AZ ELJÁRÁS MENETE
A működésünkről szóló rendelet egy sajátos, a hivatal jellegének és eszközrendszerének
megfelelő, úgynevezett egyeztetési eljárást hozott létre. Amennyiben hivatalunk
oktatási jogok sérelmének - illetve a sérelem közvetlen veszélyének -
lehetőségét észleli, és a beadványt a korábban ismertetett eljárási akadályok
miatt nem kell elutasítani, megindítjuk az egyeztetést. Az eljárás kezdetén
nem vizsgáljuk a panasz valóságtartalmát, hanem a beadványban foglaltakat
ismertetjük a másik féllel, és felkérjük, tájékoztassa hivatalunkat az
ügyben kialakított álláspontjáról. Fontosnak tartjuk, hogy mindig megismerjük
a panaszban érintett másik fél véleményét, a sérelmezett helyzet mindkét
oldalát. A nyilatkozatkérésnek célja az is, hogy a beadvánnyal érintett
másik fél vizsgálja meg a problémát, a válaszadás kapcsán újra tekintse
át az ügyben kialakított álláspontját. Ennek eredményeként számos esetben
már a vizsgálat e kezdeti szakaszában megoldódott az ügy: a jogsértést
a megkeresett intézmény saját hatáskörében orvosolta. A továbbiakban a
felek nyilatkozatai, az általuk rendelkezésünkre bocsátott dokumentumok,
valamint az ügyre vonatkozó jogszabályok összevetése alapján alakítjuk
ki álláspontunkat. Az eljárásunkat szabályozó rendelet egyéb vizsgálati
eszközt nem biztosít számunkra, így nincs lehetőségünk az iratokba való
betekintésre, és felvilágosítást is csupán az ügyben érintett intézménytől
kérhetünk. A felek egymásnak ellentmondó nyilatkozatai, illetve egymáshoz
nem közelíthető álláspontjai esetén vizsgálati eszközök hiányában is meg
kell kísérelnünk a konfliktus tisztázását, az esetleges jogsértés feltárását.
Az eljárásunkat szabályozó rendelet ennek érdekében a következő eszközöket
biztosítja számunkra: egyrészt rendezi a bizonyítási kötelezettséget,
másrészt létrehozza a személyes egyeztetés intézményét. A bizonyítási
kötelezettségre vonatkozó rendelkezés szerint a beadvány alapjául szolgáló
tényeket a kérelmezőnek, míg a nyilatkozatának alapját jelentő tényeket
az intézménynek kell bizonyítania. A fenti szabályok következtében, amennyiben
a panaszos és az intézmény nyilatkozatai ellentmondanak egymásnak, és
a panaszos a nyilatkozatát nem tudja megfelelő bizonyítékokkal alátámasztani,
nincs lehetőségünk további vizsgálatot folytatni. Mivel a rendelkezésünkre
álló adatok alapján az oktatási jogok sérelme ilyen esetben nem állapítható
meg, az ügyet le kell zárnunk. Az Ojbr. 7. § (3) bekezdése alapján - indokolt
esetben - személyes egyeztetésre hívjuk a feleket. A személyes egyeztetés
eljárásunk sajátos eleme, melynek során a konfliktusban érintettek, munkatársaink
közreműködésével, együttesen tárják fel az eset körülményeit. A mi szerepünk
az, hogy biztosítsuk a hatékony megbeszélés kereteit, és megvilágítsuk
az ügy jogi hátterét. Az egyeztetést úgy szervezzük, hogy a feleknek elegendő
ideje legyen egymás véleményének meghallgatására. A résztvevőket arra
kérjük, hogy a tárgyalás során kizárólag az oktatással kapcsolatos kérdésekről
essék szó, kerüljék a személyes ellentétek hangsúlyozását, hiszen az eseményeket
csak így tudjuk megfelelően feltárni és értékelni. A személyes egyeztetés
elősegíti, hogy jogsértés megállapítása esetén közösen találjuk meg az
orvoslás lehetséges formáit, így a konfliktusban érintettek hozzájárulhatnak
a megoldáshoz. Rajtuk is múlik tehát, hogy milyen megállapodás születik,
azt a sajátjuknak érezhetik. Természetesen nem születhet olyan megállapodás,
amely jogszabályba ütközik, ám a jogszabályi keretek között számos megoldás
elképzelhető. Meggyőződésünk, hogy a személyes egyeztetés növeli az önkéntes
jogkövetés valószínűségét, hiszen a közösen kialakított álláspont tartósabb
eredményre vezethet, mint egy olyan hatósági határozat, melynek jogi kényszerrel
szereznek érvényt. A személyes egyeztetés intézménye az oktatás szereplői
számára lehetőséget biztosít arra, hogy feloldják konfliktusukat, mielőtt
az méltóságuk sérelméhez vezetne. A konfliktuskezelés ezen kulturált és
hatékony formája megteremtheti az igényt, hogy az oktatási intézmények
helyben is kialakítsanak hasonló fórumokat. A fenti eljárási lépések alapján
állapítjuk meg, hogy a vizsgált ügyben sérültek-e az oktatási jogok. Ügyeink
26 %-át jogsérelem hiányában zártuk le, mivel vagy azt állapítottuk meg,
hogy nem történt jogsértés, vagy a rendelkezésre álló információk alapján
a jogsértés nem volt megállapítható. Az oktatási jogok sérelmét az esetek
17 %-ában mutattuk ki, ezekben az ügyekben - amennyiben a jogsértő fél
a sérelmet saját hatáskörében nem orvosolta - a rendelet által biztosított
intézkedések alkalmazására került sor. Az intézkedési lehetőségek közül
leggyakrabban a kezdeményezés, illetve az ajánlás eszközével élünk. Ezen
intézkedésekhez nem kapcsolódik jogi kényszer, vagy- is a megszólított
intézmények nem kötelesek az abban foglaltakat végrehajtani. Eljárásunknak
végig tekintettel kell lennie erre a sajátosságra, ahogyan ezt a vizsgálat
egyeztetés jellege, vagy a személyes egyeztetés intézménye is mutatja.
Az egész folyamatnak azt a célt kell szolgálnia, hogy a felek magukévá
tegyék az eljárás eredményeként megszülető ajánlás, illetve kezdeményezés
tartalmát, elfogadják a javasolt - az egyeztetés folytán az ő közreműködésükkel
létrejött - megoldást, és azt önként, jogi kényszer nélkül valósítsák
meg. Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy eljárásunk során mindig a jogsérelmet
szenvedett fél oldalán lépünk fel, aki nem minden esetben azonos a kérelmezővel.
Több esetben derült fény arra, hogy éppen a panaszos volt az, aki megsértette
az oktatási jogokat, ezért a beadványozó felé fogalmaztunk meg kezdeményezést
a jogsérelem megszüntetése céljából. (VI/89/2000., VI/477/2000.) A működésünkről
szóló rendelet számos garanciális szabályt tartalmaz annak érdekében,
hogy a hivatalunkhoz forduló panaszosokat kérelmük miatt semmilyen hátrány
ne érhesse. Ezt az elvet kimondja az Ojbr. 5. § (7) bekezdése is, összhangban
az Alkotmány 64. §-ában biztosított panaszhoz való alkotmányos joggal.
A rendelet 5. § (5) bekezdése értelmében a kérelmező személyes adatainak
kezelése az adatvédelmi törvény1 rendelkezéseinek megfelelően történik.
Az adatvédelmi törvény szabályai közül kiemelendő, hogy az érintett kérelmére
indult eljárásban a szükséges adatainak kezeléséhez való hozzájárulását
vélelmezni kell. Vizsgálataink során tehát a panaszos személyes adatait
kezelhetjük, a másik félnek továbbíthatjuk, ám csak olyan mértékben, amennyire
az az ügy elintézéséhez nélkülözhetetlen. Az eljárásunkat szabályozó rendelet
szerint a panaszosnak lehetősége van arra, hogy az eljárás lefolytatása
során neve elhallgatását kérje. Hivatalunk természetesen minden olyan
ügyet a beadványozó adatainak továbbítása nélkül intéz, amelyben nem feltétlenül
szükséges a panaszos személyének megnevezése. A névtelenség iránti kérelem
éppen ezért akkor bír jelentőséggel, ha a vizsgálat nem folytatható le
a panaszos személyes adatainak továbbítása nélkül. Ezekben az esetekben
tájékoztatjuk a beadványozókat, hogy ilyen irányú kérelmük az ügy elintézését
megakadályozza, és megkérdezzük, hogy e körülmény ismeretében eltekintenek-e
a névtelenség iránti kérelemtől. Az eljárásunkról szóló rendelet 10. §
(2) bekezdése értelmében az ügyekben érintett természetes személyek személyes
adatait e beszámoló sem tartalmazhatja. A rendelet kimondja, hogy a kérelmezőt
a közérdekű bejelentővel azonos védelem illeti meg. E rendelkezés folytán
a hozzánk forduló panaszosok számára is védelmet nyújt a Büntető Törvénykönyv2
257. §-a, amely büntetni rendeli azt, aki közérdekű bejelentés miatt a
bejelentővel szemben hátrányos intézkedést tesz. A működésünket szabályozó
rendelet 6. § (4) bekezdése azt biztosítja, hogy más hatóság a hozzánk
érkező panaszokról akkor se szerezzen tudomást, ha hivatalunk nem rendelkezik
hatáskörrel a vizsgálat lefolytatására. A rendelet szerint hatáskörünk
hiányáról a panaszost értesítjük, és megjelöljük a hatáskörrel rendelkező
szervet. E rendelkezés értelmében a panaszos tudta és beleegyezése nélkül
az ügyet nem tesszük át más hatósághoz.
|
előző 
