66. § (2) Az általános iskola - beleértve a kijelölt iskolát is - köteles felvenni, átvenni azt a tanköteles tanulót, akinek lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye a körzetében található (kötelező felvételt biztosító iskola).

Hogyan kerülnek az iskolába az elsős gyerekek?

A hivatalos felszólítás alapján, amikor az önkormányzat meghirdeti. Három napig tart a beiratkozás, a felvételi és hozzánk bárki jelentkezhet. Itt értem azt, hogy nem csak katolikus és nem csak körzeti gyerek. Nekünk az számít, hogy elfogadják a keresztény értékeket.

Itt naponta háromszor enni kapnak a gyerekek, és ez vonzó a szülőnek is, mert meg van oldva a gyermek étkeztetése. El tudja képzelni, milyen az, amikor kihull óra közepén egy gyerek a padból, mert nem tudom én, mióta nem evett. (Az iskola igazgatójával készített interjúból)

Az osztályába 9-en járnak mindössze, bár 13-an kezdték elsőben az évet. Szerencsém van az osztállyal, vagy nem is tudom..., mert rendkívül összetartóak, az életkorukat tekintve ritkaság számba menően együtt játszanak. Két olyan gyerek van, akik nagyon gyengék, nekik sokat segít a napközis kolléga. Van egy cigány kislány, ő erős hármas, vagy inkább gyenge négyes. [...] Volt az iskolában egy nagyon szegény gyerek, akin látták a többi gyerekek, hogy nincs ruhája, mindig ugyanabban a ruhában járt, sokszor volt piszkos. A gyerekek önmaguk összegyűjtöttek neki egy csomag ruhát és nagyon szép gesztussal átadták neki. Valahogyan az osztályfőnök is benne volt a szervezésben. (Negyedikes gyerekek osztályfőnöke)

Én 1972-től tanítottam ott, először tanítónő voltam, aztán földrajz tanár lettem, aztán 20 évig igazgató helyettes voltam, végül az utolsó öt évben én lettem az igazgató, mind a két gyerekem oda járt, tehát nekem szinte nem is a második, hanem az első otthonom volt. Úgy hogy ezer szállal kötődve hozzá, és nagyon szerettem. (...) Most az utóbbi években ugye, amikor minden szülő odavitte a gyerekét, ahová akarta, hát gyakorlatilag akkor borult fel viszonylag elég drámai módon az egész városban, ugye voltak úgymond elit iskolák, vagy megépült mellettünk itt ez az új iskola, ahová tódultak a gyerekek, így nekünk egy kicsit kevesebb gyerekünk lett. És hogy kompenzáljuk azt, hogy egy régi száz, több mint száz éves épület, de magában az épület pompázatos gyönyörű freskós hatalmas lépcsőházzal, márvány lépcső, kovácsoltvas kapu, szóval tehát ilyen patinája meg volt, de az igaz, hogy nem iskolának épült... tehát amennyire lehet azt biztosították, főleg a vécék, tehát az egészségügyi létesítmények nem voltak olyan korszerűek, mint egy direkt iskolának épült épületben. De ezt próbáltuk ellensúlyozni azzal, hogy egy olyan pedagógiai programot dolgoztunk ki, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek., tehát, akik nem kellettek a jó iskolának..., akiknek a szülei nem vállalták, hogy most külön angol, külön német, külön balett akármi, hanem örültünk, ha egyáltalán iskolába elküldte a gyereket.

Most mi működik ebben az iskolában?

Ja! Ebbe az életveszélyes épületben, amit be kellett azért csukni, mondván, hogy statikai problémák... most ideköltözött az XY Szakiskola, 14-18 éves gyerekekkel. És ő alattuk nem szakad le a lépcső, ami alattunk életveszélyes volt. Ennyi, ennyi.

Tehát végül is egy nagyon-nagyon hátrányos körzet nagyon-nagyon hátrányos iskolája lettünk elég hamar. És mondom, azon a vonalon indultunk el, hogy pótoljuk azokat a hiányokat, amiket a gyerek hibáján kívül kénytelen elviselni, vagy megszenvedni. Nálunk, ha volt egy ünnepély ott nem kellett mikrofon, ott én odaálltam és hallgattak és beszéltünk egymással, tehát olyan, olyan nagyon nyugodt, nagyon kiegyensúlyozott. És akkor azt vettük észre, hogy akivel máshol nem bírnak, annak az utolsó menedéke lett a B. iskola. Hát, van akivel bírtunk, van akivel fogcsikorgatva, de azért kiálltam, tehát senkit soha nem passzoltunk le, nem küldtünk tovább, és ezt nagyon értékelték a gyerekek is és a szülők is.

Mi volt az indok, miért pont ezt szüntették meg?

Költségvetési. Hogy miért pont ezt, arra semmi indok nem volt, mert a városközpontban is van egy régi iskola. 20-30 gyerekkel több járt oda, mint ide, de az is 150 éves épület, vagy 125. Tehát botorság lett volna azt is megszűntetni. És végül is mindenki megtalálta magának: a lassabban a problémákkal küzdők, akik esetleg azt is értékelték, hogy nálunk a dyslexia, a dysgrafia képzett pedagógusok kezében volt, mert szinte mindegyik nevelőnk elvégezte az alsó tagozaton, hogy egy 20-21 fős létszámú osztályokba, 18 fős osztályokban dolgoztunk, hanem csoportosan, kis "bokrokban" ültek a gyerekek, hogy rengeteg mindent kitaláltunk azért, hogy mindenki a maga üteme szerint tudjon haladni. 18-20 millió forintot jelentett a város költségvetésének a mi éves költségvetésünk, az bagatell akkor, amikor ugyanazon a napon, amikor a többi iskolának mennyivel, mit fog ez jelenteni, akkor képes volt a testület megszavazni egy másik programot 18 millióért. Szóval azért mondom, hogy ez nem volt indok. Úgy hogy ez körülbelül úgy két hónap alatt zajlott le, közben ahogy a törvény előírja, mindenkivel egyeztetni, szülőkkel egyeztetni, a nevelőtestülettel egyeztetni, a gyerek önkormányzattal egyeztetni, ez azt jelenti, hogy megkérdezni a véleményét, de ez is nevetséges dolog, mert a jegyzőkönyvek megmutatják, hogy mindenki tiltakozott, szülő, gyerek, nevelő, a szakfelügyelői rendszer, mondom mindenki.

A szülőket hogyan értesítették?

Minden szülő kapott levelet. Azon kívül, hogy volt fórum, minden szülő kapott hivatalos levelet, felsorolták, hogy melyik iskolába viheti a gyerekét, a szülőnek nyilatkoznia kellett, hogy hova viszi. Szóval, ez sem volt igazán jó, mondjuk a P. iskola van viszonylag a legközelebb, problémát okozott a szülőnek ezt megszervezni, pici gyereket kísérni, bérletet venni. szóval millió egy probléma. szörnyű volt. sírtak a gyerekek. szövetkeztek, melyik képviselő autóját, hogyan törik össze. Ilyenek, hogy az a kis gyermeki lélek mi tud tenni! Annyira együtt volt a csapat a gyerekek is, névről tudták, hogy kiszavazott mellettünk, ki szavazott ellenünk.

(...)

Egy hét éves osztályközösséget bontottak fel! Igen, a nagyokat nagyon megviselte, ahogy jövünk lefelé életkorban, már tudomásul vették, hogy. és aztán azon is múlott, hogy hogyan milyen közösségbe kerültek. Volt olyan iskolaigazgató, aki megtiltotta, hogy az első félévben B.-ból átkerült gyereket megbuktassanak, tehát így segítette az integrálásukat. Volt olyan iskola, ahol a háromnegyedét megbuktatták, csak azért, hogy tudja, hogy itt mi a rend. Szóval borzalmas, hogy milyen egyéni tragédiák. Annyi gyerek volt olyan, akit mi úgy pátyolgattunk, széltől is óvva, hogy valamire jusson, ebből most kiesik. Én megláttam, hogy megint nem aludt az éjjel, akkor nyilván nem hívom ki felelni, hanem mit tudom én, egy kicsit ott maradok vele, átveszem azt az anyagot még egyszer, mi igyekeztünk. hát ebből mind kiesett, megbukott, osztályt ismételt. Tehát azok a gyerekek, akiket mi igyekeztünk felkarolni, meg segíteni, amennyire tellett, ezeknek a zöme elvérzett.

Ezt nem minden pedagógus csinálja végig: ezekben a gyerekekben annyi indulat van, agresszió, düh, el nem mondott, el nem sírt, el nem kiabált (.) vagy fájdalom, vagy méreg, amit ki kell bírni. Velünk jóban vannak: mondják, hogy milyen ruhát vettem fel, "a másik jobb volt" - mondják. Tegeznek minket a negyedikesek, de ahogy a távolság nő, el kezdenek minket magázni. Szándékosan nem tartjuk ezt hibának. (...) Hihetetlen feszültség van bennük. Az egyik gyereket ma kettőnknek kell lefognia, annyira sírt. Csak azért, mert kiküldte a tanár az ebédlőből. Hát milyen életek ezek? Én szégyellem magam, hogy ilyen mértékben szakad le ez a réteg. És nincs hely nekik ezen a Magyarországon. Ezt muszáj rendbe tenni. (...) Azelőtt mindig voltak nevelési feladatok, mondom a kollégáimnak, hogy mi most már csak lényegében ügyeket kezelünk. Vagy sikerül, vagy nem. Nincs mellettünk a család: aranyosak meg kedvesek, de tudom, hogy holnapután nehéz már rákényszeríteni az akaratomat, ellenszegülnek. (Interjúrészlet az említett általános iskola igazgatóhelyettesével készült interjúsorozat egyik részéből)

(.) más helyekre azért küldjük el a propagandistáinkat, hogy nagyobb legyen a választási lehetőségünk. Mi kifejezetten elitképzés vagyunk, tehát ebbe a programba bekerülni egy dolog, de azt végig is kell csinálni. Ezt nem mindenki képes,. ugye a szülői háttér...

Járnak ide szegényebb családból gyerekek?

Természetesen. A mi iskolánk az ún. háromarcú iskolamodell szerint dolgozik, mindenféle gyerek megtalálható itt. A körzetesek leginkább a sima osztályba mennek, így alakul, a jobbak a nyelvi tagozatosba, és aki alkalmas, az a művészeti osztályba jár.

Egy gyereknél

Két gyereknél

Körzetes volt

137 (5,9%)

20 (0,9%)

Közel volt

755 (32,5%)

72 (3,1%)

Nincs más

42 (1,8%)

Van, hogy maga a szülő kéri ám, hogy javasoljuk neki a gyógypedagógiai iskolát. Pedig a gyerek nem beteg, de ott adnak napi háromszori étkezést, meg meg van oldva a ruha, a tornacipő, nem kell rá költeni. (Egy szakértői bizottság vezetőjével készült interjú részlete)