Tanulmányi és vizsgaügyek

Egy beadványozó azért fordult a hivatalhoz, mert évkihagyást kérelmezett, az intézmény vezetője azonban nem engedélyezte a hallgatói jogviszony szünetelését. A felsőoktatási törvény 28. § (1) bekezdése értelmében a hallgatói jogviszony az intézményi szabályzatban meghatározott módon, összesen négy félévig szüneteltethető, amely két félévvel, különleges méltányosságot indokoló okból legfeljebb a képzés időtartamának megfelelő ideig meghosszabbítható. Az intézmény tanulmányi és vizsgaszabályzata ezt a törvényi rendelkezést részletezte. A szabályzat szerint az adott félévre beiratkozott hallgató a szorgalmi időszak utolsó napjáig, illetve, ha ennél korábban megkezdi kötelező vizsgáinak letételét, akkor eddig az időpontig kérheti, hogy tanulmányi kötelezettségének később tegyen eleget. Az évkihagyás engedélyezhető, ha a hallgató önhibáján kívül nem tud eleget tenni tanulmányi kötelezettségének, vagy egyéb méltánylandó körülmény esetén. A fentiekből látszik, hogy a törvényi rendelkezés nyomán megalkotott intézményi szabályzat alapján a döntéshozó méltányossági döntést hoz. Diszkrecionális jogkörben jár el, nem köteles évkihagyást engedélyezni súlyos indokokat felmutató hallgatóknak sem. A méltányossági alapon hozott döntésnek ugyanis fogalmi eleme, hogy a döntéshozó szabad belátására van bízva a kérdés eldöntése. Ezt a döntést még indokolni sem köteles. Az indokok alapján szabadon mérlegel, és szubjektív meggyőződésének megfelelően dönthet, előírások nem kötik. A fentiek alapján megállapítottuk, hogy az intézmény nem követett el jogsértést azzal, hogy a hallgató méltányossági kérelmét elutasította. (K-OJOG-103/2002.)

Egy beadványozó előadta, hogy miután felvételt nyert az egyetemre, nem iratkozott be, hanem évhalasztás iránti kérelmet nyújtott be. Sérelmezte, hogy kérelmét elutasították. Megállapítottuk, hogy a panaszos sikeres felvételi után arra vált jogosulttá, hogy az intézménybe beiratkozzon, és ezzel - a felsőoktatási törvény 27. § (2) bekezdésének megfelelően - annak hallgatójává váljon. A beiratkozásra azonban nem került sor, így a panaszost törölték a felvettek sorából. A beadványozó a fentiekre tekintettel nem vált az intézmény hallgatójává, a felsőoktatási törvény 28. §-a, illetve a TVSZ azonban csak a hallgatóknak biztosítja az évkihagyás, illetve a hallgatói jogviszony szüneteltetésének lehetőségét. A TVSZ az évhalasztás intézményét nem ismeri, azaz nem teszi lehetővé, hogy a karra sikeresen felvételiző személy a hallgatói jogviszony keletkezését jelentő első beiratkozást későbbi, nem a sikeres felvételit követő tanévben tegye meg. A felvételizőnek az első beiratkozását a sikeres felvételit követő félévben meg kell tennie, hallgatóvá kell válnia, ekkor nyílik lehetősége a fentiek szerint tanulmányai későbbi megkezdésére, illetve megszakításra. A fentiekre tekintettel az évhalasztási kérelem elutasításával kapcsolatban oktatási jogsérelmet nem állapítottunk meg. (K-OJOG-276/2002.)

Hallgatók azért fordultak hivatalunkhoz, mert elégtelen gyakorlati jegyet kaptak, amelyet nem javíthattak ki. Érvelésük szerint a tanulmányi és vizsgaszabályzat értelmezése alapján lehetőséget kellett volna kapniuk a javításra. Az egyetem álláspontja az volt, hogy a TVSZ nem ad lehetőséget a gyakorlati jegy javítására. Több helyen is hivatkozott a szabályzatra, amely szerint a gyakorlati jeggyel értékelendő tantárgy követelményeit a hallgatónak elsősorban az oktatási időszakban kell teljesítenie, valamint az ehhez fűződő és a tanulmányi osztály vezetője által szóban a hallgatókkal is közölt egyetemi gyakorlatra, amely szerint a képzés speciális jellegére is tekintettel a gyakorlati jegyet - egészen kivételes esetek leszámításával - az oktatási időszakban kell megszerezni, és - a vizsgajeggyel ellentétben - nem lehet javítani. Megállapítottuk, hogy az egyetem által előadott érvelés nem helytálló. A TVSZ a számonkérés és a vizsga kifejezéseket szinonimaként kezeli, ezzel ellentétes utalás a szabályzatban sehol nem található. Egyik pontjából kitűnően a gyakorlati jegy számonkérési forma. A TVSZ rendelkezése értelmében a hallgató a sikertelen (elégtelen minősítésű) vizsga kijavítását a kijelölt vizsgaidőszakon belül két alkalommal kísérelheti meg. Ebből következően igaz ez a gyakorlati jegy kijavítására is. Mindez nincs ellentétben azzal a rendelkezéssel sem, hogy a gyakorlati jeggyel értékelendő tárgy követelményeit elsősorban az oktatási időszakban kell teljesíteni. Ez a rendelkezés az "elsősorban" kifejezés használatával egy főszabályt fogalmaz meg. Éppen ezen megfogalmazás alapján feltételezhetik okkal a hallgatók, hogy van a követelmények teljesítésének más módja is.

A fentebb említett egyetemi joggyakorlattal kapcsolatban megállapítottuk, hogy a felsőoktatási törvény 88. §-a értelmében a hallgatók tanulmányi és vizsgarendjét a felsőoktatási intézmény e törvény keretein belül, szabályzatban maga állapítja meg. A hallgatók tanulmányi és vizsgarendjéről ez az egyetlen autentikus forrás. A felsőoktatási törvény nem engedélyezi, hogy a szabályzatot szóban bárki is érvényesen kiegészíthesse. A jogalkotó ezen eljárásának garanciális jellege van, hiszen a hallgatók ebből az írásos dokumentumból tájékozódhatnak jogaikról és kötelezettségeikről, az ezt lerontó "szokásjog" sérti a jogbiztonság elvét, kiszámíthatatlanná teszi a hallgatók számára a velük szemben támasztott követelményeket. Mindezek alapján az egyetem azon érvelése, hogy a TVSZ szövegében nem szereplő "értelmezést" a hallgatókkal beiratkozáskor szóban közlik, nem elfogadható. Az a tény, hogy az egyetemen folyó képzés speciális jellegű a más intézményekben folyó képzéshez képest, megalapozza, hogy az egyetem autonómiája körében szabályzatában más intézményektől eltérő szabályokat állapítson meg. Az általa írásban lefektetett szabályokhoz azonban tartania kell magát. Amíg a szabályzat jelen rendelkezéseket tartalmazza, addig azok szerint kell eljárni, függetlenül attól, hogy azok megfelelőek-e az egyetemen folyó képzés jellegének. Mindezek alapján megállapítottuk, hogy az egyetem nem járt el jogszerűen, amikor nem engedte a hallgatók számára az elégtelen gyakorlati jegy kijavítását. A fentiekre tekintettel azzal a kezdeményezéssel fordultunk az intézmény vezetője felé, hogy tegye meg a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy a hallgatók lehetőséget kapjanak az elégtelen gyakorlati jegy kijavítására. Az intézmény a kezdeményezést elfogadta. (K-OJOG-91/2002.)

Egy hallgató sérelmezte, hogy - arra hivatkozva, hogy a tantárgyi követelményrendszer szerint a hallgatóknak csak egy, a tantárgy teljesítéséhez szükséges követelmény pótlására, javítására van lehetőségük - nem engedélyezték számára a nem teljesített feladatok pótlását, és így e tantárgyból félévét nem ismerték el. A szabályzat úgy rendelkezik, hogy a feladatok pótlására vonatkozó szabályokat a tantárgy követelményrendszerében kell meghatározni. A tantárgyfelelős előadó köteles a zárthelyi dolgozatok pótlására legalább egy időpontot biztosítani. A tantárgy követelményrendszerét tartalmazó dokumentum a fenti rendelkezéseket nem tartalmazta. A tantárgyi követelményrendszer nem rendelkezett a feladatok, a zárthelyi dolgozat pótlásáról, így nem tartalmazott olyan szabályt sem, amely a pótlási, javítási lehetőségek számát korlátozná. A fentiekre tekintettel megállapítottuk, hogy az intézmény azon véleménye, amely szerint a hallgatóknak csak egy feladat pótlására, javítására van lehetőségük, nem megalapozott. Mivel egyéb okokból adódóan a hallgató a tantárgyból a félév követelményeit nem teljesítette, a javítási lehetőségek korlátozásának kérdése a félév elismerését nem érintette. Ezért a beadványozó ügyében kezdeményezést nem fogalmaztunk meg. Azonban kezdeményeztük, hogy a jövőben a felsőoktatási intézmény a szabályzatnak megfelelően készítse el a tantárgyi követelményrendszereket, azokban a TVSZ előírásainak megfelelően rendelkezzen a feladatok pótlására vonatkozó szabályokról. (K-OJOG-67/2002.)

Egy panaszos sérelmezte, hogy - bár az írásban kiadott tantervi követelményeket teljesítette - a tanulmányi kirándulásról való hiányzása miatt vizsgáit nem tudta megkezdeni. A panaszos több kifogást emelt a hiányzás igazolásával kapcsolatos eljárás tekintetében, valamint sérelmezte a tanulmányút pótlásának feltételeit is. Megállapítottuk, hogy a tanulmányút előírásáról, a hiányzás igazolásának módjáról, illetve a pótlási feltételek előírásáról a szabályzatnak megfelelően hozták meg a döntéseket. Megállapítottuk azonban azt is, hogy a TVSZ alapján mind a tantervi követelmények részét képező tanulmányútról, mind a hiányzás igazolásának módjáról és idejéről, mind pedig a hiányzás következményeiről és a pótlás körülményeiről a félév elején tájékoztatást kell adni a hallgatók számára, és azt a tanszék hirdetőtábláján ki kell függeszteni. A tantárgy írásos tantervi követelményei között a fent megjelölt információk nem szerepeltek. A fentiekre tekintettel - figyelemmel arra, hogy a panaszos hallgató már másik szakon folytatta tanulmányait - kezdeményeztük, hogy a jövőben a hallgatók tájékoztatása a tantervi követelményekről a TVSZ előírásainak megfelelően történjék, abban szerepeljen valamennyi tantervi követelmény, a hiányzás igazolására, következményeire és pótlásra vonatkozó rendelkezés. A kezdeményezést elfogadták. (K-OJOG-27/2002.)

Egy beadványozó előadta, hogy doktori tanulmányait 1998. január 1-jén kezdte meg. Az ekkor hatályos doktori szabályzat nem írta elő előzetes műhelyvita kötelezettségét. A hallgató sérelmezte, hogy a hatályos doktori szabályzat - amely 2001. szeptember 5-én került elfogadásra és lépett hatályba - ezt a kötelezettséget azokra nézve is előírja, akik e szabályzat megszületését megelőzően kezdték meg doktori képzésüket. A hallgató azt is jelezte, hogy a doktori fokozatszerzési eljárást még nem indította meg. Mivel a panaszos az új szabályzat hatályba lépésekor a doktori eljárást még nem indította meg, ügyében a visszaható hatályú szabályozás tilalmának megsértése nem merül fel. A továbbiakban azt vizsgáltuk, hogy az új doktori szabályzat megszületésekor biztosított volt-e megfelelő felkészülési idő. A korábban hatályos szabályzat az értekezés nyilvános vitáját megelőzően, annak előfeltételeként az értekezés előzetes, kedvező eredményű tartalmi bírálatát írta elő. Az új szabályzat a nyilvános vitát megelőzően az értekezés műhelyvitáját írja elő, amelynek célja - hasonlóan az előzetes tartalmi bírálathoz - annak eldöntése, hogy az értekezés alkalmas-e a nyilvános vitára. A műhelyvita megszervezése a doktorjelölt témavezetőjének feladata. Az előzetes műhelyvita bevezetése - amelyhez hasonló intézmény a korábbi fokozatszerzési eljárás során is létezett - tehát olyan változás, amelyhez a fokozatszerzési eljárást meg nem indított doktorandusz hallgatónak abban az esetben is elegendő ideje van alkalmazkodni, teljesítését megtervezni, illetve teljesíteni, ha a műhelyvitát bevezető szabály a kihirdetése napján lép hatályba. Álláspontunk szerint így az ügyben a kellő felkészülési idő követelménye nem sérült, ezért az oktatási jogok sérelmét nem állapítottuk meg. (K-OJOG-80/2002.)

Egy hallgató a TVSZ azon módosítását sérelmezte, amely az utolsó éves hallgatókra is kiterjedő hatállyal megváltoztatta az oklevél minősítésének számítási szabályait. A TVSZ korábban az alábbiak szerint szabályozta a diploma minősítésének számítási módját: "Az oklevél minősítését a záróvizsga eredményének átlagából, a szakdolgozat érdemjegyéből, valamint a szigorlati jegyek átlagából számított egyszerű számtani átlag adja." 2001. február 14-én új szabályzat elfogadására került sor, amelynek a rendelkezéseit a 2000/2001. tanév második félévétől kell alkalmazni. Az új szabályzat az alábbiak szerint rendelkezett: "Az oklevél minősítését a záróvizsga tárgyainak és a szakdolgozat érdemjegyének átlagából, valamint a szigorlati jegyek átlagából számított egyszerű számtani átlag adja."
A diplomák minősítésére vonatkozó szabályt sem a felsőoktatási törvény, sem a szakra vonatkozó képesítési követelményekről szóló kormányrendelet nem tartalmaz, annak szabályozását a jogszabályok az intézményre bízzák. Ugyanakkor a szabályzatra mint intézményen belüli normára is vonatkozik a visszaható hatályú szabályozás tilalmának általános elve: a norma a megalkotását megelőző időre jogot nem vonhat el, kötelezettséget nem állapíthat meg, illetve kötelezettséget nem tehet terhesebbé. Ezért azt vizsgáltuk, hogy az új szabályzat rendelkezése megfelel-e ennek az elvnek. Megállapítottuk, hogy ugyanolyan eredményű diploma megszerzéséhez az új szabályozás következtében a hallgatóknak a múltban számos esetben más teljesítményt kellett volna nyújtaniuk a vizsgákon, hiszen a múltban megszerzett osztályzatok a módosítás folytán megváltozott súllyal számítanak a diploma minősítésekor. Amennyiben a diploma minősítése szempontjából rosszabb osztályzat nagyobb súllyal veendő figyelembe, akkor a hallgatónak az új szabályzat megalkotása előtti időre kötelezettsége terhesebbé válik, amennyiben pedig a diploma minősítése szempontjából jobb osztályzatát kisebb súllyal kell figyelembe venni, az korábban megszerzett jogának elvonását jelenti. Amennyiben tehát az új szabályzat folytán a diploma minősítésére vonatkozó szabályozás, vagyis egyes, már megszerzett jegyek súlya a diploma minősítésében a hallgató hátrányára változik meg, az a visszaható hatályú szabályozás tilalmába ütközik, és ezért jogsértő. Tekintettel arra, hogy a visszaható hatályú szabályozás tilalma csak a hallgató számára hátrányos módosításra vonatkozik, azon hallgatók jogai nem sérültek, akik számára a diploma minősítésének új szabályozása kedvezőbb. A fentiekre tekintettel kezdeményeztük, hogy a felsőoktatási intézmény a szabályzatnak a diploma minősítésére vonatkozó szabályait úgy módosítsa, hogy az megfeleljen a visszaható hatályú szabályozás tilalma általános elvének. Kezdeményeztük továbbá, hogy az intézmény a korábban hatályos rendelkezések szerint állapítsa meg azon hallgatók diplomájának minősítését, akikre nézve az új szabályozás hátrányos. A kezdeményezést elfogadták. (K-OJOG-141/2002.)

Egy már említett ügyben a hallgató azt is sérelmezte, hogy a vizsgaidőszak és a regisztrációs hét végét követően nem volt lehetősége megszerzett jegyeinek beíratására, teljesített tantárgyainak elismertetésére, ezért a tantárgyakat újból fel kell vennie. A felsőoktatási intézmény nyilatkozatában szabályzatára hivatkozott, miszerint a vizsgáztató legkésőbb a vizsgaidőszak végéig köteles a leckekönyvbe a megfelelő érdemjegyet bevezetni. A jegybeírást azért tagadták meg, mivel a vizsgaidőszakot követő félév második hete volt. Az ügyben megállapítottuk, hogy a TVSZ az oktató kötelezettségét állapítja meg, aki az ott megjelölt határidőig köteles az érdemjegyet a leckekönyvbe bevezetni. Az oktató ennek a kötelezettségének természetesen csak akkor tud eleget tenni, ha a hallgató leckekönyve rendelkezésére áll. Az oktatónak tehát a TVSZ által megjelölt határidőig az érdemjegy bejegyzésére lehetőséget kell biztosítania, illetve amennyiben eddig a határidőig a hallgató megkísérli jegyét beíratni, azt az oktató nem tagadhatja meg. A TVSZ azonban nem rendelkezik arról, hogy mi lesz azon érdemjegyek sorsa, amelyeket a hallgató már megszerzett (például a vizsgalapon már szerepelnek), de az előírt határidőig a hallgató mulasztása folytán nem kerültek bejegyzésre a leckekönyvbe. Mivel a jogszabályok ilyen előírást nem tartalmaznak, az érdemjegyet nem a leckekönyvbe való bejegyzése keletkezteti. Tehát az érdemjegyet a hallgató a leckekönyvbe való bejegyzéstől függetlenül a vizsgáztató általi értékelés tényével megszerzi, az érdemjegy ekkor keletkezik és a bejegyzéstől függetlenül létezik. Az érdemjegynek a leckekönyvbe - mint az érdemjegyet tanúsító közokiratba - való bejegyzését megtagadni a vizsgaidőszak vége után sem lehet. A fentiekre tekintettel kezdeményeztük, hogy az érdemjegyek bejegyzését csak jogszerű indokok alapján tagadják meg. Amennyiben a beadványozónak a fentiek szerint már megszerzett érdemjegyei vannak, azokat leckekönyvébe jegyezzék be. A kezdeményezést elfogadták. (K-OJOG-67/2002.)

A korábban már említett, K-OJOG-27/2002. számú ügyben a panaszos kifogásolta, hogy számára a tanulmányút tekintetében a többi hiányzótól eltérő pótlási módot írtak elő, amely hátrányos megkülönböztetését jelentette. Az intézmény nyilatkozata szerint az eltérő beszámolási módot az indokolta, hogy a többi hiányzó hallgató mulasztását már előre jelezte, és az előírt határidőben igazolta. Ezzel szemben a panaszos elfogadott igazolása határidőn túl érkezett, ennek nyomán írták elő számára az eltérő pótlási kötelezettséget. Megállapítottuk, hogy a tanszéknek természetesen joga van a hallgatók számára eltérő pótlási módot előírni, a követelmények közötti eltérés azonban nem lehet önkényes, annak az eltérésre ésszerűen alapot adó indokon kell nyugodnia. Önmagában az a tény, hogy a panaszos hallgató mulasztását előre nem jelentette be, illetve hogy igazolását - amelyet elfogadtak - később adta le, nem alapozza meg a sérelmezett eltérő pótlási mód előírását. A fentiekre tekintettel - figyelemmel arra, hogy a panaszos hallgató jelenleg már másik szakon folytatja tanulmányait - kezdeményeztük, hogy a jövőben a pótlási módok meghatározásánál csak indokolt eltéréseket alkalmazzanak. A kezdeményezést elfogadták. (K-OJOG-27/2002.)

A korábban már említett, K-OJOG-67/2002. számú ügyben a beadványozó kifogásolta, hogy orvosi igazolását nem fogadták el arra hivatkozva, hogy azon a betegség megjelölése nem szerepelt. Az intézmény nyilatkozata szerint a hallgató az igazolást az előírt határidő után nyújtotta be. Az igazolás visszautasításának oka a határidő elmulasztása volt, e tekintetben tehát jogsértést nem állapítottunk meg. Azonban a nyilatkozat szerint a tanszékvezető valóban hiányolta a betegség megjelölését is. A betegségnek az igazoláson való feltüntetésével kapcsolatban a következőket állapítottuk meg. A felsőoktatási törvény 117. §-a és 2. számú melléklete szerint a felsőoktatási intézmény kezelheti a hallgatónak a hallgatói jogviszonnyal, ezek között a mulasztások igazolásával összefüggő személyes adatait. Azonban erre az adatkezelésre is vonatkozik a célhoz kötöttség elve, amelyet az adatvédelmi törvény 5. §-a ír elő. Eszerint személyes adatot kezelni csak meghatározott célból, jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése érdekében lehet. Az adatkezelésnek minden szakaszában meg kell felelnie e célnak; továbbá csak olyan személyes adat kezelhető, amely az adatkezelés céljának megvalósulásához elengedhetetlen, a cél elérésére alkalmas, valamint csak a cél megvalósulásához szükséges mértékben és ideig. Tekintettel arra, hogy az orvosi igazolás hitelt érdemlőségének megítéléséhez, az igazolás elfogadásáról való döntéshez a betegség feltüntetés nem szükséges, annak előírása nem felel meg az adatkezelés célhoz kötöttsége elvének. A fentiekre tekintettel kezdeményeztük, hogy a felsőoktatási intézmény a jövőben ne kérje hallgatóitól az orvosi igazolásokon a betegség feltüntetését, attól az igazolás elfogadását ne tegye függővé. Az intézmény a kezdeményezést elfogadta. (K-OJOG-67/2002.)

Egy hallgató sérelmezte, hogy többszöri kérésére sem bocsátották rendelkezésére zárthelyi dolgozatát vagy annak másolatát. Az intézmény előadta, hogy a dolgozatokba való betekintésre lehetőséget adtak a panaszosnak, ám azok kiadását nem tartották célszerűnek. Gyakorlatunk során már korábban leszögeztük, hogy a hallgató által írt dolgozat az érintett hallgató személyes adata, amellyel a hallgató rendelkezik, arról a felsőoktatási intézmény mint adatkezelő köteles a hallgatót az adatvédelmi törvény 12-13. §-a szerint írásban tájékoztatni. A hallgató az esetleges hibás javítás felülvizsgálatára vonatkozó kérelmét a megtekintés alapján fogalmazhatja meg. Annak érdekében, hogy a kérelmet a hallgató megfelelő felkészülés után, az ahhoz szükséges eszközök és idő birtokában tudja megfogalmazni, a megtekintés nem jelentheti pusztán a dolgozatnak - és a dolgozat értékelésének - az intézmény helyiségében meghatározott időkeretben való megismerését és tanulmányozását. A megtekintésnek szükségszerűen magában kell foglalnia a dolgozat birtoklását, vagyis arról másolat rendelkezésre bocsátását. A fentiek alapján megállapítottuk, hogy a főiskola jogsértően járt el, amikor a hallgató kérésére nem adta ki a dolgozat másolatát. Erre tekintettel azzal a kezdeményezéssel fordultunk az intézmény vezetőjéhez, hogy haladéktalanul bocsássák a hallgató rendelkezésére az általa kért összes zárthelyi dolgozat másolatát. Kezdeményeztük továbbá, hogy a főiskola a jövőben a hallgatók számára a dolgozat megtekintésének körében - amennyiben azt kérik - dolgozatuk másolatát is adja ki.
A főiskola a kezdeményezés nyomán tanulmányi és vizsgaszabályzatát a következő rendelkezéssel egészítette ki: "Az egyes tantárgyak követelményrendszerében meghatározott írásbeli feladatok értékelése után, amennyiben azt a hallgató az értékelés közzétételétől számított 15 napon belül írásban kéri, a tantárgyfelelős a kért és értékelt dokumentumot (vizsgadolgozat, zárthelyi dolgozat, röpdolgozat stb.) térítés ellenében másolatban a hallgató rendelkezésére bocsátja. Az átadás-átvétel tényét a tantárgyfelelős dokumentálja." Megállapítottuk, hogy a fenti intézkedés nem felel meg maradéktalanul az adatvédelmi törvény megjelölt rendelkezéseinek. A törvény nem ad lehetőséget arra, hogy az adatkezelő a tájékoztatási jog gyakorlásának időtartamát korlátozza, így a TVSZ sem korlátozhatja azt. Az érintett hallgató személyes adatairól - az adatvédelmi törvény 11. § (1) bekezdés a) pontja szerint - nemcsak írásban kérhet tájékoztatást. Továbbá a 12. § (3) bekezdése értelmében a tájékoztatás ingyenes, ha a tájékoztatást kérő a folyó évben azonos területre vonatkozó tájékoztatási kérelmet az adatkezelőhöz még nem nyújtott be, költségtérítés csak egyéb esetekben állapítható meg. A fentiekre tekintettel kezdeményeztük, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a tanulmányi és vizsgaszabályzatnak a korábbi kezdeményezés nyomán született rendelkezését az adatvédelmi törvény előírásainak megfelelően módosítsák. Az ügyben végül valamennyi kezdeményezést maradéktalanul elfogadták. (K-OJOG-368/2002.)

Ebben a körben ismételten megemlíthetjük a tantárgyi követelményrendszerek megfelelő elkészítésével kapcsolatban korábban már bemutatott ügyeket, hiszen a hallgatók e dokumentumokon keresztül kapnak megfelelő és részletes tájékoztatást az intézmény által előírt tanulmányi és vizsgakövetelményekről. (K-OJOG-27/2002., K-OJOG-67/2002.)

Egy hallgató kifogásolta, hogy esetében nem érvényesült a szabályzat azon pontja, amely szerint minden hallgató joga, hogy tájékoztatást kapjon az őt érintő tanulmányi kérdésekben. Álláspontunk szerint ez a hallgatói jog az intézmény oldalán kettős kötelezettséget teremt. Egyrészt elvárható az intézménytől, hogy bizonyos, sokakat érintő vagy más okból kiemelkedő fontosságú információkat, dokumentumokat a hallgató erre irányuló külön kérése nélkül is rendelkezésére bocsásson, másrészt a hallgató tájékoztatást kérő kérdéseire érdemi választ köteles adni. Az idézett rendelkezésből nem következik azonban olyan intézményi kötelezettség, hogy egyedi esetekben a hallgató erre irányuló kérése hiányában is előzetes tájékoztatást kell adni jogairól, lehetőségeiről. Ezért az ügyben jogsérelmet nem állapítottunk meg. (K-OJOG-207/2002.)

Hivatalunkhoz forduló hallgatók kifogásolták, hogy az intézmény kötelezővé tett számukra kilenc tárgyat, annak ellenére, hogy korábban e követelményről nem tájékoztatták őket, nem szerepelt a képzési hálótervben és a négy félévre lebontott tanrendben sem. Megállapítottuk, hogy a tanulmányi és vizsgaszabályzat értelmében a hallgatók számára kötelezők a tárgyak. A felsőoktatási törvény 64. § (2) bekezdés d) pontja alapján a felsőoktatási intézmény autonómiája körében jogszerűen rendelkezhet így, és állíthat hasonló követelményeket a hallgatók számára. A szabályozással a hallgatóknak tanulmányi kötelezettsége keletkezik, és ezen az sem változtat, hogy az intézmény által kiadott egyéb tájékoztató anyagok ezt a követelményt nem tartalmazzák. Mindazonáltal megjegyzendő, hogy bár a szabályzat minden hallgató számára hozzáférhető és megismerhető, oktatási jogsérelmet idézhet elő, ha az egyetem által kiadott tájékoztató nyomtatványok és a szabályzat között ellentmondás van, vagy azok nem egyértelműen tartalmazzák a követelményeket. Az intézmény ígéret tett arra, hogy a félreértések elkerülése érdekében a jövőben a hallgatók között szétosztott nyomtatványok is tartalmazni fogják a szabályzat által rögzítetteket. Ezzel a sérelmes helyzetet az intézmény saját hatáskörben orvosolta, e körben ezért kezdeményezést nem fogalmaztunk meg. (K-OJOG-234/2002.)

Egy hallgató előadta, hogy a 2002/2003. tanévben kezdte meg felsőfokú tanulmányait. 2002. szeptember 1-jén hatályba lépett a 77/2002. (IV. 13.) Korm. rendelet, amelynek értelmében szakján a záróvizsgára bocsátás feltétele egy élő idegen nyelvből legalább középfokú "C" típusú államilag elismert vagy azzal egyenértékű szaknyelvi vizsga lett. A rendelet szabályait a 2002/2003. tanévben az első évfolyamra felvételt nyert és beiratkozott hallgatókra felmenő rendszerben kell először alkalmazni. A hallgató sérelmezte, hogy rá az új nyelvi követelmények vonatkoznak, annak ellenére, hogy a felvételi jelentkezés időpontjában még más volt a jogszabályi környezet.
Megállapítottuk, hogy a jogalkotó döntése szerint bármikor módosíthatja a jogszabályokat. A fenti kormányrendelet megalkotása során azonban a jogalkotó köteles volt tekintettel lenni a jogbiztonság egyik alapkövetelményének számító megfelelő felkészülési idő biztosításának kötelezettségére. Ahogyan azt az

Alkotmánybíróság a 28/1992. (IV. 30.) AB határozatban megfogalmazta, a felkészülési idő biztosításának kívánalma a következő részkötelezettségeket hárítja a jogalkotó szervekre: a jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatározni, hogy kellő idő maradjon a jogszabály szövegének megszerzésére, a jogalkalmazó szervek számára a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez, valamint a jogszabállyal érintett személyek és szervek számára annak eldöntéséhez, hogy miként alkalmazkodjanak a jogszabály rendelkezéseihez, és gondoskodhassanak az önkéntes jogkövetés személyi és tárgyi feltételeiről. Jelen esetben tehát azt kellett megvizsgálni, hogy a jogalkotó a kormányrendelet megalkotása során nem sértette-e meg ezt az alkotmányos követelményt. A beadványozó 2002-ben kezdte meg tanulmányait. Főiskolai szintű képzésről lévén szó, a képzési idő nyolc félév. A megfelelő felkészülési idő biztosítása szempontjából tehát azt kell mérlegelni, hogy négy év elegendő idő-e arra, hogy a hallgató élhessen az alkotmánybírósági határozatban megfogalmazott lehetőségekkel, ezen belül végül is megszerezze az előírt nyelvvizsgát. Álláspontunk szerint négy évnek még abban az esetben is elegendőnek kell lennie egy középfokú "C" típusú államilag elismert vagy azzal egyenértékű szaknyelvi vizsga letételére, ha mellette a hallgató főiskolai tanulmányokat folytat. Oktatási jogsérelmet tehát nem állapítottunk meg. (K-OJOG-562/2002.)