A HALLGATÓK ÁLTAL FIZETENDŐ DÍJAK, TÉRÍTÉSEK ÉS A RÉSZÜKRE NYÚJTHATÓ TÁMOGATÁSOK

A panaszos korábban félévet ismételt, ezért a főiskola a 7. félév során már nem folyósított számára juttatásokat. Levelében sérelmezte ezt az eljárást, mivel egy félévben - saját szavai alapján - már fizetett "költségtérítést". A tandíj és a költségtérítés a felsőoktatási jogszabályokban élesen elkülönülő fogalmak. Költségtérítést az fizet, akinek képzése nem államilag finanszírozott. Tandíjat ellenben az államilag finanszírozott képzésben részt vevő hallgatók fizetnek, bizonyos feltételek fennállása esetén, ilyen például az, ha valaki félévismétlésre kényszerül. A kettő között egyébként az összegben is különbség van, a tandíj néhány tízezer forint értéket szokott elérni, míg a költségtérítés ennél több, bizonyos képzések esetében a milliós nagyságrendet is elérheti (pl. orvosi képzés). Amikor a panaszos félévismétlő volt, államilag finanszírozott maradt, csak tandíjat kellett fizetnie. Ellenben ha költségtérítésessé válik a képzése, akkor már valóban nem juttatásképes, nem kaphat támogatást, ráadásul költségtérítést kell fizetnie. Az ösztöndíj folyósítása ezen kívül függ attól is, hogy a felsőoktatási intézmény szabályzatában milyen feltételeket határozott meg az ösztöndíjra való jogosultsággal kapcsolatban. Ezt ugyanis az intézmény bizonyos jogszabályi keretek között szabadon szabályozhatja. Előfordulhat tehát az is, hogy egy államilag finanszírozott képzésben részt vevő hallgató nem jogosult ösztöndíjra. Megjegyzendő, hogy ebben az esetben a többi juttatás, mint például lakhatási, szociális támogatás stb. - ha folyósításuk egyéb feltételei fennállnak - jár. (K-OJOG-1156/2005.)

A panaszos levelében gyermeke hallgatói jogviszonyának időtartamáról érdeklődött. A felsőoktatási törvény 27. § (2) bekezdése alapján tájékoztattuk, hogy a hallgató a felsőoktatási intézménnyel hallgatói jogviszonyban áll, amely a beiratkozással jön létre, és az adott tanévben a végbizonyítvány (abszolutórium) megszerzését követő első záróvizsga-időszaknak az utolsó napjáig tart. A hallgatói jogviszony megszűnése után az oklevél kiadásáig a jogosultat az intézményi szabályzatban meghatározottak szerint megilletik a záróvizsga letételéhez fűződő jogok, illetve terhelik a kötelezettségek. E rendelkezés alapján tehát a hallgatói jogviszony időtartama az első záróvizsga-időszak befejezésétől függ. Amennyiben tehát a panaszos gyermeke őszi vizsgái vizsgahalasztás vagy ismétlés miatt váltak szükségessé, és emiatt az első vizsgaidőszak befejeződése után, a következő záróvizsga-időszakban válnak esedékessé, a felsőoktatási intézmény eljárása, azaz hogy a hallgatói jogviszony fennállását kizárólag az első vizsgaidőszak végéig (júniusig) igazolja, a felsőoktatási törvény értelmében jogszerű megoldásnak minősül. (K-OJOG-863/2005.)

A panaszos beadványában kérdésként szerepelt, hogy a halasztott félév beleszámít-e a 13 államilag finanszírozott szemeszterbe. A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 28. § (1) bekezdése szerint a hallgatói jogviszony az intézményi szabályzatban meghatározott módon, összesen négy félévig szüneteltethető, amely két félévvel, különleges méltányosságot indokoló okból legfeljebb a képzés időtartamának megfelelő ideig meghosszabbítható. A hallgatói jogviszonyon alapuló egyes jogok és kötelezettségek azonban - a hallgatói jogviszony szünetelése alatt - az intézményi szabályzatban meghatározott módon megilletik, illetőleg terhelik a hallgatót, de ezen időszak alatt sem pénzbeli, sem természetbeni támogatásban nem részesíthető. E rendelkezések értelmében - álláspontunk szerint - a halasztott félév nem számít bele a 13 államilag finanszírozott szemeszterbe, mivel a kérdéses időszakban semmilyen jellegű anyagi juttatás, így tanulmányainak állami finanszírozása sem illeti meg a halasztó hallgatót. (K-OJOG-281/2005.)

A hallgató levelében arra a kérdésére kért választ, hogy az egyetemi tanulmányok négy tanév alatti befejezése esetén köteles-e továbbra is beiratkozni, illetve költségtérítési díjat fizetni. A felsőoktatási tanulmányi pontrendszer (kreditrendszer) bevezetéséről és az intézményi kreditrendszerek egységes nyilvántartásáról szóló 200/2000. (XI. 29.) Korm. rendelet 4. § (4 ) bekezdése alapján, h a a hallgató a képesítési követelményekben előírt, az oklevél megszerzéséhez szükséges krediteket a képesítési követelményekben meghatározott képzési időnél hamarabb megszerzi, részére a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 85. §-ában az adott képzési szintre előírt minimális képzési idő után kiadható az oklevél. A felsőoktatási törvény vonatkozó rendelkezése szerint egyetemi végzettséget a képesítési követelmények szerinti, legalább négyéves nappali képzésben lehet megszerezni. A hallgató esetében, a rendelkezésre bocsátott információk alapján megállapítható volt, hogy e törvényi követelménynek eleget tett. A tanulmányok befejezésével kapcsolatban tájékoztattuk, hogy a felsőoktatási törvény 95. §-ának értelmében a záróvizsga része a szakdolgozat (diplomamunka) elkészítése és megvédése. Amennyiben a hallgató a hallgatói jogviszony megszűnéséig záróvizsgáját nem teljesíti, azt hallgatói jogviszonya megszűnését követően bármikor leteheti a záróvizsga letétele idején hatályos képesítési követelményeknek a záróvizsgára vonatkozó rendelkezései alapján. A fenti rendelkezések alapján tehát fennáll a jogszabályi lehetőség a tanulmányok rövidebb idő alatt történő befejezésére, emellett pedig a záróvizsga letételére, illetve a szakdolgozat benyújtására - a levélben megjelölt egyetem jogszabályellenes, három éves időtartamot megjelölő gyakorlatával ellentétben - a felsőoktatási törvény nem szab meg határidőt. E a tanulmányi kötelezettségeket hallgatói jogviszonyától függetlenül, azaz beiratkozás nélkül teljesítheti, így fizetési kötelezettség sem áll fenn. (K-OJOG-885/2005.)

A panaszos az egyházzene szakra vonatkozó jogszabályokból eredő tanulmányi és finanszírozási problémákra kívánta felhívni a figyelmet. A művészeti felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről szóló 105/1998. (V. 23.) Korm. rendelet 1. sz. melléklete alapján az egyházzenei képzésen belül különböző képzettségnek minősül az egyetemi, illetve a főiskolai szintű egyházzenei végzettség. Amíg az egyetemi szintű képzéssel, azaz egyházzene tanár szakkal kapcsolatban a kormányrendelet nem támaszt előképzettségi feltételt, a főiskolai szintű egyházzene tanár szakot a jogszabály az előképzettséget igénylő képzések között sorolja fel. E jogi megoldás alapján az egyetemi szintű képzés önállóan végezhető, illetve más szakokkal párhuzamosan is felvehető. Az 51/2002. (III. 26.) Korm. rendelet 18. § (1) bekezdésének a) pontja alapján tandíjmentesség kizárólag az első alapképzésen, valamint az első kiegészítő alapképzésen résztvevő hallgatókat illeti meg. Amennyiben a hallgatók egy másik képzettség megszerzése után felvételiznek az egyetemi szintű egyházzene szakra, nem első alapképzésben vesznek részt, így tandíjmentességre nem jogosultak. Mivel a szak nem közismereti tanári szak, az ehhez kapcsolódó jogszabályi kedvezmény sem vonatkozik rá. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 36. § (1) bekezdése szerint az összevont adóalap adóját a felsőoktatási intézmény hallgatójának tandíja és/vagy költségtérítése meghatározott mértékben csökkenti. Ugyanakkor ez a lehetőség a törvény alapján kizárólag a felsőoktatási törvényben felsorolt felsőoktatási intézményben hitelesített iskolai rendszerű első alapképzésben résztvevő magánszemélyek számára áll fenn, így az egyetemi szintű egyházzene hallgatók esetében nem érvényesül. Mindemellett megállapítottuk, hogy a fentiekkel ellentétben, a főiskolai szintű egyházzene hallgatók jogosultak az adóigazolásra, mivel ők - a kormányrendelet által megkövetelt bementi követelménynek megfelelve - első alapképzésben vesznek részt. (K-OJOG-181/2005.)

Hivatalunkba panasz érkezett a Miskolci Egyetem másoddiplomás levelező tagozatos hallgatóitól. A panaszosok kifogásolták, hogy - mint levelező tagozatos hallgatóknak - eltérő összeget kell fizetniük késedelmes feladatleadás esetén, mint a nappali tagozatos hallgatóknak. A Neptun információs rendszeren keresztül nyújtott tájékoztatás alapján, míg a nappalis diákok által fizetendő díj 500 Ft, addig a levelezősök ugyanazért a mulasztásért 600 Ft-ot fizetnek. Hasonló az összegbeli különbség az aláíráspótlás, valamint az ismételt vizsgadíjak esetében is. A panaszosok sérelmezték, hogy megfelelő, ésszerű indok hiányában, a díjfizetési kötelezettséggel kapcsolatos összegbeli megkülönböztetés jogellenes, diszkriminatív helyzetet eredményez. A rektorhelyettes levelében arról tájékoztatta hivatalunkat, hogy a panasszal összefüggésben belső vizsgálatot indított a különeljárási díjak tekintetében meglévő ellentmondásos gyakorlat feltárása érdekében. A Miskolci Egyetem hallgatói részére nyújtható támogatásokról, valamint az általuk fizetendő díjakról és térítésekről szóló 62/2004. sz. Miskolci Egyetemi Tanács-i határozat 36. §-a rögzíti a hallgatók által fizetendő díjakat. E szabályzati hely értelmében a második ismételt vizsga díja 500 Ft, a különeljárási (aláíráspótlást is ideértve) szintén 500 Ft. E szabályzat személyi hatálya mind az államilag finanszírozott, mind pedig az önköltséges képzésben részt vevő hallgatók tekintetében egységesen határozza meg a tanulmányi kötelezettségek elmulasztása vagy késedelmes teljesítése esetén fizetendő díjakat. A rektorhelyettes vizsgálatát követően a Miskolci Egyetem karai és önálló intézetei nyilatkozataikban igazolták, hogy a különeljárási díjak kiszabása tekintetében nem járnak el diszkriminatívan. A vizsgálat mindemellett megállapította, hogy a panaszban sérelmezett ellentmondásos gyakorlatot - elismerve az adminisztrációs hibát - egyedül a Gépészmérnöki Kar folytatta. E kar nyilatkozatában vállalta, hogy a szabályzattal ellentétes gyakorlatot megszünteti, és a többletként beszedett 100 Ft-os díjkülönbözetet az azt igénylő hallgatóknak visszatéríti. A fentiek mellett a rektorhelyettes a jövőre vonatkozóan ígéretet tett arra, hogy a jogszabályellenes gyakorlat további elkerülése érdekében felhívja a karok és az önálló intézetek vezetőinek figyelmét a hallgatók által fizetendő díjak szabályzatban rögzített pontos betartására. (K-OJOG-506/2005.)

A hallgató levelében a felsőoktatási intézmények által kiállított oklevelekért fizetendő összegek jogszerűségével kapcsolatban érdeklődött. Tájékoztattuk, hogy a felsőoktatási törvény 97. § (1) bekezdése alapján a sikeres záróvizsga és az előírt nyelvvizsga teljesítésének igazolását követő 30 napon belül a felsőoktatási intézmény kiállítja és kiadja az oklevelet a jogosult részére. Az oklevél a Magyar Köztársaság címerével ellátott közokirat, amely tanúsítja a tanulmányok sikeres elvégzését, az oklevélben megnevezett szakon. A felsőoktatási intézmények az oklevelet hagyományaiknak megfelelő formában és tartalommal oly módon adják ki, hogy az azonosítható és ellenőrizhető legyen. Ennek értelmében a felsőoktatási törvény a megfelelő feltételek teljesülése esetén kötelezővé teszi a felsőoktatási intézmények számára a végzettséget igazoló oklevél kiadását, ugyanakkor nem ad felhatalmazást ezzel kapcsolatos díjfizetési kötelezettség megállapítására. A fentieket támasztja alá az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény is, amelynek 33. § (2) bekezdésének 11. pontja szerint az egyes alkotmányos jogok érvényesítése, illetőleg kötelezettségek teljesítése, valamint a társadalmi igazságosság előmozdítása érdekében tárgyánál fogva illetékmentes eljárás a felsőoktatási intézménybe való felvétellel, a tanulmányokat folytatónak a tanulmányokkal, a tandíjjal, vizsgadíjjal és a kollégiumi elhelyezésükkel kapcsolatos eljárás, továbbá az iskolai és tanfolyami bizonyítvány kiadása. (Kivételt képez e szabály alól a bizonyítvány másolatának kiállítása.) Mindazonáltal fontos megjegyezni, hogy a szokásos okmányoktól eltérő, díszesebb formátumú oklevelek esetén indokolt lehet a kiállítás árának megtérítése. (K-OJOG-597/2005.)

A panaszosok, akik államilag finanszírozott levelező tagozatos kommunikáció szakos képzésben vettek részt, sérelmezték, hogy egyetemi tanulmányaik során "fejlesztés" címén félévente 80.000 Ft-ot, majd 90.000 Ft-ot kellett befizetniük egy magáncég, a Médiamenedzser Oktató Kft. számlaszámára. Álláspontjuk szerint ez ellentétes az 51/2002. (III. 26.) Korm. rendelet 18. §-ával, amely a tandíjmentességről rendelkezik. A rektorhelyettes a panaszokkal kapcsolatos megkeresésre adott válaszában arról tájékoztatott, hogy az SZTE Bölcsészettudományi Kar Média Intézetében működő kommunikáció egyszakos, továbbá kommunikáció-informatikus könyvtáros és kommunikáció-magyar szakpáros levelező alapképzési szakokra felvett államilag finanszírozott hallgatók képzési normatívája negyede, illetve 2004-től fele a nappali tagozatos normatívának. Mindezek ellenére az egyetemi szintű képzéseiken a tárgyakat közel azonos óraszámban oktatják, mint a nappali tagozatos azonos képzéseket. Emellett válaszában kifejtette, hogy a hallgatók által "fejlesztés" címén befizetett összeg megfelel a jogszabályi követelményeknek, mivel az egyetem a befizetett összeget a legkorszerűbb tanulmányi technikai háttér folyamatos biztosítására, valamint a tantervi követelményeknél magasabb óraszámú oktatás fenntartására fordítja.

Hivatalunk álláspontja szerint az SZTE Bölcsészettudományi Kar Média Intézetében államilag finanszírozott képzésén bevezetett "fejlesztési" költséghozzájárulási kötelezettség a felsőoktatási törvény, illetve az 51/2002. (III. 26.) Korm. rendelet díjfizetésre vonatkozó rendelkezéseivel ellentétben állt. A hatályos jogszabályok alapján sem a normatíva csökkenése, sem pedig annak esetleges növekedése nem befolyásolja a hallgatók által fizetendő díjakra vonatkozó rendelkezéseket, így jogszabályi felhatalmazás hiányában a felsőoktatási intézményeknek nem áll módjukban a csökkenéssel kieső bevételt díjak beszedésével pótolni. Mindemellett a rektorhelyettes által felvázolt technikai eszközök beszerzése szorosan összefügg a tanulmányi kötelezettségek tényleges teljesítésével. A tantervi követelményekbe foglalt gyakorlati ismeretek megfelelő megszerzésének szükségszerű feltétele a technikai háttér (stúdió berendezések, kamerák, számítógépes hálózatok, számítógépek) folyamatos biztosítása. Ezen tények alapján a gyakorlati követelmények teljesítéséhez szükséges berendezések beszerzése elengedhetetlen a képesítési követelmények és a tantervbe foglalt tanulmányi kötelezettségek teljesítéséhez, ez pedig az 51/2002. (III. 26.) Korm. rendelet alapján kizárja az e címen fizetendő képzési hozzájárulás díjként való megállapítását. Mindezekre tekintettel a 40/1999. (X. 8.) OM rendelet 7. § (7) bekezdése alapján kezdeményeztük, hogy a felsőoktatási intézmény a jogszabályoknak megfelelően szüntesse meg kommunikáció egyszakos, továbbá kommunikáció-informatikus könyvtáros és kommunikáció-magyar szakpáros levelező alapképzési szakokra felvett államilag finanszírozott hallgatókat jogellenesen terhelő képzési hozzájárulásra vonatkozó fizetési kötelezettséget.

A rektor levelében arról tájékoztatott, hogy a jogszabályellenes helyzet megszüntetésére vonatkozó kezdeményezést nem fogadja el, a díjak beszedésére vonatkozó gyakorlatot pedig a jogszabályoknak megfelelőnek minősítette. A rektor álláspontjával szemben a kezdeményezést továbbra is fenntartottuk. Az Alkotmány 70/F. §-a alapján a Magyar Köztársaság biztosítja állampolgárai számára a művelődéshez való jogot, így a felsőoktatásban való részvétel lehetőségét. Ez utóbbi jog érvényesülésének meghatározó alapelve, hogy az állampolgárokat a felsőoktatási tanulmányok képességeik, és nem pedig anyagi lehetőségeik szerint illetik meg. Ahogyan azt az Alkotmánybíróság is hangsúlyozta, a felsőoktatáshoz való alapvető jog sérelme abban az esetben állhat fenn, ha a tandíjra, illetve a díjakra vonatkozó szabályozás - az állami támogatás formáira is tekintettel - szükségtelenül és aránytalanul korlátozza e jog érvényesülését, vagyis megakadályozza, ellehetetleníti a megfelelő képességgel rendelkezők oktatásban való részvételét [79/1995. (XII. 21.) AB határozat]. Ezen alapelvet mind a felsőoktatásra vonatkozó jogszabályok értelmezése tekintetében, mind pedig a belső (finanszírozási kérdésekre vonatkozó) intézményi szabályzatok megalkotása során érvényre kell juttatni.

A rektor álláspontja nem tartalmazott olyan elemeket, amelyek érdemben cáfolták volna a kezdeményezésben foglaltakat, bár elutasította annak elfogadását. Ugyanakkor a rektor által a vizsgálatunk nyomán megszabott intézkedések, azaz a költségtérítéses képzési forma kizárólagossá tétele, valamint a díjszedésre vonatkozó szerződés általános bevezetése azt jelzik, hogy a Szegedi Tudományegyetem végeredményben egy olyan gyakorlaton kívánt változtatni, amelyen - saját jogi álláspontja alapján - egyáltalán nem szükséges módosításokat eszközölni. Reményünket fejeztük ki, hogy ez az ellentmondásos megoldási kísérlet a fenti alkotmányos alapelv szellemében a hallgatók javát szolgálja majd. (K-OJOG-461/2005.)

Megkeresésünkkel kapcsolatban a rektor álláspontjában hangsúlyozta, hogy a díjszedés évek óta a jogszabályoknak megfelelően történik, mivel a felsőoktatási törvény 8. §-a alapján folytatható idegen nyelvi képzés során a térítési díj fizetése azért szükséges, mert az többletszolgáltatásnak tekinthető a magyar nyelven történő oktatáshoz viszonyítva. Kiemelte továbbá, hogy a hallgatók (jelentkezésük alkalmával) a Felsőoktatási felvételi tájékoztatóban rendelkezésükre bocsátott információkat figyelembe véve választhatnak, hogy ingyen szándékoznak-e magyar nyelven tanulni, vagy pedig idegen nyelven, az idegen nyelvű hozzájárulás megfizetésével. Ezen többletszolgáltatási igényüket a felvételi jelentkezési lapon jelzik. A hallgatóknak lehetőségük van a magyar nyelvű képzésre átmenni, minden hátrány nélkül. Álláspontunk szerint az államilag finanszírozott idegen nyelvű szakokon bevezetett idegen nyelvű képzési hozzájárulás-fizetési kötelezettség az 51/2002. (III. 26.) Korm. rendelet díjfizetésre vonatkozó rendelkezéseivel ellentétben áll. A Felvételi tájékoztatóban a képzés államilag finanszírozott formában, angol és német nyelvű idegenforgalmi és szálloda, valamint kereskedelmi szakként lett meghirdetve. Ahogyan azt levelében a rektor is hangsúlyozta, a képzés keretében heti 33 kontaktórában angol vagy német nyelven folyik az oktatás, és a tananyag számonkérése is ezeken a nyelveken történik. Ezen tények alapján az angol vagy német nyelv nem többletszolgáltatás, hanem elengedhetetlen feltétele a képesítési követelmények és a tantervbe foglalt tanulmányi kötelezettségek teljesítésének, ez pedig az 51/2002. (III. 26.) Korm. rendelet alapján kizárja az e címen fizetendő képzési hozzájárulás díjként való megállapítását. Kezdeményeztük, hogy a felsőoktatási intézmény a jogszabályoknak megfelelően szüntesse meg az államilag finanszírozott angol és német nyelvű idegenforgalmi és szálloda, valamint kereskedelmi szakos hallgatókat jogellenesen terhelő idegen nyelvű képzési hozzájárulásra vonatkozó fizetési kötelezettséget.

A rektor a kezdeményezésre adott válaszában továbbra is fenntartotta a díjszedés jogszerűségére vonatkozó álláspontját. Levelében a probléma gyökerét a jogszabályok elégtelen szabályozására vezette vissza, és kiemelte, hogy az új felsőoktatási törvény a "többletszolgáltatás kimondásával" ezt az elégtelen szabályozást jogértelmezési jelleggel pótolja. A rektor által hivatkozott, a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény 125. § (3) bekezdésének a) pontja szerint az államilag támogatott képzés keretében a hallgató által térítési díj fizetése mellett igénybe vehető az alap- és mesterképzés tantervében magyar nyelven meghatározott, magyar nyelven oktatott ismereteknek - a hallgató választása alapján - nem magyar nyelven történő oktatása. A BGF-KVIFK által 2006/2007. tanévre meghirdetett államilag finanszírozott szakok között négy idegen nyelvű képzés szerepel: kereskedelem és marketing, illetve turizmus vendéglátás angol és német nyelven. E szakok államilag finanszírozott képzésként történő meghirdetése azt jelzi, hogy a rektor által hivatkozott új felsőoktatási törvény hatályba lépésének időpontjában sem fog fennállni a hallgatók számára biztosított önálló döntési jog. A rektor azzal érvelt, hogy a hallgatók az intézménybe való felvételi eljárásuk kezdeményezése során, a fizetendő díj összegének ismeretében döntenek arról, hogy az idegen nyelvi képzésen kívánnak-e részt venni. Ugyanakkor a felsőoktatásra vonatkozó jogszabályok élesen elkülönítik a hallgatók, illetve a felvételizők jogállását. Az új felsőoktatási törvény egyértelműen a felsőoktatási intézményekkel - a sikeres felvételi vizsgát követően - jogviszonyt létesítő hallgatók, és nem a felvételi eljárásban résztvevő személyek számára kínálja fel annak a lehetőségét, hogy a többletszolgáltatások igénybevételéről döntsenek. A rektor leveleiben továbbá arról tájékoztatott, hogy az idegen nyelvi képzési formát igénybe venni nem kívánó hallgatók - a kar Tanulmányi és Vizsgaszabályzata (KTVSZ) alapján - kérhetik az idegen nyelvű szakról a magyar nyelvű szakra történő átvételüket, amelynek engedélyezéséről a Tanulmányi Bizottság dönt. Ezen lehetőség biztosítása - álláspontunk szerint - nem szolgálja a probléma érdemi megoldását. A KTVSZ rendelkezése a gyakorlatban egy olyan méltányossági eljárást eredményez, amelyben az átvétellel kapcsolatos kérelem benyújtása nyomán az érdemi döntés joga nem az azt kérelmező hallgató, hanem az intézmény, illetőleg a Tanulmányi Bizottság hatáskörében van. Mindezek alapján e körben a hallgató számára biztosított önálló döntés joga szintén nem érvényesül. Tekintettel arra, hogy a rektor állásfoglalása nem tartalmazott olyan érveket, amelyek a kezdeményezésünkben foglaltakat megváltoztatnák, a Budapesti Gazdasági Főiskola által folytatott díjszedési gyakorlat jogszerűtlenségére vonatkozó álláspontunkat továbbra is fenntartottuk. (K-OJOG-1096/2005.)

A panaszokkal kapcsolatban a főigazgató arról tájékoztatott, hogy a felsőoktatási törvény, valamint az 51/2002. (III. 26.) Korm. rendelet vonatkozó szabályaival összhangban minden tanévben az intézmény a Főiskolai Tanács által jóváhagyott szabályzatban rögzíti a hallgatói által fizetendő díjak és térítések összegét, valamint megfizetésükről szóló rendelkezéseket. Emellett az adott tanévben érvényes díjakat a főiskola a Felsőoktatási Felvételi Tájékoztatóban is összegszerűen közzéteszi. A főigazgató hangsúlyozta továbbá, hogy az államilag finanszírozott képzésben résztvevő hallgatókat a főiskola szabályzata az ún. "egyéb szolgáltatási díjak" megfizetésére nem kötelezi, így százas nagyságrendű azon hallgatók száma, akik ezen díj befizetése nélkül végzik tanulmányaikat. A főigazgató álláspontjának ugyanakkor ellentmondott, hogy számos olyan panasz érkezett hivatalunkba, amelyek megalapozottan állították, hogy az "egyéb szolgáltatási díj" 46.000 Ft-os összegének befizetése kötelező. A panaszosok beadványaikban bemutatták azon 2005 júliusában keltezett regisztrációs leveleket, amelyeket a főiskola Tanulmányi Osztálya küldött az államilag finanszírozott nappali tagozatos hallgatóinak a tanévkezdés alkalmából, és amelyekben az állt, hogy "a tandíj befizetését igazoló csekk vagy banki nyilatkozat" hiányában a 2005/2006. tanévre "beiratkozni, leckekönyvet kitölteni nem lehet". Emellett a panaszosok általi befizetésekről szóló számlák alapján megállapítható, hogy a Kodolányi János Főiskola hallgatói a hatályos Szabályzatban szereplő "egyéb finanszírozási díj" helyett "beiratkozási díjat" róttak le az őszi félév elején. Tudomásunkra jutott továbbá, hogy a 2005-ben újonnan beiratkozott államilag finanszírozott hallgatókkal aláíratott szerződés 3. pontja a következőket tartalmazta: "A Hallgató tudomásul veszi, hogy főiskolai tanulmányai alatt a szemeszterre történő beiratkozásának - és így hallgatói jogviszonyának - feltétele, hogy az adott félévre meghatározott beiratkozási díjat egy összegben befizesse".

Levelében a főigazgató kiemelte, hogy a Kodolányi János Főiskola hallgatói korábban ténylegesen beiratkozási díjat fizettek, ám ez a gyakorlat az intézmény hatályos Szabályzata alapján megszűnt, így az "egyéb szolgáltatási díj" beszedése ma már önkéntes alapon történik. Jelenleg - a beiratkozási díj elnevezésének saját hatáskörben történt megváltoztatása után - a Kodolányi János Főiskola intézményi Szabályzatának 3.1. pontja az államilag finanszírozott hallgatóktól szedett ún. "egyéb szolgáltatási díj" összegét 46.000 Ft-ban állapítja meg. A szabályzat megjelöli a díj befizetése ellenében igénybe vehető szolgáltatásokat (így többek között az adminisztrációs, sport- és kulturális, diáktanácsadó, valamint a mentálhigiénés szolgáltatásokat). A szabályzat alapján "az államilag finanszírozott hallgatók az egyéb szolgáltatási díj megfizetésére nem kötelezhetők, a díj fizetése önkéntes, amelynek elfogadását a felek polgárjogi szerződésben rögzítik". A főigazgató állításának ugyanakkor ellentmondtak mind a hivatalunkba érkezett panaszok, mind pedig a kötelező díjszedési gyakorlat fennállását alátámasztó írásos bizonyítékok. Mindezek alapján megállapítottuk, hogy a Kodolányi János Főiskolán jogszabály-, illetve belső szabályzat ellenes módon történik a díjak szedése.

Az intézmény díjszedési gyakorlatával kapcsolatos hivatalunkba érkező panaszok nagy száma azt is jelzi, hogy a hallgatók nem megfelelően informáltak az intézményi Szabályzatnak az "egyéb szolgáltatási díj" megfizetésének önkéntességéről szóló rendelkezéseivel kapcsolatban. A beadványok túlnyomó többsége sérelmezte a díj megfizetésének kötelező jellegét, ez pedig jól tükrözi, hogy a hallgatók számára a díjfizetésre felszólító regisztrációs levél, illetve a fizetési kötelezettséget megállapító szerződés révén nem válhatott egyértelművé, hogy a díj meg nem fizetése - a Szabályzat alapján - nem vonja maga utána hallgatói jogviszonyuk automatikus megszűnését, és a tanulmányok során sem jelent hátrányt számukra. Ezért kezdeményeztük, hogy a Kodolányi János Főiskola a jogszabályoknak és a "fizetendő díjakról és térítésekről a 2005/2006-os tanévre" szóló intézményi Szabályzatnak megfelelően szüntesse meg az államilag finanszírozott hallgatókat jogellenesen terhelő fizetési kötelezettséget megállapító gyakorlatát. Kezdeményeztük továbbá, hogy a díjfizetés önkéntességével kapcsolatban tegye meg a szükséges lépéseket a hallgatók legszélesebb körű tájékoztatása érdekében. (K-OJOG-1096/2005.)

A panasszal kapcsolatos álláspontjában az intézmény arról tájékoztatta hivatalunkat, hogy a Modern Üzleti Tudományok Főiskolájának államilag finanszírozott hallgatói az intézmény "Hallgatói juttatás és térítési szabályzatának" 2005 márciusi módosítása óta 2005 szeptemberétől nem fizetnek beiratkozási díjat. A hallgatók egyéb díjat fizetnek, amelynek megjelölése "képzés-fejlesztési díj". E díjat a hallgatók finanszírozási formájuktól függetlenül kötelesek megtéríteni, a díj összegét pedig az intézmény a képesítési követelmények, illetve a tantervekben foglalt tanulmányi kötelezettségeken túli többletszolgáltatásokra fordítja. A "képzés-fejlesztési díj" jelenlegi összege 20.000 Ft. Álláspontunk szerint a Modern Üzleti Tudományok Főiskolájának államilag finanszírozott képzésein bevezetett "képzés-fejlesztési díj" megfizetésére vonatkozó kötelezettség a díjfizetésre vonatkozó jogszabályokkal ellentétben áll. A főiskola szabályzatának 22. § (2) bekezdése alapján a hallgatók a díj ellenszolgáltatásaként vehetik igénybe - a tanulmányi kötelezettségeken túl - az intézmény által biztosított számítástechnikai eszközöket a tanórákon kívül, továbbá a könyvtári és foglalkoztatás-egészségügyi szolgáltatásokat, valamint az ETR SMS-küldést. E szolgáltatások a jogszabályi előírásoknak megfelelően nem kapcsolódnak a képesítési követelmények teljesítéséhez, így egyéb szolgáltatási díj tárgyai lehetnek. Ugyanakkor a főiskola a díj befizetését azon államilag finanszírozott hallgatói számára is kötelezővé teszi, akik - mivel ezek a szolgáltatások nem jelentik a főiskolai végzettség megszerzésének feltételét - tanulmányaik során ezekkel nem kívánnak élni. A felsőoktatási törvény 87/E. § (1) bekezdése szerint a felsőoktatási intézményben folytatott tanulmányok során a tanulmányi követelmények teljesítését - az egyes tantárgyakhoz, tantervi egységekhez rendelt - tanulmányi pontokban (kredit) kell kifejezni. A hallgatónak az adott képzésben történő előrehaladását a megszerzett kreditek összege fejezi ki. Mivel a felsőoktatási törvény a tanulmányokban való előrehaladást, beiratkozást más feltételhez nem köti, a felsőoktatási intézmények sem áll módjában a tanulmányi kötelezettségeiket teljesítő hallgatók felé ezen felül egyéb feltételeket, így a "képzés-fejlesztési díj" befizetését követelményül támasztani.

Mindezekre tekintettel kezdeményeztük, hogya felsőoktatási intézmény a jogszabályoknak megfelelően államilag finanszírozott hallgatói tekintetésben szüntesse meg a "képzés-fejlesztési díjra" vonatkozó általános fizetési kötelezettséget, és a jövőben a díjat csak azon államilag finanszírozott képzésben résztvevő hallgatóira rója ki, akik a szabályzatban rögzített, képesítési követelményekhez nem kapcsolódó szolgáltatásokat igénybe kívánják venni. A kezdeményezést az intézmény elfogadta, és saját hatáskörben orvosolta a problémát. (K-OJOG-1096/2005.)