Tartalomjegyzék

Az oktatással közvetlenül összefüggő jogok érvényesülése

A tanszabadságból eredő jogok

Az Alkotmány 70/F. és 70/G. §-a kimondja, hogy a Magyar Köztársaság biztosítja az állampolgárok számára a művelődéshez való jogot. Ezt a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező általános iskolával, képességei alapján mindenki számára hozzáférhető közép- és felsőfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülők anyagi támogatásával valósítja meg. A Magyar Köztársaság tiszteletben tartja és támogatja a tudományos és művészeti élet szabadságát, a tanszabadságot és a tanítás szabadságát.

A tanszabadság egyik elsődleges megvalósulási formáját jelenti a szabad iskolaválasztás jogának garantálása a közoktatási törvényben. E jog tartalma azonban nem minden esetben egyértelmű a szülők számára. A közoktatási törvény 13. § (1) bekezdése szerint a szülőt megilleti a nevelési-oktatási intézmény szabad megválasztásának joga. A szabad iskolaválasztáshoz való joga alapján gyermeke adottságainak, képességeinek, érdeklődésének, saját vallási, illetve világnézeti meggyőződésének, nemzeti vagy etnikai hovatartozásának megfelelően választhat iskolát. Gyakran okoz problémát a szülőknek, hogy beírathatják-e tankötelessé váló gyermeküket abba az iskolába, amelyik számukra szimpatikus, vagy a kötelezően kijelölt iskolába kell vinniük.

Az önkormányzat nem korlátozhatja a szülők szabad iskolaválasztáshoz való jogát, valamint nem szűkítheti a közoktatási intézmény vezetőjének jogkörét a tanulók felvételéről való döntés során. A fenntartó e körben csupán az iskola körzetét jelölheti meg. A törvény 90. § (1) bekezdése szerint ugyanis a közoktatási intézményt fenntartó önkormányzat feladata, hogy meghatározza azt a működési (felvételi) körzetet, amelyben élő tanulók felvételét, átvételét az iskola nem tagadhatja meg. Ez azonban azt jelenti, hogy egyes tanulókat kötelező felvennie az iskolának, nem pedig azt, hogy mely területről fogadhat tanulókat. Ennélfogva jogellenes minden olyan döntés, intézkedés, amely akadályozza a szülőt azon joga gyakorlásában, hogy gyermekét az általa kiválasztott iskolába írassa be. Álláspontunk szerint sérül a szülő szabad iskolaválasztáshoz való joga akkor, ha a jelentkezés nem minden tanuló számára biztosított, ha egyes gyermekek eleve nem jelentkezhetnek egy kiválasztott iskolába. (K-OJOG-110/2002.)

A jogszabály értelmében tehát a szülő az általa választott bármely - a Magyar Köztársaság területén lévő - oktatási intézménybe beadhatja gyermeke felvételi kérelmét. A közoktatási törvény 66. § (1) bekezdése alapján az intézmény vezetője dönt arról, hogy mely jelentkezőket veszi fel az intézménybe. Az iskolaigazgató a felvételről való döntése során a jogszabály figyelembe vételével jár el. A 42. § (1) bekezdése szerint az iskola a felvétel feltételeként meghatározhat ugyan követelményeket, ezek azonban csak tanulmányi és csoportszervezési követelmények lehetnek.

Egy szülő kisebbik gyermekét ugyanabba az iskolába szerette volna beíratni, mint a nagyobbikat, és azt sérelmezte, hogy az iskola a felvételt helyhiány miatt megtagadta. A gyermekeit egyedül nevelő szülő számára nehézséget jelent, ha két gyermekét különböző iskolába kell kísérnie. Mivel a nagyobbik gyermek szeretett az adott iskolába járni, eredményei megfelelőek voltak, ezért a szülő nem kívánta őt egy másik iskolába elvinni. Mivel a panaszos gyermeke esetében a szülő által megjelölt iskola nem a kötelező felvételt biztosító iskola, és az iskolában helyhiány van, nem jogsértő a felvétel elutasítása. Szintén nem jogsértő, hogy e döntés következtében a gyermekek nem egy iskolába fognak járni. Jogi kötelezettsége csak a lakóhely (tartózkodási hely) szerinti kötelező felvételt biztosító iskolának van arra nézve, hogy mindkét gyermeket felvegye tanulói sorába. (K-OJOG-281/2002.)

Más esetben az iskolaválasztás jogának gyakorlása az egyik közoktatási intézményből a másikba történő átjelentkezés során ütközött nehézségekbe.

Egy szülő panasszal élt egy gimnázium igazgatója ellen amiatt, mert nem vette át gyermekét német tagozatra egy másik város gimnáziumából. Az igazgató nyilatkozata szerint - feltehetően az osztálylétszámok miatt - a tanulót csak a számítástechnika tagozatos osztályba tudta volna átvenni. Ezen túlmenően arról is beszámolt, hogy a panaszos testvérének kérését - miszerint családi békétlenséget okozna, ha felvenné a panaszos gyermekét a német tagozatos osztályba - megértette, és hosszú töprengés után méltányolta.
A közoktatási törvény 11. § (1) bekezdés p) pontja szerint a tanuló kérheti az átvételét másik nevelési-oktatási intézménybe. A 66. § értelmében az átvételről, valamint a tanulók osztályba való beosztásáról az iskola igazgatója dönt. Az intézmény vezetőjének az átvételről való döntése során a közoktatási törvény figyelembe vételével kell eljárnia. Döntésében egyrészt az osztályok szervezésének szabályai, illetve a létszámhatárok kötik. Az iskolai osztályokat oly módon kell megszerveznie, hogy az osztályba felvett tanulók száma ne lépje túl az iskola 9-13. évfolyamán a 35 főt. Új tanuló átvétele esetén a tanítási év indításakor nem, a tanév során viszont át lehet lépni a jogszabályban meghatározott maximális létszámot. Másrészt a 42. § értelmében a tanulói jogviszony létesítésének tanulmányi feltételeit határozhatja meg. Minden más, így az igazgató által figyelembe vett családi vonatkozás sérti a közoktatási törvény 4. § (7) bekezdésében foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét. Az átvétel feltétele tehát csak osztályszervezési és tanulmányi követelmény lehet, személyes, családi jellegű kívánalom nem. Családi viszonyok figyelembe vétele nem lehet az átvétel megtagadásának indoka.
Az igazgató részéről megküldött nyilatkozat alapján megállapítottuk, hogy az átvétellel kapcsolatban felmerültek személyes, családi jellegű vonatkozások is, ami nem ésszerű oka az átvétel megtagadásának. Az igazgató nem csupán az osztálylétszámokra hivatkozással nem vette át a panaszos gyermekét a kívánt tagozatra, illetve nem tanulmányi eredményhez kötötte az átvételt, hanem figyelembe vette az átjelentkező családi viszonyait. A fentiekre tekintettel azzal a kezdeményezéssel fordultunk az igazgatóhoz, hogy a jövőben az átvételi kérelmek elbírálását a jogszabályok rendelkezéseinek maradéktalan betartásával végezze; az átvétel feltételéül csak osztályszervezési, illetve tanulmányi követelményt támasszon. Az igazgató a kezdeményezést elfogadta. (K-OJOG-521/2002.)

.Az átvételre vonatkozó adminisztrációs feladatokkal kapcsolatos beadvány is érkezett hivatalunkba. Kérdésként merült fel, hogy befolyásolja-e az átvevő iskolával a tanulói jogviszony létrejöttét, ha az átadó iskola a távozási papír kiadását megtagadja. A közoktatási törvény 66. §-a értelmében az iskolával fennálló tanulói jogviszony felvétel vagy átvétel útján keletkezik és a beíratás napján jön létre. A felvétel és az átvétel jelentkezés alapján történik. A felvételről vagy átvételről az iskola igazgatója dönt. A 75. § úgy rendelkezik, hogy ha a tanulót másik iskola átvette, az átvétel napján megszűnik a korábbi iskolával fennálló tanulói jogviszony. A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 18. § (1) bekezdése szerint a tanuló átvételére a tanítási év során bármikor lehetőség van. Az átvételi kérelemhez a tanuló születési anyakönyvi kivonatát és az elvégzett iskolai évfolyamokat tanúsító bizonyítványokat kell bemutatni. Kivétel ez alól, ha az általános iskolai tanuló úgy kíván iskolát váltani, hogy az iskolatípus változtatásával is jár, ilyenkor az átvételre a felvételre megállapított eljárás szerint kerülhet sor. Tehát amennyiben a jelentkezés és az iratok bemutatása után az intézményvezető átvesz egy azonos iskolatípusból jött tanulót, és ő beiratkozik, a diák tanulói jogviszonya a második iskolával áll fenn. (K-OJOG-470/2002.)

A szabad iskolaválasztáshoz való jog nem tartozik a korlátozhatatlan jogok közé.

Egy panaszos azért fordult hozzánk, hogy az egyik vidéki büntetés-végrehajtási intézetben büntetését töltő felesége szabad iskolaválasztáshoz való jogának gyakorlásában legyünk segítségére. Az érintett ugyanis nem a helyi, hanem egy fővárosi oktatási intézményben szeretett volna középfokú tanulmányokat folytatni. A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet 36. § (1) bekezdés n) pontjában rögzíti, hogy az elítélt jogosult általános iskolai, indokolt esetben középfokú, valamint felsőfokú tanulmányok folytatására. Az (5) bekezdés f) pontja szerint a tanuláshoz való joga a szabadságvesztés végrehajtásának következtében korlátozott. A középfokú tanulmányok folytatását az intézet parancsnoka engedélyezheti, ám erre nem kötelezhető. A fentiekre tekintettel jogsértést nem állapítottunk meg. (K-OJOG-446/2002.)

. A tanulás szabadságának alkotmányos joga a közoktatási törvény 7. § (1) bekezdésének rendelkezései szerint azt is jelenti, hogy a szülő dönthet arról, hogy a tanuló tankötelezettségét milyen formában teljesíti: iskolába járással vagy magántanulóként. Hivatalunknál szülők és intézményvezetők is kértek tájékoztatást arról, hogy milyen feltételekkel válhat magántanulóvá a diák. A szülő ezirányú szándékát az intézményvezetőnek jelenti be. A bejelentést követő három napon belül az iskola igazgatója beszerzi a tanuló lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes gyermekjóléti szolgálat véleményét, annak eldöntésére, hátrányos-e ez a megoldás a tanulónak. Abban az esetben, ha az iskola igazgatója szerint a tanulónak hátrányos, hogy tankötelezettségének magántanulóként tegyen eleget, vagy az így elkezdett tanulmányok befejezésére nem lehet számítani, köteles erről értesíteni a gyermek lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes önkormányzat jegyzőjét, aki dönt arról, hogy a tanuló milyen módon teljesítse tankötelezettségét. Az igazgató tehát egyoldalúan nem tagadhatja meg a kérelmet. Amennyiben azonban e jog gyakorlását a gyermek érdekeivel ellentétesnek véli, úgy a jegyzőre száll át a döntés joga. (K-OJOG-488/2002.)

A fentiekben ismertetett eljárás mellett a jogszabályok a magántanulóvá válás egy másik útját is szabályozzák. A 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 23. § (3) bekezdése alapján a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság, illetve a nevelési tanácsadó rendelkezik azzal a hatáskörrel, hogy javaslatot tegyen arra, hogy a fogyatékos, illetve a beilleszkedési zavarral, tanulási nehézséggel és magatartási rendellenességgel küzdő tanuló tanulmányait magántanulóként folytassa. A szakértői vélemény a szülő számára javaslat, az a szülő egyetértésével és aláírásával válik kötelezővé. Az iskola tehát egyetlen esetben sem dönthet a szülő helyett a magántanulói státuszról. Gyakran okoz problémát, hogy bár a magántanulói státusz választása tanulói jog, az intézményvezetők - a szülők hiányos ismereteit vagy félelmét kihasználva - egyoldalúan döntenek a magántanulói státusz kialakításáról, például a diákok magatartási problémái miatt. A magántanulóvá nyilvánítás azonban nem lehet a rossz magaviselet szankciója. Amennyiben a tanuló fegyelmezetlenül viselkedik, úgy a szervezeti és működési szabályzatban megállapított fegyelmező intézkedések alkalmazhatók vele szemben, vagy fegyelmi eljárás során a közoktatási törvényben meghatározott fegyelmi büntetések kiszabására van lehetőség.

Egy szülő azt sérelmezte, hogy gyermeke az iskolaigazgató döntése következtében - magatartási problémái miatt - magántanulóként köteles teljesíteni tankötelezettségét. Ez sem a gyermeke, sem az ő akaratával nem egyezett. A rendelkezésünkre bocsátott dokumentumok alátámasztották a szülő állítását. A tanuló valóban magántanulói státuszba került, annak ellenére, hogy a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság is megvizsgálta, és a bizottságnak a 2001/2002. tanévre vonatkozó javaslata szerint tankötelezettségének iskolába járással kellett volna eleget tennie. Megállapítottuk, hogy az iskolának a diák magántanuló státuszba helyezéséről hozott döntése jogszerűtlen volt, ezért azzal a kezdeményezéssel fordultunk az intézmény vezetőjéhez, tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a tanuló a tankötelezettségének iskolába járással tegyen eleget. Kezdeményezésünk nyomán a szülő és az iskola megállapodásával a jogsérelmet orvosolták. (K-OJOG-504/2002.)

.A pedagógusok oldaláról a tanítás szabadsága többek között a következő részjogosítványokat foglalja magában. A pedagógus joga, hogy az általa választott módszerek szerint, az általa választott tankönyvek alapján oktasson. Természetesen e jogok gyakorlása során is vannak olyan korlátok, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ilyen például, hogy a pedagógus köteles tiszteletben tartani a tanulók emberi méltóságát, testi épséghez és egészséghez való jogát, továbbá tartania kell magát a pedagógiai programban foglaltakhoz, valamint a megelőző tanév végén tájékoztatni kell a szülőket azokról a tankönyvekről és taneszközökről, amelyekre a nevelő és oktató munkához szükség van. (K-OJOG-6/2002., K-OJOG-75/2002., K-OJOG-325/2002., K-OJOG-596/2002.)

Tartalomjegyzék

előző előző következő következő