Mentesség a költségtérítés-fizetési kötelezettség alól
Az e körben felmerült kérdések zöme 2003-ban a terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban vagy gyermekgondozási díjban részesülők költségtérítés-mentességével volt kapcsolatos. Tipikus kérdés, hogy a "kismamákat megillető ingyenes tanulás lehetősége" kinek jár. Tájékoztattuk a beadványozókat arról, hogy az adott félév első napján a fent felsorolt szociális juttatásokban részesülő azon hallgatóknak nem kell költségtérítést fizetniük, akik alapképzésben, kiegészítő alapképzésben, szakirányú továbbképzésben vagy akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzésben vesznek részt.
Az előző évhez hasonlóan ebben az évben is érkezett olyan beadvány, amelyben a mentességre jogosult hallgató a megvásárolandó tankönyvcsomag kötelezően megfizetendő árát, mint burkolt költségtérítés-fizetési kötelezettséget sérelmezte.
A negyedéves hallgató beadványában leírtak szerint mindeddig nem volt gond a költségtérítés-mentesség igénybevételével, a főiskola azonban 2003-tól előírta a kötelezően megvásárolandó tankönyvcsomag árának megfizetését. A jogszabályok szerint az állami felsőoktatási intézményben költségtérítéses képzésben részt vevő hallgatóknak a hallgatói jogviszonyukon alapuló fizetési kötelezettsége azt jelenti, hogy a hallgatók kötelesek az intézmény szabályzatában meghatározott költségtérítést és díjakat a felsőoktatási intézmény számára megfizetni. E hallgatók számára azonban hallgatói jogviszonyuk alapján további fizetési kötelezettség nem írható elő. A már korábban kialakított álláspontunk szerint a tananyagár a költségtérítés fogalmába tartozik, ez következik a felsőoktatási törvény 124/E. § g) pontjából. Az értelmező rendelkezés szerint költségtérítés minden olyan költség, amelynek a mértékét a felsőoktatási intézmény állapítja meg, a képzéssel összefügg, és az állam által nem finanszírozott képzésben résztvevőket terheli. A kötelezően megvásárolandó tananyag ára a képzéssel összefüggő költség, hiszen a tananyagcsomag a képzés során elsajátítandó tananyagot vagy annak egy részét tartalmazza, és megvásárlása kötelező, az adott képzésben részt vevő minden hallgatót terhel, mértékét pedig a felsőoktatási intézmény állapította meg. Be nem illesztése a költségtérítés összegébe jogszerűtlen. Aki a költségtérítés megfizetése alól jogszabály alapján mentesül, annak az ilyen költségeket sem kell megfizetnie.
A beadványozó maga juttatta el állásfoglalásunkat intézménye vezetőjéhez, aki közvetlenül nekünk válaszolt. Levelében kifejtette, hogy álláspontja szerint a tankönyvcsomag értékesítése áruértékesítés, így nem is része a képzésnek, de a tantervi követelményeknek csak az a hallgató tud eleget tenni, aki megvásárolja a tankönyvcsomagot. A főiskola nem terhet ró így a hallgatókra, hanem kifejezetten segíti őket azzal, hogy a csomagot a beiratkozáskor a kezükbe adják, így a jegyzeteket nem maguknak kell beszerezniük. A könyvek ingyenes átadása viszont költségnövekedést eredményezne a főiskola oldalán. Hivatalunk arról tájékoztatta az intézmény vezetőjét, hogy nem a tankönyvek ingyenes átadása nyújthat megoldást a jogsértő állapot elkerülésére, hanem a megvásárlási kötelezettség eltörlése. (K-OJOG-333/2003.) |
Ugyanezen költségtérítés-fizetési kötelezettség alóli mentesség törvényi szabályainak alkotmányellenességét sérelmezte egy beadványozó, aki nem állami, hanem egyházi fenntartásban álló felsőoktatási intézmény hallgatójaként kívánta igénybe venni ezt a kedvezményt.
A beadványban leírtak szerint a kedvezményt biztosító kormányrendelet hátrányosan megkülönbözteti azokat a hallgatókat, akik egyházi fenntartású intézményben kívánnak tanulni. A beadványozó álláspontja szerint a szabályozás ellentétes az Alkotmánnyal, mivel azoknak a hallgatóknak, akik vallásos meggyőződésüket ennek megfelelő keretek között kívánják felsőfokú képzésük során érvényesíteni, olyan diszkriminációval találkoznak, amely ellehetetleníti szabadságjoguk gyakorlását. Válaszunkban kifejtettük, hogy álláspontunk szerint a kormányrendelet szabályozása nem okozza a diszkrimináció tilalma alkotmányos követelményének sérelmét. A költségtérítés-fizetés alóli mentesség nem alanyi jog, a Kormány ebben az esetben kedvezményt biztosít meghatározott alanyi körnek. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint pedig az állam (így a Kormány is) kedvezmények biztosítása esetén nagy mérlegelési szabadsággal rendelkezik a kedvezményezettek kiválasztása tekintetében. A hátrányos megkülönböztetés tilalmát az sérti, ha a kiválasztás önkényes, tárgya szerint nincs ésszerű indoka. Jelen esetben ez nem önkényes, hiszen a megkülönböztetés alapja az az ésszerű megfontolás, hogy az állam a saját fenntartásában működő, tehát az általa finanszírozott intézményekben biztosítja ezt a lehetőséget. Az ilyen jellegű észrevételekre írt válaszainkhoz hasonlóan ebben az esetben is felhívtuk a beadványozó figyelmét arra, hogy amennyiben mindezek ellenére továbbra is úgy gondolja, hogy a fenti szabályozás alkotmányellenes, lehetősége van indítványt tenni az Alkotmánybíróságnál jogszabály alkotmányellenességének megállapítása céljából. (K-OJOG-228/2003.) |
A tájékozatlansággal magyarázhatók az olyan beadványok, amelyekben olyanok sérelmezik, hogy nem részesülhetnek a költségtérítés megfizetése alóli mentességben, akik e kedvezményre a jogszabály alapján egyáltalán nem jogosultak.
Egy gyermekgondozási segélyben részesülő kismama úgy tudta, hogy a hozzá hasonló helyzetben lévők ingyen tanulhatnak. Tanfolyamra szeretett volna jelentkezni, ám mindenhonnan elutasították, mert ingyenes képzésben szeretett volna részesülni. A beadványában azt kérdezte, létezik-e lista azokról a cégekről, amelyek ilyen feltételekkel vállalják az oktatást. A beadványozót tájékoztattuk, hogy a kedvezmény csak a hallgatói jogviszonyban állókat érintheti, a cégek által szervezett különböző tanfolyamokon résztvevőket azonban nem. (K-OJOG-14/2003.) |
Juttatások, kedvezmények
A hallgatók részére járó juttatások és kedvezmények témakörében idén egyetlen
ügy ismertetését találjuk indokoltnak.
Az egyik ügy beadványozója azt sérelmezte, hogy a szociális támogatás igényléséhez tőle nem 2003-ból származó, hanem 2002. évi jövedelemigazolásokat kértek, ez pedig számára hátrányt jelentett. Családja anyagi helyzetében ugyanis éppen 2003 januárjában állt be olyan kedvezőtlen fordulat, amely következtében nagyobb esélylyel igényelhette volna a támogatást. A sérelmezett gyakorlatot azonban nem találtuk jogsértőnek, ennek a követelménynek ugyanis ésszerű, valós indoka van. A 2002. év volt az utolsó, amely ellenőrizhető módon mutatja ki a teljes éves jövedelmet, és ez az előírás mindenki számára azonos követelményt állít, így nem alkalmaz hátrányos megkülönböztetést a támogatást kérők között. (K-OJOG-438/2003.) |
|
előző 
