A hallgatók által fizetendő díjak, térítések, és a részükre nyújtható támogatások

Egy hivatalunkhoz forduló beadványozó véleménye szerint a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközik az a szabályozás, amely minden diplomást kizár a további államilag finanszírozott képzésből, függetlenül attól, hogy felsőfokú végzettségüket államilag finanszírozott vagy költségtérítéses képzésben szerezték. A beadványozót tájékoztattuk, hogy a hatályos jogszabályok szerint csak az első alapképzés államilag finanszírozott, és azok számára, akik korábban költségtérítéses képzés keretében szereztek felsőfokú oklevelet, nem biztosított egy finanszírozott alapképzés is. Álláspontunk szerint e szabályozás nem sérti a diszkrimináció tilalmának alkotmányos elvét. Ahogyan azt az Alkotmánybíróság többször kifejtette: "Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében megfogalmazott megkülönböztetési tilalom értelmezésével az is megállapítható: a diszkrimináció tilalma nem jelenti azt, hogy minden, még a végső soron nagyobb társadalmi egyenlőséget célzó megkülönböztetés is tilos. A megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni. [.] az azonos személyi méltóság jogából esetenként következhet olyan jog is, hogy a javakat és esélyeket mindenki számára (mennyiségileg is) egyenlően osszák el. De ha valamely - az Alkotmányba nem ütköző - társadalmi cél, vagy valamely alkotmányos jog csakis úgy érvényesíthető, hogy e szűkebb értelemben vett egyenlőség nem valósítható meg, akkor az ilyen pozitív diszkriminációt nem lehet alkotmányellenesnek minősíteni." [9/1990. (IV. 25.) AB határozat] Az államilag finanszírozott alapképzés körének meghatározásával a jogalkotó célja annak biztosítása volt, hogy minden állampolgár lehetőséget kapjon legalább egy felsőfokú végzettség megszerzésére. Így a szabályozás az esélyegyenlőséget célzó, az Alkotmány rendelkezéseivel összhangban álló pozitív diszkriminációnak minősül. (K-OJOG-409/2001.)

A panaszosok előadták, hogy első államilag finanszírozott alapképzésüket oklevél megszerzése nélkül abbahagyták, és egy másik felsőoktatási intézmény államilag finanszírozott képzésére jelentkeztek. A beadványok szerint a panaszosok a felsőoktatási intézménytől azt a tájékoztatást kapták, hogy csak költségtérítéses képzésre nyerhetnek felvételt, ugyanis az államilag finanszírozott képzési formát csak az első alapképzésre jelentkezők vehetik igénybe, és a beadványozók esetében első alapképzésnek a korábbi felsőoktatási intézményükben folytatott képzés minősül.
Megállapítottuk, hogy a felsőoktatási intézmény álláspontja nem volt megalapozott. A felsőoktatási törvény 124/E. § d) pontja szerint első alapképzésnek minősül az alapképzési szakon az első egyetemi vagy főiskolai szintű végzettség és szakképzettség megszerzésére irányuló képzés, amelyre a hallgató a felvételi eljárás során először nyer felvételt és létesít hallgatói jogviszonyt a felsőoktatási törvényben foglaltak szerint, beiratkozással. Ugyanakkor e jogszabályhely azt is kimondja, hogy a hallgató és a képzés támogatásának részletes szabályait - a végzettség és a szakképzettség megszerzése előtti szakváltás, illetve a kétszakos képzés esetében - a Kormány rendeletben határozza meg. Tehát a felsőoktatási törvény idézett rendelkezése az első alapképzés körében - kormányrendeletben meghatározott feltételek között - a szakváltás lehetőségét is biztosítja. A szakváltás fent megjelölt feltételeit a 120/2000. (VII. 7.) Korm. rendelet 6. §-a szabályozza. E jogszabályhely rendelkezései szerint a hallgató az első szak képesítési követelményében meghatározott ideig a szakváltást követően is beszámít a számított finanszírozott hallgatói létszámba.
A fentiek alapján a panaszt tevő hallgatók az első alapképzés körében biztosított szakváltás lehetőségét kívánták igénybe venni. E szakváltást követően továbbra is részt vehetnek államilag finanszírozott képzésben. Ebben az esetben a finanszírozott képzési idő mértékét a 120/2000. (VII. 7.) Korm. rendelet a fent idézett beszámításos szabállyal rendezi.
A fentiekre tekintettel azzal a kezdeményezéssel fordultunk az érintett felsőoktatási intézmény vezetőjéhez, hogy az arra jogosult jelentkezőket a szakváltást követően ne zárják ki az államilag finanszírozott képzési formából. A kezdeményezés mellett az álláspontunkat tartalmazó jelentést az ország valamennyi egyetemének és főiskolájának megküldtük. A kezdeményezés nyomán az érintett felsőoktatási intézmény gyakorlatát megváltoztatta, a szakváltásra vonatkozó állásfoglalást az oktatási miniszter is elfogadta. (K-OJOG-340/2001., K-OJOG-347/2001.) (4)

Egy beadványozót arról tájékoztattunk, hogy önmagában nem jelent jogsértést az a tény, hogy miután a hallgató diploma megszerzése nélkül másik szakon folytatta tanulmányait, költségtérítést kellett fizetnie. A jogszabályok nem rendelkeznek úgy, hogy a szakváltást követően a hallgatók másodikként megkezdett képzésükben is automatikusan államilag finanszírozott formában tanulhatnak. A jogszabályok csupán azt teszik lehetővé, hogy az ilyen hallgatók is jelentkezhessenek államilag finanszírozott képzésre, és a felvételi követelmények teljesítése esetén államilag finanszírozott képzésben folytathassák tanulmányaikat, azonban a szakváltó hallgatók jelentkezhetnek és felvételt nyerhetnek költségtérítéses képzési formára is. (K-OJOG-392/2001.)

A panaszosokat tájékoztattuk arról, hogy a beszámításos szabályt a felsőoktatási intézmények képzési és fenntartási normatíva alapján történő finanszírozásáról szóló 120/2000. (VII. 7.) Korm. rendelet 6. §-a tartalmazza. E rendelet 2000. július 7-én került kihirdetésre a Magyar Közlönyben, ezt követően 6. §-ának tartalma nem változott. A kormányrendelet érvényességének a Magyar Közlönyben való kihirdetésén túl nem feltétele, hogy azt a Felsőoktatási felvételi tájékoztatóban is ismertessék. Ennek hiányára tehát nem lehet hivatkozni annak érdekében, hogy a hallgatók a jogszabály rendelkezéseinek alkalmazása alól mentesüljenek. (K-OJOG-488/2001., K-OJOG-506/2001., K-OJOG-519/2001.)

Ezekben az alábbiakról tájékoztattuk a beadványozókat. A felsőoktatási törvény 124/E. § d) pontja meghatározza az első alapképzés fogalmát. E szerint első alapképzés: alapképzési szakon az első egyetemi vagy főiskolai szintű végzettség és szakképzettség megszerzésére irányuló képzés, amelyre a hallgató a felvételi eljárás során először nyer felvételt és létesít hallgatói jogviszonyt a felsőoktatási törvényben foglaltak szerint, beiratkozással. A hallgató az első felvételi eljárás során - a vonatkozó jogszabályok szerint - kétszakos képzésre is nyerhet felvételt. A hallgató és a képzés támogatásának részletes szabályait - a végzettség és a szakképzettség megszerzése előtti szakváltás, illetve a kétszakos képzés esetében - a Kormány rendeletben határozza meg (5). A felsőoktatási törvény 124/E. § t) pontja szerint párhuzamos képzés: a hallgatónak több felsőoktatási intézményben vagy karon vagy szakon egyidejűleg folyó, főiskolai vagy egyetemi szintű alapképzési oklevél megszerzésére irányuló tanulmánya, amelyben a szakokra való felvétel eltérő időpontban történt, kivéve, ha a két szak eltérő időpontban való felvételét külön jogszabály írja elő. A hallgatónak csak egyik képzése lehet államilag finanszírozott.
A párhuzamos képzés, illetve az első alapképzés törvényi definíciójának egybevetéséből az következik, hogy a másodikként megkezdett képzés párhuzamosan folytatott második alapképzésnek minősül, és párhuzamos képzés esetén ha az elsőként megkezdett alapképzés államilag finanszírozott, a másodikként megkezdett képzés csak költségtérítéses formában folytatható, nincs lehetőség az anyaintézmény megválasztására. A másodikként megkezdett alapképzés államilag finanszírozott lehet - a 120/2000. (VII. 7.) Korm. rendelet alapján a korábbi tanulmányi idő beszámításával -, ha a hallgató korábban megkezdett államilag finanszírozott első alapképzését oklevél megszerzése nélkül abbahagyja. Ez utóbb említett lehetőség kapcsán, azaz a szakváltó hallgatók állami finanszírozásának kérdésében az oktatási jogok biztosa a korábban ismertetett jelentésben fogalmazta meg álláspontját. (K-OJOG-297/2001., K-OJOG-454/2001., K-OJOG-495/2001.)

Egy hivatalunkhoz forduló hallgató felvételt nyert egy egyetem pszichológia szakára, államilag finanszírozott képzésre. A panaszosnak nyilatkozatot kellett adnia az egyetem számára arról, hogy amennyiben más magyar felsőoktatási intézménnyel hallgatói jogviszonya van, akkor arról vagy lemond, vagy anyaintézményének az egyetemet nevezi meg. A panaszos az utóbbi lehetőséget választotta, az általa folytatott másik képzésben költségtérítéses képzési formára jelentkezett át. Csupán ezt követően tájékoztatták arról, hogy az egyetemen csak akkor kezdheti meg tanulmányait, ha a másik felsőoktatási intézménnyel hallgatói jogviszonyát megszakítja.
Megállapítottuk, hogy amennyiben a panaszos az egyetem pszichológia szakán államilag finanszírozott képzésben kívánja tanulmányait folytatni, ahhoz az szükséges, hogy a másik felsőoktatási intézménnyel fennálló hallgatói jogviszonyát megszüntesse. Mivel az ottani tanulmányai folytatása esetén párhuzamos képzésben venne részt, amelynek során a másodikként megkezdett alapképzésben csak költségtérítéses hallgató lehetne, az anyaintézmény megváltoztatására nincs lehetősége. Megállapítottuk továbbá, hogy az érintett egyetem a jogszabályoknak megfelelő tájékoztatást csak késve adta meg a panaszosnak, illetve azt megelőzően a jogszabályokkal ellentétes tájékoztatást adott számára az anyaintézmény választásának lehetőségéről. Az egyetem azonban tájékoztatott arról, hogy a jövőben fokozott figyelmet fognak fordítani arra, hogy mindenben - így a felvételizők tájékoztatása terén is - a jogszabályoknak megfelelően járjanak el. Mivel az intézmény saját hatáskörében intézkedett annak érdekében, hogy a jövőben hasonló jogsérelmek nem érhessék a felvételizőket, az ügyet kezdeményezés kibocsátása nélkül lezártuk. (K-OJOG-212/2001.)

A hivatalunkhoz forduló panaszos egy főiskola hallgatójaként jelentkezett az ugyanazon a főiskolán szervezett akkreditált felsőfokú szakképzésre, államilag finanszírozott képzésre. Ez a két egyidejűleg folyó tanulmány nem tekinthető párhuzamos képzésnek, hiszen a párhuzamos képzés törvényi definíciójában mindkét szak esetében főiskolai vagy egyetemi szintű alapképzés szerepel, míg a jogszabályok a képzési szinteknél ezektől megkülönböztetve sorolják fel az akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzést. Következésképpen az első alapképzéssel egyidejűleg folytatott első akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzés esetén a hallgató mindkettőnél államilag finanszírozottnak számíthat. (K-OJOG-27/2001.)

A hivatalunkhoz forduló hallgatók azt sérelmezték, hogy az egyetem szabályzata szerint a hallgatóknak az adott félév során nem teljesített kreditek után tandíjat kell fizetni. Az egyetemi és főiskolai hallgatók részére nyújtható támogatásokról és az általuk fizetendő díjakról és térítésekről szóló 144/1996. (IX. 17.) Korm. rendelet (továbbiakban: Rendelet) 12. §-a szerint tandíjmentesség illeti meg az államilag finanszírozott első alapképzésben, első kiegészítő alapképzésben, az első akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzésben nappali, valamint az első alapképzésben és az első akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzésben esti vagy levelező tagozaton tanuló hallgatót. A tanulmányi pontrendszer szerinti (kredit rendszerű) képzést folytató felsőoktatási intézményekben is a képesítési követelményekben, illetőleg a tantervi dokumentumokban rögzített képzési időszakra biztosítható a tandíjmentesség, és a tanulmányi pontok teljesítésétől függő további követelményeket a szabályzatban kell rögzíteni. E rendelkezések 2000. augusztus 30-ig voltak hatályosak. A Rendelet módosításáról szóló 147/2000. (VIII. 23.) Korm. rendelet 9. § módosította a Rendelet 12. §-át. E módosítás a következőképpen szól: a tanulmányi pontrendszer szerinti (kredit rendszerű) képzést folytató felsőoktatási intézményekben is a számított finanszírozott hallgatói létszámba való beszámítás időtartamáig biztosítható a tandíjmentesség. A tanulmányi pontrendszer szerinti (kredit rendszerű) képzést folytató felsőoktatási intézményekben félévente 15 kreditpont teljesítése a feltétele a tandíjmentességnek. A tanulmányi pontok teljesítésétől függő további követelményeket a szabályzatban kell rögzíteni.
A jogszabályok összevetése alapján tehát a következő állapítható meg. Főszabály szerint a felsőoktatásban részt vevő államilag finanszírozott hallgatók tandíjkötelesek. A Rendelet azonban 2000. augusztus 30. előtt is meghatározta azt az alanyi kört, aki tandíjmentességet élvez. Külön rendelkezett a nem kredit rendszerű és a kredit rendszerű képzés esetén is arról, hogy a mentesség a képzési időtartamra, illetve a képzési időszakra vonatkozik. A kredit rendszerű képzés esetén hozzátette: a tanulmányi pontok teljesítésétől függő további követelményeket a szabályzatban kell rögzíteni. Tehát itt a tandíjmentesség alóli kivétel kimondására is volt lehetősége az intézménynek.
A hatályos állapot alapján pedig a következő állapítható meg. A módosított Rendelet 2000. augusztus 30-tól továbbra is meghatározza a tandíjmentességet élvező alanyi kört, e rendelkezések közé beépíti a képzési időtartamra vonatkozó rendelkezéseket. Szintén külön rendelkezik a kredit rendszerű képzésről, és további új szabályként tartalmazza a 15 kreditre vonatkozó rendelkezést, amit tekinthetünk úgy, hogy az előző állapothoz képest kiemeli az intézmény hatásköréből, és jogszabályi szinten mondja meg a tandíjmentességhez szükséges kreditek számát. Továbbá rendelkezik az intézményi hatáskörről, és kimondja azt, hogy a tanulmányi pontok teljesítésétől függő további követelményeket a szabályzatban kell rögzíteni.
2000. augusztus 30. előtt a szabályzat tehát a felsőoktatási tanulmányi pontrendszer (kreditrendszer) bevezetéséről és az intézményi kreditrendszerek egységes nyilvántartásáról szóló rendelet szerint kimondhatta, hogy egy félévben hány kreditet kell teljesíteni a hallgatónak, és a tandíjrendelet alapján azt is, hogy a nem teljesített kreditek után tandíjat kell fizetni. Tehát az oktatási jogok sérelme a fenti időpontig nem állapítható meg. 2000. augusztus 30. után minden hallgatóra vonatkozik, hogy a tandíjmentesség feltétele a 15 kreditpont teljesítése. Ettől az időponttól kezdve jogszabály mondja ki, hogy a 15 kredit alatt teljesítők tandíjkötelesek. Tehát ettől az időponttól jogszerűtlenül jár el az egyetem, ha más szabályok szerint szed tandíjat a 2000. szeptember 1-je előtt hallgatói jogviszonyban álló hallgatóktól.
Az ügyben kezdeményeztük, hogy az intézmény szabályzata a jogszabályoknak megfelelően rendezze a tandíjfizetési kötelezettséget a 2000. szeptember 1-je előtt hallgatói jogviszonyban álló hallgatók vonatkozásában is. Az intézmény ezt elfogadta. (K-OJOG-43/2001.)

Egy hallgató 1994-ben kezdte tanulmányait az egyetemen, kettes szakszámú (6) történelem tanári szakon. 1998-ban felvételt nyert ugyanezen egyetemre, pszichológia tanár szakra. 2000-ben szerzett oklevelet történelem szakon, ezt követően a pszichológia szakot folytatta. 2001 szeptemberében az egyetem költségtérítés fizetésére kötelezte. Elutasították fellebbezését, amelyben a 120/2000. (VII. 7.) Korm. rendelet azon rendelkezésére hivatkozott, amely szerint a felsőoktatási intézmények államilag finanszírozott hallgatóinak tekintendők bármely kettes szakszámú szakon szerzett egyszakos tanári oklevéllel már rendelkező magyar állampolgárságú hallgatók a nappali, esti és levelező tagozatokon a második tanári szakképzettség megszerzésekor a második tanári szak képesítési követelményeiben meghatározott képzési időtartamban. Megállapítottuk, hogy a jogszabály nem állítja követelményként azt, hogy a második szak is kettes szakszámú legyen. Mindezek alapján a panaszos továbbra is államilag finanszírozott hallgatónak tekintendő. Állásfoglalásunkat megküldtük az egyetem rektorának, aki jelezte, hogy az ügyben követni fogja álláspontunkat. (K-OJOG-467/2001.)

A felsőoktatási törvény 31. § (1) bekezdése szerint az államilag finanszírozott felsőfokú képzésben részt vevő hallgatók tandíjat és egyéb díjakat fizetnek. A jogalkotó tehát általános szabályként tandíjfizetési kötelezettséget állapított meg, a tandíjmentesség lehetősége a jogalkotó által adott kedvezmény. A tandíjfizetés alóli mentességet az egyetemi és főiskolai hallgatók részére nyújtható támogatásokról és az általuk fizetendő díjakról és térítésekről szóló 144/1996. (IX. 17.) Korm. rendelet szabályozza. A rendelet 12. § (1) bekezdés b) pontja szerint tandíjmentesség illeti meg többek között bármely kettes szakszámú szakon szerzett egyszakos tanári oklevéllel már rendelkező, valamint bármely kettes szakszámú első tanári szakon tanulmányokat folytató magyar állampolgárságú hallgatót nappali, esti és levelező tagozatokon a második tanári szakképzettség megszerzésekor a második tanári szak képesítési követelményeiben meghatározott képzési időtartamban minden olyan esetben, amikor a hallgató államilag finanszírozott hallgatónak számít.
A jogszabály tehát kedvezményt biztosít az egyszakos tanároknak. Az Alkotmánybíróság szerint speciális a jogalkotó által adott kedvezmények megítélése a diszkrimináció tilalma elvének értelmezésekor: csak az követelhető meg, hogy a nem egyenlő elbánásnak ésszerű oka legyen, azaz az ne minősüljön önkényesnek. A mentességek és kedvezmények megállapítására a jogalkotónak széles körű mérlegelési joga van. E jog gyakorlása során érvényre juttathatja a gazdaságpolitikai, pénzügyi, szociálpolitikai és egyéb céljai megvalósítását biztosító döntéseit. Mivel a kedvezményhez nem fűződik alanyi jog, nem jelent feltétlenül diszkriminációt, ha egyesek beletartoznak a mentességi, kedvezményezetti körbe, mások pedig nem. A jelen esetben az eltérő szabályozás nem önkényes, annak ésszerű oka van. A törvény a második tanári szakképzettség ingyenes megszerzéséhez azért nyújt segítséget, hogy megkönnyítse az egyszakos pedagógusok elhelyezkedését. (K-OJOG-146/2001.)