TANULMÁNYI ÉS VIZSGAÜGYEK

A panaszos beadványában a tanulmányi rend módosításának feltételeivel kapcsolatban tett fel kérdéseket. Tájékoztattuk, hogy a felsőoktatási törvény 51. §-a szerint a főiskola szervezetéről és működéséről az egyetemi, illetőleg a főiskolai tanács szabályzatot alkot, amely tartalmazza és meghatározza a felsőoktatási intézmény oktatási és tudományos kutatási feladatait, az intézmény oktatóinak, tudományos kutatóinak, hallgatóinak jogait és kötelességeit, valamint a hallgatók tanulmányi és vizsga szabályzatát. E rendelkezés alapján a felsőoktatási intézmény joga tanrendjének megállapítása, annak megváltoztatása, illetve a vizsgákkal kapcsolatos szabályok elfogadása. Ugyanakkor általános alapelvként érvényesül, hogy a tanrend módosítása, vizsgák összevonása, új tantárgyak bevezetése nem történhet meg irreálisan rövid időtartam alatt, mivel ez a hallgatók alapvető jogait sértené, illetve ellehetetlenítené tanulmányaikat. A megjelölt időtartam, a változásokra való felkészülési idő elfogadhatósága mindig a konkrét eset körülményeinek megítélésétől függ. (K-OJOG-102/2005., K-OJOG-280/2005.)

Egy hallgató sérelmezte a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának eljárását. A panaszos a PPKE-BTK magyar nyelv és irodalom szakos hallgatója volt. Tanulmányait 1995-ben kezdte. Az abszolutóriumához a múlt tanév végéig már csak egy tanegység hiányzott, a BMR-251 jelzésű, "Az európai nyelvtudomány története" című tanegység. A panaszos arról értesült, hogy 2005 nyarán az említett tanegységet törölték a kötelezően elvégzendő tárgyak közül. Ennek ellenére az intézmény nem adta ki az abszolutóriumot arra hivatkozva, hogy az új (kredites) szabályok a beadványozóra nem vonatkoznak, ezért a régi tantervi követelményeket kell teljesítenie. A panaszos ugyanakkor azt állította, hogy még 2002-ben nyilatkoztatta az egyetem, hogy vállalja-e az új képzési követelmények szerinti követelményeket, vagy a régi szerint kívánja befejezni tanulmányait, és ő ekkor az új mellett döntött. A panaszos azt is közölte hivatalunkkal, hogy az egyetem időközben megszüntette a hallgatói jogviszonyát. A PPKE levelében arról tájékoztatott, hogy 1995-ben, vagyis amikor a panaszos megkezdte a tanulmányait, a karon egy ún. előíró féléves rendszer volt érvényben. Ez azt jelentette, hogy ha valaki egy adott félévben csak egyetlen tárgyat nem teljesített, az egész félévet ismételni kényszerült (vagyis ki kellett hagynia egy félévet, és újra végeznie az ismétlendőt). Mivel ez a rendszer aránytalanul sújtotta a hallgatókat, 2001-től a kar bevezette az ún. előíró tanegységlistás rendszert. Ennek az a lényege, hogy minden szak előírja az abszolutórium kiadásához elvégzendő tanegységeket, s a hallgató saját szándéka szerint végzi ezeket, figyelembe véve a szaknak a végzésére vonatkozó belső utasításait. Ez a rendszer előírja ugyan a tanegységeket, de nem köti félévhez őket, s ezért ha valaki egy tanegységet nem tud teljesíteni egy adott félévben, nem kell automatikusan félévet ismételnie, csupán az el nem végzett tanegységet kell megismételnie. 2002-től pedig a kar bevezette a kreditrendszerű képzést. A rektor álláspontja szerint amikor a panaszos 2002-ben folytatta korábban megkezdett, majd felfüggesztett tanulmányait, csak előíró tanegységlistás rendszerben tehette ezt, mert a kreditrendszerű képzést csak felmenő rendszerben vezették be 2002-től. A nem kredites képzésben részt vevők számára pedig a vitatott tanegység kötelező. Mindezek alapján elfogadtuk a rektor azon álláspontját, hogy a vitatott tanegység a panaszos képzésében kötelező. A beadványozó által említett nyilatkozat, miszerint az egyetem 2002-ben nyilatkoztatta, hogy az új rendszer szerint kívánja-e folytatni tanulmányait, feltehetőleg az előíró féléves rendszer és az előíró tanegységlistás rendszer közötti választásra vonatkozott, a kreditrendszerű képzésre biztosan nem, ugyanis azt ő jogszerűen nem is választhatta. A kreditrendszer bevezetéséről szóló jogszabályok (a 90/1998. (V. 8.) Korm. rendelet és a 77/2002. (IV. 13.) Korm. rendelet) ugyanis egységesen 2002. szeptember 1-jétől, felmenő rendszerben rendelik bevezetni azt, vagyis a panaszos, aki korábban kezdte tanulmányait, nem kerülhetett e rendeletek hatálya alá. Ebből következően rá nézve kötelezőek voltak azok a tanegységek, amelyek minden olyan hallgatónak kerültek kötelezőként előírásra, akik még nem a kredites képzésben vesznek részt. Ilyen hallgatók egyébként értelemszerűen, és a rektor tájékoztatása szerint is, számosan vannak. Ebben a tekintetben tehát az egyetem eljárásában jogsértés nem volt kimutatható. (K-OJOG-984/2005.)

A panaszos levelében kifogásolta, hogy a Zsigmond Király Főiskolán folytatott nemzetközi kapcsolatok szakos tanulmányai során nem szerezhet közgazdász végzettséget, holott az elvégzett tárgyak jellege erre feljogosítaná. Válaszunkban felhívtuk a figyelmét arra, hogy a felsőoktatási törvény 64. § (2) d) pontja szerint az oktatás, a tudományos képzés, a művészeti tevékenység, a kutatás és a tanulás szabadságának biztosítása érdekében a felsőoktatási intézmények önkormányzati joga a tantervek, tananyagok, képzési programok meghatározása. Emellett a képzésre vonatkozó alapvető követelményeket a nemzetközi kapcsolatok alapképzési szak képesítési követelményeiről szóló 46/1997. (III. 12.) Korm. rendelet melléklete rendezi. Ettől elkülönült szabályozás alá esnek a főiskolai szintű közgazdasági szakok - így például a nemzetközi kapcsolatok szakkal párhuzamba állítható nemzetközi kommunikáció szak is -, amelyeket a közgazdasági felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről szóló 4/1996. (I. 18.) Korm. rendelet 3. melléklete tartalmazza. E jogszabályok értelmében a nemzetközi kapcsolatok szak, amelynek keretében alapképzésben főiskolai végzettség és "nemzetközi kapcsolatok szakreferens" szakképzettség szerezhető, nem tartozik a közgazdasági felsőoktatás alapképzési szakjai közé. A panaszos álláspontja alapján a felsőoktatási intézmény eleget tesz azon követelményeknek, amelyek a "közgazdász" végzettség megszerzéséhez szükségesek. Ezt olyan tanulmányi kötelezettségekkel indokolja, mint a tanulmányok során teljesítendő négy komplex szigorlat, amelyek közül kettő a közgazdasági, valamint a módszertani és menedzsment szigorlat. Megvizsgálva a 4/1996. (I. 18.) Korm. rendelet főiskolai közgazdász, illetve a nemzetközi kapcsolatok végzettség megszerzésére vonatkozó követelményeket, általánosságban megállapítható, hogy a képzési formák különböző szabályozását az eltérő képzési célok indokolják. A nemzetközi kapcsolatok szakkal összefüggő előírásokkal a jogalkotó egy olyan multidiszciplináris képzés alapjait fektette le, amelyben egyenlő mértékben részesülnek a hallgatók jogi, biztonságpolitikai, pénzügyi, diplomáciai, illetve közgazdasági képzésben. Ezzel szemben a fentebb már említett főiskolai közgazdász végzettséget nyújtó nemzetközi kommunikáció szakon a közgazdasági ismeretek kiemelt szerepet kapnak. Ezt bizonyítja, hogy amíg a nemzetközi kapcsolatok szakon a gazdasági ismeretek tanórákban kifejezett képzési ideje a 8 féléves tanulmányok 15-20 %-át teszik ki, addig a főiskolai közgazdász végzettség megszerzéséhez a gazdasági, módszertani alapozás jogszabályi előírás alapján a tanórák legalább 20-40 %-a, és ezt is kiegészítik a közgazdasági szakismeretek további 40-70 %-ban. A nemzetközi kapcsolatok szakon az ismeretek ellenőrzési rendszere négy komplex szigorlatból áll - ahogyan a főiskola számonkérési követelményei is. Ugyanakkor e szigorlati követelmények önmagukban - a fentebb vázolt képzési arányokat is figyelembe véve - nem alapozzák meg a közgazdász végzettség megszerzésére vonatkozó jogosultságot. A Zsigmond Király Főiskola az oktatási miniszter 2000. november 6-án kelt határozatában kapott engedélyt a nemzetközi kapcsolatok szak megindítására. E határozat az Oktatási Közlöny XLV. évfolyamának 1. számában jelent meg, és úgy rendelkezett, hogy a oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése "nemzetközi kapcsolatok szakreferens" kell, hogy legyen. A közgazdász végzettség megszerzésének lehetőségével kapcsolatos utalást a 2001/2002. tanévre vonatkozó Felsőoktatási felvételi tájékoztató sem tartalmazott. A Magyar Akkreditációs Bizottság 2003/4/III/4. sz. határozata szerint a szak akkreditációja jelenleg feltételes, annak új határideje 2006. június 30-a. Mindezek értelmében a nemzetközi kapcsolatok szakon korábban sem állt fenn a közgazdász végzettség megszerzésének lehetősége, mivel a főiskola szakindítási engedélye egyértelművé tette mind az indítható szak megnevezését, mind pedig az annak során megszerezhető végzettséget. A panaszos kifogásolta továbbá, hogy a diplomából hiányzó közgazdász megjelölés hátrányos helyzetbe hozza a Zsigmond Király Főiskola hallgatóit, amennyiben gazdasági szakirányon kívánnak továbbtanulni. E kérdéssel kapcsolatban megállapítottuk, hogy a közgazdasági felsőoktatásban folyó szakirányú továbbképzési szakok képesítési követelményeiről szóló 7/1999. (II. 1.) OM rendelet 1. számú mellékletének 2. pontja alapján gazdasági szakirányú továbbképzésben egyetemi és főiskolai végzettséggel, illetve szakképzettséggel rendelkezők vehetnek részt. A felvétel további feltételeit az egyes továbbképzési szakok képesítési követelményei határozzák meg. A szakindítási engedéllyel rendelkező intézmény a felvételhez további feltételeket határozhat meg, így nem minősül jogszabályellenes lépésnek, amennyiben egy felsőoktatási intézmény közgazdasági végzettséget ír elő felvételi követelményként. A magyar felsőoktatási rendszerben a mindenkori képzési követelmények, illetve az annak során megszerezhető végzettség meghatározása jogalkotási feladat, amelynek megfelelő végrehajtását a Magyar Akkreditációs Bizottság ellenőrzi. A Zsigmond Király Főiskolán a nemzetközi kapcsolatok szakon tanuló hallgatók jogai nem sérülnek, tanulmányaikat a jogszabályoknak megfelelően kibocsátott szakindítási engedély, valamint a képzési követelményeket egyértelműen szabályozó képesítési kormányrendelet alapján végzik. (K-OJOG-380/2005.)

Egy hallgató egy vizsgán kapott érdemjegyét sérelmezte. Tájékoztattuk, hogy a felsőoktatási törvény 32. § (2) bekezdés c) pontja értelmében a hallgatók tanulmányi munkájának és teljesítményének értékelése az oktató joga, így a vizsgákon nyújtott teljesítmény értékelését az oktatási jogok biztosa nem vizsgálhatja felül. Ennek az oktatói autonómiának is korlátját jelentik azonban a jogszabályokban, illetve az intézményi tanulmányi és vizsgaszabályzatban előírt eljárási rendelkezések. Amennyiben egy ilyen jellegű jogsértés a jogszabályoknak megfelelően bizonyítható, a felsőoktatási törvény 34. § (4) bekezdése alapján a felsőoktatási intézmény döntése, intézkedése vagy mulasztása ellen a hallgató jogviszonyának megsértésére hivatkozva felülbírálati kérelemmel élhet. Levelében utalt arra, hogy diktafonnal rögzítené a vizsgát. Ezzel kapcsolatban felhívtuk a panaszos figyelmét arra, hogy ez a megoldás amellett, hogy személyiségi jogokat sérthetne, egy esetleges vizsgálat esetén bizonyítékként nem fogadható el. (K-OJOG-533/2005.)

Az Oktatási Jogok Biztosának Hivatalába több panasz érkezett, amelyek a Budapesti Kommunikációs Főiskola üzleti kommunikáció szakán nyelvi követelményként 2004-ben bevezetett TOEIC angol nyelvű szakmai nyelvvizsgával voltak kapcsolatosak. A panaszosok sérelmezték, hogy a főiskola annak ellenére tette visszamenőleges hatállyal kötelezővé a TOEIC (Test of English for International Communication) nyelvvizsga letételét, hogy 2003-as felvételijekor még egy, a főiskola által szabályzata alapján választható nyelvből tett középfokú nyelvvizsga, illetve két angol nyelvű tantárgy teljesítését írta elő a követelményrendszer. Álláspontjuk szerint ez a módosítás a visszamenőleges hatály jogszerűtlensége mellett jelentős anyagi többletterheket jelentett a hallgatók számára. Az intézmény főigazgatója hivatalunk eljárása, valamint a hallgatói véleményfelmérés alapján belső vizsgálatot folytatott le a kérdéses TOEIC nyelvvizsgával kapcsolatban. Ennek eredményeképpen megállapította, hogy bár a nyelvvizsga tantárgyi bevezetéséből és teljesítéséből az érintett diákoknak számos előnye származik, a hallgatói vélemények alapján a 2005/2006. tanévtől kezdődően választható tantárgyként szerepel a TOEIC nyelvvizsga a mintatantervben. A főiskola döntése alapján ezzel egyidejűleg a TOEIC törlésre került a kötelező tantárgyak közül. (K-OJOG-269/2005.)

Egy főiskolai hallgató beadványában arról érdeklődött, hogy megszabhatja-e a felsőoktatási intézmény, hogy már az államvizsga előtt rendelkezni kell a diploma megszerzésének feltételeként előírt nyelvvizsgával, illetve, hogy kiköthet-e a főiskola kötelező idegen nyelvet. Tájékoztattuk, hogy a kérdéses nemzetközi kapcsolatok alapképzési szak képesítési követelményeiről szóló 46/1997. (III. 12.) Korm. rendelet 5.3.1. pontja alapján a záróvizsgára bocsátás feltételei között szerepel legalább két idegen - köztük az egyik angol vagy francia - nyelvből szakmai anyaggal bővített nyelvvizsga-szigorlat, vagy azzal egyenértékű nyelvvizsga, amelyek közül a szabadon választott helyett felsőfokú, C típusú állami vagy azzal egyenértékű nyelvvizsga is lehet. Ugyanakkor a felsőoktatási törvény 95. § (7) bekezdése szerint amennyiben a törvény másként nem rendelkezik, az oklevél kiadásának feltétele az alapképzési szakok és szakirányú továbbképzési szakok képesítési követelményeiről szóló kormányrendeletben, illetve miniszteri rendeletben a záróvizsgára bocsátás előfeltételeként előírt államilag elismert vagy azzal egyenértékű nyelvvizsga követelmény teljesítése. Ezen jogszabályok a panaszos esetében azt jelentették, hogy a hatályban lévő rendelkezések alapján a nyelvvizsga megszerzése nem a záróvizsgára bocsátás, hanem az oklevél kiadásának feltétele, így államvizsgáit annak hiányában is leteheti. Emellett az angol vagy francia, azaz a rendelet, és így a felsőoktatási intézmény által kötelezően előírt nyelvek közötti választás lehetősége fennállt a számára. (K-OJOG-469/2005., K-OJOG-843/2005.)

Egy rektorhelyettes arra nézve kért tájékoztatást, hogy a felsőoktatási intézmény milyen intézkedést tehet (kell tennie) abban az esetben, ha bebizonyosodik, hogy a hallgató (vagy volt hallgató) által benyújtott, az oklevél kiadásának feltételeként meghatározott nyelvvizsga-bizonyítvány hamis. Amennyiben a nyelvvizsga-bizonyítványt bemutató személy még az intézmény hallgatója, fegyelmi eljárás is indulhat ellene. Ahogyan a rektorhelyettes is jelezte, az intézmény ilyen esetben megtagadhatja az oklevél kiadását. Ugyanakkor ezt az intézménynek célszerű csak akkor megtennie, ha teljesen biztos abban, hogy a nyelvvizsga-bizonyítvány hamis, ugyanis a hallgató jogosult akár bírósághoz is fordulni az oklevél kiadása érdekében, és amennyiben a bíróság érvényesnek találja a nyelvvizsga-bizonyítványt, akkor elmarasztalja a felsőoktatási intézményt. Mindezeken túl a felsőoktatási intézmény feljelentést is tehet a rendőrségen, és akkor a továbbiakban a nyomozó hatóság fog dönteni arról, hogy történt-e az ügyben bűncselekmény vagy sem. A feljelentést azonban a felsőoktatási intézmény nem köteles megtenni, ez csak egy lehetőség számára. A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 171. § (1) bekezdése kimondja ugyanis, hogy bűncselekmény miatt bárki tehet feljelentést. A feljelentés kötelező, ha annak elmulasztása bűncselekmény. Jelen esetben közokirat-hamisítás jöhet szóba, ezzel kapcsolatban pedig nincs feljelentési kötelezettség. A (2) bekezdés értelmében a hatóság tagja és a hivatalos személy, továbbá, ha külön törvény előírja, a köztestület köteles a hatáskörében tudomására jutott bűncselekményt - ha az elkövető ismert, annak megjelölésével - feljelenteni. A feljelentéshez csatolni kell a bizonyítási eszközöket, ha ez nem lehetséges, a megőrzésükről kell gondoskodni. A felsőoktatási intézmény oktatója azonban álláspontunk szerint sem nem tagja hatóságnak, sem nem hivatalos személy, így rá nézve ez a jogszabályhely sem állapít meg kötelezettséget. (K-OJOG-643/2005.)

A hallgató a tanulmányaira vonatkozó nyelvvizsga-kötelezettségről érdeklődött. Tájékoztattuk, hogy a közgazdasági felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről szóló 4/1996. (I. 18.) Korm. rendelet 1. számú mellékletének 5.3. pontja alapján az informatikus közgazdász szak a diploma megszerzésének feltétele legalább egy idegen nyelvből középfokú, C típusú állami vagy azzal egyenértékű nyelvvizsga. Ugyanakkor a hallgató levelében jelezte, hogy tanulmányainak megkezdésekor már betöltötte 40. életévét, ezért felhívtuk a figyelmét arra, hogy a vonatkozó jogszabályok alapján a diploma megszerzéséhez nem szükséges a képesítési követelményekben, valamint főiskola tanulmányi szabályzatában meghatározott nyelvvizsga-előírások teljesítése. (K-OJOG-486/2005., K-OJOG-834/2005.)

Egy panaszos beadványában arról érdeklődött, hogy lehetséges-e három év elteltével a záróvizsgához szükséges nyelvvizsga letételével kapcsolatban halasztási kérelemmel élni. A felsőoktatási törvény 95. § (7) értelmében a felsőfokú tanulmányok elvégzését igazoló oklevél kiadásának feltétele az alapképzési szakok és szakirányú továbbképzési szakok képesítési követelményeiről szóló kormányrendeletben, illetve miniszteri rendeletben a záróvizsgára bocsátás előfeltételeként előírt államilag elismert vagy azzal egyenértékű nyelvvizsga követelmény teljesítése. Továbbá a felsőoktatási törvény 97. § (1) bekezdése szerint a sikeres záróvizsga és - ha a törvény másként nem rendelkezik - az előírt nyelvvizsga teljesítésének igazolását követő 30 napon belül a felsőoktatási intézmény kiállítja és kiadja az oklevelet a jogosult részére. Ugyanakkor a felsőoktatási törvény, illetve a jelenleg hatályban lévő vonatkozó jogszabályok, így a felsőoktatási intézményekben a képesítési követelmények alapján folyó alapképzési szakokon a nyelvvizsgák letételéről szóló 97/2000. (VI. 22.) Korm. rendelet nem ír elő időbeli korlátokat a nyelvvizsga követelmény teljesítésével kapcsolatban, így - jogszabályi felhatalmazás hiányában - a felsőoktatási intézmények számára sincs biztosítva a lehetőség, hogy a nyelvvizsga letételének időpontját, illetve annak elhalasztását engedélyhez kössék. (K-OJOG-141/2005.)

Hivatalunkba több panasz is érkezett a Budapesti Műszaki és Gazdasági Egyetem MBA képzésén résztvevő hallgatóktól. A beadványokban kifogásolták, hogy az egyetem álláspontja alapján diplomájukat azért nem kaphatták meg, mert angol egynyelvű, államilag elismert "Pitman" nyelvvizsgájuk volt. Ugyanakkor ennek ellentmond, hogy a beiratkozáskor, azaz 2002-ben hatályban lévő, rájuk vonatkozó Tanulmányi- és vizsgaszabályzat a diploma megszerzésének feltételeként "C" típusú, állami középfokú nyelvvizsga megszerzésének igazolását jelölte meg, e követelménynek pedig nyelvvizsgájuk megfelelt. A panaszos kifogásolta továbbá, hogy többszöri kérdésére sem kapott megfelelő választ nyelvvizsgájának el nem fogadásával kapcsolatban. Megkeresésünk nyomán az intézmény saját hatáskörben orvosolta a jogsérelmet, így a panaszosok megkapták diplomájukat. (K-OJOG-358/2005., K-OJOG-400/2005.)

A panaszos beadványában sérelmezte, hogy bár életkora folytán már nem köteles a diploma megszerzéséhez nyelvvizsgát tennie, a felsőoktatási intézmény által kötelező tanegységként meghatározott szakfordítás kurzus hasonló nehézségeket okoz számára. Felhívtuk a figyelmét, hogy a felsőoktatási jogszabályok nem tiltják, hogy szakfordítást kötelező tanegységeként jelöljön meg az olyan hallgatói számára is, akik egyébként az oklevélhez nyelvvizsga letételére nem kötelesek. A két követelmény között alapvető különbség van. A nyelvvizsga-követelmény a diploma kiadásának feltétele, amelyet az állam állított jogszabályban, a panaszos által említett szakfordítási feladat azonban nyilván a tantervi követelmények része, amelyre a felsőoktatási intézménynek is befolyása van. Egy kötelező tanegység elvégzése nélkül a hallgató az abszolutóriumig sem juthat el, vagyis nem államvizsgázhat, nem is merülne fel esetében az, hogy a diplomáját milyen feltételek mellett adják ki számára. Nem is lenne ésszerű, ha a két követelményt összekevernénk, hiszen például egy angol szakos bölcsész, akinél a tantervi követelmények része értelemszerűen számos nyelvi feladat, nyilván nem hivatkozhatna arra, hogy betöltötte negyvenedik életévét, ezért őt mentesíteni kellene a nyelvi követelmények alól. Azokon a szakokon tehát, ahol a képzés részét képezik a nyelvi követelmények, a nyelvvizsga-mentességre vonatkozó szabály speciálisan érvényesül. (K-OJOG-1271/2005.)

A panaszos a diszlexiás hallgatókra vonatkozó jogi szabályozással kapcsolatban kért tájékoztatást. Felhívtuk a figyelmét, hogy helyzetére a fogyatékossággal élő hallgatók tanulmányainak folytatásához szükséges esélyegyenlőséget biztosító feltételekről szóló 29/2002. (V. 17.) OM rendelet tartalmaz irányadó rendelkezéseket. A rendelet 10. §-ának b) pontja szerint a diszlexiás hallgató írásbeli vizsga helyett szóbeli vizsgát tehet, ha fogyatékossága miatt nem képes az államilag elismert "C" típusú nyelvvizsga írásbeli követelményeinek teljesítésére, részleges felmentést kaphat a "B" típusú (írásbeli) nyelvvizsga letétele alól. Továbbá a hallgatónak írásbeli vizsga esetén a nem fogyatékos hallgatók esetében megállapított felkészülési időnél hosszabb felkészülési időt kell biztosítani, részére az írásbeli beszámolóknál a számítógép használata megengedett, illetve részére a vizsga esetén a szükséges segédeszközöket biztosítani kell (pl. írógép, helyesírási szótár, értelmező szótár, szinonima szótár). További, a fogyatékossággal élő hallgatókra vonatkozó általános kedvezményekről szintén a rendeletből tájékozódhat. A rendelet melléklete határozza meg a fogyatékosság megállapításának feltételeit. Eszerint a fogyatékosság megállapítását, annak mértékét, illetve végleges vagy időszakos voltát igazoló szakvélemény kiadására, amennyiben a jelentkező fogyatékossága már a közoktatási tanulmányai során is fennállt, és erre tekintettel tanulmányi és érettségi vizsga során kedvezményben részesült, a fogyatékosság típusa szerint illetékes Országos Beszédvizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottság vagy a területileg illetékes Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottság jogosult. A fentiek alapján a panaszosnak mindenekelőtt a fogyatékosságot megállapító szakértői véleményt kellett beszereznie ahhoz, hogy a felsőoktatási intézmény a rendeletben szabályozott kedvezményeket saját hatáskörben hozott döntése alapján számára biztosíthassa. (K-OJOG-112/2005., K-OJOG-254/2005.)

A rendelet 5. §-a csak annyit tesz kötelezővé a felsőoktatási intézmények számára, hogy döntsenek arról, megadják-e a kedvezményt hallgatójuknak vagy sem. A rendelet 2. § (1) bekezdése szerint ugyanis a fogyatékos hallgatóknak joguk van a kedvezményre nézve kérelmet benyújtani. Az 5. § (1) bekezdése szerint a kérelmet egy külön erre a célra létrehozott bizottság bírálja el. A hallgató a (2) bekezdés értelmében fellebbezhet is a bizottság döntése ellen. A bizottság, és utána fellebbezés esetén a felsőoktatási intézmény vezetője azonban nem méltányossági döntést hoz, hanem a felhozott érvek alapján szabadon dönt arról, hogy a kedvezményt megadja-e vagy sem. A jogszabály ugyanis csak lehetőséget ad a felsőoktatási intézménynek a kedvezmény biztosítására, arra nem kötelezi. A fent idézett jogszabályhely alapján a hallgató - ha az intézmény úgy dönt - a "B" típusú nyelvvizsga letétele alól kaphat felmentést. Az "A" típusú vizsga alól jogszerűen felmentés nem adható. Amennyiben ez alól is mentesítené őt a felsőoktatási intézmény, jogsértően járna el. (K-OJOG-1304/2005.)

A panaszos neve házasságkötésével hivatalosan is megváltozott, tehát a felsőoktatási intézmény az adatvédelmi törvény ezen rendelkezéseinek értelmében - a panaszos kérelmére - köteles a nyilvántartásában szereplő személyes adatokat a változásnak megfelelően módosítani. Amennyiben az intézmény nem tesz eleget az adatvédelmi törvény által rá, mint adatkezelőre kirótt kötelezettségének, azaz nem módosítja nyilvántartásában a panaszos nevét, a jogszabály 17. § (1) bekezdése alapján a panaszosnak jogainak megsértése miatt lehetősége nyílik bírósághoz fordulni. A bíróság az ügyben soron kívül jár el, illetve a zt, hogy az adatkezelés a jogszabályban foglaltaknak megfelel, az egyetem köteles bizonyítani. A perre az adatkezelő székhelye szerinti bíróság az illetékes, illetve a panaszos választása alapján lakóhelye szerinti bíróság előtt is megindítható. (K-OJOG-306/2005.)

Egy főiskolai hallgató sérelmezte, hogy a felsőoktatási intézmény tanulmányi osztálya megtagadja a diplomán szereplő nevének kijavítását. A felsőoktatási törvény 97. § (1) bekezdése szerint a sikeres záróvizsga és az előírt nyelvvizsga teljesítésének igazolását követő 30 napon belül a felsőoktatási intézmény kiállítja és kiadja az oklevelet a jogosult részére. Az oklevél a Magyar Köztársaság címerével ellátott közokirat, amely tanúsítja a tanulmányok sikeres elvégzését, az oklevélben megnevezett szakon. Az oklevél tartalmazza a kibocsátó felsőoktatási intézmény nevét, az oklevél birtokosának nevét, születésének helyét és idejét, a végzettség, illetve az odaítélt fokozat és a tanulmányi szakirány (szak, szakképzettség), a képzési forma megnevezését, a kibocsátás helyét, évét, hónapját és napját. Tartalmaznia kell továbbá a felsőoktatási intézmény vezetőjének, a záróvizsga-bizottság vagy a doktori szigorlati bizottság elnökének az eredeti aláírását, az intézmény pecsétjét, továbbá mindazokat az adatokat, amelyeket az intézmény szabályzat feltüntetni rendel. Ennek értelmében a panaszos esetében az oklevél kiállításának a nyelvvizsga teljesítésének igazolását követően kell történnie, nem pedig korábban, a záróvizsga letételének időpontjában. A személyes adataiban bekövetkezett adatok nyilvántartásával kapcsolatban tájékoztattuk a panaszost, hogy a felsőoktatási törvény és az adatvédelmi törvény rendelkezései alapján jogosult a főiskola által nyilvántartott, a hallgatói jogviszonyával összefüggő adatainak helyesbítését kérni, illetve a bejelentése alapján a főiskola köteles a diplomáját az adataiban - a kiállítás időpontját megelőzően - bekövetkezett változásnak megfelelően kibocsátani. (K-OJOG-106/2005.)