A sajátos nevelési igényű tanulók jogainak érvényesülése

Azok számára, akik a közoktatásban feladatot látnak el, a tanuló tanulási képességének korlátozottsága egyszerű tény, amelyet munkájuk során figyelembe kell venniük. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy a szülő számára a gyermek csökkent képessége feldolgozandó probléma. Nem hibáztatható egy szülő sem azért, mert nehezen fogadja el a gyermeke másságát, különösen abban az esetben, ha ezzel kívülállók - pedagógusok, orvosok, gyógypedagógusok - szembesítik. Másrészről tisztában kell lenni azzal is, hogy a fogyatékosság, illetve más fejlődési zavar megállapításától kezdve sok közoktatási kérdésben - mint a nevelési-oktatási intézmény szabad megválasztása, vagy a magántanulóság válaszhatósága - megszűnik a szülő döntési önállósága. A közoktatásban feladatot ellátóknak minden eszközzel arra kell törekedniük, hogy elfogadtassák a szülővel azt, hogy a szülői jogok korlátozása, illetve az együttműködési kötelezettségek előírása a gyermek, tanuló érdekében, és nem a szülő ellen történik. Ennek megfelelően hivatalunk a sajátos nevelési igényű tanulóktól és szüleiktől érkezett, velük kapcsolatos panaszokat és kérdéseket különös gonddal kezeli, kiemelt figyelemben részesíti.

A közoktatási törvény 2003 óta nem alkalmazza a fogyatékos gyermek, fogyatékos tanuló, valamint a más fogyatékos gyermek, tanuló kifejezést, hanem a "sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló" megnevezéssel jelöli azokat a gyermekeket, tanulókat, akiknek fejlődésük érdekében az átlagostól eltérő szolgáltatásokra van szükségük. A törvény felsorolja azokat a fogyatékosságokat és fejlődési zavarokat, amelyek alapját képezhetik a sajátos nevelési igény megállapításának. Sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló az, aki a szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleménye alapján testi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos, autista, illetve több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, vagy a pszichés fejlődés zavarai miatt a nevelési, tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozott (például diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia, mutizmus, kóros hiperkinetikus vagy kóros aktivitászavar). A fejlődési zavarok felsorolása a törvényben példálózó jellegű, tehát az ott fel nem sorolt egyéb rendellenességek feltárása esetén is megállapítható a sajátos nevelési igény.

A közoktatási törvény 30. § (1) bekezdése kimondja, hogy a sajátos nevelési igényű gyermeknek, tanulónak joga, hogy különleges gondozás keretében állapotának megfelelő pedagógiai, gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai ellátásban részesüljön attól kezdődően, hogy igényjogosultságát megállapították. A különleges gondozást a szakértői és rehabilitációs bizottságok szakértői véleményében foglaltak szerint a korai fejlesztés és gondozás, az óvodai nevelés, az iskolai nevelés és oktatás, a fejlesztő felkészítés keretében kell biztosítani.

A fenti szabályozás egyértelművé teszi a szakértői bizottságok kettős szerepét. Egyrészt a konkrét ellátásokra való jogosultság a szakértői bizottság szakértői véleményének kibocsátásával keletkezik, ami azt jelenti, hogy szakértői vélemény nélkül a tanuló nem tarthat igényt a különleges szolgáltatásokra. Másrészt a szakértői bizottságok speciális szakértelem, és az általuk hozzáférhető információk birtokában javaslatot tesznek azokra a konkrét ellátásokra, amelyek a gyermek, tanuló fejlődését szolgálják.

A vizsgálat legfőbb célja, hogy megállapítsa vagy kizárja, hogy a tanuló valamely fogyatékosságban szenved, és a tanuló fejlődése szempontjából legmegfelelőbb oktatási módra javaslatot fogalmazzon meg. Emellett a szakértői javaslat számos más kérdésben orientálja a szülőt, a pedagógust és az intézményvezetőt, amikor állást foglal olyan kérdésekben, mint például az alkalmazandó pedagógiai módszerek, mentesítés bizonyos tantárgyak, tantárgyrészek alól vagy a magántanulói jogviszony.

A szakértői bizottság közreműködése tehát nem csupán azért fontos, mert a szülő segítségére lehet a megfelelő intézmény kiválasztásában, hanem mert jogi hatással és a közoktatási törvény szerinti esetekben a szülőre, a tanulóra és az intézményekre is kötelező erővel bíró szakértői véleményt csak a vonatkozó jogszabályban meghatározott szervek, az abban foglalt eljárási szabályok betartásával bocsáthatnak ki. Álláspontunk szerint a vizsgálaton való részvétel a gyermek különleges gondozáshoz való joga érvényesülésének alapvető feltétele. A szülő és a szakértői bizottság együttműködése hatékonyan segítheti a tanuló fejlődését és felzárkózását.

A szakértői vizsgálat megindítását a szülő kezdeményezi. Számos ügyben tájékoztattak minket szülők, hogy az iskola küldte a gyermeket szakértői bizottsági vizsgálatra. A képzési kötelezettségekről és a pedagógiai szakszolgálatokról szóló 14/1994. MKM rendelet hangsúlyozza, hogy a szakértői bizottság eljárása a szülő kezdeményezésére vagy egyetértésével indul. Amennyiben a közoktatási intézmény vagy a rendeletben meghatározott családvédelmi intézmény megítélése szerint a gyermek, tanuló szakértői vizsgálata szükséges, behívja a szülőt, és az indok közlésével javasolja a szakértői vizsgálaton való részvételt, ezzel egyidejűleg köteles a szülőt tájékoztatni a vizsgálatok eredményei alapján lehetséges következményekről, a szülőnek a vizsgálattal és annak megállapításaival kapcsolatos jogairól. Az eljárás megindulásához ilyen esetekben is a szülő jóváhagyása kell.

A szülő egyetértésének szükségessége alól kivételt tesz a közoktatási törvény 30. § (4) bekezdése, amelynek értelmében a gyermek érdekében a jegyző kötelezheti a szülőt, hogy gyermekével jelenjen meg szakértői vizsgálaton, illetve a szakértői vélemény alapján gyermekét a megfelelő nevelési-oktatási intézménybe írassa be. A szakértői bizottság eljárásának megindításával és lefolytatásával kapcsolatban a szülő számára további korlátot jelent a 14/1994. (VI. 24.) MKM rendelet 18. §-a, amely szerint eljárást kezdeményezhet a családvédelmi intézmény, ha a szülő a szakértői vizsgálat szükségességével nem ért egyet, illetve maga a szakértői bizottság, ha a szülő gyermekével a szakértői vizsgálaton ismételt felhívás ellenére nem jelenik meg, a szakértői vizsgálatban nem működik közre, illetve a szakértői véleményben foglaltakkal vagy annak továbbításával nem ért egyet, és a kérelmet nem írja alá.

A 14/1994. (VI. 24.) MKM rendelet 12. § (1) bekezdése alapján a szülő bármikor kezdeményezheti a gyermek szakértői vizsgálatát.

A szülő beadványában gyermeke beiskolázásával kapcsolatban kért segítséget. Tájékoztatott arról, hogy 2004 tavaszán gyermeke számára, aki akkor már betöltötte a 6. életévét, a nevelési tanácsadó még egy év óvodai nevelést javasolt. Az óvoda vezetője az iskolaérettség megállapítása érdekében a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság vizsgálatát kezdeményezte, ennek szükségességével azonban a szülő nem értett egyet. A szülőt tájékoztattuk arról, hogy a közoktatási törvény szerint a gyermek utoljára abban az évben kezdhet óvodai nevelési évet, amelyben a hetedik életévét betölti. Ez a lehetőség csak akkor áll fenn, ha a gyermek augusztus 31. után született, és a nevelési tanácsadó vagy a szakértői és rehabilitációs bizottság javasolja, hogy még egy nevelési évig maradjon az óvodában. A nevelési tanácsadó vagy a szakértői és rehabilitációs bizottság ilyen javaslatot a szülő kérésére és az óvoda nevelőtestületének egyetértésével tehet. A nevelési tanácsadó, illetve a szakértői bizottság a gyermek, tanuló vizsgálatának megkezdése előtt szerzi be a nevelőtestület egyetértését. Az idézett szabályt a képzési kötelezettségről és a pedagógiai szakszolgálatokról szóló 14/1994. (VI. 24.) MKM rendelet részletezi, amely kimondja, hogy attól az évtől, amelyben a gyermek a hetedik életévét betölti a nevelési tanácsadó javaslatára maradhat még augusztus 31. után egy nevelési évig az óvodában. Ez alól a szabály alól egy kivétel van: ha a gyermeket a szakértői bizottság már sajátos nevelési igényűnek diagnosztizálta, a szakértői bizottság dönt az iskolaérettség kérdésében. A szülő jelezte, hogy az intézményvezető felszólította gyermeke óvónőjét, hogy ne adjon ki gyermeke iskolaérettségét igazoló dokumentumot a 2005/2006-os tanévre. A közoktatási törvény kommentárja szerint hét éves kor után a gyermek vagy iskolába köteles járni, vagy pedig az állapotának megfelelő sajátos képzésben részesül. Az iskolaérettség, illetve a sajátos képzés közötti választás kérdésében a nevelési tanácsadó kontrollvizsgálata az irányadó. A gyermek szakértői bizottsági vizsgálatával kapcsolatban elmondható egyrészt, hogy a nevelési tanácsadó nem fordult a szakértői bizottsághoz, tehát szakvéleménye szerint a gyermek esetében nem állt fenn sajátos nevelési igény, másrészt a bizottság eljárását a szülő sem kezdeményezte, és az intézményvezető javaslatát nem is hagyta jóvá. Mindent összevetve megállapítottuk, hogy ezen körülmények között a gyermek nem köteles szakértői bizottsági vizsgálaton részt venni. (K-OJOG-1/2005.)

A szakértői vélemény kialakítása során a szakértői bizottság javaslatára a szülő választja ki a gyermeke állapotának megfelelő oktatási formát. A kiválasztott intézmény csak olyan lehet, amely rendelkezik a sajátos nevelési igényű tanuló oktatásához megfelelő személyi és tárgyi feltételekkel. A közoktatási intézményt fenntartó önkormányzat jegyzője, főjegyzője folyamatosan köteles tájékoztatni az illetékes szakértői és rehabilitációs bizottságot arról, hogy mely intézmények felelnek meg a kívánt követelményeknek. A bizottság a megküldött adatok alapján jegyzéket készít azokról az intézményekről, amelyek részt vesznek a gyermek, tanuló különleges gondozásában, és tájékoztatja a vizsgálaton megjelent szülőt azokról a lehetőségekről, amelyek alapján gyermeke a tankötelezettségének, illetve a képzési kötelezettségének eleget tehet.

Számos esetben találkoztunk azzal a problémával, hogy a szakértői bizottság azért nem tud a gyermek számára megfelelő oktatási intézményt találni, mert a rendelkezésre álló intézményi jegyzék nem tartalmaz ilyet. Amennyiben az intézményi jegyzék nem tartalmaz olyan intézményt, amely a gyermek sajátos nevelési igényének megfelelő oktatást biztosítani tudná, a 14/1994. (VI. 24.) MKM rendelet 14. § (4) szerint a szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleményét megküldi a gyermek, tanuló lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes községi, városi, megyei jogú városi, fővárosi kerületi önkormányzat polgármesterének. A polgármester intézkedik, hogy a megfelelő nevelési-oktatási intézmény rendelkezésére álljon, továbbá szükség esetén megkeresi a megyei főjegyzőt, hogy biztosítsa az utazó szakember hálózatból a szükséges gyógypedagógust vagy más szakembert. A polgármester harminc napon belül tájékoztatja intézkedéséről a szakértői és rehabilitációs bizottságot.

Amennyiben a szakértői vélemény alapítványi fenntartású iskolát tartalmaz, úgy a szülő jogszerűen választhat egy olyan intézményt, amelynek fenntartója nem az önkormányzat vagy valamely állami szerv. Az ilyen intézmények azonban a közoktatási törvény rendelkezései szerint a tanulói jogviszony létesítését és fenntartását fizetési kötelezettséghez köthetik. A szülők ebben a helyzetben ellentmondást észlelnek tandíjfizetési kötelezettségük és az ingyenes általános iskolai oktatáshoz való jog között.

A szakértői bizottság által kijelölt iskola - ha nem kötelező felvételt biztosító ("körzetes") iskola - a tanuló felvételét csak helyhiány miatt tagadhatja meg. Ilyenkor a közoktatási törvény 30. § (5) bekezdése alapján a szakértői véleményt adó intézmény megkísérel másik, a sajátos neveléshez és oktatáshoz szükséges személyi és tárgyi feltételekkel rendelkező nevelési-oktatási intézményt találni. Ha így sem oldható meg a gyermek, a tanuló elhelyezése, a szakértői véleményt adó intézmény meghatározza, hogy a gyermek, a tanuló milyen módon kapcsolódhat be a nevelésbe és az oktatásba, és a gyermeket, a tanulót előjegyzésbe veszi mindaddig, ameddig felvételét nem sikerül megoldani .

A szülő beadványában arról tájékoztatott minket, hogy gyermeke számára a tanulási képességet vizsgáló szakértői bizottság szakvéleményében a következőt javasolta: a 2004/2005-ös tanévben az általános iskola első osztályát a lakhelyén lévő általános iskolában kezdje meg, lehetőség szerint kislétszámú osztályban, és részesüljön fejlesztő képzésben. Az iskola azonban arról tájékoztatta a szülőt, hogy mivel kislétszámú osztály nem indul, fejlesztő képzésre pedig nincs lehetőség, nem áll módjában felvenni a gyermeket. Az intézményvezető a szülő számára több olyan lehetőséget ajánlott fel, amelyek kivitelezhetetlennek bizonyultak, egyúttal támogatta a gyermek jelentkezését egy másik község általános iskolájába, de ott elutasították a gyermek felvételi kérelmét, és a fellebbezés is sikertelennek bizonyult. A szülő tájékoztatott minket arról, hogy mivel többször is félretájékoztatták, 2004 szeptemberében írásbeli nyilatkozatban elfogadta, hogy a gyermek ahelyett, hogy megkezdené általános iskolai tanulmányait, egy évig otthon maradjon. 2005 áprilisában a szülők újra megkísérelték beíratni a gyermeket a lakóhely szerint illetékes iskolába, az intézményvezető azonban újfent közölte, hogy nem változtak az iskola lehetőségei, forduljanak ismét a múlt évben már sikertelenül megkeresett másik községbeli általános iskolához. Mikor a szülők ezt megpróbálták, a másik intézmény vezetője tájékoztatta őket, hogy a gyermeknek múlt évben el kellett volna kezdenie tanulmányait a lakhely szerinti intézményben. Az esedékes kontrollvizsgálaton készült, 2005. április 15-én kelt szakértői vélemény a gyermek számára a lakóhely szerinti általános iskolát jelölte meg, ezzel a szülő egyetértett, majd a szakvélemény birtokában ismét felkeresték az intézményvezetőt, aki a szülő tájékoztatása szerint sérelmezte, hogy az ő tudta és részvétele nélkül került sor a gyermek vizsgálatára, egyben jelezte, hogy több szülő tájékoztatta őt, hogy elviszik gyermeküket az iskolából, amennyiben a gyermek ott kezdi meg tanulmányait. Az illetékes gyermekjóléti szolgálat vezetője egy esetkonferenciát hívott össze a konfliktus rendezésére, de azon sem az intézményvezető, sem a jegyző nem vett részt. Az ügyben eljárást indítottunk. Megkeresésünkre az intézményvezető tájékoztatott minket arról, hogy a gyermek a 2005/2006-os tanévben megkezdte tanulmányait a lakóhelye szerinti általános iskola első évfolyamán, egyúttal jelezte, hogy a 2004/2005-ös tanév második felétől kezdve a rendelkezésre álló személyi és tárgyi feltételek lehetővé tették az iskolában az integrált oktatást. (K-OJOG-455/2005.)

Amennyiben a szülő a szakvéleményt aláírta, a véleményben szereplő iskolába köteles beíratni gyermekét. Amennyiben a szülő a szakvéleménnyel nem ért egyet, azt nem köteles aláírni, és jogorvoslati lehetőségként a gyermek lakhelye szerint illetékes jegyzőhöz fordulhat. Amennyiben a szülő nem ért egyet a szakértői véleményben foglaltakkal, a szakértői bizottság tájékoztatja a jegyzőt. A jegyző közigazgatási eljárás keretében dönt a tankötelezettség kérdésében. Alapvető problémának látjuk egyrészt, hogy a szakértői bizottság sem mindig tájékoztatja a szülőket a jogorvoslati lehetőségről, noha ez a szakértői vélemény kötelező kelléke. Ezzel együtt a szülők, ha nem fogadják el a szakértői bizottság szakvéleményében foglaltakat, sok esetben nem a jogszabályban megállapított jogorvoslati mechanizmusokkal élnek, hanem a szakvéleményben foglaltaktól eltérő intézménybe íratják gyermeküket. Sajnálatos módon számos alkalommal ez a gyermeket fogadó iskola egyetértésével történik. Fontos kiemelni azonban, hogy a szakértői véleményben kijelölt nevelési-oktatási intézmény vezetője közigazgatási eljárás megindítását kezdeményezheti, ha a gyermeket a szakértői bizottság által kijelölt nevelési-oktatási intézménybe nem íratják be.

Egy szülő azért fordult hozzánk, mert sajátos nevelési igényű gyermekét nem a tanulási képességet vizsgáló szakértői bizottság által kijelölt intézménybe kívánta beíratni, hanem a helyi általános iskolába. A szülő a szakvéleményben foglaltakat nem fogadta el, a jegyzőhöz fordult, aki határozatában a szakértői bizottság által javasolt intézményt jelölte ki újfent, egyúttal tájékoztatta a szülőt a további jogorvoslati lehetőségekről, melyekkel a szülő nem élt, így a jegyző határozata hatályba lépett. Az ügyben egyeztettünk a jegyzővel, valamint a szakértői bizottsággal. A szülőt tájékoztattuk, hogy amennyiben iskolatípust szeretne váltani, ehhez gyermeke újbóli vizsgálata szükséges, amelyet a 11/1994. (VI. 24.) MKM rendelet szerint a szülő bármikor kezdeményezhet. Addig azonban a szakvélemény alapján hozott jogerős jegyzői határozat alapján a tanulónak el kell kezdenie tanulmányait a jegyző határozatában kijelölt intézményben. A jegyzőtől kapott felvilágosítás alapján az önkormányzat lehetőséget biztosít arra, hogy a szülők a gyermek iskolába utaztatásához segítséget kapjanak. (K-OJOG-892/2005.)

A közoktatási törvény a kötelező tanórai foglalkozás alóli felmentések, illetve az egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből való mentesítések rendszerével biztosítja az integráltan oktatott sajátos nevelési igényű tanulóknak, hogy tudásukat képességeiknek megfelelően értékelhessék.

Az eltérő tanulmányi követelmények megállapítása az igazgató döntési jogosultsága. A közoktatási törvény e tárgyban az igazgató döntési jogköre szempontjából két eltérő jogintézményt hozott létre.

Az egyik ilyen lehetőség, amely nem kizárólag a sajátos nevelési igényű tanulók vonatkozásában áll fenn, a kötelező tanórai foglakozáson való részvétel alóli felmentés. Az erre vonatkozó kérelmet a tanuló terjeszti az igazgató elé. Ebben a kérdésben az igazgató mérlegelheti, hogy a tanuló egyéni adottságai, fogyatékossága, továbbá sajátos helyzete ezt indokolttá teszi-e vagy sem. Az, akit felmentettek a kötelező tanórai foglalkozásokon való részvétel alól, az igazgató által meghatározott időben és a nevelőtestület által meghatározott módon ad számot tudásáról.

A másik lehetőség az egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből az értékelés és minősítés alóli mentesítés. Erről szintén az oktatási intézmény vezetője dönt, de az előbbiekkel ellentétben nincs mérlegelési jogköre. A közoktatási törvény úgy rendelkezik, hogy a fogyatékos gyermekek számára a különleges gondozást a szakértői és rehabilitációs bizottságok szakértői véleményében foglaltak szerint kell biztosítani. Tehát az igazgatónak a szakértői véleményben foglaltak alapján kell meghoznia döntését.

A mentesítést érettségi tárgyakból is lehet kérni. Amennyiben azt megkapta a tanuló, az érettségi jelentkezéskor a vizsga egyes részei alól való mentesítést külön kell kérni. Ahhoz azonban, hogy a gyermek ezt a számára megfelelő speciális lehetőséget igénybe vehesse, a szakértői bizottság véleménye nélkülözhetetlen. Az intézményvezető köteles megadni az értékelés alóli mentesítést a szakértői bizottság szakvéleménye alapján.

Fontos rámutatni, hogy a szakértői bizottság véleményét nem pótolja a nevelési tanácsadó véleménye. A jogszabályok különböző szerepet szánnak a nevelési tanácsadónak és a szakértői bizottságnak. A beilleszkedési, tanulási, magatartási zavarokkal küzdő tanulók vizsgálata a nevelési tanácsadó hatáskörébe tartozik, a nevelési tanácsadó azokkal a gyermekekkel foglalkozik, akik esetében a tanulási, magatartási zavar nem éri el a sajátos nevelési igény megállapításának szükségességét. A sajátos nevelési igény megállapítása, illetve az ezt követő kontrollvizsgálat a szakértői bizottság kompetenciája. Az idézett rendelet 22. § (5) bekezdése előírja, hogy ha a nevelési tanácsadó megítélése szerint a gyermeknél a sajátos nevelési igény valószínűsíthető, javasolja a szülőnek, hogy gyermekével jelenjen meg a szakértői és rehabilitációs bizottság vizsgálatán, saját vizsgálatának eredményeit és a rendelkezésre álló egyéb iratokat pedig megküldi a szakértői és rehabilitációs bizottság részére. Abban a kérdésben pedig, hogy a tanuló beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő, vagy sajátos nevelési igényű, a közoktatási törvény 30. § (8) bekezdése alapján a nevelési tanácsadó megkeresésére a szakértői és rehabilitációs bizottság dönt. Amennyiben a szakértői és rehabilitációs bizottság, illetve a nevelési tanácsadó közötti vita merül fel - bármelyik fél megkeresésére - a szakmai szolgáltató intézmény határoz.

Az értékelés alóli mentesítés szempontjából lényeges a szakértői vélemény keletkezésének időpontja. Számos esetben okoz félreértést annak a szabálynak a figyelmen kívül hagyása, amely szerint a mentesítés visszamenőlegesen nem igényelhető, csak a hatályos szakvélemény ilyen irányú rendelkezései alapján.

A sajátos nevelési igényű gyermekek esetében a tankötelezettség is eltérően alakul : meghosszabbítható legfeljebb annak a tanévnek a végéig, amelyben a huszadik életévét betölti. Annak a gyermeknek azonban, aki tanulmányait az általános iskola első évfolyamán az 1997/98. tanévben, illetve azt megelőzően kezdte meg, tankötelezettsége annak a tanévnek a végéig tart, amelyben a tizenhatodik életévét betölti. Ebben az esetben a sajátos nevelési igényű tanuló tankötelezettsége meghosszabbítható legfeljebb annak a tanévnek a végéig, amelyben a tizennyolcadik életévét betölti. Ezt a kedvezményt is csak a szakértői bizottság szakvéleménye alapján lehet igénybe venni, a tankötelezettség meghosszabbításáról a szakértői bizottság szakvéleménye alapján az intézményvezető dönt.

Többen érdeklődtek a sajátos nevelési igényű tanulók magántanulóságával kapcsolatos szabályozásról. A szakértői véleménynek tartalmaznia kell annak megállapítását, hogy a tanuló tankötelezettségét kizárólagosan iskolába járással vagy a szülő választása szerint iskolába járással, illetve magántanulóként, illetőleg kizárólagosan magántanulóként teljesítheti. Amennyiben a sajátos nevelési igény természete ezt indokolja, a szakértői bizottság javaslatot tesz arra, hogy a gyermek magántanulóként folytassa tanulmányait. Amennyiben a szakvéleményben ez szerepel, az intézményvezető nem rendelkezik döntési jogosultsággal a magántanulóság engedélyezésének kérdésében. (K-OJOG-696/2005., K-OJOG-1151/2005.)

A közoktatási törvényben foglaltak alapján ilyen esetben a szakértői véleményben megjelölt szakember biztosításáról az iskolának, a fejlesztő felkészítést nyújtó, illetve a szakértői véleményt készítő intézménynek kell gondoskodnia. Amint ezt már korábban említettük, ahhoz, hogy a sajátos nevelési igényű gyermek után az iskola a központi költségvetésből emelt szintű normatívát igényelhessen, biztosítania kell a tanuló számára a szakértői bizottság szakvéleményében meghatározott felkészítő képzést. Amennyiben a tanuló tanulmányi kötelezettségét a szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleménye alapján magántanulóként teljesíti, az iskola akkor jogosult emelt szintű normatívára, ha a tanuló részére a jogszabályokban meghatározott számú tanítási óra egyéni felkészítést biztosít.

Tartalomjegyzék

előző

következő

Az oldal tetejére

OKTATÁSI JOGOK BIZTOSÁNAK HIVATALA
1055 - Budapest, Szalay u. 10-14.; e-mail: panasz@oktbiztos.hu

Impresszum