 |
Beszámoló |
|
 |
2. A nevelési, illetőleg nevelési-oktatási intézmény szabad megválasztásának joga
|
Minden évben van iskolába hívogató foglalkozás, ez nem nyílt nap, hanem tanítási idő után jönnek a gyerekek, hogy a szülők is el tudjanak jönni velük. Ezt a programot mi úgy hívjuk, hogy >nyitva van az aranykapu<. Van zenés irodalmi foglalkozás, van sportfoglalkozás, van báb, rajzkiállítás, amit minden évben meghirdetünk a város óvodáiban. Igyekszünk, hogy minden óvodában legyen egy díjazott, nincsen első, második helyezett. A városban az oktatási bizottság két napot jelöl ki beiratkozós napnak, minden iskolában egységesen akkor van. A foglalkozásokon a leendő elsős tanító nénik vesznek részt. A szülők általában tanító nénit választanak. A szülők első kérdése mindig az, hogy milyen programmal tanulnak a gyerekek. Most már úgy döntöttünk, hogy azonos programmal tanulnak a gyerekek, bár nálunk volt Zsolnai program, de nagy ellenérzést váltott ki, most már nincs, pedig szerintem sok előnye van. De nem igazán választották. Itt nagyon sok kolléganő tudja és érti ezt a programot, úgyhogy belecsempész egy-egy olyan elemet a régi tantervbe, ami a Zsolnaiban benne van. Itt most gondolok a beszédtechnikára, olvasástechnikára, légzőgyakorlatokra. (Részlet egy iskolaigazgatóval készült interjúból) |
Előfordult azonban olyan is, hogy az iskola a nyílt napon szimpatikussá vált tanító néni helyett egy másik osztályba, másik tanítóhoz sorolta be a szülő gyermekét. Nem általános, de nem is példa nélküli, hogy a pedagógiai programban beígért, vagy a tájékoztatón elmondott programelem, képzés, szakkör elmarad az iskolában: "6+6-nak indult az iskola, ennek örültünk is, de aztán maradt általános [iskola]" - írja az egyik szülő a kérdőív kitöltésekor. A választási lehetőséggel rendelkező szülők alapjában véve elégedettek az iskolákkal, interjúink és a kérdőívek tanúsága szerint utólag többnyire úgy érzik, jól döntöttek.
Az iskolaválasztáskor fontos, hogy a szülő már hallott valamit az adott általános iskoláról. A választás során jelentős szerepet játszanak az általában informális csatornákon terjedő hírek. A szülők tudják (tudni vélik), hogy egy iskola gyermekközpontú - vagy éppen kellően szigorú -, mivel kollégáik, barátaik vagy szomszédaik gyermeke is abba az intézménybe jár(t). Bár néhányan már említik, hogy megismerték az iskola pedagógiai programját, esetleg megnézték az intézmény internetes honlapját, első helyen mégis a hallomásból vagy személyesen szerzett információ áll, valamint a divat. A divatról, a konformizmus táplálta mintakövetésről még lesz szó az iskolaválasztással kapcsolatban. Az "iskolák jó híre miatt" sokan választanak iskolát, [i] de melyiket? Az ingatlanpiac alakulásához hasonlítható folyamatról van szó: az analógia alapján egyes élhetőbb, magasabb presztízsű lakókörnyékekre elkezdenek áramlani a jobb módú emberek, akik viszont magasabb igényekkel is rendelkeznek, s többet van módjuk tenni lakásuk, házuk, környékük javítása érdekében. Ezáltal elkezdenek felfele kúszni az ingatlanárak, s megkezdődik a lakosság jól látható és tömeges cserélődése. Öngerjesztő folyamatként már csak a jobb anyagi helyzetben lévő családok tudnak ingatlant vásárolni a környéken, mely egyre magasabb presztízsű, végül ettől valóban "jó hírű" környék lesz. Ez hát a helyzet egy-egy város vagy kerület jó hírű iskoláival is: olyan szülők íratják oda gyermekeiket, akik tovább is tanítatják őket, így a tanárok kevesebb energia-befektetéssel jobb eredményeket érnek el, a jobb eredmények pedig további középosztálybeli szülőket csalogatnak az iskolába, mintegy kiszorítva onnan a szegényebb rétegek gyermekeit.
Fontos szempont az iskolaválasztásnál (kiemelkedően az óvodaválasztásnál), hogy a nagyobbik gyermek(ek) is oda jár(nak), vagy korábban oda járt(ak). Ez egyrészt jelentős mennyiségű és pontos információk megszerzésére ad módot, másrészt kényelmes, hiszen a gyermekek egy intézményben vannak, harmadrészt a gyerek még sincs "egyedül", jelen van a nagyobb testvér, könnyebbé válik az iskolába való beszoktatás. Úgy tűnik, maguk az iskolák is (az óvodák pedig feltétlenül) támogatják azt, hogy az a gyermek is felvételt nyerjen, akinek a testvére már oda jár. Nem egy oktatási intézményben ez a szempont megelőzni látszott azt, hogy egy jelentkező iskolaérett gyermek körzetes-e vagy sem. Megemlítik a szülők, hogy a gyermek többi óvodástársa is az adott iskolába ment, ezért ők sem kívántak más intézmény után nézni.
Előfordul - többnyire kisebb településen, vagy eltérő képességűeknek létrehozott intézmények esetében -, hogy maga a szülő is az adott iskolába járt gyerekkorában. Ez a szempont kiemelten érvényesül az iskolaválasztás indoklásakor. A saját tapasztalat még akkor is elsöprő érv egy iskola mellett, ha az nem is a legjobb.
Az I. is normál osztályba fog menni? Hát reméljük. A K.-t is kisegítő osztályba akarták rakni. Miért? Hát, cigány: menjen kisegítőbe! Én meg nem egyeztem bele, a gyereket beküldték M.-ra vizsgálatra, nekem kellett vele mennem, megállapították, hogy a gyerek megfelel mindenben, nem rakhatják kisegítőbe. Én kérvényeztem, hogy küldjék a gyereket vizsgálatra, én nem engedem, hogy kisegítőbe menjen, elég, hogy én oda jártam, a gyerek ne tudjon sehova menni, továbbtanulni se, sehova ne tudjon menni; meg egyáltalán a kisegítősök semmiben nincsenek benne, ha van szereplés, nem szerepelnek semmit itten az iskolában. Ha van egy ünneplés, ott van versmondás, éneklés vagy tánc, abba sincsenek benne. (Részlet egy apró faluban élő többgyermekes szülővel készült interjúból) |
Az iskolaválasztásnál a következő két háttérok kiemelkedő jelentőségű. Az egyik a teljesítmény/versenyképesség/karrier dimenziójában található, a másik pedig a nevelési elvekében, a légkörében. A szülők egyre érzékenyebben figyelnek az iskola épületére, felszereltségére, annak környékére. Az interjúbeli szülő a tárgyi környezetet kezdi el - igen alaposan ismertetni - és csak azután tér rá a tanárokra:
"(...) az iskola állapota nem elhanyagolt sem kívülről, sem belülről. Korszerűsített (például radiátoros központi fűtés van), jó állapotú. Véleményem szerint jól felszerelt a többihez képest, számomra a legszimpatikusabb iskola: a tanárok is barátságosak és nagyon segítőkészek és megértők." "Tetszik hogy a gyerekeknek van büfé és automata." (Egy másik szülő) |
Az egyik városi iskola szülői munkaközösségi ülésén végzett résztvevő-megfigyelés tapasztalata volt, hogy a szülők nemcsak az iskola tárgyi környezetének, hanem annak tágabb értelemben vett környékének is jelentős figyelmet tulajdonítanak. Az egyik édesanya felvetette a szóban forgó értekezleten, hogy írjanak a szülők közösen petíciót a polgármesteri hivatalnak, melyben kérvényezik a néhány utcával arrébb található drogambulancia likvidálást az iskola környékéről. Komoly vita alakult ki a szülők között, melyben az egyik tábor amellett érvelt, hogy rendre találni lehet eldobott injekciós tűt az iskola környékén, s sok esetben látni drogos fiatalokat, illetve olyan embereket, akik (szerintük) kábítószert árulnak az iskola közvetlen környezetében. A másik tábor ezzel szemben azt mondta, hogy lehetetlenség minden nem tetsző embert, csoportot és jelenséget eltávolítani az iskola környezetéből, mert ezzel nemcsak a védettség, de a tolerancia sem alakul ki a gyerekekben. Figyelemre méltó tehát, hogy vita van szülő és szülő, szülők és iskola között olyan kérdésekben, melyek a gyermekek fejlődését érintik.
Sok szülő gondolja azt, hogy gyermeke fejlődéséhez hozzájárul a megfelelő taneszközök és tantermek megléte, a jól képzett tanári gárda. Gyakorta nyilatkoznak magabiztosan a szülők az iskolában dolgozó pedagógusokról, azok felkészültségéről, munkájuk szakmai színvonaláról, noha nekik maguknak semmiféle közük sincsen a pedagógus szakmához. Ez és néhány, az alábbiakban bemutatott iskolaválasztási szempont már annak a jele, hogy a szülők mint megrendelők tekintenek az iskolára, azzal szemben elvárásaik vannak. Gyermeküket individuumként észlelik, s a társadalmi beilleszkedés mellett gyermekük mentális fejlődését, s a későbbi "küzdőtéren" való helytállás megalapozását várják az általános iskolától.
Döntő eltérés mutatkozik az iskola szellemiségével, az oktatás-nevelés módszerével, valamint az oktatás színvonalával és a követelményekkel szemben. A szülők egy tábora már első osztálytól kezdve a gyermek tudás- és képességbeli felkészítését várja az iskolától. A számítástechnika, az idegennyelv-oktatás, valamint a sport azok a területek, melyek a szülői igények felsorolásakor a legtöbbet emlegetettek. A szülők nyilatkozataiból, de a kérdőív nyitott kérdéseire adott válaszokból is kiderül, sok esetben egy előre elképzelt életpálya megvalósítását várják el a gyermektől, s ehhez ad segítséget az iskola. Tudják, hogy verseny van, s azt gondolják, hogy ebben a versenyben a megfelelő ismeretek, valamint készségek fognak dönteni felnőtt korban. Többen azért választották az iskolát, mert az - idézzük - "hagyományos", "konzervatív", illetve "szigorú". Emögött a választás mögött mindig ott rejlik a szülő idő- és energiahiánya: úgy gondolja, nincs módja arra, hogy gyermeke "eléggé nevelt" legyen. Az iskola azonban nem feltétlenül tudja pótolni az otthon elmaradt "befektetést".
"Már 10 éves korától érdeklődik a gazdasági, bankügyekkel foglalkozó munkák iránt. Érdekli a gépírás és a gyorsírás." "A mai világban nevelés terén, tanítás szempontjából nagyon jó iskolák vannak. A szülők eljárnak dolgozni, nem sokat tudnak a gyerekeikkel otthon foglalkozni, ami 13 éves korukban már főleg hiányzik. Nagycsaládosok vagyunk, így mind a kettő szülőnek el kell járnia dolgozni ahhoz, hogy máról-holnapra megélhetést biztosítson a gyerekeknek. a hét éves kisfiút még nem akartam iskolába járatni, de szinte kényszeríttetek rá. Nagyothallása miatt még szellemi fogyatékosnak is mondták, pedig a fülszúrások miatt hall rosszabbul. Az iskola viszont ragyogó körülmények között próbálja megoldani azt is, hogy az ilyen gyerekek ne érezzék magukat hátrányba, teljes fős létszámú osztályba, külön tanítják őket, nem rohanva, gyógypedagógusok." (Szülők az iskolaválasztásról) |
A szülők másik tábora az iskolától a gyermekközpontúságot várja el, azt, hogy gyermekük lelki fejődésének és kiteljesedésének egyik terepe legyen: "nagyon jó a szellem, és nagyon gyermekközpontú, mindkét gyermekem nagyon szeret ide járni" - írja az egyik szülő. "Az iskola feleljen meg a gyermekemnek és ne a gyermekem az iskola elvárásainak." - írja egy másik. Egyre többen tudják, hogy van mód a választásra, még akkor is, ha maguk voltaképpen nem is választottak. Ha nem is feltétlenül a kognitív disszonancia redukciója, de nagyon sok esetben a szülő - bár körzetes az iskola - úgy nyilatkozik az iskolaválasztásról, hogy a választott oktatási intézmény jó felszereltségű, szimpatikusak a tanárok, egyetért a nevelési elvekkel, noha ő nem választotta az iskolát. Ez esetleg jelezheti azt, hogy a szülők kezdenek tudatában lenni azzal, hogy ők megrendelői az iskolának.
"Szeretném, ha gyermekeim jól elsajátítanák a szlovák nyelvet, és tovább vinnék a magyarországi szlovákság hagyományait, szokásait. Mindezt 12 év folyamatában." "Azért választottam négy kisebb gyermekemnek is a B. Általános Iskolát, mert úgy érzem, tökéletesen eleget tudnak tenni az én (szülő) elvárásaimnak. Családias, szerető légkör fogadja gyermekeinket minden nap. Becsületes, következetes munka folyik az órákon. A pedagógusok maximális tudással rendelkeznek. A gyermekeimet nem tanító pedagógusokhoz is bizalommal fordulhatok. A tanítási idő után is szeretettel segítségemre voltak eddig mindenben. Jó érzés, hogy már végzett gyermekem után is érdeklődnek és segítségükről biztosítanak. A mai rohanó világban olyan légkört biztosít, amilyenben én nőttem fel, és amire még most is szeretettel gondolok vissza." Minek alapján került A-ba vagy B-be? Én szerettem volna A. nénit. Bocsánat. Ez nem így volt. Hanem úgy, hogy A. néni odajött és mondta, hogy "tudom, hogy a T. az most lesz elsős" és mondtam neki, hogy igen. Azt mondta, hogy "indítok osztályt". Mondtam, tudom. És akkor valami olyasmit mondott, hogy reméli, hogy a T. nem olyan, mint a N., vagy valami hasonlót mondott. Mert a N. lusta volt. És mondtam, hogy sajnos ezt nem tudom megoldani. (Részletek szülőkkel készült interjúkból) |
Létezik még egy szempont az iskolaválasztáskor, mely településtől, iskolai végzettségtől lényegében függetlenül jelentkezik: "kevés cigány jár az iskolába!" (így az egyik szülő).
A kutatás egész ideje során a szülői jogok érvényesülésére koncentráltunk, ez a téma részünkről nem jelent meg a kérdőívben és az interjúink során a kérdések megfogalmazásakor. Mégis lépten-nyomon felütötte a fejét a romákra való hivatkozás/mutogatás az iskolaválasztás és beiskolázás témájának taglalásakor. Ezért nem tehetjük meg és nem is kívánjuk megtenni, hogy nem ejtünk róla külön szót.
"Megfelelően képzett tanárok jó és magas szinten oktatnak. Kevés kisebbségi jár az iskolába!!!" (Írja be az egyik kérdőívbe a szülő) |
A szülők túlnyomó többsége megkísérel gyermekének olyan iskolát választani, ahol szerinte a megfelelő oktatás-nevelés zajlik, s a gyermeknek a lehető legjobb esélyei lesznek a folytatásra. Az iskolaválasztás során azonban nem csak racionális elemek dolgoznak a döntési mechanizmus hátterében, hanem attitűdök is. A szülők azon része, amely számára (negatív) szempontként jelenik meg roma/cigány diákok jelenléte abban az iskolában, melyet saját gyermekének választ, kétféle okból tartja aggasztónak azt, hogy saját gyereke roma gyerekekkel egy osztályban vagy egy iskolában tanuljon. Az egyik, hogy a szülők a tanulatlansággal, bűnözéssel, jövőkép nélküliséggel és a racionalitás hiányával azonosítva a cigányságot megkísérli távol tartani gyermekét a roma gyermekektől. A másik ok - és ez a gyakoribb - a saját lecsúszástól, a család által a korábbiakban (sokszor kínkeservvel) megszerzett javak elvesztésétől való félelem diktálta gyűlölet, a talajvesztés táplálta csoportközi előítélet.
"Én megmondom magának őszintén, hogy én is Sz.-re járatom a két gyerekemet, elvittem őket, igazgató úr megértette. A magyar szülőkkel értek egyet, nem járatom a gyerekemet cigányiskolába." (Az egyik falusi iskola titkárnője) |
Az előítélet témaköréről könyvtárnyi szakirodalom született már, s a kisebbségi, emberi és állampolgári jogoknak, azok sérülésének is jelentős irodalma halmozódott föl az elmúlt évtizedben Magyarországon is. Kutatásunk eredményeinek feltárásakor egy újabb, szerintünk fontos adalékkal kívánunk hozzájárulni a magyarországi civilizációs folyamattal kapcsolatos ismeretekhez. Bemutatjuk, hogy a szülők jogai és kötelességei, valamint az iskolaválasztás szempontjából milyen szerephez jutott a >cigány< kategória.
A szülő nem kívánja beadni olyan iskolába a gyermekét, ahol magasabb a romák aránya azért, mert az "tetves lesz", "megverik a cigány gyerekek", valamint azért, mert az iskola rossz hírnevű. Hangsúlyozzuk, ezek félelmek, előítéletek, hallomások, és a legtöbbször nem tapasztalatok. Ezzel szemben az iskolák egy része maga is sokat tesz a szegregációért éppen azért, hogy a nem roma családok továbbra is oda írassák be (és járassák is) a gyerekeiket, valamint azért, mert a nem-cigány gyerekekkel megítélésük szerint kevesebb a probléma, kevesebb energiát és odafigyelést vesznek el a pedagógustól. Valójában azonban a hátrányos helyzetű, vagy eltérő szocializációs háttérrel rendelkező gyermek igényel több, más, intenzívebb pedagógiai munkát, nem pedig maga a roma gyermek.
Nem kizárólag az iskolák világának és nem a szülői jogok kérdéskörének problémájáról van szó, hanem általában véve társadalmi problémáról, melynek egy újabb arcával volt módunk találkozni a szülői jogok vizsgálata során. A problémakörnek két háttéroka van: 1. a romák valóban szegényebbek, mint a nem cigányok, valóban magasabb körükben a munkanélküliség, alacsonyabban iskolázottak, így sokan közülük nem tartják értéknek az iskolát, nagyobb valószínűséggel nem rendelkeznek olyan jövőképpel, mely a tanulásban és a munka világában keresi az érvényesülés lehetőségét. Ugyanakkor nem roma kérdésről van szó. Szociális-társadalmi problémával állunk szemben, hiszen a szereplőknek nem a romasága húzódik meg a háttérben, hanem a rossz lakáskörülmények, az alultápláltság, a munkanélküliség, az alacsony iskolázottság, valamint - és ez a másik háttérok - 2. a társadalmi méreteket öltő előítélet, az intolerancia.
Teljes mértékben elfogadható az egyik szülő azon igénye, hogy gyermeke olyan iskolába járjon, ahol nincsenek tetves gyerekek, ahol gyermekét nem érheti más diákoktól lelki-fizikai bántalom. A tetvesség, az agresszió és a cigányság közé azonban nem tehető egyenlőségjel, márpedig számos szülő (és nem egyszer tanárok, igazgatók) egyenlőségjelet tesznek a romák és a tanulatlanság, a romák és a nemtörődömség közé. Némely iskola/óvoda pedig asszisztál ehhez. A szülők nyomást gyakorolnak az iskolákra abban a tekintetben, hogy milyen gyerekek járjanak oda és milyenek ne. Nem minden siker nélkül.
Építettük ezt a zuhanyzót - mutat körbe egy falusi iskola igazgatója egy szűk helyiségen -, hogy a cigány gyerekek is meg tudjanak mosakodni, legalább hetente. Az iskola a technikai dolgozók (takarító nénik) segítségével nap mint nap megmosdatja a cigány gyerekeket, nevelési szándékkal. (Egy falusi iskola igazgatója) Bár nem kötelező, van olyan szülő, aki elfogadja, van, aki tiltakozik és van olyan, aki megveri a gyereket, ha megmosdatjuk. (A takarítónők) |
Mindezt az iskola a romák civilizációs elmaradásának pótlása érdekében teszi, s nem vesz tudomást az emberi méltóság sérelméről. Az igazgató szavai és a település oktatási helyzetének megismerésekor méltán gondolhatjuk azt, hogy a mosdatás mögött nem csak a civilizációs és egészség-megóvási szándék van, hanem az a félelem, hogy a maradék nem-cigány szülők is elviszik a gyerekeiket a szomszéd településre, egzisztenciális és anyagi létalapját veszítve ezzel az iskola.
"(...) szemben van az XY. Iskola, oda mennek a jó gyerekek, a miénkről az a hír járja, hogy ide mindenkit felvesznek, ezért romlik a színvonal. A másikban pedig válogatnak, nem vesznek fel szagos gyerekeket." (Egy tanárnő egy városi iskolában) |
Sérül azon szülők joga is, akik - többek között - kifejezetten a toleranciára nevelés megjelenését keresik az iskola mindennapjaiban és annak pedagógiai programjában. Ugyanis talán kivétel nélkül említik az általános iskolák ezt a nevelési célt saját maguk által megfogalmazott pedagógiai programjukban.
"Alapelv: olyan humánus, toleráns iskola, ahol jól érzi magát a diák, a szülő, a pedagógus és a technikai dolgozó egyaránt." "Tiszteletben tartjuk azt, hogy minden ember külön személyiség, más-más tulajdonságokkal, adottságokkal." "Más népek és nemzetek jogainak tisztelete, kultúráik, hagyományaik tiszteletben tartása. (...) Törekvés az etnikai, faji, vallási különbségek elfogadására, tolerancia a világnézeti, vallási, politikai nézetekkel szemben." (Részlet különböző pedagógiai programokból) |
Az általános iskolák nem szerveznek felvételi vizsgát, alkalmassági vizsgát, beszélgetést azonban egyes esetekben igen. Alábbi interjúalanyunk művészeti képzést vezet, s fontosnak tartja, hogy olyan gyerekek járjanak a művészeti osztályokba, akik >bírják< a megterhelést. Szerinte van a gyerekeknek egy olyan csoportja, amelyik nem bírná az alapfokú képzőművészeti, zenei, valamint táncképzéssel járó megterhelést:
Beszélgetünk a gyerekekkel. Egyfajta - mint ahogyan a művészeti iskoláknak biztosított - készségvizsgálat. A balettművész megnézi a gyerek hajlékonyságát, a zenepedagógus a gyerek ritmusérzékét, hallását megvizsgálja, a képzőművész megnézi a színlátását, térlátását, tehát általában készségfelmérést végzünk, és akik felvételt nyertek, ők kerülnek az "m" osztályokba, így egész napos képzési rendszeren belül reggel nyolctól délután négy óráig szigorúan kiképzés alatt állnak, de hatalmas eredményeik vannak. Milyen családokból valóak az itteni gyerekek? Itt a legszegényebb gyerektől kezdve - ebben a körzetben elég ismertek a F. utca lerobbant házai - az ottani családok gyerekei is hozzánk járnak, és a rózsadombi palotákból is. Óriási a különbség a családok között. Ez osztályok között megoszlik? Igen. Tehát, próbáljuk megosztani, nincs semmiféle elvünk arra, hogy bármiféle alapon szegregáljunk a gyerekek körében, de ennek ellenére egy spontán szegregáció kialakul: valahogy ezek a gyerekek a készségszint felmérés során - zömében ezek a F. utcai gyerekek - sajnos nem felelnek meg a művészeti osztály készségszint elvárásainak. Ezek roma gyerekek? Zömében igen. Ez nem azt jelenti, hogy bármiféle hátrányos megkülönböztetésről lenne szó, hanem az adott pillanatban az a készségszint, ami egy egész napos képzési programhoz szükséges - ezalatt természetesen az idegi-élettani dolgokra is gondolok, egyáltalán végig tudja-e ülni ezt az egész napot - erre a programra csak olyan gyerekeket tudunk felvenni, akik pszichikailag, állóképességben, idegileg alkalmasak ezekre a feladatokra, mert különben egy kínszenvedés lenne. Akit viszont alkalmasnak talált a művészeti bizottság, azok bizony nagyon szépen helytállnak. És nagy örömmel és lelkesedéssel, csodálatos intenzitással csinálják. |
Van azonban olyan óvoda is, ahol az óvoda vezetője és kolléganői kiemelt figyelemmel vannak az iránt, hogy az előítélet ne üsse fel a fejét intézményükben. Érdemes az óvoda vezetőnőjével készült interjúnk egy fontos részletével zárni alfejezetünket:
De ha a szülő azt látja - és itt a jelentősége, hogy három éves korától bekerüljön a gyerek óvodába - mert azért a szülő is formálódik. Ha a szülő is azt tapasztalja, hogy a gyerekek együtt játszik, abszolút nem érdekli, hogy roma-e vagy sem, én ilyet az óvodán belül nem tudok mondani. Volt tavaly olyan csoportom, akik hatan voltak. A roma szülő itt van: dolgozik, ugyanúgy. Évzárón, ünnepeken itt vannak. Semmi baj nincsen: én még szülőtől nem hallottam, hogy minek vannak itt ennyien. Biztos, hogy benne vagyunk ebben mi is. Ezt nem lehet struccpolitikusként csinálni. Tenni kell. Pont az, hogy adott esetben a roma családokkal sem mindegy a kapcsolattartás. Például emberszámba veszi valaki őt. Bejön ide, beszélgetünk, ugyanúgy hellyel kínálom őt, evidenciának tűnik, de én úgy gondolom, nem mindenhol az. A szülő az szülő, a gyerek az gyerek - pláne. Ugyanezt mondhatom a kollégáimról. Például, ha jönnek a szülők délután, akkor van idő arra, hogy beszélgessenek a szülők az óvónénivel, meg egy-két szót váltsanak. És, ha jön azért a roma gyerekért az apja vagy az anyja, akkor az óvónéni ugyanúgy, ahogy a többiekkel, ugyanazzal a hangon: "jaj, a S.-ka ma milyen szépet rajzolt, hogy fejlődik...!" Tehát, ha a másik szülő ezt hallja, ezt tapasztalja, hogy az óvónéni így áll hozzá, akkor az egy üzenet neki. |
[i] A családok 36,6%-a választott hallomásból, jó hírből egy gyermekének, míg 8,3%-a két gyermekének iskolát.
előző
|
|
OKTATÁSI JOGOK BIZTOSÁNAK HIVATALA |
Impresszum |