Az oktatási szereplők jogainak garanciái

Egy szülő személyesen kereste meg hivatalunkat lánya problémájával. A tanuló a tavalyi tanévben jelentkezett elsősorban a gimnázium emelt szintű tagozatára, másodsorban a gimnázium általános tagozatára. A felvételt elutasító határozatot követően a szülők jogorvoslattal éltek, amelyben kérték a tanuló felvételét elsősorban az általános tantervű gimnáziumi osztályba, másodsorban - sikertelen felvétel esetén - a középiskolai osztályba. A szülő szerint az igazgató saját hatáskörben elbírálva a kérelmet, a tanulót a középiskolai osztályba vette fel. A szülő később, már a tanév folyamán szerzett tudomást arról, hogy egy másik tanuló, aki lányánál kevesebb ponttal rendelkezett, viszont felvételt nyert a jogorvoslati eljárás során a gimnáziumi osztályba. A szülő sérelmezte, hogy a jogorvoslati eljárás során jogsértés történt, mivel nem a pontszámok alapján történt a felvételi rangsorolás. A szülő 2004 decemberében az iskola fenntartójához fordult. A fenntartó határozata szerint az igazgató abban az esetben tudja áttenni a tanulót gimnáziumi osztályba, amennyiben ott lesz hely, illetőleg a tanuló tanulmányi eredménye megfelelő lesz. A szülő arról is tájékoztatta a hivatalt, hogy lányának betegsége miatt (gerincbántalmak, klausztrofób jellegű tünetek) nehéz és hátrányos a középiskolai osztályban való tanulás. Az ügyben eljárást indítottunk, amelynek keretében nyilatkozatot kértünk az iskola igazgatójától. Az igazgató levelében arról tájékoztatott, hogy a tanuló a gimnáziumba jelentkezett, szakközépiskolai osztályba nem. Mivel oda nem vették fel, az igazgató szerint a szülő szóban kérte, hogy gyermekét vegyék fel valamelyik középiskolai osztályba, akár a szakközépiskolaiba is (annak ellenére is, hogy oda korábban nem jelentkezett). Az igazgató arról tájékoztatta hivatalunkat, hogy a jogorvoslati eljárás során nem ő, hanem a fenntartó képviselője döntött, az ő javaslatára. Az igazgató kizárólag azért javasolta, hogy a panaszos gyermekénél rosszabbul teljesítő tanuló kerüljön felvételre a gimnáziumi osztályba, mert annak a tanulónak a szülei egészségügyi okokra hivatkoztak. Az igazgató szerint a fenntartó az ő javaslatában foglaltak szerint döntött.

Mivel az igazgató nyilatkozatában a fenntartóra hivatkozott, ezért a fenntartót is megkerestük, hogy fejtse ki álláspontját. A fenntartó nyilatkozatában arról tájékoztatott minket, hogy az igazgató, a panaszos gyermeke felvételének elutasítását követően - a fenntartó engedélyével - eleget tett annak, hogy a tanuló lakóhelyén folytathassa tanulmányait. A fenntartó szerint jogszabály nem rendelkezik arról, hogy a felvételi eljárás során megüresedett helyekre kiket lehet vagy kell felvenni, nincs rendelkezés arról, hogy az iskolaigazgató köteles az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont által megbízott Felvételi Központ felvételi javaslatában szereplő tanulók közül valakivel tanulói jogviszonyt létesíteni. A fenntartó szerint az igazgató a közoktatási törvény 66.§ (1) bekezdésében foglaltak szerint járt el. A fenntartó arról is tájékoztatta a hivatalt, hogy a másik, a panaszos gyermekénél a felvételi eljárás során rosszabbul teljesítő tanulót, egészségügyi panaszaira tekintettel, méltányosságból vették fel a gimnáziumba. A fenntartó végezetül felhívta a figyelmünket arra a tényre, hogy jogalkotási hiányosság miatt a jelen helyzetekre vonatkozóan jelenleg nincs irányadó rendelkezés, ezért javasolta, hogy értesítsük a nem megfelelő jogszabályi háttérről az oktatási minisztert.

Az ügyben az alábbi jogi álláspontot alakítottuk ki. A felvételi eljárás szabályait a 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 8. számú melléklete tartalmazza. Ennek 1.15. pontjában foglaltak szerint a felvételt hirdető iskola legkésőbb az általa szervezett utolsó felvételi vizsganapot követő harmadik napon kifüggeszti a felvételi eljárás eredményét, a jelentkezők rangsorolását az elért eredményekkel. Ebből következik, hogy a felvételi eljárás eredménye a rangsortól, a rangsor pedig az elért eredményektől függ. Természetesen méltányolható, hogy egészségügyi okokra tekintettel felvételt nyer egy tanuló a gimnáziumi osztályba. Azonban nem szenvedhet hátrányt egy másik tanuló azért, mert egészségesebb, mint társa. A tanulók jogait egyrészt tilos megsérteni, másrészt gondoskodni kell azok érvényesüléséről is. Mindezek alapján álláspontunk szerint a jogorvoslati eljárás során a felvételi eljárásban kialakult rangsor figyelmen kívül hagyása jogszerűtlen. A fentiekre tekintettel azzal az ajánlással fordultunk a fenntartó felé, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a panaszos gyermeke átvételre kerüljön az iskola gimnáziumi tagozatára. A fenntartó az ajánlást elfogadta, és a tanulót a gimnáziumi osztályba átvette. (K-OJOG-311/2005.)

Egy szülő elektronikus levelében arról kért tájékoztatást, hogy betegsége miatt magántanuló diák esetében köteles-e az iskola segítséget nyújtani a vizsgákra való felkészüléshez. A 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 23. § (4) bekezdésében foglaltak szerint az iskola köteles gondoskodni a tanuló felkészítéséről, érdemjegyeinek és osztályzatának megállapításáról akkor, ha szakorvosi vélemény alapján otthoni ellátás keretében részesül tartós gyógykezelésben, és emiatt magántanulóként folytatja tanulmányait. A levélben hangot adtunk abbéli reményünknek, hogy az iskola nem pusztán jogi kötelezettségének eleget téve fog segítséget nyújtani a tanulónak, hanem azért is, mert az intézmény számára is fontos, hogy egy balesetet szenvedett tanulójának tanulmányai folytatásához segítséget nyújtson. (K-OJOG-244/2005.)

Egy tanuló arról kért tájékoztatást, hogy emelt szintű nyelvi érettségi vizsga megszerzését követően köteles-e az idegen nyelv tanítási óráin részt venni. Tájékoztattuk, hogy a 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 24. § (5) bekezdésében foglaltak alapján, ha a tanuló előrehozott érettségi vizsgát tett valamely vizsgatantárgyból, ezáltal e tantárgy tanulmányi követelményeit teljesítette. Aki tehát érettségi vizsgát tett, az nem köteles részt venni az adott tantárgy tanítási óráin. (K-OJOG-962/2005.)

Egy tanuló elektronikus levelében arról kért tájékoztatást, hogy jogszerű-e az a gimnáziumi gyakorlat, amely szerint a tizedik évfolyam végén sikertelen kisérettségit tett tanulók nem folytathatják tovább tanulmányaikat az iskolában, kivéve, ha a nevelőtestület ez alól felmentést ad, de ebben az esetben meg kell ismételniük az évfolyamot. Tájékoztattuk, hogy a közoktatási törvény egyik garanciális jellegű rendelkezésnek tekinthetjük, hogy meghatározza a tanuló és a közoktatási intézmény közötti tanulói jogviszony megszűnésének, megszüntetésének lehetőségeit. A törvény 75. §-a rendelkezik a tanulói jogviszony megszűnéséről, illetve megszüntetéséről. A jogszabály taxatíve tartalmazza ennek eseteit. Ezen kívül a közoktatási törvény 48. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltak szerint az iskola pedagógiai programja meghatározza az iskola helyi tantervét is, ennek keretén belül az iskolai beszámoltatás, az ismeretek számonkérésének követelményeit és formáit, a tanuló magatartása, szorgalma értékelésének és minősítésének követelményeit, továbbá - jogszabály keretei között - a tanuló teljesítménye, magatartása és szorgalma értékelésének, minősítésének formáját. A törvény 70. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a pedagógus - jogszabályban meghatározott kivétellel - a tanuló teljesítményét, előmenetelét tanítási év közben rendszeresen érdemjeggyel értékeli, félévkor és a tanítási év végén osztályzattal minősíti. Ez azt jelenti, hogy a kisérettségi jegye figyelembe vehető érdemjegyként, ha a pedagógiai program rögzíti, akkor akár kétszeres vagy háromszoros értékkel is, de pusztán emiatt az érdemjegy miatt a tanulót elégtelenre osztályozni jogszerűtlen. Fentiekből következik, hogy a tanulói jogviszony sikertelen kisérettségi vizsgára tekintettel történő megszüntetése jogszerűtlen, mert ilyen megszüntetési mód a közoktatási törvényben nem szerepel. Ugyancsak jogszerűtlen pusztán erre az egy érdemjegyre hivatkozással a tanulót elégtelenre értékelni, és esetleg évfolyamismétlésre kötelezni, figyelembe véve azt is, hogy a 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 21. § (8) bekezdésében foglaltak szerint, ha a tanuló a tanév végén elégtelen osztályzatot kapott, javítóvizsgát tehet. Ha az elégtelen osztályzatok száma meghaladja a kettőt, a tanuló a nevelőtestület engedélyével tehet javítóvizsgát. Tehát elégtelen osztályzat esetén is - ha azok száma nem haladja meg a kettőt - a tanuló javítóvizsgát tehet, vagyis nem kötelezhető automatikusan az évfolyam megismétlésére. Erre is azonban csak akkor kerülhet sor, ha az érdemjegyek (és nem pusztán egy érdemjegy) alapján kialakított osztályzata elégtelen. (K-OJOG-526/2005.)

Egy szülő elektronikus levelében arról kért tájékoztatást, hogy szülőként milyen költségek terhelik gyermekei iskolai programjaival kapcsolatosan, illetve milyen finanszírozási feltételei vannak az erdei iskolának. Tájékoztattuk, hogy a közoktatási törvény 114. § (4) bekezdése rögzíti, hogy az ingyenes szolgáltatások körében a pedagógiai program végrehajtásához kapcsolódó, a mindenki számára előírt tananyag megismerését, feldolgozását, a mindennapi testedzést szolgáló, intézményen kívüli kulturális, művészeti, sport- vagy más foglalkozást, kirándulást, erdei iskolát a nevelési-oktatási intézmény költségvetésének terhére lehet megszervezni. Az iskolaszék - annak hiányában az iskolai szülői szervezet (közösség) és az iskolai diákönkormányzat - meghatározhatja azt a legmagasabb összeget, amelyet a nevelési-oktatási intézmény által szervezett, nem ingyenes szolgáltatások körébe tartozó program megvalósításánál nem lehet túllépni. Fentiekből következik, hogy amennyiben a program szerepel az iskola pedagógiai programjában, úgy annak költségeit az iskola köteles viselni. Amennyiben nem szerepel, akkor a programon való részvétel a tanuló számára nem lehet kötelező. Ennek ellenére a tanulók természetesen részt vehetnek közösen szervezett programokon (múzeumlátogatás stb.). Ebben az esetben a programon részt venni kívánó tanulók szülei - a polgári jog általános szabályainak megfelelően - az összegyűjtött pénzeszköz kezelésével megbízhatják a pedagógust, tehát felkérhetik, hogy azt az adott célra használja fel (pl. fizesse ki a pénztárnál a belépőjegyet). A pedagógus önkéntes és ingyenes vállalása alapján közte és a szülők között így létrejön - az intézménytől teljesen független - polgári jogi jogviszony. E jogviszony létrejöttét sem a szülők, sem a pedagógus számára nem tiltják a jogszabályok. Az osztálypénz tekintetében is hasonló a helyzet. Az iskola nem kötelezheti a szülőket osztálypénz fizetésére, de a szülők maguk dönthetnek úgy, hogy bizonyos összeget havonta összegyűjtenek. A pénz ezzel nem kerül az intézmény tulajdonába, hanem az továbbra is a szülők - a felajánlás következtében ekkor már közös - tulajdonában marad. A pénz általuk meghatározott célra fordításával, vagy általános kezelésével megbízhatják az osztályfőnököt, és erre a jogviszonyra is a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény rendelkezései vonatkoznak. (K-OJOG-336/2005.)

Egy szülő sérelmezte, hogy gyermeke zeneiskolai tanulmányai folytatásának feltételeként az intézmény - a költségtérítésen felül - külön hangszerhangolási díjat szed, valamint tájékoztatást kért a befizetés módjáról is. A szülőt az alábbiakról tájékoztattuk. A közoktatási törvény 115. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltak szerint a helyi önkormányzatok és az állami szervek által fenntartott nevelési-oktatási intézményekben, továbbá a helyi önkormányzati feladatellátás keretében térítési díj ellenében igénybe vehető szolgáltatások az alapfokú művészetoktatási intézményben heti hat tanórai foglalkozás a főtárgy gyakorlatának és elméletének elsajátításához, évenkénti egy meghallgatás (vizsga) és egy művészi előadás, egy alkalommal az évfolyam megismétlése, valamint az iskola létesítményeinek, felszereléseinek igénybevétele, használata. A közoktatási törvény 116. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltak alapján tandíjért igénybe vehető szolgáltatások az előbbiekben meghatározottakat meghaladó tanórai foglalkozások. A 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 9. § (5) bekezdése értelmében annak a tanulónak, aki hatodik életévét elérte, illetve, aki a huszonkettedik életévét még nem töltötte be, tandíjfizetési kötelezettsége a heti foglalkozásai összes időtartamának a háromszáz percet meghaladó részére áll fenn. E rendelkezést akkor is alkalmazni kell, ha a tanuló egyidejűleg több alapfokú művészetoktatási intézménnyel létesít tanulói jogviszonyt. Ha a tanuló több alapfokú művészetoktatási intézménnyel létesít tanulói jogviszonyt, a tanulónak, kiskorú tanuló esetén a szülőnek írásban kell nyilatkoznia arról, hogy melyik iskolában, hány foglalkozást vesz igénybe térítési kötelezettség mellett. A közoktatási törvény 117. §-ában foglaltak alapján alapfokú művészetoktatási intézményben a térítési díj tanévenként, a szakmai feladatra - a tanévkezdéskor számított - folyó kiadások egy tanulóra jutó hányadának öt-tíz százaléka a tizennyolc éven aluli tanulóknál, tizenöt-harminc százaléka tizennyolc éven felüli, de huszonkettő éven aluli tanulóknál. A térítési díjat - a fenntartó által meghatározottak szerint - a tanulmányi eredménytől függően csökkenteni kell, azonban nem lehet kevesebb egy tanítási évben, mint a feladatellátáshoz biztosított alap normatív hozzájárulás zeneművészeti ág esetén tíz, más művészeti ág esetén húsz százaléka. E rendelkezés a hátrányos helyzetű tanulók tekintetében nem alkalmazható, tőlük térítési díj nem szedhető. Mivel a térítési díj ellenében igénybe vehető szolgáltatások körébe az iskola létesítményeinek, felszerelésének használata beletartozik, ezért külön hangszerhangolási díj szedése jogszerűtlen.

A befizetéssel kapcsolatosan tájékoztattuk, hogy a fenntartó határozza meg azokat a szabályokat - a vállalkozás alapján folyó nevelés, oktatás, illetve az ezzel összefüggő más szolgáltatás kivételével -, amelyek alapján az iskola igazgatója dönt a jogszabályban kötelezően előírtakon kívüli további ingyenes ellátásról, a térítési díj és a tandíj összegéről, a tanulmányi eredmények alapján járó és a szociális helyzet alapján adható kedvezményekről és a befizetés módjáról. (K-OJOG-1052/2005.)

Egy iskolaigazgató fordult hivatalunkhoz, és az iskolájukban szedett, úgynevezett "képzési hozzájárulás" jogszerűségéről kért tájékoztatást. Álláspontunk szerint bizonyos esetekben (pl. különböző anyagok fénymásolása) az intézmény egy többletszolgáltatást nyújt, amelyért térítési díjat szedhet. Ez azonban nem lehet több, mint az adott szolgáltatás költsége, vagyis a közoktatási intézmény a szolgáltatás nyújtásából nem profitálhat. A közoktatási törvény 114. §-a rendelkezik a helyi önkormányzatok és az állami szervek által fenntartott nevelési-oktatási intézményekben, továbbá a helyi önkormányzati feladatellátás keretében ingyenesen igénybe vehető szolgáltatásokról. Ezek körébe nem tartoznak bele az igazgató által tételesen említettek (kidolgozott tételek fénymásolása, az otthon hagyott tankönyvek, példatárak, kiegészítő segédanyagok fénymásolása, a ki nem derített rongálások által okozott károk megtérítésére képzett alap). A közoktatási törvény 19. § (2) bekezdés 2. fordulata szerint a pedagógus - a minőség és az ár megjelölése nélkül - olyan ruházati vagy más felszerelés beszerzését kérheti a tanulótól, amely nélkülözhetetlen az általa tartott tanórai foglalkozásokon való részvételhez, illetve a tanított anyag elsajátításához, és amelyet a tanórai foglalkozásokon egyidejűleg minden tanulónak alkalmaznia kell. Ha a tanítási órán olyan felszerelésre, illetve olyan fénymásolatok használatára van szükség, amelyek nélkülözhetetlenek a foglalkozáson való részvételhez, ennek beszerzését kérheti a pedagógus, de az ezzel járó kiadások tekintetében az iskolaszék korlátozásokat állapíthat meg. A hasznos, ám a tananyag elsajátításához nem nélkülözhetetlen segédanyagok tekintetében természetesen a szülők dönthetnek úgy, hogy ezt megvásárolják, de az iskola - saját beszerzésen keresztül - kötelező jelleggel nem írhatja elő. A rongálással kapcsolatosan tájékoztattuk, hogy amennyiben a tanuló a közoktatási törvény 77. § (1) bekezdésében foglaltak szerint ha a tanuló tanulmányi kötelezettségeinek teljesítésével összefüggésben a nevelési-oktatási intézménynek, illetve a gyakorlati képzés szervezőjének jogellenesen kárt okoz, a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvének szabályai szerint kell helytállnia. (K-OJOG-988/2005.)