 |
Beszámoló 2005 |
|
 |
AZ OKTATÁSSAL KÖZVETLENÜL ÖSSZEFÜGGŐ
|
| Egy szülő arról kért tájékoztatást, hogy a nevelési tanácsadó gyermekét iskolaéretté nyilvánító véleménye ellenére van-e lehetősége arra, hogy - tekintettel a gyermek gyenge fizikumára - fiát csak a következő évben írassa be iskolába. Tájékoztattuk, hogy a közoktatási törvény fent idézett 6. § (2) bekezdésében foglaltakról. Tájékoztattuk a szülőt, hogy mivel gyermeke elérte az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget, és 2005. május 31-ig betölti a hatodik életévét, abban a naptári évben (vagyis 2005 szeptemberében) köteles megkezdeni a tankötelezettség teljesítését. Amennyiben szülőként a nevelési tanácsadó szakvéleményét nem fogadja el, a képzési kötelezettségről és a pedagógiai szakszolgálatokról szóló 14/1994. (VI. 24.) MKM rendelet 23. § (1) bekezdés f) pontjában foglaltak szerint a gyermek lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes községi, városi, megyei jogú városi, fővárosi kerületi önkormányzat jegyzőjénél eljárást kezdeményezhet a szakvélemény felülvizsgálata céljából. (K-OJOG-261/2005.) |
A tanszabadság egyik elsődleges megvalósulási formáját jelenti a szabad iskolaválasztás jogának garantálása a közoktatási törvényben. Eszerint a szülő az általa választott bármely - a Magyar Köztársaság területén lévő - oktatási intézménybe beadhatja gyermeke felvételi kérelmét. Az iskolai felvételi kérelmek benyújtása után, a közoktatási törvény 66. § (1) bekezdése alapján az intézmény vezetője dönt arról, hogy mely jelentkezőket veszi fel az intézménybe. Az iskolaigazgató a felvételről való döntése során a vonatkozó jogszabályok figyelembe vételével jár el. A 42. § (1) bekezdése szerint az iskola a felvétel feltételeként meghatározhat ugyan követelményeket, ezek azonban csak tanulmányi és csoportszervezési követelmények lehetnek.
| Egy szülő azzal a panasszal fordult hivatalunkhoz, hogy gyermeke óvodai felvételi kérelmét annak ellenére utasította el az intézmény, hogy a gyermek annak körzetében lakik. Az ügyben eljárást indítottunk, amelynek első lépéseként megkerestük óvoda vezetőjét, és nyilatkozatot kértünk tőle a panaszban foglaltakra vonatkozóan. Nyilatkozatában az intézményvezető arról tájékoztatta hivatalunkat, hogy az óvodába jelentkezők száma meghaladta a felvehető gyermekek számát, ugyanis negyven férőhelyre összesen kilencvenöt gyermek jelentkezett, közülük nyolcvanketten az óvoda körzetében laknak. Azokat a jelentkezőket, akiket a vezetése alatt álló óvoda nem tudott felvenni, más intézményekbe irányították át, köztük a panaszos gyermekét is. A panaszban foglaltakat, az intézményvezető nyilatkozatát, valamint a rendelkezésünkre bocsátott dokumentumokat összevetettük a vonatkozó jogszabályi rendelkezésekkel, és ennek alapján kialakítottuk jogi álláspontunkat, amelyről az alábbiak szerint tájékoztattuk a feleket. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 65. § (2) bekezdése értelmében a gyermeket elsősorban abba az óvodába kell felvenni, átvenni, amelynek körzetében lakik, illetőleg ahol szülője dolgozik. Az óvoda - beleértve a kijelölt óvodát is - köteles felvenni, átvenni azt a gyermeket, aki e törvény 24. §-ának (3) bekezdése alapján köteles óvodába járni, ha lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye a körzetében található (kötelező felvételt biztosító óvoda). A kötelező felvételt biztosító óvoda - ha a gyermek betöltötte a harmadik életévét - nem tagadhatja meg a halmozottan hátrányos helyzetű gyermek, továbbá annak a gyermeknek a felvételét, aki a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 41. §-a alapján jogosult a gyermek napközbeni ellátásának igénybevételére, illetve akinek a felvételét a gyámhatóság kezdeményezte. A gyermekvédelmi törvény 41. § (1) bekezdése szerint a gyermekek napközbeni ellátásaként a családban élő gyermekek életkorának megfelelő nappali felügyeletét, gondozását, nevelését, foglalkoztatását és étkeztetését kell megszervezni azon gyermekek számára, akiknek szülei, nevelői, gondozói munkavégzésük, munkaerőpiaci részvételt elősegítő programban, képzésben való részvételük, betegségük vagy egyéb ok miatt napközbeni ellátásukról nem tudnak gondoskodni. A fentiekre tekintettel álláspontunk szerint az óvoda jogszerűen nem tagadhatta volna meg a panaszos gyermekének felvételi kérelmét, mivel harmadik életévét betöltötte, az intézmény körzetében lakik, és szülei munkavégzésük miatt nem tudnak napközbeni ellátásáról gondoskodni, tehát a gyermek felvételi kérelmének elutasításával jogszerűtlen döntés született. Ezért azzal a kezdeményezéssel fordultunk az intézmény vezetőjéhez, hogy biztosítsa a gyermek felvételét az általa vezetett óvodába. (K-OJOG-576/2005.) |
A szabad iskolaválasztás témaköréhez kapcsolódik a szülőknek azon joga is, hogy nemcsak gyermekük felvételéről, hanem a későbbi esetleges iskolaváltásáról, a régi iskolában a tanulói jogviszony megszűntetéséről is szabadon döntsenek. Az elmúlt években számos panasz érkezett azzal kapcsolatban, hogy az intézmények eltanácsolják a tanulókat az iskolából. A közoktatási törvény 75. §-a tételesen felsorolja az önkormányzati fenntartású iskolákra nézve a tanulói jogviszony megszűnésének eseteit. Ezek között nem szerepel az, hogy az iskola javasolja a jogviszony megszüntetését. A felsorolás nem példálózó, hanem kimerítő jellegű, tehát az itt nem szereplő esetek mind jogszerűtlennek minősülnek függetlenül attól, hogy a tanuló, vagy annak szülője korábban mit követett el, elkövetett-e egyáltalán valamit. A közoktatási törvény és végrehajtási rendeletei (e tekintetben elsősorban a nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet az irányadó) szabályozzák, hogy milyen eszközökkel rendelkezik egy iskola a tanulók nem megfelelő viselkedésének szankcionálására. A közoktatási intézmény alkalmazhat ún. fegyelmező intézkedéseket (figyelmeztetés, intő, rovó, stb.), illetve indíthat fegyelmi eljárást. A két út között különbség, hogy míg a fegyelmező intézkedéseket a jogalkotó nem szabályozza részletesen a jogszabályokban, ezek konkrét formáit, illetve alkalmazásuk feltételeit, szabályait az adott közoktatási intézmény belső szabályzatára bízza, addig a fegyelmi eljárás minden apró mozzanatát jogszabály rendezi. Ennek a megkülönböztetésnek egyébként többek között az az indoka, hogy a fegyelmi eljárás súlyos jogkövetkezményekkel jár. A közoktatási intézmény, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a tanuló kötelezettségeit megszegte, a felsorolt utak közül választhat. Nem választhatja viszont azt, hogy javasolja a tanuló távozását az iskolából. Ezzel ugyanis megkerülné a fegyelmi eljárás lefolytatását, amelynek jelentőségét éppen az adja, hogy garanciális jellegű, mind az intézmény, mind a tanuló számára. A fegyelmi eljárás során bizonyítási eljárást kell lefolytatni, indokolással ellátott határozatot kell hozni, amely ellen fellebbezést lehet benyújtani. Az eltanácsolás nemcsak azért aggályos, mert a jogszabályok szó szerinti értelmezésének nem felel meg. Nem mentesítő indok az, hogy egy ilyen felszólítás vagy javaslat semmiféle jogi kötőerővel nem bír, ugyanis így is komoly hatást tud gyakorolni a szülőre. A szülő és az iskola képviseletében eljáró igazgató helyzete ugyanis rendkívül eltérő. A szülő ilyen helyzetben nincsen alkupozícióban. Természetesen nem kíván gyermekének rosszat, nem akarja, hogy gyermeke egy esetleges ellenséges környezetben legyen kénytelen tanulni. Az iskola részéről érkező hasonló felszólítás nyomán látszólag a szabad iskolaválasztás jogával él, amikor elviszi gyermekét más intézménybe, valójában azonban nyomásnak enged, egyszerűen azért, mert nincs más lehetősége. Ezzel a megoldási móddal az iskola jogon kívüli útra tereli az ügyet, azt az ügyet, amelynek pedig jogilag szigorúan kötött rendben kellene zajlania. (K-OJOG-156/2005. , K-OJOG-366/2005.)
A tanszabadság körébe tartozik a tanulónak az a joga, hogy megválassza a tantárgyakat, amelyeket tanulni kíván, valamint, ha erre lehetőség van, megválassza a tantárgyakat tanító pedagógust. A gyermekük képviseletében eljáró szülők igyekeznek ilyenkor a legjobb döntést meghozni. A szülők elképzelései azonban nem minden esetben állnak összhangban az intézményi lehetőségekkel, és a szabad tantárgy-, illetve tanárválasztás jogának gyakorlása csak erős intézményi korlátok között lehetséges. A közoktatási törvény 11. § (1) bekezdés k) pontja szerint a tanuló joga különösen, hogy tanulmányai során - a kerettantervben, a pedagógiai programban és az érettségi vizsgaszabályzatban meghatározott keretek között - megválassza azokat a tantárgyakat, amelyeket tanulni kíván. A törvény 8/A. § (1) bekezdése szerint a kerettanterv tartalmazza a nevelés-oktatás célját, tartalmát, a tantárgyak rendszerét, a nevelés-oktatás meghatározott kötelező és közös követelményeit, az iskolák helyi nevelési-oktatási sajátosságaihoz igazodó tananyag elsajátítására, a követelmények teljesítésére rendelkezésre álló időkeret, a tanuló részére egy tanítási napra előírható tanórai foglalkozások számát. A törvény 45. § (2) bekezdése értelmében az iskola pedagógiai programot és ennek részeként a Nemzeti alaptanterv alapján helyi tantervet készít, vagy az ilyen módon készített helyi tantervek közül választ, és építi azt be helyi tantervként a pedagógiai programjába. A törvény 48. § (1) bekezdésének b) pontja értelmében a helyi tanterv meghatározza az iskola egyes évfolyamain tanított tantárgyakat, a kötelező és választható tanórai foglalkozásokat és azok óraszámait, az előírt tananyagot és követelményeit. Ezen jogszabályi rendelkezésből következik, hogy a tantárgyak megválaszthatóságának kérdésében az intézményvezető jogosult dönteni, azt felülbírálni, illetve megváltoztatni hivatalunknak nem áll módjában. A közoktatási törvény a 11. § (1) bekezdés k) kimondja azt is, hogy a tanuló joga, ha lehetőség van rá, megválassza a tantárgyakat tanító pedagógust. A közoktatási törvény fenti rendelkezése megteremti a lehetőséget a pedagógus megválasztásához, a törvény azonban maga korlátozza ezt a tanulói jogot, amikor kimondja, hogy ennek gyakorlására csak az intézmény lehetőségeihez képest van mód. A közoktatási törvény 54. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a közoktatási intézmény vezetője gyakorolja a munkáltatói jogokat, és dönt az intézmény működésével kapcsolatban minden olyan ügyben, amelyet jogszabály vagy kollektív szerződés (közalkalmazotti szabályzat) nem utal más hatáskörébe. Ezen jogszabályi rendelkezésből következik, hogy az osztályban tanító pedagógusok kijelölésének kérdésében az intézményvezető jogosult dönteni, azt felülbírálni, illetve megváltoztatni hivatalunknak nem áll módjában. (K-OJOG-45/2005., K-OJOG-162/2005., K-OJOG-187/2004., K-OJOG-447/2004., K-OJOG-1155/2005.)
Mint a fentiekből is kitűnik, a szabad tanárválasztáshoz való jog nem minden iskolában, és nem minden tantárgy esetében valósulhat meg. Az alternatívák kidolgozása csupán egy lehetőség, amelyet a jogalkotó a döntéshozók számára biztosít. Amennyiben az érintett intézményben lehetőség van a tanulmányi csoport, illetve a pedagógus szabad megválasztására, úgy annak eljárási szabályait a szervezeti és működési szabályzatban, illetve a házirendben kell rögzíteni.
A tanszabadság témakörébe természetesen nemcsak a szülők és a tanulók, hanem a pedagógusok jogai is beletartoznak. Ilyen például a közoktatási törvény azon rendelkezése, amely szerint a pedagógust munkakörével összefüggésben megilleti az a jog, hogy nevelési, illetve pedagógiai program alapján az ismereteket, a tananyagot, a nevelés és tanítás módszereit megválassza.
| Egy szülő azzal a kérdéssel fordult hivatalunkhoz, hogy általános iskola első osztályában testnevelés órán a pedagógusnak kötelező-e teljesíttetnie a gyermekekkel a tizenkét perces futást. Tájékoztattuk, hogy a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 10. §(1) bekezdésének értelmében a gyermeknek, a tanulónak joga, hogy nevelési, illetőleg nevelési-oktatási intézményben biztonságban és egészséges környezetben neveljék és oktassák, óvodai életrendjét, iskolai tanulmányi rendjét pihenőidő, szabadidő, testmozgás beépítésével, sportolási, étkezési lehetőség biztosításával életkorának és fejlettségének megfelelően alakítsák ki. A pedagógusok és az intézmény oldalán ez a tanulói jog számos kötelezettséget teremt. A közoktatási törvény 19. § (7) bekezdés a) pontja szerint a pedagógus kötelessége, hogy nevelő és oktató tevékenysége keretében gondoskodjon a gyermek, tanuló testi épségének megóvásáról, erkölcsi védelméről. A törvény 41. § (5) bekezdése értelmében a nevelési-oktatási intézménynek gondoskodnia kell a rábízott gyermekek, tanulók felügyeletéről, a nevelés és oktatás egészséges és biztonságos feltételeinek megteremtéséről, a tanuló- és gyermekbaleseteket előidéző okok feltárásáról és megszüntetéséről, továbbá a gyermekek, tanulók rendszeres egészségügyi vizsgálatának megszervezéséről. A törvény az értelmező rendelkezések között definiálja a felügyelet fogalmát. Eszerint a felügyelet a gyermek, tanuló testi épségének megóvásáról és erkölcsi védelméről történő gondoskodás, a nevelési-oktatási intézménybe történő belépéstől a nevelési-oktatási intézmény jogszerű elhagyásáig terjedő időben, továbbá a nevelési, illetve a pedagógiai program részeként tartott kötelező, a nevelési-oktatási intézményen kívül tartott foglalkozások, programok ideje alatt. A közoktatási törvény 8/A. § (2) bekezdése szerint az iskolában a nevelő-oktató munka a pedagógiai program alapján folyik. A pedagógiai program magában foglalja a nevelési programot és a helyi tantervet, továbbá a szakképzésben részt vevő iskolákban a szakmai programot. A 19. § (1) bekezdés b) pontja szerint a pedagógust munkakörével összefüggésben megilleti az a jog, hogy a nevelési, illetve pedagógiai program alapján az ismereteket, a tananyagot, a nevelés és tanítás módszereit megválassza. Ennek keretében a pedagógus dönthet arról is, hogy a testnevelés órán elvégezteti a tanulókkal a tizenkét perces futást. Ezt a jogot azonban csak mások jogainak sérelme nélkül, a jogszabály által meghatározott keretek között, a pedagógiai program alapján lehet gyakorolni. Amennyiben azonban a testnevelés órán olyan helyzet áll elő, amelyben veszélybe kerül a tanulók testi épsége, a pedagógus elmarasztalható döntéséért. (K-OJOG-1026/2005.) |
A pedagógus jogaihoz tartozik a következő jogszabályi felhatalmazás is. A közoktatási törvény 19. § (2) bekezdése kimondja, hogy a pedagógus - a minőség, típus és ár megjelölése nélkül - olyan ruházati vagy más felszerelés beszerzését kérheti a tanulótól, amely nélkülözhetetlen az általa tartott tanórai foglalkozáson való részvételhez, illetve a tanított tananyag elsajátításához, és amelyet a tanórai foglalkozáson egyidejűleg minden tanulónak rendszeresen alkalmaznia kell. (K-OJOG-1039/2005.)
Egy szülő annak megítélésével kapcsolatban kereste meg hivatalunkat, hogy gyermeke iskolája a tanórán használt fénymásolatokkal kapcsolatban meghatározott összegű befizetésekre kötelezi őket. Tájékoztattuk, hogy a szülők közösen dönthetnek arról, hogy bizonyos célok érdekében különböző összegeket befizetnek. Ennek kezelésével megbízhatják az osztályfőnököt is. Ebben az esetben a befizetett összegek a szülők közös tulajdonába kerülnek. Annak a helyzetnek a jogi megítélésével kapcsolatban, amelyben a szülők nem közös döntésük alapján fizetik be ezeket az összegeket, a következő tájékoztatást nyújtottuk. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 114. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a helyi önkormányzatok és az állami szervek által fenntartott nevelési-oktatási intézményekben, továbbá a helyi önkormányzati feladatellátás keretében ingyenesen igénybe vehető szolgáltatások a tanórai foglalkozások és - többek között - az iskolai létesítményeknek (könyvtár, laboratórium, számítástechnikai központ, sport- és szabadidő létesítmények), eszközeinek használata. A továbbiakban ismertettük a beadványozóval a közoktatási törvény 19. § (2) bekezdésében foglaltakat, amelyben foglaltak alapján abban az esetben, ha a tanórákon olyan fénymásolatok használatára van szükség, amelyek nélkülözhetetlenek a foglalkozáson való részvételhez, ennek beszerzését kérheti a pedagógus, de az ezzel járó kiadások tekintetében az iskolaszék korlátozásokat állapíthat meg. A fénymásolást az iskola maga is elvégezheti, azonban ebből jogszerűen az önköltségi ár feletti bevételre nem tehet szert. (K-OJOG-923/2005.) |
A közoktatási törvény 19. § (1) bekezdés c) pontja értelmében a pedagógus joga, hogy megválassza az alkalmazott tankönyveket. Ennek a jognak az érvényesítése kapcsán ki kell térnünk a gyermekek tankönyvellátásának kérdésére, ezen belül is arra, hogy a jogszabályban meghatározottak részére a tankönyveknek ingyenesen kell rendelkezésre állniuk. Az elmúlt évben több szülő kereste meg hivatalunkat az ingyenes tankönyvellátással kapcsolatos kérdésével, panaszával.
A tankönyvpiac rendjéről szóló 2001. évi XXXVII. törvény 8. § (3) bekezdése szerint az iskola tankönyvrendelésének biztosítania kell, hogy - az iskolától történő tartós tankönyv és más tankönyv kölcsönzésével, a napköziben, tanulószobán elhelyezett tankönyvek igénybevétele, illetőleg a tankönyvek megvásárlásához nyújtott támogatás útján - a nappali rendszerű iskolai oktatásban részt vevő minden olyan tanuló részére, aki a tartósan beteg, sajátos nevelési igényű, három- vagy többgyermekes családban él, egyedülálló szülő által nevelt, nagykorú és saját jogán családi pótlékra jogosult, rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesül, a tankönyvek ingyenesen álljanak rendelkezésre (normatív kedvezmények). A fenti normatív kedvezmények bevezetése fokozatosan történt, amely a 2005/2006. tanévben lezárult, így az ingyenes tankönyvellátás már a teljes jogosulti körre kiterjed. (K-OJOG-243/2005., K-OJOG-263/2005., K-OJOG-890/2005., 901/2005., 1039/2005., K-OJOG-1081/2005. )
Több szülő sérelmezte, hogy gyermekeik használt könyveket kaptak, illetőleg úgy kapták meg a tankönyveket, hogy azokat év végén az iskolának vissza kell adniuk. Mint azt a fentiekben már ismertettük, az intézmény az ingyenes tankönyvellátást az igényjogosultak részére három módon nyújthatja: az iskolától történő kölcsönzés, a napköziben, tanulószobában elhelyezett tankönyvek igénybevétele, továbbá a tankönyvek megvásárlásához nyújtott támogatás útján. A jogszabály szerint az iskola - a fenntartó anyagi helyzetétől függően - bármelyik lehetőséget választhatja. Jogszerűen jár el tehát akkor is, ha az ingyenes tankönyvellátást könyvtári tankönyvek kölcsönzésével biztosítja az arra jogosult tanulói számára. Ezek a tankönyvek az iskola tulajdonában maradnak, így a tanulóknak a tanév végén vissza kell adniuk azokat. A tankönyveknek továbbá alkalmasnak kell lenniük arra, hogy több évfolyam tanulói egymást váltva használják őket. Ehhez azonban szükséges, hogy a diákok az iskola által kölcsönzött tankönyveket úgy kezeljék, hogy azok az utánuk következő évfolyamok tanulói számára is használható állapotban legyenek. Álláspontunk szerint nem okoz tanulói jogsérelmet az, hogy az iskola az ingyenes tankönyvellátás nyújtásának ezt a módját választotta. A könyvtári tankönyvek kölcsönzése csupán kedvezmény, a jogosulti körbe tartozó tanulók, illetőleg szüleik dönthetnek úgy, hogy nem kérik a tankönyvek könyvtári példányait, hanem saját erőből megvásárolják a tankönyveket. Amennyiben azonban a kedvezményt igénybe veszik, úgy el kell fogadniuk a kölcsönzéssel együtt járó feltételeket. (K-OJOG-596/2005.)
Egy szülő azzal a panasszal fordult hivatalunkhoz, hogy gyermeke ingyenes tankönyvellátásra való jogosultsága ellenére ki kellett fizetniük a munkafüzeteket és a nyelvkönyvet. A többi tankönyvet kölcsönzéssel bocsátotta a gyermek rendelkezésére az iskola. Ezekkel a tankönyvekkel kapcsolatban figyelmeztették a szülőket, hogy abba a gyermek ne írjon vagy firkáljon bele. Tájékoztattuk a szülőt, hogy a tankönyvpiac rendjéről szóló törvény 8. § (3) bekezdése szerint a tankönyvrendelésbe azokat a könyveket, amelyek nem szerepelnek a tankönyvjegyzékben, a szakmai munkaközösség, az iskolaszék, iskolaszék hiányában a szülői szervezet (közösség) és az iskolai diákönkormányzat egyetértésével lehet felvenni. A fenti jogszabályhelyek a tankönyvek megvásárlásához nyújtott támogatás szempontjából nem tesznek különbséget a tartós tankönyv és más tankönyvek között. A tankönyvrendelésbe az arra jogosultak egyetértésével a tankönyvjegyzékben nem szereplő könyvek is felvehetők. Ezek alapján álláspontunk szerint az ingyenesség követelménye a tankönyvrendelésben megjelölt, a hivatalos tankönyvjegyzékben szereplő munkafüzetekre és angol könyvre is fennáll. A 8. § (8) bekezdése szerint, ha az iskola a normatív kedvezmény biztosítását tankönyvkölcsönzéssel oldja meg, a tankönyvet addig az időpontig kell a tanuló részére biztosítani, ameddig az adott tantárgyból a helyi tanterv alapján a felkészítés folyik, illetve ha az adott tantárgyból vizsgát lehet vagy kell tenni, a tanulói jogviszony fennállása alatt. A tanuló, illetve a kiskorú tanuló szülője köteles a tankönyv elvesztéséből, megrongálásából származó kárt az iskolának megtéríteni. Nem kell megtéríteni a tankönyv, munkatankönyv rendeltetésszerű használatából származó értékcsökkenést. A tankönyvkölcsönzéssel, a tankönyv elvesztésével, megrongálásával okozott kár megtérítésével, a kártérítési kötelezettség mérséklésével, illetve elengedésével összefüggő kérdéseket az iskola szervezeti és működési szabályzatában kell meghatározni. A szabályozásnál az iskolai szülői szervezetet (közösséget) egyetértési jog illeti meg. A fenti rendelkezések alapján álláspontunk szerint a rendeltetésszerű használat körébe tartozik az, ha a munkafüzetbe beleír a tanuló. A firkálás nem tartozik ebbe a körbe, így abban az esetben, ha az iskola a tankönyvek kölcsönzésével tesz eleget annak a kötelezettségének, hogy az arra jogosultak részére a tankönyvek ingyenesen álljanak rendelkezésre, a rongálásból származó kárt jogszerűen követelheti az iskola a szülőktől. (K-OJOG-1260/2005.) |
Az ingyenes tankönyvellátással kapcsolatban több esetben tapasztaltuk, hogy nem egységes az a rendszer, amelynek alapján a három- vagy többgyermekes családok esetében a felsőoktatásban résztvevő gyermeket az eltartottak közé számítják be, vagy a kedvezmények elbírálásánál őket nem veszik figyelembe. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 19. § (4) bekezdése értelmében közös háztartásban élő közeli hozzátartozóként kell figyelembe venni a 25 évesnél fiatalabb, önálló keresettel nem rendelkező, felsőoktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató gyermeket. (K-OJOG-559/2005., K-OJOG-940/2005.)
előző
|
|
OKTATÁSI JOGOK BIZTOSÁNAK HIVATALA |
Impresszum |