Egy szülő azért fordult hivatalunkhoz, mert sérelmezte, hogy fiát az iskolában sorozatos atrocitások érték. A szülő szerint az iskola igazgatója az iskola folyosóján a gyermekét a házirend megsértése miatt bántalmazta, ennek következtében a tanuló nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. Az eset nyomán az intézményt fenntartó önkormányzat fegyelmi eljárást folytatott le az intézményvezető ellen, és őt ennek nyomán fegyelmi büntetésben részesítették. A szülő elmondása szerint az eset óta gyermeke magatartásjegye romlik, sőt, fegyelmező intézkedést is alkalmaztak vele szemben. Mindez a szülő szerint összefüggésben van azzal, hogy az iskola igazgatóját az ő bejelentése alapján vonták fegyelmi eljárás alá. Eljárásunk során nyilatkozatot kértünk a település polgármesterétől, mint a bepanaszolt intézmény felett törvényességi felügyeletet ellátó önkormányzat képviselőjétől.

A polgármester válaszában előadta, hogy az ügyben eljáró fegyelmi tanács fegyelmi büntetésként az igazgatót főtanácsosi címétől megfosztotta, és az előmeneteli rendszerben történő várakozási időt egy évvel meghosszabbította. A polgármester véleménye szerint a fegyelmi szerv az esetet kellően körüljárta. Fontosnak tartotta kiemelni, hogy "nem többszöri arcon ütésről volt szó, hanem csak egy pofonról", valamint, hogy a pofon az igazgató részéről nem az első figyelmeztetés után csattant el. A polgármester előadta továbbá, hogy "az iskolának van egy házirendje, amely a közoktatásról szóló törvény 40. § (7) bekezdése alapján megállapítja többek között azt, hogy a tanulói jogokat és kötelezettségeket milyen módon lehet gyakorolni. Ezen dokumentumban foglaltakat minden gyereknek be kell tartania, de a be nem tartás számonkérésének természetesen nem a pofon a módja, s ezen módszerrel mi sem értünk egyet."

A polgármester leveléhez mellékelte az ügyben keletkezett iratokat is. Ezek között található az intézményvezetőnek a fegyelmi tanács által történt meghallgatásáról készült jegyzőkönyv is. Ebben az igazgató megemlíti, hogy a tanuló "a házirendben foglaltakat sértette meg, amelyekre az osztályfőnöke is figyelmeztette. A házirend tartalmazza, az iskolában és iskolai rendezvényeken testékszer nem viselhető, (.)"

Az ügyben három, egymástól viszonylag tisztán elhatárolható kérdést kellett körüljárni. Az első ezek közül a fegyelmi eljárás lefolytatásával és a fegyelmi határozattal kapcsolatos kérdés, a második a fegyelmi eljárás után előállt helyzet értékelése, a harmadik pedig az iskola házirendjének vizsgálata.

Az első témával kapcsolatban kiindulópontul az szolgált, hogy a fegyelmi eljárás felülvizsgálatára az oktatási jogok biztosa hatáskörrel nem rendelkezik. Éppen ezért nem vizsgálhattuk azt, hogy a fegyelmi határozat a jogszabályoknak megfelelő körülmények között, és azoknak megfelelő tartalommal jött-e létre. Öt éves működésünk során azt az álláspontot alakítottuk ki, hogy az iskolában a tanuló sérelmére elkövethető cselekmények közül a testi fenyítés a legsúlyosabb. A fizikai bántalmazás nemcsak a tanuló testi épségét veszélyeztetheti, hanem emberi méltósághoz való jogát is sérti, ezért e cselekmény esetén mindenképpen indokolt a fegyelmi eljárás lefolytatása. A fegyelmi döntés tartalmára nézve pedig, bár ezzel a fegyelmi tanács döntését befolyásolni nem kívánjuk, támpontul jelöljük meg minden hasonló esetben a Legfelsőbb Bíróság egy eseti döntését, amely szerint a testi fenyítés fegyelmi vétségét elkövető pedagógussal szemben a legsúlyosabb fegyelmi büntetés (elbocsátás) is alkalmazható, anélkül, hogy a büntetés kiszabásakor az arányosság követelménye sérülne.

A második kérdés tekintetében megállapítottuk, hogy a polgármester válaszában csak a fegyelmi eljárás körülményeiről tájékoztatott, és annak iratait küldte meg számunkra. Nem tért ki ugyanakkor arra, hogy a tanulót azóta érik-e atrocitások, és ez összefüggésben van-e a fegyelmi eljárással. Levelében ugyanakkor mindezek fennállását sem cáfolta.

Az iskolában a tanulók meglehetősen kiszolgáltatott helyzetben vannak. A gyermekek értékelését is a pedagógusok végzik, akik ezen értékelési jogukat a jogszabályok keretei között szabadon gyakorolhatják, továbbá élhetnek a különböző fegyelmező intézkedések alkalmazásával is. Éppen ezért olyan fontos, hogy ebben a kényes helyzetben ne is merülhessen fel annak gyanúja, hogy e jogukat a pedagógusok visszaélésszerűen gyakorolják. A közoktatási intézmény törvényes működéséért felelős fenntartónak e szempontokat is szem előtt kell tartania a felügyelet gyakorlása során.

A harmadik kérdés megítélése a következőképpen alakul. Bár a panaszos beadványában erre nem tért ki, a rendelkezésünkre álló iratokból kitűnik, hogy az iskola házirendje generálisan tilt minden testékszert mind az iskolában, mind az iskolai rendezvényeken. Eddigi gyakorlatunk során hasonló ügyekben azt az álláspontot alakítottuk ki, hogy mindenfajta ékszer kitiltása az iskolából még balesetveszélyre való hivatkozással is aggályos. A házirendek megfogalmazásakor ugyanis azt kell mérlegelni, hogy a tanulókat is megilleti az Alkotmány alapján egyébként minden embert megillető személyi önrendelkezési jog. A személyi önrendelkezési jog gyakorlásának tekintjük ugyanis azt, ha valaki dönt a saját ruházkodásáról, hajviseletéről, ékszerek viseléséről stb. E jog természetesen nem korlátlan, azt indokolt esetben korlátozni lehet. A jog korlátozásának alapja azonban minden esetben csak más alapjog gyakorlása biztosításának szükségessége lehet. A közoktatási törvény 10. § (3) bekezdés e) pontja tartalmaz ilyen korlátozást, amikor kimondja, hogy a tanuló jogainak gyakorlása során nem veszélyeztetheti a saját és társai, valamint a nevelési-oktatási intézmény alkalmazottai egészségét, testi épségét. E törvényi rendelkezés alapján tehát az intézmények nem járnak el jogsértően, ha házirendjükben megtiltják, hogy a tanulók bizonyos balesetveszélyes tárgyakat bevigyenek az iskolába. Megállapítható ugyanakkor, hogy minden ékszer kitiltása kellő jogszabályi felhatalmazás hiányában a személyi önrendelkezési jog indokolatlan és túlzó korlátozását jelenti, és mint ilyen, jogsértő.

 A fentiekre tekintettel azzal a kezdeményezéssel fordultunk az intézmény felett törvényességi felügyeletet ellátó fenntartó képviselője felé, hogy tegyen meg mindent a jövőben a tanulók emberi méltóságát sértő cselekmények megelőzésére. Kezdeményeztük továbbá, hogy gondoskodjon arról, hogy a tanulót ne érhessék atrocitások azért, mert korábban bejelentése alapján került sor fegyelmi eljárás lefolytatására az iskola igazgatójával szemben. A fenti intézkedések mellett javasoltuk továbbá, hogy felügyeleti jogkörének keretében a fenntartó gondoskodjon a gimnázium házirendjének a jogszabályokkal való összhangjának biztosításáról. Kezdeményezésünket az iskola fenntartója elfogadta.(K-OJOG-153/2004.)

Egy szülő sérelmezte, hogy gyermekét az iskola egyik pedagógusa fizikailag bántalmazta. A szülő azt is kifogásolta, hogy az esetet az igazgató nem vizsgálta ki alaposan, hiszen csak a pedagógust hallgatta meg a vizsgálat során, a tanuló meghallgatására nem került sor.

Az iskola igazgatója nyilatkozatában arról tájékoztatott, hogy a szülő panasza alapján meghallgatta a pedagógust, aki elismerte, hogy egy játékos legyintéssel valóban fegyelmezte a tanulót, amikor a gyermeknek már a sokadik alkalommal nem volt kész a házi feladata. Az igazgató közölte, felhívta a bántalmazó pedagógus figyelmét arra, hogy a jövőben tartózkodjon a hasonló fegyelmezési eszközöktől. A pedagógus belátta hibáját, és azóta - az igazgató szerint a szülő által is elismerten - nem történt hasonló probléma. Az igazgató azt állította, nem tartotta szükségesnek meghallgatni a tanulót, mivel a pedagógus nem tagadta le tettét. Az igazgató az eset kapcsán a Pedagógus Szakszervezet jogtanácsosától értelmezést kért a testi érintkezés fogalmáról, fokozatairól a fizikai bántalmazás tisztázása céljából. Miután ezt a véleményt megkapta, a tantestülettel ismertette annak tartalmát, valamint megismételte azt az utasítását is, hogy a pedagógusok tartózkodjanak mindenféle jogszerűtlen fegyelmezési eszköztől.

Az ügyben kialakított álláspontunk szerint a pedagógus cselekedete még akkor is a tanuló emberi méltósághoz való jogának sérelmét okozta, ha az nem bántó célzattal, hanem nevelési szándékból történt a pedagógus részéről. A fentiekben ismertetett érvelés alapján megállapítottuk, hogy a pedagógus jogellenes fegyelmezési eszközt alkalmazott. Ezért jövőre irányuló kezdeményezést fogalmaztunk meg, amelyet az iskola igazgatója elfogadott. (K-OJOG-271/2004.)

Egy szülő panaszában sérelmezte, hogy gyermekét számítástechnika órán a pedagógus megpofozta. A panaszos állítása szerint az iskola igazgatója az eset után arra kérte a gyermeket, hogy ne számoljon be a szüleinek a történtekről. A szülő elmondása szerint az igazgató az eset után közölte velük, hogy a gyermeknek a jövőben nem engedélyezi a fizika és számítástechnika órán való részvételt.

 Nyilatkozatában az iskola igazgatója előadta, hogy a pedagógus valóban megütötte a panaszos gyermekét. Tettének indoka az intézményvezető szerint az volt, hogy a gyermek az órán fegyelmezetlenül viselkedett. A pedagógus az esetet követően elnézést kért a szülőtől és a tanulótól. Az intézményvezető arról nyilatkozott, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szabályainak megfelelően járt el, és a pedagógus a megfelelő súlyos büntetésben részesült. Az intézményvezető tájékoztatása szerint a tanár írásban szigorú megrovást kapott és jutalmát megvonták. A fizika és a számítástechnika órákon való részvétellel kapcsolatban az igazgató úgy nyilatkozott, hogy a gyermek továbbra is látogatja ezeket az órákat, és eltiltásról szó sem volt. Az igazgató szerint a naplóban foglaltak is alátámasztják azt a tényt, hogy a tanuló minden számítástechnika órán részt vesz, az óráról tehát nem tiltották ki. Csupán két órán nem volt bent, közvetlenül a történtek után.

 Nem állapítottunk meg jogsértést a gyermeknek a fizika és számítástechnika óra látogatásától történt szóbeli eltiltásával kapcsolatban, mivel a szülők állításai nem nyertek megerősítést. Álláspontunk szerint ugyanakkor a pedagógus által fegyelmezési eszközként alkalmazott testi fenyítés a tanuló emberi méltósághoz való jogának sérelmét okozta, ezért ebben az ügyben is jövőre irányuló kezdeményezést fogalmaztunk meg, amelyet az intézmény vezetője elfogadott. (K-OJOG-883/2004.)

Szülők keresték meg hivatalunkat azt sérelmezve, hogy a rajztanár nylon zacskót húzott gyermekük fejére fegyelmezési eszköz gyanánt. A pedagógus ellen fegyelmi eljárás indult, amelynek következtében az igazgató a tanárt írásbeli megrovásban részesítette. Később a tanár közalkalmazotti jogviszonya az iskolával megszűnt. A panaszosok sérelmezték, hogy egy fél év után a tanár újra az iskola alkalmazásában áll.

Az igazgató nyilatkozatában elismerte, hogy a pedagógus meg nem engedett fegyelmező eszközt használt az érintett tanulóval szemben, ezért vele szemben fegyelmi eljárást folytattak le, amelynek következtében a pedagógust írásbeli megrovásban részesítették. A tanár elismerte hibáját, a tanulótól és a szülőktől bocsánatot kért, majd közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetését kezdeményezte. Az igazgató nyilatkozatában arról tájékoztatott, hogy pár hónap múlva a pedagógust újra alkalmazta. Munkába állása előtt azonban felkért egy klinikai szakpszichológust (neveléslélektani szaktanácsadót) szakmai vélemény kialakítására az érintett pedagógussal kapcsolatosan. A szakértő a tanárt a pedagógiai pályára alkalmasnak találta. (A szakvéleményt az igazgató nyilatkozata mellékleteként hivatalunknak megküldte.) Az intézményvezető nyilatkozatában végezetül arról tájékoztatott minket, hogy a pedagógus az érintett tanulót nem tanítja, a többi tanulóval, szülővel konfliktusa nem volt, szakmai problémák vele kapcsolatosan sem az eset előtt, sem utána nem merültek fel.

 Jelen esetben megállapítható volt a tanuló oktatási jogainak sérelme, azonban megítélésünk szerint azt korábban a közoktatási intézmény vezetője saját hatáskörében orvosolta. Mivel a pedagógus a vizsgálatunk idején már nem tanította a tanulót, szakmai problémák vele kapcsolatosan a továbbiakban nem merültek fel, a szakértői vélemény a tanárt alkalmasnak találta a pedagógiai pályára, a jogellenes fegyelmezési eszköz használatáért pedig még a történtekkor fegyelmi büntetésben részesült, ezért kezdeményezést az intézményvezető felé nem fogalmaztunk meg. (K-OJOG-412/2004.)

Egy szülő többek között azért fordult hozzánk, mert órán a tanár nem akadályozta meg, hogy a gyermekét osztálytársai megrugdossák. Az intézményvezető nyilatkozatában az esetet azzal magyarázta, hogy a tanuló órán nem volt hajlandó dolgozni, és rendkívül fegyelmezetlenül viselkedett. Ezt végül a többi tanuló is megelégelte, mivel társuk engedetlensége miatt nem végeztek a feladatokkal, így nem tudtak kimenni az udvarra játszani. Az osztálytársak ezért rugdosni kezdték a tanulót, s a tanár ezt csak később állította le. Az igazgató közölte, hogy az ügyet kivizsgálta, s azt nem találta olyan súlyúnak, hogy emiatt a pályakezdő tanárral szemben fegyelmi eljárást folytasson le. Az iskolai belső vizsgálattal, és azzal, hogy a történtek tanulságaira nevelőtestületi értekezleten az igazgató felhívta a pedagógusok figyelmét, az igazgató lezártnak tekintette az ügyet. Az ügyben megállapítottuk az oktatási jogok sérelmét, mivel a pedagógus a tanulót rugdosó osztálytársakat nem azonnal állította le, és ezzel veszélyeztette a diák testi épségét. Mindezekre tekintettel kezdeményeztük, hogy a továbbiakban a pedagógusok felügyeleti kötelezettségüknek tegyenek eleget. Kezdeményezésünket az intézmény vezetője elfogadta, és tájékoztatta hivatalunkat arról, hogy a nevelőtestület figyelmét felhívta arra, hogy a pedagógusok tegyenek meg minden tőlük telhetőt a tanulók egymás közötti agresszív viselkedésének megelőzése, illetve megszüntetése érdekében. (K-OJOG-361/2004.)

Egy szülő az alábbi ügyben kérte segítségünket. Gyermeke az iskolában testnevelés órán megsérült, s emiatt egy hétre sínbe kellett tenni a bal kezét. Mivel a tanuló balkezes, ezért azon a héten nem tudta jegyzetelni a tanórák anyagát. A szülő sérelmezte, hogy az iskola igazgatója ezt nem vette figyelembe, és a tanulót arra akarta kényszeríteni, hogy tanuljon meg a másik kezével írni. A szülőnek személyes megbeszélésük alkalmával is azt mondta, hogy a tanulónak meg kell tanulni jobb kézzel is írni.

Az igazgató nyilatkozatában - meglehetősen szűkszavúan - a történteket részben elismerte. Nyilatkozatában arról tájékoztatott, hogy nem kényszeríteni akarta a tanulót a másik kézzel való írásra, hanem erre kérte. Azt is közölte, hogy nehezen viseli, ha egy tanuló nem dolgozik a tanítási órán, márpedig a tanuló nem írt, nem jegyzetelt, fájós kezére hivatkozva. Az intézményvezető szerint hatodikos korban nem jelenthet problémát a másik kézzel való írás gyakorlása.

A közoktatási törvény fentiekben idézett rendelkezései szerint a pedagógusnak alapvető feladata a rábízott tanulók nevelése, tanítása; ezzel összefüggésben különösen, hogy nevelő és oktató tevékenysége keretében gondoskodjon a tanuló testi épségének megóvásáról. A tanuló személyiségét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani, és védelmet kell számára biztosítani fizikai és lelki erőszakkal szemben. Álláspontunk szerint, amennyiben a tanuló egészségének megóvásához szükséges író kezének sínbe tétele, akkor őt - az orvosi igazoláson feltüntetett időtartamra - fel kell menteni azon feladatok elvégzése alól, amelyeket - adott egészségi állapota miatt - nem tud ellátni (pl. írás, jegyzetelés, szerkesztés), és helyette más feladatokat kell számára adni (pl. olvasás, szóbeli felelet). Aggályosnak tartottuk azt az intézményvezetőtől származó "kérést", hogy a tanuló a másik kezével próbáljon meg írni. Ez hatodikos korban éppen olyan nehézséget jelent, mint a későbbiekben.

A fentiekre tekintettel azzal a kezdeményezéssel fordultunk az intézmény vezetője felé, hogy a jövőben a tanulók egészséghez és testi épséghez való jogát minden esetben tartsa tiszteletben, és ennek figyelembevételével járjon el.

Az igazgató a kezdeményezésünket nem fogadta el. Érvelésében pedagógiai módszertanban használt módszereket is ismertetett velünk, illetve különböző jogszabályokból idézett, bár azokat nem mindig értelmezte helyesen. Levelében - többek között - mellékelt egy idézetet Zrinszky László Neveléselmélet c. könyvéből, amely szerint a szokásformálás egyik módszere a követelés. Az igazgató azonban figyelmen kívül hagyta, hogy szakkönyv szerint ezt a módszert az optimális magatartás- és tevékenységformák szokássá alakítása esetén célszerű alkalmazni. A másik kézzel való írás álláspontunk szerint nem egy olyan optimális tevékenységforma, amelyet szokássá kellene alakítani. Az intézményvezető erre hivatkozással idézett többször is a közoktatási törvényből, amely valóban azt mondja ki, hogy a pedagógus kötelessége - többek között - , hogy gondoskodjon a tanuló személyiségének fejlődéséről. Levelét az alábbiakkal zárta: "Amit tettem, a tanuló személyiségének fejlődésért, egyéni képességének, tehetségének megfelelően, a felzárkóztatásáért, stb. tettem."

A fentiekre tekintettel azzal az ajánlással fordultunk az iskola felett törvényességi felügyeletet gyakorló fenntartó felé, hogy tegyen intézkedéseket annak érdekében, hogy a jövőben a tanulók egészséghez és testi épséghez való jogát az iskola minden esetben tartsa tiszteletben, és ennek figyelembevételével járjon el. A polgármester arról tájékoztatta hivatalunkat, hogy az ajánlásban foglaltakkal egyetért, és az ügyet átadta a Közművelődési-Oktatási Bizottság részére. A bizottsági ülésen meghívottként jelen volt a szülő és az intézmény vezetője is. Az intézményvezető ekkor elnézést kért a szülőtől. A bizottság az igazgatóval szemben fegyelmi eljárást nem kezdeményezett. Mivel ajánlásunkat a fenntartó elfogadta, az ügyet lezártuk. (K-OJOG-293/2004.)

Egy szülő azt a kérdést tette fel, hogy köteles-e megtéríteni az iskola, és ha igen, milyen mértékben az iskolai óraközi szünetben verekedés közben megsérült tanuló orvosi kezelését. A szülő azt is közölte, hogy a tanuló rendelkezik biztosítással is.

A panaszost tájékoztattuk a közoktatási törvény fentiekben idézett rendelkezéseiről. Tájékoztattuk továbbá arról, hogy a tanuló igénye érvényesítése céljából polgári bírósághoz fordulhat. A bíróság állást foglal abban a kérdésben, hogy a fenti jogszabályhely alkalmazható-e jelen esetben. Ez azt jelenti, hogy a bíróság dönt arról, hogy a kár a tanulói jogviszonnyal összefüggésben keletkezett-e, és ha igen, fennállnak-e az iskolát kimentő körülmények. A bíróság azt is meghatározza, hogy pernyertesség esetén mekkora kártérítés jár a tanulónak, indokolt volt-e magánorvosi ellátásban megcsináltatni a gyermek fogait.

Az elmondottakon nem változtat az, hogy a gyermek rendelkezett-e tanulóbiztosítással. A biztosító ugyanis balesetbiztosítási szerződés esetén akkor is köteles megfizetni a biztosítási összeget, ha a biztosított kárát a kárért felelős személy megtérítette. (K-OJOG-218/2004.)

Egy szülő kislánya iskolai balesetével kapcsolatosan fordult hozzánk. A szülő szerint gyermeke az iskolában balesetet szenvedett, amikor egyik osztálytársa a mászókáról ráugrott. A panaszos sérelmezte, hogy az ügyeletes tanárok nem vették észre a történteket, majd - miután az osztálytársak odavitték a kislányt az ügyletes tanárhoz - a tanulót személygépkocsival a szülő munkahelyére szállították. A panaszos sérelmezte továbbá, hogy a pedagógusok nem vették észre a tanuló combtörését, nem hívtak mentőt.

Az igazgató nyilatkozatában arról tájékoztatott, hogy az iskolavezetés kiemelt feladatának érzi a tanulói balesetek megelőzését. A tanév első órájában minden osztályban ismertetik a balesetvédelmi rendszabályokat. Az udvaron a tanulók csak tanári felügyelet mellett tartózkodhatnak. Az említett napon a balesetet szenvedett tanulót az ügyeletes tanár bevitte a tanári szobába. A tanuló osztályfőnökének gépkocsiján elindultak a kislánnyal az orvosi rendelő felé. A szülőt telefonon nem tudták értesíteni, mert telefonszámát az osztályfőnökkel - többszöri kérés ellenére - nem közölte. Mivel az édesanya munkahelye útba esett, ezért ott megálltak, majd a szülővel együtt mentek tovább az orvosi rendelőbe. A balesetet a pedagógusok szabályszerűen jelentették az igazgatónak, arról jegyzőkönyv készült, amelyet az igazgató részünkre mellékletként megküldött.

A közoktatási törvényben foglaltak szerint a pedagógusnak kötelessége a rábízott gyermek felügyelete, amely a testi épségről való gondoskodást is magában foglalja. A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 2. számú mellékletében foglaltak szerint a három napon túl gyógyuló sérülést okozó tanuló- és gyermekbaleseteket haladéktalanul ki kell vizsgálni. Ennek során fel kell tárni a kiváltó és közreható személyi, tárgyi és szervezési okokat. Mindezekről jegyzőkönyvet kell felvenni. A rendelkezésünkre bocsátott nyilatkozatok, dokumentációk azt igazolják, hogy ez megtörtént. A hivatkozott rendelet előírja továbbá, hogy az iskola házirendjében kell meghatározni azokat a védő, óvó előírásokat, amelyeket a tanulóknak az iskolában való tartózkodás során meg kell tartaniuk. Az általunk vizsgált dokumentumok szerint az iskola a jogszabályi és intézményi előírásoknak megfelelően járt el, a kivizsgálás megtörtént, arról baleseti jegyzőkönyv készült. A tanuló továbbá megkapta a szükséges orvosi ellátást. A fentiek szerint a rendelkezésünkre álló adatok alapján a tanuló oktatási jogainak sérelme nem volt megállapítható, ezért az ügyben kezdeményezést nem fogalmaztunk meg. A szülőt erre vonatkozó kérdése alapján tájékoztattuk, hogy amennyiben a pedagógus közalkalmazotti jogviszonyból eredő lényeges kötelezettségét vétkesen megszegi, az intézményvezető a fegyelmi felelősségre vonását kezdeményezheti. A fegyelmi eljárás megindításáról a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény rendelkezései szerint a kinevezési jogkör gyakorlója dönt, neki kell mérlegelni a fegyelmi eljárás együttes feltételeinek a meglétét. Tájékoztattuk végül a szülőt arról, hogyan rendelkezik a közoktatási törvény fentiekben idézett szakasza az iskolát terhelő kártérítési kötelezettségről. (K-OJOG-406/2004.)

A panaszos azért fordult hozzánk, mert sérelmezte az iskola eljárását fiával szemben. Előadta, hogy az iskola házirendje szerint a fiúknak kerülniük kell a hosszú haj viselését. A szülő sérelmezte, hogy gyermekét számos támadás érte az iskolában hosszú haja miatt. Előadása szerint az iskolában az is elhangzott, hogy a hosszú hajú férfiak homoszexuális beállítottságúak, ezért sem tolerálják az iskolában az ilyen hajviseletet. A szülő sérelmezte azt is, hogy fiát hajviselete miatt megbélyegzik, hátrányosan megkülönböztetik, nem engedik például zenélni a gólyabálon.

Az iskola igazgatója elismerte, hogy az iskola házirendje és etikai kódexe tartalmazza: "Tanulóink megjelenése legyen tiszta és gondozott, kerüljék a feltűnő ruha, haj (lányoknál festett, fiúknál hosszú), smink, ékszer viseletét." Azt is közölte, hogy a tanulót semmilyen hátrány nem érte és éri hosszú haja miatt, hiszen az "Etikai kódex" betartása ajánlott, de nem kötelező. Tájékoztatott minket továbbá arról, hogy a tanuló gólyabáli részvételét nem korlátozták, a műsor összeállításának joga egy osztályt illetett meg, és ők döntöttek egy lemezlovas szerepeltetése mellett.

A közoktatási törvény 40. § (7) bekezdése szerint az iskola házirendje állapítja meg, hogy - a tanulmányi kötelezettségek teljesítésén kívül - a közoktatási törvényben, továbbá jogszabályokban meghatározott tanulói jogokat és kötelezettségeket milyen módon lehet gyakorolni, illetve kell végrehajtani. Az iskola házirendje állapítja meg továbbá az iskolai tanulói munkarendet, a tanórai és tanórán kívüli foglalkozások, az iskola helyiségei, berendezési tárgyai, eszközei és az iskolához tartozó területek használatának rendjét, az iskola által szervezett, a pedagógiai program végrehajtásához kapcsolódó iskolán kívüli rendezvényeken tiltott tanulói magatartást. A házirend azonban csak a jogszabályokban rögzített jogok és kötelességek pontosítását, helyi viszonyokhoz igazítását végezheti el, a jogszabályokkal ellentétes tartalmat nem kaphat. Nincsen tehát arra lehetőség, hogy a házirend a jogszabályokban nem szereplő kötelezettségeket állapítson meg. Másfelől azonban fontos látni, hogy a közoktatási törvény szövege értelmében a házirend rendelkezései kötelezőek a diákokra nézve. A házirend nem tartalmazhat olyan szabályokat, amelyek nem kötelezőek, nemcsak azért, mert ezt a közoktatási törvény nem engedi, hanem azért is, mert ezzel az iskola megtéveszti a tanulókat. A tanulók ugyanis joggal hihetik azt, hogy a házirend egésze kötelező rájuk nézve. Az intézmény házirendjének rendelkezésünkre álló példányából azonban az is megállapítható, hogy a házirend nem is tartalmaz arra nézve utalást, hogy az Etikai kódex nem kötelező, betartása csak ajánlott. Erről csupán az igazgató leveléből értesültünk.

Ezért javasoltuk, hogy az iskola házirendje csak azokat a rendelkezéseket rögzítse, amelyek kötelezőek a tanulók részére. Ez természetesen nem zárja ki, hogy külön Etikai kódexet alkosson az iskola, ám ebben az esetben is fel kell hívni mindenki figyelmét arra, hogy az abban foglaltak betartása nem kötelező. Mindez azt is jelenti, hogy az Etikai kódex be nem tartása esetén a tanulókat semmiféle joghátrány nem érheti. Kértük, hogy a továbbiakban az iskolai házirend megalkotásakor, illetve módosításakor legyenek figyelemmel a fentiekre. (K-OJOG-335/2004.)

Egy tanár a következő problémával kereste meg hivatalunkat. Az erdei iskolában a tanárok között felmerült a kérdés, hogy a tanulók zsebpénzéből össze lehet-e szedni fejenként meghatározott összeget abból a célból, hogy további programokat finanszírozzanak belőle a gyermekek számára. Álláspontunk szerint az az összeg, amelyet egy pedagógus különböző programokra összeszed a tanulóktól, a tanulók tulajdonában marad. További programokon ezért természetesen az ő ellátásukra kell azt fordítani. Minden ilyen jellegű pénz kizárólag a tulajdonosok önkéntes hozzájárulásával szedhető be. A tulajdonosok jelen esetben kiskorúak, őket jogszerűen a szüleik képviselhetik. Mindebből következően arról, hogy az iskola, vagy az egyik pedagógus fakultatív programokat szeretne szervezni, és ehhez anyagi hozzájárulásra van szükség, a szülőket értesíteni kell. Amennyiben ebbe a szülők beleegyeznek, a pénzt természetesen össze lehet szedni, és a megállapított célra lehet fordítani. Fontos azonban látni, hogy fakultatív programokról van szó, tehát a szülők beleegyezése nem lehet kényszer, az csak önkéntes lehet. (K-OJOG-508/2004.)

Egy pedagógus arról kért tájékoztatást, hogy köteles-e egy tanulóval kapcsolatosan a bíróságnak adatokat szolgáltatni, és milyen adatok tekintetében. A bíróság a szülők válópere során a következő kérdéseket akarta feltenni a tanárnak: Milyen a gyermek kapcsolata a nevelőkkel és társaival? A szülők veszekedése tükröződik-e a gyermek magatartásán? Beszél-e a gyermek arról, hogy melyik szülővel élne szívesebben? Ismert-e a pedagógus előtt, hogy a szülők között gyakoriak a viták?

A pedagógust tájékoztattuk a közoktatási törvény valamint a Pp. fentiekben idézett rendelkezéseiről, amelyekből következik, hogy azon kérdésekre vonatkozóan, amelyekre nézve a pedagógust titoktartási kötelezettség terheli, megtagadhatja a tanúvallomást. (K-OJOG-892/2004.)

Egy iskola igazgatója hivatalunkhoz érkezett levelében azt a kérdést tette fel, hogy sért-e személyiségi jogokat, ha az óvodában, diagnosztikus fejlődésvizsgáló rendszer segítségével elvégzett vizsgálatok eredményébe az iskolai tanítók is betekintést nyerhetnének.

A közoktatási törvény 2. számú melléklete "A gyermekek, tanulók adatai" cím alatt a 2. pont harmadik gondolatjele után úgy rendelkezik, hogy a gyermekek adatai közül az óvodai fejlődéssel, iskolába lépéshez szükséges fejlettséggel kapcsolatos adatok az iskolának - a közoktatási törvényben meghatározott célból - továbbíthatók. Ugyanezen melléklet "Adatkezelés a közoktatási intézményekben" cím alatt a 2. pont második mondata értelmében pedig a közoktatási intézmény a gyermekek személyes adatait pedagógiai célból kezelheti (az adat továbbítása adatvédelmi szempontból az adat kezelésének minősül).

A fentiek alapján megállapítottuk, hogy az óvoda az iskola felé pedagógiai célból jogszerűen továbbíthat az óvodai fejlődéssel kapcsolatos adatokat. (K-OJOG-949/2004.)

Egy pedagógus azért fordult hivatalunkhoz, mert sérelmezte, hogy a fizika és kémia Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny döntőjében a versenyzők nem titkosan, azaz nem kódszámmal szerepelnek. A beadványozó kifogásolta, hogy a tanulóknak minden beadott megoldáslapon fel kell tüntetniük nevüket és iskolájukat.

Az ügyben a Kiss Árpád Országos Közoktatási Szolgáltató Intézmény főigazgatójához fordultunk információszerzés céljából. A KÁOKSZI vezetője közölte, hogy az ügyben a két bizottság - fizika és kémia - elnökével konzultáltak, és úgy találták, a döntőkön nem érte semmilyen jogsérelem a versenyzőket. Hivatkoztak az OKTV rendezéséről és szervezéséről szóló két dokumentumra, az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny szabályzatára, illetve az adott tanévi OKTV versenykiírásra. Megállapításuk szerint a két dokumentumban a döntőkön való kódolásra vonatkozóan nincs semmiféle kötelezettség előírva. Előadták továbbá, hogy az értékelés több kolléga - köztük egyetemi oktatók - közös munkájának eredménye, valamint a verseny végeredményét a második és harmadik forduló eredményeinek összege adja, és a második fordulót kóddal írják a versenyzők s ennek eredményét a laborvezetők nem ismerik.

Az ügyben a következő megállapításokat tettük. Az Oktatási Minisztérium által kiadott OKTV versenykiírás (Oktatási Közlöny 2002. 16/II.) szerint mind a fizika, mind a kémia tantárgyi verseny három fordulóból áll. A második fordulóban a dolgozatlapokra nem kerülhet sem név, sem iskolai pecsét, sem más jelzés. A tanulók adatait az adatlapon kell feltüntetni, majd a dolgozatot az adatlappal - versenyzőnként külön - borítékba kell tenni, és azt lezárni. A harmadik fordulóval szemben azonban nem állít ilyen titkossági követelményt a versenykiírás. Ezek alapján megállapítható, hogy a döntőt a kiírásnak megfelelően bonyolították le, vagyis a kiírásban rögzített szabályok nem sérültek.

Ezt követően azt kellett vizsgálnunk, hogy vajon a kiírás megfelelő követelményeket támaszt-e a harmadik fordulóban a verseny tisztasága érdekében. A versenykiírás értelmében a verseny végeredményét kategóriánként a második fordulóban és a döntőben elért eredmények összesítésével kialakult sorrend adja. Szintén a kiírás értelmében a harmadik forduló mind fizika, mind kémia tárgyból gyakorlatból és laboratóriumi mérések elvégzéséből áll.

A harmadik forduló jellegét tekintve olyan, hogy annak során a versenyző személyesen jelenik meg, és találkozik is a verseny bíráló bizottságával. Ez a helyzet hasonló például a felsőoktatási intézmények szóbeli felvételi vizsgájához. Ilyen körülmények között nem szokás az anonimitás biztosítása, ugyanakkor nincs is rá szükség, hiszen a személyes megjelenés és kontaktus egyébként is meghiúsítaná az erre irányuló törekvéseket. Ahogyan ezt a felvételi eljárást szabályozó jogszabály sem követeli meg, ugyanígy az OKTV versenykiírásának sem kell ezt megtennie. Ezt az álláspontot tovább erősíti az a tény, hogy a verseny végeredményét nem is önmagában a személyes megjelenést kívánó harmadik forduló eredménye, hanem a második és harmadik forduló eredménye együttesen adja. A fentiekre tekintettel az ügyben nem állapítottunk meg jogsértést. (K-OJOG-372/2004.)

Egy intézményvezető beadványában az iránt érdeklődött, milyen módon lehetséges az oktatási intézmény nyilvántartásaiban a tanuló veszélyeztetettségére vonatkozó adatokat kezelni.

A közoktatási törvény fentiekben idézett melléklete taxatív felsorolást tartalmaz. A jogszabály nem rendelkezik a veszélyeztetettségre vonatkozó adatok kérdéséről, ezért az egyetlen módja az erre vonatkozó adatok nyilvántartásának a mellékletben nevesített lehetőség, amely szerint ezek az adatok az érintett hozzájárulásával kezelhetők.

A veszélyeztetettségre vonatkozó adatokkal kapcsolatban felhívtuk az intézményvezető figyelmét egy speciális adatkezelési előírásra, amelyről a közoktatási törvény idézett melléklete rendelkezik. A pedagógus, illetve a nevelő és oktató munkát segítő alkalmazott az iskola, kollégium igazgatója útján - a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény 17. §-ára is tekintettel - köteles az illetékes gyermekjóléti szolgálatot haladéktalanul értesíteni, ha megítélése szerint a gyermek, a kiskorú tanuló - más vagy saját magatartása miatt - súlyos veszélyhelyzetbe kerülhet vagy került. Ebben a helyzetben az adattovábbításhoz az érintett, illetve az adattal kapcsolatosan egyébként rendelkezésre jogosult beleegyezése nem szükséges. (K-OJOG-789/2004.)

Egy pedagógus arról érdeklődött, hogy milyen engedélyek szükségesek egy tanulók számára készített széleskörű felmérés elvégzéséhez. A hivatalunk rendelkezésére bocsátott adatokból az derült ki, hogy a felmérés a tanulók személyes adatainak feltüntetése nélkül történne, a tesztlapok az iskolai osztályfőnöki órákon kerülnének kiosztásra a tanulók között. Ez adatkezelésnek minősül, amely jogszabályi felhatalmazás vagy az érintett hozzájárulása alapján történhet. Tájékoztattuk a pedagógust, hogy a felmérésben való részvételt - jogszabályi felhatalmazás hiányában - nem lehet kötelezővé tenni, így csak azon tanulóknak lehet tesztlapot kiosztani, akik önként részt kívánnak venni a felmérésben. A résztvevő tanulók hozzájárulása esetén figyelembe kell venni a cselekvőképesség szabályait is; tehát a jogilag cselekvőképtelennek minősülő tanulók (14. életév betöltéséig) részvétele esetén a törvényes képviselő (általában szülő) hozzájárulása, korlátozottan cselekvőképes tanulók (14-18. életév) esetén a törvényes képviselő és a tanuló hozzájárulása is szükséges. Felhívtuk ugyanakkor a pedagógus figyelmét, hogy az önkéntesség az iskola világában gyakran nehezen értelmezhető, hiszen tanuló és pedagógus között hierarchikus viszony van. Álláspontunk szerint mindezek mellett adatvédelmi aggályok is felmerülnek (mi az adatkezelés célja, hogyan történik az adatok kezelése, tárolása, megsemmisítése, ki jogosult az adatkezelésre). Ezért felhívtuk a beadványozó figyelmét arra, hogy az ebben történő részletes állásfoglalás végett megkeresheti az adatvédelmi biztost. (K-OJOG-613/2004.)

Egy pedagógus a következő problémával fordult hozzánk. Számos iskolai rendezvényen készített fényképeket, amelyeken a tanárok és a diákok láthatók. Sok tanuló kért ezekből a képekből, és a tanár egyszerűbbnek látta volna az iskolai honlapra feltenni őket, hogy azok mindenki számára hozzáférhetőek legyenek. A pedagógus kérdése az volt, hogy szerepeltetheti-e ezeket a fényképeket a honlapon az érintettek beleegyezése nélkül.

A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: adatvédelmi törvény) 2. § 1. pontjában foglaltak alapján személyes adatnak minősül bármely meghatározott (azonosított vagy azonosítható) természetes személlyel (a továbbiakban: érintett) kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. A személyes adat az adatkezelés során mindaddig megőrzi e minőségét, amíg kapcsolata az érintettel helyreállítható. A személy különösen akkor tekinthető azonosíthatónak, ha őt - közvetlenül vagy közvetve - név, azonosító jel, illetőleg egy vagy több, fizikai, fiziológiai, mentális, gazdasági, kulturális vagy szociális azonosságára jellemző tényező alapján azonosítani lehet.

Az adatvédelmi törvény 2. § 9. pontjában foglaltak szerint adatkezelésnek minősül az alkalmazott eljárástól függetlenül a személyes adatokon végzett bármely művelet vagy a műveletek összessége, így például gyűjtése, felvétele, rögzítése, rendszerezése, tárolása, megváltoztatása, felhasználása, továbbítása, nyilvánosságra hozatala, összehangolása vagy összekapcsolása, zárolása, törlése és megsemmisítése, valamint az adatok további felhasználásának megakadályozása. Adatkezelésnek számít a fénykép-, hang- vagy képfelvétel készítése, valamint a személy azonosítására alkalmas fizikai jellemzők (pl. ujj- vagy tenyérnyomat, DNS-minta, íriszkép) rögzítése is.

Fentiekből következik, hogy a fényképek - amennyiben azon a személyek felismerhetők, azonosíthatók - személyes adatot tartalmaznak, ezért ezek nyilvánosságra hozatala adatkezelésnek minősül. Az adatvédelmi törvény 3. §(1) bekezdésében foglaltak szerint személyes adat akkor kezelhető, ha ahhoz az érintett hozzájárul, vagy azt törvény vagy - törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben - helyi önkormányzat rendelete elrendeli. Mivel jelen esetben nincs szó törvényi felhatalmazásról, ez azt jelenti tehát, hogy minden érintett hozzájárulását be kellene szerezni a fényképek honlapon való közzétételéhez. Cselekvőképtelen kiskorú (14 év alatti) érintettek esetén a törvényes képviselő hozzájárulása, korlátozottan cselekvőképes kiskorú (14-18 év) érintettek esetén az érintett és a törvényes képviselő hozzájárulása lenne szükséges. A hozzájárulás lehet általános, egy rendezvényre (pl. farsang, osztálykirándulás) vonatkozó. Azonban itt is figyelembe kell venni, hogy a hozzájárulás visszavonásig érvényes, vagyis ha valaki - akinek fényképe az általános hozzájárulás következtében felkerült a honlapra - egy adott kép esetében a hozzájárulást visszavonja, a képet kérésére azonnal törölni kell.

Az adatvédelmi törvényen kívül a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 80. § (1) bekezdése tartalmaz ezzel kapcsolatos rendelkezést, amely szerint a személyhez fűződő jogok megsértését jelenti a más képmásával vagy hangfelvételével kapcsolatos bármiféle visszaélés. (K-OJOG-391/2004.)