 |
Beszámoló |
|
 |
1.5 A gyermek érdemjegyei, magatartása, értékelés módjaA személyes adatok, és általában az adatok kezelése az iskolákban igen vegyes képet mutat. A pedagógusok, igazgatók előszeretettel részletezik név szerint az általuk "problémásnak" tartott gyereket és szüleiket. Vizsgálatunk során számos esetben tapasztaltuk, hogy az iskola fenntartás nélkül rendelkezésünkre bocsátotta a tanulók személyes adatait. Véleményünk szerint az, hogy az iskolavezetők és a pedagógusok néhol a személyes adatokat nem jogszerűen kezelik, meghatározza a szülők személyes adatokhoz fűződő viszonyát. Korábban a jogi kérdésekre adott válaszok elemzésénél megállapítottuk, hogy kérdésünkre, vajon "Ismertetheti-e a tanár az Ön gyermekének érdemjegyeit a többi szülő nyilvánossága előtt?" a szülők 53,38%-a jelölte meg a jogszerű választ. A fennmaradó 46,62% véleménye szerint a gyermeke érdemjegyei nyilvánosak, illetve nem tudta eldönteni, hogy melyik a jogszerű állítás. Az érdemjegyekről szerezhető információk kapcsán a szülőket megkérdeztük arról, hogyan szoktak tájékozódni gyermekük iskolai értékeléséről matematikából és magyarból. Mivel a két változó értékei közel egyformák, ezért csak az egyiket használtuk a további elemzés során. Hogyan szokott tájékozódni gyermeke iskolai értékelése felől
Az iskolai értékelésről való tájékozódás módja, valamint a szülő legmagasabb iskolai végzettsége közötti összefüggések szerint az iskolázottság szintjétől függetlenül a szülők jellemző módon az ellenőrző- és üzenőfüzetből szerzik az információkat. Ugyanakkor megállapítható, hogy az alacsony iskolai végzettségű szülők nagyobb valószínűséggel élnek a tanárral való személyes kapcsolattartás módjaival - legyen az formális vagy informális. Ezzel szemben a felsőfokú végzettségű szülők körében kimagasló azok aránya, akik a gyermekükkel folytatott rendszeres kommunikáció során szerzik ismereteiket az iskoláról (17,5%-uk, szemben az alacsony iskolai végzettségűek 7,8 és az érettségivel rendelkezők 8,4%-ával). Eredeti hipotézisünk szerint azt gondoltuk, hogy ennek a jelenségnek talán az lehet a magyarázata, hogy a kisebb településen élő szülők iskolázottsági szintje alacsonyabb, s e községekben nagyobb a valószínűsége a tanárokkal való informális kapcsolattartásnak. Ez azonban nem igaz (ld. az alábbi táblázatot): Tájékozódás módja és a település típusa
Az iskolai végzettség és tájékozódás módja közötti összefüggés
A nyolcadikos gyerekek szüleit (Nnyolcadikos gyerekek szülei= 666) megkérdeztük arról, hogy tapasztalataik szerint a tanárok tájékoztatják-e a szülőket év elején az értékelés módjáról, illetve, hogy a tanév során alkalmazkodnak-e az ismertetett osztályzási-értékelési módhoz. A megkérdezett szülők 41,6%-a szerint a tanárok nem tájékoztatták őket, 39,9% szerint a legtöbb tanár és 18,5% szerint minden tanár megtette ezt az év elején. A szülők 20,8%-a véli azt, hogy a pedagógusok a tanév során tartották magukat a meghirdetett értékelési módokhoz, 62,1% szerint a legtöbb tanár és 17,1% szerint minden tanár alkalmazkodott hozzá. Tájékoztatják-e a tanárok a szülőket év elején az értékelés módjáról
A tanév során alkalmazkodnak-e gyermeke tanárai az év elején ismertetett értékelési/osztályozási módhoz
Hozzá kell tennünk, hogy a nyolcadikos szülők egy kisebb hányada (36,7%) következetlenül válaszolt erre a két kérdésre, mert bár szerinte nem tájékoztatták őt a tanárok az értékelés módjáról, mégis azok részben vagy egészében azon szempontok szerint osztályoznak, melyeket év elején ismertettek a szülőknek. Ez a jelenség - ha igen korlátozott módon is - bemutatja azt, hogy szülők egy része nincsen tisztában azzal, honnan és mikor kaphat tájékoztatást arról, miképpen születnek meg gyermeke osztályzatai. Tapasztalataink szerint az általános iskolákban többnyire a pedagógus belátására van bízva, hogy figyelmet fordít-e a szülők tájékoztatására vagy sem.
Ebből adódóan nem egyszer fordulnak elő félév végi vagy az év végi érdemjegyekből fakadó konfliktusok, amikor a szülő nem érti, hogy a gyerek az ellenőrzőben szereplő jegyek alapján miért azt az érdemjegyet kapta.
Több iskolában tapasztaltuk, hogy az iskola nem csak félévkor és év végén értékel, hanem negyedéves értesítőt küld a szülőnek. Némely iskola és pedagógus arra is fordít energiát, hogy írásbeli szöveges értékelést küldjön a szülőnek kéthavi rendszerességgel a gyermek teljesítményéről és magatartásáról. Arra a kérdőívben szereplő kérdésre, hogy volt-e valamilyen igénye a kérdezettnek az iskolával szemben, a szülők több esetben az értékelés, valamint az erről való tájékoztatás módjával kapcsolatban fogalmazták meg elégedetlenségüket vagy értetlenségüket. Két példa a kapott válaszok közül:
A szülők mindkét esetben a pedagógushoz fordultak tájékoztatásért, érdemi választ azonban egyik esetben sem kaptak.
Vizsgálataink alapján a kérdőívet kitöltő szülő iskolai végzettsége és a nyolcadikos gyermekek félévi átlaga között szignifikáns összefüggés található. A gyermek félévi tanulmányi átlagát az irodalom, nyelvtan, matematika és történelem osztályzatok alapján állítottuk össze. [i] A kérdezett iskolai végzettsége és nyolcadikos gyermekének átlaga közötti összefüggés
Hasonlóan az iskolai végzettséghez, a munkajelleg-csoport és a nyolcadik osztályos gyermek osztályzatai között is található szignifikáns összefüggés. Minél alacsonyabb iskolai végzettségű a kérdezett, valamint minél alacsonyabb pozíciót foglal el a munkajelleg-csoportok hierarchiájában, annál alacsonyabb nyolcadikos gyermekének félévi tanulmányi átlaga. A kérdezett munkája és nyolcadikos gyermekének átlaga közötti összefüggés
A család társadalmi állása és a gyermek osztályzatai közötti összefüggést már számos korábbi szociológiai kutatás kimutatta, emögött valószínűleg a szülők tájékozottsága állhat, mintánk azonban nem alkalmas arra, hogy ezt a hipotézist bizonyítsuk vagy elvessük. Interjúink alapján elmondhatjuk, hogy a tájékoztatás elsősorban az alacsonyabb iskolázottságú szülők esetében nyom a latban a gyermek osztályzatai terén. 1.6 Speciális nevelési szükségletű tanulók
Kutatásunk során nem tudtuk nem észrevenni azt a tudományos publikációkban és a hétköznapi sajtóban egyaránt hangot kapott tényt, hogy a speciális nevelési szükségletű gyerekek [ii] és a szociálisan hátrányos helyzet összefüggésben állnak egymással. A szülői jogok közoktatásban való érvényesülésének vizsgálata az összes szülőre kiterjedő empirikus adatfelvétel, így csak tangenciálisan érinti az enyhe fokban, valamint a középsúlyos értelmi fogyatékos gyerekek, a más fogyatékossággal rendelkező, illetve a tanulási nehézséggel, magatartási rendellenességgel, beilleszkedési zavarral küzdő tanulók szüleinek körét. Nincs pontos adatunk a speciális nevelési szükségletű tanulók az általános iskolai tanulók populációjában való arányáról, [iii] feltételezésünk szerint ez az arány legfeljebb 10% lehet. Két okból is indokolt azonban a gyerekek e csoportjáról és szüleik jogainak érvényesüléséről külön szót ejtenünk jelentésünkben. Az egyik ok az, hogy arányuk látványosan nőtt az elmúlt évek során, a másik pedig az, hogy úgy tűnik, a valóban speciális nevelési szükségletű és a társadalom intézményei által speciális szükségletűnek percipiált tanuló fogalmai nem fedik egymást teljes mértékben, ráadásul a szülők anyagi-iskolázottsági háttere kimutathatóan ott bujkál e jelenség hátterében. Számos korábbi szociológiai kutatás [iv] rámutatott arra a tendenciára, hogy a kedvezőtlen szociális helyzetű, alacsony iskolai végzettséggel rendelkező szülők gyermekei nagyobb valószínűséggel minősülnek enyhe fokban értelmi fogyatékosnak a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottságok vizsgálatain (egyáltalán: könnyebben kerülnek oda), s kezdik meg iskolai karrierjüket a gyógypedagógiai oktatási intézményekben, mint középosztálybeli társaik. A jelenség hátterében a családi szocializációs közeg szegény - nem ritkán a hátrányos helyzet szinonimájaként emlegetett cigány - volta áll. Vizsgálatunk eredményeként feltártuk, hogy a jelenség hátterében a szülők tájékoztatáshoz és érdemi válaszhoz való jogának rendszeres és tendenciózus sérülése áll. [v] Mintánknak mindössze 2,28%-át (N=53) alkotják azok a szülők, akiknek gyermeke szegregált gyógypedagógiai iskolába jár, a válaszaik alapján nyert adatokat elemzésünk során a szükséges óvatossággal kezeltük. A kapott adatok alapján elmondható, hogy szignifikáns eltérést tapasztaltunk a kérdőívet kitöltő szülők legmagasabb iskolai végzettségét tekintve: a fogyatékosnak nyilvánított gyermekek szülei jellemzően alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, mint a normál általános iskolába járó gyermekeké. Szegregált gyógypedagógiai általános iskolában tanuló gyermekek szüleinek iskolai végzettsége-I.
Szegregált gyógypedagógiai általános iskolában tanuló gyermekek szüleinek iskolai végzettsége-II.
Bekerülés gyógypedagógiai nevelést-oktatást biztosító intézményekbeAz alábbiakban röviden leírjuk a gyógypedagógiai nevelést-oktatást biztosító intézményekbe való bekerülés folyamatának törvény előírta rendjét, valamint a hétköznap gyakorlatát. Célunk bemutatni azt, hogy hol és miként sérülnek a szülők jogai - különös tekintettel a tájékoztatáshoz való jogra - a gyógypedagógiai osztályokba/intézményekbe való bekerüléskor, minek következtében a gyermek nem megfelelő oktatásban-nevelésben részesül. Ritkább esetekben a gyermek már az óvodát is gyógypedagógiai óvodában kezdi, gyakoribb, hogy az óvoda észleli a gyermek speciális nevelési szükségletét, legtöbbször az utolsó, iskolai életmódra felkészítő foglalkozásokat magába foglaló óvodai év során. A gyakorlat szerint amennyiben az óvodai nevelés idején az óvónőben, illetve a gyermekkel kapcsolatba kerülő bármely más szakemberben felmerül annak a gyanúja, hogy a gyermek magatartási rendellenességgel küzd vagy fogyatékos, javasolja a szülőnek a nevelési tanácsadó, esetenként a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság (továbbiakban: szakértői bizottság) vizsgálatán való részvételt.
A gyerekek egy kisebb része nem jár három éven keresztül óvodába, csak a kötelező, utolsó óvodai évben. "Az általános iskola első évfolyamára történő beiratkozáskor be kell mutatni a gyermek születési anyakönyvi kivonatát, továbbá az iskolába lépéshez szükséges fejlettség elérését tanúsító igazolást". [vi] Az igazolást az óvoda, a nevelési tanácsadó vagy a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság állítja ki. A nevelési tanácsadó vizsgálatán köteles gyermekével megjelenni az a szülő, akinek a gyermeke nem vett részt az óvodai nevelés keretében folyó iskolai életmódra felkészítő foglalkozáson. Abban az esetben, ha a gyermek járt óvodába, és az óvónők szerint az iskolaérettség elérése kétséges, az intézmény javasolja a szülőnek, hogy gyermekével jelenjen meg a nevelési tanácsadó vizsgálatán, illetve a szülő (aláírásával) egyetértésével kéri a vizsgálat elvégzését. A nevelési tanácsadó javaslata, amely tartalmazza a vizsgálat eredménye és a szülővel való konzultáció alapján a gyermek számára megfelelőnek tűnő oktatási-nevelési formát (például maradjon-e a gyermek még egy évet az óvodában, illetve normál létszámú általános iskolai osztályban, vagy legfeljebb 15 fős általános iskolai osztályban kezdje el a tanulmányait) sem a szülőre, sem az iskolákra, sem pedig az intézményeket fenntartó önkormányzatokra nézve nem jelent kötelezettséget. A szakértői bizottság vizsgálata alapján megállapíthatja az értelmi vagy más fogyatékosságot. A szakértői bizottság javaslatában a vizsgálat - amely magában foglalja az anamnézis felvételét és a szülővel történő megbeszélést - eredményei alapján nem csupán oktatási formát, hanem konkrét oktatási-nevelési intézményt nevez meg, ahova a szülő köteles beíratni gyermekét, amennyiben a javaslattal egyetért (ezt aláírásával igazolja) és nem él a fellebbezés jogával. Ellenkező esetben a szülő a település jegyzőjénél fellebbezhet, ezen lehetőségről a szakértői véleményben kap írásban tájékoztatást. Mindkét esetben a vizsgálatot a szülő kéri, ami a gyakorlatban többnyire annyit jelent, hogy az óvoda vagy az iskola által a gyermekről írt pedagógiai véleményt és vizsgálati kérelmet aláírja. Általános tapasztalatunk, hogy a szülők túlnyomó többsége nem látja át azt az eljárást, melynek eredményeként gyermeke gyógypedagógiai vagy eltérő tantervű iskolába/osztályba kerül.
Az eltérő tantervű iskolába/osztályba való bekerülés menetének feltérképezése és a folyamat minden elemének átlátása e jelentés szerzői számára is komoly szellemi feladatot jelentettek. Azt tapasztaltuk interjúink során, hogy az érintett szülők egy kisebb része már-már egy gyógypedagógus képzettségével rendelkezve használja a szakkifejezéseket, s tudja a szóban forgó intézmények feladatát, jogát, kötelességét stb. A szülők fennmaradó csoportjának azonban fogalma sincs arról, hogy mi történik a gyermekével, elképzelése sincs arról, hogy mi is volt az a mechanizmus, mely révén gyermeke végül is gyógypedagógiai általános iskolában kezdte meg tanulmányait. A mechanizmus végeredményeként az alacsony iskolai végzettséggel járó társadalmi hátrányok újratermelődnek. Az alacsony iskolázottságú szülő nem ismeri a jogait, nem ismeri az eljárás egyes részleteit, alacsony érdekérvényesítő képességgel rendelkezik, a gyermek elvégezve a gyógypedagógiai iskolát nem tud majd továbbtanulni, legfeljebb olyan speciális szakiskolában, mely többnyire alacsony presztízsű, gyenge jövedelmet biztosító szakmákat oktat. A szülőknek a jogszabály által aktív szerep jut abban, hogy érvényesítsék gyermekük azon jogát, hogy az a megfelelő oktatásban-nevelésben részesüljön. [vii] Ehhez azonban rendelkezniük kell a szükséges információkkal, érdekérvényesítő képességgel. Tapasztalataink szerint azonban a szülők jelentős része nincsen tisztában már a vizsgálat okával sem. Arról, hogy valójában mi alapján és pontosan mit állapított meg a szakértői bizottság, alig rendelkeznek információval. Az okok között nyilvánvalóan kiemelkedő szerep jut a kommunikáció, valamint a szülő és a szakemberek által beszélt közös nyelv hiányának:
Interjúalanyaink közül egyetlen szülő számolt be arról, hogy élt a fellebbezéshez való jogával, így gyermeke végül normál általános iskolában kezdhette meg a tanulmányait. Elmondása szerint személyes kapcsolatainak köszönhetően kapott információt és segítséget az eljárás során. [viii] A gyógypedagógiai általános iskolák speciális helyzetéből fakadó előnyeivel és hátrányaival a szülők általában nincsenek tisztában a szakértői javaslat elfogadásakor. A csökkentett mennyiségű tananyag, a lényegében teljes mértékben mellőzött tantárgyak (például fizika, kémia, idegen nyelv) mellett elsajátítandó tudás- és követelményszintről nincsenek információik.
Arra a kérdőívbeli kérdésre, mely azt tudakolja, hogy a szülő hogyan szokott tájékozódni gyermeke iskolai értékelése felől, a fogyatékos és az ép gyermekek szülei szignifikánsan eltérő válaszokat adtak. Az adatok alapján úgy tűnik, hogy a gyógypedagógiai iskolákban a tájékozódásnak a szülők sokkal inkább az informális módját választják. Tapasztalataink szerint ezekben az iskolákban gyakoribb (és a nevelőtestületben is elfogadott és elterjedt módja) a szülőkkel való kapcsolattartásnak a "családlátogatás", a személyes kapcsolattartás. Interjúk során nem egyszer megfogalmazták a pedagógusok azon véleményüket, miszerint ezek a szülők "elkerülik" az iskolát, vagyis a kapcsolattartás a tanár részéről kíván kezdeményezést. Problematikus, amikor a pedagógus előzetes egyeztetés nélkül tesz személyes látogatást a családoknál, ezek az alkalmak nem egyszer az ellenőrzés, számonkérés légkörében zajlanak, véleményünk szerint esetenként az emberi méltóságot súlyosan sértő módon. Hogyan szokott tájékozódni gyermeke iskolai értékelése felől
A speciális iskolábanFontos, hogy sok olyan iskolában, ahol működik normál és eltérő tantervűnek mondott (tehát gyógypedagógiai osztály), a tárgyi- és személyi feltétételekben jelentős különbség mutatkozik a két osztály között. Míg a normál osztályokban a legkisebb településéken is szakképesítéssel rendelkező, szakos tanárok oktatnak a többé-kevésbé megfelelően felszerelt tantermekben, addig a gyógypedagógiai osztályokban képesítés nélküli tanár foglalkozik a gyerekekkel, nem egy esetben egész nap tornaórát tartva nekik. Az oktatási intézmények részéről esetenként tapasztalható előítéletek által generált folyamatoknak a szakértői bizottságok sem tudnak gátat vetni. Interjúalanyaink elmondása szerint a szakértői bizottság nem egy esetben arra hivatkozva, hogy a gyermek szocializációs hátrányaiból fakadó lemaradása miatt bizonyára kudarcoknak lenne kitéve az általános iskola normál osztályában, eleve gyógypedagógiai oktatásra tesz javaslatot, megvonva tőle az esélyt.
Véleményünk szerint az érintett gyermekek valójában az általános iskolai szelekció eredményeként szegregálódnak, mely folyamatban jelentős szerepet játszanak a pedagógusok részéről számos esetben tapasztalható előítéletek, a nem egyszer egy-egy intézmény szintjén megnyilvánuló intolerancia.
Eltérő tantervű, gyógypedagógiai általános iskola sikeres befejezése után - a jog szerint - bármelyik középfokú közoktatási intézményben folytathatja tanulmányait a tanuló. [ix] A gyógypedagógiai általános iskolából való korlátozott továbbtanulási lehetőségekről (speciális szakiskolák) a szülők azonban nem egy esetben csupán csak a nyolcadik évfolyamon szereznek tudomást. Az egyik iskolában a szülőknek tartott továbbtanulási szülői értekezleten az egyik speciális szakiskola jelenlévő igazgatója külön felhívta a szülők figyelmét arra, hogy ne is adják be "normál középiskolába" a gyermek jelentkezési lapját. Figyelmeztetését azzal indokolta, hogy tudomása van olyan esetekről, amikor a középiskola felvette az értelmi sérült gyereket, megkapta utána az emelt összegű állami normatívát, majd év közben azt javasolta a szülőnek, hogy keressen másik iskolát gyermekének, mivel az nem tudja teljesíteni az iskola követelményeit. Annyi bizonyos, hogy a legtöbb szülő meg sem kísérli továbbtaníttatni gyógypedagógiai általános iskolát elvégző gyermekét hagyományos középiskolában, még szakmunkásképzőben sem. Az egyik általunk vizsgált kistelepülésen az általános iskola normál osztályai mellett két "eltérő tantervű" osztály működik. Míg a normál tantervű tagozaton a nyolc évfolyam mindegyikén külön-külön, tehát nem összevont osztályban tanultak a diákok, addig az eltérő tantervű tagozaton - jogsértő módon - négy-négy évfolyamban összevonva (1-4 és 5-8) jártak a tanulók. [x] Az iskola eltérő tantervűnek nevezett tagozatára az iskola ellátási körzetét alkotó hat település egyikén nagy arányban élő halmozottan hátrányos helyzetű (gyakorlatilag roma) családok gyermekei kerülnek be eséllyel. Véleményünk szerint a gyermekek egy részének értelmi fogyatékossá nyilvánításának hátterében elsősorban a szülők tájékozatlansága áll: nem ismerik az iskola és az óvoda követelményeit, normáit. Részben azonban az óvoda és az iskola téves személy-észleléséből adódó előítélet az oka annak, hogy számtalan esetben eltérő társadalmi-kulturális háttérrel érkező gyermeket magatartászavarosnak percipiálva szakértői bizottság elé vagy nevelési tanácsadóba küld az óvoda/iskola.
A roma gyerekek az egyik falu - pedagógiai programja szerint etnikai - óvodájában már az óvodai nevelés szintjén szegregált és csökkentett színvonalú ellátásban részesülnek. Csak egy kiragadott példa: a szóban forgó óvodában üres hajlakkos flakonokat találtunk játékok helyett. Ez a szociális helyzetből fakadó hátrányok csökkentése és kompenzálása helyett inkább tovább növeli azokat. Nem egy pedagógus úgy tekintett - elmondása alapján - a (főleg roma) szülőkre, mint nevelendő, befolyásolandó személyekre, akik jobbára visszahúzó erőt jelentenek a gyerek számára, vagyis szó sincs partneri viszonyról, egyenrangú felek kommunikációjáról és az ezen alapuló tájékoztatásról. Tehát, én szerintem, először közöttük [szülők] kellene rendet tenni, hogy megmutatják, hogy nem lopják el a tyúkot, hogy nem törnek be akárhová, teszem föl, és akkor a gyerek nem csinálná. (Részlet a helyi óvónővel készített interjúból) Egy óvónő elmondása szerint ő maga csupán átadja a szülőnek a szakértői vizsgálat alapján elkészült szakvéleményt és aláíratja vele. Nincsen szó tehát a vizsgálat a tapasztaltakról való kommunikációról, a választási lehetőségekről való tájékoztatásról. A történetben a szülő szerepe a kritikátlan elfogadásra korlátozódik:
Vizsgálatunk során találkoztunk olyan óvodai példával is, ahol az óvodapedagógusok a szülőket kivétel nélkül partnernek tekintve azon dolgoztak, hogy a gyerekek iskolaéretté váljanak anyagi helyzetre, etnikai hovatartozásra való tekintet nélkül. [i] A kérdőívben rákérdeztünk ugyan az idegen nyelv eredményeire, ám az átlagszámítás során nem használtuk fel ezt az információt. [ii] A Kt. 30. § (1) és (7) bekezdése az érzékszervi, az értelmi, a beszéd- vagy más fogyatékos, beilleszkedési zavarral, tanulási nehézséggel, magatartási rendellenességgel küzdő gyermekről, tanulóról ír. Jelentésünkben röviden speciális nevelési szükségletű vagy eltérő képességű gyermeket, tanulót írunk. [iii] Az enyhe fokban értelmi fogyatékos tanulók mintegy 3%-át teszik ki az összes általános iskolás tanulónak. [iv] 1. Ladányi János - Csanádi Gábor (1983): Szelekció az általános iskolában. Magvető Könyvkiadó, Budapest 2. Szabó Györgyné - Dr. Loss Sándor - Dr. Páczelt Istvánné - Gönczi Márta - Peitlné Balogh Annamária - Szikora Mária (1998): Szakértői és Rehabilitációs Bizottságok hatáselemzése Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. (Tanulmánykötet), Budapest. 3. Czeizel Endre - Lányiné Engelmayer Ágnes - Rátay Csaba [szerk.] (1978): Az értelmi fogyatékosságok kóreredete a "Budapest-vizsgálat" tükrében. Medicina Kiadó, Budapest. 4. Illyés Sándor [szerk.] (1990): Nevelhetőség és általános iskola I.-IV. Oktatáskutató Intézet, Budapest. [v] Kt. 14. § (1) A szülő joga különösen, hogy b) gyermeke fejlődéséről, magaviseletéről, tanulmányi előmeneteléről rendszeresen részletes és érdemi tájékoztatást, neveléséhez tanácsokat, segítséget kapjon. [vi] A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló - 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 17. § (1) [vii] Kt. 10. § (3) A gyermeknek, tanulónak joga, hogy a) képességeinek, érdeklődésének, adottságainak megfelelő nevelésben és oktatásban részesüljön, képességeihez mérten tovább tanuljon, valamint tehetségének felismerése és fejlesztése érdekében alapfokú művészetoktatásban vegyen részt. [viii] Hozzá kell tennünk, hogy akadnak olyan szülők, akik kifejezetten kérik a szakértői bizottságot olyan szakvélemény megírására, mely alapján gyermeke gyógypedagógiai általános iskolába járhat. Erről a későbbiek során még lesz szó. [ix] Kt. 25. § (4) A nyolcadik évfolyam sikeres elvégzéséről kiállított bizonyítvány - iskolatípustól függetlenül - alapfokú iskolai végzettséget tanúsít. [x] 3. számú melléklet az 1993. évi LXXIX. törvényhez 4. Összevont osztályokat szervezni az általános iskolában, továbbá a felzárkóztató oktatásban [27. § (8) bekezdés] lehet. Tanév közben osztályt összevonni nem lehet. Összevont osztályt szervezni - a felzárkóztató oktatás kivételével - legfeljebb három iskolai évfolyam tanulójából lehet.
|
előző 
OKTATÁSI JOGOK BIZTOSÁNAK HIVATALA |
Impresszum |