A hallgatók által fizetendő díjak, térítések, és a részükre nyújtható támogatások

Egy hallgató a tandíjfizetési kötelezettségről és annak mértékéről kérte hivatalunk állásfoglalását. A beadványozó egy felsőoktatási intézményben már elvégzett két félévet, majd abbahagyta tanulmányait. Tájékoztattuk a beadványozót, hogy ezért két félévvel rövidebb ideig részesülhet a tandíjmentességben abban az intézményben, ahol ezt követően folytatja tanulmányait. (VI/252/2000.)

Egy beadványozó véleménye szerint sérti az Alkotmány esélyegyenlőségre, hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó rendelkezéseit, hogy csak az első felsőfokú oklevél megszerzése tandíjmentes, a továbbiaké akkor sem lehet az, ha a korábbiakat a hallgató költségtérítéses képzésben szerezte. A panaszos szerint e diplomások számára is járna az egyszeri - és nem az első - tandíjmentes alapképzés kedvezménye.
Álláspontunk szerint a jogalkotó államilag finanszírozott felsőfokú képzésben részt vevő hallgatók számára általános szabályként tandíjfizetési kötelezettséget állapított meg, a tandíjmentesség lehetősége kedvezmény. Az Alkotmánybíróság szerint a diszkrimináció tilalma elvének értelmezésekor speciális a jogalkotó által adott kedvezmények megítélése: csak az követelhető meg, hogy a nem egyenlő elbánásnak ésszerű oka legyen, azaz, az ne minősüljön önkényesnek.
A jelen esetben az eltérő szabályozás nem önkényes, annak ésszerű oka van. A jogalkotó a szabályozást azzal indokolta, hogy a kötelező tandíj miatt sok fiatal szociális okokból arra kényszerült, hogy továbbtanulási szándékáról lemondjon. A törvény ezért az első diploma ingyenes megszerzéséhez nyújt segítséget, a jogalkotó további végzettség vagy szakképesítés megszerzésekor a további tanulmányokra előírt díjfizetési kötelezettséget nem kívánja feloldani. (VI/353/2000.)

Ugyanezt a problémát, csak más jogi megközelítésben fogalmazta meg az a beadványozó, aki kifogásolta, hogy csak az első alapképzés államilag finanszírozott, és nem biztosított legalább egy finanszírozott alapképzés azok számára is, akik korábban költségtérítéses képzés keretében szereztek felsőfokú oklevelet. A panaszos szerint a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközik az a szabályozás, amely minden diplomást kizár a további államilag finanszírozott képzésből.
Álláspontunk a következő volt. Ahogyan azt az Alkotmánybíróság többször kifejtette: "Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében megfogalmazott megkülönböztetési tilalom értelmezésével az is megállapítható: a diszkrimináció tilalma nem jelenti azt, hogy minden, még a végső soron nagyobb társadalmi egyenlőséget célzó megkülönböztetés is tilos. A megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni. [.] az azonos személyi méltóság jogából esetenként következhet olyan jog is, hogy a javakat és esélyeket mindenki számára (mennyiségileg is) egyenlően osszák el. De ha valamely - az Alkotmányba nem ütköző - társadalmi cél, vagy valamely alkotmányos jog csakis úgy érvényesíthető, hogy e szűkebb értelemben vett egyenlőség nem valósítható meg, akkor az ilyen pozitív diszkriminációt nem lehet alkotmányellenesnek minősíteni." [9/1990. (IV. 25.) AB határozat]
Az államilag finanszírozott alapképzés körének meghatározásával a jogalkotó célja annak biztosítása volt, hogy minden állampolgár lehetőséget kapjon legalább egy felsőfokú végzettség megszerzésére. Így a szabályozás az esélyegyenlőséget célzó, az Alkotmány rendelkezéseivel összhangban álló pozitív diszkriminációnak minősül. (VI/504/2000.)

A fentieknek megfelelően nem állapítottunk meg jogsértést azon hallgatói panasz alapján, amely pusztán a költségtérítés összegét sokallta olyan esetben, amikor az intézmény a térítés összegének megállapítására vonatkozó alábbi jogszabályi előírásokat betartotta. A felsőoktatási intézménynek szabályzatában kell tájékoztatnia a hallgatót az első tanévben fizetendő díjairól, térítéseiről. Az intézmény köteles az induló költségtérítéses képzés térítési díjait a felvételi tájékoztatóban közzétenni. A képzés további részében a költségtérítési díj legfeljebb az előző tanévben megállapított díjnak a KSH által előző évre vonatkozóan közzétett fogyasztói árindexszel növelt összege lehet. A költségtérítési díj összegét a megelőző tanév május 31-éig az intézményben szokásos módon nyilvánosságra kell hozni. (VI/224/2000.)
Egy panaszos sérelmezte, hogy a fizetendő költségtérítés összege miatt lehetetlenné válik számára a képzésben való részvétel, ezzel pedig megvalósul az Alkotmány 70/F. §-ában biztosított művelődéshez való jog sérelme.
A panaszost a következőkről tájékozattuk: Ahogyan azt az Alkotmánybíróság kifejtette, "az alkotmányjogi dogmatikában immár hagyományosnak tekinthető az ún. első és második generációs emberi és állampolgári jogok megkülönböztetése. [.] A második generációt a gazdasági, szociális és kulturális jogok alkotják. Ezek érvényesülése az állam kifejezett cselekvését feltételezi. Nyilvánvaló, hogy ezen jogok garantálása a társadalom mindenkori gazdasági teljesítőképességének függvénye." [42/2000. (XI. 8.) AB határozat] Ez irányadó az Alkotmány 70/F. §-ában foglalt második generációs művelődéshez való jogra is.
Az Alkotmánybíróság az állam kötelezettségét a felsőoktatáshoz való jog jellegének megfelelően állapította meg. "Az államnak a felsőoktatással kapcsolatos alkotmányos feladata, hogy a tanuláshoz való jog objektív, személyi és tárgyi előfeltételeit megteremtse és azok fejlesztésével e jogot igénye szerint bármely, a felsőfokú oktatásban való részvétel szempontjából megfelelő képességekkel rendelkező állampolgár számára biztosítsa. Az állam e feladata programszerű, megvalósítása időt vesz igénybe, a társadalom számára rendelkezésre álló anyagi eszközök mértékének függvénye. [.] A művelődéshez való jognak a felsőoktatás területén való biztosítása sokfajta módon valósulhat meg, az államnak e feladat megvalósításában nagy a mozgástere." [1310/D/1990. AB határozat]
Az állam a hatályos jogi szabályozással, az államilag finanszírozott képzéssel, illetve - többek között - az első alapképzés tandíjmentességével a fent ismertetett korlátok között maradva teljesíti a felsőoktatáshoz való jog alapján fennálló alkotmányos kötelezettségét. A felsőoktatásról szóló törvény 7. § (6) bekezdése kimondja, hogy az állami felsőoktatási intézménynek lehetősége van az államilag finanszírozott alapfeladatán túl is felsőfokú szakemberképzés folytatására, költségtérítéses szolgáltatásként. Ekkor a felsőoktatási intézmény saját hatáskörében állapíthatja meg a költségtérítés összegét, és ugyancsak saját hatáskörében határozhat meg kedvezményeket költségtérítéses képzésben részt vevő hallgatói részére. (VI/504/2000.)

A panaszos államilag finanszírozott képzési formára jelentkezett, és arra számított, hogy tandíjmentes lesz. Ám a felvételéről szóló értesítésből kiderült, hogy beiratkozásához mellékelnie kell a nyolcvanötezer forint befizetését tanúsító csekket. Eljárásunk során megkerestük a felsőoktatási intézményt, amely több eltérő információt adott arra vonatkozóan, hogy a panaszosnak miért és mit kell fizetnie: tandíjat, mert a vonatkozó rendelet mentességet biztosító rendelkezése csak azokra vonatkozik, akik 1997-ben másoddiplomásként már az egyetem hallgatói voltak; tandíjat azért, mert a diplomákkal rendelkezőkre nem vonatkozik a rendelet; költségtérítést, mert ezt a szakot eleve ilyen formában hirdették meg. Végül a vizsgálat megállapította és az intézmény is elismerte, hogy a panaszost valóban tandíjmentesség illeti meg, mivel a 144/1996. (IX. 17.) Korm. rendelet 12. § (1) bekezdés b) pontja alapján tandíjmentes bármely kettes szakszámú szakon szerzett egyszakos tanári oklevéllel már rendelkező, magyar állampolgárságú hallgató nappali, esti és levelező tagozaton a második tanári szakképzettség megszerzésekor a második tanári szak képesítési követelményeiben meghatározott képzési időtartamban. (VI/348/2000.)