Tanulmányi és vizsgaügyek
Számos főiskolai és egyetemi hallgató intézett olyan beadványt hivatalunkhoz,
amelyben a felsőoktatási intézmény tanulmányi, illetve vizsgaügyben hozott
döntését sérelmezte. A panaszosok leggyakrabban - végső eszközként - akkor
fordultak hivatalunkhoz, ha vizsgahalasztási kérelmük elutasítása folytán
félévismétlésre kényszerültek, vagy ha nem sikerült a várt időpontban
záróvizsgát tenniük és diplomát szerezniük. A tanulmányi és vizsgaügyekkel
kapcsolatos eljárásaink során igen gyakran azt állapítottuk meg, hogy
a hallgatók sérelme csupán vélt jogsérelem, a felsőoktatási intézmények
a jogszabályoknak és a tanulmányi és vizsgaszabályzatuknak megfelelően,
jogszerűen jártak el. A hallgatók gyakran nem ismerték vagy helytelenül
értelmezték a szabályzatok rendelkezéseit.
|
A tanulmányi és vizsgaszabályzatok általában úgy
rendelkeznek, hogy a vizsgahalasztási kérelmekről az egyetemek és
főiskolák vezetői méltányossági jogkörben döntenek. A kérelmük elutasítását
sérelmező hallgatókat így több esetben a méltányosság fogalmának
tartalmáról kellett tájékoztatnunk. A méltányossági jogkör gyakorlója
- a jogszabályok, illetve a szabályzat felhatalmazása alapján, annak
eljárási rendelkezéseit megtartva - szabadon mérlegeli a körülményeket,
és belátása szerint dönt a kérelem tárgyában. E döntés tartalmának
felülbírálatára hivatalunknak nincs lehetősége. (VI/361/2000.)
Hasonlóképpen nem állapítottuk meg az oktatási
jogok sérelmét akkor, amikor egy felsőoktatási intézmény nem vette
vissza a kétszeri sikertelen félévismétlés miatt elbocsátott hallgatóját.
Ebben az esetben ugyanis a tanulmányi és vizsgaszabályzat úgy rendelkezett,
hogy az elbocsátott hallgató két év elteltével kérelmére visszavehető
az intézménybe, de a visszavételre a két év elteltével sincs alanyi
joga. (VI/37/2000.)
|
Sokszor fordultak hivatalunkhoz a hallgatók akkor, amikor a felsőoktatási
intézmény valamely intézkedése folytán a diploma megszerzésének lehetőségétől
estek el.
|
Két hallgató is sérelmezte, hogy a felsőoktatási
intézmény nem engedélyezte már elkészített szakdolgozatuk benyújtását,
illetve megvédését. Mindkét esetben azt állapítottuk meg, hogy az
intézmények jogszerűen jártak el, és azért nem bocsátották záróvizsgára
a hallgatókat, mivel azok nem teljesítették a szakdolgozat elkészítéséhez
kapcsolódó feltételeket, nem vettek részt megfelelő számú konzultáción,
és így az abszolutórium felté- telei hiányoztak. (VI/268/2000.,
VI/293/2000.)
|
Jelentős volt azoknak a beadványoknak a száma, amelyekben a hallgatók
jogszerűtlennek vagy méltánytalannak tartották, hogy a felsőoktatási intézmény
a záróvizsgára bocsátás feltételeként nyelvvizsgát követel meg. A legtöbb
esetben a hallgatók tájékozatlanságuk folytán vélték jogszerűtlennek a
felsőoktatási intézmény intézkedéseit. Nem volt általánosan ismert ugyanis,
hogy nemcsak az egyetemek, főiskolák saját követelményei, hanem az 1994
óta folyamatosan születő kormányrendeletek által meghatározott képesítési
követelmények is előírhatnak nyelvvizsgát a záróvizsgára bocsátás feltételeként.
E képesítési követelmények felmenő rendszerben alkalmazandóak, így először
2000-ben vált valódi problémává a jogszabályi rendelkezések ismeretének
hiánya.
Fontosnak tartjuk leszögezni, hogy önmagában a nyelvvizsga-követelmények
bevezetése által a hallgatók oktatási jogai nem sérültek. Két esetben
azonban megállapítottuk, hogy a felsőoktatási intézmény tévesen vagy elégtelenül
tájékoztatta hallgatóit a hatályos nyelvvizsga-követelményekről, és ezzel
megsértette oktatási jogaikat. Ilyen esetekben sem tehettünk olyan javaslatot,
hogy a felsőoktatási intézmény - akár méltányosságból - kerülje meg a
kérdésre vonatkozó kormányrendelet kötelező előírásait. Mindkét esetben
kezdeményeztük azonban, hogy az intézmény vezetője fordítson különös gondot
arra, hogy a hallgatók megfelelő tájékoztatást kapjanak a nyelvi követelményekről,
és a tanulmányi kötelezettségek terén bekövetkező változásokról időben,
többszöri, hangsúlyos felvilágosításban részesüljenek az érintettek. Kezdeményeztük
továbbá, hogy a felsőoktatási intézmény járuljon hozzá a jogszabályban
megfogalmazott követelmények tudatosításához. (VI/273/2000., VI/332/2000.)
Érkezett hivatalunkba olyan panasz is, amelyben a hallgatók súlyos jogsértésre
hívták fel hivatalunk figyelmét.
|
A hallgatók szerint írásbeli vizsgájuk végén az
oktató közölte velük, hogy az utóvizsga díjának megfelelő összeg,
azaz kétezer forint fejében, amelyet a diákok neki fizetnek ki,
azonnal beírja a leckekönyvekbe a kettes osztályzatot. Így a dolgozatokat
ki sem javította, a hallgatóknak sorba kellett állniuk a pénzzel
és a leckekönyvekkel. Három-, négy-, illetve ötezer forintért hármas,
négyes, illetve ötös osztályzatot lehetett "vásárolni". Vizsgálatunk
során felkértük az intézmény vezetőjét, hogy közölje az üggyel kapcsolatos
álláspontját, illetve - amennyiben saját hatáskörében intézkedhet
- tegye meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy ez a törvénysértő
eset a jövőben ne ismétlődhessék meg. Az intézmény vezetője a jogsérelmet
saját hatáskörében orvosolta: a hallgatók bizottság előtti vizsgalehetőséget
kaptak, továbbá fegyelmi eljárás indult az oktatóval szemben. (VI/565/2000.)
|
|
előző 
