A sajátos nevelési igényű tanulók jogainak érvényesülése

A hivatalunkhoz érkezett panaszok azt mutatják, hogy a fogyatékossággal élő tanulók, és szüleik a közoktatás talán legkiszolgáltatottabb szereplői. A szülők kiszolgáltatottságának forrása gyakran az információk hiánya, és az a tény, hogy mivel gyermekük tőlük is különbözik, a neveléshez segítségre van szükségük.

Azon személyek számára, akik a közoktatásban feladatot látnak el, a tanuló tanulási képességének korlátozottsága egyszerű tény, amelyet munkájuk során figyelembe kell venniük. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy a szülő számára a gyermek csökkent képessége feldolgozandó probléma. Nem hibáztatható egy szülő sem azért, mert nehezen fogadja el a gyermeke másságát, különösen abban az esetben, ha ezzel kívülállók - pedagógusok, orvosok, gyógypedagógusok - szembesítik. Másrészről tisztában kell lenni azzal is, hogy a fogyatékosság, illetve más fejlődési zavar megállapításától kezdve sok közoktatási kérdésben - mint a nevelési-oktatási intézmény szabad megválasztása, vagy a magántanulóság válaszhatósága - megszűnik a szülő döntési önállósága. A közoktatásban feladatot ellátóknak minden eszközzel arra kell törekedniük, hogy elfogadtassák a szülővel azt, hogy a szülői jogok korlátozása, illetve az együttműködési kötelezettségek előírása a gyermek, tanuló érdekében és nem a szülő ellen történik. Ennek megfelelően hivatalunk a sajátos nevelési igényű tanulóktól és szüleiktől érkezett, velük kapcsolatos panaszokat és kérdéseket különös gonddal kezeli, kiemelt figyelemben részesíti.

A közoktatási törvény 2003. évi módosításának egyik új vonása, hogy a jövőben nem alkalmazza a fogyatékos gyermek, fogyatékos tanuló, valamint a más fogyatékos gyermek, tanuló kifejezést, hanem a "sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló" megnevezéssel jelöli azokat a gyermekeket, tanulókat, akiknek fejlődésük érdekében az átlagostól eltérő szolgáltatásokra van szükségük. A módosított törvényszöveg felsorolja azokat a fogyatékosságokat és fejlődési zavarokat, amelyek alapját képezhetik a sajátos nevelési igény megállapításának. Sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló az, aki a szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleménye alapján testi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos, autista, illetve több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, vagy a pszichés fejlődés zavarai miatt a nevelési, tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozott (például diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia, mutizmus, kóros hiperkinetikus vagy kóros aktivitászavar). A fejlődési zavarok felsorolása a törvényben példálózó jellegű, tehát az ott fel nem sorolt egyéb rendellenességek feltárása esetén is megállapítható a sajátos nevelési igény.

A közoktatási törvény 30. § (1) bekezdése kimondja, hogy a sajátos nevelési igényű gyermeknek, tanulónak joga, hogy különleges gondozás keretében állapotának megfelelő pedagógiai, gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai ellátásban részesüljön attól kezdődően, hogy igényjogosultságát megállapították. A különleges gondozást a szakértői és rehabilitációs bizottságok szakértői véleményében foglaltak szerint a korai fejlesztés és gondozás, az óvodai nevelés, az iskolai nevelés és oktatás, a fejlesztő felkészítés keretében kell biztosítani.

A fenti szabályozás egyértelművé teszi a szakértői bizottságok kettős szerepét. Egyrészt a konkrét ellátásokra való jogosultság a szakértői bizottság szakértői véleményének kibocsátásával keletkezik, ami azt jelenti, hogy szakértői vélemény nélkül a tanuló nem tarthat igényt a különleges szolgáltatásokra. Másrészt a szakértői bizottságok speciális szakértelem, és az általuk hozzáférhető információk birtokában javaslatot tesznek azokra a konkrét ellátásokra, ami a gyermek, tanuló fejlődését szolgálják.

A vizsgálat legfőbb célja, hogy megállapítsa vagy kizárja, hogy a tanuló valamely fogyatékosságban szenved, illetve, hogy a tanuló fejlődése szempontjából legmegfelelőbb oktatási módra javaslatot fogalmazzon meg. Emellett a szakértői javaslat számos más kérdésben orientálja a szülőt, a pedagógust és az intézményvezetőt, amikor állást foglal olyan kérdésekben, mint például az alkalmazandó pedagógiai módszerek, mentesítés bizonyos tantárgyak, tan- tárgyrészek alól vagy a magántanulói jogviszony. A szakértői bizottság közreműködése tehát nem csupán azért fontos, mert a szülő segítségére lehet a megfelelő intézmény kiválasztásában, hanem mert jogi hatással és a közoktatási törvény szerinti esetekben a szülőre, a tanulóra és az intézményekre is kötelező erővel bíró szakértői véleményt csak a vonatkozó jogszabályban meghatározott szervek, az abban foglalt eljárási szabályok betartásával bocsáthatnak ki. Álláspontunk szerint a vizsgálaton való részvétel a gyermek különleges gondozáshoz való joga érvényesülésének alapvető feltétele. A szülő és a szakértői bizottság együttműködése hatékonyan segítheti a tanuló fejlődését és felzárkózását.

Egy szülő azt sérelmezte, hogy diszlexiás gyermekét a bizottság javaslatára olyan intézménybe íratta, amely nem nyerte el bizalmát, és másik iskola keresésében kérte segítségünket. Tájékoztattuk arról, hogy másik iskola megtalálásában a szakértői bizottság tudja segíteni, és amennyiben a szakértői bizottság megállapításaival nem ért egyet, a szakértői javaslatot nem köteles aláírni, illetve kezdeményezheti annak felülvizsgálatát. Ebben az esetben az nem hajtható végre, és amíg a jogorvoslati eljárás eredményeképpen nem születik döntés, addig az azt megelőző szakértői vélemény marad érvényben. Amennyiben a szakértői véleményt mint szülő aláírta, a javaslatban szereplő intézménybe köteles beíratni gyermekét. Ha azonos iskolatípuson belül kíván iskolát váltani, a képzési kötelezettségről és a pedagógiai szakszolgáltról szóló 14/1994. (VI. 24.) MKM rendelet 14. § (5) bekezdése szerint erről írásban tájékoztatnia kell az illetékes szakértői és rehabilitációs bizottságot, aki ennek megfelelően módosítja a szakértői vélemény kijelölt iskolára vonatkozó részét. Amennyiben iskolatípust szeretne váltani, ehhez gyermeke újbóli vizsgálata szükséges, amelyet a szülő bármikor kezdeményezhet. (K-OJOG-404/2003.)

. A 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet szerint 15. § (5) bekezdése szerint az óvoda a tanköteles életkorba lépéskor a gyermek fejlettségével kapcsolatban javasolhatja, hogy a gyermek - annak megállapítása céljából, hogy szükséges-e sajátos iskolai nevelésben és oktatásban való részvétele, illetve elérte-e az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget - szakértői és rehabilitációs bizottsági vizsgálaton vegyen részt, vagy az iskolába lépéshez szükséges fejlettség elérésének megállapítása céljából a szülő vigye el a nevelési tanácsadóba.

Egy nagyszülő sérelmezte, hogy a szakértői bizottság az iskolaérettségi vizsgálat alapján azt a javaslatot tette, hogy unokája intenzív logopédiai ellátás mellett maradjon még egy évig óvodában. A nagyszülőt tájékoztattuk arról, hogy a szülőnek lehetősége van a szakértői vélemény tartalmának megváltoztatása érdekében a települési jegyző eljárását kezdeményezni. (K-OJOG-324/2003.)

A szakértői bizottság segítsége egyrészt gyógypedagógiai jellegű, másrészt információs segítség. A bizottság számos olyan információval rendelkezik, amelyek birtokában a szülő bizonyos fokig visszanyerheti döntési önállóságát. A szülők tájékoztatása a tanulási képességet befolyásoló rendellenességről, a fejlesztési lehetőségekről, a rendelkezésre álló iskolákról a szakértői bizottság feladata.

Számos levélben számolnak be szülők arról, hogy nem találnak megfelelő intézményt gyermeküknek. A szakértői bizottság egyik legfontosabb szerepe, hogy segítséget nyújt a szülőnek a megfelelő óvoda, iskola megtalálásában. A jogszabály információszolgáltatási előírásainak köszönhetően a szakértői bizottságok pontosan tudják, hogy a feladat-ellátási területükön milyen nevelési- oktatási intézmények működnek.

A közoktatási intézményt fenntartó önkormányzat jegyzője, főjegyzője folyamatosan köteles tájékoztatni az illetékes szakértői és rehabilitációs bizottságot arról, hogy melyek azok az intézmények, amelyek rendelkeznek a fogyatékos gyermek, tanuló különleges gondozásának ellátásához szükséges feltételekkel. A bizottság a megküldött adatok alapján jegyzéket készít azokról az intézményekről, amelyek részt vesznek a gyermek, tanuló különleges gondozásában, és tájékoztatja a vizsgálaton megjelent szülőt azokról a lehetőségekről, amelyek alapján gyermeke a tankötelezettségének, illetve a képzési kötelezettségének eleget tehet. A kijelölt nevelési-oktatási intézményt a szülő választja ki a szakértői és rehabilitációs bizottság által javasolt intézmények közül. A közoktatási törvény 66. § (2) bekezdése értelmében a kijelölt iskola, ha nem kötelező felvételt biztosító ("körzetes") iskola, a tanuló felvételét csak helyhiány miatt tagadhatja meg. Ebben az esetben a szakértői véleményt adó intézmény megkísérel másik, a sajátos neveléshez és oktatáshoz szükséges személyi és tárgyi feltételekkel rendelkező nevelési-oktatási intézményt találni. Ha így sem oldható meg a gyermek, a tanuló elhelyezése, a szakértői véleményt adó intézmény meghatározza, hogy a gyermek, a tanuló milyen módon kapcsolódhat be a nevelésbe és az oktatásba, valamint a gyermeket, a tanulót előjegyzésbe veszi mindaddig, ameddig felvételét nem sikerül megoldani.

Egy szülő azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy mozgáskorlátozott gyermekének segítsünk olyan óvodát találni, ahová az ép gyermekekkel együtt járhat. Tájékoztatást adtunk arról, hogy a gyermeke állapotának megfelelő óvodai ellátás biztosításához szükséges, hogy az illetékes szakértői és rehabilitációs bizottság a gyermeket megvizsgálja, szakértői véleményét elkészítse, és a rendelkezésére álló intézménylistából a szülő kiválassza azt az intézményt, ahová gyermekét beírathatja. Tájékoztattuk továbbá arról, hogy melyik szakértői bizottsághoz kell fordulnia. (K-OJOG-323/2003.)

A megfelelő közoktatási intézmény megtalálása sok esetben azért nem sikerült, mert a tanuló nem jutott el a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság elé, a szülő így nem ismerhette meg az intézményi jegyzéket. A bizottság helyett ezeket a tanulókat gyermekkórházak vizsgálták, és a szülők a vizsgálati zárójelentés megállapításaira támaszkodva próbálták megtalálni a megfelelő nevelési-oktatási intézményt. A kórházi szakemberek ilyen tevékenysége sok esetben nem nélkülözhető a fogyatékossággal élő tanulók számára, azonban a szakértői bizottság vizsgálatát nem helyettesítheti.

Egy szülő azzal a panasszal fordult hozzánk, hogy gyermeke magaviseletére hatodik osztályos korában kezdtek el panaszkodni a pedagógusok, holott addig nem volt vele baj. Az igazgató azt ajánlotta a szülőnek, hogy fia töltsön egy kis időt a délutáni felzárkóztató osztályban, hátha a rossz közösségtől majd "észhez tér". A szülő ezt büntetésnek tartotta, és a javaslatot elutasította, de a tanári jelzéseket követően gyermekét ideggondozóban vizsgáltatta meg. Itt megállapították, hogy hiperkinetikus magatartászavar okozza a viselkedési problémákat. A szülő az iskolában kialakult konfliktus megoldása érdekében kérte hivatalunk eljárását. A szülőt tájékoztattuk arról, hogy gyermeke számára a különleges ellátást a szakértői és rehabilitációs bizottság szakértői véleményének birtokában biztosíthatja. (KOJOG- 889/2003.)

Számos okból előfordulhat, hogy a szakértői bizottság és a szülő között nem alakul ki megfelelő párbeszéd. Az együttműködés hiánya minden esetben a tanuló oktatási jogainak sérelméhez vezetett.

Gyakori panasz, hogy egy-egy tanuló integrált oktatását olyan alapítványi iskolák biztosítják, ahol a szülőknek magas tandíjat kell fizetniük. A szülők ebben a helyzetben ellentmondást észlelnek tandíjfizetési kötelezettségük és az ingyenes általános iskolai oktatás elve között. Sajnos a szülők már csak végső kétségbeesésükben fordulnak hivatalunkhoz, akkor, amikor a családi költségvetés nem bírja tovább a tandíj fizetését. Az alapvető problémának azt látjuk, hogy sokan nincsenek tisztában azzal, hogy az önkormányzat a sajátos nevelési igényű tanuló számára is köteles biztosítani az ingyenes alapfokú oktatást.

A különleges gondozáshoz való jog érvényesülésének érdekében az állam a közoktatási törvény szerint működteti a közoktatás rendszerét. Így az óvodáról, az általános iskoláról, a szakiskoláról, a középiskoláról, a kollégiumról, a pedagógiai szakszolgálatról az állami szervek és a helyi önkormányzatok intézményfenntartói tevékenysége, illetve az állami, a helyi önkormányzati feladatellátás keretében gondoskodik. A sajátos nevelési igényű tanuló oktatásban való részvétele és kollégiumi ellátása az állami-önkormányzati fenntartású intézményekben minden esetben ingyenes. A megfelelő feladatellátás biztosítása mellett az önkormányzatnak nincs kötelezettsége arra, hogy egy alapítványi iskola tandíját támogassa, illetőleg annak kifizetését magára vállalja. Amennyiben a szülő az alapítvány által működtetett nevelési-oktatási intézményt választja, az esetleges fizetési kötelezettség őt terheli.

Az alapítványi oktatás azonban nem feltétlenül jár tandíjfizetési kötelezettséggel. Az önkormányzat dönthet úgy, hogy az alapítvánnyal közoktatási megállapodást köt, és finanszírozza az általa ellátandó tanulók oktatását. Így a tanuló számára ingyenessé válik a szolgáltatás igénybevétele. Fontosnak tartjuk hangsúlyozni azt, hogy jogszerűen előállhat olyan eset, hogy a tanuló ellátását csak alapítványi iskola tudja megoldani, az azonban nem fordulhat elő, hogy a sajátos nevelési igényű tanuló tankötelezettségének csak tandíjfizetés ellenében tehet eleget.

Az elmúlt évben alapítványi iskolába íratott tanulók szüleinek kezdeményezésére számos ügyben folytattunk egyeztetést a szakértői bizottság és az önkormányzat között, azt vizsgálva, hogy az önkormányzat teljesíti-e feladatát az integráltan oktatható sajátos nevelési igényű tanulók vonatkozásában. (KOJOG- 122/2003., K-OJOG-287/2003., K-OJOG-288/2003., K-OJOG- 294/2003., K-OJOG-353/2003.)

Eljárásaink fényt derítettek arra, hogy a szakértői véleményekben azért kerültek kijelölésre alapítványi iskolák, mert a szülők úgy tudták, hogy a lakóhelyükön nincs olyan önkormányzati fenntartású iskola, amely biztosíthatná gyermekük különleges gondozását. A megkeresett helyi önkormányzatok minden esetben ennek ellenkezőjéről tájékoztattak. Az ügyekben a szakértői bizottságok és az önkormányzatok nyilatkozatai ellentmondóak voltak. A bizottságok azt állították, hogy az önkormányzatok nem tájékoztatták időben a tanulók ellátására alkalmas intézményekről, az önkormányzatok ezt tagadták. Mivel az alapítványi iskolák kijelölésével a szülők egyetértettek, az oktatási jogok sérelme ezekben az ügyekben nem volt megállapítható.

Amennyiben a szakértői bizottság enged a szülők kérésének, és olyan intézményt jelöl ki, amely nem rendelkezik a tanuló különleges gondozásához szükséges személyi és tárgyi feltételekkel, az súlyos jogsértéshez vezet.

A szülők sérelmezték, hogy más tanulók szülei nyomására gyermeküket korábbi csoportjától elkülönítették, és a korábbiaknál alacsonyabb óraszámban kívánták ellátni. A szülők sérelmezték továbbá gyermekük szakértői vizsgálatának kezdeményezését, és azt a javaslatot, hogy gyermekük nevelése-oktatása más intézményben folytatódjon. Megállapítottuk, hogy attól a ponttól fogva, hogy a tanuló nem a képességeinek megfelelő nevelési-oktatási intézményben folytatta tanulmányait, jogsértő helyzet állt elő. A jogsértő helyzet akkor vált mások számára is égető kérdéssé, amikor az érintett tanulón kívül másoknak, tanulótársainak és pedagógusainak a jogai is veszélybe kerültek. Feltételezhető azonban, hogy ha a tanuló megkapta volna az állapotának megfelelő ellátást, ez a helyzet nem következett volna be. A jogsérelem előidézésében az intézmény vezetője, a szakértői és rehabilitációs bizottság és a szülők is felelősek voltak.

Tekintve, hogy az iskola sem a diák tanulói jogviszonyának keletkezésekor, sem azután nem rendelkezett a megfelelő ellátáshoz szükséges személyi és tárgyi feltételekkel, megállapítottuk, hogy mind a tanulói jogviszony kialakítása, mind annak folyamatos fenntartása jogsértő volt. Ezért kezdeményezéssel fordultunk az intézményvezetőhöz, hogy a jövőben fordítson kiemelt figyelmet arra, hogy az általa vezetett intézményben a tanulói jogviszony kialakítása és fenntartása minden esetben megfeleljen a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek. Továbbá felhívtuk a figyelmét arra, hogy abban az esetben, ha az illetékes szakértői és rehabilitációs bizottság - a jogszabályi rendelkezések ellenére - az általa vezetett intézményt jelölné ki olyan tanuló nevelésére-oktatására, akinek neveléséhez-oktatásához az intézmény nem rendelkezik a megfelelő személyi és tárgyi feltételekkel, a jogsértő állapotot jelezze a bizottság, illetve a fenntartó képviseletében eljáró jegyző felé.

A vizsgálat során megállapítottuk, hogy a fenti jogsérelem kialakulásában aktív szerepet játszott a szakértői bizottság is, aki a szülő kérésére azt az intézményt jelölte ki a tanuló számára, amely a jogszabályban előírt feltételeknek nem felelt meg. A tanuló oktatási jogai továbbá akkor is sérültek, amikor a szülők ellenállását észlelve nem kezdeményezett államigazgatási eljárást annak érdekében, hogy a szülők gyermekükkel jelenjenek meg a szakértői kontrollvizsgálaton. Mindezek alapján azzal a kezdeményezéssel fordultunk a szakértői bizottság vezetője felé, hogy a jövőben fordítson kiemelt figyelmet arra, hogy az általa vezetett intézményben a szakértői javaslatok elkészítése, és a vizsgált tanulók képességeinek megfelelő nevelést-oktatást nyújtó intézmények kijelölése minden esetben megfeleljen a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek. Abban az esetben, ha a bizottság által vizsgált tanulók szülei nem tanúsítanak együttműködést a bizottsággal, és ezzel akadályozzák, hogy gyermekük a képességeinek megfelelő nevelést-oktatást nyújtó intézmény szolgáltatásaiban részesüljön, a képzési kötelezettségről és a pedagógiai szakszolgálatokról szóló 14/1994. (VI. 24.) MKM rendelet 18. § b) pontjának megfelelően a tanuló érdekében kezdeményezze államigazgatási eljárás megindítását. Kezdeményezéseinket az érintettek elfogadták. (K-OJOG-293/2003.)

A fenti esetből látszik, hogy a különleges gondozáshoz való jog biztosítására vonatkozó jogszabályi előírások szigora nem öncélú. A szülők túlnyomó része nem rendelkezik olyan szakértelemmel, hogy meg tudná ítélni, mely oktatási- nevelési forma szolgálja leginkább gyermekük érdekét. Ezt a feladatot a törvény a szakértői és rehabilitációs bizottságok hatáskörébe utalja, és a szülői együttműködés hiányának esetére pontosan azért írja elő államigazgatási eljárás indításának kötelezettségét, hogy ezzel a tanulók jogainak érvényesülését garantálja.

Ahhoz, hogy a szülők gyermekük jogainak megóvása érdekében a szükséges intézkedéseket megtehessék, ismerniük kell a jogszabályi rendelkezéseket, a különleges jogokat és kötelezettségeket, valamint az azok érvényesítéséhez szükséges eljárásokat. A szülők tájékoztatásában minden közoktatási feladatot ellátó szervnek és személynek - beleértve hivatalunkat is - szerepet kell vállalnia.

Álláspontunk szerint a különleges gondozáshoz való jog nem csupán a szakértői véleményben foglalt konkrét ellátásokra vonatkozó jogosultságok halmaza, hanem a jogérvényesítéshez szükséges feltételek, így az információkhoz való hozzájutás jogát is magában foglalja.

Egy tanulót, akiről szakorvos megállapította, hogy hiperaktív, rendellenes viselkedése miatt az osztályközösség kirekesztette. Az érintett szülők nyílt levelet írtak a jegyzőnek és az igazgatónak, hogy a tanulót távolítsák el az osztályból. A szülő a jegyzőhöz, majd a polgármesterhez fordult, hogy információt kapjon a speciális oktatást nyújtó helyi általános iskolákról. Ezt az információt többszöri írásbeli kérése ellenére sem kapta meg, és eljárásunkat kezdeményezte annak megállapítására, hogy az önkormányzat sajátos nevelési igényű tanulókkal kapcsolatos feladatellátása megfelel-e a jogszabályi rendelkezéseknek. A polgármester az esettel kapcsolatosan arra hivatkozott, hogy a szóban forgó tanuló nem jogosult a különleges gondozásra, mert nem a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság diagnosztizálta a hiperaktivitást. A polgármester hivatalunkat arról is tájékoztatta, hogy aki az igényjogosultságát megfelelően igazolja, annak az önkormányzat minden esetben biztosítja a javasolt ellátást.

Megállapítottuk, hogy a tanulónak a közoktatási törvény 30. § (1) bekezdésében foglalt különleges gondozáshoz való joga sérült, mert a különleges gondozáshoz való jog megállapításához szükséges információkról, a szakértői bizottsági vizsgálat szükségéről, mind a jegyző, mind a polgármester elmulasztotta tájékoztatni a szülőt. Kezdeményezésünket az önkormányzat elfogadta. Mivel a tanulónak időközben másik városban találtak iskolát, az önkormányzat a családnak kártérítést fizetett. (K-OJOG-359/2003.)

Külön ügycsoportot alkottak az integráltan oktatható sajátos nevelési igényű tanulók eltérő tanulmányi követelményeivel kapcsolatos kérdések és panaszok. Gyakran felmerült a kérdés, hogy az erről hozott döntés kötelezettség vagy lehetőség az intézményvezető számára. Számos esetben tapasztaltuk, hogy az eltérő tanulmányi követelményekkel kapcsolatos jogok és kötelezettségek vonatkozásában mind a diákok, mind az őket tanító pedagógusok tájékozatlanok. Előfordult, hogy a pedagógus és a diák egyetértett a sajátos követelmény alkalmazásában, és annak jogszerű megoldása iránt érdeklődtek hivatalunktól. (K-OJOG-253/2003.)

A közoktatási törvény a kötelező tanórai foglalkozás alóli felmentések, illetve az egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből való mentesítések rendszerével biztosítja az integráltan oktatott sajátos nevelési igényű tanulóknak, hogy tudásukat képességeiknek megfelelően értékelhessék. Az eltérő tanulmányi követelmények megállapítása az igazgató döntési jogosultsága. A közoktatási törvény e tárgyban az igazgató döntési jogköre szempontjából két eltérő jogintézményt hozott létre.

Az egyik ilyen lehetőség, amely nem kizárólag a sajátos nevelési igényű tanulók vonatkozásában áll fenn, a kötelező tanórai foglakozáson való részvétel alóli felmentés. Az erre vonatkozó kérelmet a tanuló terjeszti az igazgató elé. Ebben a kérdésben az igazgató mérlegelheti, hogy a tanuló egyéni adottságai, fogyatékossága, továbbá sajátos helyzete ezt indokolttá teszi-e vagy sem. Az, akit felmentettek a kötelező tanórai foglalkozásokon való részvétel alól, az igazgató által meghatározott időben és a nevelőtestület által meghatározott módon ad számot tudásáról.

A másik lehetőség az egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből az értékelés és minősítés alóli mentesítés. Erről szintén az oktatási intézmény vezetője dönt, de az előbbiekkel ellentétben nincs mérlegelési jogköre. A közoktatási törvény úgy rendelkezik, hogy a fogyatékos gyermekek számára a különleges gondozást a szakértői és rehabilitációs bizottságok szakértői véleményében foglaltak szerint kell biztosítani. Tehát az igazgatónak a szakértői véleményben foglaltak alapján kell meghoznia döntését.

Egy tanuló azzal a kérdéssel fordult hozzánk, hogy mentesítése céljából kérheti-e az iskola a szakértői bizottság véleményének beszerzését, ha korábban egy alapítvány által végzett vizsgálati vélemény alapján részesült kedvezményekben. Tájékoztattuk arról, hogy az intézményvezető csak a szakértői vélemény alapján köteles mentesíteni őt egyes tantárgyakból tantárgyrészekből a számonkérés, minősítés alól. (K-OJOG-834/2003.)

Gyakori kérdés, hogy a tanulmányok során megszerzett kedvezményekkel milyen módon élhetnek a tanulók az érettségi vizsgán. A közoktatási törvény 30. § (9) bekezdése szerint a sajátos nevelési igényű tanuló részére az érettségi vizsgán biztosítani kell a hosszabb felkészülési időt, az írásbeli beszámolón lehetővé kell tenni az iskolai tanulmányok során alkalmazott segédeszköz (írógép, számítógép stb.) alkalmazását, szükség esetén az írásbeli beszámoló szóbeli beszámolóval vagy a szóbeli beszámoló írásbeli beszámolóval történő felváltását. (K-OJOG-338/2003.)

Számos kérdés érkezik hivatalunkhoz arra vonatkozóan is, hogy részesülhetnek- e olyan tanulók is kedvezményben, akiknél a tanulási zavart ugyan észlelték, de annak megállapítására korábban nem került sor. A szülő a szakértői bizottság vizsgálatát bármikor kérheti. Abban az esetben azonban, ha a vizsgálat célja az, hogy a tanulót mentesítsék az értékelés és minősítés alól a 14/1994. (VI. 24.) MKM rendelet 12. § (3) bekezdése az alábbi követelményeket támasztja. Az iskolai oktatás első-hatodik évfolyamán január 31-ig, vagy annak a tanévnek március 31. napjáig, amelyben az adott tantárgy tanulását a tanuló megkezdte, szükség szerint bármikor megindítható a vizsgálat. Ettől eltérő időpontban be kell csatolni az érintett iskola igazgatójának a vizsgálat szükségességével kapcsolatos egyetértő nyilatkozatát. Az iskola igazgatója döntéséhez beszerzi a tanuló osztályfőnöke és az adott tantárgyat tanító pedagógus véleményét. Az iskola igazgatója egyetértésének hiányában a szakértői és rehabilitációs bizottság vezetője vagy az általa kijelölt szakértői bizottsági tag - a tanuló meghallgatása után - dönt a vizsgálat szükségességéről vagy a kérelem elutasításáról. A döntést írásba kell foglalni.

Amennyiben az abban foglaltakkal a szülő nem ért egyet, a gyermek lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes jegyzőnél államigazgatási eljárást indíthat a döntés megváltoztatására. Amennyiben a szakértői bizottság megállapítja a tanuló kedvezményekre való jogosultságát, az az érettségi vizsgán is jelentőséggel bírhat. Erről részletesen az érettségi fejezetben fogunk szólni.

Vizsgálati tapasztalataink és a hozzánk érkező jelzések alapján azt állapítottuk meg, hogy az érintett tanulók különleges gondozáshoz való joga sok esetben az információk hiánya miatt nem tud érvényesülni. Sem maguk a sajátos nevelési igényű tanulók, sem a velük kapcsolatos közoktatási feladatot ellátó személyek és szervek nem rendelkeznek kellő jogi tájékozottsággal ahhoz, hogy a jogszabályokban meghatározott jogokat érvényesíteni tudják. Számos esetben tapasztaltuk, hogy a különleges gondozás biztosításában kulcsfontosságú szerepet betöltő szakértői bizottságok tagjai sincsenek tisztában az eljárásukra, kötelezettségeikre vonatkozó jogszabályi rendelkezésekkel. A szakértői vélemények vonatkozásában gyakran nem alkalmazzák azok kötelező tartalmi elemeire vonatkozó előírásokat, ami jelentős mértékben megnehezíti a tanulókkal foglalkozó pedagógusok munkáját. Megítélésünk szerint a feltárt hibák és hiányosságok az oktatási szereplők jogismeretének fejlesztésével orvosolhatók. Ennek elérése érdekében 2004-ben hivatalunk egy olyan kézikönyv összeállítását és megjelentetését tűzte ki célul, amely az oktatási szereplők széles köre számára hozzáférhető lesz. A kiadványban azokat az információkat tesszük közzé, amelyek ismeretét szükségesnek tartjuk a sajátos nevelési igényből eredő jogok és kötelezettségek érvényesüléséhez.

Tartalomjegyzék

előző előző következő következő