Tanulmányi és vizsgaügyek

A fentiekre tekintettel a 2001. évben e tárgykörben hivatalból átfogó vizsgálatot indítottunk. Az eddigi vizsgálat során minden magyarországi felsőoktatási intézménytől írásbeli tájékoztatást kértünk az órafelvételek rendjének szabályozásáról és a lebonyolítás gyakorlatáról. Emellett számos egyetemre és főiskolára személyesen is ellátogattunk, vizsgálatot folytattunk fővárosi és vidéki, állami és nem állami fenntartású intézményekben. Találkoztunk az intézmények vezetőivel, oktatóival, hallgatóival, a hallgatói önkormányzatok képviselőivel, és a jelentkezések lebonyolításában részt vevő intézményi dolgozókkal. A vizsgálat jelenleg folyamatban van. (K-OJOG-247/2001.)

Egy panaszos hallgató három tanéven át folytatta tanulmányait kommunikáció szakon, és ez idő alatt valamennyi tanegységet teljesítette. A kar tanulmányi és vizsgaszabályzata szerint a szak legalább négy év alatt fejezhető be. A hallgató engedélyt kért a kar vezetőségétől arra, hogy az abszolutóriumot számára méltányossági döntés alapján időkedvezménnyel állítsák ki, az intézmény azonban kérelmét elutasította. A panaszos azt is jelezte, hogy a tanulmányi és vizsgaszabályzat rendelkezései szerint e tárgyban méltányossági jogkör nem gyakorolható. A panaszost tájékoztattuk, hogy a méltányossági jogkör gyakorlásának szabályait a felsőoktatási intézmény autonómiájának körében szabadon határozhatja meg, így szabadon rendelkezhet azokról a tárgykörökről, amelyekben ilyen irányú kérelem benyújtására lehetőséget biztosít. Az intézmény e tárgykörben nem biztosítja a méltányossági jogkör gyakorlásának lehetőségét. Erre tekintettel a kar nem követett el jogsértést akkor, amikor az abszolutórium kiadása iránti méltányossági kérelmét elutasította. Tájékoztattuk továbbá, hogy a felsőoktatási törvény 85. § (3) bekezdése értelmében az egyetemi végzettséget a képesítési követelmények szerinti, legalább négyéves nappali képzésben lehet megszerezni. E minimális képzési időt tehát jogszabály írja elő, amely alól a felsőoktatási intézmény méltányossági döntés alapján sem adhatna felmentést. (K-OJOG-487/2001.)

Egy hallgató annak érdekében nyújtott be méltányossági kérelmet, hogy utóvizsgái számának ellenére a félévet megismételhesse. A panaszos sérelmezte, hogy a főigazgató a méltányossági kérelmet elutasította, és az intézményből elbocsátotta, azzal, hogy visszavételére - külön döntés alapján - két év elteltével kerülhet sor. A panaszost tájékoztattuk, hogy a méltányossági jogkörben hozott döntésekre vonatkozó szabályokat, illetve az elbocsátás és a visszavétel feltételeit, valamint a határozathozatali eljárásra vonatkozó rendelkezéseket a felsőoktatási intézmény - a jogszabályok keretei között - szabályzatában határozza meg. A méltányossági jogkör gyakorlója - a jogszabályok és a szabályzat felhatalmazása alapján, az eljárási rendet megtartva - szabadon mérlegeli a körülményeket, és belátása szerint dönt a kérelem tárgyában. E döntés tartalmának felülbírálatára nincs hatáskörünk. (K-OJOG-617/2001.)

Egy panaszos hallgató előadta, hogy a felsőoktatási intézmény tanulmányi és vizsgaszabályzatában biztosított vizsgadolgozat-felülvizsgálati lehetőséggel azért nem tudott érdemben élni, mivel dolgozata megtekintésének alkalmával nem kapott tényleges lehetőséget arra, hogy annak értékelését áttekintse, másolatot arról kérésére sem kapott. A felsőoktatási intézmény vezetőjének nyilatkozata szerint a panaszos tényleges és érdemi lehetőséget kapott dolgozatának megtekintésére és a közzétett javítókulcs alapján az értékelés ellenőrzésére, a panaszos a megtekintés során kérdéseket tett fel, amelyekre a tantárgyfelelőstől válaszokat, magyarázatokat kapott. A főigazgató arról is tájékoztatta hivatalunkat, hogy a másolat kiadását a főiskola azért tagadta meg, mivel a hallgatók tanulmányi munkájának és teljesítményének értékelése az oktató joga, így ezeket más nem vizsgálhatja felül, valamint mivel a dolgozatokat "belső bizalmas anyagnak" tekintik.
A megtekintés módjáról a panaszos és a főigazgató egymásnak ellentmondó nyilatkozatot adott hivatalunk számára, ezért ebben a tekintetben a hallgató oktatási jogainak sérelme nem volt megállapítható. A dolgozatról készült másolat tekintetében azonban egybehangzóan nyilatkoztak: a másolatot a főiskola a hallgató számára kérésére sem adta ki. A tanulmányi és vizsgaszabályzat szerint a teszteket, zárthelyiket, dolgozatokat a hallgató jogosult megtekinteni, az oktató pedig köteles a javítás során elkövetett esetleges hibák esetén az érdemjegyet felülvizsgálni. Az utóbb említett felülvizsgálat iránti kérelmet a hallgató a megtekintés alapján fogalmazhatja meg. Annak érdekében, hogy a kérelmet a hallgató megfelelő felkészülés után, az ahhoz szükséges eszközök és idő birtokában tudja megfogalmazni, a megtekintés nem jelentheti pusztán a dolgozatnak - és a dolgozat értékelésének - a főiskola helyiségében, meghatározott időkeretben való megismerését és tanulmányozását. A megtekintésnek szükségszerűen magában kell foglalnia a dolgozat birtoklását, vagyis arról másolat rendelkezésre bocsátását is. A főigazgató nyilatkozata szerint a másolat kiadását egyrészt azért tagadták meg, mivel a hallgatók tanulmányi munkájának és teljesítményének értékelés az oktató joga, így ezeket más nem vizsgálhatja felül. Az oktatói autonómia azonban azt nem zárja ki, hogy más személy - akár más oktató is - a dolgozatot megtekintse, a javítási hibák felülvizsgálatára irányuló kérelem megírásában a hallgatónak segítséget nyújtson. A hallgató által írt dolgozat nem tekinthető "belső bizalmas anyagnak" sem. Az az érintett hallgató személyes adata, amellyel a hallgató rendelkezik, arról a főiskola mint adatkezelő köteles a hallgatót a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 12-13. §-a szerint tájékoztatni. A fentiek alapján megállapítottuk, hogy a főiskola jogsértően járt el, amikor kérésére a hallgatónak nem adta ki dolgozatának másolatát, és ezzel megfosztotta a hallgatót attól a jogától, hogy a tanulmányi és vizsgaszabályzatban biztosított felülvizsgálati lehetőség iránt érdemben kérelmet fogalmazzon meg. A fentiekre tekintettel kezdeményeztük, hogy a főiskola adja ki a panaszos hallgató számára dolgozatának másolatát, és biztosítsa, hogy a hallgató élhessen a tanulmányi és vizsgaszabályzatban biztosított felülvizsgálat lehetőségével. Kezdeményeztük továbbá, hogy a főiskola a jövőben a hallgatók számára a dolgozat megtekintésének körében - amennyiben azt kérik - dolgozatuk másolatát is adja ki. Az intézmény kezdeményezésünket elfogadta. (K-OJOG-338/2001.)

Egy ügyben tájékoztattuk a panaszos hallgatót, hogy amennyiben szakdolgozatának elbírálásakor az eljárás szabályait megsértette az intézmény, úgy kereshet jogorvoslatot, ám ha az oktatók az eljárási szabályokat betartották, és a bírálók véleményével, és az általuk adott érdemjeggyel nem ért egyet, akkor a jogsérelem nem mutatható ki.
(K-OJOG-298/2001.)

Egy hallgató egyrészt azt sérelmezte, hogy a záróvizsga-bizottság elégtelen osztályzatot adott szakdolgozatára, másrészt azt, hogy a dolgozatára adott elégtelen osztályzat ellenére sor került záróvizsgája további részére. Tájékoztattuk, hogy a felsőoktatási törvény 32. § (2) bekezdés c) pontja szerint az oktatók jogosultak a hallgatók tanulmányi munkájának és teljesítményének értékelésére. A törvény 96. § (1) bekezdése szerint a záróvizsgát - amelynek része a szakdolgozat megvédése - vizsgáztató bizottság előtt kell tenni. A szakdolgozat minősítése tehát a záróvizsga-bizottság kizárólagos joga, amelyet az oktatási jogok biztosa nem bírálhat felül. Megállapítottuk továbbá, hogy a panaszos által megkísérelt záróvizsgák idején hatályos tanulmányi és vizsgaszabályzat értelmében a záróvizsga további részére nem kerülhetett sor, ha a jelölt a dolgozatára elégtelen osztályzatot kapott. Így az egyetem jogsértést követett el, amikor a szakdolgozat elégtelen minősítése ellenére sor került záróvizsga további részeire. E jogsérelem azonban csekély jelentőségű, az eljárási szabályok olyan megsértése volt, amely nem befolyásolta érdemben a panaszos záróvizsgájának eredményét. Az egyetem hatályos tanulmányi és vizsgaszabályzatában a megsértett rendelkezés már nem szerepel, így a záróvizsgák gyakorlata nem sérti a szabályzatot. A fentiekre tekintettel az ügyet kezdeményezés megfogalmazása nélkül lezártuk. (K-OJOG-47/2001.)

A panaszos hallgatók kifogásolták, hogy a főiskola eltérő számítási módot alkalmaz a nappali, illetve a levelező tagozatos hallgatók esetében az oklevél minősítésének megállapításakor. Sérelmezték továbbá, hogy a tanulmányi osztály közvetlenül a záróvizsga előtt téves tájékoztatást adott az oklevél minősítésére vonatkozó szabályokról. A rektor tájékoztatta hivatalunkat az oklevelek eltérő számítási módjának okairól. Ennek alapján a levelező tagozatos hallgatók oktatási jogainak sérelme nem volt megállapítható, az oklevelek eltérő számítási módja nem volt diszkriminatív, mivel a minősítés során figyelembe vett vizsgák a nappali, illetve a levelező tagozaton eltérőek voltak. A nappali tagozatos hallgatók záróvizsgájának eltérő felépítése és követelményrendszere elég indokot szolgáltatott az eltérő számítási módhoz. Megállapítottuk azonban, hogy a téves tájékoztatás alkalmas volt a hallgatók megtévesztésére, ami bár nem járt azzal a következménnyel, hogy a tanulmányi és vizsgaszabályzatban leírtakkal ellentétesen minősítsék az okleveleket, de azzal a kezdeményezéssel fordultunk a rektorhoz, hogy a jövőben fokozottan ügyeljenek a hallgatók pontos, körültekintő, a jogszabályokkal illetve a tanulmányi és vizsgaszabályzattal összhangban álló tájékoztatására. (K-OJOG-349/2001.)

Nem tekinthető diszkriminatívnak és nem okoz oktatási jogsérelmet az sem, hogy a képesítési követelményeket tartalmazó kormányrendeletek eltérő nyelvvizsga-követelményeket határoznak meg a különböző szakok hallgatói számára, hiszen ennek során a jogalkotó éppen az egyes szakok, tudományterületek eltérő sajátosságait, a nyelvismeret szükségességének eltérő mértékét vette figyelembe. (K-OJOG-49/2001.)

Egy betegségére hivatkozó panaszos hallgatót arról tájékoztattunk, hogy a szociálpedagógus szakon előírt nyelvvizsga-követelményekről a szociális felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről szóló 6/1996. (I. 18.) Korm. rendelet rendelkezik. A rendelet 1. számú mellékletének 5.2.1. pontja értelmében a záróvizsgára bocsátás feltétele egy idegen nyelvből A vagy B vagy C típusú, középfokú állami vagy azzal egyenértékű nyelvvizsga letétele. Az e jogszabályban előírt követelményeket először az 1996/1997. évi tanévben első évfolyamra, majd azt követően felmenő rendszerben kell alkalmazni. E jogszabály rendelkezései alól a felsőoktatási intézményekben a képesítési követelmények alapján folyó alapképzési szakokon a nyelvvizsgák letételéről szóló 97/2000. (VI. 22.) Korm. rendelet biztosít kedvezményeket. Az utóbbi rendelet 1. § h) pontja értelmében a felsőoktatási intézmény az intézményi tanács döntése alapján a 2001. július 31-ig terjedő időszakra a 6/1996. (I. 18.) Korm. rendeletben meghatározott nyelvvizsgát a záróvizsgára bocsátás feltétele helyett a záróvizsga részének minősíthette. Megállapítottuk, hogy a hallgató főiskolájának tanácsa biztosította e kedvezményt hallgatói számára. A 97/2000. (VI. 22.) Korm. rendelet 2. § értelmében a nyelvvizsga-követelmény alól mentesültek azok a főiskolai szintű szociálpedagógiai szakra felvett hallgatók, akik a 6/1996. (I. 18.) Korm. rendelet hatálybalépése előtt létesített, a közalkalmazottak által betölthető egyes munkakörök közalkalmazotti osztályba sorolásáról szóló 18/1992. (VII. 14.) NM rendelet hatálya alá tartozó közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkeztek, illetve szociális és egészségügyi tevékenységet vagy család-, gyermek- és ifjúságvédelmet ellátó szervezetnél munkaviszonnyal rendelkeztek. A 6/1996. (I. 18.) Korm. rendeletben előírt nyelvvizsga-követelmények teljesítésével kapcsolatos egyéb kedvezményt a jogszabályok nem biztosítanak, azt sem a felsőoktatási intézmény, sem az Oktatási Minisztérium nem adhat. Így a panaszosnak nem volt adható felmentés a képesítési követelményekben előírt nyelvvizsga-követelmény alól. (K-OJOG-363/2001.)

A panaszos hallgatók az 1998/1999-es tanév első napján olyan tájékoztatást kaptak a velük szemben támasztott nyelvi követelményekről, hogy a diploma megszerzésének feltétele az idegen nyelvi záróvizsga letétele. A hallgatók eleget tettek ennek, mégis arról értesítették őket, hogy nem kapnak diplomát.
Tájékoztattuk a hallgatókat, hogy a művészeti felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről szóló 105/1998. (V. 23.) Korm. rendeletben meghatározott, az 1998. szeptember 1-jén tanulmányaikat kezdő hallgatókra már alkalmazandó nyelvvizsga követelményről szóló rendelkezés kimondja: egy idegen nyelvből egyetemi szinten középfokú, főiskolai szinten alapfokú C típusú, állami vagy azzal egyenértékű nyelvvizsga letétele az egyik feltétele a záróvizsgára bocsátásnak. Az egyetemtől az elvárásokról rossz tájékoztatást kaptak a hallgatók, illetve nem közölték velük, hogy rájuk nézve már kötelező érvényű a kormányrendelet. A rektor szerint az 1998. szeptember 1-jén tanulmányaikat kezdő hallgatóit jelentkezésükkor még nem tájékoztathatták a nyelvvizsga-követelményről, hiszen a művészeti felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről szóló 105/1998. (V. 23.) Korm. rendelet 1998. május 31-én lépett hatályba. Megállapítottuk azonban, hogy felvételükkor, illetve beiratkozásukkor felvilágosításban kellett volna részesíteni az érintetteket a megváltozott nyelvi követelményekről. Miután a 105/1998. (V. 23.) Korm. rendelettel meghatározott képesítési követelmények rendelkezéseit az 1998/1999-es tanévben első évfolyamos hallgatókra kell alkalmazni, első ízben a panaszban érintett hallgatók esetén állt elő az a helyzet, hogy a két féléves nyelvi képzést követően letett záróvizsga nem fogadható el a diploma kiadásához. Ezért tanulmányaik során fokozottan és időben fel kellett volna hívni az érintett hallgatók figyelmét a megváltozott feltételekre, hogy megfelelő idő álljon rendelkezésükre a nyelvvizsga megszerzésére. Az intézmény azonban csak a 2000/2001-es tanévben adott tájékoztatást hallgatóinak a nyelvvizsga-követelményről.
Téves vagy hiányos tájékoztatás esetén ugyan nem javasolhattuk, hogy - a kormányrendeletek előírásait megkerülve - az érintett hallgatók felmentést kapjanak a jogszabályban előírt követelmények alól, azonban kezdeményeztük, hogy az intézmény vezetője a jövőben fordítson különös gondot arra, hogy a hallgatók megfelelő tájékoztatást kapjanak a nyelvi követelményekről, és a tanulmányi kötelezettségek terén bekövetkező változásokról időben, többszöri, hangsúlyos felvilágosításban részesüljenek az érintettek. Kezdeményeztük továbbá, hogy a felsőoktatási intézmény járuljon hozzá a jogszabályban megfogalmazott követelmények tudatosításához. Az intézmény a kezdeményezést elfogadta. (K-OJOG-308/2001.)

A hallgatók azt nehezményezték, hogy a záróvizsgára bocsátás feltételeként nyelvvizsgát kell szerezniük. A külgazdasági szakon tanulók vonatkozásában a 4/1996. (I. 18.) Korm. rendelet fogalmazza meg azt, hogy "a záróvizsgára bocsátás feltétele legalább két idegen nyelvből szakmai anyaggal bővített nyelvvizsga-szigorlat, vagy azzal egyenértékű nyelvvizsga is, melyek közül az egyik helyett felsőfokú, C típusú állami vagy azzal egyenértékű nyelvvizsga is lehet". A hallgatók azt kifogásolták, hogy az intézményen belül nem teljesíthetik szigorlati formában a nyelvi követelményeket. Megállapítottuk, hogy a nyelvvizsga-szigorlat nyelvvizsgával való egyenértékűségét a 3/1980. (X. 25.) MM rendelet állapította meg, amit azonban a 71/1998. (III. 8.) Korm. rendelet hatályon kívül helyezett. A záróvizsgára bocsátás feltételeként előírt nyelvi követelményeket tehát már nem lehet szigorlati formában teljesíteni, csak államilag elismert nyelvvizsga-bizonyítvány megszerzésével. A 4/1996. (I. 18.) Korm. rendelet azonban továbbra is használja a nyelvvizsga-szigorlat kifejezést, ez okozhatta a hallgatók téves elképzeléseit. Az tehát, hogy a beadvány készítőinek nyelvvizsga-bizonyítványt kell szerezni, nem okoz jogsérelmet, a jogszabály téves fogalomhasználata azonban a felsőoktatási intézmények hallgatói oktatási jogainak sérelmét eredményezheti. Ezért azzal a javaslattal fordultunk az oktatási miniszterhez, hogy tekintse át a különböző területek képesítési követelményeiről szóló kormányrendeleteket annak érdekében, hogy a szükséges jogszabály-módosítást követően a jogi szabályozás egyértelművé váljon. A miniszter észrevételünket elfogadta. (K-OJOG-122/2001.)

Hivatalunkhoz számos panasz és kérdés érkezett a 157/1996. (X. 22.) Korm. rendelet értelmezésével kapcsolatban. A műszaki felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről szóló 157/1996. (X. 22.) Korm. rendelet 1. számú melléklete 5.3.1. pontja határozza meg a műszaki felsőoktatás alapképzési szakjain a záróvizsgára bocsátás feltételeit. Az a) pont szerint egyetemi szinten legalább egy idegen nyelvből C típusú, középfokú, állami - vagy azzal egyenértékű - nyelvvizsga szükséges. A b) pont értelmében főiskolai szinten legalább egy idegen nyelvből C típusú, alapfokú, állami - vagy azzal egyenértékű - nyelvvizsga szükségeltetik. A rendelet 5. § (3) bekezdése pedig a következőképpen szól: "E rendelet 1. számú melléklet 5.3.1. b) pontjában meghatározott főiskolai szintű záróvizsgára bocsátás feltételeit az idegen nyelvi vizsga egyenértékűségi követelménye tekintetében 1998. szeptember 1-jétől az 5.3.1. a) pontjában foglaltak szerint kell alkalmazni."
A fentiekből látszik, hogy 1998. szeptember 1-ig a rendelet különbözőképpen szabályozta a nyelvi követelményeket, attól függően, hogy egyetemi vagy főiskolai képzésről volt-e szó. Egyetemi képzés esetén középfokú, főiskolai képzés esetén alapfokú nyelvvizsga volt az előírt követelmény. 1998. szeptember 1-jétől azonban a rendelet új szabályt vezetett be: főiskolai szinten az egyetemi szint szerint kell alkalmazni a záróvizsgára bocsátás feltételeit az idegen nyelvi vizsga egyenértékűségi követelménye tekintetében. Az a fentiekből egyértelműen következik, hogy 1998. szeptember 1-jét követően már nem az addigi főiskolai követelmény a mérvadó, hiszen a jogszabály éppen ahhoz képest rendelkezik másképpen. Az is bizonyos azonban, hogy a jogszabály nem váltja fel teljes egészében az egyetemi szintű képzés követelményével a főiskolai képzésben előírt feltételt, hiszen csupán az egyenértékűségi követelmény tekintetében rendeli alkalmazni az egyetemi szintű követelményt. Az "egyenértékűségi követelmény" kitétel tartalma azonban a jogszabály alapján nem állapítható meg. A rendelet e tárgyban további szabályt nem tartalmaz, ezért a főiskolai szintre 1998. szeptember 1-jét követően előírt nyelvi követelményt nem lehet egyértelműen meghatározni.
Azon hallgatóknak, akik a záróvizsgára bocsátás feltételeit teljesítik, joguk van záróvizsgát tenni, és annak sikeres teljesítése esetén felsőfokú oklevelet szerezni. A rendelet alapján a záróvizsgára bocsátás feltételei nem határozhatók meg egyértelműen, ez pedig a fenti hallgatói jogok sérelmének közvetlen veszélyét idézi elő. Az ellentmondást a jogalkotó jogosult feloldani. A jogszabállyal érintett alanyi kör kettős, a jogalkotás során mindkettő helyzetét rendezni kell. Az első csoportba azok a hallgatók tartoznak, akik a jövőben kerülnek a rendelet hatálya alá, a második csoportot pedig azok képezik, akiknek jelen szabályozás hatálya alatt kell teljesíteniük a nyelvi követelményeket. Az első hallgatói csoportot illetően a jogalkotó mozgásterét az a jogelv korlátozza, hogy amennyiben új kötelezettségeket ró a hallgatókra, vagy kötelezettségeiket terhesebbé teszi, akkor ezt megfelelő felkészülési idő biztosításával tegye. Ezt a megfelelő felkészülési időt a képesítési követelményeket szabályozó jogforrások általában a felmenő rendszer alkalmazásával szokták biztosítani. A második csoportba tartozó hallgatókat tekintve a jogalkotó kötelezettsége a bizonytalan jogi helyzet megszüntetése. Ezen belül számos megoldási lehetőség kínálkozik, természetesen a jogalkotó kezét itt is köti a megfelelő felkészülési idő biztosításának követelménye. Ahogyan azt az Alkotmánybíróság a 28/1992. (IV. 30.) AB határozatban megfogalmazta, a felkészülési idő biztosításának kívánalma a következő részkötelezettségeket hárítja a jogalkotó szervekre: a jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatározni, hogy kellő idő maradjon a jogszabályszövegének megszerzésére, a jogalkalmazó szervek számára a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez, valamint a jogszabállyal érintett személyek és szervek számára annak eldöntéséhez, hogy miként alkalmazkodjanak a jogszabály rendelkezéseihez, és gondoskodhassanak az önkéntes jogkövetés személyi és tárgyi feltételeiről.
Javasoltuk, hogy az oktatási miniszter tegye meg a szükséges intézkedéseket a műszaki felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről szóló 157/1996. (X. 22.) Korm. rendeletben a főiskolai szinten a záróvizsgára bocsátás feltételeként előírt nyelvi követelmény módosítása érdekében. Az ügy jelenleg még folyamatban van. (K-OJOG-362/2001.)

Táncpedagógus hallgatók sérelmezték, hogy a felsőoktatási intézmény nyelvvizsgát kér tőlük. Az intézmény megerősítette, hogy alapfokú C típusú nyelvvizsgát kérnek a hallgatóktól annak ellenére, hogy a művészeti felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről szóló 105/1998. (V. 23.) Korm. rendeletben meghatározott, a táncpedagógus szakra vonatkozó rendelkezések között nem szerepel nyelvvizsga-követelmény a záróvizsgára bocsátás feltételei között. Az intézmény az előírást azzal indokolta, hogy a kormányrendeletben valamennyi szakra vonatkozóan szerepel nyelvvizsga-követelmény, ezért feltételezték, hogy a táncpedagógusok esetén a hiány csupán jogalkotói hiba következménye. Emellett az intézmény a hallgatókat a követelményről többször szóban és írásban is tájékoztatta. Álláspontunk szerint a jogszabály kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség, ezért tehát a rendelet alapján - pusztán a hallgatók szóbeli és írásbeli tájékoztatására hivatkozva - nem követelhető nyelvvizsga a táncpedagógus hallgatóktól. A fentiekre tekintettel kezdeményeztük, hogy a főiskola a 105/1998. (V. 23.) Korm. rendeletnek megfelelően járjon el a nyelvvizsga-előírás ügyében. Az intézmény kezdeményezésünket elfogadta. (K-OJOG-14/2001.)

A hivatalunkhoz forduló ötödik évfolyamos hallgatók kifogásolták, hogy a kari tanács 2001. február 6-án azonnali hatállyal módosította a tanulmányi és vizsgaszabályzatnak (TVSZ) a záróvizsgára bocsátás feltételeit meghatározó rendelkezéseit, két nyelvvizsga előírásával szigorítva azokat. A korábban hatályos TVSZ a záróvizsgára bocsátás feltételeként nem írt elő nyelvi követelményt, azt csupán az oklevél kiállításának előfeltételeként szabályozta.
A felsőoktatási törvény 95. § (4) bekezdése értelmében a záróvizsgára bocsátás feltétele - többek között - a felsőoktatási intézmény által előírt nyelvismeret megszerzésének igazolása. Tekintettel arra, hogy a jogtudományi felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről szóló 54/2000. (IV. 13.) Korm. rendelet szabályait először a 2000/2001. tanévben első évfolyamos hallgatókra kell alkalmazni, jelenleg az intézmény autonómiájába tartozik a záróvizsgára bocsátás, illetve az oklevél kiállításának előfeltételeként a nyelvi követelmények meghatározása, és ennek megfelelően az azokat előíró TVSZ módosítása.
Álláspontunk szerint a felsőoktatási intézménynek e döntései meghozatala során is meg kell felelnie azon általános követelménynek, hogy megfelelő felkészülési idő álljon hallgatói rendelkezésére. A TVSZ-ban szabályozott követelményeket módosító döntés kihirdetése és hatálybalépése közötti időtartamot úgy kell meghatározni, hogy az új követelmények a hallgatók számára előreláthatóan és kiszámíthatóan kerüljenek bevezetésre, a hallgatóknak lehetőségük legyen azok teljesítésének módját megtervezni, illetve azokat teljesíteni.
Megállapítottuk, hogy a TVSZ kifogásolt rendelkezése a hallgatók oktatási jogai sérelmének közvetlen veszélyét okozza, hiszen a záróvizsgára bocsátás egyéb feltételeit teljesítő hallgatókat megfosztja a záróvizsga tételének lehetőségétől. A fentiekre tekintettel kezdeményeztük, hogy a kar TVSZ-ának sérelmezett rendelkezését úgy módosítsa, hogy az azzal érintett hallgatóknak elegendő felkészülési idő álljon rendelkezésére, ennek megfelelően ilyen időtartam biztosítása nélkül ne írjon elő a jelenleg ötödik évfolyamos hallgatók számára többletkötelezettségeket a záróvizsgára bocsátás feltételeként. Kezdeményeztük továbbá, hogy az egyetem a jövőben döntései meghozatala során vegye figyelembe a felkészülési idő biztosításának szükségességét.
Kezdeményezésünk nyomán a probléma megoldása érdekében a kari tanács és a hallgatói önkormányzat között olyan megállapodás született, amelynek értelmében az ötödik évfolyamos hallgatók a záróvizsgára egy nyelvvizsga igazolásával is jelentkezhetnek, második nyelvvizsgájuk letételét pedig az utolsó záróvizsgát megelőzően kell igazolniuk. Álláspontunk szerint a fenti megállapodás nem jelentette a TVSZ sérelmezett módosításával okozott jogsérelem megszüntetését. A megállapodás ugyanis a TVSZ sérelmezett módosításához képest későbbi, de annak eredeti rendelkezéséhez viszonyítva továbbra is korábbi időpontban határozta meg a nyelvi követelmények teljesítésének határidejét. Az így biztosított felkészülési időt továbbra sem találtuk elegendőnek.
Álláspontunk szerint a jogszerű helyzet csak úgy állítható helyre, ha a nyelvi követelmények teljesítése nélkül továbbra is teljesíthető marad a záróvizsga egésze, és a korábbi szabályozásnak megfelelően csupán az oklevél kiállításához követelik meg a nyelvi követelmények teljesítését. Az egyetem természetesen a jövőre nézve módosíthatja a záróvizsgára bocsátás feltételeit oly módon, hogy e körben írja elő a nyelvi követelmények teljesítését is. Álláspontunk szerint erre azonban csak akkor van lehetőség, ha a TVSZ módosításával érintett hallgatók számára elegendő felkészülési idő áll rendelkezésre a módosuló, szigorodó követelmények teljesítéséhez. A fentiekre tekintettel korábbi kezdeményezésünket fenntartottuk, amelyet az intézmény elfogadott. (K-OJOG-79/2001.)

Egy hallgató sérelmezte, hogy a főiskola a diplomája megszerzésének feltételéül állította, hogy legalább egy idegen nyelvből, legalább középfokú állami, vagy azzal egyenértékű nyelvvizsgával rendelkezzen. A hallgató kifogásolta továbbá, hogy saját intézményében szigorúbbak a nyelvi követelmények, mint más felsőoktatási intézményekben.
Megállapítottuk, hogy a főiskola autonómiája körében - a jogszabályok keretei között - maga állapíthatja meg követelményrendszerét. Alapvető követelmény ugyanakkor, hogy amikor a tanulmányi és vizsgaszabályzatot alkotó intézmény szigorúbb követelményeket vezet be, mint amelyet az előző szabályozás tartalmazott, megfelelő felkészülési időt kell biztosítania a szabállyal érintettek számára, hogy a rendelkezésekhez alkalmazkodhassanak. A főiskola már az 1999/2000. tanévre kiadott tanulmányi és vizsgaszabályzatban közölte a hallgatókkal a követelményt, így a hallgatóknak három tanév állt rendelkezésükre ahhoz, hogy annak eleget tegyenek. Jelen esetben tehát az intézmény kellő felkészülési időt biztosított, így jogsértés ezzel kapcsolatban nem volt kimutatható. Az a tény, hogy más intézmények nem követelnek meg ilyen szintű nyelvtudást, nem okoz visszásságot, hiszen az intézményi autonómiából következően a főiskolák és egyetemek eltérően határozhatják meg a követelményeiket, a lényeg csak az, hogy a jogszabályban megfogalmazott követelménynél enyhébbet nem írhatnak elő. (K-OJOG-362/2001.)

Több felsőoktatási intézmény és hallgató kérte segítségünket a fogyatékos hallgatók diplomaszerzésével kapcsolatos probléma megoldásában. A beadványozók előadták, hogy a felsőoktatási intézmények érzékszervi, beszéd-, illetve más fogyatékos hallgatói nem tudnak felsőfokú oklevelet szerezni, mivel fogyatékosságuk folytán nem tudják teljesíteni a képesítési követelményeket tartalmazó kormányrendeletek által előírt nyelvvizsga-követelményeket. Így például a hallássérült hallgatók nem képesek a hallás utáni beszédértésre, a dislexiás hallgatóknak rendkívüli nehézséget jelent az írott szöveg megértése.
Az Alkotmány 70/F. §-a értelmében a Magyar Köztársaság biztosítja az állampolgárok számára a művelődéshez való jogot; ezt a jogot - többek között - a képességei alapján mindenki számára hozzáférhető felsőfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülők anyagi támogatásával valósítja meg. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint "az államnak mindenki számára - hátrányos megkülönböztetés nélkül - biztosítania kell e jog gyakorlását lehetővé tevő szervezeti és jogszabályi feltételeket". [18/1994. (III. 31.) AB határozat] Az Alkotmány 70/A. §-a értelmében a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. Az Alkotmánybíróság a hátrányos megkülönböztetés tilalmával kapcsolatban kifejtette: "Ha az állam a különböző helyzetek között - azzal, hogy az azokban rejlő lényeges különbözőségeket figyelmen kívül hagyja - egyenlőtlen elbánást eredményező módon azonosságot állapít meg, az személyek közötti tilos megkülönböztetést eredményez, és ezért alkotmányellenes." [1/1995. (II. 8.) AB határozat]
A fentiek alapján tehát az a jogszabály, amely egyrészről az érzékszervi, beszéd-, illetve más fogyatékos, másrészről az ép egyetemi, főiskolai hallgatóktól azonos típusú nyelvvizsgát követel meg a záróvizsgára bocsátás feltételeként, megsérti a diszkrimináció tilalmának alkotmányos elvét. Hiszen a hallgatók e két csoportja lényegesen eltérő képességekkel rendelkezik a diplomaszerzés feltételeként megkövetelt nyelvvizsga teljesítése szempontjából.
A fentiekre tekintettel azzal a jogalkotási javaslattal fordultunk az oktatási miniszterhez, hogy kezdeményezze a problémára vonatkozó jogszabályok módosítását oly módon, hogy az érzékszervi, beszéd-, illetve más fogyatékos egyetemi, illetve főiskolai hallgatók számára - az idegen nyelvi követelmények alóli felmentés nélkül - biztosítsák, hogy képességeiknek megfelelő módon adhassanak számot nyelvtudásukról. Az oktatási miniszter a javaslatot elfogadta. (K-OJOG-198/2001.) (3)