1.7 A szülő kötelességei - ütközések a gyermek
jogaival
Bármely gyermek, - különösen az enyhe fokban értelmi fogyatékos gyermek
- iskoláztatása kapcsán két alapvető jog szembenállásából fakad konfliktus:
egyrészt a gyermeknek azon joga, hogy képességeinek, érdeklődésének, adottságainak
megfelelő nevelésben és oktatásban részesüljön, [i] állapotának, személyes adottságának megfelelő megkülönböztetett
ellátásban - különleges gondozásban, rehabilitációs célú ellátásban -
részesüljön, s életkorától függetlenül a pedagógiai szakszolgálat intézményéhez
forduljon segítségért. [ii]
Másrészt a szülő számára a Közoktatási Törvény
[iii] által biztosított a "nevelési-oktatási intézmény szabad megválasztásának
joga".
Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a törvény a szülőt ruházza fel
azzal a joggal, hogy maga döntsön, mely oktatási intézményt látja a legmegfelelőbbnek
(14 éven aluli) gyermeke fejlődése szempontjából. A gyermek szülei azok,
akik - egy szempontból - a leginkább ismerik a gyermek személyiségét,
érdeklődését, képességeit. Ugyanakkor a gyermek (és nem utolsó sorban
a szülő) bekerülve a közoktatás rendszerébe, számtalan új elvárással,
követelménnyel találkozik. Arról, hogy ezeknek mennyiben és milyen segítség
mellett képes megfelelni, az ezekben az intézményekben dolgozó, őt nevelő,
kompetenciával felruházott szakemberek is véleményt alkotnak. Abban az
esetben, ha úgy látják, hogy a gyermeknek speciális segítségre lehet szüksége,
javaslatot tesznek a szülő számára, hogy mely szakszolgálatot keresse
fel gyermekével, ahol aztán újabb szakemberek alkotják meg a javaslatukat
a gyermek számára megfelelő oktatási formáról és az ezt nyújtó intézményről,
intézményekről. A folyamat mindvégig aktív részvételt igényel a szülő
részéről - látszólag -, hiszen a jogszabály szerint ő az, aki a vizsgálatot
kéri, illetve aláírásával igazolja, hogy a szakértői bizottság javaslatával
egyetért. Arra az esetre, ha a szülő és a pedagógus vagy bármely más,
a gyerekkel foglalkozó szakember véleménye nem egyezik, a törvény a jegyző
hatáskörébe utalja az ügyet, vagyis a jegyző kötelezheti a szülőt, hogy
gyermekével jelenjen meg a szakértői bizottság vizsgálatán, illetve gyermekét
a kijelölt általános iskolába írassa be.
A probléma valójában az, hogy sok esetben a szülő nem viszi el gyermekét
sem a nevelési tanácsadó, sem pedig a szakértői bizottság vizsgálatára,
a nevelési-oktatási intézmények pedig a legritkább esetben tesznek lépéseket
annak érdekében, hogy a jegyző hatósági jogkörben közbelépjen.
A másik lehetőség szerint a szülő a szakértői javaslat ellenére sem íratja
át gyermekét a kijelölt általános iskolába. Mindezt lehetővé teszi az
oktatási intézményekben dolgozók jogismeretének hiánya, e téren való bizonytalansága,
valamint alapvető (ki nem mondott) érdekük, hogy növeljék a gyerekek létszámát
iskolájukban. A képzési kötelezettségről és a pedagógiai szakszolgálatokról
szóló rendelet szerint a gyermek első osztályba történő beirtásánál a
szülő köteles a gyermek születési anyakönyvi kivonata mellett bemutatni
"az iskolába lépéshez szükséges fejlettség elérését tanúsító igazolást" [iv] , amelyet az óvoda, a nevelési
tanácsadó vagy a szakértői bizottság állíthat ki. A gyakorlatban azonban
az iskolák egyrészt nem kérik ezeket a véleményeket, másrészt előfordulhat,
hogy nem veszik figyelembe a beiskolázásnál. Bonyolítja a helyzetet, hogy
a Közoktatási Törvény megfogalmazása szerint "az iskola igazgatója dönt
a tankötelezettség kezdetéről az óvoda véleménye alapján, illetőleg, ha
a gyermek nem járt óvodába vagy óvodai nevelés keretében folyó iskolai
életmódra felkészítő foglalkozásra, a nevelési tanácsadó véleménye alapján,
a testi, érzékszervi, értelmi, beszéd-, továbbá más fogyatékos gyermek
esetén a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság
vagy az országos szakértői és rehabilitációs tevékenységet végző bizottság
szakértői véleménye alapján."
[v]
Tapasztalataink szerint nagyon gyakori a bizonytalanság az intézményvezetők
körében, illetve sokszor érzik úgy, hogy eszköztelenek a szülőkkel szemben.
Volt néhány eset, amikor a szakértői bizottság
javaslata alapján elvitte a gyereket a szülő. De én például azt
sem tudom, hogy a szakértői bizottság véleményét a szülőnek meg
kell-e tennie, tehát kötelezhetem-e arra, hogy most akkor vigye
el? Úgy gondolom, hogy nem, tehát, hogy ha ő nem akarja elvinni,
akkor nem viszi el a gyerekét, mert ehhez meg neki joga van. (Általános
iskola igazgatója)
(...) Másfél éve kérjük a szülőket, hogy vigyék
el szakszolgálathoz. Arra hivatkoztak, hogy júniusban szóltunk és
akkor már nincs nyitva, amikor szeptemberben kérdeztük, hogy mi
a helyzet, mondták, hogy azt hitték, már nem aktuális a dolog. (Általános
iskola igazgatója)
Ha alsó tagozaton kiderül, hogy nem ide való a
gyerek, akkor ott van az X. kisegítő iskola, ahol nagyon kevés gyerek
van, erre szakosodott pedagógusokkal. De találkoztunk olyan szülővel,
aki azt mondta, hogy ő nem viszi oda a gyerekét, és itt van még
16 évesen hatodik osztályos, és utána elviszi a dolgozók iskolájába.
(Általános iskola igazgatójának már korábban is idézett interjú-részlete) |
Hiába emeli ki a Kt. a gyermek, tanuló azon jogát, hogy állapotának,
személyes adottságának megfelelő megkülönböztetett ellátásban - különleges
gondozásban, rehabilitációs célú ellátásban - részesüljön, s életkorától
függetlenül a pedagógiai szakszolgálat intézményéhez forduljon segítségért,
ha erre a gyakorlatban a legtöbbször nem adódik mód. A szülő a lehetőségek
hiánya miatt nem tud eleget tenni kötelezettségének. A tanulási,
magatartási, beilleszkedési zavar, nehézség megállapítása nyomán a nevelési
tanácsadók rendszerint az ún. kislétszámú (legfeljebb 15 fős), felzárkóztató
osztályban történő iskolakezdést javasolja a gyermek számára. Amennyiben
az adott településen működik ilyen.
14/1994. MKM rendelet 23. § (1) A
nevelési tanácsadó szakvéleményének tartalmaznia kell: d) annak
megállapítását, hogy a gyermek legfeljebb tizenöt fős óvodai csoportban
óvodai foglalkozáson, illetve iskolai osztályban tanórai foglalkozáson
vehet részt, vagy tanulmányi kötelezettségének magántanulóként tehet
eleget. |
Az egyik, általunk vizsgált vidéki városban az önkormányzat néhány évvel
korábban megszűntette a városban egyedüliként kislétszámú osztályokat
is indító általános iskolát, ettől kezdve ez az oktatási forma a szülők
és a gyerekek számára nem elérhető. A nevelési tanácsadó ki sem ad olyan
irányú javaslatot, mely szerint a szülő kislétszámú osztályba viheti iskolakezdő
gyermekét, így a látszat szerint nincs is szükség ilyen osztályokra.
Tudjuk, hogy a nevelési tanácsadó szakvéleménye alapján fejlesztő pedagógust
és fokozottabb odafigyelést igénylő tanulók "saját képességnek megfelelő"
oktatása-nevelése nem biztosított a normál létszámú (nem ritkán 30 fős)
osztályokban. Amennyiben a nevelési tanácsadó nem tesz kislétszámú osztályban
történő oktatásra vonatkozó javaslatot, sérül a szülő tájékoztatáshoz
való joga, hiszen az információ hiányában nem tudhat arról, hogy gyermeke
jogosult lenne ilyen oktatási forma igénybe vételére, nincs meg a jogi
alapja arra, hogy az önkormányzatnál kezdeményezze ezen osztályok létrehozását.
Azt jól tudom, hogy nem működik kislétszámú
osztály egyik iskolában sem?
Hát, hivatalosan nem, de valamilyen oknál fogva
két iskolában is alacsony a gyerekek száma, ott van a legtöbb roma
származású gyerek, és a nem roma szülők nem viszik oda a gyerekeiket.
(Részlet az egyik település oktatási bizottságának vezetőjével készített
interjúból) |
Az interjúrészletből kiderül, hogy a fenntartó képviseletében megszólaló
képviselő maga sincsen tisztában a fogalmak jelentésével, illetve összemossa
azokat.
(...) Sajnos kislétszámú osztály nincsen a városban,
ilyen javaslatot nem tehetünk.
Nem is tesznek ilyen javaslatot?
Nem.
Jogszabály engedné önöknek?
Igen.
És, ha önök mégis tennének ilyen javaslatot?
Akkor is normál osztályba kerülne a gyerek. (Részlet
a település nevelési tanácsadójának vezetőjével készített interjúból) |
A megye szakértői bizottságának vezetője szerint viszont azok a gyerekek,
akiket ők vizsgálnak meg, szegregált iskolába kerülnek, s ahelyett,
hogy normál általános iskolában kislétszámú osztályban kezdhetnék meg
tanulmányaikat, ennek hiányában végleg gyógypedagógiai iskolába kerülnek.
Kt. 121. § (1) 20. más fogyatékos:
az a gyermek, tanuló, aki a szakértői és rehabilitációs bizottság
szakvéleménye alapján a) átható (pervazív) fejlődési zavarral
küzd (pl. autista), b) pszichés fejlődés egyéb zavara miatt
részképesség- és iskolai teljesítményzavarral küzd, ennek következtében
fejlődésében és a tanulási folyamatban tartósan akadályozott (pl.
dyslexia, dysgraphia, dyscalculia, mutizmus, kóros hyperaktivitás,
figyelemzavar); |
A jogokkal és azok érvényesülésének módjával kapcsolatban a legnagyobb
bizonytalanság talán a más fogyatékos gyermekek esetében tapasztalható.
Amennyiben a gyermeknél a szakértői bizottság dyslexiát, dysgraphiát,
illetve dyscalculiát állapít meg, a gyermek mentesül az osztályozás alól
bizonyos tantárgyakból vagy tantárgyrészekből. A felmentés iránti igényt
a szülőnek kell jeleznie, tapasztalataink szerint azonban nem egy helyen
az iskola vezetése figyelmen kívül hagyja a szakértői javaslatot, és továbbra
is a többiekkel azonos módon értékeli a gyermek teljesítményét.
(...) és akkor én kértem egy vizsgálatot, mert
a gyerekem nem tudja a matekot, és hogy ne osztályozzák le, mert
van egy ilyen lehetőség. És akkor mondták, hogy rendben, lezajlott
a vizsgálat, nem kell matekból osztályozni. Azóta is osztályozzák,
mintha mi sem történt volna. (Egy szülő)
Kiderült a fiamról, hogy dyslexiás és dysgraphiás
3. osztályban. Elvittem a kerületi nevelési tanácsadóba és logopédushoz
járatom. A második vizsgálat javaslata alapján kértem a helyesírás
osztályzása alóli felmentést. Még folyamatban van, nem kaptam rá
választ. (Egy másik szülő egy másik településről) |
A Közoktatási Törvény szerint a más fogyatékos gyermekek nevelését a
normál általános iskolákban, tehát elsősorban nem szegregált módon kell
megoldani. Ugyanakkor különösen a hyperaktív gyermekek esetében az iskolák
jelentős része nincsen felkészülve ezen gyermekek nevelési szükségleteinek
kielégítésére, nem tudják felvállalni integrálásukat. Amennyiben az önkormányzat
nem kötött szerződést a feladat ellátására valamelyik alapítványi vagy
magániskolával, a szülő kényszerül a megállapított tandíjat kifizetni,
vagyis gyermeke számára nem biztosított az ingyenes általános iskolai
oktatás.
(...) az iskola sikolt, hogy itt ez a gyerek,
és akkor mi megnézzük, hogy bent lehet-e abban az intézményben tartani,
vagy kapcsolatba lépünk az önkormányzattal, hogy akkor jelöljön
ki egy intézményt. Ha ilyet az önkormányzat nem tud, ha azt mondja,
hogy ilyen súlyos probléma esetére nincs intézménye, akkor magántanuló
lesz a gyerek, ami elég iszonyat, illetve mi megpróbálunk alapítványi
vagy magániskolát ajánlani a szülőnek, hogy nézze meg, és ha azt
tudja finanszírozni (itt a legnagyobb probléma) és kéri, hogy oda
járjon, és az alapítványi iskola vállalja a gyereket, akkor mi kijelöljük
az iskolát. Ott a probléma, hogy ha a gyerek fogyatékos, akkor megilleti
az a jog, hogy megkapja a fogyatékosságának megfelelő segítséget,
ha nem kapja meg, akkor magániskolához vagy alapítványi iskolához
fordul és akkor ott meg van tandíj. (Egy szakértői bizottság vezetője) |
Tapasztalataink szerint a szülő szabad iskolaválasztáshoz fűződő jogának
érvényesülését alapvetően korlátozzák a gyógypedagógiai oktatási-nevelési
lehetőségek. Az általunk kvalitatív módszerekkel vizsgált településeken
a szegregált gyógypedagógiai iskolán vagy osztályokon kívül más forma
egyáltalán nincsen, illetve kísérleti jelleggel működik.
Kt. 13. § (5) A szülő (...) a testi, érzékszervi,
értelmi, beszéd- vagy más fogyatékos gyermek lakóhelyén, ennek hiányában
tartózkodási helyén a polgármester segítségét kérheti ahhoz, hogy
gyermeke óvodai neveléséhez, iskolai neveléséhez-oktatásához szükséges
feltételeket a településen megteremtsék. |
Az érdekérvényesítési képesség, valamint a hivatalos eljárás módjairól
való tájékozódás hiányában a szülő nem tud élni e jogával. Az érintett
szülők éppen azok, akik nagy valószínűséggel nem rendelkeznek a megfelelő
ismeretekkel.
A szegregált oktatási forma alternatívája lehet az általános iskolán
belüli integráció, mely azt jelenti, hogy az ép értelmű gyerekekkel jár
egy osztályba az értelmi sérültnek nyilvánított gyermek. Az egyik általunk
vizsgált általános iskolában kísérleti jelleggel működő modell jelenleg
12 gyermek integrált oktatására-nevelésére biztosít lehetőséget. Az interjúk
tapasztalata szerint az integrálhatóság szempontjából döntő szerepet játszik
a szülői háttér: egyrészt meghatározó jelentőségű a szülő döntése, hogy
gyermekét integráltan kívánja általános iskolába járatni. A másik rendkívül
fontos tényező - a szakértői bizottságok döntése szempontjából - a "támogató
szülői háttér", ami a pedagógia számos "gumifogalmának" egyike. A pedagógusokkal
folytatott beszélgetések tanúsága szerint a >támogató szülők< azok, akik
odafigyelnek a gyermekük felszerelésére, felkészülésére, általában a tanulmányi
előmenetelére, kapcsolatot tartanak az iskolával és a tanárokkal, és nem
utolsósorban tisztán, kipihenten és rendszeresen járatják gyermeküket
az iskolába.
(...) meg, hogy a szülők mennyire támogatóak
- elég kontraszelekciós - az igazság az, hogy nem mindegy, hogy
a szülő hogyan viszonyul ehhez. Általában a szülő kéri. Olyan szülő
kisgyereke, ahol maga a szülő is megsegítésre szorulna, akkor ott
azért sokkal nehezebb lenne. (A gyógypedagógiai általános iskola
integrációért felelős igazgató helyettese)
(...) minden gyereknél fontos, hogy támogató legyen
a család, talán az integrált gyereknél azért gondolja az ember,
hogy fontosabb, mert az a gyerek más. Az integrált gyerekek közül
sikeresebben tudunk együttműködni azokkal a családokkal, akinek
támogató családja van - elfogadja olyannak, amilyen. De az integrációnak
kifejezetten gátja tud lenni, ha nem törődik a gyerekkel a szülő,
nem úgy segíti, ahogy kell, az a gyerek nem fog tudni tovább haladni.
(A "normál" általános iskola integrációért felelős igazgató helyettese) |
Tapasztaltuk, hogy a szakértői bizottság nem javasol szakértői véleményében
integrált oktatási formát: nem is javasolhat, amennyiben tudomása szerint
az adott településen egyetlen általános iskola sem vállalja fel fogyatékos
gyermekek integrált nevelését. Ugyanakkor javaslatával képes lenne nyomást
gyakorolni az oktatási intézmények fenntartójára.
"Én elmondom beiratkozáskor, hogy az osztályban
lesznek értelmi fogyatékos gyerekek, de a többi tanító nem, ők csak
az első szülőin mondják el."
A kisegítő osztályba járó gyerekek után magasabb
normatívát kap az önkormányzat?
Így van. Hát, hogy mondjam, addig jó itt ennek
az iskolának, amíg sok kisegítős van. Egyre jobban kezd megszűnni,
tehát ugyanannyi lesz a támogatás, akkor lesznek gondok, mert akkor
keményen az önkormányzatnak be kell lesz nyúlni a zsebbe, ahova
nem lehet. Be lehet, csak nincs benne semmi. Akkor viszont olyan
problémák lesznek, az én meggyőződésem szerint, ha az önkormányzat
majd nem tud besegíteni a finanszírozásba, akkor az történik, hogy
összevonások, pedagógusok elengedése, és abból a kevésből kell lehet
majd megoldani a feladatot, abból a finanszírozásból, amit az állam
le fog finanszírozni. De az is lehet, hogy olyan gazdagság lesz
jövőre, hogy külön tanárokat kell majd felvenni. (Egy falu iskolaigazgatója)
|
ÖSSZEGZÉS:
A tájékoztatásra éppen azoknak a szülőknek lenne a legnagyobb szükségük,
akik esetében a leginkább sérül a tájékoztatáshoz való jog. Ők azok, akik
iskolai végzettségük, a társadalomban való eligazodási képességük alapján
a legkiszolgáltatottabbak a tételes jog világában. A szülők sok esetben
saját gyerekkori tapasztalataik alapján viszonyulnak a jog kérdéseihez.
A speciális nevelési szükségletű gyerekek vizsgálatunk tapasztalatai szerint
igen eltérő színvonalú ellátásban részesülnek, melynek oka többek között
a szülők tájékozatlansága a közoktatás világában és általában véve napjaink
társadalmának intézményrendszerében.
[iv] 11/1994. (VI. 8.) MKM r. 17. § (1)
[v] 1993. évi LXXIX. tv. 6. § (4) a)
|