Beszámoló 2004





A HALLGATÓK ÁLTAL FIZETENDŐ DÍJAK, TÉRÍTÉSEK ÉS A RÉSZÜKRE NYÚJTHATÓ TÁMOGATÁSOK

Ebben az évben is számos beadvány érkezett hivatalunkba a hallgatók által fizetendő díjak és térítések tárgyában. A hivatal munkatársai telefonon is sokszor adtak tájékoztatást a tandíjról és a költségtérítésről érdeklődő hallgatók számára. Az ügyek száma és jellege azt mutatja, hogy a hallgatók nem rendelkeznek elegendő ismerettel az általuk fizetendő díjak és térítések szabályozásáról, és a felsőoktatási intézményektől sem kapnak kielégítő felvilágosítást. Elmondhatjuk, hogy mind a hallgatók, mind a felsőoktatási intézmények számára továbbra is nehéz eligazodni a díjakra és térítésekre vonatkozó jogi szabályozás összetett rendszerében.

Több ügyben a tandíj és a költségtérítés fogalmának tisztázatlansága volt a probléma forrása. E fogalmakat a hallgatók és az intézmények is gyakran pontatlanul használják. A felsőoktatási törvény 31. § (1) bekezdése szerint az államilag finanszírozott felsőfokú képzésben részt vevő hallgatók tandíjat és egyéb díjakat, az államilag nem finanszírozott - költségtérítéses - képzésben részt vevő hallgatók pedig költségtérítést és egyéb díjakat fizetnek. Tandíjmentességben értelemszerűen csak az államilag finanszírozott képzésben részt vevő hallgatók részesülhetnek. A hallgatók által fizetendő díjakra és térítésekre, valamint a részükre nyújtható támogatásokra vonatkozó szabályokat a felsőoktatási törvény mellett az egyetemi és főiskolai hallgatók által fizetendő díjakról és térítésekről, valamint a részükre nyújtható egyes támogatásokról szóló 51/2002. (III. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: finanszírozási kormányrendelet) és az egyes intézmények szabályzatai tartalmazzák.

Államilag finanszírozott képzés

Annak ellenére, hogy a felsőoktatási törvény és a finanszírozási kormányrendelet meghatározza, hogy a felsőoktatási intézmények az államilag finanszírozott hallgatók esetében a tandíjmentességen felül milyen díjakat kérhetnek, az egyetemek és főiskolák több esetben róttak ki új fizetési kötelezettséget, és vezettek be olyan fizetési megoldásokat, amelyek a jogszabályi előírásoknak nem feleltek meg. Ezekben az ügyekben vizsgálatot indítottunk.

A panaszost 2004-ben vették fel az egyetem műszaki főiskolai karának államilag finanszírozott műszaki szakoktatói szakára. Ezt követően az intézmény a beiratkozásról szóló tájékoztatójában "költségtérítés", majd "képzési költség" címén 88.000 Ft fizetési kötelezettséget rótt ki a panaszosra. Mivel ez a lépés ellentétes a finanszírozási kormányrendelet 18. §-ával, amely az államilag finanszírozott hallgatók tandíjmentességről rendelkezik, az ügyben vizsgálatot indítottunk. Az egyetem rektora megkeresésünkre az ügyben belső intézményi vizsgálatot folytatott le. Ennek alapján megállapította, hogy a műszaki kar téves jogértelmezésből fakadóan, jogalap nélkül kötelezte 88.000 Ft befizetésére a panaszost. A rektor a vizsgálat eredményéről tájékoztatta a kart, és felkérte, hogy a jogszabályi előírásoknak megfelelően járjon el a panaszos ügyében. Mivel a rektor a jogsértést saját hatáskörben orvosolta, az ügyet lezártuk. (K-OJOG-790/2004.)

A panaszos egy főiskola eljárását sérelmezte, amelynek alapján - véleménye szerint - a költségtérítés összegének kreditarányos visszatérítése késve történik meg. A főiskola szabályzata alapján a költségtérítést - amely harminc kreditpontot fedez - a félév elején, egy összegben kell befizetni. Amennyiben a hallgató harminc pontnál kevesebb kreditértékű tárgyat vesz fel, a felsőoktatási intézmény a befizetett többletet visszatéríti, ha pedig a hallgató a meghatározott kreditpontoknál nagyobb értékben teljesít tárgyakat, ezekért költségtérítés-kiegészítést köteles fizetni. A költségtérítés-többletet a főiskola egy-két hónappal a félév lezárása után utalja vissza a hallgatóknak. Felvetésével kapcsolatban a panaszost tájékoztattuk, hogy a felsőoktatási törvény 31. § (1) bekezdése szerint az államilag nem finanszírozott képzésben részt vevő hallgatók költségtérítést és egyéb díjakat fizetnek. A tandíjra, a költségtérítésre és az egyéb díjakra vonatkozó szabályokat az állami felsőoktatási intézményben, valamint nem állami felsőoktatási intézményben államilag finanszírozott felsőfokú képzés esetén kormányrendelet keretei között az intézmény szabályzata, nem állami felsőoktatási intézményben államilag nem finanszírozott képzésben pedig a felsőoktatási intézmény saját szabályzata állapítja meg. A finanszírozási kormányrendelet 19. § (1) bekezdése alapján a költségtérítés mértékét a felsőoktatási intézmény a szervezeti és működési szabályzatában állapítja meg, és rendelkezik az e képzés során biztosított esetleges intézményi támogatásokról, a költségtérítés fizetése alóli mentességről, illetve a fizetendő egyéb díjakról, térítésekről. A finanszírozási kormányrendelet szerint a felsőoktatási intézmény köteles tájékoztatni a hallgatót ezen szabályzat rendelkezéseiről, az első félévre beiratkozott hallgatóval pedig a beiratkozáskor írásbeli szerződést köt. A szerződésben meg kell határozni a hallgató által első tanévben fizetendő díjat, térítéseket, a fizetési kötelezettség feltételeit. Mindemellett az intézmény köteles az első évfolyamon meghirdetett költségtérítéses képzés térítési összegeit a felvételi tájékoztatóban közzétenni. Mindezek alapján ezen jogszabályi rendelkezések keretei között a felsőoktatási intézmény joga, hogy a költségtérítés mértékét, illetve annak megfizetésének módját meghatározza. A főiskola kreditarányos költségtérítés-fizetési rendszere - a panaszos által ismertetett információk alapján - ezen előírásoknak megfelel. A fel nem vett kreditek miatt visszajáró pénzösszeg visszautalásának időpontja pedig adminisztrációs okok miatt megalapozott, mivel az első félév és vizsgaidőszak lezárását követően a hallgatók által felvett tárgyak teljesítésével kapcsolatos adatok feldolgozása, illetve az ezek alapján történő pénzvisszatérítés hosszabb időt vehet igénybe. (K-OJOG-1016/2004.)

A felsőoktatási intézmények több alkalommal azért keresték meg hivatalunkat, és kérték állásfoglalásunkat, hogy elkerüljék egy új fizetési kötelezettség bevezetésével járó esetleges jogszabályellenes helyzetet.

Egy felsőoktatási intézmény vezetősége azzal a kérdéssel kapcsolatban kérte véleményünket, hogy kérhet-e a főiskola a multimédiás nyelvoktató program használatáért a hallgatóktól kötelező jelleggel térítési díjat. A finanszírozási kormányrendelet 21. § (2) bekezdése szerint az állami felsőoktatási intézmények külön jogszabályban, valamint a kormányrendeletben szabályozott díjakon felül egyéb szolgáltatásokért, amelyek nem kapcsolódnak a képesítési követelményekben, illetve a tantervekben foglalt tanulmányi kötelezettségek teljesítéséhez, a hallgatói önkormányzat egyetértésével a szervezeti és működési szabályzatban más díjakat is megállapíthatnak. E díjak megfizetésére a hallgató csak a szolgáltatás igénybevétele esetén kötelezhető. A hallgatók számára a tandíjon, a költségtérítésen, illetve a finanszírozási kormányrendelet 21. § (2) bekezdése szerint megállapított egyéb díjakon kívül hallgatói jogviszonyuk alapján további fizetési kötelezettség nem írható elő. Mindezek értelmében, ha a nyelvoktatás a tantervben a hallgatók számára tanulmányi és óralátogatási kötelezettségként szerepel, a multimédiás nyelvoktató program használatáért térítési díj nem kérhető. Amennyiben a főiskola a nyelvoktatást mint tanterven kívüli szolgáltatást biztosítja a hallgatók számára, a kormányrendelet 21. § (2) bekezdése alapján a főiskola szervezeti és működési szabályzatában térítési díj állapítható meg. Ugyanakkor a díj megállapításához a hallgatói önkormányzat előzetes egyetértése szükséges. (K-OJOG-771/2004.)

Egy főiskola tájékoztatásunkat kérte azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a könyvtári kölcsönzés feltételeként meghatározott óvadékfizetési kötelezettség hallgatói jogokat sértő megoldásnak minősül-e. Válaszunkban kifejtettük, hogy a hallgatói jogviszony speciális tartalmából eredően hallgatókra vonatkozó (vagyoni) kötelezettségeket kizárólag a felsőoktatási törvény, illetve annak végrehajtási rendeletei állapíthatnak meg. A felsőoktatási törvény 31. § (1) bekezdése értelmében az államilag finanszírozott felsőfokú képzésben részt vevő hallgatók a törvény rendelkezései szerint tandíjat és egyéb díjakat, az államilag nem finanszírozott képzésben részt vevő hallgatók pedig költségtérítést és egyéb díjakat fizetnek. Az óvadék Polgári Törvénykönyv által meghatározott fogalma e fizetési kötelezettségek közül egyiknek sem felel meg, mivel annak elsődleges célja, hogy pénzen, bankszámla-követelésen, értékpapíron és egyéb, külön törvényben meghatározott pénzügyi eszközön az erre irányuló szerződéssel valamely követelést biztosítson. A felsőoktatási törvény és végrehajtási rendeletei tehát nem teszik lehetővé, hogy a felsőoktatási intézmények a hallgatókra óvadékfizetési kötelezettséget rójanak ki. Azonban tekintettel arra, hogy a jelzett probléma nem egyedi jellegű, a megfelelő megoldás kialakítása érdekében javasoltuk, hogy a főiskola a kérdéssel kapcsolatban konzultáljon más felsőoktatási intézményekkel. (K-OJOG-896/2004.)

Számos alkalommal értelmezik félre a panaszosok az első diploma ingyenes megszerzésére vonatkozó nyilatkozatokat és jogszabályokat. Bár a médiában többször felmerült, hogy "egy diploma ingyenes", illetve hogy ennek feltételei a közeli jövőben az új felsőoktatási törvény elfogadásával megvalósulnak, a jelenlegi jogi szabályozás nem ezt támasztja alá.

A panaszos költségtérítéses képzés formájában szerezte meg első diplomáját, így levelében arra a kérdésére kért választ, hogy milyen úton lehet igénybe venni azt a kedvezményt, amely alapján egy diploma ingyenes. Tájékoztattuk, hogy a felsőoktatási törvény 124/E. § d) pontja értelmében első képzés az az alapképzési szakon az első egyetemi vagy főiskolai szintű végzettség és szakképzettség megszerzésére irányuló képzés, amelyre a hallgató felvételi eljárás során először nyer felvételt és a felsőoktatási törvényben foglaltak szerint beiratkozással létesít hallgatói jogviszonyt. A felsőoktatási intézmények képzési és fenntartási normatíva alapján történő 2004. évi finanszírozásáról szóló 80/2004. (IV. 19.) Korm. rendelet 3. § (1) bekezdése pedig államilag finanszírozottként a nappali, esti, illetve levelező első alapképzésben tanuló hallgatókat ismeri el. E jogszabályok alapján jelenleg nem létezik olyan lehetőség, amely szerint az első diploma megszerzése után ingyenesen lehetne újabb felsőoktatási képzésben részt venni. (K-OJOG-693/2004.)

Egy hallgató arról érdeklődött, hogy fennáll-e a lehetősége annak, hogy tanulmányait államilag finanszírozott formában, egy másik felsőoktatási intézményben folytassa, miközben a korábbi képzést költségtérítéses hallgatóként folytatná tovább. A felsőoktatási törvény 124/E. § d) pontja értelmében első képzés az az alapképzési szakon az első egyetemi vagy főiskolai szintű végzettség és szakképzettség megszerzésére irányuló képzés, amelyre a hallgató felvételi eljárás során először nyer felvételt és a felsőoktatási törvényben foglaltak szerint beiratkozással létesít hallgatói jogviszonyt. A felsőoktatási intézmények képzési és fenntartási normatíva alapján történő 2004. évi finanszírozásáról szóló 80/2004. (IV. 19.) Korm. rendelet 3. § (1) bekezdése pedig államilag finanszírozottként a nappali, esti, illetve levelező első alapképzésben tanuló hallgatókat ismeri el. Mindezek értelmében első alapképzésnek a hallgató esetében főiskolai képzése minősül, így kizárólag az ebben az intézményben folytatott tanulmányai kapcsán részesülhet az állami finanszírozású képzéssel járó kedvezményekben. (K-OJOG-630/2004.)

előző
következő

  OKTATÁSI JOGOK BIZTOSÁNAK HIVATALA
  1055 - Budapest, Szalay u. 10-14.; e-mail: panasz@oktbiztos.hu

Impresszum  
Főoldal