Egy szülő a következő panasszal fordult hivatalunkhoz. Gyermeke egy műszaki szakközépiskolába jelentkezett, ahová felvételt nyert. A felvételről az iskola igazgatója írásban tájékoztatta a szülőket, akik ezt követően személyes meghallgatást kértek az iskolától. A személyes meghallgatáson tájékoztatták az igazgatóhelyettest arról, hogy gyermekük HIV pozitív. Amikor az iskola igazgatója erről tudomást szerzett, behívta a szülőket, és közölte velük, hogy az adott helyzetben az iskola nem tudja felvenni a tanulót. Döntését azzal indokolta, hogy a gyermek betegsége komoly veszélyt jelent az intézmény többi tanulójára és a dolgozókra. Az igazgató szerint ha kiderül, hogy HIV pozitív tanulót vettek fel, a szülők el fogják vinni gyermekeiket, és ezért akár az iskola bezárásával is számolniuk kell. A szülő ezután panasszal fordult az intézmény fenntartójához, illetőleg kérte az igazgatót, hogy elutasító döntéséről írásban tájékoztassa őket. Az intézményvezető tájékoztatta a családot álláspontjáról, és ezzel egy időben hivatalunkat is megkereste segítségünket kérve a probléma jogi megítélésével kapcsolatban. Az igazgató arról is tájékoztatta a szülőket, hogy állásfoglalásunk megérkezéséig gyermekük beiratkozását semmilyen körülmények között nem látja megvalósíthatónak. Tekintettel a probléma fokozott érzékenységére és az ügy sürgősségére, a tényállás tisztázása érdekében személyes egyeztetés megszervezését láttuk indokoltnak, amelynek során a szülői panaszban foglaltak megerősítést nyertek. A személyes egyeztetésen a szülő és az intézményvezető mellett jelen volt a tanuló kezelőorvosa, aki osztályvezető főorvosként a téma szakértője. A főorvos álláspontja szerint a gyermek közösségben való tanulásának orvosi akadálya nincs, a fertőzés továbbadásának nincs reális veszélye, ugyanis a beteg vérében a vírusszám olyan alacsony, hogy ezen a szinten gyakorlatilag nem fertőz. Az intézményvezetőt azonban sem a jogi, sem az orvosi érvek nem győzték meg, kitartott azon álláspontja mellett, hogy a tanuló az iskolába nem iratkozhat be. Az intézményvezető továbbá kijelentette, hogy a tanulót csak abban az esetben hajlandó fogadni, ha erre őt bírósági ítélet kötelezi.

Az Alkotmány biztosítja valamennyi alapvető jog, így a művelődéshez való jog diszkriminációmentes érvényesülését. Ezt a közoktatási törvény is megerősíti, amikor a közoktatásra vonatkoztatva kimondja a hátrányos megkülönböztetés tilalmát. A művelődéshez való jognak, a tanulás szabadságának lényegi eleme a szülőt megillető szabad iskolaválasztáshoz való jog. A középiskolák a jogszabályok keretei között, a felvételi eljárás során kiválaszthatják tanulóikat, a kiválasztás során azonban csak tanulmányi követelményeket vehetnek figyelembe, szakképző intézmény esetén pedig a tanulmányi követelmények mellett csakis a jogszabályok által előírt iskolai, szakmai előképzettséget, az életkori feltételeket, illetőleg a pályaalkalmassági, szakmai alkalmassági és egészségügyi követelményeket vizsgálhatják. Amikor a felvevő iskola igazgatója írásba foglalja a felvételről hozott döntését, ezzel alanyi jogot biztosít a tanuló számára arra, hogy az iskolával tanulói jogviszonyt hozzon létre, vagyis beiratkozzék. Az ügyben a felvételi eljárás során az igazgató úgy döntött, hogy a tanuló felvételt nyert az iskolába, döntését írásba foglalta, s az 15 napon belül jogerőssé vált. A továbbiakban a tanuló illetőleg a szülő döntésén múlik az, hogy a felvételt nyert tanuló beiratkozik-e az iskolába, az igazgató a beiratkozást nem akadályozhatja meg. Az ügyben az intézményvezető a tanuló HIV státuszára való hivatkozással mégsem biztosította a beiratkozást, s ezzel megsértette a szülő és a tanuló szabad iskolaválasztáshoz való jogát, azaz erre a jogra nézve hátrányosan megkülönböztette a tanulót.

A jogszabályok vizsgálata után mérlegelést igényelt az a kérdés, hogy a tanuló HIV fertőzöttsége kockázati tényező-e az iskolában, olyan veszélyt jelent-e az intézmény tanulóira és dolgozóira, amely indokolja az igazgató elutasító döntését. A HIV/AIDS általános kérdéseit szabályozó jogszabályok egyike sem tartalmaz olyan korlátozó előírást, amelyek HIV pozitív tanulókra, illetve az általuk látogatható oktatási intézményekre vonatkoznának. A fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről szóló 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet pedig mellékletében ki is hangsúlyozza, hogy a HIV pozitív személyeket nem szükséges elkülöníteni, hiszen a HIV fertőzött személlyel történő mindennapi érintkezés nem jelent kockázatot a fertőzés akvirálása (megszerzése) szempontjából. A nevelési-oktatási intézményekben, így az adott műszaki szakközépiskolában sem lehet helye tehát a HIV státusz alapján történő megkülönböztetésnek. A tanuló HIV pozitív státusza az általa választott műszaki szakképzés tekintetében nem eredményez egészségügyi alkalmatlanságot sem. A tanulót tehát nem lehetett volna kizárni az iskolából.

A problémakörre vonatkozó nemzetközi ajánlások és gyakorlat szintén a fentieket támasztják alá. Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága 2001/51. számú határozatában leszögezi, hogy "az érvényben lévő emberi jogi elvek tiltják a HIV/AIDS státusz alapján való tényleges vagy feltételezett diszkriminációt", és kihangsúlyozza, hogy a nemzetközi emberi jogi dokumentumok diszkriminációellenes rendelkezéseiben használt "vagy más státusz" kifejezést kiterjesztőleg kell értelmezni, azaz a HIV státuszra is vonatkoztatni kell. Mind az Egészségügyi Világszervezet (WHO), mind az ENSZ HIV/AIDS-re szakosodott szerve több ízben kihangsúlyozta, hogy a HIV pozitív gyermekeket, és fiatalokat státuszukon alapuló hátrányos megkülönböztetés nélküli oktatás illeti meg, minden ezzel ellentétes gyakorlat súlyosan sérti az érintettek emberi jogait. A fentiek alapján HIV pozitivitásánál fogva még az óvoda látogatásától sem tiltható el egy gyermek, jóllehet ezekben az intézményekben a kisebb balesetek előfordulási esélye nagyobb, mint egy középiskolában, legyen ez akár egy gyakorlati képzést is folytató műszaki szakközépiskola.

A nemzetközileg ajánlott magatartás ilyenkor a következő. Egyrészt be kell tartani az alapvető higiéniai és magatartásbeli szabályokat, hiszen ezek révén a fertőzés átadása teljesen kivédhető, ugyanis a HIV nem puszta érintés vagy egy légtérben való tartózkodás útján terjed. Másrészt pedig, amennyiben egy tanuló HIV státusza a környezete számára ismert, az érintettek számára hiteles és alapos információkat kell nyújtani a betegségről, annak terjedési módjairól, továbbá a megelőzéssel kapcsolatos szabályokról.

A fentiek alapján az ügyben annak ellenére, hogy az oktatási jogok sérelme megállapításra került, az intézményvezető számára kezdeményezést nem fogalmaztunk meg, mivel a jogsértés orvoslására álláspontunk szerint az adott körülmények között nem volt mód. Mindemellett az ügyben készített jelentésünket megküldtük az iskola fenntartójának annak érdekében, hogy tegye meg az általa szükségesnek tartott intézkedéseket, továbbá munkáltatóként vizsgálja meg, van-e helye az intézményvezető ellen fegyelmi eljárás lefolytatásának. A fenntartó megvizsgálta az ügyet, és úgy döntött, nem indít fegyelmi eljárást az iskola igazgatója ellen. Jelentésünket megküldtük továbbá az országos tisztifőorvosnak, valamint a fővárosi és a megyei tisztifőorvosoknak azzal a kéréssel, hogy a maguk eszközeivel tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy az érintettek minél szélesebb körben felvilágosítást kapjanak a HIV/AIDS problémakörről, különös tekintettel arra, hogyan terjed, és hogyan nem terjed a betegség, illetve, hogy melyek a megelőzésre vonatkozó legfontosabb szabályok. Megítélésünk szerint ugyanis csak a hiteles és valós információk átadásával lehet elkerülni azt, hogy az egyébként érthető félelmek ilyen és ehhez hasonló jogsértéseket eredményezzenek. Az oktatási jogok biztosának részvételével a problémát az Országos Közoktatáspolitikai Tanács is megvitatta. (K-OJOG-449/2003.)

Debrecen Megyei Jogú Város alpolgármestere keresett meg minket és kérte állásfoglalásunkat egy Hepatitis C vírussal fertőzött gyermek iskoláztatásával kapcsolatos kérdésekben. Az esettel a sajtó is számos alkalommal foglalkozott, továbbá az érintett általános iskola igazgatója is tájékoztatta hivatalunkat az ügyben történtekről. A Hepatitis C vírussal fertőzött, tanköteles korú tanuló felvételét szülője kérte a debreceni Epreskerti Általános Iskolába, amely a gyermek számára a kötelező felvételt biztosító ("körzetes") általános iskola volt. Az iskola igazgatója a diák felvételét nem tagadta meg, vele tanulói jogviszonyt létesített, eltérő szülői kérés hiányában oly módon, hogy a tanuló tankötelezettségét iskolába járással teljesíti. Az igazgató tájékoztatása szerint az érintett tanuló és szülő személyes adatait az intézmény senkinek nem továbbította, nem hozta nyilvánosságra. Az iskolába járó diákok szülei korábbi sajtóhírek alapján kapcsolták össze a tanulóval a történteket. Ezt követően számos szülő tiltakozott a fertőzött tanuló felvétele ellen. Az intézményvezető a szülői tiltakozásnak nem adott helyt, azonban több alkalommal felvilágosítást nyújtott a szülők számára a fertőzésről, amelyhez az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat segítségét is kérte. Az ÁNTSZ a kérdésben állásfoglalást adott ki az érintett tanuló szülei, valamint Debrecen Megyei Jogú Város alpolgármestere részére.

A közoktatási törvény 66. § (2) bekezdése szerint az általános iskola köteles felvenni, átvenni azt a tanköteles tanulót, akinek lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye a körzetében található (kötelező felvételt biztosító iskola). A közoktatási törvény rendelkezéseinek megfelelően járt el tehát az érintett általános iskola igazgatója akkor, amikor az iskola körzetében lakó, tanköteles korú tanulóval jelentkezése alapján tanulói jogviszonyt létesített. Amint arra az intézményvezető is utalt nyilatkozatában, a jogszabályok alapján az iskola kötelezettsége volt az érintett tanulót felvenni, ezt fertőzöttsége okán nem tagadhatta meg.

A közoktatási törvény 7. § (1) bekezdése értelmében továbbá a tankötelezettség - a szülő választása alapján - iskolába járással vagy magántanulóként teljesíthető. E rendelkezés szerint tehát - a jogszabályi korlátok között - a szülő dönthet arról, hogy gyermeke tankötelezettségét milyen formában teljesíti. Amennyiben a szülő nem kívánja, hogy gyermeke magántanuló legyen, erre más, így az iskola sem kötelezheti, ennek érdekében nyomást nem gyakorolhat rá. Minderre az érintett iskola igazgatója is utalt nyilatkozatában: mivel a szülő nem kért gyermeke számára magántanulói státuszt, a diák az intézmény nappali tagozatos tanulója lett.

Vizsgálatot igényelt továbbá az a kérdés, hogy a tanuló Hepatitis C fertőzöttsége egészségügyi kockázati tényező-e az iskolában, azaz jelent-e veszélyt az intézmény tanulóira és dolgozóira. A Hepatitis C vírus fertőzéssel kapcsolatos járványügyi teendőkre a már említett 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet rendelkezései vonatkoznak. A hajdú-bihar megyei tisztifőorvos tájékoztatása szerint a beteg és a hordozó életmódjában változást eszközölni nem kell, ha valamilyen vérzés lép fel, az általános higiénés rendszabályokat kell betartani, például vérfoltok eltávolítása, gumikesztyű használat, kézmosás. Fel kell hívni a figyelmet a közös borotva, fogkefe használat veszélyeire, a szexuális úton való terjedés lehetőségeire. A szakértő fontosnak tartotta, hogy minden vér fertőzött anyagnak számít, bárkitől származzon is. A tisztifőorvos véleménye szerint a nevelési-oktatási intézményekben nincs egészségügyi indoka a Hepatitis státusz alapján történő elkülönítésnek, ugyanakkor elengedhetetlen az egészségügyi felvilágosítás, az elsősegélynyújtás alapjainak oktatása. A megyei tisztifőorvos a fentieknek megfelelően tájékoztatta az érintett tanuló szüleit, továbbá Debrecen Megyei Jogú Város alpolgármesterét arról, hogy közegészségügyi- járványügyi szempontból semmi sem indokolja a közösségből való kizárást, így jogi alapja sincs az iskolai felvétel megtagadásának. Tekintettel arra, hogy a Hepatitis C vírus csak a hordozó vérével történő masszív érintkezés útján fertőzhet, ezért a pozitív személy esetleges vérző sérülése esetén történő sebellátáskor ugyanazokat az általános higiénés előírásokat kell betartani, mint egyéb esetekben. A gyermek ismert vírusfertőzöttsége nem jelent nagyobb kockázatot társaira, nevelőire, mint bármely más nem vizsgált és ezért nem ismert vírushordozó. A jogszabályok és az ÁNTSZ szerint a betegség tehát valóban nem jelent egészségügyi kockázatot, így nem merült fel annak szükségessége sem, hogy a jelenlegi szabályozás megváltoztatására tegyünk javaslatot.

A Hepatitis C fertőzött gyermek felvételével és iskolába járásával kapcsolatos általános kérdések megítélése után az alábbiakban az alpolgármester által megfogalmazott további kérdésekre adott válaszainkat ismertetjük. Az alpolgármester állásfoglalásunkat kérte abban a kérdésben, hogy kötelezhető-e a szülő gyermeke közösségbe kerülésekor a fertőzés tényének bejelentésére. E kérdés a személyes adatok védelmével összefüggő problémakör, amellyel kapcsolatban az adatvédelmi biztos 2003. október 2-án közleményt adott ki, amelyben állást foglalt az egészségi állapotra vonatkozó adatok, így a Hepatitis C fertőzöttséggel kapcsolatos adatok kezelésére vonatkozó kérdésekben.

Az alpolgármester továbbá állásfoglalásunkat kérte abban a kérdésben is, hogy hogyan működhetnek együtt az érintettek (szülők, fenntartó, az iskolai közösség) az adott helyzetben. Álláspontunk szerint az érintetteknek helyben kell megtalálniuk az iskolai szereplők együttműködésének lehetséges formáit. Az együttműködésnek azonban nélkülözhetetlen része, alapfeltétele az érintettek minél szélesebb körben való tájékoztatása a betegséggel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókról. A tájékoztatás során azonban mindenkor tekintettel kell lenni a beteg tanuló személyiségi jogaira, személyes adatok védelméhez fűződő jogára.

Az alpolgármesternek az intézményvezető felelősségére és kötelezettségeire vonatkozó kérdésére válaszolva kifejtettük a tanulók biztonságos és egészséges környezethez való jogával, valamint a nevelési-oktatási intézmény és a pedagógusok oldalán ezzel összefüggésben jelentkező kötelezettségekkel kapcsolatos, a fentiekben ismertetett álláspontunkat. Az iskolának, illetőleg az intézmény vezetőjének az adott helyzetben azt kell biztosítania, hogy az érintettek - akár egészségügyi dolgozók bevonásával is - minél szélesebb körben tájékoztatást kapjanak azokról az alapvető higiéniai és magatartásbeli szabályokról, amelyek révén a fertőzés átadása kivédhető, s hogy ezeket a szabályokat a tanulók felügyeletét biztosító pedagógusok betartassák a rájuk bízott diákokkal. Mindez pedig kijelöli az intézményvezető problémával kapcsolatos felelősségének határait is.

Az intézményvezető és a fenntartó által rendelkezésünkre bocsátott információk alapján megállapítottuk, hogy az iskola a fentieknek megfelelően, jogszerűen járt el, olyan körülmény nem jutott tudomásunkra, amely oktatási jogsérelem gyanúját vetné fel. Szükségesnek tartjuk hozzátenni, hogy megítélésünk szerint az iskola vezetése és fenntartója ebben a rendkívül érzékeny ügyben nemcsak jogszerűen, ha- nem az érintettek félelmeit és fenntartásait a lehető legnagyobb körültekintéssel kezelve járt el, amelynek eredményeképpen az iskolai közösség befogadta a beteg gyermeket. Az Epreskert Általános Iskola vezetője, pedagógusai és diákjai ezért az oktatási jogok biztosának különdíját vehették át. (K-OJOG-735/2003.)

Egy szülő azért fordult hozzánk, mert az iskola, ahová kisebbik gyermekét be szerette volna íratni, helyhiányra való hivatkozással elutasította a felvételi kérelmét. A szülő sérelmezte, hogy ezáltal a testvérek nem egy iskola tanulói lesznek. A panaszost az ügyben a következőkről tájékoztattuk. A közoktatási törvény 66. § (2) bekezdése értelmében az általános iskola köteles felvenni, átvenni azt a tanköteles tanulót, akinek lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye a körzetében található (kötelező felvételt biztosító iskola). A kötelező felvételt biztosító iskolának akkor is fel kell vennie az oda jelentkező gyermeket, ha a tanulócsoport létszáma meghaladja a törvényi mértéket, ilyenkor az önkormányzatnak akár új osztály indításáról is gondoskodnia kell. Amennyiben azonban a gyermek esetében a szülő által választott iskola nem a kötelező felvételt biztosító iskola, és az intézményben helyhiány van, akkor nem jogsértő a felvétel elutasítása. Szintén nem jogsértő, hogy e döntés következtében a testvérek nem egy iskolába fognak járni. Jogi kötelezettsége csak a lakóhely (tartózkodási hely) szerinti kötelező felvételt biztosító iskolának van arra nézve, hogy a gyermeket felvegye tanulói sorába. (K-OJOG-578/2003.)

Egy szülői szervezet tagjai kerestek meg minket, mivel az iskola igazgatója folyamatosan akadályozta tevékenységüket arra hivatkozva, hogy a szervezet nem törvényesen működő szülői képviseleti fórum. A szülői szervezet céljaként jelölte meg többek között a tanulói érdekek védelmét, továbbá az iskolai konfliktushelyzetek kezelésében való közreműködést. Az iskola érvei szerint a közoktatási törvényből levezethető, hogy a szülők a szülői jogok érvényesítésére hozhatnak létre szervezetet, tehát sem a tanulók érdekeinek védelme, sem az iskolai konfliktushelyzetek kezelésében való közreműködés nem tartozhat bele egy szülői szervezet feladat- és hatáskörébe. Ezzel ugyanis a szülői szervezet a diákönkormányzattól, a jegyzőtől, az iskolaszéktől, továbbá a munkáltatótól vonna el hatáskört.

Tájékoztattuk a beadványozókat, hogy a közoktatási törvény számos szülőket megillető egyéni és kollektív jogot sorol fel. A törvény 59. § (6) bekezdése szerint pedig jogszabály, továbbá az óvoda, iskola, kollégium szervezeti és működési szabályzata a szülői szervezet (közösség) részére további jogokat állapíthat meg. Erre tekintettel nem helytálló az intézményvezető álláspontja, amely szerint csakis a közoktatási törvényben felsorolt szülői jogok érvényesülésének elősegítésére hozható létre szülői szervezet. Az iskolában a szülők jogaik érvényesítése, kötelességük teljesítése érdekében szülői szervezetet (közösséget) hozhatnak létre. A szülői szervezetet a szülők saját kezdeményezésükre, önállóan alakítják meg, a jogszabályok erre nézve nem tartalmaznak megkötést. Az így létrehozott szervezet a közoktatási törvény szerint továbbá maga dönt saját működési rendjéről, munkatervének elfogadásáról, valamint tisztségviselőinek megválasztásáról. A fentiekből következik az is, hogy amennyiben a szülői szervezet a törvényben, illetőleg az iskola szervezeti és működési szabályzatában meghatározott célok érdekében működik, tevékenysége nem eredményezheti a jegyző, az intézményvezető, az iskolaszék vagy a diákönkormányzat hatásköreinek elvonását. A fentiek alapján, álláspontunk szerint a szülői szervezet törvényesen jött létre és törvényesen működött, megalakulását az iskola igazgatója nem hagyhatta figyelmen kívül, illetve működését a fenti érvek alapján nem akadályozhatta meg. Tekintettel azonban arra, hogy létrejötte után a szülői szervezet az intézmény részévé válik, továbbá az iskola vezetésével való kapcsolattartásának módját az intézmény szervezeti és működési szabályzatában is meg kell határozni, elengedhetetlen az, hogy a szülői szervezet és az iskola számos kérdésben együttműködjön. Ez természetesen nemcsak a szülői szervezet tagjaira, hanem az iskola vezetésére is kötelezettségeket ró. Mivel azonban az iskolában több szülői szervezet is működik, a panaszosok által képviselt szülői szervezet csak akkor járhat el az iskola valamennyi szülőjének képviseletében, ha tagjait az iskolába felvett tanulók szüleinek több mint ötven százaléka választja meg. Amennyiben a tagokat megválasztó szülők nem érik el ezt az arányt, az iskola valamennyi szülőjének nevében a panaszosok akkor járhatnak el, ha az iskolában működő szülői szervezetek ezzel a feladattal az általuk képviselt szülői szervezetet bízzák meg. (K-OJOG-769/2003.)

Egy szülői közösség tagjai fordultak hozzánk az alábbi tartalmú panasszal. Gyermekeik egy alternatív pedagógiai program szerint tanulnak, amelyet az iskolában egy olyan tanítónő vezetett, akit a gyermekek nagyon szerettek, és akinek a munkájával a szülők is nagyon meg voltak elégedve. A szülők bíztak abban, hogy a pedagógus a negyedik osztály befejezéséig, azaz a program végéig fogja tanítani gyermekeiket, hiszen úgy látták, a pedagógus személye a program specialitása miatt különösen meghatározó volt, továbbá garanciát biztosított arra, hogy gyermekeik a nekik legmegfelelőbb nevelésben és oktatásban részesüljenek. A tanév végén azonban arról értesültek, hogy az iskola igazgatója nem kívánja meghosszabbítani a pedagógus szerződését, aki ezért nem tudja befejezni a programot. A panaszosok sérelmesnek tartották, hogy az iskola nem tájékoztatta őket időben arról, hogy meg kíván válni a tanítónőtől, így a tanulók nem tudtak felkészülni a változásra, a szülők pedig nem tudták mérlegelni, hogy az új helyzetben is ebbe az iskolába akarják-e járatni gyermekeiket. Nyilatkozatában az iskola igazgatója tájékoztatta hivatalunkat arról, hogy a pedagógus munkaszerződését, amely 2003. június 30-án lejárt, munkáltatói jogával élve nem hosszabbította meg. Az igazgató szerint az iskolában nem gyakorlat tájékoztatni a szülőket a tantárgyfelosztás változásairól, ugyanakkor az érintetteket kérésükre tájékoztatta döntéséről. Az igazgató megítélése szerint az új tanítónőt a tanulók és a szülők gyorsan elfogadták, így jelenleg az osztályban a nevelő-oktató tevékenység nyugodt légkörben folyik. Mivel az iskola vezetője munkáltatói jogkörével élve dönthet a pedagógus alkalmazásáról, azzal kapcsolatban, hogy az igazgató nem kívánta tovább foglalkoztatni a tanítónőt, álláspontunk szerint nem volt megállapítható az oktatási jogok sérelme. A továbbiakban vizsgálatot igényelt a szülők azzal kapcsolatos kifogása, hogy az új tanítónő nem felel meg az alternatív pedagógiai program által megkívánt feltételeknek. Az intézményvezetőnek az új munkatárs alkalmazása során tekintettel kellett lennie arra, hogy a foglalkoztatni kívánt pedagógus végzettsége megfelel-e a jogszabályi előírásoknak. A közoktatási törvény 16. § (2) bekezdésének a) pontja értelmében ugyanis a közoktatásban az alkalmazás feltétele, hogy az alkalmazott rendelkezzen az előírt iskolai végzettséggel, szakképesítéssel. Az intézményvezető rendelkezésünkre bocsátotta azokat az oklevélmásolatokat, amelyek bizonyítják, hogy a pedagógus rendelkezik az előírt iskolai végzettséggel, továbbá az alternatív pedagógiai programban való részvételhez szükséges speciális felkészültséggel. A hivatalunk rendelkezésére álló dokumentumok igazolták, hogy az új tanítónőt az intézményvezető a jogszabályi előírásoknak megfelelően alkalmazta. A fentiek miatt az ügyben nem állapítottuk meg az oktatási jogok sérelmét. (K-OJOG-562/2003.)

Egy szülő arról kért állásfoglalást, hogy jogszerű-e az a kiválasztási módszer, amelynek alkalmazásával gyermeke iskolájában a tanulók bekerülnek az emelt szintű angol nyelvoktatásban részesülők közé. E kiválasztási módszer lényege, hogy az iskola a diákok egész éves teljesítményét, valamint egy év végén íratott felmérő dolgozat eredményét figyelembe véve határozza meg az angol nyelvi tagozatba bekerülő tanulók körét. A közoktatási törvény 8/A. § (1) bekezdése szerint a kerettanterv tartalmazza a nevelés-oktatás célját, tartalmát, a tantárgyak rendszerét, a nevelés-oktatás meghatározott kötelező és közös követelményeit, az iskolák helyi nevelési-oktatási sajátosságaihoz igazodó tananyag elsajátítására, a követelmények teljesítésére rendelkezésre álló időkeretet, a tanuló részére egy tanítási napra előírható tanórai foglalkozások számát. A törvény 45. § (2) bekezdése értelmében az iskola pedagógiai programot és ennek részeként a Nemzeti alaptantervre épülő kerettanterv alapján helyi tantervet készít, vagy az ilyen módon készített helyi tantervek közül választ, és azt építi be helyi tantervként a pedagógiai programjába. A törvény 48. § (1) bekezdésének b) pontja értelmében az iskola pedagógiai programjának keretén belül a helyi tanterv meghatározza az iskola egyes évfolyamain tanított tantárgyakat, a kötelező és választható tanórai foglalkozásokat és azok óraszámait, az előírt tananyagot és követelményeit. A kerettantervek kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról szóló 28/2000. (IX. 21.) OM rendelet 5. § (1) bekezdése szerint az iskola helyi tantervébe a kötelező és a nem kötelező tanórai foglalkozások körében - a tanulók érdeklődésének, felkészültségének, továbbtanulási szándékának figyelembevételével kialakított tanulócsoportok részére - eltérő tananyagot feldolgozó, eltérő követelményeket támasztó tanórai foglalkozás, emelt szintű oktatás építhető be. A fenti rendelkezések alapján tehát az iskolának lehetősége van arra, hogy pedagógiai programjának részeként elkészített helyi tantervébe bizonyos tantárgyakból emelt szintű oktatást építsen be. Amennyiben az iskola minden érintett tanuló részére biztosítja angol nyelvből a kerettantervben előírt, kötelező óraszámot, az ezt meghaladó, magasabb óraszámban megvalósított, emelt szintű angol nyelvoktatást nem kell minden érdeklődő tanuló számára hozzáférhetővé tennie. Amennyiben pedig nem megoldható az, hogy minden érdeklődő tanuló részesüljön az emelt szintű oktatásban, az iskolának ki kell választania azokat a diákokat, akik felkészültségüknek, esetleges továbbtanulási szándékaiknak megfelelően bekerülhetnek a magasabb követelményeket támasztó csoportokba. A kiválasztás során az iskolának arra kell tekintettel lennie, hogy az ennek során alkalmazott módszer ne eredményezze a tanulók hátrányos megkülönböztetését, azaz ne sértse a diszkrimináció tilalmának alkotmányos követelményét. A közoktatási törvény 4. § (7) bekezdése értelmében a közoktatásban tilos a hátrányos megkülönböztetés bármilyen okból, így különösen a gyermek vagy hozzátartozói, színe, neme, vallása, nemzeti, etnikai hovatartozása, politikai vagy más véleménye, nemzetiségi, etnikai vagy társadalmi származása, vagyoni és jövedelmi helyzete, kora, cselekvőképességének hiánya vagy korlátozottsága, születési vagy egyéb helyzete miatt, valamint a nevelési-oktatási intézmény fenntartója alapján. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint ez azt jelenti, hogy a nem alapjogokat érintő, bármely más szempont szerinti megkülönböztetés is alkotmányellenes, ha az az emberi méltósághoz való jog sérelmével jár. A megkülönböztetés akkor sérti az emberi méltósághoz való jogot, ha önkényes, azaz indokolatlan, vagyis nincs ésszerű oka. Az ilyen esetben ugyanis bizonyosan nem kezelték az érintetteket egyenlő méltóságú személyként, és nem értékelték mindegyikük szempontjait hasonló figyelemmel és méltányossággal. Következésképpen valamely alapjognak nem minősülő jog vagy helyzet tekintetében alkotmányellenes a megkülönböztetés, ha az önkényes. Álláspontunk szerint az emelt szintű angol nyelvoktatásban részesülő tanulók körének meghatározásánál az egész évi teljesítmény, valamint az év végi felmérő dolgozat eredményének figyelembevétele mint kiválasztási módszer nem sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmának alkotmányos követelményét. Jelen esetben a tanulók megkülönböztetése nem önkényes, annak ésszerű oka van, hiszen feltételezhető, hogy az éves teljesítménynek, illetőleg a felmérő dolgozatok eredményének figyelembe vételével kiválasztott, legfelkészültebb diákok lesznek képesek arra, hogy az emelt szintű oktatásban támasztott, magasabb követelményeket teljesítsék. (K-OJOG-618/2003.)

Egy szülő gyermeke öt osztályt végzett el Magyarországon egy általános iskolában, ezt követően két tanéven keresztül Kanadában tanult. Magyarországi tanulmányait az általános iskola 8. évfolyamán kívánta folytatni, ahová jelentkezése alapján felvételt nyert. Októberben azonban az iskola azt a javaslatot tette a szülőnek, hogy a tanuló a 6. osztályba kerüljön át, magántanulóként, heti felkészítéssel. A szülő kifogásolta, hogy ez tanév közben történt, a gyermek tudásszintjének felmérése nélkül. Sérelmezte továbbá, hogy gyermekét elszigetelik a saját korosztályától, ami nagyon megviseli a fiút lelkileg. Nyilatkozatában az intézményvezető megerősítette a szülő arra vonatkozó állításait, hogy a nyolcadik osztályba felvett tanulót év közben kívánták áthelyezni a hatodik osztályba, továbbá tájékoztatta hivatalunkat arról, hogy a szülők az iskolához történő visszajelentkezéskor csupán ideiglenes elhelyezést kértek. A közoktatási törvény 111. § (1) bekezdése értelmében a külföldön megkezdett és befejezetlen tanulmányok a magyar közoktatás iskolarendszerében folytathatók. A tanulmányok beszámításáról, továbbá a tanuló felvételéről az iskola igazgatója dönt. A közoktatási törvény nem ismeri az ideiglenes elhelyezés fogalmát. Azon a napon, amikor a tanuló az iskolába beiratkozott, az intézmény és a diák között létrejött a tanulói jogviszony, mégpedig a 8. évfolyamon, hiszen az igazgató - függetlenül az okoktól - erre az évfolyamra vette fel, illetve a tanév kezdetekor a 8. osztályba sorolta. Ezt a döntést a tanévkezdés után nem lehet megváltoztatni, a fiú nem járhat a 6. évfolyamra, nincs lehetőség arra, hogy egy tanuló más évfolyamon folytassa tanulmányait, mint ahova felvételt nyert. A tanulónak tehát a 2002/2003. tanévet a 8. évfolyamon kell folytatnia. Az iskola utólag, a tanév folyamán alakított ki olyan pedagógiai véleményt, amely szerint a tanuló a 6. és 7. osztályos tananyag pótlása nélkül nem tudja folytatni tanulmányait a 8. osztályban. Ez azt jelezte, hogy az igazgató a tanév kezdetekor nem mérlegelt, döntése nem volt megalapozott. Ennek következtében a tanuló nem kapta meg a neki megfelelő oktatást, ami azt jelenti, hogy sérült a közoktatási törvény 10. § (3) bekezdés a) pontjában megfogalmazott azon tanulói jog, hogy képességeinek, adottságainak megfelelő nevelésben és oktatásban részesüljön. A jogsértő helyzet úgy orvosolható, ha az iskola felzárkóztatja a tanulót hiányainak pótlása érdekében, így biztosítva felkészültségét az általános iskola befejezésére, a továbbtanulásra. Ezért azzal a kezdeményezéssel fordultunk az iskola vezetőjéhez, hogy a tanuló a 2002/2003. tanévben 8. évfolyamon folytassa tanulmányait úgy, hogy közben az iskola készítse fel a kimaradt 6. és 7. évfolyam tananyagának elsajátítására is. Kezdeményeztük továbbá, hogy az igazgató a jövőben a tanulók felvételénél a jogszabályoknak megfelelően járjon el. Kezdeményezésünket az iskola elfogadta. (K-OJOG-26/2003.)

Egy család két évig Brüsszelben élt, a gyermekek ott folytatták Magyarországon megkezdett tanulmányaikat oly módon, hogy a magyarországi általános iskolában magántanulókként tartották őket nyilván. A szülő és vele párhuzamosan a magyar általános iskola vezetője arról érdeklődött, kell-e a gyermekeknek hazatérésük után különbözeti vizsgákat tenniük, vagy az iskolában elfogadják a külföldön megszerzett bizonyítványokat. Állásfoglalásunkban a következőkről tájékoztattuk a beadványozókat. Amennyiben a szülő magántanulói státuszt kért gyermekei részére a 2003/2004. tanévre, nekik a második, illetve a hetedik évfolyam tananyagából osztályozó vizsgát kell tenniük, ugyanis - a közoktatási törvény 69. §-a és a nevelésioktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 21. §-a értelmében - így ad számot tudásáról a magántanuló, akit a kötelező tanórai foglalkozásokon való részvétel alól felmentettek. Amennyiben azonban a szülő a tanulmányok külföldön történő folytatását jelentette be az iskola igazgatójának, és gyermekei számára engedélyezték, hogy tanulmányaikat megszakítsák, a közoktatási törvény 109. §-a szerint a tanulói jogviszony szüneteléséről van szó. Ehhez nem kapcsolódik a tanuló teljesítményének semmiféle értékelése, minősítése, így osztályozó vizsga sem. Ebben az esetben a szülő kérheti a külföldön folytatott résztanulmányok beszámítását. A külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény 4. §-a szerint a külföldön folytatott résztanulmányok beszámítása azon oktatási intézmény hatáskörébe tartozik, amelyben a kérelmező tanulmányait folytatni szándékozik. Az oktatási intézmény szakértőként az Oktatási Minisztériumot is megkeresheti. A külföldön folytatott, nem befejezett alapfokú iskolai résztanulmányok beszámítása a külföldi oktatási intézmény jogállásának, a tanulmányi idő és a tanulmányi követelmények figyelembevételével, valamint a ha- zai és a külföldi tanulmányi kötelezettségek összehasonlítása alapján történik. Az oktatási intézmény akkor számíthat be külföldön folytatott résztanulmányokat, ha a kérelmező külföldön elismert intézményben folytatta tanulmányait. A résztanulmányok beszámítására irányuló kérelemhez csatolni kell a külföldi oktatási intézmény által kiállított olyan okirat hiteles másolatát, amely hitelt érdemlően igazolja a tanulmányok időtartamát, az előírt tanulmányi követelmények sikeres teljesítését, valamint ennek hiteles fordítását. Az oktatási intézmény nem hiteles fordítást is elfogadhat. A törvény 62. §-a továbbá úgy rendelkezik, hogy a választott oktatási intézmény a résztanulmányok beszámításának feltételéül különbözeti vizsgák teljesítését szabhatja meg. (K-OJOG-637/2003.)

A panaszos és gyermeke Erdélyből települt át Magyarországra. A fiú tanköteles volt, és egy magyarországi általános iskolába iratkozott be. Mivel a panasz benyújtásának idején mindketten csak tartózkodási engedéllyel rendelkeztek, az iskola szerint a tanulónak az iskolai nevelésért és oktatásért díjat kellett fizetnie. A közoktatási törvény 110. § (1) bekezdése szerint a nem magyar állampolgár akkor tanköteles Magyarországon, ha a magyar jogszabályok szerint menedékjogot kérő, menekült, menedékes, bevándorolt, letelepedett, humanitárius tartózkodási engedéllyel rendelkező kísérő nélküli kiskorú, illetve szülőjével együtt tartózkodási engedéllyel vagy humanitárius tartózkodási engedéllyel rendelkező kiskorú. A feltételek meglétét a tanuló nevelési-oktatási intézménybe történő felvételénél igazolni kell. A nem magyar állampolgár mindaddig, ameddig megfelel a fenti feltételeknek, az óvodai nevelést, az iskolai nevelést és oktatást, a pedagógiai szakszolgálatokat a tankötelezettség fennállása, továbbá a tankötelezettség ideje alatt megkezdett és a tankötelezettség megszűnése után folytatott tanulmányok alatt a magyar állampolgárokkal azonos feltételekkel veheti igénybe. Mivel a panaszos gyermeke a közölt információk szerint megfelelt a törvény által előírt feltételeknek, ingyenesen vehet igénybe minden olyan szolgáltatást, amely a magyar állampolgárságú tanulók számára ingyenes. (K-OJOG-648/2003.)

Egy szlovákiai magyar szülő azért fordult hozzánk, mert szlovák állampolgárságú gyermeke egy magyarországi középiskolába iratkozott be, ahol tandíj fizetésére kötelezték. A szülő sérelmezte, hogy a kezdetben sem alacsony összeget az iskola fenntartójának döntése nyomán az iskola két alkalommal is megemelte. A panaszos számára érthetetlen és indokolatlan volt a díj mintegy háromszorosára emelése egy tanév alatt. A közoktatási törvény 110. § (6) bekezdése kimondja, hogy az a nem magyar állampolgár, aki nem menekült, bevándorolt, letelepedett, szülőjével együtt tartózkodási engedéllyel rendelkező, valamint az Oktatási Minisztérium meghívólevelével rendelkező - ha nemzetközi szerződés vagy jogszabály másképpen nem rendelkezik - az óvodai, iskolai és kollégiumi ellátásért, továbbá a pedagógiai szakszolgálat igénybevételéért díjat fizet. A díj nem haladhatja meg a szakmai feladatra jutó folyó kiadások egy tanulóra jutó hányadát. A közoktatási intézmény vezetője a díjat a fenntartó által meghatározott szabályok alapján csökkentheti, illetve elengedheti. A fenntartó által nyújtott tájékoztatás szerint az iskola 2002. szeptembertől decemberig a tartózkodási engedéllyel nem rendelkező szlovák állampolgárságú tanulótól a jogszabály által lehetővé tett összegnél kevesebbet, az egy főre jutó normatív állami hozzájárulás 4/12 részét kérte havi bontásban. Az intézmény a 2003. évi költségvetési törvény ismeretében tervezte a 2003. évi díj összegét, ami ez alapján januártól 26.800 Ft-ra emelkedett. 2003 februárjától viszont az iskola a díj kiszámításának alapjául nem a normatív támogatást, hanem az önkormányzat rendelete értelmében a jogszabály szerinti egy főre jutó folyó kiadások mértékét vette. Ez 356.449 Ft/fő/év. Ez eredményezte a díj további emelkedését. A polgármester ismertette, hogy az önkormányzat kidolgozott egy ösztöndíjrendszert, amely lehetővé teszi a havi díj 30-50 %-os csökkentését a tanulmányi eredménytől függően. A nyilatkozat szerint erről az iskola tájékoztatta a tanulókat. A fentiek alapján megállapítottuk, hogy a nem magyar állampolgárok által az iskolai ellátásért fizetendő díj kiszabása a középiskolában a jogszabályoknak megfelelően történt. Mindamellett tájékoztattuk a panaszost a közoktatási törvény 110. § (7) bekezdésében foglaltakra, amely kimondja, hogy a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától az Európai Közösségek tagállamainak állampolgárai a magyar állampolgárokkal azonos feltételekkel vehetik igénybe a közoktatási törvényben biztosított szolgáltatásokat. (K-OJOG-60/2003.)