Költségtérítés-fizetési kötelezettség, mentesség a költségtérítés-fizetési kötelezettség alól

A panaszos azért fordult hivatalunkhoz, mert véleménye szerint az egyetemnek korábban befizetett költségtérítése visszajárt számára. Ezt azzal indokolta, hogy azt a szakot, amelyen egy félévi költségtérítést befizetett, leadta, és átjelentkezett egy másik felsőoktatási intézménybe. Tájékoztattuk, hogy az egyetem költségtérítésre vonatkozó igénye a beiratkozással keletkezik. A költségtérítés nem arányos ellenszolgáltatás valamely szolgáltatásért, hanem díj. A költségtérítés összege ugyan havi bontásban lehet megállapítva, de ez nem jelenti azt, hogy az egy félévi költségtérítés ne járna az egyetemnek a beiratkozáskor. Ezen az a tény sem változtat, hogy az intézmény méltányossági alapon engedélyezheti a részletfizetést is. A szemeszterre szóló költségtérítés az egyetemnek akkor is jár, ha a hallgató az adott félévet valamely okból nem fejezte be, akár azért, mert le nem tett vizsgája maradt, akár azért, mert félév közben döntött úgy, hogy halaszt (amennyiben ezt a felsőoktatási intézmény szabályzata egyáltalán engedélyezi). Mindezt a beiratkozáskor kell a hallgatónak mérlegelnie, ha már beiratkozott, a költségtérítést nem követelheti vissza. (K-OJOG-114/2005.)

Egy hallgató kifogásolta, hogy bár a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának egyik szakára 2004. évi felvételi eljárás során kizárólag államilag finanszírozott helyeket hirdettek meg, és őt is államilag finanszírozott hallgatóként vették fel, költségtérítési díj fizetésére kötelezték. Az intézmény ezt a döntését azzal indokolta, hogy a hallgató nem volt magyar állampolgárnak tekinthető. Ugyanakkor a panaszos arról tájékoztatta hivatalunkat, hogy magyar hatósági határozat alapján magyar állampolgárnak minősül. Mindezek alapján - miután két féléven keresztül lerótta a költségtérítési díjat - kérte az államilag finanszírozott képzésre történő átvételét. Szerinte új államilag finanszírozott státus megnyitására sem lett volna szükség, mivel 2004-ben ilyen finanszírozású hallgatóként vették fel, így helye azóta is betöltetlen maradt. Az intézmény válaszlevélében arról tájékoztatta hivatalunkat, hogy a panaszos kizárólag államilag finanszírozott helyre jelentkezett. Mivel határon túli nemzetiségűként regisztráltatta magát a felvételi jelentkezéskor, és a felvételi döntés is ez alapján született meg, finanszírozott státusza attól függött, hogy elnyeri-e a Határon Túli Magyar Ösztöndíj Tanács "A/3"-as ösztöndíját. A felvételi kiértesítésben tájékoztatták, hogy ugyan első körben csak költségtérítéses helyre vették fel, de az "A/3"-as ösztöndíj elnyerése esetén joga van a finanszírozott képzésre beiratkozni. Ugyanakkor, mivel a panaszos végül nem kapta meg az ösztöndíjat ( Magyarországon végezte középiskolai tanulmányait), csak költségtérítéses képzésre iratkozhatott be. A panaszos továbbra is határon túli magyar nemzetiségű, szerbia-montenegrói állampolgárként volt regisztrálva, de a közelmúltban megszerzett állandó letelepedési engedély birtokában már jogosulttá vált az állami finanszírozásra. Az egyetem álláspontja szerint a panaszos saját jogon ezt új felvételi eljárás során megszerezhette volna, ám ezzel a lehetőséggel nem kívánt élni. Az intézmény továbbá hangsúlyozta, hogy a határon túli felvételizőkre vonatkozó felvételi döntés feltételesen születik meg minden évben, nem jelenti a finanszírozott hely garantálását, hiszen a Határon Túli Magyar Ösztöndíj Tanács dönt a helyek odaítéléséről, a regionális ösztöndíjtanácsok előterjesztése alapján. A panaszos államilag finanszírozott képzésre történő átvételével kapcsolatban a dékán kiemelte, hogy az SZTE-BTK a jogszabályi felhatalmazással, amely a költségtérítéses hallgatók átsorolását lehetővé teszi államilag finanszírozott státuszba a megüresedő helyeken, kizárólag rendkívüli, különösen méltánylandó esetben és csak egyedi elbírálás alapján kíván élni. A panaszos esetében ez pedig nem volt megállapítható.

A szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvény (a továbbiakban: Szátv.) 9. § (2) bekezdésének értelmében az államilag finanszírozott, a jogszabályban meghatározott képzésben nappali tagozaton részt vevő hallgató hallgatói normatívára, a hallgatói előirányzat másik részét képező pénzbeli és természetbeni juttatásokra, illetve a tételes egészségügyi hozzájárulás megtérítésére jogosult. Az Szátv. támogatások részletes feltételeit és a további támogatások körét az oktatási miniszter külön jogszabályban határozza meg. A tanulmányaik során anyagi támogatásban részesülő hallgatók államilag finanszírozott képzés keretében az oktatási miniszter által évente meghatározott számban folytathatnak tanulmányokat a Magyar Köztársaság felsőoktatási intézményeiben. A külföldiek magyarországi és a magyarok külföldi felsőfokú tanulmányainak egyes kérdéseiről szóló 157/2001. (IX. 12.) Korm. rendelet (a továbbiakban: kormányrendelet) 2. § (1) bekezdése alapján külföldi hallgató és kutató magyar felsőoktatási intézményben államilag finanszírozott vagy költségtérítéses képzésben vehet részt. A kormányrendelet 3. § (1) bekezdése szerint államilag finanszírozott képzésben vesz részt az a külföldi hallgató, aki nemzetközi megállapodás alapján, illetőleg nemzetközi megállapodás alapján ösztöndíjjal, magyar állami ösztöndíjjal, határon túli magyaroknak adományozott magyar állami ösztöndíjjal, nemzetközi megállapodás alapján határon túli magyaroknak adományozott magyar állami ösztöndíjjal tanul magyar felsőoktatási intézményben, és a jogszabályban meghatározott juttatásokban és kedvezményekben részesül. A rendelet vonatkozásában "A/3" kategóriásnak minősülnek az Szátv. hatálya alá tartozó ösztöndíjasok, a törvény hatálya alá nem tartozó határon túli magyar ösztöndíjasok, továbbá egyes nemzetközi megállapodások alapján ösztöndíjban részesülő határon túli magyar hallgatók. Az "A/3" kategóriába tartozó határon túli magyar hallgatók évi 10 havi, illetve 12 havi ellátásban részesülnek, vagy pedig részképzésben vesznek részt. Az "A/3" kategóriába sorolt hallgatók esetében a magyar állami ösztöndíj adományozásának feltételeit a pályázati felhívás, részletes feltételeit az ösztöndíjas és az oktatási miniszter által kijelölt szervezet között létrejött szerződés szabályozza. Az "A/3" kategóriába sorolt, alapképzésben részt vevő hallgató ösztöndíját - a tanulmányi eredménye alapján differenciáltan - az Oktatási Minisztérium egyetértésével az oktatási miniszter által kijelölt szervezet állapítja meg. Mindezek értelmében megállapítható, hogy a Szegedi Tudományegyetem a jogszabályoknak megfelelően járt el a panaszos felvételije során. Mivel az "A/3" kategóriás anyagi támogatás elnyerését a vonatozó jogszabályok meghatározott feltételekhez, illetve külön pályázati kiíráshoz kötik, az SZTE-BTK-nak a felvételi eljárás közben a felsőoktatási tanulmányok finanszírozásának kérdésével kapcsolatban figyelembe kellett vennie az ösztöndíjról hozott döntést.

A hallgató panaszában kifogásolta továbbá az államilag finanszírozott képzésre való átvételének elutasítását. A felsőoktatási intézmények képzési és fenntartási normatíva alapján történő finanszírozásáról szóló 8/2005. (I. 19.) Korm. rendelet 2. § (2) c) pontjának értelmében államilag finanszírozott hallgatónak minősül bármely szakon költségtérítéses képzésből az intézmény döntése alapján az intézménynél már meglévő államilag finanszírozott helyre átvett hallgató, a kilépett hallgató képzési idejéből még hátralévő időtartamban. E jogszabályi rendelkezés értelmében a felsőoktatási intézménynek módjában áll egyes költségtérítéses hallgatóit államilag finanszírozott képzésre átvenni, ugyanakkor a jogszabály nem kötelezi az intézményt az átvételre vonatkozó kérelem automatikus elfogadására. Így a dékán álláspontja, miszerint az átvételre vonatkozó jogszabályi lehetőséggel kizárólag rendkívül méltánylandó esetben kíván élni, illetve az panaszos kérelmének elutasítása megfelel a jogszabályi előírásoknak. (K-OJOG-792/2005.)

A panaszos megítélése szerint az alapítványi és magánfőiskolák hallgatóinak a díjfizetési kötelezettség során történő jogszabályi megkülönböztetése diszkriminációhoz vezet. Az Alkotmánybíróság szerint a diszkrimináció tilalma elvének értelmezésekor speciális a jogalkotó által adott kedvezmények megítélése. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kedvezményezettek homogén csoportján belül nem lehet különbséget tenni faj, szín, nem stb. alapján, azaz a kedvezményből ilyen alapon nem lehet senkit sem kizárni" [39/1992. (VII. 16.) AB határozat, ABH 1992. 235, 237.]. Tehát a jogalkotó a kedvezményekre való jogosultság meghatározásakor nem tehet a kedvezményezettek homogén csoportján belül önkényes megkülönböztetéseket. A kedvezmények megítélésekor az követelhető meg, hogy a nem egyenlő elbánásnak ésszerű oka legyen. Jelen esetben az eltérő szabályozás nem önkényes, annak ésszerű oka van. A különböző finanszírozású intézmények más-más állami támogatásban részesülnek, ennek szabályai pedig függhetnek az állam teherbíró képességétől, illetve az állami szerepvállalásra irányuló politikai akarattól is. A támogatással az állam kedvezményt biztosít meghatározott alanyi körnek. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az állam a kedvezmények biztosítása esetén nagy mérlegelési szabadsággal rendelkezik a kedvezményezettek kiválasztása tekintetében, feltéve, hogy ez a kiválasztás nem önkényes. Álláspontunk szerint jelen esetben nem önkényes, hiszen a megkülönböztetés oka a felsőoktatási intézmények eltérő finanszírozási megoldásaiban keresendő, és az állam nem saját intézményei esetében sem zárja ki annak lehetőségét, hogy a kismamák számára biztosítsa a kedvezményt, ám annak folyósítására és ellenőrzésére a szerződéses formát választja. Nincs alkotmányos akadálya annak, hogy az állam az oktatásban résztvevők költségtérítés-fizetési kedvezményeit átalakítsa, kedvezményeket adjon vagy vonjon el. A fentiekre tekintettel tájékoztattuk a panaszost, hogy mivel a GYES/GYED-hez kapcsolódó fizetési kedvezménnyel kapcsolatos jogszabályi megoldás nem önkényes, annak ésszerű oka van, az oktatási jogok sérelme nem állapítható meg. (K-OJOG-347/2005.)

Hivatalunkhoz fordult a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karának egyik képzésére járó hallgató. A hallgató azt sérelmezte, hogy a felsőoktatási intézmény 8000 Ft nyomtatványköltség megfizetésére kötelezte őt. Ez a költség a költségtérítéstől elkülönülve terheli a hallgatókat. A beadványozó ráadásul GYES-en van, ezért neki költségtérítést nem kell fizetnie, a nyomtatványköltséget azonban igen. A rektorhelyettes arról tájékoztatotta hivatalunkat, hogy megkeresésünk nyomán a PTE-TTK térítési szabályzatát felülvizsgálta, és módosítását kezdeményezte. A PTE-TTK dékánja a helytelen gyakorlatot megszüntetette. Mivel az intézmény a beadványozó által felvetett problémát saját hatáskörben orvosolta, az eljárást megszüntettük. (K-OJOG-1166/2005.)

A panaszos kifogásolta, hogy a kétszakos képzés keretében a köztársasági ösztöndíj-pályázat elbírálása során figyelembe veszik a másik karon folytatott szakon elért tanulmányi eredményeket is. Az 51/2002. (III. 26.) Korm. rendelet 10. § (1) bekezdése szerint az oktatási miniszter a kiemelkedő tanulmányi eredményű, tudományos diákköri munkában, illetve szakmai téren kimagasló munkát végző hallgatók részére - egy tanév időtartamára, a felsőoktatási intézmény előterjesztésére - köztársasági ösztöndíjat adományoz. Köztársasági ösztöndíjban a felsőoktatási intézmény nappali tagozatos, első alapképzésben, illetve első kiegészítő alapképzésben részt vevő hallgatóinak 0,8%-a részesülhet két lezárt félév, illetve legalább 55 kreditpont megszerzése után. A köztársasági ösztöndíj pályázat útján nyerhető el. A pályázat feltételeit az oktatási miniszter minden év március 31. napjáig teszi közzé az Oktatási Minisztérium hivatalos lapjában. A pályázat intézményi elbírálásának rendjét és feltételeit a felsőoktatási intézmény az erre vonatkozó saját szabályzatban határozza meg. A fenti rendelkezések értelmében az oktatási miniszter pályázati kiírásának keretein belül a felsőoktatási intézmények szabályozzák a köztársasági ösztöndíj elnyerésének részletes feltételeit. Emiatt téves a panaszos azon álláspontja, miszerint az a hallgató, aki két szakot végez egyszerre és csak az egyik szakon ért el jó tanulmányi eredményt és végez szakmai tevékenységet, hátrányba kerül azzal szemben, aki csak egy szakot hallgat. Az elbírálás elsődleges célja, hogy az érintett hallgató tanulmányi és szakmai eredményeit értékelje, ez pedig a két szakon folytatott képzés esetében mindkét szak figyelembevételét jelenti. (K-OJOG-725/2005.)