KÖZOKTATÁS

A hozzánk érkezett panaszok vizsgálata során gyakran tapasztaljuk, hogy a konfliktus az információáramlás hiányosságából fakad. Ez nemcsak a párbeszéd hiányát jelenti, a legtöbb esetben a vitában érintettek, legyenek akár tanulók, szülők vagy pedagógusok, nincsenek tisztában jogaikkal. Vissza-visszatérő kérdés a pedagógusok részéről: mi az oka annak, hogy a pedagógusoknak csak kötelezettségeik, a tanulóknak viszont csak jogaik vannak? A válaszadáshoz nem elegendő a közoktatási törvényt tanulmányozni, hiszen a személyeket megillető legfontosabb jogokat az Alkotmány tartalmazza. A közoktatási törvény sok jog tekintetében nem tesz mást, mint az alkotmányos jogokat egyrészről a gyermekek életkori sajátosságaihoz igazítja, másrészről lefordítja az oktatás nyelvére. Az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi és hazai szabályozás fontos alapelve, hogy valakinek a jogaival szemben mindig valaki másnak a kötelességei állnak. Megítélésünk szerint a pedagógusok azért érzik úgy, hogy nekik csak kötelességeik vannak, mert a tanulókat megillető jogok többsége esetén ők a kötelezettek. Ezzel szemben a közoktatási törvényben szabályozott pedagógusjogok többségének esetében a kötelezett nem a tanuló, hanem az intézmény vezetője vagy a fenntartó. A fenti helyzet felismerésével és elfogadásával számos konfliktus megelőzhető vagy megfelelő módon kezelhető. Gyakran találkozunk azzal az érveléssel is, hogy a tanuló csak akkor élhet jogaival, ha kötelességeit teljesítette. Ez egy olyan, sajnálatos módon igen elterjedt vélemény, amelyet e beszámoló keretei között is szükségesnek tartunk megcáfolni. Fentebb azt az elvet fogalmaztuk meg, hogy valakinek az alkotmányos jogával szemben mindig valaki másnak a kötelezettsége áll. Tehát az egyén alkotmányos jogainak gyakorlása nem tehető függővé kötelezettségeinek teljesítésétől. Az Alkotmány az embert megillető jogok hosszú lajstromát tartalmazza, míg kötelezettségekről mindössze négy esetben rendelkezik. Ezek a honvédelmi kötelezettség, a tankötelezettség, a közterhekhez való hozzájárulás kötelezettsége, valamint a jogszabályok megtartásának kötelezettsége. Jogosan háborodna fel az a polgár, akit eltiltanának választójogától arra való hivatkozással, hogy adóbevallását késedelmesen adta postára. Az egyént megillető alkotmányos jogok gyakorlása és ugyanazon egyént terhelő alkotmányos kötelességek teljesítése között tehát semmilyen összefüggés nincs és nem is teremthető. Mindez természetesen nem jelentheti azt, hogy a kötelezettségeknek nem kell eleget tenni, hiszen ilyen esetre a jog szankciókat helyez kilátásba. A kötelezettségek teljesítése azonban elsősorban az oktatási szereplők közötti együttműködések ösztönzésével érhető el. Így jöhet létre a jogszabályoknak megfelelő oktatás-nevelés, amelynek a kötelezettségek teljesítése is lényegi eleme.

Tanulói jogok

Ma már nincs vita arról, hogy a gyermekek sajátos státussal rendelkező egyének, akik számára a jogszabályok azért biztosítanak különleges jogokat, mert életkorukból adódóan nem képesek megvédeni magukat a jogsértésekkel szemben, ilyen szabályok hiányában nem tudják a felnőttekhez hasonló módon jogaikat érvényesíteni. Ez nem azt jelenti, hogy a gyermekek "többletjogokat" kapnának, megítélésünk szerint a gyermeki jogok védelméről szóló szabályok alkalmazása teremti meg számukra a valódi jogegyenlőséget. E szabályok a tanulók számára a közoktatás területén biztosított jogok tekintetében is irányadóak, hiszen a tanulók életkorukból adódóan egyúttal gyermekek is. Ebből következően az egyes nevelési-oktatási intézmények demokratikus működése érdekében szükséges, hogy a felnőttek partnerként kezeljék a tanulókat, sőt aktívan segítsék őket jogaik gyakorlásában és érvényesítésében. Mindemellett nem vitatható, hogy a közoktatási törvény a tanulói jogokat olyan diákok számára biztosítja, akik jellemzően még nem töltötték be tizennyolcadik életévüket, és így általában cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes személyeknek minősülnek. Ezek a diákok az élet legtöbb területén egyedül - törvényes képviselőjük közreműködése nélkül - nem gyakorolhatják jogaikat, hiszen nem tehetnek önállóan jognyilatkozatot. Az iskolai élet sajátossága, hogy a tanulók a közoktatási törvény által biztosított számos jogukat mégis önállóan gyakorolják. Ez a sajátosság - bár jogi szabályozása nem egyértelmű, annak áttekintése is indokolt lehet - az iskola világában szükségszerű: a tanuló csak így válhat az oktatás olyan szereplőjévé, aki a többi oktatási szereplővel egyenlő félként, partnerként vesz részt a nevelési-oktatási intézmény életében. Ahogyan arra fentebb utaltunk, a partneri viszony megteremtéséhez nem elegendő a felnőttek passzív magatartása a tanulói jogokkal szemben. A gyermekek jogainak védelméről szóló törvény4 rendelkezése szerint a gyermeki jogok védelme minden olyan természetes és jogi személy kötelessége, aki a gyermek nevelésével, oktatásával, ellátásával, ügyeinek intézésével foglalkozik. E kötelezettség megfogalmazása nélkül nem is beszélhetnénk gyermeki jogokról, hiszen azok érvényesülése lehetetlenné válna. Az oktatási intézményekben a tanulók jogai így csak akkor érvényesülhetnek, ha a pedagógusok, a tanulók, a szülők és a fenntartók közösen dolgozzák ki a konfliktuskezelés technikáit, megteremtik azokat az eljárásokat és fórumokat, amelyek elsősorban a tanulók, de szükségszerűen a pedagógusok, szülők jogainak érvényesülését is elősegítik. A gyermeki jogok nemzetközi és hazai szabályozásának is elsődleges alapelve, hogy a gyermek ügyeiben hozott döntésük során az intézményeknek a gyermek mindenekfelett álló érdekét kell elsősorban figyelembe venniük. Az ebből eredő szemléletnek át kell hatnia a jogalkotói és jogalkalmazói tevékenységet, így az iskolák mindennapjait is. Meggyőződésünk, hogy a pedagógusok, a szülők és a fenntartók csak így teremthetik meg a valódi partneri viszony alapjait.

A tanulók alkotmányos alapjogai

A közoktatási törvény az oktatás szereplőinek jogai között több, az Alkotmányban megjelenő alapvető jogot is rögzít. A tanulói jogok sérelmét jelző ügyek között az egyik csoportot ezen - a közoktatás rendszerére "lefordított" - alkotmányos alapjogokkal kapcsolatos panaszok képezik. A beadványok másik csoportja az oktatással közvetlenül összefüggő jogok sérelmét jelezte. Számos beadványban a tanulók alkotmányos alapjogai közül az emberi méltóság sérelme miatt emeltek panaszt. Az emberi méltósághoz való jog olyan Alkotmányban biztosított alapjog, amelyet a polgári jog személyiségi jogi rendszere, valamint a büntetőjog is védelemben részesít. A közoktatási törvény 10. § (2) bekezdése szintén kimondja, hogy a tanuló személyiségét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani, és védelmet kell számára biztosítani a fizikai és lelki erőszakkal szemben. A tanuló nem vethető alá testi fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak. Bár hivatalunkhoz viszonylag kevés, a tanulók testi fenyítését sérelmező beadvány érkezett, a legsúlyosabb jogsérelemnek mégis az emberi méltóság megsértését megvalósító fizikai bántalmazást tartjuk. Álláspontunk szerint egyetlen iskolában sem fordulhat elő, hogy a vezető eltűrje a tanulókkal szembeni testi fenyítést. Tapasztalatunk szerint az oktatási intézmények vezetői is rendkívül súlyos cselekménynek tekintik és kivizsgálják a bántalmazásokat. Amennyiben a pedagógus testi fenyítést alkalmaz, az fegyelmi eljárás indítását vonhatja maga után, valamint bűncselekményt is megvalósíthat.

Egy szülő azért fordult hivatalunkhoz, mert gyermekét a szakképző iskolában egy tanára többször is bántalmazta, valamint társai előtt kigúnyolta és megalázó jelzőkkel illette. A panasz kézhezvétele után az intézmény vezetőjéhez fordultunk, aki az ügyben vizsgálatot indított, majd rendkívüli felmondással megszüntette az érintett tanár közalkalmazotti jogviszonyát. (VI/204/2000.)

A fenti intézkedés összhangban áll a Legfelsőbb Bíróság egyik határozatával, miszerint a pedagógus a nevelésére, felügyeletére bízott gyermekekkel szemben nem alkalmazhat testi fenyítést, ilyen esetben a fegyelmi vétség olyan súlyú, hogy azzal a legsúlyosabb fegyelmi büntetés is arányban állhat. (BH 1998. 53.) Az oktatási intézmények felelőssége arra is kiterjed, hogy a felügyeletük alatt álló tanulók egymást se bántalmazzák.

Egy polgármester az önkormányzat által fenntartott iskolában kialakult tarthatatlan helyzet miatt fordult hozzánk. A beadvány szerint az általános iskolában gyakoriak voltak a gyerekek közötti verekedések, a durva, megalázó bánásmód, az önbíráskodás, az erőszak, és az iskola fegyelmi büntetésekkel sem tudta a helyzetet kezelni. (VI/265/2000.)

A testi fenyítésről vallott, fentebb hangsúlyozott álláspontunkra minden esetben felhívtuk az intézményvezető figyelmét. Mivel azonban úgy véljük, hogy az ilyen konfliktusok csak helyi szinten kezelhetők, hasonló esetekben is azt javasoltuk a hozzánk fordulóknak, hogy az intézmény az érintettekkel közösen dolgozzon ki olyan hatékony eszközöket, amelyek segítségével e súlyos jogsértések a jövőben elkerülhetőek lesznek. Tapasztalataink szerint az esetek többségében sikerült pedagógiai módszerekkel helyben megoldani a tanulók egymás közötti konfliktusát. A hivatalunkhoz érkezett panaszok tanúsága szerint a pedagógusok többnyire határozottan elítélik a testi fenyítést, ám az emberi méltóságot sértő egyéb cselekmények felismerése és megítélése már nem ilyen egyértelmű. Több panaszban sérelmezték ugyanis, hogy a tanárok gúnyolják, nevetségessé teszik a tanulókat, emberi méltóságukat sértő kifejezésekkel illetik őket.

Egy pedagógus fordult hozzánk panasszal, aki azért kapott írásbeli figyelmeztetést, mert rendszeresen a tanulók, szülők emberi méltóságát sértő kifejezéseket használt. Az iskola vezetője arra is figyelmeztette, hogy ha magatartásán nem változtat, az közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetését is eredményezheti. A panaszos úgy érezte, hogy helyzete az iskolában rendkívül bizonytalanná vált, szakmailag és erkölcsileg olyan hátrányos helyzetbe került, amely nemcsak jelenlegi, hanem későbbi sorsát is befolyásolhatja. Eljárásunk során személyes egyeztetésre került sor, ahol meghallgattuk az érintett pedagógust, az iskola vezetőjét, valamint a szülők és a tanárok képviselőit is. Ezt követően a diákok is kérték álláspontjuk meghallgatását, elbeszélésükből az is kiderült, hogy a pedagógus szóhasználata valóban alkalmas volt az emberi méltóság megsértésére. Ezért megalapozottnak találtuk az igazgató figyelmeztetését, melyet a pedagógus magatartása miatt alkalmazott. Így annak ellenére, hogy a pedagógus fordult hivatalunkhoz oktatási jogainak sérelme miatt, eljárásunkban épp az ő jogsértő magatartása bizonyosodott be, így azzal a kezdeményezéssel fordultunk felé, hogy további munkája során tartsa tiszteletben a tanulók jogait. (VI/89/2000.)

Egy volt iskolaigazgató küldte el hozzánk azt a beadványt, melyet az iskola tanulói készítettek egy pedagógus oktatási-nevelési módszereit kifogásolván. A levél szerint a pedagógus megalázó, bántó, a tanulók emberi méltóságát sértő módon bánt velük. Durva kifejezéseket használt, a raccsoló, túlsúlyos diákokat kigúnyolta, több esetben rágógumit ragasztott a tanulók hajába. Esetenként testi fenyítést is alkalmazott. A volt igazgató azért fordult hivatalunkhoz, mert amikor e cselekedetek a tudomására jutottak, igazgatói megbízatása megszűnt. A panasz beérkezése után az új vezetőhöz fordultunk, aki ekkor már nem indíthatott fegyelmi eljárást, mert eltelt a törvényben előírt határidő. Ezért arra kértük az intézmény új vezetőjét, hogy vizsgálja ki az esetet, hogy a jövőben ne fordulhasson elő hasonló cselekmény az iskolában. A vizsgálat során megállapították, hogy a pedagógus magatartása jogsértő volt. A jegyzőkönyv alapján kiderült, hogy az érintett pedagógus nem érzékelte tettének súlyos voltát, cselekedeteit viccesnek gondolta. Kezdeményezésünkben jogszerű magatartásra hívtuk fel a pedagógust. (VI/352/2000.)

Az emberi méltóság sérelmét megvalósító ügyekben a cselekmények bizonyítása általában nehézséget okoz. A legtöbb esetben szóbeli kifejezések valósítják meg a jogsértő magatartást, sokszor négyszemközti beszélgetések alkalmával. Azokban az ügyekben, amelyekben eljárásunk során az oktatási jogok sérelmét állapítottuk meg, nemcsak a jogsértő pedagógushoz intéztünk kezdeményezést, hanem az intézmény vezetőjének is felhívtuk a figyelmét, hogy vezetői hatáskörében tegye meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy a tanulók emberi méltósága ne sérülhessen az iskolában. Egy szintén súlyos, az állampolgárok nagy csoportját érintő jogsértést feltáró ügyünkben nem a pedagógusok, illetve a tanulók magatartása, hanem egy iskolai segédkönyv okozta az emberi méltóság sérelmét.

2000 nyarán roma civil szervezetek képviselői panasszal fordultak hivatalunkhoz egy, az általános iskola ötödik osztálya számára készült segédkönyvvel kapcsolatban. A panaszosok sérelmezték, hogy a cigányságról szóló fejezet szemléletmódja, egyes hibás vagy torzított kijelentése alkalmas arra, hogy a cigány kisebbséghez tartozó állampolgárok, különösen a tanulók méltóságát sértse. {"A romák nagy része [.] nem tudta és nem is akarta a polgári európai életformát felvenni. [.] Állítólag ők kínozták halálra Dózsa Györgyöt és társait." (47. oldal) "A cigányság egy részének életére rányomja bélyegét a bűnözés." (49. oldal.)}. Az ügyben hivatalunk vizsgálatot indított, melynek mindenekelőtt azt kellett tisztáznia, hogy a sérelmezett fejezet állításai alkalmasak-e a cigány kisebbséghez tartozók, különösen a tanulók méltóságának megsértésére, vagyis sértik-e az Alkotmányban és a közoktatási törvény 10. § (2) bekezdésében biztosított emberi méltósághoz való jogot, valamint a közoktatási törvény 11. § (1) bekezdés h) pontját, amely kimondja: a tanuló joga különösen, hogy vallási, világnézeti vagy más meggyőződését, nemzeti vagy etnikai önazonosságát tiszteletben tartsák. A vizsgálat során felkértük az Országos Cigány Önkormányzat elnökét, valamint az Oktatási Minisztérium közoktatási helyettes államtitkárát, hogy szakértőikkel vizsgáltassák meg a sérelmezett szöveget. Válaszlevelükben arról tájékoztattak bennünket, hogy a szakértők alátámasztották a panaszosok állításait. A csatolt szakvélemények a vizsgált fejezet más hiányosságai mellett egybehangzóan megállapították, hogy a szöveg "legitimálja a kirekesztő magatartást". Véleményük szerint a könyv romákról szóló fejezetében tárgyi tévedések, a romákra nézve kedvezőtlen megfogalmazások, valamint negatív elő-ítéleteket erősítő fordulatok találhatók, így a könyv visszavonására tettek javaslatot. A szakvélemények birtokában megállapítottuk, hogy a hivatalunkhoz érkezett panasz alapos, a sérelmezett fejezet állításai és hangneme alkalmas a cigány kisebbséghez tartozók méltóságának megsértésére, így az Alkotmány 54. § (1) bekezdésébe, valamint a közoktatási törvény 10. § (2) bekezdésébe és 11. § (1) bekezdés h) pontjába ütközik.
Vizsgálatunk során a minisztérium tankönyv- és taneszközirodájának vezetője arról is tájékoztatta hivatalunkat, hogy a könyvet az oktatási miniszter 1998-ban a tankönyvvé nyilvánítási eljárás során elutasította, és a kiadó fellebbezése ellenére sem engedélyezte a közoktatási tankönyvjegyzékre való felvételét. 1999-ben, a korábbi szakértői véleményekben megfogalmazott hiányosságok pótlására, javítására ígéretet téve a kiadó ismételten kezdeményezte a fenti könyv közoktatási segédkönyvjegyzékre való felvételét. Mivel a segédkönyvjegyzékre való felvételhez a hatályos jogszabályok nem írták elő a könyvek szakértői vizsgálatát, a könyv megjelent a 2000/2001. tanévre kiadott jegyzéken. A segédkönyvek tartalmáért ugyanis a kiadóknak kell felelősséget vállalniuk a kérelemhez csatolt szakértői jelentés formájában.
Vizsgálatunk eredményeképpen az Oktatási Minisztérium felkérte a kiadó vezetőjét, hogy a könyvet vonja vissza az iskolákból, és egyúttal tájékoztatta, hogy a könyv a 2001/2002. tanév segédkönyvjegyzékére történő felvételi kérelmét elutasítja. Ezt követően a kiadó tájékoztatta hivatalunkat, hogy vezetője 2000. augusztus 30-án levélben értesítette az érintett iskolákat a segédkönyv bevonásáról, és felajánlotta, hogy a könyvek árát az iskoláknak visszatéríti, illetve javított példányt, vagy más hasonló könyvet juttat el számukra. A tankönyv- és taneszköziroda vezetője arról is tájékoztatta hivatalunkat, hogy az Oktatási Minisztérium a segédkönyvek jegyzékének kiadását megszünteti, ezzel elkerülvén, hogy szakmai minősítés nélkül kerülhessenek fel könyvek a minisztérium által kiadott hivatalos jegyzékre. (VI/389/2000.)

Hivatalunkhoz más, a közoktatási törvényben is megfogalmazott alkotmányos alapjog megsértésével kapcsolatos panaszok is érkeztek. Sok esetben a személyes adatok védelméhez való jog, a véleménynyilvánítás szabadsága, a lelkiismereti és vallásszabadság kapcsán intéztek hozzánk kérdéseket. Ezekben az esetekben tájékoztattuk a beadványozókat a törvényekben biztosított jogaikról. Több esetben azonban eljárásunkat is kérték a hozzánk fordulók.

Egy pedagógus jelezte, hogy egy szakképző iskolában a tizenhat év feletti tanulók számára az iskola engedélyezte a dohányzást az udvaron. A közoktatási törvény 10. § (1) bekezdése kimondja, hogy a tanulónak joga, hogy nevelési-oktatási intézményben biztonságban és egészséges környezetben neveljék és oktassák. A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 6. § (9) bekezdése pedig arról rendelkezik, hogy a nevelési-oktatási intézményben, továbbá a tanulók részére a nevelési-oktatási intézményen kívül szervezett rendezvényeken tilos a szervezetre káros élvezeti cikkek árusítása, fogyasztása. A nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény 2. § (9) bekezdése pedig a következőképpen rendelkezik: Közforgalmú intézményben, zárt térben megtartott rendezvényen, valamint tömegközlekedési eszközön tizennyolcadik életévét be nem töltött személy még a dohányzás számára kijelölt helyen sem dohányozhat. Az értelmező rendelkezések között szerepel, hogy közforgalmú intézmény az érintettek számára közfeladatot ellátó létesítmény. Az oktatási intézmények közfeladatokat látnak el, így az a rendelkezés, amely lehetővé tette a tanulók számára a dohányzást az iskolában, jogszabályba ütközik. A jogszabályok vizsgálata után azt a kezdeményezést tettük az iskola vezetőjének, hogy a jogsértés megszüntetéséről harminc napon belül intézkedjen. Az igazgató elfogadta kezdeményezésünket, és megtette a szükséges intézkedéseket. (VI/30/2000.)

Egy középiskolai tanár jogsértőnek találta, hogy rendbontás miatt a diákok büntetésből nem mehettek haza az iskolából az utolsó óra után. Megállapítottuk, és az iskola igazgatója is elismerte, hogy ez az eljárás sértette a tanulók közoktatási törvényben biztosított cselekvési szabadságát. Azzal a kezdeményezéssel fordultunk az iskola vezetőjéhez, hogy igazgatói jogkörében eljárva tegyen meg minden szükséges intézkedést, hogy hasonló jogsértésre ne kerülhessen sor az intézményben. Az igazgató kezdeményezésünket elfogadta. (VI/290/2000.)

A közoktatással közvetlenül összefüggő tanulói jogok

A tanulók oktatással közvetlenül összefüggő, a tanulói jogviszonyból eredő jogai közül először a középiskolai felvételivel kapcsolatos kérdésekkel, illetve sérelmekkel foglalkozunk. Számos ilyen tárgyú panasz érkezett hivatalunkba, ugyanis az 1999/2000. tanévben a felvételi eljárás szabályai módosultak, a változásokat sok szülő nem ismerte kellően, ezért telefonon is sokan érdeklődtek. A közoktatási törvény 42. §-a lehetővé teszi, hogy a középiskolák felvételi vizsga alapján válasszák ki azokat a tanulókat, akiket felvesznek az iskolába. Meghatározhatják a tanulói jogviszony létesítésének tanulmányi feltételeit, azaz a felvételi követelményeket, amelyeket a felvételi tájékoztatóban kötelesek nyilvánosságra hozni. Mivel a követelmények meghatározása és a felvételi vizsgán a követelményeken alapuló értékelés az iskola, illetve a pedagógus autonómiájának körébe tartozik, ezért ezekben az ügyekben hivatalunk csak az eljárási szabályok megsértése esetén tud eljárni. Ilyen eljárási szabály az, hogy felvételi vizsga kizárólag az oktatási miniszter által évenként kiadott, a tanév rendjét szabályozó rendeletnek megfelelő módon szervezhető. A rendelet szerint a középiskolai felvételi kérelmet az általános iskola közreműködésével kell benyújtani a középiskolába az e célra szolgáló felvételi jelentkezési lapon, a tanév rendjében meghatározott időszakban. A vizsgán való részvétel pedig nem köthető előzetes felvételi előkészítőn való részvételhez.

Egy panaszban azt kifogásolták, hogy a tanulónak a sikeres felvételi érdekében előkészítőre kell járnia, ami jelentős anyagi megterheléssel jár. Tájékoztattuk a panaszost, hogy mivel a középfokú oktatási intézménynek jogában áll felvételi útján kiválasztani leendő tanulóit, és a vizsgán való sikeres szereplés elősegítésére előkészítő tanfolyamot tartani, az ezen való részvételt pedig nem tette kötelezővé, nem történt jogsértés. (VI/479/2000.)

Számos más, szintén a tanulói jogviszonyt érintő ügy a hiányzással függött össze. Több levél érkezett szülőktől, illetve pedagógusoktól a tanulói hiányzások igazolásával kapcsolatban. Kérdéseket intéztek hozzánk egyrészt az iskolai, illetve tanórai hiányzással, másrészt a reggeli vagy napközbeni késéssel összefüggésben. Mivel a beadványok többségében nem jogsérelem kivizsgálását, hanem a jelzett problémával kapcsolatos állásfoglalásunkat kérték, tájékoztatást adtunk arról, hogy a nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 4. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a nevelési-oktatási intézmény szervezeti és működési szabályzatában (SzMSz) kell meghatározni a tanuló távolmaradásának, mulasztásának igazolására vonatkozó szabályokat. A jogszabály keretei között több egyaránt jogszerű megoldás is elképzelhető. Ám a kérdéskört mindenképpen szabályozni kell, ugyanis ha az SzMSz-ben nem rendezik a mulasztások igazolásának rendjét, és a tanárok egymástól eltérően járnak el, akkor a diákok jogai sérülhetnek. Több beadványból megtudtuk, hogy a szülők bizalmatlanságként élik meg azt, hogy az iskola néhány napos hiányzás után orvosi igazolást kér, illetve hogy alá kell írniuk az orvos által kiállított igazolást. Véleményük szerint ezzel az iskolában megkérdőjelezik a hiányzás okát, mintha feltételeznék, hogy nem egészségügyi okokból hiányoznak a gyerekek. A szülők megítélése szerint az iskola ezzel színlelt viselkedésre készteti őket, illetve egy bizalmatlansági folyamatot indít el. Ennek kapcsán felhívtuk a szülők figyelmét arra, hogy ők maguk is érvényre juttathatják álláspontjukat, hiszen a szervezeti és működési szabályzat elfogadásakor és módosításakor az iskolaszék és a diákönkormányzat - így a delegált szülő és tanuló - a jogszabályban meghatározott módon egyetértési jogot gyakorol. A mulasztás, illetve annak igazolása azért is fontos kérdés, mivel több jogkövetkezmény kapcsolódik hozzá. A 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 28. § (2) bekezdése értelmében megszűnik a tanulói jogviszonya - a tanköteles kivételével - annak a diáknak, aki igazolatlanul harminc tanítási óránál többet mulaszt. Ennek feltétele azonban, hogy előzőleg az iskola a tanulót, kiskorú tanuló esetén a szülőt legalább két alkalommal, írásban figyelmeztesse az igazolatlan mulasztás következményeire.

Egy panaszban a szülő sérelmesnek találta, hogy hiányzások miatt szűnt meg gyermeke tanulói jogviszonya. Ennek oka az volt, hogy az osztályfőnök nem fogadta el az iskola SzMSz-ében meghatározott három szülői igazolást követő újabb szülői igazolásokat, ezért nőtt az igazolatlan órák száma. Az intézmény vezetője két alkalommal, írásban figyelmeztette a szülőt a mulasztás következményeire. Mivel a tanuló túllépte a jogszabályban meghatározott óraszámot, azaz igazolatlan óráinak száma meghaladta a harminc órát, tanulói jogviszonyát megszüntették. Megállapítottuk, hogy az intézmény a jogszabályoknak megfelelően járt el. (VI/116/2000.)

Egy középiskolai tanuló azért fordult hozzánk, mert nem sokkal a vizsgákra való jelentkezés előtt az iskola harminc órát meghaladó igazolatlan hiányzása miatt megszüntette tanulói jogviszonyát. Az általunk lefolytatott vizsgálat során megállapítottuk, hogy az iskola nem tett eleget a jogszabályban megszabott előzetes értesítési kötelezettségének. Ezért azzal a kezdeményezéssel fordultunk az igazgatóhoz, hogy az iskola a jogsértő állapotot szüntesse meg, és a jövőben a jogszabályok körültekintőbb alkalmazásával járjon el a diákok tanulói jogviszonyának megszüntetése esetén. Az igazgató kezdeményezésünket elfogadta, és tájékoztatta hivatalunkat arról, hogy lehetőséget biztosítanak a tanulónak arra, hogy levizsgázhasson. (VI/549/2000.)

A hiányzás a tanulói jogviszony megszüntetésén kívül a tanuló magasabb évfolyamra lépését is akadályozhatja. A jogszabályok szerint kétszázötven órát meghaladó - akár igazolt, akár igazolatlan - mulasztás esetén a tanítási év végén a tanuló nem osztályozható, kivéve, ha a nevelőtestület engedélyezi, hogy osztályozó vizsgát tegyen. Ha a tanuló tanítási év végén nem osztályozható, tanulmányait évfolyamismétléssel folytathatja. (VI/316/2000.)
Különös figyelmet érdemel a tanuló elleni fegyelmi eljárás kérdésköre, ugyanis annak során a tanuló fegyelmi felelősségét állapíthatják meg, ami súlyos jogkövetkezménnyel járhat. Mivel a fegyelmi büntetések köre a megrovástól az iskolából való kizárásig terjed, az eljárási szabályok betartása garanciális jelentőséggel bír. A közoktatási törvény és a 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet is rendelkezik a fegyelmi eljárásról, így a fegyelmi tárgyalás szabályairól és a kiszabható fegyelmi büntetésekről. A tanköteles tanulók védelmében a közoktatási törvény 76. § (3) bekezdése kimondja, hogy tanköteles tanulóval szemben nem alkalmazható a két legsúlyosabb fegyelmi büntetés: az "eltiltás az adott iskolában a tanév folytatásától" és a "kizárás az iskolából". Az "áthelyezés másik iskolába" büntetést pedig csak akkor lehet alkalmazni, ha az iskola igazgatója a tanuló átvételéről a másik iskola igazgatójával megállapodott.

Egy panaszban a szülő tizenhat éves fia fegyelmi büntetésével kapcsolatban fordult hivatalunkhoz. Megállapítottuk, hogy a szülő által sérelmezett fegyelmi határozat jogsértő. Mivel tanköteles tanulóval szemben nem alkalmazható az a fegyelmi büntetés, mely eltiltja őt az adott iskolában a tanév folytatásától, és a tankötelezettség annak a tanévnek a végéig tart, amelyben a tanuló a tizenhatodik életévét betölti, a panaszos gyermekének ezt a büntetést nem szabhatták volna ki. A jogsértés megállapítása alapján kezdeményeztük a jogsértő állapot megszüntetését, valamint azt, hogy az iskola körültekintőbben, a hatályos jogszabályok betartásával folytassa le az esetleges jövőbeli fegyelmi eljárásokat. (VI/220/2000.)

Több szülő kért telefonon segítséget fegyelmivel kapcsolatos ügyben akkor, amikor kézhez kapta az eljárás megindításáról, valamint a tárgyalásról szóló értesítést. Ilyenkor tájékoztattuk a panaszosokat, hogy addig nem járhatunk el, amíg a fenntartó másodfokú határozata meg nem születik. A tanulói fegyelmi ügyekben ugyanis az iskolai döntés ellen - annak kézhezvételétől számított tizenöt napon belül - a tanuló, kiskorú tanuló esetén a szülő fellebbezhet a fenntartónál. További garanciális szabály, hogy a közoktatási törvény értelmében a tanuló, illetve a szülő a törvényességi kérelem, továbbá - a megrovás és szigorú megrovás fegyelmi büntetések kivételével - a felülbírálati kérelem tárgyában hozott fenntartói döntés bírósági felülvizsgálatát kérheti akkor, ha az megítélése szerint jogszabályba vagy tanulói jogviszonyra vonatkozó rendelkezésekbe ütközik. Erre a másodfokú döntés közlésétől számított harminc napon belül van lehetőség, ami azt jelenti, hogy amennyiben a sérelmezett döntés ellen bírósághoz kívánnak fordulni, nekünk a rendelkezésre álló harminc napon belül kellene eljárnunk. Ez az oka annak, hogy kevés írásbeli beadvány érkezett hivatalunkhoz, telefonon és személyesen viszont sokan érdeklődtek a tanulók fegyelmi eljárásával kapcsolatban.
Több olyan jelzést is kaptunk, miszerint a szülőt választás elé állították: vagy elviszi gyermekét egy másik iskolába, vagy fegyelmi eljárást indítanak a tanuló ellen. Megítélésünk szerint ez a pedagógiai gyakorlat jogszerűtlen, ugyanis ha a tanuló fegyelmi vétséget követett el, akkor fegyelmi felelősségre vonásnak van helye. A fegyelmi eljárás lefolytatása ugyanakkor garanciális jelentőségű, mert csak ez az eljárás biztosítja a megfelelő kereteket ahhoz, hogy a tanuló is meghallgattassék, továbbá csak formális határozat ellen lehet jogorvoslattal élni.

Tartalomjegyzék

előző

következő

Az oldal tetejére

OKTATÁSI JOGOK BIZTOSÁNAK HIVATALA
1055 - Budapest, Szalay u. 10-14.; e-mail: panasz@oktbiztos.hu

Impresszum