Egy óvodában fegyelmi eljárás indult egy pedagógus ellen, aki testi fenyítésben részesítette az egyik gyermeket. Az ügyben a fegyelmi jogkör gyakorlója által kijelölt vizsgálóbiztos kereste meg hivatalunkat, hogy állásfoglalásunkat kérje a testi fenyítéssel kapcsolatban. A vizsgálóbiztos számára ugyanis nem volt egyértelmű, hogy milyen súlyú kötelességszegésnek számít a pedagógus részéről a gyermek "nyakon, illetve fülön legyintése". A beadványozót tájékoztattuk a fentiekben kifejtettekről, továbbá arról, hogy álláspontunk szerint a nyakon vagy fülön legyintés minősülhet testi fenyítésnek, és mindenképpen alkalmas arra, hogy sértse a gyermek emberi méltósághoz való jogát. A fegyelmi jogkör gyakorlójának azonban az eljárás során az eset összes lényeges körülményeit mérlegelnie kell. Így a fegyelmi eljárás alá vont pedagógus esetében fontos lehet, hogy a munkahelyén korábban milyen magatartást tanúsított, illetőleg az, hogy a testi fenyítés egyszeri, kivételes eset volt-e, vagy több alkalommal is előfordult. (K-OJOG-391/2006.)

Egy szülő személyesen fordult panasszal hivatalunkhoz fia ügyében. Sérelmezte, hogy az egyik tanítási órán a tanuló osztályfőnöke a tanulót felpofozta. A szülő szerint nem egyedi eset, ami a fiával történt; az osztályfőnök többször alkalmazott már testi fenyítést, illetve emberi méltóságot sértő, megalázó kifejezéseket is használt a diákokra. A szülő állítása szerint az intézményvezetőhöz fordult, majd az igazgatóval együtt a fenntartó képviselője is meghallgatta, intézkedés azonban az iskola részéről mindezek ellenére nem történt. A szülő az eljárás megindításáig készült jegyzőkönyveket, dokumentumokat másolatban a hivatal rendelkezésére bocsátotta. Vizsgálatot indítottunk és megkerestük az iskola igazgatóját, aki nyilatkozatában arról tájékoztatott, hogy az események kezdetétől fokozott figyelmet fordít a pedagógus munkájára, de hasonló cselekményt nem tapasztalt. A pedagógus fenntartói jóváhagyással szóbeli figyelmeztetésben részesült. A tanulót az eset miatt másik csoportba osztották be. Az igazgató mellékletben csatolt egy jegyzőkönyvet, amely a szóbeli figyelmeztetés megtörténtét rögzíti, és amelyet mindkét fél (a szülő és a pedagógus) tudomásul vett. Az igazgató intézkedéseire való tekintettel az ügyet kezdeményezés megfogalmazása nélkül lezártuk. (K-OJOG-330/2006.)

Egy szülő fordult hivatalunkhoz, mert állítása szerint első osztályos gyermekét egyik társával együtt egy pedagógus a homokozóból kirángatta, az udvarra kiállította, és szidalmazni kezdte azért, hogy a gyerekek az iskolában játszottak. A szülő állítása szerint az igazgató nem tett az ügyben semmilyen intézkedést. Megkerestük az iskola igazgatóját, aki nyilatkozatában arról tájékoztatott, hogy a szülő egy másik érintett szülővel együtt felkereste őt, és a pedagógus azonnali elbocsátását követelték. Az igazgató ígéretet tett az ügy kivizsgálására. Azonban a szülők tőle egyenesen a pedagógushoz mentek, akit - mintegy száz gyerek előtt - ütöttek, karmoltak, megvertek. Az igazgató ezek után tudta megkezdeni az esetre vonatkozó vizsgálatot. A pedagógus szerint a két tanuló az érintett napon egy olyan homokozó maradványában játszott, amit már nem lehet használni, és erre a tanulók figyelmét nyomatékosan felhívták. A két gyermek teletömte ruhája ujját a poros anyaggal, és verték a közelükbe kerülő társaikat. A pedagógus felszólította a tanulókat: "tessék befejezni a verekedést, gyertek ki onnan, mert így nem lehet játszani!" A szünet hátralevő részére pedig nem engedélyezett játékot. A panaszos gyermeke az intézkedést tudomásul vette, és vele a továbbiakban nem is volt probléma. A másik tanuló azonban nem fogadott szót, így őt a pedagógus - többszöri kérését nyomatékosítandó - nyakon legyintette. Az igazgató a pedagógust szóbeli figyelmeztetésben részesítette, valamint az érintett és a többi pedagógus figyelmét is felhívta a jogszabályok betartására. Az ügyben a szülőkkel szemben sem az iskola, sem az érintett pedagógus nem kezdeményezett polgári peres, illetve büntetőeljárást. Az intézményvezetőt tájékoztattuk a testi fenyítéssel kapcsolatban kialakított álláspontunkról. A pedagógus jogszerűtlenül alkalmazott testi fenyítést egy tanulóval szemben, ezért az igazgató őt figyelmeztetésben részesítette. Az intézményvezető intézkedésére való tekintettel azonban kezdeményezést nem fogalmaztunk meg, és tájékoztattuk a szülőt, hogy a pedagógusok alkalmazása, velük szemben munkáltatói intézkedések megtétele, adott esetben fegyelmi eljárás kezdeményezése a munkáltatói jogkörgyakorló (tehát jelen esetben az igazgató) mérlegelésen alapuló joga. (K-OJOGB-524/2006.)

Egy szülő azért fordult hozzánk, mert szerinte gyermekét diáktársai az iskolában folyamatosan bántalmazzák. Az elszenvedett lelki sérülések következtében gyermekét pszichológushoz kell hordania. Az intézményvezető nyilatkozatában azt állította, hogy sem neki, sem az iskola pedagógusainak nincs tudomásuk arról, hogy a gyermeket diáktársai folyamatosan bántalmazzák, azt azonban elismerte, hogy a gyermeket két alkalommal magasabb évfolyamra járó tanulók valóban megverték. Elmondása szerint azonban mindkét esetben a panaszos fia volt az, aki kezdeményezte a verekedést. Ezeket a pedagógusok azonnal észlelték, de nem látszottak a gyermeken külsérelmi nyomok, így nem kellett orvost hívni hozzá, és aznap a tanítási órákon a szokott rendnek megfelelően részt vett. Az intézményvezető tájékoztatása szerint a verekedők mindannyian büntetést kaptak, köztük a panaszos fia is, mivel vétettek a házirend szabályai ellen. Az intézményvezető szerint a panaszos gyermekének pszichológiai kezelésére a gyermek személyiségével kapcsolatos okok miatt van szükség. Az igazgató tájékoztatott arról is, hogy az intézmény mindenkor eleget tesz felügyeleti kötelezettségének.

Az ügyben a következőt állapítottuk meg. A közoktatási törvény 41. § (5) bekezdése értelmében a nevelési-oktatási intézménynek gondoskodnia kell a rábízott gyermekek, tanulók felügyeletéről, a nevelés és oktatás egészséges és biztonságos feltételeinek megteremtéséről, a tanuló- és gyermekbaleseteket előidéző okok feltárásáról és megszüntetéséről, továbbá a gyermekek, tanulók rendszeres egészségügyi vizsgálatának megszervezéséről. A törvény az értelmező rendelkezések között definiálja a felügyelet fogalmát. Eszerint a felügyelet: a gyermek, tanuló testi épségének megóvásáról és erkölcsi védelméről történő gondoskodás, a nevelési-oktatási intézménybe történő belépéstől a nevelési-oktatási intézmény jogszerű elhagyásáig terjedő időben, továbbá a nevelési, illetve a pedagógiai program részeként tartott kötelező, a nevelési-oktatási intézményen kívül tartott foglalkozások, programok ideje alatt. A tanulók egészségét és biztonságát minden, azt veszélyeztető tényezővel szemben védelemben kell részesíteni. Ennek keretében a pedagógusok kötelessége a jogsérelmek, balesetek megelőzése, és minden olyan veszélyforrás időben való felismerése, amely a tanulók egészségének, testi épségének sérelmét eredményezheti. A fizikai bántalmazás megalapozhatja a bántalmazó tanulóknál fegyelmező intézkedések alkalmazását, illetve velük szemben fegyelmi eljárás megindítását. Ezek alkalmazása függ az intézmények belső szabályzataiban (pl. házirend) meghatározottaktól. Vizsgálatunk során azonban megállapítottuk, hogy az iskola valóban eleget tett felügyeleti kötelezettségének, ezért az ügyben kezdeményezést nem fogalmaztunk meg. (K-OJOG-390/2006.)

Egy szakközépiskola igazgatója a következő problémával kapcsolatban kérte állásfoglalásunkat. Az iskolába két civil ruhás nyomozó érkezett abból a célból, hogy két kiskorú tanulót magukkal vigyenek. Az iskola azt kérte, hogy a diákok osztályfőnöke vagy az ifjúságvédelmi felelős elkísérhesse a gyerekeket, amíg a rendőrség értesíti a szülőket. A nyomozók erre a kérésre azt válaszolták, hogy a tanulókat egyelőre tanúként és nem gyanúsítottként kívánják meghallgatni. Az ügy részleteiről nem adtak az iskolának tájékoztatást, ugyanakkor megígérték, hogy a rendőrségről azonnal értesíteni fogják a szülőket. Az igazgató szerint ezt később meg is tették. Az igazgató végül hozzájárulását adta, és elengedte a tanulókat a rendőrökkel. Utóbb kiderült, hogy a diákok valóban elkövették azokat a cselekményeket, amelyekkel gyanúsították őket. Az igazgató kérdései arra irányultak, nem szegték-e meg felügyeleti kötelezettségüket, amikor engedték, hogy a nyomozók magukkal vigyék a tanulókat az iskolából.

Az ügyben az alábbi állásfoglalást alakítottuk ki. A tizennyolcadik életévét be nem töltött tanuló felett tanítási idő alatt az iskola területén a közoktatási intézmény, illetve a pedagógus gyakorolja a felügyeleti jogot. Ez azt jelenti, hogy ebben az időben a pedagógus hasonló jogokkal és kötelezettségekkel van felruházva, mint egyébként a szülő. Ebből következően a tanulót csak akkor engedheti el a felügyelete alól, ha azt jogszerűen kéri valaki, esetleg egy állami szerv. A büntetőeljárásról valamint a rendőrségről szóló törvények a nyomozó hatóságnak több lehetőséget is adnak arra, hogy jogszerűen vigye magával a felügyelet alatt álló tanulót, ez ellen a pedagógus nem tiltakozhat. Erről azonban a nyomozó hatóságnak minden esetben írásos dokumentummal, az esetek többségében határozattal kell rendelkeznie. Amennyiben ilyennel nem tudja igazolni eljárását, a pedagógus nem köteles elengedni vele a tanulót. Mindez igaz akkor is, ha a tanulót tanúként, vagy ha gyanúsítottként szeretnék meghallgatni.

Amikor a tanulót a hatóság elviszi, a tanuló kikerül az iskola felügyelete alól, ettől kezdve az iskolának sem joga, sem kötelezettsége nincs vele kapcsolatban. A szülők értesítése a nyomozó hatóság feladata és felelőssége, bár ezt az iskola is megteheti. A tanuló mellé kíséretet azonban csak akkor adhat, ha erre a szülő kifejezetten kérné, ám ekkor sem köteles. Az iskolának egyébként a büntetőeljárással kapcsolatban semmiféle tennivalója nincs. (Amennyiben a tanulót letöltendő szabadságvesztés-büntetésre ítélnék, a tanulói jogviszonya feltehetőleg meg fog szűnni, akár úgy, hogy a tanuló tanulmányait más - a büntetés-végrehajtás által megjelölt - oktatási intézményben folytatja, akár úgy, hogy - a tankötelezettségét már teljesített tanuló esetén - tanulmányait egyáltalán nem akarja folytatni.) (K-OJOG-287/2006.)

Egy édesanya a következő problémával kapcsolatban kérte állásfoglalásunkat. Volt élettársa rendszeresen bejárt az iskolába, hogy a tanítási órák közötti szünetekben találkozzék közös gyermekükkel, és az édesanya megítélése szerint ezzel folyamatosan zaklatta a fiút. A szülők között gyermekelhelyezési per volt folyamatban a bíróságon, s az édesanya aggódott, hogy az ítélet megszületéséig az apa még számos alkalommal bemehet az iskolába.

Tájékoztattuk, hogy amennyiben a házirend lehetővé teszi, hogy a szülő a gyermekéhez a tanórák szünetében bemenjen az iskolába, ennek engedélyezésével az iskola nem követett el jogsértést, tekintettel arra, hogy a szülők jogai az oktatásban mindaddig élnek, amíg a bíróság az ellenkezőjéről nem dönt. (K-OJOG-317/2006.)

Egy szülő többek között azért fordult hozzánk, mert szerette volna, hogy gyermekének húsmentes étkezést biztosítsanak az iskolában. A szülőt tájékoztattuk a közoktatási törvény fenti előírásáról, és javaslatot tettünk arra nézve, hogy keressék fel az iskola igazgatóját, hogy együtt találjanak megoldást a vegetáriánus étkezés biztosítására. (K-OJOG-167/2006.)

Egy pedagógus levelében arról kért tájékoztatást, hogy a pedagógusok tanulók által adott értékelését az iskolaigazgató jogszerűen elkérheti-e a minőségbiztosítási csoport vezetőjétől. Az adatvédelmi törvény fentiekben ismertetett rendelkezései alapján tájékoztattuk a pedagógust arról, hogy a törvény 3. § (1) bekezdésében foglaltak szerint személyes adat akkor kezelhető, ha ahhoz az érintett hozzájárul, vagy azt törvény vagy - törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben - helyi önkormányzat rendelete elrendeli. Mivel a pedagógus által felvetett esetben törvény felhatalmazást nem ad az adatkezelésre (ennek számít az adatok megtekintése is), ezért az csakis az érintettek hozzájárulásával lehetséges. (K-OJOGB-344/2006.)

Egy beadványozó azzal fordult hivatalunkhoz, hogy ellopták az iratait, többek között az oktatási azonosító kártyáját. Tájékoztattuk, hogy a nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet módosításáról szóló 32/2005. (XII. 22.) OM rendelet 6. § (3) bekezdése szerint az intézmény vezetője köteles gondoskodni arról, hogy e rendelet hatálybalépése előtt kiadott, használatba vett bizonyítvány-nyomtatványban - a személyi adatokat tartalmazó oldalon - jól látható módon, utólag bejegyzésre kerüljön a tanuló tizenegy jegyű azonosító száma. A közoktatásról szóló 1993. LXXIX. törvény végrehajtásáról szóló 20/1997. Korm. rend. (II. 13.) 12/E. § (1) bekezdése értelmében a tanulói jogviszonyt létesítő tanuló adatait a 12/F. §-ban meghatározott módon a közoktatási feladatot ellátó intézmény vezetője a jogviszony létesítését követő tizenöt napon belül megküldi az Irodának az azonosító szám kiadása céljából. A Közoktatási Információs Iroda a tanulónak tizenegy jegyű azonosító számot képez, és azt az igénylés befogadása napjától számított tizenöt napon belül a közoktatási információs rendszer (a továbbiakban: KIR) online rendszerén keresztül elérhetővé teszi az intézményvezető részére. Az intézményvezető gondoskodik arról, hogy a tanuló vagy annak törvényes képviselője megismerje a kiadott azonosító számot. Amennyiben a tanuló vagy törvényes képviselője kéri az azonosítóról szóló igazolás kiadását, a közoktatási feladatot ellátó intézmény köteles az igazolást térítésmentesen nyolc napon belül kiállítani. Az igazoláson szereplő adatokat és az igazolás formátumát az Iroda teszi közzé a KIR honlapján. Ugyanezen szakasz (2) bekezdése szerint a közoktatásról szóló törvény 2. számú melléklet "A közoktatás információs rendszere" alcímének 6. pontjában felsorolt adatokban történő változást az intézményvezető a változást követő tizenöt napon belül közli az Irodával. Az elveszett, megsemmisült vagy megrongálódott igazolás helyett, illetve az igazolás tartalmát érintő adatváltozás esetén a tanuló bejelentése alapján az intézményvezető - az azonosító szám megváltoztatása nélkül - térítésmentesen igazolást állít ki a bejelentéstől számított 15 napon belül. (O-OJOG-437/2006.)