A SZEMÉLYI SZABADSÁGJOGOK ÉRVÉNYESÜLÉSE

Egy szülő állítása szerint több alkalommal előfordult, hogy gyermekét megütötték az iskolában. A panaszos azt állította, a legutóbbi esetben élettársa is szemtanúja volt annak, hogy a gyermeket a tanárnője úgy fejbe vágta egy könyvvel, hogy a kislány elszédült. Az édesanya úgy vélte, hogy a bántalmazás összefüggésben állt a gyermek roma származásával.
Az igazgató megvizsgálta a gyermek bántalmazására vonatkozó szülői bejelentést, és a körülmények mérlegelése után a tanítónőt figyelmeztetésben részesítette. Tekintettel arra, hogy az intézményvezető az ügy alapos kivizsgálásáról intézkedett, kezdeményezést nem fogalmaztunk meg, felhívtuk azonban figyelmét a fegyelmezés fentiekben leírt korlátaira.
Tovább növelte az ügy érzékenységét a tanuló roma származása. A problémával kapcsolatban a következő javaslatot tettük az intézmény vezetőjének. Néhány olyan iskolában, amelybe több roma diák jár, eredményesnek bizonyult az a gyakorlat, hogy a roma szülők maguk közül kiválasztanak valakit, aki közvetítő szerepet vállal köztük és az iskola között. A közvetítő olyan személy, aki jól ismeri a roma családokat, álláspontjukat az iskolai élet különböző kérdéseivel kapcsolatban, a náluk felmerülő, az iskola által megoldható esetleges problémákat, és azokat rendszeresen közli az iskolával. A roma szülők képviselője ezen tevékenységével nemcsak a roma családoknak, hanem az iskola vezetésének és pedagógusainak is nagy segítséget tud nyújtani. A közvetítő személy így alkalmas lehet arra, hogy a roma szülők és az iskola közötti bizalmatlanságot megszüntesse, a félreértéseket megelőzze, a kommunikációs akadályokat elhárítsa, és mindkét fél számára megkönnyítse az együttműködést. A fentiek alapján arra kértük a szülőket, hogy amennyiben ilyen jellegű megkeresés érkezne az iskolától, segítsenek a pedagógusoknak megtalálni azt a személyt, aki a leginkább alkalmas ezen feladat ellátására. (K-OJOG-56/2002.)

Egy igazgató az intézmény fenntartója által intézményi szinten indított szakmai ellenőrzés megállapításaiban szereplő azon kijelentést sérelmezte, miszerint "az iskola vezetője bizonyos helyzetekben paranoiás és bosszúálló". A panaszos által kifogásolt kijelentés a szakértői vélemény "A fenntartó képviselőinek feltett kérdések és felvetett problémák, továbbá a kapott válaszok és vélemények összegzése" című részében, a "Mi a véleményük az intézmény vezetéséről és az intézmény vezetőjéről?" kérdésre adott válaszok között szerepelt. Az intézményvezető a beadványában az idézett megállapítást két szempontból is sérelmesnek tartotta. Felvetette egyrészt azt a kérdést, hogy a szakértő jogszerűen leírhatta-e ezt a kijelentést, másrészt azt, hogy jogszerűen nyilvánosságra hozható-e ez a kijelentés.
Az ügyben szereplő szakmai ellenőrzés célja az általános iskola partnerkapcsolata minőségének vizsgálata volt. Ennek keretében a szakértő - más vizsgálati módszerek mellett - fókuszcsoportos felmérést végzett a fenntartó körében, erről összegző leírást adott, ismertette a fókuszcsoportos beszélgetés legfőbb kérdéseit és a kérdésekre adott válaszok összegzését, e körben idézte a panaszos által sérelmezett kijelentést is. A szakértő véleményében később leszögezte, hogy a leírt vélemények, észrevételek nem az ő gondolatait tükrözik, hanem az érintettek - így például az önkormányzati képviselők - egy köréét; felelősséget mindössze azért az összegzésért és javaslatsorért vállal, ami az anyag zárásaként ez után következik.
Álláspontunk szerint, bár a sérelmezett kijelentés nem a szakértő saját véleménye, hanem mások - az önkormányzati képviselők - véleményének ismertetése, a szakértő szakvéleménye e részéért is felelősséggel tartozik. Ugyanis a szakvéleményt a szakértő készíti el, tartalmáról ő dönt; a szakvélemény a jogszabály szerint a szakértő szakmai megállapításait, az általa levont következtetéseket, javasolt intézkedéseket tartalmazza, illetve ezen kívül azt, amit a szakértő a vizsgálat szempontjából fontosnak ítélt. A szakértő döntése szerint idézheti a megkérdezett önkormányzati képviselők véleményét, de dönthet úgy is, hogy azokról csupán összegző ismertetést ad, tehát lehetősége van arra, hogy a jogsérelmet okozó véleményeket a szakvéleményéből kihagyja. Álláspontunk szerint az önkormányzati képviselők által az intézmény vezetőjének emberi méltóságát érintő válaszok idézése a vizsgálat célját nem szolgálta, annak megvalósításához nem volt szükséges.

A fentiekre tekintettel a szakértői vélemény kifogásolt részével a szakértő a panaszos emberi méltóságának sérelmét okozta. A fenti érvelésre tekintettel a szakértői véleményt nyilvánosságra hozó szerv vagy személy nem tett eleget a közoktatási törvény 107. § (7) bekezdésében foglaltaknak, miszerint a szakmai ellenőrzés megállapításait a személyiségvédelemre vonatkozó jogszabályok megtartásával kell nyilvánosságra hozni. E rendelkezés alapján ugyanis a nyilvánosságra hozó szervre vagy személyre a sérelmezett kijelentés tekintetében az a kötelezettség hárult, hogy azt a nyilvánosságra hozott anyagból kihagyja, vagyis a szakértői véleményt csak kivonatosan hozhatta volna nyilvánosságra. Tájékoztattuk a panaszost, hogy - ha az ellenőrzés megállapításaival nem ért egyet - a közoktatási törvény 107. § (5) bekezdése alapján másik szakmai ellenőrzés keretében kérheti annak felülvizsgálatát. Emellett személyiségi jogainak sérelméből fakadó igényének érvényesítése céljából bírósághoz is fordulhat. (K-OJOG-307/2002.)

Egy szülő azzal a kérdéssel fordult hozzánk, hogy milyen körülmények között lehet a testnevelés órát a szabadban megtartani, mivel gyermekének esőben kellett futnia az órán. A Magyar Köztársaságban alkotmányos alapjog a tanítás szabadsága, amely a pedagógus számára többek között magában foglalja a tananyagnak, a nevelés és tanítás módszereinek szabad megválasztásához való jogot. E jogot azonban csak mások jogainak sérelme nélkül, a jogszabály által meghatározott keretek között lehet gyakorolni. Önmagában az, hogy szabadtéri foglalkozás keretében tartják meg a testnevelés órát, nem okoz jogsérelmet. A nevelési-oktatási intézménynek azonban gondoskodnia kell a rábízott gyermekek, tanulók felügyeletéről, a nevelés és oktatás egészséges és biztonságos feltételeinek megteremtéséről. Amennyiben a pedagógus olyan körülmények között szándékozik megtartani az óráját, amely veszélyezteti a tanuló testi épségét - például, ha a testneveléstanár nem megfelelő öltözékű tanulókat a hidegben futtat -, sérül a tanuló biztonságos és egészséges környezethez való joga, a pedagógus pedig elmarasztalható döntéséért. (K-OJOG-596/2002.)

Egy szülő azért fordult hivatalunkhoz, mert sérelmezte, hogy általános iskolás gyermeke számára nem kétnyelvű (magyar és kisebbségi) bizonyítványt állítanak ki, annak ellenére, hogy német nemzetiségi tagozatra jár. Kifogásolta továbbá, hogy a bizonyítványba bekerül a tanuló anyanyelvére vonatkozó adat.
Az iskola igazgatójának közlése szerint az iskolában kisebbségi nyelven nem folyik oktatás. Terveik között szerepel ugyan a kétnyelvű oktatás bevezetése, ám jelenleg az oktatás magyar nyelvű. A közoktatási törvény 72. § (1) bekezdése értelmében a bizonyítványt magyarul, illetve ha az iskolai oktatás - részben vagy egészben - a nemzeti vagy etnikai kisebbség nyelvén, illetőleg más idegen nyelven folyik, két nyelven, magyarul és a nemzeti vagy etnikai kisebbség, illetve az idegen nyelven kell kiállítani. Mivel a nevezett iskolában az oktatás nyelve magyar, ezért az iskola jogszerűen járt el, amikor csak magyar nyelvű bizonyítványt állított ki.

Az adatvédelmi törvény szerint az anyanyelvre vonatkozó adat személyes adatnak minősül. A törvény 3. § (1) bekezdése értelmében a személyes adatok csak akkor kezelhetők, ha ahhoz az érintett hozzájárul, vagy ha azt törvény vagy - törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben - helyi önkormányzat rendelete elrendeli. Jelen esetben az érintett hozzájárulásáról nem lehet beszélni, hiszen a nyomtatvány tartalmának kialakítására az érintettnek nincsen ráhatása, ezért az adatkezelést csak a fenti jogszabályok alapján lehet végezni. Ilyen jogszabályi felhatalmazás található a közoktatási törvény 2. számú mellékletében. Az anyanyelvre vonatkozó adat kezelésére azonban ez a jogszabályhely sem ad felhatalmazást, jogellenes tehát ezen adat szerepeltetése a bizonyítványban. Az Oktatási Minisztérium közoktatási helyettes államtitkárának irányítása alá tartozó Tanügyigazgatási Főosztály jelzésünk alapján intézkedett a bizonyítvány-nyomtatvány előállítójánál az adatok pontosításáról. A főosztály vezetője biztosított minket arról, hogy a továbbiakban gyártandó nyomtatványok már nem kérnek kifogásolható adatot. Mivel a panaszos által felvetett első kérdésben jogsértést nem állapítottunk meg, a második kérdést tekintve pedig az Oktatási Minisztérium orvosolta a jogsértést, az ügyet lezártuk. (K-OJOG-116/2002.)

Egy pedagógus tanítványával együttműködve készítette az iskola honlapját, amelyen a tanulók nevét illetve fényképét, valamint a pedagógusok nevét és órarendjét is szerepeltetni akarták. Az intézmény vezetője azonban azt közölte velük, hogy csak akkor engedi a fentiek felkerülését a honlapra, ha a tanulók szülei, illetőleg a pedagógusok ehhez hozzájárulásukat adják. A pedagógus kérdései arra irányultak, szükséges-e az érintettek hozzájárulását kérniük, illetőleg okoz-e jogsértést, ha a nevek, az órarendek és a fényképek felkerülnek a honlapra.
Az adatvédelmi törvény 2. § 1. pontja értelmében személyes adat a meghatározott természetes személlyel (a továbbiakban: érintett) kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. A személyes adat az adatkezelés során mindaddig megőrzi e minőségét, amíg kapcsolata az érintettel helyreállítható. E törvényi meghatározás alapján a pedagógus által említett, az iskolai honlapon szerepeltetni kívánt információk - a pedagógusok és a tanulók neve, fényképe, órarendje - személyes adatnak minősülnek. A közalkalmazotti törvény 3. §-a és 83/B. § (2) bekezdése értelmében a közalkalmazottként foglalkoztatott pedagógus neve, beosztása, a besorolására vonatkozó adat, továbbá munkáltatójának megnevezése a pedagógus előzetes tudta és beleegyezése nélkül nyilvánosságra hozható. A közalkalmazottként foglalkoztatott pedagógusok egyéb személyes adatai, valamint a nem közalkalmazottként foglalkoztatott pedagógusok és a tanulók valamennyi személyes adata - az adatvédelmi törvény 3. § (3) bekezdése értelmében - csak az érintett hozzájárulása esetén hozható nyilvánosságra, szerepeltethető az iskolai honlapon. Tájékoztattuk a panaszost arról, hogy a hozzájárulás kérése esetén pontosan meg kell jelölni az adatkezelés célját, és attól eltérő célra az adatokat nem lehet felhasználni. A hozzájárulásnak önkéntesnek kell lennie, és az a későbbiekben bármikor visszavonható, ilyen esetben a hozzájárulását visszavonó személy adatait törölni kell. (K-OJOG-69/2002.)

Egy pedagógus azért fordult hozzánk panasszal, mert az iskola igazgatója egy felsőoktatási intézmény tanszékvezetőjéhez fordult a panaszos végzettségével kapcsolatos kételyei miatt. A panaszos pedagógusi jogai sérelmének tartotta az igazgató eljárását.
A közoktatási intézményekben a munkáltatói jogokat az intézmény igazgatója gyakorolja, aki egyben az iskola törvényes működéséért is felelős. Az igazgató feladata, hogy meggyőződjön arról, hogy az intézményben alkalmazott pedagógusok végzettsége megfelel-e a közoktatási törvény előírásainak. Álláspontunk szerint nincs törvényi akadálya annak, hogy ennek keretében a végzettséget tanúsító oklevelet kiállító intézmény tanszékvezetőjéhez forduljon állásfoglalásért.
Vizsgálatunk a továbbiakban arra irányult, hogy az igazgató az állásfoglalás kérése során a személyiségi jogok tiszteletben tartásával, az adatvédelmi szabályok betartásával járt-e el. Azaz megsértette-e a panaszos személyes adatok védelméhez fűződő jogát akkor, mikor levelében a pedagógus végzettsége és az általa oktatott tantárgyak mellett a nevét is közölte a felsőoktatási intézménnyel. Megállapítottuk, hogy a közalkalmazotti törvény 83/B. § (2) bekezdése szerint a közalkalmazotti alapnyilvántartás adatai közül a munkáltató megnevezése, a közalkalmazott neve, továbbá a besorolására vonatkozó adat az érintett hozzájárulása nélkül nyilvánosságra hozható. Nem tartozik azonban ezen adatok közé a közalkalmazott végzettsége, az általa tanított tantárgyak megnevezése. Azáltal, hogy az igazgató levelében - a panaszos hozzájárulása nélkül - összekapcsolta a pedagógus nevét, valamint végzettségét és az általa oktatott tantárgyakat, olyan személyes adatokat továbbított, melyek továbbítására nem volt jogosult. Ezzel megsértette a pedagógus azon jogát, amelyet a közoktatási törvény 19. § (1) bekezdése biztosít: a pedagógust munkakörével összefüggésben megilleti az a jog, hogy személyiségi jogait (ezek között a személyes adatok védelméhez fűződő jogát) tiszteletben tartsák. A fentiekre tekintettel azzal a kezdeményezéssel fordultunk az intézmény vezetőjéhez, hogy a jövőben a pedagógusok személyiségi jogainak tiszteletben tartásával lássa el feladatait. Az igazgató kezdeményezésünket elfogadta. (K-OJOG-312/2002.)

Egy szülői szervezet elnöke az iskoláknak a bevitt tárgyakért való felelősségével kapcsolatban arról érdeklődött, hogy az iskola megtilthatja-e a tanításhoz nem szorosan kötődő tárgyak bevitelét. A beadványozót tájékoztattuk, hogy az iskolába bevitt tárgyak esetében a Polgári Törvénykönyvben a letét különös nemei között tárgyalt felelősségi formáról van szó. A törvény 471. § (1) bekezdése a fürdők, kávéházak, éttermek, színházak és hasonló vállalatok, továbbá a ruhatárat üzemben tartók felelősségét tárgyalja. A szakirodalom és a bírói gyakorlat szerint ebbe a felelősségi körbe tartozik az iskolák felelőssége a tanulók által az iskolába bevitt, az iskola látogatásához szükséges olyan vagyontárgyakért, amelyeknek az őrizetéről a tanuló a tanítási idő alatt nem tud gondoskodni.

A bírói gyakorlat értelmében a szigorú felelősségi szabályok általában csak azokra a vagyontárgyakra terjednek ki, amelyeket az emberek az adott helyre rendszerint magukkal visznek. Nem terjed ki tehát a felelősség az olyan vagyontárgyak elveszésére, megrongálódására stb., amelyekre az adott szolgáltatás igénybevételével vagy tevékenység ellátásával kapcsolatban a vendégnek nem volt szüksége. A felelősség nem terjedhet ki például a nagy értékű, nemesfémből készült órákra, de a nagyobb összegű készpénzre, bankkártyára, értékpapírra stb. sem. Ez utóbbiak ugyanis nem minősülnek olyan vagyontárgyaknak, amelyek a szolgáltatás igénybevételéhez szükséges vagyontárgyaknak minősíthetőek, s amelyek behozatala nélkül a vendég a látogatásának célját nem érné el. Mindezek alapján tehát látható, hogy az iskolának a tanításhoz nem szorosan kapcsolódó tárgyakra nézve nem áll fenn felelőssége, következésképpen a nem létező felelősségre hivatkozással bevitelüket sem lehet megtiltani. Az említett tárgyakat a tanuló beviheti, ám csak a saját felelősségére.
A beadványozó arról is érdeklődött, hogy balesetveszélyre való hivatkozással ki lehet-e tiltani az iskolákból mindenfajta ékszer viselését. A közoktatási törvény 10. § (3) bekezdés e) pontja értelmében a tanuló jogainak gyakorlása során nem veszélyeztetheti a saját és társai, valamint a nevelési-oktatási intézmény alkalmazottai egészségét, testi épségét. E törvényi rendelkezés alapján tehát az intézmények nem járnak el jogsértően, ha házirendjükben megtiltják, hogy a tanulók bizonyos balesetveszélyes tárgyakat bevigyenek az iskolába. Annak megítélése azonban, hogy mely tárgyak minősülhetnek ilyennek, egyedi mérlegelést igényel. Csak az összes körülmény ismeretében mondható meg, jogszerű avagy jogszerűtlen-e egy adott szabály. Annyi biztosan megállapítható, hogy minden ékszer generális kitiltása aggályos, hiszen nem állítható, hogy minden egyes ékszer komoly veszélyt jelentene a tanulók és dolgozók testi épségére. (K-OJOG-171/2002.)