Beszámoló 2004





Fenntartói irányítás

Továbbra is számosan fordultak hozzánk a közoktatási intézmények összevonásával, átszervezésével, megszüntetésével kapcsolatosan. Az e tárgykörben hozzánk érkezett panaszok bizonyítják, hogy mind a tanulók és a szülők, mind a pedagógusok súlyos sérelemként élik meg az óvodák, iskolák bezárását, átszervezését. Az ezekkel kapcsolatos vizsgálataink során felhasználtuk az alapvető jogok az Alkotmánybíróság általi értelmezését, valamint az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének hasonló tárgyú vizsgálatait, és a következő álláspontot alakítottuk ki.

A művelődéshez való jog az Alkotmányban biztosított alapjogok második generációjaként ismert jogok csoportjának része, olyan társadalmi konszenzuson alapuló érték, amely államcélként fogalmazódik meg. Az állam törvényekben vállalt feladatának ellátását részben az önkormányzatok útján valósítja meg azáltal, hogy biztosítja - többek között - az ingyenes és kötelező általános iskola igénybevételének lehetőségét. Az önkormányzat, mint fenntartó - a jogszabályok keretei között - nagyfokú önállósággal rendelkezik az intézményi struktúra kialakításában, szervezésében. A közszolgáltatás megvalósítására hozott döntéseit kizárólag törvényességi és alkotmányossági okokból vizsgálhatjuk felül, célszerűségi szempontból felülbírálni azokat egyetlen szervezetnek sincs törvényben biztosított joga. Az országosan tapasztalható oktatási-nevelési intézmény-átszervezés, -összevonás vagy -megszüntetés gazdasági és demográfiai okok természetes következménye, és önmagában nem tekinthető jogellenes magatartásnak egy intézmény megszüntetése, ha az alapító betartja az arra vonatkozó garanciális szabályokat. Az intézménymegszüntetés törvényességének ellenőrzése e garanciális szabályok megtartásának megvizsgálásából állhat.

Egy település, kerület lakossága számára a gyermekek oktatási feltételei kiemelkedő fontosságúak, ugyanakkor a körülmények változása, a folyamatos szolgáltatás miatt az intézményrendszer megváltoztatása, szűkítése olykor elkerülhetetlen. Ez pedig az érintettek körében (az intézmény dolgozói, tanulói és szüleik) bizonyos sérelmet mindig okoz. A szülők és gyermekek jogainak védelmét ebben az esetben egyrészt egy kötelező eljárási szabály, a véleményük beszerzése jelenti, másrészt az a törvényi követelmény, hogy az oktatásról továbbra is megfelelő színvonalon kell gondoskodni.

A közoktatási törvény 102. § (2) bekezdése kimondja, hogy a fenntartó dönt a közoktatási intézmény létesítéséről, átszervezéséről, megszüntetéséről. Az, hogy a jogszabály a fenntartó hatáskörébe utalja az iskola létesítésével, átszervezésével, megszüntetésével kapcsolatos döntéseket, azt jelenti, hogy kizárólag az önkormányzat joga és felelőssége az ilyen döntések meghozatala. Döntési szabadságát korlátozza azonban, hogy közoktatási intézményét csak akkor szüntetheti meg, ha az adott tevékenységről továbbra is megfelelő színvonalon gondoskodik oly módon, hogy annak igénybevétele a tanulónak, szülőnek nem jelent aránytalan terhet. Ennek eldöntéséhez be kell szerezni a fővárosi, megyei önkormányzat
- fejlesztési tervre épített - szakvéleményét. A közoktatási törvény 2003. szeptember 1-jétől hatályos rendelkezése szerint a helyi önkormányzat az Országos szakértői névjegyzékben szereplő szakértő véleményét is köteles beszerezni tervezett intézkedésének véleményezése céljából. A törvény módosításának hatálybalépését, tehát 2003. szeptember 1-jét követően meghozott, iskolabezárással kapcsolatos döntéseknek az ilyen szakértői vélemény beszerzése érvényességi kelléke. A szakértőnek abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy a javasolt megoldás biztosítja-e az adott tevékenység, szolgáltatás megfelelő színvonalon történő további ellátását. A szakértő véleményét a fővárosi, megyei önkormányzat részére - a szakvélemény megkérésével egyidejűleg - meg kell küldeni. A független szakértőre - a helyi önkormányzat megkeresésére - az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont tesz javaslatot. Abban a kérdésben tehát, hogy a fenntartó által kijelölt iskolák által nyújtott szolgáltatás igénybevétele aránytalan terhet okoz-e az érintetteknek, nem áll módunkban állást foglalni, mivel ez a szakértő feladata.

A közoktatási törvény 102. § (3) bekezdése további garanciát is nyújt az oktatási szereplők számára. Eszerint a fenntartónak az iskola átszervezésével, megszüntetésével összefüggő döntése előtt be kell szereznie az intézmény alkalmazotti közösségének, az iskolaszéknek, az iskolai diákönkormányzatnak, az iskolai szülői szervezetnek vagy közösségnek a véleményét. Amennyiben a fenntartó megsérti a közoktatási törvény fenti rendelkezését, azaz nem kéri ki az érintettek véleményét, az így meghozott döntése megtámadható. A közoktatási törvény 84. § (12) bekezdése szerint ugyanis, ha jogszabály a fenntartói irányítás körébe tartozó valamely döntés meghozatalát előzetes vélemény, egyetértés, szakvélemény beszerzéséhez köti, az ennek elmulasztásával hozott döntés megtámadható. A sikeresen megtámadott döntés a meghozatalának időpontjától kezdődő hatállyal érvénytelenné válik. Megtámadásra a sérelmet szenvedett fél és az jogosult, akinek a megtámadáshoz törvényes érdeke fűződik. A megtámadást három hónapon belül írásban kell közölni, majd a közlés eredménytelensége esetében tizenöt napon belül érvényesíteni. A megtámadást tehát a fenntartóval kell közölni, az érvénytelenség megállapítását pedig ebben az esetben a megyei közigazgatási hivatal vezetőjének címzett beadvánnyal lehet érvényesíteni. A három hónapos határidő a döntésnek az érdekelt részére történő közlésének napján kezdődik. Ha ez a nap nem állapítható meg, a közlés napja a döntés meghozatalát követő tizenötödik munkanap. A megtámadáshoz biztosított határidő jogvesztő, igazolásnak helye nincs.

Levelükben sokan felvetették, hogy mivel a közoktatási törvény 13. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a szülőt megilleti a nevelési, illetőleg nevelési-oktatási intézmény szabad megválasztásának joga, ezért ezen joguk sérül akkor, ha nem tudják az adott óvodába, iskolába íratni gyermeküket. A szabad iskolaválasztáshoz való jog alapján a jogszabály értelmében a szülő az általa választott bármely - a Magyar Köztársaság területén lévő - oktatási intézménybe beadhatja gyermeke felvételi kérelmét. Az önkormányzat nem korlátozhatja a szülők szabad iskolaválasztáshoz való jogát, valamint nem szűkítheti a közoktatási intézmény vezetőjének jogkörét a tanulók felvételéről való döntés során. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a fenntartó ne élhetne a közoktatási törvényben biztosított azon jogával - természetesen a jogszabályban biztosított garanciális jellegű rendelkezések betartásával -, hogy döntsön a közoktatási intézmény átszervezéséről, megszüntetéséről. Mindezekről tájékoztattuk a beadványozókat. (K-OJOG-439/2004., K-OJOG-504/2004., K-OJOG-515/2004., K-OJOG-521/2004., K-OJOG-536/2004., K-OJOG-573/2004., K-OJOG-627/2004., K-OJOG-973/2004., K-OJOG-979/2004., K-OJOG-1007/2004.)

A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény a települési önkormányzatok kötelezően ellátandó feladatai közé sorolja az óvodai nevelésről, valamint az általános iskolai oktatásról és nevelésről való gondoskodást. E feladatokat az önkormányzatok a közoktatási törvényben és egyéb jogszabályokban meghatározottak szerint látják el, azonban a jogszabályi keretek között dönthetnek arról, hogy a szolgáltatást hogyan, milyen mértékben valósítják meg.

Egy szülő fordult hivatalunkhoz, aki panaszában sérelmezte, hogy óvodás gyermeke a fenntartó önkormányzat határozatának értelmében nem jogosult délutáni óvodai ellátásra, mivel a szülő munkanélküli, ezért - az önkormányzat határozata szerint - el tudja látni a gyermek felügyeletét. A szülőnek gondot okozott, hogy a gyermekért minden nap délben el kell menni az óvodába, majd ezután otthon a felügyeletét is el kell látni, tekintettel arra, hogy a családban három másik gyermeket nevelnek. Nyilatkozatot kértünk az óvoda fenntartójától, és azt a tájékoztatást kaptuk, hogy az önkormányzat a korábbi években önhibáján kívül hátrányos helyzetbe került, és a helyzet kezelése érdekében intézményi felülvizsgálatokat végzett. Ennek keretében szabályozta az óvodai ellátást úgy, hogy azon óvodás korú gyermekek részére, akiknek szülei napközbeni ellátásukról gondoskodni tudnak, csak a délutáni csendes pihenőig biztosítja az óvodai szolgáltatást. A fenntartó nyilatkozata szerint, amennyiben szükséges, előzetes bejelentés alapján egész napos ellátásban részesülhetnek ezek a gyermekek is (pl. szüleik orvosi ellátása, továbbképzése ideje alatt). A közoktatási törvény 24. § (2) bekezdésében foglaltak szerint az óvoda a gyermek hároméves korától ellátja - a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényben meghatározottak szerint - a gyermek napközbeni ellátásával összefüggő feladatokat is. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 41. § (1) bekezdése határozza meg azon gyermekek körét, akik napközbeni ellátásra jogosultak. A törvény szerint a gyermekek napközbeni ellátásaként a családban élő gyermekek életkorának megfelelő nappali felügyeletét, gondozását, nevelését, foglalkoztatását és étkeztetését kell megszervezni azon gyermekek számára, akiknek szülei, nevelői, gondozói munkavégzésük, betegségük vagy egyéb ok miatt napközbeni ellátásukról nem tudnak gondoskodni. A hivatkozott törvény 41. § (2) bekezdése az első bekezdésben meghatározott jogosulti kört részletezi. E szerint a gyermekek napközbeni ellátását különösen az olyan gyermekek számára kell biztosítani, akinek testi, illetve szellemi fejlődése érdekében állandó napközbeni ellátásra van szüksége, továbbá akit egyedülálló vagy időskorú személy nevel, vagy akivel a családban három vagy több gyermeket nevelnek, kivéve azt, akire nézve eltartója gyermekgondozási segélyben, gyermekgondozási díjban vagy ápolási díjban részesül, illetve akinek szülője, gondozója szociális helyzete miatt az ellátásáról nem tud gondoskodni. Álláspontunk szerint tehát a gyermek számára a napközbeni ellátás kötelező jellegű biztosításához az első bekezdésben foglalt feltételnek minden esetben fenn kell állnia. Pusztán a tény, hogy egy családban három kiskorú gyermek nevelkedik, nem ad feltétel nélküli jogosultságot az óvodáskorú gyermek számára a napközbeni ellátás igénybevételére. Amennyiben a szülő egyéb ok miatt nem tud gondoskodni gyermeke felügyeletéről, úgy ezen indok megjelölésével kérheti a gyermek számára napközbeni ellátás biztosítását. Fentiekre tekintettel megállapítottuk, hogy a gyermek oktatási jogai nem sérültek, ezért az ügyet jogsérelem hiányában lezártuk.
(K-OJOG-235/2004.)

A fenti problémával kapcsolatban több beadványt kaptunk az elmúlt év folyamán. A szülőket, pedagógusokat az előzőekben kifejtettek szerint tájékoztattuk a vonatkozó jogszabályi rendelkezésekről. (K-OJOG-418/2004., K-OJOG-710/2004., K-OJOG-782/2004.)

Számos kérdés érkezett hivatalunkhoz a közoktatási intézmények által nyújtott szolgáltatások finanszírozását illetően is. A szülők többnyire azzal kapcsolatosan akartak tájékozódni, hogy gyermekük ingyenesen, térítési díj vagy tandíj ellenében veheti igénybe a közoktatási intézmények különböző szolgáltatásait.

Egy szülő kért tájékoztatást arra vonatkozóan, hogy lánya térítési díj fizetése ellenében csak egy művészetoktatási ágban vehet-e részt, másik művészetoktatási ágban tanulmányokat csak tandíj fizetése ellenében folytathat-e. A szülőt tájékoztattuk, hogy a közoktatási törvény 115. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltak szerint a helyi önkormányzatok és az állami szervek által fenntartott nevelési-oktatási intézményekben, továbbá a helyi önkormányzati feladatellátás keretében térítési díj ellenében igénybe vehető szolgáltatások az alapfokú művészetoktatási intézményben heti hat tanórai foglalkozás a főtárgy gyakorlatának és elméletének elsajátításához, évenkénti egy meghallgatás (vizsga) és egy művészi előadás, egy alkalommal az évfolyam megismétlése, valamint az iskola létesítményeinek, felszereléseinek igénybevétele, használata. A közoktatási törvény 116. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltak alapján tandíjért igénybe vehető szolgáltatások az előbbiekben meghatározottakat meghaladó tanórai foglalkozások. A 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 9. § (5) bekezdése értelmében annak a tanulónak, aki hatodik életévét elérte, illetve, aki a huszonkettedik életévét még nem töltötte be, tandíjfizetési kötelezettsége a heti foglalkozásai összes időtartamának a háromszáz percet meghaladó részére áll fenn. E rendelkezést akkor is alkalmazni kell, ha a tanuló egyidejűleg több alapfokú művészetoktatási intézménnyel létesít tanulói jogviszonyt. Ha a tanuló több alapfokú művészetoktatási intézménnyel létesít tanulói jogviszonyt, a tanulónak, kiskorú tanuló esetén a szülőnek írásban kell nyilatkoznia arról, hogy melyik iskolában, hány foglalkozást vesz igénybe térítési kötelezettség mellett. Álláspontunk szerint a rendelet egyértelműen kimondja, hogy lehetőség van rá, hogy a tanuló egy időben több alapfokú művészetoktatási intézménnyel is tanulói jogviszonyban álljon. A tanulói jogviszonyok között nem kell különbséget tenni, egyenlő elbírálás alá esnek, tandíjat csak a heti háromszáz perc időtartam feletti tanórák esetében kell fizetni. A szülőnek azonban nyilatkozattételi kötelezettsége áll fenn arra nézve, hogy a tanuló melyik iskolában hány foglalkozást vesz igénybe térítési díj fizetési kötelezettség mellett. (K-OJOG-930/2004.)

Az iskolaszék működésében nemcsak a fenntartó, a nevelőtestület és a szülők képviselői, hanem a diákok is részt vesznek, méghozzá életkorukra való tekintet nélkül.

A beadványozó kérdése az iskolaszék működésével volt kapcsolatos. A közoktatási törvény 60. § (2) bekezdésében foglaltak szerint az iskolaszékbe a szülők, a nevelőtestület, az iskolai diákönkormányzat azonos számú képviselőt küldhet. Tájékoztattuk, hogy álláspontunk szerint ebben az esetben a tanulók teljes értékű szavazati joggal bírnak, tekintet nélkül a cselekvőképesség egyéb esetekben alkalmazandó szabályaira. A tanulók a törvény erejénél fogva szavazati jogosultsággal rendelkeznek. (K-OJOG-495/2004.)
előző
következő

  OKTATÁSI JOGOK BIZTOSÁNAK HIVATALA
  1055 - Budapest, Szalay u. 10-14.; e-mail: panasz@oktbiztos.hu

 Impresszum  
Főoldal