A fogyatékossággal élő tanulók jogainak érvényesülése

A közoktatási törvény a fogyatékossággal élő tanulók testi, érzékszervi, enyhe vagy középsúlyos értelmi, beszéd- és más fogyatékos csoportját különbözteti meg. Az utóbbiba a törvény az átható fejlődési zavarral küzdő, valamint a pszichés fejlődés egyéb zavara miatt részképesség- és iskolai teljesítményzavarral küzdő, ennek következtében fejlődésében és a tanulási folyamatban tartósan akadályozott tanulókat sorolja.

A hivatalunkhoz érkezett panaszok azt mutatják, hogy a fogyatékossággal küzdő tanulók a közoktatás talán legkiszolgáltatottabb szereplői. Ennek megfelelően a hivatal a tőlük érkezett, velük kapcsolatos panaszokat különös gonddal kezeli, kiemelt figyelemben részesíti.

Több panasz arra hívja fel a figyelmünket, hogy egyes települési önkormányzatok nem rendelkeznek a szükséges feltételekkel ahhoz, hogy a törvényben előírt kötelező ellátást ezen tanulók számára biztosítani tudják.

Gyakran találkozunk azzal a helyzettel, hogy a szakértői bizottságok a fogyatékos tanuló oktatását integráltan, normál osztályban javasolják megoldani, ám a pedagógus nincs felkészülve az ezzel együtt járó kihívásokra, képesítése nem terjed ki azon módszerek ismeretére, amelyekkel az eltérő igényeket kezelni, és a más fogyatékos tanuló képességeit fejleszteni lehet. Több ügyben a magatartászavaros, hiperaktív, diszlexiás, diszgráfiás vagy diszkalkuliás gyermeket egyszerűen rossz magaviseletű vagy rosszul tanuló gyermekként kezelték.

E jelenségek miatt a fogyatékossággal élő tanulók gyakran nem állami, önkormányzati fenntartású intézményben részesülnek az állapotuknak és képességeiknek megfelelő oktatásban. Az ilyen, tipikusan alapítványi iskolák esetenként magas tandíjat állapítanak meg, amely az egyébként is többletkiadásokkal terhelt családok számára komoly anyagi erőpróbát jelent.

A hozzánk érkezett ügyek alapján megállapíthatjuk, hogy a szülők gyakran nincsenek birtokában a szükséges információknak arra vonatkozóan, milyen jogaik vannak, hol érvényesíthetik ezeket, kiktől várhatnak segítséget. A tanulók számára problémát jelent a helyzet okozta bizonytalanság, főként az olyan, nem ritka esetekben, amikor a megfelelő iskola megtalálása hosszú időt, akár több évet vesz igénybe. A tanulási zavarok megállapítását gyakran megbélyegzésként élik meg mind a szülők, mind a tanulók. Ezért tevékenységünk során különösen hangsúlyozzuk, hogy azoknak a szerveknek - beleértve hivatalunkat is -, akikhez az ilyen helyzetbe került szülők fordulnak, a segítő együttműködésre kell helyezniük a hangsúlyt.

A fogyatékossággal élő tanulók és családjuk életében a tanuló további tanulmányi fejlődése szempontjából kiemelkedő jelentőségű az az időszak, amely a tanulási zavarok észlelésével kezdődik, a szakértői diagnózis megállapításával folytatódik, majd a megfelelő intézmény megtalálásával zárul.

A közoktatási törvény 30. § (1) bekezdése értelmében a fogyatékos gyermeknek, tanulónak joga, hogy különleges gondozás keretében állapotának megfelelő pedagógiai, gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai ellátásban részesüljön attól kezdődően, hogy fogyatékosságát megállapították. A fogyatékosság megállapítása a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottságok feladata. A fogyatékosság megállapítására irányuló szakértői bizottsági vizsgálatok a képzési kötelezettségről és a pedagógiai szakszolgálatokról szóló 14/1994. (VI. 24.) MKM rendelet 12. §-a értelmében a szülő kérésére, illetve egyetértésével indulnak. A szülő a vizsgálatot bármikor kérheti, ha pedig az oktatási-nevelési intézmény szükségesnek látja, hogy a tanuló ilyen vizsgálaton vegyen részt, erről a szülőt indokolással együtt tájékoztatja, és javaslatot tesz a bizottsági vizsgálaton való részvételre. A vizsgálat megkezdéséhez a szülő jelenléte szükséges. A szakértői és rehabilitációs bizottság - vizsgálata alapján - javaslatot tesz a gyermek, tanuló különleges gondozás keretében történő ellátására, az ellátás módjára, formájára és helyére, valamint az ellátáshoz kapcsolódó pedagógiai szakszolgálatra.

A fogyatékos tanuló a szakértői és rehabilitációs bizottság által kijelölt általános iskolában folytatta tanulmányait. A szülő panasza alapján megállapítottuk, hogy gyermeke nem részesült az állapotának megfelelő ellátásban. Az intézményi jegyzékből kiválasztott iskola ugyanis nem rendelkezett valamennyi, a fogyatékos gyermekek oktatásához szükséges feltétellel. Ajánlásunkban a polgármestert felhívtuk arra, tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a fogyatékos gyermekek oktatásához szükséges feltételek az iskola rendelkezésére álljanak. (K-OJOG-127/2001.)

A Gyermek jogairól szóló New York-i Egyezményben részes államok, így Magyarország is elismerik a fogyatékos gyermek különleges gondozáshoz való jogát, és kötelezettséget vállalnak arra, hogy a gyermek állapotához alkalmazkodó segítséget biztosítanak a szülőnek, gondozónak. Mindezek érvényesüléséhez azonban fontos, hogy a szülő is elismerje gyermeke különleges gondozáshoz való jogát. Ez a jog ugyanis csak abban az esetben érvényesülhet, ha a gyermekkel olyan szakemberek foglalkoznak, akik birtokában vannak annak a tudásnak és tapasztalatnak, amely a fogyatékos gyermekek neveléséhez szükséges. Ezért a szülők a közoktatási törvényben biztosított szabad iskolaválasztás jogával fogyatékossággal élő gyermekük tekintetében csak korlátozottan élhetnek. Az iskola megválasztásakor figyelembe kell venniük gyermekük állapotát, egyedi szükségleteit és a szakértői javaslatban megfogalmazottakat, még akkor is, ha ez rájuk többletfeladatokat ró.

Egy szülő sérelmezte, hogy gyermekét - aki korábban fogyatékosokat oktató, speciális tantervű iskolába járt - új lakóhelyén a normál tantervű iskola nem vette fel. Az igazgató javaslatára indult szakértői vizsgálat ismételten megállapította, hogy a gyermek enyhe fokban értelmi fogyatékos, és a szakértői bizottság speciális tantervű iskolát javasolt számára. A szülő a javaslatot nem fogadta el. Több normál tantervű iskolába próbálta beíratni gyermekét, de mindenhonnan elutasították. A szakértői vélemények alapján megállapítottuk, hogy az iskolák a jogszabályoknak megfelelően jártak el, mert nem rendelkeztek a fogyatékosság típusának megfelelő személyi és tárgyi feltételekkel. Emellett tájékoztattuk a szülőt a tankötelezettséggel kapcsolatos feladatairól. (K-OJOG-15/2001.)

Ahogy a közoktatás egész rendszerében, a fogyatékos tanulókkal kapcsolatos ügyeinkben is jellemző, hogy a konfliktusok nagy része a felek közötti kommunikáció elégtelenségéből adódik. Fontos, hogy a vizsgálat során megállapítást nyert diagnózis közlése ne csupán formális tájékoztatás legyen, hanem a szakember meggyőzze a szülőt, hogy a javasolt oktatási módszer a legalkalmasabb gyermeke számára. A legkörültekintőbb, legtapintatosabb tájékoztatás mellett sem zárható ki ugyanakkor annak a lehetősége, hogy a szülő nem fogadja el a szakértői bizottság azon álláspontját, hogy a gyermek állapotának valamely speciális oktatási forma a megfelelő. Amennyiben a szülők nem íratják be gyermeküket a szakértői véleményben megjelölt iskolába, veszélyeztetik fejlődését, és a jegyző államigazgatási eljárást indíthat ellenük.

Külön ügycsoportot alkottak az integráltan oktatható más fogyatékos tanulók eltérő tanulmányi követelményeivel kapcsolatos kérdések és panaszok. Gyakran felmerült, hogy az erről hozott döntés kötelezettség vagy lehetőség az intézményvezető számára. A közoktatási törvény az egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből való mentesítések, illetve a kötelező tanórai foglalkozás alóli felmentések rendszerével biztosítja az integráltan oktatott más fogyatékos tanulóknak, hogy tudásukat képességeiknek megfelelően értékelhessék. Az eltérő tanulmányi követelmények megállapítása az igazgató döntési jogosultsága. E két jogintézmény az igazgató döntési jogköre szempontjából is különbözik.

Az egyik lehetőség, amely nem kizárólag a más fogyatékos tanulók vonatkozásában áll fenn, a kötelező tanórai foglakozáson való részvétel alóli felmentés. Az erre vonatkozó kérelmet a tanuló terjeszti az igazgató elé. Ebben a kérdésben az igazgató mérlegelheti, hogy a tanuló egyéni adottságai, fogyatékossága, továbbá sajátos helyzete ezt indokolttá teszi-e vagy sem. Az, akit felmentettek a kötelező tanórai foglalkozásokon való részvétel alól, az igazgató által meghatározott időben és a nevelőtestület által meghatározott módon ad számot tudásáról.

A másik lehetőség az egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből az értékelés és minősítés alóli mentesítés. Erről szintén az oktatási intézmény vezetője dönt, de az előbbiekkel ellentétben ekkor nincs mérlegelési jogköre. A közoktatási törvény úgy rendelkezik, hogy a fogyatékos gyermekek számára a különleges gondozást a szakértői és rehabilitációs bizottságok szakértői véleményében foglaltak szerint kell biztosítani. Az igazgatónak tehát a szakértői véleményben foglaltak alapján kell meghoznia e döntését.

Egy szakközépiskola tanulóját a szakértői véleménynek megfelelően kilencedik évfolyamon mentesítették az írásbeli számonkérés alól. A bizottság javaslatának jogszerűségével kapcsolatban kérték állásfoglalásunkat. A képzési kötelezettségről és a pedagógiai szakszolgálatról szóló rendelet legutóbbi módosítása értelmében a hatodik évfolyamot követően is van lehetőség mentesítés céljából vizsgálatot kezdeményezni. Ez esetben az iratokhoz csatolni kell az iskola igazgatójának a vizsgálat szükségességével kapcsolatos egyetértő nyilatkozatát. Az igazgatónak ehhez be kell szereznie a tanuló osztályfőnöke és az adott tantárgyat tanító pedagógus véleményét. A mentesítés az elénk tárt tények alapján jogszerű volt. Az igazgatót - kérésére - tájékoztattuk továbbá arról, hogy ha a tanulót egy adott tantárgyból az írásbeliség alól mentesítették, akkor az érettségi vizsgán is biztosítani kell számára e kedvezményt. (K-OJOG-23/2001.)

A fogyatékos tanulók helyzetének fontos kérdése, hogy ki fedezze az oktatással kapcsolatban felmerült többletköltségeket. Munkánk során azt tapasztaltuk, hogy a szülők nem mindig tájékozottak a gyermeküket megillető ingyenes juttatásokat és ellátásokat illetően.

A közoktatási törvény a helyi önkormányzatokról szóló törvény rendelkezéseivel összhangban szabályozza a települési és a területi önkormányzatok fogyatékos tanulók oktatásával kapcsolatos feladat-ellátási kötelezettségeit.

A települési önkormányzatnak az általános iskolai oktatás keretében gondoskodnia kell a normál tantervű általános iskolában integráltan nevelhető és oktatható fogyatékos tanulók ellátásáról. A megyei önkormányzat tartja fenn a normál tantervű középiskolák mellett azokat az intézményeket, ahol a többi tanulóval együtt nem oktatható tanulók nevelése, oktatása folyik. A fogyatékos tanuló ezekben az intézményekben ingyenesen vehet részt az oktatásban. Az oktatáshoz kapcsolódó, azt kiegészítő állami feladatellátás körében biztosított pedagógiai szakszolgáltatásokat - a nevelési tanácsadást, a logopédiai ellátást, a továbbtanulási és pályaválasztási tanácsadást, a gyógytestnevelést, a gyógypedagógiai tanácsadást, a korai fejlesztést és gondozást, a tanulási képességeket vizsgáló szakértői és rehabilitációs tevékenységet és a konduktív pedagógiai ellátást - szintén ingyenesen veheti igénybe a tanuló. A közoktatási törvény előírja, hogy meg kell téríteni a fogyatékos személy és kísérője részére azon helyközi utazás költségeit, amely a pedagógiai szolgálatot, a fejlesztő felkészítést és a fogyatékos tanuló nevelését, oktatását ellátó intézmény eléréséhez szükséges. Az állam az intézményhálózat fenntartásával, valamint az útiköltség megtérítésével eleget tesz alkotmányos kötelezettségének.

Számos esetben tapasztaltuk, hogy a települési vagy a területi önkormányzat nem tett eleget feladat-ellátási kötelezettségének. Az elmúlt évben több ügyünket zártuk le azzal, hogy kezdeményezésünk nyomán az érintett önkormányzat megtette a kezdő lépéseket a fogyatékosság típusának megfelelő intézmény, kisebb tanulócsoport létrehozására, vagy a már létező intézmény alapító okiratának módosításával és gyógypedagógus alkalmazásával tett eleget e jogszabályi kötelezettségének. (K-OJOG-46/2001., K-OJOG-127/2001., K-OJOG-481/2001.)

A szülő joga, hogy gyermeke számára nem állami, illetve nem önkormányzati fenntartású nevelési-oktatási intézményt válasszon. Az ilyen intézmény a közoktatási törvény szerint a tanulói jogviszony létesítését fizetési kötelezettséghez kötheti. A szülők ezt a fizetési kötelezettséget gyakran ellentmondónak érzik az ingyenes oktatáshoz való jogosultság elvével. Munkánk során többször jelezték ezt olyan családok, amelyek hiperaktív gyermeküket az alábbi okok miatt nem állami, önkormányzati fenntartású iskolába íratták. A hiperaktivitás magatartási problémaként jelentkezik, amely speciális pedagógiai módszerek alkalmazását igényli. A tanulók többségétől eltérő viselkedést a normál tantervű iskolákban tanító pedagógusok nagy része nem tudja kezelni, ha nem rendelkezik az ehhez szükséges pedagógiai ismeretekkel. Az ilyen módszerek ismeretének hiánya gyakran eredményezi azt, hogy az érdemjegy jogszerűtlenül fegyelmezési eszközzé válik. Nem ritka az sem, hogy az igazgató a pedagógus javaslatára megkéri szülőt, hogy vigye el hiperaktív gyermekét az intézményből.

Az ilyen módon iskolaváltásra kényszerített szülőt iskolakeresésében elsősorban az vezérli, hogy gyermeke számára megtalálja azt az intézményt, amelynek nevelési-pedagógiai módszerében megbízik, és amely képességeinek és adottságainak megfelelően biztosítani tudja a gyermeke fejlődését. Számos esetben láttuk azt, hogy ha az állami, önkormányzati fenntartású iskolával nincsenek a szülők megelégedve, magániskolába íratják a gyermeket, amelynek tandíját a családi költségvetésből finanszírozzák. Az anyagi gondok gyakran csak a tanulmányok előrehaladtával jelentkeznek, amikor a család már végképp nem tudja fedezni a magániskola költségeit. Egyes esetekben a helyi önkormányzatok speciális juttatási formákkal támogatják az ilyen helyzetbe került családokat. (K-OJOG-72/2001., K-OJOG-457/2001.)

Azt tapasztaltuk, hogy ha a szülő az önkormányzat megkeresése nélkül alapítványi iskolába íratja be gyermekét, előfordul, hogy az önkormányzat nem is szerez tudomást az állami feladatellátás hiányosságáról és szükségességéről. Sokan nem tudják, hogy az önkormányzatok kötelessége a feladat ellátása, a megfelelő intézmény felállítása és szakképzett munkaerő alkalmazása. Kiemelkedő fontosságúnak tartjuk, hogy a szülő éljen közoktatási törvény adta jogával, és forduljon a település polgármesteréhez, amennyiben gyermeke oktatásának feltételei a településén nem biztosítottak. Az ilyen jellegű beadványok indíthatják el azokat a mechanizmusokat, amelyek nyomán az ország minden régiójában kiépülhet a fogyatékos gyermekeket oktató, megfelelő szakmai színvonalon működő intézményhálózat.

A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény alapelvi rendelkezése szerint a tervezési és döntési folyamatok során kiemelten kell kezelni a fogyatékos személyek sajátos szükségleteit, és figyelemmel kell lenni arra, hogy a fogyatékos személyek a bárki által igénybe vehető lehetőségekkel csak különleges megoldások alkalmazása esetén élhetnek. Felismerve azt, hogy a fogyatékos személyek az őket mindenki mással egyenlően megillető jogaikkal állapotukból fakadóan kevéssé tudnak élni, a jogalkotó szerint indokolt őket esélykiegyenlítő intézkedésekkel segíteni. Így a közoktatásban a jogérvényesítés feltételeit úgy kell megszervezni, hogy a fogyatékos tanulók művelődéshez való jogukkal ugyanúgy élhessenek, valamint kötelezettségeiket épp olyan esélyek mellett teljesíthessék, mint egészséges társaik.

Egy kisvárosi gyermekjóléti szolgálat alkalmazottja abban kérte állásfoglalásunkat, hogy kinek a feladata két város között közlekedő, egyazon intézménybe tartó fogyatékos tanulókat a buszmegállótól elkísérni az iskolába. A célintézmény nem vállalta el a kíséretet arra hivatkozva, hogy az iskola bentlakásos formában is működik, és a fogyatékos tanulók felügyeletéről ilyen módon gondoskodnak. Az érintett két önkormányzat szintén elhárította magától a feladatot. A közoktatási törvény 91. § (9) bekezdése alapján a lakóhely szerint illetékes önkormányzat feladata gondoskodni szükség esetén a tanulók részére kísérő személyzetről, amennyiben a kötelező felvételt biztosító intézmény a településen kívül található. Tekintettel azonban arra, hogy a feladatellátás ebben az esetben kizárólag a másik önkormányzat illetékességi területén merült fel, több speciális megoldást is javasoltunk. Egyik elképzelhető megoldás lehet, hogy a két önkormányzat megosztja a kísérő személyzet foglalkoztatásával, illetve az útiköltség megtérítésével kapcsolatos kiadásokat. Másik lehetséges megoldás, hogy az iskola a bejáró tanulók után járó normatívát a tanulók plusz felügyeletére, így az autóbuszhoz történő elkísérésére fordítja, amely feladatot egy, az iskolában dolgozó pedagógus lát el hivatalos iskolai foglalkozás keretében. Levelünkben felhívtuk az állásfoglalásunkat kérő személy figyelmét arra, hogy a probléma megoldása jogszabályi kötelezettség az érintett intézmények számára akár az általunk javasolt, akár más módon. (K-OJOG-443/2001.)

A közoktatási törvény által deklarált különleges gondozáshoz való jog a másik oldalon kötelezettséget teremt. E gondozási kötelezettség teljesítése körében szükséges, hogy a jogalkalmazók együttműködjenek a hivatalokkal, a szülőkkel, gyermekekkel és a civil szervezetekkel A fogyatékos tanulók érdekeit szem előtt tartva és a helyi adottságokat, a feladat teljesítéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételeket számba véve más és más megoldások lehetnek a legcélravezetőbbek.

Egy szülő tíz autista gyermek szüleinek képviseletében azt sérelmezte, hogy körzetükben nem létezett olyan intézmény, amelybe tanköteles korú autista gyermekeiket beiskolázhatták volna. A szülők az ügyben először a települési önkormányzathoz fordultak. Az önkormányzat amellett, hogy segítő szándékáról biztosította a szülőket, arra hivatkozva utasította el kérésüket, hogy a feladatellátási kötelezettség a megyei önkormányzatot terheli. A megyei közgyűlés elnöke arról tájékoztatta hivatalunkat, hogy a települési önkormányzat megkeresésére testületük már megtette az előkészítő lépéseket az autista gyermekek intézményes ellátásához szükséges feltételek megteremtésére. Terveik szerint az érintett kistelepülésen fekvő egyik óvodai épületrészt bérbe veszik a települési önkormányzattól, és az autista csoport egy, a megyei önkormányzat által fenntartott intézmény kihelyezett tagozataként fog működni. Tekintettel arra, hogy az önkormányzat a jogsértő helyzet orvoslására saját hatáskörben megtette a kívánt lépéseket, nem tettünk kezdeményezést. (K-OJOG-481/2001.)

A közoktatási törvény 30. § (11) bekezdése meghatározza a gyógypedagógiai oktatásban részt vevő nevelési-oktatási intézményekben a pedagógus munkakör betöltéséhez szükséges felsőfokú iskolai végzettségeket és szakképzettségeket. Működésünk során azt láttuk, hogy gyakori problémát jelent a megfelelő végzettségű szakember alkalmazása. Fokozottan igaz ez a kistelepülésekre, pedig az itt élő fogyatékos tanulókat ugyanúgy megilleti a különleges gondozáshoz való jog, mint az ebből a szempontból ellátottabb területen élő társaikat.

Egy kistelepülésen élő szülő sérelmezte, hogy gyermeke fejlesztő felkészítését - a fejlesztő pedagógus távozása miatt - az iskola nem tudja ellátni. Megfelelő képzettségű pedagógust csak négy hónap elteltével tudtak ismét alkalmazni, a gyermek ez idő alatt ellátatlan volt. Azt javasoltuk, hogy az új gyógypedagógus visszamenőleg végezze el az elmaradt foglalkozásokat. Javaslatunkat az érintettek elfogadták. (K-OJOG-371/2001.)

Tapasztalataink szerint a fogyatékos gyermekek és szüleik jogai súlyosan sérülhetnek, és e jogsértések a tanulók, illetve a szülők nagy csoportját érintik, ezért a jogalkotási és jogalkalmazási visszásságok feltérképezésére 2001-ben országos vizsgálatot indítottunk. A vizsgálat megszervezésével Dr. Illyés Sándor egyetemi tanárt bíztuk meg. A kiváló tudós tavaly őszi halála késleltette a vizsgálat befejezését, munkatársai és tanítványai segítségével a vizsgálat összegzése 2002 végére várható. A vizsgálat egyik eredményeként olyan kiadvány megjelentetését tervezzük, amely segítheti a fogyatékos gyermekeket és szüleiket jogaik megismerésében és gyakorlásában.

Tartalomjegyzék

előző előző következő következő