még.

2. óvónő: De nem is törődik azzal a gyerekkel szerintem! Az egész nap, amikor délben elviszi innen vagy nem tudom mikor jön érte, rögtön utána már biciklizett.

1. óvónő: Igen, igen, az utcán van.

Szülő: És az anyja otthon van!

2. óvónő: Jó hát nem mindenki egyforma, mindenki a saját gyerekéért felelős.

1. óvónő: Igen és az ilyen szülő, akinek a gyerekével mindig van probléma, soha meg nem kérdezi, hogy mi van a gyerekével, nem javult? Vagy netalántán eljön a szülőértekezletre, nem, sohasem érdeklődik.

2. óvónő: Hát most sem jött el!

1. óvónő: És mindig ilyenek nem jönnek el, akiket biztos nem is érdekli a gyereke, az, hogy mi történik vele. Mert ha egyszer-kétszer úgy alakul, mert jó mindenkinek van úgy programja, de azért valamikor érdeklődik!

Változtatna e valamin a szülőkkel való kapcsolatán?

Nem. Lehet, hogy szerencsés vagyok, de az én szülői gárdámmal nincs olyan probléma, amin változtatni kellene. Segítőkészek: akár kísérni kell, akár színházjegyet szerezni vagy most lesz a fenyőünnep, amire szendvicset készítenek a szülők. Nagyon figyelmesek a szülők és én soha nem vettem észre, hogy osztály- vagy netalán iskolaellenesek lennének. (Nyolcadikos osztályfőnök)