Szakképzés

A beadványozó azzal a kérdéssel fordult hozzánk, hogy szakmai gyakorlaton a diák kötelezhető-e rendkívüli munkavégzésre, vagyis köteles-e utasításra hétvégén is dolgozni, illetve ezzel kapcsolatban milyen ellenszolgáltatásra tarthat igényt.

A beadványozót a következőkről tájékoztattuk. A közoktatási törvény 11.§ (2) bekezdésében foglaltak szerint a szakközépiskola és a szakiskola tanulóját a szakképzési évfolyamokon folyó gyakorlati képzés keretében az érdekvédelem és a munkavédelem tekintetében megilletik mindazok a jogok, amelyeket a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) biztosít a munkavállaló részére. A tanuló foglalkoztatására - a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény eltérő rendelkezéseinek hiányában - alkalmazni kell továbbá az Mt. 104. § (1)-(4) bekezdését, 124. § (1) bekezdését, 125. § (1)-(2) bekezdését, 129/A. § (2)-(6) bekezdését, valamint a munkavédelemre vonatkozó szabályokat.

Az Mt. 124. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a munkavállalót hetenként két pihenőnap illeti meg, ezek közül az egyiknek vasárnapra kell esnie. A 125. § (1)-(2) bekezdésében foglaltak alapján munkaszüneti napon a munkavállaló csak a megszakítás nélküli munkarendben, vagy a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál, illetőleg ilyen munkakörben foglalkoztatható. Ettől érvényesen eltérni nem lehet. A munkáltató, illetve a munkakör akkor minősül a munkaszüneti napon rendeltetése folytán működő munkáltatónak, illetve munkakörnek, ha a tevékenység során nyújtott szolgáltatás e napon történő rendszeres igénybevételére a munkaszüneti naphoz közvetlenül kapcsolódó helyben kialakult, vagy általánosan elfogadott társadalmi szokásokból eredő igény alapján, vagy az élet, egészség, testi épség, továbbá a vagyontárgyak védelme érdekében kerül sor. A 129/A. § rendelkezései vonatkoznak a fiatal munkavállalóra. Az Mt. 72. § (3) bekezdése szerint fiatal munkavállaló az, aki tizennyolcadik életévét még nem töltötte be. A 129/A. § (2)-(6) bekezdése szerint ha a fiatal munkavállaló napi munkaideje a négy és fél órát meghaladja, részére legalább harminc perc munkaközi szünetet kell biztosítani. A fiatal munkavállaló esetében a napi pihenőidő mértéke (a munkabefejezésétől a másnapi munka megkezdéséig) legalább tizenkét óra. A fiatal munkavállaló éjszakai munkára, rendkívüli munkavégzésre, valamint ügyeletre, illetve készenlétre nem vehető igénybe. A fiatal munkavállalókra vonatkozó rendelkezésektől eltérni nem lehet.

Fentiekből következik, hogy az előírt gyakorlati időn kívül a munkáltató jogszerűen nem adhat olyan utasítást, amellyel a tanulót rendkívüli munkavégzésre kötelezi. Tájékoztattuk továbbá a beadványozót, hogy a közoktatási törvény 11. § (3) bekezdésében foglaltak szerint a szakképzésben részt vevő tanuló a szakképzésre vonatkozó jogszabályok szerint jogosult juttatásokra és kedvezményekre. A juttatásokat és kedvezményeket a gyakorlati képzés szervezője köteles biztosítani. (K-OJOG-1013/2004.)

A beadványozó az iránt érdeklődött, hogy a szakmai követelmények részét képező nyári gyakorlatról mennyit lehet igazoltan hiányozni, illetve a hiányzás hogyan pótolható.

A szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény 10. §-a szerint az Országos Képzési Jegyzékben meghatározott szakképesítéshez - az ellenőrzési, mérési és értékelési rendszer kialakulását és működését biztosító - szakmai és vizsgakövetelményt kell előírni. A szakmai és vizsgakövetelmény tartalmazza többek között a képzés megkezdéséhez szükséges iskolai és szakmai előképzettséget, előzetes szakmai gyakorlatot, a pályaalkalmassági, illetve szakmai alkalmassági követelményeket, valamint az előírt gyakorlatot, a szakképesítés megszerzéséhez szükséges képzés időtartamát, a maximális óraszámot, az elméleti és gyakorlati képzési idő arányát, szakképző iskolában a szakképzési évfolyamok számát, a szakmai alapképzés időtartamát, a gyakorlati képzés eredményességét mérő szintvizsga lehetőségét. A szakmai és vizsgakövetelmény alapján a szakképző iskolában a pedagógiai program részeként - a szakmai tantárgyak központi programja (tanterve) előírásai figyelembevételével - szakmai programot, az iskolarendszeren kívüli szakképzést folytató intézményben a felnőttképzési törvény alapján képzési programot kell kidolgozni. A szakmai program tartalmazza a tanítási év során szervezett évközi összefüggő gyakorlati képzés időtartamát is. A fenti jogszabály 24. §-a szerint az iskolai rendszerű képzésben a gyakorlati képzés foglalkozásain való részvétel kötelező. A tanuló részvételét, illetőleg mulasztását a gazdálkodó szervezet is nyilvántartja és azt a tanuló foglalkozási naplójába bejegyzi. A tanuló köteles mulasztását igazolni.Ha a tanulónak a gyakorlati képzésről való igazolt és igazolatlan mulasztása egy tanévben meghaladja a gyakorlati képzési idő (óraszám) húsz százalékát, a tanuló tanulmányait csak az évfolyam megismétlésével folytathatja. Ha a gyakorlati képzést tanulószerződés keretében gazdálkodó szervezet végzi, az évfolyam megismétléséhez a gazdálkodó szervezet hozzájárulása is szükséges.Ha a tanuló mulasztása a fent meghatározott mértéket eléri, de igazolatlan mulasztása nincs és szorgalma, elért teljesítménye alapján úgy ítélhető meg, hogy mulasztását a következő tanév megkezdéséig pótolja, illetőleg az előírt gyakorlati követelményeket teljesíteni tudja, az évfolyam megismétlésétől el lehet tekinteni. Az ügyben a szakképző iskola nevelőtestülete dönt, a gazdálkodó szervezetnél folyó gyakorlati képzés esetén a gazdálkodó szervezet javaslatára. Az egyes szakképesítésekhez előírt gyakorlati képzés időtartamát a szakmai és vizsgakövetelményeket tartalmazó ágazati jogszabályok rendezik.

Javasoltuk, hogy a beadványozó a szakképző intézménytől kérje ki és tanulmányozza át az ágazati jogszabályok alapján készült szakmai programot. Ennek segítségével meghatározhatja a gyakorlati képzés óraszámának húsz százalékát, amelyet meghaladó mulasztás esetén a tanuló évfolyamismétlésre kötelezett. (K-OJOG-404/2004.)

A beadványozókat elsősorban arról tájékoztattuk, hogy képzésükre mely jogszabály vonatkozik. Az egyes képzési csoportok szakmai és vizsgakövetelményeit ugyanis miniszteri rendeletek tartalmazzák: pl. az ipari és kereskedelmi szakképesítések tekintetében a 18/1995. (VI. 6.) IKM rendelet, a földművelésügyi ágazat tekintetében a 64/1994. (XII. 15.) FM rendelet, a művelődési és közoktatási ágazat tekintetében a 16/1994. (VII. 8.) MKM rendelet stb. A szakmai és vizsgakövetelmények között pedig választ lehet találni arra a legtöbb beadványozót foglalkoztató kérdésre, hogy milyen nyelvi követelményeket, milyen vizsgaformában kell teljesítenie a vizsgázónak. A konkrét szakképesítés ismeretében erről is tájékoztattuk a beadványozókat. (K-OJOG-344/2004., K-OJOG-514/2004.)

A panaszos egy szakközépiskolával állt tanulói jogviszonyban, kereskedelmi szakmenedzser szakon akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzésben (2003. július 1-jétől új neve: felsőfokú szakképzés) vett részt. Az iskola a szakmai vizsgára bocsátás feltételeként - az ipari és kereskedelmi szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeiről szóló 18/1995. (VI. 6.) IKM rendelet mellékletében foglaltaknak megfelelően - középfokú C típusú, szakmai anyaggal bővített nyelvvizsga letételét kérte. A tanuló szakértői véleménnyel rendelkezik, amely szerint diszlexiás és diszgráfiás. E körülmények következtében a nyelvvizsga-követelményt nem tudta teljesíteni, így tanulmányait sem fejezhette be.

Mivel az ügyben felmerült a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 70/F. §-ában biztosított művelődéshez való jog sérelmének lehetősége, vizsgálatot indítottunk.

Az Alkotmány 70/F. §-a értelmében a Magyar Köztársaság biztosítja az állampolgárok számára a művelődéshez való jogot. Ezt a jogot - többek között - a képességei alapján mindenki számára hozzáférhető felsőfokú oktatással valósítja meg. Az Alkotmánybíróság a 18/1994. (III. 31.) AB határozatában kimondta, hogy az állampolgárok tanuláshoz való jogát az állam intézményfenntartói kötelezettsége alapozza meg, amelynek keretében az államnak mindenki számára - hátrányos megkülönböztetés nélkül - biztosítania kell e jog gyakorlását lehetővé tevő szervezeti és jogszabályi feltételeket.

Az Alkotmány 70/A. §-a értelmében a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. Az Alkotmánybíróság 1/1995. (II. 8.) AB határozatában a hátrányos megkülönböztetés tilalmával kapcsolatban kifejtette: " Ha az állam a különböző helyzetek között - azzal, hogy az azokban rejlő lényeges különbözőségeket figyelmen kívül hagyja - egyenlőtlen elbánást eredményező módon azonosságot állapít meg, az személyek közötti tilos megkülönböztetést eredményez, és ezért alkotmányellenes."

A fentiek alapján tehát az a jogszabály, amely egyrészről az akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzésben részt vevő érzékszervi, beszéd-, illetve más fogyatékos, másrészről az ugyanilyen képzésben részt vevő ép tanulóktól azonos típusú nyelvvizsgát követel meg a szakmai vizsgára bocsátás feltételeként, megsérti a diszkrimináció tilalmának alkotmányos elvét, a hallgatók e két csoportja ugyanis lényegesen eltérő képességekkel rendelkezik az oklevélszerzés feltételeként megkövetelt nyelvvizsga teljesítése szempontjából.

Megjegyzendőnek tartjuk, hogy a probléma felvetése nem újdonság számunkra. A felsőoktatási intézmények hallgatóit terhelő nyelvvizsga-követelményekkel kapcsolatban korábban VI/503/2000. szám alatt már folytattunk le vizsgálatot. Eljárásunk során jogalkotási javaslatot tettünk az oktatási miniszter felé, azzal a tartalommal, hogy a miniszter kezdeményezze a jogszabályok módosítását oly módon, hogy az érzékszervi, beszéd-, illetve más fogyatékos egyetemi, illetve főiskolai hallgatók számára - az idegen nyelvi követelmények alóli felmentés nélkül - biztosítsák, hogy képességeiknek megfelelő módon adhassanak számot nyelvtudásukról. A miniszter a javaslatot elfogadta. Mindezek nyomán jött létre a fogyatékossággal élő hallgatók tanulmányainak folytatásához szükséges esélyegyenlőséget biztosító feltételekről szóló 29/2002. (V. 17.) OM rendelet. E rendelet biztosítja minden felsőoktatási intézményben hallgatói jogviszonnyal rendelkező - így a felsőoktatási intézményben felsőfokú szakképzésben részt vevő - fogyatékossággal élő diák számára a hátrányos megkülönböztetés nélküli elbánást.

Jelen állapot szerint tehát a hallgatói jogviszonnyal rendelkezők igénybe vehetik a jogszabály által biztosított kedvezményt, míg a tanulói jogviszonnyal rendelkezők nem. Mindez felveti a fentiekben részletezett természetű hátrányos megkülönböztetés gyanúját e két csoport vonatkozásában is.

A kérdést árnyalja, hogy a felsőoktatási törvényt módosító 2003. évi XXXVIII. törvény 33. § (4) bekezdésének megfelelően 2005. szeptember 1-jétől első évfolyamon tanulmányokat kezdő diákok már csak hallgatói jogviszony keretében vehetnek részt felsőfokú szakképzésben. Addig azonban tanulói jogviszony keretében is folyik a képzés. A jelenleg már jogviszonnyal rendelkező tanulókon felül tehát még egy további - ha keresztféléves képzés is indul, akkor még több - évfolyamra nem lesz hatályos a 29/2002. (VI. 17.) OM rendelet. Az e diákok közé tartozó, fogyatékossággal élő tanulók tekintetében tehát a jelzett hátrányos megkülönböztetés jelenleg megvalósul, és - ha marad a hatályos jogszabályi környezet - még éveken keresztül meg is fog valósulni.

A fentiekre tekintettel azzal a jogalkotási javaslattal fordultunk az oktatási miniszterhez, hogy jogalkotás útján szüntesse meg az Alkotmány rendelkezéseivel ellentétes helyzetet, oly módon, hogy - a hallgatói jogviszonnyal rendelkező diákok mellett - a tanulói jogviszonnyal rendelkező diákok számára is biztosítsa, hogy képességeiknek megfelelő módon adhassanak számot nyelvtudásukról. A miniszter a jogalkotási javaslatot elfogadta. (K-OJOG-84/2004.)

A Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Iskolák Szövetségének elnöke azért fordult hivatalunkhoz, mert az utóbbi időben több, eddig két éves képzési idejű szakma szakképzési ideje kettőről három évre emelkedett. A Szövetséget érintő szakmák: a szakács, a cukrász és a pincér.

A szakképzési időt - a három évet - az Országos Képzési Jegyzékről szóló 37/2003. (XII. 27.) OM rendelet határozza meg. A rendelet 9. § (1) bekezdésében foglalt hatálybaléptető rendelkezés szerint a rendelet 2004. január 1-jén lépett hatályba. Rendelkezéseit első ízben - a (2)-(4) bekezdésekben foglalt kivételekkel - a 2004. január 1-jét követően megkezdett szakképzésre kell felmenő rendszerben alkalmazni. Az iskolai rendszerű szakképzés esetében tanulót a 2004/2005. tanévtől kezdődően lehet a szakképzési évfolyamra beiskolázni, illetőleg az iskolarendszeren kívüli szakképzés esetében a részt vevővel képzési szerződést csak akkor lehet kötni, ha a szakképesítés szakmai és vizsgakövetelménye kiadásra került.

A rendelet 9. § (2) bekezdése értelmében az iskolai rendszerű és az iskolarendszeren kívüli szakképzésben addig az időpontig, amíg a 2004. január 1-jétől hatályos OKJ előírásaihoz illeszkedő szakmai és vizsgakövetelmények, valamint az iskolai rendszerű szakképzéshez a központi programok (tantervek) nem kerültek kiadásra, a képzés a 2004. január 1-jéig hatályos OKJ, és az ahhoz illeszkedő korábban kiadott szakmai és vizsgakövetelmények, illetőleg az iskolai rendszerű szakképzéshez illeszkedő korábban kiadott központi programok (tantervek) és az elméleti képzéshez szükséges tananyagok alapján indítható. A mai napig a fent felsorolt három szakma közül csak a cukrász tekintetében jelent meg központi program, tehát a probléma a három szak közül jelenleg csak őket érinti.

A rendelet felmenő rendszerben vezeti be az új képzési rendet. A felmenő rendszert azonban a rendelet szerint a szakképzési évfolyamok tekintetében kell érteni. Vagyis ez azt jelenti, hogy a jelenleg 10. évfolyamos tanulók számára kell kötelezően bevezetni. Jövőre tehát már a három éves cukrász képzés indul meg. A Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Iskolák Szövetsége azért érzi mindezt aggályosnak, mert a beiskolázások során - vagyis akkor, amikor az érintett tanulók középiskolát választottak, két évvel ezelőtt - még nem lehetett tudni, hogy a szakképzés időtartama három év lesz, hiszen az új OKJ csak 2003-ban készült. A tanulók és szüleik tehát a pályaválasztáskor azt a tájékoztatást kapták - nem is kaphattak mást - hogy a képzés 2+2 éves lesz. Most azonban azzal a ténnyel kellett szembesülniük, hogy a képzés 2+3 éves lesz, holott ennek ismeretében talán nem is választották volna az adott képzést.

Nyilatkozatot kértünk az Oktatási Minisztérium szakképzési helyettes államtitkárától. Az államtitkár válaszában elismerte, hogy a középiskolai jelentkezéskor a tanulók és szüleik más tájékoztatást kaptak a tanulmányok időtartamáról. Ugyanakkor kiemelte, hogy a beiratkozáskor nincs lehetőség szakmaválasztásra, mivel a szakiskola első két évfolyamán szakképzésről nem is beszélhetünk, mivel ekkor az általános műveltséget megalapozó nevelés-oktatás folyik, amely csak esetlegesen egészíthető ki pályaorientációval, szakmai előkészítő, illetve szakmai megalapozó ismeretek oktatásával. Az államtitkár álláspontja szerint tehát a szakképesítést érintő mindennemű tartalmi és strukturális változás bevezetésére a 10. osztály után, a 11. osztály előtt kerülhet sor.

A panasznak és hatáskörünknek megfelelően az ügyben vizsgálatunk kizárólag arra terjedt ki, hogy nem okoz-e oktatási jogsérelmet az a tény, hogy a képzés változtatásakor a felmenő rendszer csak a szakképzési évfolyamokra terjed ki, és nem az egész középiskolai képzési időre.

Az államtitkár válaszát elfogadtuk. A szakképzés rendszere speciális abból a szempontból, hogy két, egymástól jól elválasztható részre tagolódik. Az első részben a diákok általános jellegű képzést kapnak, a másodikban kezdődik csak el a tulajdonképpeni szakképzés. Az első két év csaknem teljesen megegyezik minden szakiskolában. A rendszer tulajdonsága az, hogy az első két év után a tanuló átléphet más iskolába, akár teljesen más szakot is választva, mint amit a korábbi iskolájában tanult volna. Ez bizonyos rugalmasságot, átjárhatóságot biztosít a struktúrának, amelynek fenntartása nagyon is indokolt és célszerű. Ezzel ugyanis éppen azt a lehetőséget biztosítjuk a tanulóknak, hogy amennyiben tizenhat éves korukban, a két alapozó osztály elvégzése után meggondolnák magukat leendő hivatásukról, akkor ezt megtehessék. Ha nem így lenne, akkor az általános iskola végén meghozott döntés lenne az, amely mintegy megváltoztathatatlanként viselkedne, ezzel szemben a tizenhat éves korban meghozott döntés sokkal inkább megalapozott, és átgondolt lehet. Ezért indokolt, hogy egy egységként a szakképzési évfolyamokat kezelje a jogalkotó, nem szükséges ebbe az egységbe beletartozónak tekinteni az alapozó évfolyamokat. Ezért tehát a felmenő rendszer érvényesülése is a tizedik osztály utáni képzési egységre nézve követelhető meg.

Mindezek alapján az ügyben oktatási jogsérelmet nem állapítottunk meg. (K-OJOG-962/2004.)