Szakképzés

A szakképzés területének elsődleges jogforrása a szakképzési törvény, amely a szakképzés intézményeiként határozza meg a szakközépiskolát, a szakmunkásképző iskolát, a szakiskolát, valamint a speciális szakiskolát. A felsorolt intézmények azonban egyben közoktatási intézmények is, amelyekre a közoktatási törvény, valamint a 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet hatálya is kiterjed. A szakképzési törvény hatálya alá eső intézményekből hozzánk érkező panaszok azon része, amelyben közoktatási jog sérelmét kifogásolták, az előző fejezetben került tárgyalásra. A fentieknek is lehet következménye az a tény, hogy a hivatalunkhoz érkezett panaszok közül továbbra is a tisztán szakképzési jellegű ügyek száma a legkevesebb.

Ilyen ügynek ugyanis csak azokat tekintjük, amelyekben a szakképzési jogszabályokban biztosított jog sérelmével fordultak hozzánk. E jogszabályok bizonyos kérdéseket a közoktatási törvénytől eltérően szabályoznak, illetve tartalmaznak olyan rendelkezéseket, amelyek kizárólag a szakképzésre vonatkoznak.

Tisztán a szakképzés területéhez tartozó kérdés a szakképzésben részt vevő tanulók szakmai gyakorlati képzése. A szakképzési törvény határozza meg a tanulók gyakorlati foglalkoztatására vonatkozó legfontosabb szabályokat. Tapasztalataink szerint több vonatkozásban okozott problémát az, hogy a tanulók, illetőleg a szülők nem rendelkeznek elegendő információval a gyakorlati képzéssel kapcsolatos jogi szabályozásról. A 2002. évben kérdésként merült fel, hogy a tanulók gyakorlati képzését csak a szakképző iskola szervezheti-e meg, továbbá az, hogy jár-e díjazás a tanulóknak a szakmai gyakorlat keretében elvégzett munka után.

A szakképzési törvény a gyakorlati képzés tekintetében is különbséget tesz iskolai rendszerű és iskolarendszeren kívüli szakképzések között. Az iskolai rendszerű szakképzés keretében végzett szakmai gyakorlat a törvény 15. § (3) bekezdése szerint minden olyan szakképző iskolában vagy a szakképző iskolával kötött megállapodás, továbbá tanulószerződés alapján minden olyan gyakorlati képzést végző jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, illetőleg egyéni vállalkozó által fenntartott, illetőleg működtetett gyakorlóhelyen megszervezhető, illetőleg folytatható, ahol a gyakorlati követelményekre való felkészítés jogszabályban előírt feltételei biztosítottak. A szakképzési törvény 27. § (1) bekezdése szerint a gyakorlati képzésre a tanuló és a gazdálkodó szervezet közötti gyakorlati képzés céljából megkötött írásbeli tanulószerződés alapján is sor kerülhet. Amennyiben tehát a tanuló iskolai rendszerű szakképzésben vesz részt, tanulószerződés megkötésével lehetősége van a szakmai gyakorlatot nem az iskola szervezésében végezni.

Az iskolarendszeren kívüli szakképzések tekintetében a szakképzési törvény úgy fogalmaz, hogy a tanuló és a szakképzést folytató intézmény képzési szerződésben határozza meg a képzés helyét. Ebben az esetben tehát a kérdést a képzési szerződés rendezi.

Az iskolai szakmai gyakorlat keretében végzett munka után járó díjazásra vonatkozóan szintén a szakképzési törvény tartalmaz szabályozást. A törvény 48. §-a szerint a szakképzésben tanulószerződés nélkül részt vevő tanulót az összefüggő szakmai gyakorlat időtartamára díjazás illeti meg. A tanítási év közbeni gyakorlatért a tanulók részesülhetnek díjazásban, ez azonban nem kötelező. A díjazás feltételeit és mértékét a szakmai képzést folytató intézmény működési szabályzatában, illetve a gazdálkodó szervezettel kötött megállapodásban kell meghatározni. Amennyiben a szakmai gyakorlatra tanulószerződés alapján kerül sor, a gazdálkodó szervezet a tanuló részére pénzbeli juttatást köteles fizetni. A tanuló pénzbeli juttatásának havi mértéke - függetlenül az elméleti, illetőleg a gyakorlati képzési napok számától - 2001-ben a minimálbér legalább hét százaléka, 2002-ben a minimálbér hat százaléka. A pénzbeli juttatás évfolyamonkénti összegét a tanulószerződésben kell meghatározni. (K-OJOG-201/2002.)

Az előzőekben már idéztük a szakképzési törvény azon rendelkezését, amelynek értelmében a gyakorlati képzés minden olyan iskolai vagy egyéb más gyakorlóhelyen megszervezhető, ahol a gyakorlati követelmények teljesítéséhez szükséges feltételek biztosíthatók. A törvény 20. §-a továbbá úgy rendelkezik, hogy a gyakorlati képzést szervező - eltérő megállapodás hiányában - köteles a gyakorlati képzés követelményeire való felkészítéshez, illetőleg a gyakorlati vizsgához szükséges tárgyi eszközöket és személyi feltételeket biztosítani. Tapasztalataink szerint azonban a szükséges személyi és tárgyi feltételeket nem minden gyakorlati képzési helyen biztosítják az előírtak szerint, s ez a szakképzésben résztvevők oktatási jogainak sérelmét okozhatja.

Egy szülő azért fordult hivatalunkhoz, mert megítélése szerint annak a cégnek a laboratóriumában, amelyben fogtechnikusnak készülő gyermeke gyakorlati oktatása zajlik, nem biztosítják a megfelelő színvonalú szakmai képzéshez szükséges személyi és tárgyi feltételeket. A szülő azt állította, gyermeke ezért a félévi vizsgára is csak külső segítséggel tudott felkészülni. Tájékoztattuk a szülőt, hogy a szakképzési törvény 19/A. § (2) bekezdése, illetve 30. § (3) bekezdése értelmében a gazdálkodó szervezetnél folyó gyakorlati képzés felügyeletét és a képzésre vonatkozó rendelkezések megtartásának ellenőrzését az illetékes területi gazdasági kamara látja el. A szülőnek tehát a megyei kereskedelmi és iparkamarához kell fordulnia panaszával. (K-OJOG-287/2002.)

Az államilag elismert szakképesítéseket az Országos Képzési Jegyzékről szóló 7/1993. (XII. 30.) MüM rendelet sorolja fel. A rendelet tartalmazza a szakmai vizsgára bocsátás általános és - ha szükséges - speciális feltételeit. Ilyen feltételek lehetnek például az iskolai, illetőleg szakmai előképzettség, az előzetes szakmai gyakorlat, a betöltött életkor, egészségügyi alkalmasság vagy nyelvvizsga-bizonyítvány. A szakképzési törvény továbbá felhatalmazza az egyes szakképzésekért felelős minisztereket, hogy a különböző szakképzésekre vonatkozóan meghatározzák, és jogszabály formájában kiadják a szakmai és vizsgakövetelményeket. Az egyes szakképzések tekintetében ezen jogszabályok határozzák meg azt, hogy a tanulók mely követelmények teljesítése után szerezhetnek szakképesítést igazoló bizonyítványt.

Tapasztalataink szerint a szakképzésben részt vevő végzős tanulók számára a legtöbb problémát a nyelvvizsga-követelmény teljesítése okozta. A 2002. évben számos tanuló fordult hozzánk azzal a kérdéssel, hogy kell-e nyelvvizsga-bizonyítvánnyal rendelkezniük ahhoz, hogy az iskola szakmai vizsgára bocsássa őket. A beadványozókat a fenti jogszabályok alapján tájékoztattuk a szakképzésükre előírt nyelvvizsga-követelményekről. (K-OJOG-41/2002., K-OJOG-183/2002., K-OJOG-248/2002.)

Egy szakképző intézmény tanulói azt sérelmezték, hogy iskolájuk alapfokú "C" típusú nyelvvizsgát kér tőlük a szakmai vizsgára bocsátás feltételeként. Kifogásolták továbbá, hogy az Oktatási Minisztérium elutasította az iskola arra vonatkozó kérelmét, hogy a képzésre vonatkozóan változtassák meg a követelményeket oly módon, hogy a szakmai vizsgát nyelvvizsga nélkül is le lehessen tenni. Sérelmezték végül, hogy a főiskolai hallgatóknak velük ellentétben lehetőségük van arra, hogy nyelvvizsga-bizonyítvány hiányában is államvizsgázzanak. A panaszosok megítélése szerint ezzel a szakképzésben részt vevő tanulókat hátrányos megkülönböztetés éri. Beadványukban azt kérték, hogy az oktatási jogok biztosa engedélyezze számukra a szakmai vizsga letételét az előírt nyelvvizsga hiányában.
Az intézmény vezetője nyilatkozatában tájékoztatta hivatalunkat arról, hogy bár az adott képzésre vonatkozóan az Országos Képzési Jegyzékről szóló 7/1993. (XII. 30.) MüM rendelet nem ír elő nyelvvizsgát, az iskola azt az ipari és kereskedelmi szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeiről szóló 18/1995. (VI. 6.) IKM rendelet alapján kéri a tanulóktól, amely szerint a szakmai vizsgára bocsátás egyik feltétele a legalább alapfokú, "C" típusú állami nyelvvizsga vagy azzal egyenértékű nyelvvizsga angol vagy német nyelvből.
Álláspontunk szerint az iskola a jelenleg hatályos jogszabályok előírásai szerint járt el, amikor a panaszosoktól még a szakmai vizsga megkezdése előtt kérte a fenti rendelet által előírt nyelvvizsgát. Nincs arra lehetőség, hogy egyes iskolák vagy képzések tekintetében az Oktatási Minisztérium, illetőleg az oktatási jogok biztosa engedélyezze a szakmai vizsga letételét az előírt nyelvvizsga hiányában. Az, hogy a főiskolai hallgatók államvizsgázhatnak nyelvvizsga nélkül, álláspontunk szerint nem eredményez a panaszosok számára hátrányos megkülönböztetést, hiszen a jogalkotó nem ugyanazon alanyi kör tekintetében állapított meg eltérő követelményeket. Egy akkreditált felsőfokú szakképzés és egy főiskolai képzés esetében továbbá más a képzés jellege és célja, a követelmények tekintetében tehát a nyelvvizsgára vonatkozóan is indokolt lehet az eltérés. A fentiek alapján az ügyben oktatási jogsérelem nem volt megállapítható. (K-OJOG-278/2002.)

A szakképzési törvény 12. § (1) bekezdésének értelmében szakképesítést igazoló bizonyítványt az kaphat, aki eredményes szakmai vizsgát tett. A szakmai vizsga szabályait a szakmai vizsgáztatás általános szabályairól és eljárási rendjéről szóló 26/2001. (VII. 27.) OM rendelet tartalmazza. A rendelet 33. § (2) bekezdése értelmében a szakképesítés megszerzéséhez javítóvizsgát kell tennie annak a vizsgázónak, aki a szakmai vizsgán vagy a pótlóvizsgán a szakképesítésért felelős miniszter által meghatározott vizsgarészből, illetőleg egy vagy több - esetleg valamennyi - tantárgyból elégtelen osztályzatot, illetőleg érdemjegyet kapott. A rendelet fenti szakaszának (6) bekezdése ugyanakkor kimondja, hogy a sikertelen szakmai vizsga és a javítóvizsga ugyanazon vizsgaidőszakban, illetőleg a vizsgaidőszakoktól eltérő időben szervezett szakmai vizsga esetében a vizsga befejezését követő harminc napon belül nem tehető le.

Egy szakképző intézmény tanulói fordultak hozzánk az alábbi panasszal. Sikertelen szakmai vizsgájuk után soron kívül szerettek volna javítóvizsgát tenni annak érdekében, hogy a szakképesítés birtokában minél hamarabb el tudjanak helyezkedni. A szakképesítésért felelős miniszter által irányított minisztérium oktatási osztályán azonban azt a tájékoztatást kapták, hogy a soron kívüli vizsgához szükséges engedélyt csak akkor kapják meg, ha ahhoz előzőleg az oktatási miniszter hozzájárul. Az Oktatási Minisztérium Szakoktatási Főosztályának állásfoglalása szerint, amennyiben a beadványozók szakképesítéséért felelős miniszter által kiadott jogszabály a sikertelen szakmai vizsgára vonatkozóan a fenti rendelkezéseken túl más szabályokat nem állapít meg, úgy ugyanazon vizsgaidőszakban, illetőleg harminc napon belül újabb vizsgára az Oktatási Minisztérium sem adhat engedélyt. A fentiekről tájékoztattuk a panaszosokat. (K-OJOG-370/2002.)

A vizsgázók számára nemcsak az okozhat problémát, ha elégtelen osztályzatot szereznek a szakmai vizsgán. Amennyiben a szakmai vizsga vizsgabizottságának döntése nem jogszerű, az minden esetben a vizsgázók oktatási jogainak sérelmét okozza. Ezért garanciális jelentősége van annak, hogy a tanulók, illetve szüleik a vizsgabizottság döntése ellen jogorvoslattal élhetnek. A közoktatási törvény 84. § (5) bekezdése értelmében ugyanis a szakmai vizsga vizsgabizottságának döntése, intézkedése vagy intézkedésének elmulasztása (a továbbiakban együtt: döntés) ellen a szülő, illetve a tanuló a Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközponthoz - a döntést követő három munkanapon belül - jogszabálysértésre hivatkozással törvényességi kérelmet nyújthat be. A törvényességi kérelmet a Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont három munkanapon belül bírálja el.

Egy diák fordult hozzánk, mert a szakmai vizsga szóbeli részén tizenhat fős csoportjukból mindenki megbukott. A tanuló azért kifogásolta a szakmai vizsgabizottság döntését, mivel a vizsga írásbeli része a csoport minden tagjának sikerült. A fentiek alapján tájékoztattuk a beadványozót a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségről. (K-OJOG-371/2002.)

Tartalomjegyzék

előző

következő

Az oldal tetejére

OKTATÁSI JOGOK BIZTOSÁNAK HIVATALA
1055 - Budapest, Szalay u. 10-14.; e-mail: panasz@oktbiztos.hu

Impresszum