Fenntartói irányítás

A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 85. § (1)-(2) bekezdésében foglaltak szerint a helyi önkormányzatok a törvényben meghatározottak szerint látják el a közoktatással kapcsolatos feladataikat. A közoktatás feladatainak megoldásában az állam intézmény alapításával és fenntartásával, illetve nem állami vagy nem helyi önkormányzati alapítású intézmény fenntartójával kötött megállapodással közvetlenül is részt vesz. A közoktatási törvény a nem helyi önkormányzatok által fenntartott közoktatási intézményekre vonatkozóan külön szabályokat tartalmaz.

Egy szülő fordult a hivatalhoz, aki arról tájékoztatott minket, hogy egy egyház által fenntartott általános iskolában igazgatótanács működik, amelybe a szülők maguk közül őt delegálták. A szülő sérelmezte, hogy az egyházi tanács nem fogadta el a szülők ezen döntését. Tájékoztattuk a szülőt, hogy az általa említett igazgatótanács - a kérésünkre hozzánk eljutatott dokumentumok, az ún. Zsinati törvények vonatkozó rendelkezéseinek tanúsága szerint - a közoktatási intézmény fenntartója által létrehozott szervezet, amely - többek között - a fenntartó által átruházott jogokat gyakorolja. A Zsinati törvények határozzák meg a fenntartó által létrehozott szervezet összetételét is. Ez az egyház belső szabályzatának minősül. A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény 15. § (2) bekezdésében foglaltak szerint az egyház belső törvényeinek, szabályainak érvényre juttatására állami kényszer nem alkalmazható. Fentiek alapján az ügyben nem indíthattunk eljárást. A probléma orvoslására csak az egyházon belül, az egyházi szabályzatok alapján volt lehetőség. (K-OJOG-283/2005.)

A fenntartói irányítás részletes szabályait a közoktatási törvény 102-106. §-ai tartalmazzák. A fenntartó - többek között - dönt a közoktatási intézmény létesítéséről, átszervezéséről, megszüntetéséről, meghatározza az intézmény költségvetését, az adott nevelési, tanítási évben indítható csoportok, osztályok számát, ellenőrzi a közoktatási intézmény gazdálkodását, működésének törvényességét, hatékonyságát.

Egy szülő fordult hivatalunkhoz óvodás gyermeke ügyében. A beadvány szerint 2005 januárjában, egy szülői értekezlet alkalmával értesültek a szülők arról, hogy az óvoda fenntartója felújítási munkák elvégzését határozta el, és a felújítás idejére az óvoda épületének kiürítése mellett döntött. Mivel a munkálatok a tervek szerint 2005. április 1-jén kezdődtek volna, az óvodásoknak a nevelési év hátramaradt részében egy másik kerületben lévő óvodában biztosították volna az ellátást. A szülők - annak ellenére, hogy örültek a lehetőségnek, hogy gyermekeik korszerűbb feltételek között lehetnének a jövő nevelési évtől - sérelmezték, hogy a döntés meghozatala során nem tartották be a közoktatási törvény 102. § (9) bekezdés b) pontjában foglalt rendelkezést, amely szerint a fenntartó - a július-augusztus hónapok kivételével - nevelési évben óvodát nem szervezhet át. A közoktatási törvény értelmező rendelkezéseinek 15. pontja szerinti intézményátszervezésnek minősül minden olyan fenntartói döntés, amely az alapító okirat törvényben meghatározottak szerinti módosulásával jár. Ilyen módosulás a székhely-, illetve a telephely-megváltoztatás is. A szülők szerint ugyanakkor aránytalan terhet jelentene az óvodásoknak és szüleiknek a jóval messzebb lévő óvoda-épületbe való bejárás. Az ügyben vizsgálatot indítottunk, és megkerestük az óvoda fenntartóját. A fenntartó gazdasági társaság nyilatkozatában arról tájékoztatta a hivatalt, hogy az óvoda épülete nagyon leromlott, balesetveszélyes állapotban van. Szivárognak a csövek, beázik a tető, a nyílászárók már javíthatatlanok, a csempék és a járólapok balesetveszélyesen mozognak, az ablakok egy részét a kerethez kellett szögelni, hogy ki ne zuhanjanak. A kivitelezők és a vállalatvezetés is egyetértett abban, hogy ilyen nagy zajjal, porral, vegyi anyaggal járó munkát nem lehet az óvodások jelenlétében végezni; ki kell üríteni a balesetveszélyes épületet. A fenntartó a kivitelezőkkel tárgyalva az eredetileg öt hónapra tervezett munkát lecsökkentette négy hónapra. A fennmaradó időszakra minden gyermek óvodai elhelyezéséről gondoskodni kívántak. A vállalat azt is vállalta annak érdekében, hogy a szülőknek a felújítás miatti helyváltoztatás ne okozzon aránytalan terhet, hogy az intézmények fél órával korábban nyitnak és fél órával később zárnak be, a nevelők öltöztetik át a gyermekeket. A fenntartó azt is felajánlotta a szülőknek, hogy a vállalat kész más, egyedi módon segítséget nyújtani a problémák megoldásában. Az ügyben az alábbi jogi álláspontot alakítottuk ki. A közoktatási törvény 102. § (9) bekezdés b) pontjában foglalt rendelkezés szerint a fenntartó - a július-augusztus hónapok kivételével - nevelési évben óvodát nem szervezhet át. A közoktatási törvény értelmező rendelkezéseinek 15. pontja szerinti intézményátszervezésnek minősül minden olyan fenntartói döntés, amely az alapító okirat törvényben meghatározottak szerinti módosulásával jár. Ilyen módosulás a székhely, illetve a telephely megváltoztatása is. Ugyanakkor a közoktatási törvény 10. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a gyermeknek joga, hogy nevelési intézményben biztonságban és egészséges környezetben neveljék. A törvény 41. § (5) bekezdésében foglaltak alapján a nevelési-oktatási intézménynek gondoskodnia kell a rábízott gyermekek, tanulók felügyeletéről, a nevelés és oktatás egészséges és biztonságos feltételeinek megteremtéséről, a tanuló- és gyermekbaleseteket előidéző okok feltárásáról és megszüntetéséről. A gyermek jogainak tiszteletben tartása egyrészt azt jelenti, hogy tartózkodni kell a megsértésüktől, másrészt azonban azt is, hogy gondoskodni kell az érvényesülésükhöz szükséges feltételekről is. Az egészséghez, testi épséghez való jogosultság - fontosságára tekintettel - megelőzi az egyéb, közoktatási törvényben nevesített jogokat; azt minden más jogosultság előtt, és szükség esetén minden egyéb jogosultság érvényesítésének rovására kötelező érvényesíteni. Fentiekre tekintettel az ügyben oktatási jogsérelmet nem állapítottunk meg. (K-OJOG-164/2005.)

Mivel továbbra is számos beadvány érkezett közoktatási intézmények összevonásával, átszervezésével, megszüntetésével kapcsolatosan, fontosnak tartjuk ismét ismertetni az erre vonatkozó hatályos jogszabályi rendelkezéseket. Az e tárgykörben hozzánk érkezett panaszok ugyanis azt bizonyítják, hogy mind a tanulók és a szülők, mind a pedagógusok súlyos sérelemként élik meg az óvodák, iskolák bezárását, átszervezését, és sok esetben tehetetlennek és kiszolgáltatottnak érzik magukat. Minden esetben igyekszünk a beadványozókat tájékoztatni az őket megillető jogokról és az esetleges cselekvési lehetőségekről. (K-OJOG-98/2005., K-OJOG-133/2005., K-OJOG-307/2005., K-OJOG-405/2005.)

Vizsgálataink során felhasználtuk az alapvető jogok az Alkotmánybíróság általi értelmezését, valamint az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének hasonló tárgyú vizsgálatait.

A művelődéshez való jog az Alkotmányban biztosított alapjogok második generációjaként ismert jogok csoportjának része, olyan társadalmi konszenzuson alapuló érték, amely államcélként fogalmazódik meg. Az állam törvényekben vállalt feladatának ellátását részben az önkormányzatok útján valósítja meg azáltal, hogy biztosítja - többek között - az ingyenes és kötelező általános iskola igénybevételének lehetőségét. Az önkormányzat, mint fenntartó - a jogszabályok keretei között - nagyfokú önállósággal rendelkezik az intézményi struktúra kialakításában, szervezésében. A közszolgáltatás megvalósítására hozott döntéseit kizárólag törvényességi és alkotmányossági okokból vizsgálhatjuk felül, célszerűségi szempontból felülbírálni azokat egyetlen szervezetnek sincs törvényben biztosított joga. Az országosan tapasztalható oktatási-nevelési intézmény- átszervezés, -összevonás vagy -megszüntetés gazdasági és demográfiai okok természetes következménye, és önmagában nem tekinthető jogellenes magatartásnak egy intézmény megszüntetése, ha az alapító betartja az arra vonatkozó garanciális szabályokat. Az intézménymegszüntetés törvényességének ellenőrzése e garanciális szabályok megtartásának megvizsgálásából állhat.

Egy település, kerület lakossága számára a gyermekek oktatási feltételei kiemelkedő fontosságúak, ugyanakkor a körülmények változása, a folyamatos szolgáltatás miatt az intézményrendszer megváltoztatása, szűkítése olykor elkerülhetetlen. Ez pedig az érintettek körében (az intézmény dolgozói, tanulói és szüleik) bizonyos sérelmet mindig okoz. A szülők és gyermekek jogainak védelmét ebben az esetben egyrészt egy kötelező eljárási szabály, a véleményük beszerzése jelenti, másrészt az a törvényi követelmény, hogy az oktatásról továbbra is megfelelő színvonalon kell gondoskodni.

A közoktatási törvény 102. § (2) bekezdése kimondja, hogy a fenntartó dönt a közoktatási intézmény létesítéséről, átszervezéséről, megszüntetéséről. Az, hogy a jogszabály a fenntartó hatáskörébe utalja az iskola létesítésével, átszervezésével, megszüntetésével kapcsolatos döntéseket, azt jelenti, hogy kizárólag az önkormányzat joga és felelőssége az ilyen döntések meghozatala. Döntési szabadságát korlátozza azonban, hogy közoktatási intézményét csak akkor szüntetheti meg, ha az adott tevékenységről továbbra is megfelelő színvonalon gondoskodik oly módon, hogy annak igénybevétele a tanulónak, szülőnek nem jelent aránytalan terhet. Ennek eldöntéséhez be kell szerezni a fővárosi, megyei önkormányzat - fejlesztési tervre épített - szakvéleményét. A közoktatási törvény 2003. szeptember 1-jétől hatályos rendelkezése szerint a helyi önkormányzat az Országos szakértői névjegyzékben szereplő szakértő véleményét is köteles beszerezni tervezett intézkedésének véleményezése céljából. A törvény módosításának hatálybalépését, tehát 2003. szeptember 1-jét követően meghozott, iskolabezárással kapcsolatos döntéseknek az ilyen szakértői vélemény beszerzése érvényességi kelléke. A szakértőnek abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy a javasolt megoldás biztosítja-e az adott tevékenység, szolgáltatás megfelelő színvonalon történő további ellátását. A szakértő véleményét a fővárosi, megyei önkormányzat részére - a szakvélemény megkérésével egyidejűleg - meg kell küldeni. A független szakértőre - a helyi önkormányzat megkeresésére - az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont tesz javaslatot. Abban a kérdésben tehát, hogy a fenntartó által kijelölt iskolák által nyújtott szolgáltatás igénybevétele aránytalan terhet okoz-e az érintetteknek, nem áll módunkban állást foglalni, mivel ez a szakértő feladata.

A közoktatási törvény 102. § (3) bekezdése további garanciát is nyújt az oktatási szereplők számára. Eszerint a fenntartónak az iskola átszervezésével, megszüntetésével összefüggő döntése előtt be kell szereznie az intézmény alkalmazotti közösségének, az iskolaszéknek, az iskolai diákönkormányzatnak, az iskolai szülői szervezetnek vagy közösségnek a véleményét.

Amennyiben a fenntartó megsérti a közoktatási törvény fenti rendelkezését, azaz nem kéri ki az érintettek véleményét, az így meghozott döntése megtámadható. A közoktatási törvény 84. § (12) bekezdése szerint ugyanis, ha jogszabály a fenntartói irányítás körébe tartozó valamely döntés meghozatalát előzetes vélemény, egyetértés, szakvélemény beszerzéséhez köti, az ennek elmulasztásával hozott döntés megtámadható. A sikeresen megtámadott döntés a meghozatalának időpontjától kezdődő hatállyal érvénytelenné válik. Megtámadásra a sérelmet szenvedett fél és az jogosult, akinek a megtámadáshoz törvényes érdeke fűződik. A megtámadást három hónapon belül írásban kell közölni, majd a közlés eredménytelensége esetében tizenöt napon belül érvényesíteni. A megtámadást tehát a fenntartóval kell közölni, az érvénytelenség megállapítását pedig ebben az esetben a megyei közigazgatási hivatal vezetőjének címzett beadvánnyal lehet érvényesíteni. A három hónapos határidő a döntésnek az érdekelt részére történő közlésének napján kezdődik. Ha ez a nap nem állapítható meg, a közlés napja a döntés meghozatalát követő tizenötödik munkanap. A megtámadáshoz biztosított határidő jogvesztő, igazolásnak helye nincs.

A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény a települési önkormányzatok kötelezően ellátandó feladatai közé sorolja az óvodai nevelésről, valamint az általános iskolai oktatásról és nevelésről való gondoskodást. E feladatokat az önkormányzatok a közoktatási törvényben és egyéb jogszabályokban meghatározottak szerint látják el, azonban a jogszabályi keretek között dönthetnek arról, hogy a szolgáltatást hogyan, milyen mértékben valósítják meg.

Egy szülő panaszában sérelmezte, hogy mivel gyermekgondozási segélyben részesül, három gyermeke közül a két nagyobbikat ebéd után haza kell vinnie az óvodából. Tájékoztattuk a beadványozót, hogy a közoktatási törvény 24. § (2) bekezdésében foglaltak szerint az óvoda a gyermek hároméves korától ellátja - a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényben meghatározottak szerint - a gyermek napközbeni ellátásával összefüggő feladatokat is. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 41. § (1) bekezdése határozza meg azon gyermekek körét, akik napközbeni ellátásra jogosultak. A törvény szerint a gyermekek napközbeni ellátásaként a családban élő gyermekek életkorának megfelelő nappali felügyeletét, gondozását, nevelését, foglalkoztatását és étkeztetését kell megszervezni azon gyermekek számára, akiknek szülei, nevelői, gondozói munkavégzésük, betegségük vagy egyéb ok miatt napközbeni ellátásukról nem tudnak gondoskodni. A hivatkozott törvény 41. § (2) bekezdése az első bekezdésben meghatározott jogosulti kört részletezi. E szerint a gyermekek napközbeni ellátását különösen az olyan gyermekek számára kell biztosítani, akinek testi, illetve szellemi fejlődése érdekében állandó napközbeni ellátásra van szüksége, továbbá akit egyedülálló vagy időskorú személy nevel, vagy akivel a családban három vagy több gyermeket nevelnek, kivéve azt, akire nézve eltartója gyermekgondozási segélyben, gyermekgondozási díjban vagy ápolási díjban részesül, illetve akinek szülője, gondozója szociális helyzete miatt az ellátásáról nem tud gondoskodni. Álláspontunk szerint tehát a gyermek számára a napközbeni ellátás kötelező jellegű biztosításához az első bekezdésben foglalt feltételnek minden esetben fenn kell állnia. Pusztán a tény, hogy egy családban három kiskorú gyermek nevelkedik, nem ad feltétel nélküli jogosultságot az óvodáskorú gyermek számára a napközbeni ellátás igénybevételére. Amennyiben a szülő egyéb ok miatt nem tud gondoskodni gyermeke felügyeletéről, úgy ezen indok megjelölésével kérheti a gyermek számára napközbeni ellátás biztosítását. Fentiekre tekintettel megállapítottuk, hogy óvoda eljárása nem sérti gyermekek nevelési-oktatási jogait. (K-OJOG-1044/2005.)

Tartalomjegyzék

előző

következő

Az oldal tetejére

OKTATÁSI JOGOK BIZTOSÁNAK HIVATALA
1055 - Budapest, Szalay u. 10-14.; e-mail: panasz@oktbiztos.hu

Impresszum