TANULMÁNYI ÉS VIZSGAÜGYEK
A tanulmányi kötelezettségek teljesítésével kapcsolatban általánosságban elmondható, hogy a felsőoktatási intézményeket és hallgatóikat e tekintetben elsősorban a felsőoktatási törvény vonatkozó rendelkezései kötik. E rendelkezéseket egészítik ki, vagy konkretizálják az egyes szakok, szakcsoportok képesítési követelményeiről szóló kormányrendeletek. (E kormányrendeletek azonban nem feltétlenül hatályosak még az összes hallgatóra, hiszen - bár az összes hazai képzésre megszületett már a képesítési követelményt tartalmazó kormányrendelet - szabályaiknak bevezetése felmenő rendszerben történt/történik.) A felsőoktatási intézmények pedig megalkotják saját, belső szabályzatukat, méghozzá több szinten: összintézményi és kari szinten. E szabályzatok alacsonyabb szintű szabályokat tartalmaznak, mint a jogszabályok, mégis normatív erejűek. Ez két dolgot jelent. Egyrészt e szabályzatok nem lehetnek ellentétesek a magasabb szintű, jogszabályi rendelkezésekkel, másrészt viszont, amennyiben megfelelő eljárás keretei között, a jogszabályoknak megfelelően hozták létre őket, akkor kötelezőek mind az adott intézményre, mind annak hallgatóira. Amikor tehát egy felsőoktatási intézmény eljárását vizsgáltuk, a jogszabályokon kívül csaknem mindig tanulmányoznunk kellett az adott intézmény belső normáit is.
Ebben az évben a legtöbb panasz a tanulmányi és vizsgaügyek területéről a nyelvvizsga-követelményekkel kapcsolatban érkezett.
| Egy egyetem nyelvvizsga hiányában nem bocsátotta a panaszost államvizsgára. Tájékoztattuk arról, hogy a felsőoktatási törvény 95. § (7) bekezdése a nyelvvizsga-követelményt az oklevél kiadásának feltételévé teszi. Ennek értelmében tehát a panaszos záróvizsgázhat a nyelvvizsga letétele nélkül is, diplomáját azonban csak a nyelvvizsga bemutatása után kaphatja meg. (K-OJOG-486/2004.)
Egy főiskola másodéves hallgatói levelükben sérelmesnek tartották, hogy a diploma megszerzéséhez szükséges nyelvvizsga-követelményt megszigorító kormányrendelet a felvételi jelentkezési lapok beadása után került kihirdetésre. Panaszukban kiemelték, hogy ezáltal a szigorodásról szóló információk hiányában a felvételire jelentkezés során nem mérlegelhettek megfelelően, illetve, hogy a kormányrendelet a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény jogszabályi követelményével szemben nem hagyott ésszerű időt a normamódosításra való felkészülésre. Válaszunkban kifejtettük, hogy az "ésszerű idő" kérdésével kapcsolatban a jogalkotási törvény 12. § (3) bekezdése az irányadó, amely szerint a jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatározni, hogy kellő idő maradjon a jogszabály alkalmazására való felkészülésre. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint e törvényi rendelkezés az alábbi részkötelezettségeket hárítja a jogalkotó szervekre: a jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatározni, hogy kellő idő maradjon a jogszabály szövegének megszerzésére és áttanulmányozására, a jogalkalmazó szervek számára a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez, valamint a jogszabállyal érintett személyek és szervek számára annak eldöntéséhez, hogy miként alkalmazkodjanak a jogszabály rendelkezéseihez, az önkéntes jogkövetés személyi és tárgyi feltételeiről való gondoskodáshoz. A panaszosok által előadott kérdés esetében ezek a feltételek megvalósulnak. A jogszabály rendelkezéseit időben megismerhették, és elegendő idejük volt arra, hogy alkalmazkodjanak hozzá. A korábbiakban, hasonló esetekben azt vizsgáltuk, hogy a jogalkotó nem hagyott-e irreálisan kevés időt a hallgatóknak arra, hogy a nyelvi követelményeket teljesítsék, vagyis a nyelvvizsgá(ka)t letegyék. Hasonló esetekben következetesen azt állapítottuk meg, hogy amennyiben a hallgatók már tanulmányaik megkezdésekor tisztában lehettek a követelményekkel, vagyis több év áll rendelkezésükre a nyelvvizsga letételéhez, a kellő felkészülési idő biztosított. (K-OJOG-330/2004.)
Egy hallgató szintén sérelmezte a nyelvvizsga-követelmények szigorítását, illetve arról érdeklődött, hogy létezik-e olyan kommunikáció-művelődésszervező szak Magyarországon, ahol egy alapfokú "C" típusú nyelvvizsga elegendő a diploma megszerzéséhez. Válaszunkban felhívtuk a figyelmét arra, hogy a felsőoktatási törvény és a felsőoktatásban a bölcsészettudományi és egyes társadalomtudományi alapképzési szakok képesítési követelményeiről szóló 129/2001. (VII. 13.) Korm. rendelet rendelkezéseinek együttes értelmezése alapján a kommunikáció-művelődésszervező szakon a diploma kiadásának feltétele egy élő idegen nyelvből szerzett "C" típusú középfokú nyelvvizsga. A kormányrendelet 6. § (2) bekezdése értelmében pedig e meghatározott követelményeket először a 2002/2003. évi tanévben az alapképzésekben tanulmányaikat megkezdő hallgatókra kell alkalmazni. A jogszabály 2001-ben jelent meg, ennek alapján tehát a panaszos már jelentkezésekor tisztában lehetett a benne foglaltakkal. A rendelet hatálya minden magyar felsőoktatási intézményre kiterjed, tehát nincs olyan intézmény, ahol e követelményeket ne kellene teljesíteni. (K-OJOG-512/2004.) |
Számos alkalommal kérték segítségünket olyan hallgatók, akiknek fogyatékosságuk nehezítette meg felsőoktatási tanulmányaikat.
| Olyan írási és tanulási nehézségekkel kapcsolatos problémájával fordult hivatalunkhoz egy hallgató, amelyek több alkalommal megakadályozták őt a diploma megszerzéséhez szükséges nyelvvizsga sikeres letételében. Tájékoztattuk, hogy a 29/2002. (V. 17.) OM rendelet 10. § b) pont bb) alpontja értelmében a diszlexiás - diszgráfiás hallgató, ha fogyatékossága miatt nem képes az államilag elismert "C" típusú nyelvvizsga írásbeli követelményeinek teljesítésére, részleges felmentést kaphat a "B" típusú (írásbeli) nyelvvizsga letétele alól. Erről a felsőoktatási intézmény saját intézményi szabályzatában rendelkezhet. Ugyanakkor felhívtuk a figyelmét arra, hogy a felmentést az intézmény megadhatja, ám nem köteles ilyen kedvezményt nyújtani hallgatóinak. (K-OJOG-327/2004.)
Egy hallássérült fiatal főiskolai hallgatók nyelvvizsga-kötelezettségére vonatkozó jogi szabályozás felől érdeklődött. Tájékoztattuk, hogy kérdésével kapcsolatban a 29/2002. (V. 17.) OM rendelet tartalmaz irányadó rendelkezéseket. Az OM rendelet 8. §-ának b) pontja értelmében a súlyosan hallássérült (siket) hallgató az idegennyelv-tanulás és az államilag elismert nyelvvizsga követelménye alól is felmentést kaphat. Ugyanezen rendelkezés c) pontja kimondja, hogy aki már előző tanulmányai során is tanult idegen nyelvet, de fogyatékossága miatt nem képes az államilag elismert "C" típusú nyelvvizsga szóbeli követelményeinek teljesítésére, felmentést kaphat az "A" típusú (szóbeli) nyelvvizsga letétele alól. A felmentés engedélyezésére vonatkozó szabályokat az OM rendelet alapján a felsőoktatási intézménynek a fogyatékos hallgatók esélyegyenlőségének biztosítását elősegítő intézményi szabályzatban kell rendeznie. Mindezek alapján javasoltuk a panaszosnak, hogy a főiskolán érdeklődjön azokról a szabályokról, amelyek alapján az intézmény a hallássérült hallgatók esetében a nyelvvizsga-kötelezettség alóli felmentéséről dönt. Felhívtuk a figyelmét arra, hogy amennyiben a felsőoktatási intézmény nem rendelkezik ilyen szabályzattal, jogában áll, hogy panaszával hivatalunkhoz forduljon. (K-OJOG-720/2004.)
Egy hallgató felsőfokú tanulmányait számolási nehézségek akadályozták. A diszkalkuliás felsőoktatási hallgatók tanulmányaival kapcsolatban szintén a 29/2002. (V. 17.) OM rendelet tartalmaz irányadó rendelkezéseket. A rendelet 10. §-ának c) pontja alapján különösen súlyos diszkalkulia esetén a hallgató a számítási feladatok alól felmentést kaphat, illetve esetében a vizsgák alkalmával engedélyezhető mindazon segédeszközök használata, amelyekkel a hallgató a tanulmányai során korábban is dolgozott (például táblázatok, számológép, konfiguráció, mechanikus és manipulatív eszközök). Ugyanakkor az érintett hallgatónak mindenekelőtt a fogyatékosságot megállapító szakértői véleményt kell beszereznie ahhoz, hogy a felsőoktatási intézmény a rendeletben szabályozott kedvezményeket saját döntése alapján számára biztosíthassa. (K-OJOG-695/2004.)
|
Amint azt egy korábbi beszámolónkban jeleztük, 2001-ben vizsgálatot folytattunk a fogyatékossággal élő hallgatók diplomaszerzéséhez szükséges nyelvi követelmények kérdéseivel kapcsolatban. Akkor megállapítottuk, hogy az Alkotmány hátrányos megkülönböztetést tiltó szabályát sérti a felsőoktatási törvény, amennyiben azonos nyelvi követelményeket állít egyrészről az érzékszervi-, beszéd-, illetve más fogyatékos, másrészről az ép főiskolai, egyetemi hallgatók számára. (K-OJOG-198/2001.) Eljárásunk nyomán az oktatási tárcánál megkezdődött a fogyatékkal élő hallgatók jogi helyzetének átfogó felülvizsgálata.
Az Országgyűlés a felsőoktatási törvény módosítása útján 2002. január 1-jei hatállyal felhatalmazta az oktatási minisztert arra, hogy meghatározza a fogyatékossággal élő hallgatók tanulmányainak folytatásához szükséges esélyegyenlőséget biztosító feltételeket, különösen a felvételi vizsgakövetelmények, a képzés szakmai és gyakorlati követelményeinek teljesítése és az akadálymentes környezet megteremtése érdekében. Az oktatási miniszter ezen törvényi felhatalmazás alapján alkotta meg a fogyatékossággal élő hallgatók tanulmányainak folytatásához szükséges esélyegyenlőséget biztosító feltételekről szóló 29/2002. (V. 17.) OM rendeletet, amely 2002. szeptember 1-jén lépett hatályba.
A rendelet csaknem három évvel ezelőtt született meg. Az elmúlt időre való tekintettel úgy éreztük, helye van annak, hogy a szabályozás eredményét megvizsgáljuk. Ezért vizsgálatot indítottunk a fogyatékossággal élő hallgatók mai helyzetének megismerése céljából. Az eljárás során szeretnénk feltérképezni, hogy a hatályos jogi környezetben hogyan érvényesülnek az érintettek jogai, a felsőoktatási intézmények eleget tesznek-e jogszabályban foglalt kötelezettségeiknek, és esetleg melyek azok problémák, amelyeket a hatályos jogi szabályozás nem tud megfelelően kezelni. A vizsgálat mind jogi, mind szociológiai szempontú elemzésnek veti alá a felsőoktatás ezen szféráját. A vizsgálat jelenleg folyamatban van. (K-OJOG-828/2004.)
A felsőoktatási törvény meghatározott adatvédelmi és adatkezelői feladatokkal bízza meg a felsőoktatási intézményeket. Ugyanakkor a hivatalunknak címzett panaszokból sokszor az derül ki, hogy az egyetemek és főiskolák kevéssé tájékozottak az ebből eredő kötelezettségeikkel kapcsolatban.
| Egy hallgató azért fordult hivatalunkhoz, mert a főiskola megtagadta az indexmásolat iránti kérelmét. A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény alapján a leckekönyvben foglalt adatok személyes adatnak minősülnek, mivel meghatározott, egyértelműen azonosítható természetes személlyel, azaz a leckekönyv tulajdonosával hozhatóak kapcsolatba, illetve belőlük az érintett személyre vonatkozóan következtetések vonhatóak le. A főiskola, amely az adatokat felhasználja, az adatvédelmi törvény szerint adatkezelő, így meghatározott kötelezettségeknek kell eleget tennie az adatkezeléssel kapcsolatban. Az adatvédelmi törvény 12. § (1) bekezdése alapján az érintett kérelmére az adatkezelő tájékoztatást ad az általa kezelt adatairól, az adatkezelés céljáról, jogalapjáról, időtartamáról, az adatfeldolgozó nevéről, címéről (székhelyéről) és az adatkezeléssel összefüggő tevékenységéről. Az adatkezelő köteles a kérelem benyújtásától számított legrövidebb idő alatt, legfeljebb azonban 30 napon belül írásban, közérthető formában megadni a tájékoztatást. Ennek értelmében az adatvédelmi törvény rendelkezései alapján a főiskola által nyilvántartott, így a leckekönyvben található adatairól a panaszos jogosult tájékoztatást kérni, amelyet az intézmény legkésőbb a kérelem benyújtásától számított 30 napon belül köteles megadni.
(K-OJOG-605/2004.)
|
Egyes hallgatók panaszukban sérelmezték, hogy a felsőoktatási intézmények elutasították a korábbi tanulmányaik beszámítására vonatkozó kérelmüket. Ilyen esetekben válaszunkban felhívtuk a panaszosok figyelmét arra, hogy a felsőoktatási törvény széleskörű autonómiát biztosít a felsőoktatási intézmények részére a korábbi tanulmányok beszámításának kérdésében.
| A panaszos beadványában az egyetemi szintű biológia tanári másoddiplomás képzéssel járó anyagi és időbeli többletterheket, illetve a korábbi tanulmányok beszámításával kapcsolatos szabályozás megváltoztatását kifogásolta. Válaszunkban kifejtettük, hogy a felsőoktatási törvény 64. § (2) bekezdése az oktatás, a tudományos képzés, a művészeti tevékenység, a kutatás és a tanulás szabadságának biztosítása érdekében a felsőoktatási intézmények önkormányzati jogaként jelöli meg az intézménybe való felvétel feltételeinek meghatározását, a hallgatók kiválasztását és felvételét, illetve a már elvégzett tanulmányok beszámítására vonatkozó feltételek meghatározását az intézménybe való felvételkor, illetve átvételkor. Ennek értelmében a felsőoktatási intézménynek módjában áll megváltoztatni a korábbi feltételrendszert, amelynek a tanulmányi idő meghosszabbodása is következménye lehet. (K-OJOG-783/2004.)
|
|
előző 
