 |
Beszámoló 2001 |
|
 |
|
* * * Az oktatási jogok biztosának eljárása jogilag szabályozott rendben zajlik, álláspontunk kialakításának, intézkedéseink megválasztásának a jogszabályokon kell alapulnia. A hivatalunkhoz érkező beadványok, illetve a személyes egyeztetéseken szerzett tapasztalatok alapján azonban azt látjuk, hogy a közoktatás területén jelentkező jogi konfliktusokat számos egyéb körülmény övezi. Kevés intézmény működtet kulturált konfliktuskezelő mechanizmusokat. Befolyásoló tényező továbbá az oktatás világát jellemző függőségi viszonyrendszer, az információk, a jogismeret hiánya, különös tekintettel arra, hogy az oktatási szereplők ritkán ismerik fel a garanciális szabályok jelentőségét. Meggyőződésünk, hogy e szempontok jelentős szerepet játszanak a konfliktusok kialakulásában, és ahhoz is vezetnek, hogy közülük számos rejtve marad. E tényezők meghatározzák a problémák felszínre kerülésének módját is. Az elfojtott konfliktusok is idővel nyílttá válhatnak, ám ekkor úgy, hogy a kulturált feloldásnak már kisebb az esélye, az érzelmek háttérbe szorítják a valódi okokat. Éppen ezért a fenti szempontokra eljárásunk során, az ügy jogi megoldásakor tekintettel kell lennünk. Gyakran tapasztaljuk, hogy a konfliktusok nagy része az információáramlás hiányosságából fakad. Ez nem csupán a párbeszéd hiányát jelenti, a legtöbb esetben a vitában érintettek nincsenek tisztában sem a saját, sem a másik fél jogaival. A jogok ismerete azonban csak szükséges, de nem elégséges feltétele a konfliktusok kulturált feloldásának. Nélkülözhetetlen, hogy az oktatás szereplői megfelelő technikákkal rendelkezzenek ezek kezelésére. Két éves tapasztalatunk alapján elmondhatjuk, a közoktatási intézmények túlnyomó többségében nincsenek olyan konfliktusfeloldó mechanizmusok, amelyek lehetővé tennék az ellentétek felvállalását, elemzését, az okok feltérképezését, az orvoslás érdekében kialkudott megegyezést. Hivatalunk ezért arra törekszik, hogy szakértők bevonásával olyan eljárásokat mutasson be, amelyek lehetőséget biztosítanak a vitás helyzetek rendezésére. Néhány intézményben működik diákbíróság, ahol a tanulók vitát kezdeményezhetnek az őket érintő legfontosabb kérdésekről. A diákbíróság működtetésével elkerülhető, hogy számos ügy mesterségesen váljon tanár-diák vagy másképpen szólva felnőtt-gyermek konfliktussá. Ismert előttünk a panaszlánc intézménye, amelynek segítségével a tanulók egy másik intézmény diákjaitól kérhetnek segítséget olyan ügyben, amellyel maguk már nem boldogulnak. Hiszen elképzelhető, hogy néhány utcával odébb hasonló konfliktusra már találtak megoldást. Ilyen technikák leírását, ezek hatékonyságának vizsgálatát tartalmazó kiadványt szándékozunk megjelentetni a 2002. esztendőben. A közoktatás világához hozzátartozik az iskolára oly jellemző függőségi viszony, amely a jogszabályi környezetből szükségszerűen adódik. Ennek következménye, hogy a konfliktusok sokszor nem kerülnek felszínre, hiszen a jogsérelmet szenvedett fél attól tart, hogy panasza nyomán helyzete még hátrányosabbá válik. Ugyanehhez vezethet, hogy az erősebb pozícióban lévő fél zárkózik el a probléma megoldásától. Ennek oka lehet, hogy a pedagógusok gyakran presztízsveszteségként élik meg a tanulók, illetve a szülők jelzéseit. Amennyiben a konfliktus nyílttá válik, az erősebb pozícióban lévő csoportok vagy személyek sokszor fölényüket kihasználva egyoldalúan kívánják az ügyet lezárni. Az eredmény sokszor ellenállás, engedetlenség, kibújás a döntés végrehajtása alól. Hivatalunk kiemelt jelentőséget tulajdonít azon garanciális szabályoknak, amelyek az oktatási jogok érvényesülésének elengedhetetlen feltételei. Ilyennek tartjuk a tájékoztatáshoz való jogot. Az intézményvezetők, a pedagógusok gyakran gondolják úgy, nem szabad kiadni bizonyos információkat, mert így befolyásuk gyengül. Információk hiányában azonban az oktatás szereplői kiszolgáltatottakká válnak, ez további konfliktusok forrása. Erre a legjobb példa a pedagógusok és a szülők közötti konfliktusok nagy részét kitevő problémakör, az értékelési szempontokkal kapcsolatos információhiány. Ha a szülő nem tudja, hogy a pedagógus milyen szempontok szerint osztályoz, és hogyan alakul a tanuló félévi, illetve év végi osztályzata, akkor nincs abban a helyzetben, hogy megfelelő szülői döntést hozzon. Ennek következménye, hogy vita esetén a pedagógust teszi felelőssé, megkérdőjelezve annak hozzáértését. A másik oldalról pedig a tanár a szülő alkalmasságát vitatja. Ilyen esetekben a széleskörű tájékoztatás teheti egyértelművé azt, hogy kinek, mikor, milyen kérdésben kell felelősen és számon kérhetően döntést hoznia. A tájékoztatás nemcsak a szülőt, illetve a tanulót védi, de a pedagógus sem kerül abba a helyzetbe, amelyben alkalmasságát, döntéseinek megalapozottságát kell bizonygatnia. A garanciális eljárási szabályok betartása a tanuló fegyelmi felelősségéről
szóló döntés jogszerűségének nélkülözhetetlen feltétele. Ezek közé tartozik
a diák ügyében hozott fegyelmi határozat indokolása, illetve a jogorvoslatról
szóló tájékoztatás. Ezek elmaradása esetén a másodfokon eljáró fenntartó
- alaki hiányosságok miatt - gyakran megsemmisíti a határozatot. Ilyenkor
a döntéshozók nemcsak jogi vesztesként élik meg az esetet, de úgy érzik,
a jog annak az oldalán áll, aki vétséget követett el. Jóllehet ezekben
az esetekben a fenntartó nem is vizsgálja, hogy a tanuló megszegte-e kötelességét,
csupán azért születik megsemmisítő határozat, mert kizárólag akkor lehet
a döntés jogszerű, ha az eljárási szabályokat maradéktalanul betartották.
Intézményvezetők körében jól ismert az a helyzet is, amikor a felmentett
pedagógust a bíróság Gyakran e tapasztalatokból kiindulva a hasonló helyzetek elkerülésére alkalmazzák az eltanácsolást. Az igazgató arra kéri a vétséget elkövető tanulót és szüleit vagy a beosztott pedagógust, keressen magának másik intézményt, és így elkerülheti a fegyelmi eljárást. Az ilyen felszólítás ellen keveset tehet az érintett, függetlenül attól, hogy tanulóról vagy pedagógusról van szó. Nincs mód a bizonyítékok feltárására, a védekezésre, a jogorvoslatra. E jogszerűtlen eljárásnak a további üzenete az, hogy valójában bármit el lehet követni az iskolában, ám utána alku köthető, és "tiszta lappal" lehet kezdeni másik intézményben. Az eltanácsolás e formája látszólag megfelel az érintettek érdekeinek, ám az ilyen eljárás jogszerűtlensége egyértelmű. Csak megismételni tudjuk: az eltanácsolás kényszerrel párosuló megoldásának nem szabad előfordulnia a közoktatási intézményekben. Végezetül szólnunk kell a tanulói jogok rendszeréről. A közoktatási törvény, valamint a gyermekek jogainak védelméről szóló törvény azért biztosítanak a tanulók, a gyermekek számára különleges jogokat, mert életkorukból adódóan nem képesek a felnőttekhez hasonlóan gyakorolni jogaikat, megvédeni érdekeiket. A közoktatási törvény a tanulói jogok tekintetében nem tesz mást, mint az alkotmányos jogokat a gyermekek életkori sajátosságaihoz igazítja. Ezek nem "többletjogok", hanem érvényesülésük teremti meg a gyermekek számára az esélyegyenlőséget. A gyermeki jogokra vonatkozó nemzetközi és hazai szabályozás fontos alapelve, hogy a gyermek jogaival szemben mindig valamely felnőtt kötelességei állnak. Az iskola, az óvoda életében ez azt jeleni, hogy a gyermek jogai esetében a kötelezett a pedagógus. Az iskolai élet szükségszerű sajátossága, hogy a tanulók számos jogukat önállóan gyakorolják. A tanuló csak így válhat az oktatás olyan szereplőjévé, aki a többi szereplővel egyenlő félként, partnerként vesz részt a nevelési-oktatási intézmény életében. Ehhez azonban nem elegendő a felnőttek passzív magatartása a tanulói jogokkal szemben. A gyermekek jogainak védelméről szóló törvény rendelkezése szerint a gyermeki jogok védelme minden olyan természetes és jogi személy kötelessége, aki a gyermek nevelésével, oktatásával, ellátásával, ügyeinek intézésével foglalkozik. E kötelezettség megfogalmazása nélkül nem is beszélhetnénk gyermeki jogokról, hiszen azok érvényesülése lehetetlenné válna. Megítélésünk szerint a fenti helyzet felismerésével és elfogadásával számos konfliktus megelőzhető vagy megfelelő módon kezelhető.
|
előző 
OKTATÁSI JOGOK BIZTOSÁNAK HIVATALA |
Impresszum |