 |
Beszámoló 2001 |
|
 |
Az oktatás egyes területeiAz 1999. december 1-jétől 2000. december 31-éig terjedő időszakban 630 beadványt kaptunk, 2001-ben valamivel több, 633 ügyben jártunk el. Ebből 354 beadvány a közoktatás, 221 a felsőoktatás, 19 a szakképzés szereplőitől érkezett. Az "egyéb" kategóriába 39 kérelmet soroltunk, amelybe többek között a nyelviskolákkal, a tanfolyamokkal kapcsolatos ügyek tartoznak. A két esztendő adatait összehasonlítva azt látjuk, hogy valamelyest csökkent a közoktatással kapcsolatos beadványok száma, több panaszt kaptunk azonban a felsőoktatás területéről. Hivatalunk honlapja, elektronikus levélcíme ismertségének növekedését jelzi, hogy 2000-ben a panaszok mindössze 5 százaléka érkezett e-mail útján, 2001-ben ez az arány meghaladja a 30 százalékot. Jellemzően a fiatalok használják az elektronikus levelezést, ezzel áll összefüggésben az a változás is, hogy míg 2000-ben a tanulók, a hallgatók a panaszok 20 százalékát fogalmazták meg, az elmúlt évben már tőlük érkezett a panaszok 35 százaléka. Jelentősen növekedett az oktatási jogok biztosa által megfogalmazott kezdeményezések, ajánlások száma. 2000-ben 35, 2001-ben már 51 kezdeményezést, illetve ajánlást tettünk. Ezen intézkedéseinket - egy kivételével - elfogadták a címzettek. Mindkét esztendőben három jogalkotási javaslatot fogalmaztunk meg az oktatási miniszternek, aki valamennyit elfogadta. (Az ügyeinkre vonatkozó statisztikai adatokat a beszámoló melléklete tartalmazza.) A szakképzéssel kapcsolatos beadványok száma jóval kevesebb, mint a másik két oktatási területről érkezőké. Ennek oka, hogy csak azokat az ügyeket soroltuk a szakképzéshez, amelyek kizárólag az oktatás e területével mutattak összefüggést. A közoktatási törvénynek és a végrehajtási rendeleteinek legtöbb rendelkezését ugyanis a szakképző intézményekre is alkalmazni kell. Hivatalunk 2001. évi tevékenységének két jelentős elemét így a közoktatási, valamint a felsőoktatási szereplők jogainak védelme jelentette. Szerepvállalásunk a két oktatási területen eltérő jellegzetességeket mutatott. A felsőoktatási jogok érvényesülése érdekében folytatott tevékenységünk a klasszikus ombudsman-szerepnek felelt meg. Ezekben az ügyekben elsődlegesen az egyetemek, a főiskolák jogalkalmazását, eseti döntéseit vizsgáltuk. A felsőoktatási intézmények autonómiájához tartozik, hogy számos eljárást saját normarendszerben szabályozhatnak. Döntéseikre, intézkedéseikre jellemző az írásbeliség, ezért a vizsgálataink többségénél az álláspontunk kialakításához elegendő támpontot nyújtottak a dokumentumok. A közoktatással kapcsolatos ügyek vizsgálatakor az eljárásunk egyeztetés-jellege meghatározóbb volt, mint a felsőoktatásban. A közoktatási intézmények döntéseire, de különösen intézkedéseire kevésbé jellemző az írásbeliség, belső normáikban gyakran keverednek a pedagógiai és a jogi elemek, illetve ezek nincsenek mindig összhangban a felsőbb szintű szabályokkal. Ezért az egyeztetéssel - a konkrét jogsértés orvoslásán túl - az egyes oktatási szereplőknek mind a konkrét ügyben, mind pedig a jövőben való együttműködését is igyekeztünk elősegíteni. Mindkét oktatási területnek több olyan jellegzetessége van, amely közrejátszott abban, hogy szerepvállalásunk eltérően alakult. Az oktatási szereplők száma és kapcsolataik jellege különböző. A közoktatási jogviszonyok alanyai a tanulók, a szülők, a pedagógusok, az intézményvezetők, a fenntartók és végül az állam. A közoktatás szereplői egymással külön-külön is kapcsolatban állnak. E kapcsolatokra jellemző a kölcsönös függőségi viszony, mindez jelentős hatással van jogok érvényesülésére. A függőségi viszonyok nemcsak az oktatási, hanem munkajogi jogviszonyokból is erednek. Nem hagyható figyelmen kívül a közösség zártságának hatása sem, hiszen e közösségben az oktatás szereplői - a tankötelezettség folytán - kötelezően és egymásra utaltan vesznek részt. Fontos szempont az is, hogy a közoktatás résztvevőinek egyik csoportja kiszolgáltatottabb a többinél. A gyermekek, tanulók kevésbé tudják jogaikat érvényesíteni, védtelenebbek a jogsértésekkel szemben. A gyermekek jogai csak akkor érvényesülhetnek maradéktalanul, ha a felnőttek ebben aktív szerepet vállalnak. A felsőoktatás szereplői ezzel szemben felnőtt, cselekvőképes személyek, viselkedésüket, jogaik érvényesülését függőségi viszonyok jellemzően nem befolyásolják. A felsőoktatásban a viszonyrendszer egyszerűbbnek mondható. A hallgatók az intézményekkel, az intézmények az állammal állnak kapcsolatban, a felsőoktatási jogszabályokon alapuló jogviszonyban. A hivatalunk által védett köz-, illetve felsőoktatási jogok jellege is eltérő. A közoktatásban az egyes oktatási szereplők Alkotmányban biztosított, és a közoktatási törvény által megerősített alapvető jogainak védelmében is el kell járnunk, hiszen a kölcsönös függőségi viszonyrendszerben ezek természetszerűleg igen sérülékennyé válnak. Ezzel szemben a felsőoktatásból szinte csak az oktatás e területével közvetlenül összefüggő jogokkal kapcsolatban érkeztek beadványok. Az oktatással közvetlenül összefüggő jogokkal kapcsolatos - vélt vagy valós - jogsérelmek a felsőoktatásban elsősorban a tanulmányok kezdetén (a felvételivel kapcsolatban) és végén (diplomaszerzéskor) jelentkeznek, a tanulmányok folytatása alatt tett beadványok többnyire a fizetési kötelezettségekkel függnek össze. A közoktatásban azonban az érintettek a tanulmányok ideje alatt éppúgy megkeresnek bennünket kérdéseikkel, panaszaikkal, mint tanulmányaik kezdetekor, illetve befejezésekor. Az alábbiakban a hivatalunkhoz érkezett beadványokról számolunk be, jellegzetes ügytípusainkat az oktatás három fő területe - a közoktatás, a szakképzés, illetve a felsőoktatás - szerinti csoportosításban ismertetjük. KözoktatásSzakképzésFelsőoktatás
|
előző 
OKTATÁSI JOGOK BIZTOSÁNAK HIVATALA |
Impresszum |