FELSŐOKTATÁS

A beadványozó olyan szakra jelentkezett, amelynél a felsőoktatási intézmény kötelezően emelt szintű érettségi vizsgát írt elő. A felvételi jelentkezési lap benyújtásán túl azonban nem jelentkezett érettségi vizsgára is. Tájékoztattuk, hogy az új érettségi-felvételi rendszerben - mivel az érettségi és a felvételi vizsga egybeesik - a felsőoktatási intézmények, illetve az OFI nem kezeli a felvételi jelentkezést egyben a felvételi vizsgára való jelentkezésként. Amennyiben valaki úgy jelentkezik felsőoktatási intézménybe, hogy pontjai kiszámításához érettségi vizsgát is kell tennie, az erre való jelentkezést a felvételi eljárástól teljesen függetlenül kell és lehet megtennie. Az érettségi vizsga ugyanis soha nem évül el a felsőoktatási felvételi szempontjából, vagyis nem esik feltétlenül egybe az érettségi vizsga letételének és a felsőoktatási intézménybe való jelentkezésnek az időpontja. Ezért a felsőoktatási felvételi eljárásban az intézmények és az OFI nem is tudhatja, hogy az egyes jelentkezők rendelkeznek-e az adott felvételi vizsgatárgyból érettségi vizsgával, és ha igen, akkor megfelelő szintűvel rendelkeznek-e. Az érettségi vizsgákra tehát - amennyiben ez számukra szükséges - a felvételizőknek egyénileg kell jelentkeznie. Mindezek alapján a beadványozó 2005-ös felsőoktatási felvételi jelentkezése érvényes, ám eredménytelen, hiszen nem rendelkezik a megfelelő szintű vizsgával, ami alapján felvételi pontjait kiszámolhatnák. (K-OJOG-518/2005.)

Egy felsőoktatási intézmény vezetője azt a kérdést tette fel, hogy hozhat-e a főiskola olyan tartalmú intézményi szabályt, amely csak abban az esetben tenné lehetővé saját intézményük dolgozói számára a főiskolán tanulmányok folytatását, ha más hazai felsőoktatási intézményben az adott szakon nem folyik képzés. Előadta, hogy intézményükben erkölcsi aggályok merülnek fel például az oktatást segítő tanszéki munkatársak - adminisztrátorok, laboránsok - képzése esetében.

A kérdéssel kapcsolatos álláspontunk a következő. A felsőoktatási jogszabályok - igaz ez mind a régi felsőoktatási törvényre és az ahhoz kapcsolódó végrehajtási jogszabályokra, és igaz ez az új felsőoktatási törvényre is - ugyan az intézmény hatáskörébe utalják a felvételi követelmények megállapítását, ám ez nem jelenti azt, hogy az intézménynek semmire nem kellene tekintettel lennie eljárása során. A felsőoktatási intézmény döntései nem lehetnek diszkriminatívak, vagyis nem valósíthatnak meg hátrányos megkülönböztetést. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint hátrányos megkülönböztetést valósít meg az a megkülönböztetés, amelynek nincs kellő alkotmányos indoka, más megközelítésben, ha ésszerűtlen, önkényes. Az intézményvezető által leírt megkülönböztetés indokolatlan, ilyen jellegű tiltással nem találkozunk az oktatás területén sehol. Nem is lenne értelme, a részrehajlás nem lehet automatikusan feltételezendő az oktatók részéről, amennyiben viszont mégis megtörténne, nem is okozhat olyan károkat, mint amilyeneket azokban az esetekben, ahol az elfogultságot kifejezetten összeférhetetlenségi okként kezelik a jogszabályok. Annak sincsen jogszabályi akadálya, hogy egy oktató saját hozzátartozóját vizsgáztassa, nemhogy egy munkatársát. Márpedig, ha kifejezett jogszabályi felhatalmazás nélkül állítana kizáró feltételt a felvételi eljárás során a felsőoktatási intézmény, akkor végső soron a művelődéshez való alkotmányos alapjog szintén az Alkotmányban önállóan nevesített részjogosítványát, a felsőfokú tanulmányok folytatásához való jogot korlátozná alkotmányellenes módon.

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a vizsgák során elfogult lehetne az értékelés. Amennyiben ilyent tapasztalnak, akár pozitív, akár negatív irányban, azt orvosolni kell. (K-OJOG-1287/2005.)

A felsőoktatási jogszabályok nem tiltják azt, hogy az intézmények ugyanazon napra hirdessék meg felvételi vizsgaidőpontjaikat. Ilyen esetben az intézmények megadhatnak pótfelvételi időpontot is, ám erre nem kötelezhetők. A jelentkezők a Tájékoztatóból idejében értesülnek a vizsgák időpontjáról, és a jelentkezéseik beadásakor ezt az adatot figyelembe vehették. A fentiek alapján az ügyben oktatási jogsérelmet nem állapítottunk meg. (K-OJOG-105/2005., K-OJOG-590/2005., K-OJOG-726/2005.)

A panaszos téves adminisztrációból eredő problémáival fordult hivatalunkhoz. A felvételi eljárás során hiánypótlásra szólították fel, amelynek az érettségi bizonyítványa másolatának benyújtásával eleget is tett. Ugyanakkor 2005. július 28-án értesítést kapott az intézmény tanulmányi osztályától, amelyben tudomására hozták, hogy kizárták a felvételi eljárásból, mert a befizetendő 3000 forintot nem rótta le. Mivel a panaszos rendelkezett a befizetést igazoló csekk másolatával, kérelmet nyújtott be az Országos Felsőoktatási Felvételi Irodához, amelyben jelezte, hogy a felvételi eljárási díjat befizette, az erről szóló csekket pedig elküldte. Az OFI közbenjárását követően azonban a felsőoktatási intézmény arról értesítette a felvételizőt, hogy csak költségtérítéses helyre fogadják el jelentkezését. A felvételiző ezután hozzánk fordult. Levélben fordultunk a felsőoktatási intézményhez, amely ekkor megváltoztatta korábbi álláspontját, és felvette államilag finanszírozott hallgatónak a panaszost. (K-OJOG-774/2005.)

A beadványozó 1979-ben érettségizett. Abban az évben - hasonlóan több évhez - a történelem nem volt kötelező érettségi tárgy, így ebből nem rendelkezik érettségi vizsgával. Tájékoztattuk, hogy ilyen esetben a történelem helyett nem számítható be a más tárgyból tett érettségi vizsga, ám nem is kell attól tartania, hogy emiatt nem vehet részt a felvételi eljárásban. Ugyanúgy, mintha más felvételi tárgy hiányozna, történelem tárgyból most kell vizsgát tennie, és e vizsga eredménye alapján számolják ki a felvételi pontjait. (K-OJOG-374/2005.; K-OJOG-462/2005.; K-OJOG-463/2005., K-OJOG-471/2005., K-OJOG-484/2005., K-OJOG-492/2005., K-OJOG-1266/2005.)

Nem kell ugyanakkor vizsgát tennie annak, aki már tett érettségit a felvételi tárgyból, ám érettségi bizonyítványában nem jegy, hanem "megfelelt" minősítés szerepel. (Az 1974-ben érettségizettek nem jegyet, hanem ilyen szöveges értékelési fokozatot kaptak.) Az ő teljesítményük ugyanis megfeleltethető a mai rendszernek, így a "kiválóan megfelelt" fokozat középszintű jeles (100%) osztályzatra, a "megfelelt" fokozat középszintű jó (79%) osztályzatra váltandó át. (K-OJOG-73/2005., K-OJOG-422/2005.)

Egy szülő azt sérelmezte, hogy gyermeke hiába váltotta ki előrehozott érettségi vizsgáját nyelvvizsgával, a felsőoktatási intézmények nem fogadják el az ilyen vizsgát felvételiként. Ez a gyakorlat a szülő szerint diszkriminatív. Tájékoztattuk, hogy az érettségi vizsga vizsgaszabályzatának kiadásáról szóló 100/1997. (VI. 13.) Korm. rendelet 61. § (10) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"A 2002-2005-ben szervezett vizsgaidőszakokban teljesítette idegen nyelvből az érettségi vizsgát az, aki - egynyelvű vagy kétnyelvű - legalább középfokú, "C" típusú, államilag elismert nyelvvizsga-bizonyítvánnyal vagy azzal egyenértékű okirattal rendelkezik. Ebben az esetben a vizsgázó tudását 2004-ig jeles (5) osztályzattal; 2005-ben emelt szintű jeles (5) (100%) osztályzattal kell minősíteni. A felsőoktatási felvételi eljárás során a jelentkezési feltételként meghatározott emelt szintű idegen nyelvi érettségi vizsga teljesítését nem helyettesíti az e bekezdés szerint a nyelvvizsga-bizonyítvány alapján kiadott érettségi bizonyítvány. Az a tanuló, akinek a felsőoktatási továbbtanulásnál feltétel az idegen nyelvi emelt szintű érettségi vizsga letétele, és aki korábban államilag elismert nyelvvizsga-bizonyítvány alapján teljesítette az előrehozott emelt szintű idegen nyelvi érettségit, még tanulói jogviszonya alatt jelentkezhet ugyanabból a nyelvből emelt szintű idegen nyelvi érettségi vizsgára."

A jogszabályi rendelkezésből látszik, hogy a nyelvvizsgával kiváltott előrehozott érettségit valóban nem vehetik figyelembe a felsőoktatási intézmények felvételi eljárásukban, a kedvezmény csak az érettségi vizsgára vonatkozik, vagyis az a lényege, hogy némileg tehermentesíti az érettségizőket az érettségi alatt. Nem cél azonban, hogy a felvételi eljárásban előnyökhöz juttassa őket. Álláspontunk szerint a hátrányos megkülönböztetés gyanúja éppen akkor lenne felvethető, ha az így szerzett érettségi bizonyítvány felvételi eredménnyé lenne átalakítható. A panaszos gyermekét viszont hátrány nem éri, hiszen az idézett jogszabályhely utolsó mondata alapján még tanulói jogviszonya fennállása alatt - de természetesen később is bármikor - újra jelentkezhet a felvételi során szükséges érettségi vizsgára, és ezzel pontosan ugyanabba a helyzetbe kerül a felvételi szempontjából, mint bármely más felvételiző. (K-OJOG-983/2005., K-OJOG-1327/2005.)

A panaszosok felsőfokú szakképzésben vettek részt. Szakirányban szerettek volna továbbtanulni, méghozzá a szakképzési tanulmányi eredményeik alapján. Sérelmezték, hogy a szakképzési eredmények kevesebb felvételi pontot eredményeztek, mint a rendes felvételi pontszámításban kialakult felvételi ponthatár.

Az ügyben a következő álláspontot alakítottuk ki. A felsőoktatási intézmények felvételi eljárásainak általános szabályairól szóló 269/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet szerint a felvételi eljárásban a felvételi pontok kiszámítása az érettségi vizsga eredménye alapján történik. Ebben az eljárásban mindenki részt vehet. Ehhez képest kivételes szabályt tartalmaz a rendelet 10. § (4) bekezdése a felsőfokú szakképzésben részt vettek számára. Kedvezményes eljárásra számíthatnak, ugyanis nemcsak a rendes módon számított pontszámot kaphatják meg, hanem számukra létezik egy másik út is, nevezetesen, hogy nem kell vizsgát tenniük, hanem a szakképzésben elért tanulmányi átlagukat alapul véve számítható ki a pontszámuk.

Mindezekből következik, hogy a felsőfokú szakképzésben részt vettek nem feltétlenül érnek el a sajátos számítási módjukkal magasabb pontszámot, mint a rendes úton próbálkozó felvételizők. Egyszerűen arról van szó, hogy a felsőfokú szakképzésben részt vettek két lehetőség közül választhatnak. Vagy a rendes úton felvételiznek, vagy pedig a számukra kedvezményként megállapított utat veszik igénybe. Egyik út sem jelent magától értetődően biztos bejutást, sőt, a ponthatárok meghúzása előtt természetesen az sem látható előre, hogy melyik számítási móddal kap nagyobb esélyt a felvételiző. A két lehetőség közötti választás ódiuma a jelentkezőt terheli. Előfordulhat, hogy az az út, amelyet választott, kedvező lesz számára, de előfordulhat az is, hogy nem. Ez utóbbi történt a panaszosok esetében. Hátrányos megkülönböztetésben azonban nem volt részük, hiszen a rendes felvételi eljárásban ugyanúgy részt vehettek volna, mint bárki más. Ők inkább előnyben voltak a többiekhez képest, mert volt választási lehetőségük. Mivel az ügyben jogsértést nem mutattunk ki, az ügyet lezártuk. (K-OJOG-780/2005.)

A beadványozók - tanulók, pedagógusok, intézményvezetők - állítása szerint a kétszintű érettségi bevezetése a felvételi eljárás során hátrányos helyzetbe hozza a 2005-ben érettségiző tanulókat azokkal szemben, akik korábban érettségiztek. A beadványozók szerint a korábban - elsősorban 2004-ben - érettségizettek közül azok, akik nem az első helyen megjelölt intézménybe jutottak be, most tömegesen kívánták kihasználni ezt a lehetőséget, a 2005-ben érettségizők viszont elkeseredett, demoralizált állapotba kerültek a felismeréstől, hogy ők a korábban végzettekhez képest jelentős versenyhátrányba kerültek.

A beadványok a hátrányos megkülönböztetést két mozzanatban ragadták meg:

1. A 2005 előtt érettségiző, és idén felsőoktatási intézménybe felvételiző diák korábban szerzett érettségi jegyét középszintű érettségiként tudta elismertetni, méghozzá a szerzett pontok szempontjából maximális százalékértéken. Tehát egy korábbi jeles érettségi 100%-ot ért, függetlenül attól, hogy a jeles osztályzatot milyen százalékos teljesítményre kapta. Ezzel szemben a 2005-ben érettségiző és felvételiző diák 100%-ot csak abban az esetben kaphatott, ha érettségijét hiba nélkül, maximális pontszámmal teljesítette, egyébként pedig, hiába kapott ugyanolyan osztályzatot, mint a korábban érettségiző (pl. jelest), felvételi pontszámban 2-3-al kevesebbet kapott. A felvételinél 2-3 pont - duplázva 4-6 - óriási előnyt jelenthet.
2. A 2005 előtt érettségiző tehet emelt szinten érettségit 2005-ben. Ha ezt legalább 33%-osra teljesítette, akkor megkapta az emelt szintű érettségiért járó 7 többletpontot. Ugyanakkor beszámíttathatta régi, közepesnél jobban sikerült érettségijét, vagyis a szerzett pontok számításánál az előnyösebb régi eredményt kérhette figyelembe venni, míg a közepes vagy annál jobb osztályzatú, emelt szintű vizsgáért járó többletpontokat szintén megkapta, mivel tett emelt szintű vizsgát is. Vagyis ha valaki 2005 előtt jeles érettségit tett, és 2005-ben 33%-osra teljesítette az emelt szintű érettségit, akkor maximális szerzett pontot, plusz 7 többletpontot is kapott (tárgyanként), míg ugyanezt a felvételi eredményt a 2005-ben érettségiző diák csak akkor tudta produkálni, ha 2005-ben maximális pontszámra megírta az emelt szintű érettségit.

A jogszabályok alapján az alábbi következtetést vontuk le. A két pontban foglaltak külön-külön is felvetették oktatási jogsérelem veszélyét, ám együttes hatásukban mindenképpen veszélyeztették a felsőoktatási intézményekbe felvételizők azon csoportjának jogait, akik 2005-ben érettségiztek, vagyis álláspontunk szerint felvetették a 2005-ben érettségizők hátrányos megkülönböztetésének gyanúját. Ugyanakkor az is nyilvánvaló volt, hogy az érettségi-felvételi eljárás akkori szakaszában (2005 tavasza, jóval az érettségi és felvételi jelentkezések lezárulta után) az előre lefektetett szabályok teljes mértékben nem voltak megváltoztathatók, ezzel ugyanis a jogbiztonság alkotmányos követelménye olyan súlyosan sérült volna, hogy ez nagyobb károkat okozhatott volna, mint a fennálló alkotmányosan visszás helyzet. A jogbiztonságot azonban csak a jogalanyok számára hátrányt okozó visszamenőleges hatályú szabályozás sérti, olyan szabálymódosításra, amely az érintettek számára nem hátrányos, még akár akkor is sor kerülhetett.

Megállapítottuk, hogy az elkövetkező évekre nézve elsődlegesen a felvételi eljárást szabályozó jogszabály módosításával kellett a problémát orvosolni, a 2005. évben felvételizőkre nézve az oktatási tárca eseti jelleggel is kialakíthatott olyan megoldási módo(ka)t, amelyekkel kiküszöbölhető volt az esélyegyenlőség hiánya.

A fentieket ismertettük az oktatási miniszterrel, és kértük azonnali intézkedés megtételét.

Az oktatási miniszter döntését segítette az igazságügy-minisztertől kapott helyzetértékelés is. Az igazságügy-miniszter a miniszterelnök számára foglalta össze az általunk 1. számmal jelölt problémával kapcsolatos álláspontját.

Az igazságügy-miniszter feljegyzésében rögzítette azt a tényt, hogy a 2005-ben érettségizők és a korábban érettségizők eltérő szabályok szerint kaptak felvételi pontokat. Megállapította ugyanakkor, hogy az eltérő szabályozás alkotmányossági aggályokhoz akkor vezet, ha az Alkotmány 70/A. §-a által tiltott megkülönböztetést eredményez. Az Alkotmánybíróság következetes álláspontja szerint nem minden megkülönböztetés alkotmányellenes. Az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján a testület akkor állapítja meg a diszkriminációt, ha a megkülönböztetés azonos szabályozási koncepción belül hasonló (homogén) csoporton belül áll fenn, és az eltérő szabályozásnak nincs kellő súlyú alkotmányos (azaz az adott helyzettel összefüggő ésszerű) indoka.

Az igazságügy-miniszter értékelése szerint az érettségi rendszer változása, illetve ezzel összefüggésben a felsőoktatási felvétel rendszerének a módosulása szempontjából a már korábban sikeres érettségit tett diákok és az először 2005-ben érettségizők a felvételi pontszámítás szempontjából nem képeztek homogén csoportot. A felsőoktatási intézménybe jelentkezők e két csoportját azért nem lehet teljesen egységesen kezelni, mert az új érettségi bevezetésével a korábbitól lényegesen különböző rendszer került bevezetésre, amelynek keretében kétszintű (közép-, illetve emelt szintű) érettségi letételére van lehetőség. A korábbi és az új érettségi rendszer nagymértékben eltér egymástól, így a rendszer megváltozásával összefüggésben az érintett két csoport nincs összehasonlítható helyzetben, ezért közöttük - alkotmányjogi értelemben - megkülönböztetésről sem lehet szó.

A rendelkezésére álló információk és elemzések alapján az oktatási miniszter a következő álláspontra helyezkedett. Elfogadta az igazságügy-minisztertől kapott állásfoglalást, és úgy döntött, hogy az 1. számmal jelölt probléma nem valósít meg a felvételizők között hátrányos megkülönböztetést. Ezért e tárgykörben sem a jogszabály módosítását, sem más intézkedés megtételét nem tartotta szükségesnek.

Álláspontunk a kérdésben változatlan maradt. Szemben az igazságügy-miniszter álláspontjával úgy véltük, a jelentkezők szükségszerűen homogén csoportot kell, hogy alkossanak. Az Alkotmány 70/F. § (2) bekezdése alapvető jogként rögzíti a képességei alapján mindenki számára hozzáférhető felsőfokú oktatáshoz fűződő jogot. A felvételi rendszer célja éppen az, hogy a felsőoktatási intézményekbe a legjobb képességű pályázók kerüljenek be. A képességek mérése során ugyanakkor elengedhetetlen, hogy a felvételizők teljesítménye összemérhető legyen, és ez alapján egységesen rangsorolhatóak legyenek. Amennyiben a felvételizők nem alkotnak a rangsorolás szempontjából homogén csoportot, akkor pont a felvételi rendszer lényegét jelentő elv nem tud érvényesülni.

A 2. számmal jelölt problémával kapcsolatban az oktatási miniszter úgy döntött, hogy kezdeményezi a Kormánynál a 269/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet módosítását. A Kormány döntése értelmében e módosítás szerint a felvételi rendelet 20. §-a 2005. április 27-i hatállyal a következő (12) bekezdéssel egészült ki:

"(12) Az oktatási miniszter az Ftv. 74. §-a (1) bekezdésének g) pontjában foglalt jogkörében - az új érettségi vizsgarendszer bevezetésével összefüggésben a korábban érettségizettek részére megállapított felvételi pontszámításból fakadó eltérések kezelése és az egyenlő bánásmód biztosítása érdekében - a Felsőoktatási és Tudományos Tanács állásfoglalásának keretei között dönthet az egyes felsőoktatási intézmények meghatározott szakjain az államilag finanszírozott képzés felvételi keretszámainak olyan jellegű bővítéséről, amely a korábban érettségizettekre irányadó felvételi pontszámításból eredő, az új rendszerű érettségi vizsgát tevő felvételizőket esetlegesen érő hátrányokat ellensúlyozza. Az egyházi felsőoktatási intézmények esetében az oktatási miniszter a keretszám bővítéséről az Ftv. 74. §-a (1) bekezdése g) pontjának második mondatában meghatározott eljárás szerint dönthet."

Megállapítottuk, hogy a felhatalmazás alapján az oktatási miniszter által hozott döntés ellensúlyozhatja az egyes felvételizőket ért hátrányokat. (K-OJOG-22/2005.)