A HALLGATÓK ÁLTAL FIZETENDŐ DÍJAK, TÉRÍTÉSEK ÉS A RÉSZÜKRE NYÚJTHATÓ TÁMOGATÁSOK

GYED-en lévő kismamákat arról tájékoztattunk, hogy az állam a hallgatók képzésének költségvetési támogatását a nem állami fenntartású intézmények esetén csak az arról szóló megállapodás alapján rendezi. (K-OJOG-20/2006., K-OJOG-73/2006., K-OJOG-87/2006., K-OJOG-224/2006., K-OJOGB-182/2006.)

A beadványozót a kismamáknak járó költségtérítés-mentességről tájékoztattuk. Az ügy érdekessége, hogy esetükben a férj kapja a GYED-et, márpedig a kedvezményt az veheti igénybe, aki a segélyben/támogatásban részesül. Ezért ő lenne jogosult a mentességre, nem pedig a panaszos kismama. (OKM-O-OJBT-98/2006.)

Egy beadványozót a hátrányos helyzetű fiatalok felsőfokú tanulmányait elősegítő program részleteiről tájékoztattuk. Felvilágosítást adtunk a 269/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet felvételivel kapcsolatos rendelkezéseiről. (K-OJOG-174/2006., OKM-O-OJBT-75/2006.)

A beadványozót a hátrányos helyzetű fiatalok felsőfokú tanulmányait elősegítő program részleteiről tájékoztattuk. Felvilágosítást adtunk a 269/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet felvételivel kapcsolatos rendelkezéseiről, illetve a különböző támogatási formákról (diákhitel, szociális támogatás, lakhatási támogatás, Bursa Hungarica, Esélyt a Tanulásra Közalapítvány, átmeneti segély). (OKM-O-OJBT-94/2006., OKM-O-OJBT-99/2006.)

Egyik beadványozónk azzal a kérdéssel fordult hozzánk, hogy van-e olyan jogszabály, amely arra kötelezi a felsőoktatási intézményeket, hogy minden szakon biztosítsanak államilag támogatott képzést. Tájékoztattuk, hogy a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény 53. §-ának rendelkezései értelmében megállapítottuk, hogy nincs olyan jogszabály, amely arra kötelezné a felsőoktatási intézményeket, hogy bármilyen szakot bármilyen formában indítsanak. Ezek a jogosultságok ugyanis a felsőoktatási intézmények autonómiájának körébe tartoznak. (K-OJOGB-393/2006.)

A beadványozók érdeklődtek a Kodolányi János Főiskola (K-OJOG-159/2006., K-OJOG-203/2006., K-OJOG-207/2006., OKM-O-OJBT-63/2006.), a Budapesti Gazdasági Főiskola (K-OJOG-30/2006., K-OJOG-194/2006., K-OJOG-421/2006.), illetve a Modern Üzleti Tudományok Főiskolája (K-OJOG-353/2006.) díjszedési gyakorlatát vizsgáló eljárásainkról.

Amennyiben valaki költségtérítésessé válik, az intézménytől kérheti a költségtérítés elengedését, mérséklését, esetleg részletfizetési kedvezményt. Ezeket azonban az intézmény nem köteles megadni. Az erre irányuló eljárás részleteit az intézménynél célszerű megérdeklődni, esetleg az intézmény juttatásokra és hallgató fizetési kötelezettségére vonatkozó szabályzatában érdemes utánanézni. (K-OJOGB-252/2006.)

Egy egyetemi hallgató azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy méltányossági alapon mentesítsük a tandíjfizetési kötelezettsége alól. Ügyében az Oktatási és Kulturális Minisztérium Felsőoktatási Főosztályával konzultáltunk. Tőlük megtudtuk, hogy a jogalkotó szándéka - mint ahogy az a kormányrendeletből is látható - nem irányul arra, hogy azt a szakot, amelyre ő jár (második) közismereti tanári szakként a költségtérítés-fizetési kötelezettség alól kivegye. Egy későbbi konzultáció során azonban kiderült, hogy a kormányrendelet vonatkozó rendelkezése a panaszos szempontjából kedvezően fog módosulni a közeljövőben. (K-OJOGB-420/2006.)

A beadványozó a felsőfokú tanulmányaiért fizetendő költségtérítés és az intézmény által biztosított ellenszolgáltatások aránytalanságával kapcsolatos panaszával fordult hozzánk.

Az egyetemi és főiskolai hallgatók által fizetendő díjakról és térítésekről, valamint a részükre nyújtható egyes támogatásokról szóló 51/2002. (III. 26.) Korm. rendelet 19. § (1) bekezdése értelmében az államilag nem finanszírozott képzésben részt vevő hallgatók költségtérítést fizetnek. A költségtérítés mértékét a felsőoktatási intézmény a szervezeti és működési szabályzatában állapítja meg, és rendelkezik az e képzés során biztosított esetleges intézményi támogatásokról, a költségtérítés fizetése alóli mentességről és a fizetendő egyéb díjakról, térítésekről. Az egyes hallgatók számára a költségtérítést egy tanévre kell megállapítani, egy tanév pedig tíz hónapos oktatási időszakot jelent.

A felsőoktatási intézmény az első félévre beiratkozott hallgatóval a költségtérítésről a beiratkozáskor írásbeli szerződést köt. A szerződésben meg kell határozni a hallgató által első tanévben fizetendő díjat, térítéseket, a fizetési kötelezettség feltételeit. Az intézmény a szerződést tíz évig köteles megőrizni. A tanulmányok második és további éveiben a költségtérítés összege legfeljebb az előző tanévben megállapított költségtérítésnek a Központi Statisztikai Hivatal által előző évre vonatkozóan közzétett fogyasztói árindexszel növelt összege lehet. A költségtérítés összegét a megelőző tanév május 31-éig az intézményben szokásos módon nyilvánosságra kell hozni.

A kormányrendelet a felsőoktatási intézmények számára biztosítja a költségtérítés összege megállapításának lehetőségét. A hallgatók - megfelelő tájékoztatás nyomán - beiratkozásuk alkalmával a költségtérítés-fizetés részletszabályait rendező szerződés aláírásával elfogadják azt. A költségtérítés mértéke szintén a jogszabályban meghatározott mértékben - a fenti módon - növekedhet. Az intézmény eljárása ezen előírásoknak megfelelt, így mindezek alapján megállapítható, hogy jogsérelem nem történt. (K-OJOG-41/2006.)

A beadványozó rosszul adta meg bankszámlaszámának adatait a felsőoktatási intézményben, ezért nem kapta meg azokat a juttatásokat, amelyek jártak volna neki. Problémájával kapcsolatban elsődlegesen javasoltuk, hogy minél hamarabb kérje bankszámlaadatainak helyesbítését. Álláspontunk szerint az egyetemi és főiskolai hallgatók által fizetendő díjakról és térítésekről, valamint a részükre nyújtható egyes támogatásokról szóló 51/2002. (III. 26.) Korm. rendelet alapján neki járó juttatásokra továbbra is jogosult, ugyanakkor a bankszámla hibás regisztrációjából eredő őt ért kárt (például a késedelemért) ő viseli, mivel a tévedés az ő hibájából történt. (K-OJOG-176/2006.)

Egy hallgatót költségtérítéssel kapcsolatos kérdésére tájékoztattuk, hogy a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény 126. § (1)-(3) bekezdésében foglaltak szerint a költségtérítés és a térítési díj megállapításának és módosításának rendjét a térítési és juttatási szabályzatban kell meghatározni. A térítési és juttatási szabályzat alapján a hallgató és a felsőoktatási intézmény megállapodásban rögzíti a költségtérítés és a térítési díj összegét. A költségtérítés összegét a felsőoktatási intézmény - a képzéssel kapcsolatos valamennyi ráfordításra tekintettel - határozza meg, azzal a megkötéssel, hogy annak összege nem lehet kevesebb, mint a szakmai feladatra számított folyó kiadások egy hallgatóra jutó hányadának ötven százaléka. Vissza kell fizetni a befizetett költségtérítés szervezeti és működési szabályzatban meghatározott arányos részét, ha a hallgató a képzési időszak megkezdése előtt bejelenti, hogy megszünteti vagy szünetelteti hallgatói jogviszonyát. A szervezeti és működési szabályzatban kell meghatározni azokat a szabályokat, amelyek alapján a rektor dönt a költségtérítéses képzésben részt vevő hallgató esetén a tanulmányi eredmények alapján járó és a szociális helyzet alapján adható kedvezményekről, a részletfizetés engedélyezéséről. Tájékoztattuk a hallgatót, hogy célszerű a felsőoktatási intézmény térítési és juttatási szabályzatát áttanulmányozni. (K-OJOGB-297/2006.)

A beadványozó korábban 8 féléven át részt vett államilag támogatott képzésben, ahol nem tett záróvizsgát. A hatályos felsőoktatási törvény értelmében összesen 12 támogatott féléve lehet, vagyis még hátra van neki 4 támogatott félév. (K-OJOGB-350/2006.)

A beadványozó leányát felszólították költségtérítés fizetésére azzal az indokolással, hogy mielőtt jelenlegi intézményében felvették, egy évet már államilag finanszírozott formában végzett máshol. A beadványozó ezt sérelmezte, mert hallotta, hogy az új törvény szerint mindenki 12 féléven át lehet finanszírozott.

A beadványozót a következőkről tájékoztattuk. Az új felsőoktatási törvény valóban tartalmaz a 12 féléves finanszírozásra utalást. Ám a törvény szabályai a már hallgatói jogviszonyban állókra nézve másként érvényesülnek, mint azokra nézve, akik ezután létesítenek hallgatói jogviszonyt. A beadványozó lányára vonatkozó átmeneti szabályokat a felsőoktatási törvény egy végrehajtási rendelete, a felsőoktatási hallgatók juttatásairól 175/2006. (VIII. 14.) Korm. rendelet 3. §-a tartalmazza. Az (1) bekezdés d) és db) pontja értelmében az államilag támogatott képzésben részt vevő hallgatónak minősül az államilag finanszírozott képzésre felvett, és a 2002/2003-as, 2003/2004-es, a 2004/2005-ös, 2005/2006-os tanévben hallgatói jogviszonyt létesített személy e jogviszonya keretében, amennyiben e jogviszony létesítése előtt hallgatói jogviszonyt létesített, de felvételi eljárás keretében e jogviszony megszüntetésével együtt új jogviszonyt hozott létre és első alapképzésben vesz részt, továbbá összes megkezdett féléveinek száma nem haladja meg a képesítési követelményekben előírt képzési idő féléveinek számát legalább 8 féléves képzés esetén hárommal, egyébként kettővel megnövelt értéket. A beadványozó lányától csak akkor nem szedhető költségtérítés, amennyiben igazak rá a fentiek. (K-OJOGB-252/2006.)

A beadványozó költségtérítéses képzésben vesz részt. Az új törvény hatályba lépésekor olvasta, hogy mindenkinek 12 félév államilag finanszírozott. Át akart jelentkezni a költségtérítéses képzésből államilag finanszírozottra, de az intézmény elutasította kérését.

Tájékoztattuk, hogy az új törvényben foglalt jogosultság egy új felvételi eljárást követően ad lehetőséget a támogatott képzésben való részvételre, és nem jelent automatikus jogot az átjelentkezésre. (K-OJOGB-440/2006.)

Nem állt módunkban jogszabálysértést megállapítani abban az ügyben, amikor az egyik egyetem belső szabályzata egy kormányrendelet rendelkezéseit vette át, és alkalmazta hallgatóira. Tájékoztattuk a beadványozót, hogy mivel ő államilag finanszírozott képzésben kezdte tanulmányait, és már nem számít államilag támogatott hallgatónak, de a 2000/2001-es tanévben létesített hallgatói jogviszonyt, a felsőoktatási hallgatók juttatásairól szóló 175/2006. (VIII. 14.) Korm. rendelet 3. és 33. §-a értelmében 13 féléven keresztül nem szedhet tőle az egyetem költségtérítési díjat, annak letelte után azonban igen. (K-OJOGB-304/2006.)

A panaszos sérelmezte, hogy a felsőoktatási intézmény nem vette át költségtérítéses képzésről államilag finanszírozott képzésre. Előadta, hogy 2003-ban felvételt nyert ügyvitel-kommunikáció szakra, levelező tagozatra, költségtérítéses képzésre. Most kérelmezte átvételét államilag finanszírozott képzésre. Ezt a kérelmét az intézmény elutasította, méghozzá keretszám hiányára hivatkozva.

Álláspontunk szerint az ügyben jogsérelem nem történt. Ahogyan arról az intézmény is tájékoztatta a panaszost, átjelentkezni költségtérítésesről államilag finanszírozott képzési formára csak abban az esetben lehet, ha megüresedik államilag finanszírozott hely. A beadványozó félreérti a jogszabályt, ha úgy gondolja, hogy e tekintetben az új felsőoktatási törvény új helyzetet teremtett volna. Ez így volt régen, és így van ma is. Ami a különbség, hogy az új törvény szerint felvételizhet államilag finanszírozott képzésre az a diplomás, aki előző diplomája megszerzése során nem merítette ki a 12 finanszírozott félévet. Ez azonban azt jelenti, hogy új felvételi eljárásban kell részt vennie, felvételt nyernie, és akkor igénybe veheti a megmaradt finanszírozott féléveket. Nem jelenti viszont azt, hogy aki már bent van - költségtérítéses képzésben - automatikusan átvételt nyerhetne államilag finanszírozott helyre. Az átvételi és a felvételi eljárás ugyanis két egymástól teljesen különböző dolog. Jelen esetben ugyanis a panaszos tulajdonképpen felvételi nélkül szeretne bekerülni egy szakra finanszírozott helyre, mivel a korábbi felvételije nem erre a képzésre szólt. Az akkori felvételi eredménye erre a váltásra nem jogosítja, ezért valóban csak akkor vehető át, ha megüresedik egy finanszírozott hely.

Mivel a felsőoktatási intézmény eljárásában jogsértést kimutatni nem tudtunk, az ügyet lezártuk. (K-OJOG-363/2006.)

Egy hallgató kért tájékoztatást felsőfokú tanulmányainak finanszírozásával kapcsolatosan. Tájékoztattuk, hogy tekintettel arra, hogy jelenleg egy főiskolán költségtérítéses képzésre jár, ezért államilag finanszírozott helyre átjelentkezéssel kerülhet. Amennyiben egy felsőoktatási intézmény átveszi őt államilag finanszírozott helyre (amelyre természetesen nem köteles), akkor a hallgató a jogszabályban meghatározott ideig jogosult azt igénybe venni. A felsőoktatási hallgatók juttatásairól szóló 175/2006. (VIII. 14.) Korm. rendelet 3. § (1) bekezdés e) pontjában foglaltak értelmében az államilag támogatott képzésben részt vevő hallgatónak minősül az államilag finanszírozott képzésre felvett, és bármely szakon költségtérítéses képzésből az intézmény döntése alapján, az intézménynél már meglévő államilag finanszírozott helyre átvett hallgató a kilépett hallgató képzési idejéből még hátralévő időtartamban. (K-OJOGB-31/2006.)

Szakváltásnak nevezzük, ha a hallgató az első beiratkozást követően történő szak-, szakpár-, illetve intézményváltással új felvételi eljárás eredményeképpen beiratkozik. Ilyen esetben államilag finanszírozott maradhat a szak-, illetve intézményváltással felvett szak képesítési követelményében meghatározott képzési időnek a korábbi, első alapképzésben folytatott tanulmányok finanszírozott idejével csökkentett időtartamban. (K-OJOG-20/2006., K-OJOG-101/2006., K-OJOG-122/2006.)

A beadványozó azzal fordult hozzánk, hogy felsőfokú tanulmányait államilag finanszírozott képzésben két különböző szakon végzi egymással párhuzamosan. Mivel a két képzést nem ugyanabban a tanévben kezdte, ezért egyrészt a felsőoktatási hallgatók juttatásairól szóló 175/2006. (VIII.14.) Korm. rendelet, másrészt a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény alapján vizsgáltuk, hogy mikor minősül valaki államilag támogatott képzésben részt vevő hallgatónak. Megállapítottuk, hogy a korábban megkezdett szakot az eddigi szabályok alapján végezheti, míg a 2006/2007-es tanévben megkezdett szak elvégzésére tizenkét félév áll rendelkezésére, amely független attól, hogy a másik szakon mikor végez. (K-OJOGB-310/2006.)

Egyik beadványozónk felsőfokú tanulmányait államilag finanszírozott képzésben két különböző szakon szeretné végezni egymással párhuzamosan. Ezért arról érdeklődött, hogy valóban tizenkét félévig lehet-e részt venni államilag finanszírozott képzésben. Tájékoztattuk, hogy a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény 55. § (2) bekezdése valóban úgy rendelkezik, hogy egy személy tizenkét féléven át folytathat a felsőoktatásban tanulmányokat államilag támogatott képzésben. A (3) bekezdés értelmében, ha a hallgató kimerítette a - (2) bekezdésben meghatározottak szerint - rendelkezésére álló támogatási időt, csak költségtérítéses képzési formában folytathat tanulmányokat a felsőoktatásban. A párhuzamos képzésről pedig úgy rendelkezik a törvény 56. §-ának (3) bekezdés a) pontja, hogy a támogatási idő számításakor egy félévként kell nyilvántartani, ha a hallgató - az elsőként megkezdett képzésének legkésőbb harmadik félévében létesített további (párhuzamos) hallgatói jogviszonyára tekintettel - egyidejűleg több felsőoktatási intézménnyel áll hallgatói jogviszonyban. (K-OJOGB-500/2006.)

Egy hallgató a párhuzamosan végezhető szakképzések, illetve felsőoktatási tanulmányok lehetőségéről kért tájékoztatást. Tájékoztattuk, hogy a felnőttképzésről szóló 2001. CI. törvény 22. §-ában foglaltak szerint az állam a felnőttképzéshez a költségvetési törvényben meghatározott mértékű normatív támogatást nyújt. Ennek keretében a külön jogszabályban meghatározott feltételek szerint teljesen vagy részben díjmentesen biztosítja többek között a felnőttképzést folytató intézményben folyó, az első, állam által elismert, az OKJ-ban szereplő szakképesítés megszerzésére irányuló képzést a felnőtt számára. Ez tehát az állami támogatás kérdését rendezi, de természetesen térítés ellenében lehet végezni további szakképesítésre felkészítő tanfolyamot, képzést, akár párhuzamosan is. A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény 55. § (2) bekezdésében foglaltak szerint egy személy tizenkét féléven át folytathat a felsőoktatásban tanulmányokat államilag támogatott képzésben (támogatási idő), beleértve a felsőfokú szakképzést is. A fogyatékossággal élő hallgató támogatási ideje négy félévvel megnövelhető. A támogatási időbe be kell számítania megkezdett államilag támogatott félévet is, kivéve, ha betegség, szülés vagy más, a hallgatónak fel nem róható ok miatt nem sikerült befejezni a félévet. A támogatási idő számításánál figyelmen kívül kell hagyni a támogatási idő terhére teljesített félévet, ha megszűnt a felsőoktatási intézmény anélkül, hogy a hallgató a tanulmányait be tudta volna fejezni, feltéve, hogy tanulmányait nem tudta másik felsőoktatási intézményben folytatni. Figyelmen kívül kell hagyni azt a félévet is, amelyet tanulmányai folytatásánál a felsőoktatási intézmény a megszűnt intézményben befejezett félévekből nem ismert el. A támogatási idő legfeljebb két félévvel megnő, ha a hallgató egységes, osztatlan képzésben vesz részt, és a képzési követelmények szerint a képzési idő meghaladja a tíz félévet. A részidős képzés ideje és a távoktatás ideje legfeljebb négy félévvel meghosszabbítható. A doktori képzésben részt vevő hallgató támogatási ideje legfeljebb további hat félévvel meghosszabbítható. Az államilag támogatott képzésben való részvételt nem zárja ki a felsőoktatásban szerzett fokozat és szakképzettség megléte, azzal a megkötéssel, hogy aki államilag támogatott képzésben valamely képzési ciklusban végbizonyítványt szerzett, ugyanabban a képzési ciklusban nem vehet részt államilag támogatott képzésben. Ezt a rendelkezést alkalmazni kell a felsőfokú szakképzés tekintetében is. (K-OJOGB-303/2006.)

A diákigazolványhoz kapcsolódó utazási kedvezmények körét a közforgalmú személyszállítási utazási kedvezményekről szóló 287/1997. (XII. 29.) Korm. rendelet szabályozza. Korábban hasonló tartalmú beadványok alapján vizsgálatot folytattunk, ennek során tájékoztatást kértünk a felsőoktatási és tudományos ügyek helyettes államtitkárától, valamint az Oktatási Minisztérium diákigazolványokkal foglalkozó munkatársától. A Diákigazolvány Munkabizottság is számtalan alkalommal tárgyalta a fenti kérdést.

A panaszosok felvetették, hogy mi az oka annak, hogy a távoktatásban tanulók nem részesülnek a nappali és az esti tagozaton tanulókkal azonos kedvezményekben. E felvetés kapcsán megvizsgáltuk, sérti-e az Alkotmány esélyegyenlőségre, hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó rendelkezéseit, az, hogy a diákigazolványhoz kapcsolódó utazási kedvezmények eltérőek a különböző képzési formák tekintetében. Az Alkotmánybíróság szerint a diszkrimináció tilalma elvének értelmezésekor speciális a jogalkotó által adott kedvezmények megítélése. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kedvezményezettek homogén csoportján belül nem lehet különbséget tenni faj, szín, nem stb. alapján, azaz a kedvezményből ilyen alapon nem lehet senkit sem kizárni [39/1992. (VII. 16.) AB határozat, ABH 1992. 235, 237.]. Tehát a jogalkotó a kedvezményekre való jogosultság meghatározásakor nem tehet a kedvezményezettek homogén csoportján belül önkényes megkülönböztetéseket. A kedvezmények megítélésekor tehát az követelhető meg, hogy a nem egyenlő elbánásnak ésszerű oka legyen.

Jelen esetben az eltérő szabályozás nem önkényes, annak ésszerű oka van. A jogalkotó a szabályozást azzal indokolta, hogy a képzési formák megszervezését a jogalkotó szándéka szerint más és más formában kell teljesíteni a felsőoktatási intézményeknek. A nappali tagozatos diákok "főfoglalkozásúként" űzik a tanulás mesterségét, s így mindenképpen rászolgálnak a legnagyobb kedvezményre. Ami az esti tagozatos diákokban közös a nappalisokkal az az, hogy naponta járnak előadásra és gyakorlatra. Ez az oka annak, hogy a nappalisokkal egyazon kategóriába sorolta a jogalkotó. A levelező tagozatos hallgatók csupán időszakosan járnak konzultációra. Ha ugyanolyan mértékben részesülnének utazási kedvezményekben, mint az előző csoportok, akkor a kormányzat túlnyomóan olyan utazásokat támogatna, amelyek nem függnek össze tanulmányaikkal. A levelező tagozatos hallgatók döntő többsége jövedelemszerző tevékenység folytatása mellett vesz részt az oktatásban, így a nappali és esti tagozatosok esetén alkalmazható méltányossági alapon való kedvezménynyújtás az érintett minisztériumok álláspontja szerint, a levelező képzésben részt vevők esetében, a jelenlegi - szintén nem elhanyagolható - mértéken túlmenően nem indokolt. A távoktatás - természeténél fogva - még kevesebb utazást követel meg a hallgatótól a tanulmányi kötelezettség teljesítése érdekében. Másrészt a távoktatásban tanulók nem tartoznak az államilag finanszírozott hallgatók körébe, ennek megfelelően utazási kedvezményben - amely végső soron szintén egyfajta állami támogatás - sem részesülhetnek.

A 33 ezer érintett távoktatásos hallgató esetében, a képzési forma sajátosságaira tekintettel, a tanulmányok várható befejezési ideje nem meghatározható. A távoktatásban részt vevők esetében is érvényesül a levelező képzésben tanulók esetében is elmondható tény, miszerint döntő többségük jövedelemszerző tevékenység végzése mellett vesz részt az oktatásban, így a rászorultsági elv érvényesítése esetükben nem indokolt.

Az utazási kedvezmények kérdésével az Alkotmánybíróság is foglalkozott. Az AB megállapította, hogy az utazási kedvezményekre való jogosultság nem alapjog, hanem az állam által biztosított juttatás. Így az utazási kedvezményekre való jogosultság szerinti megkülönböztetés csak akkor tekinthető alkotmányellenesnek, ha a megkülönböztetés önkényes. A tanulók utazási kedvezményei tekintetében alkalmazott megkülönböztetés azonban nem indokolatlan. Az AB döntése meghozatala előtt kikérte az oktatási miniszter véleményét. A miniszter tájékoztatása szerint a tanulók utazási kedvezményben részesítésének célja az iskolába járás, a tanulás megkönnyítése. A nappali és esti tagozatos tanulóknak az iskolába járáshoz napi rendszerességgel kell igénybe venniük a közforgalmú személyszállítási eszközöket. Ugyanakkor a levelező tagozatosoknak havonta csak néhány napi iskolai foglalkozásuk van. Tehát nem indokolt, hogy a levelező tagozatosok olyan kiterjedt mértékű kedvezményekre legyenek jogosultak a tanulásuk megkönnyítése céljából, mint a nappali és esti tagozatos tanulók. A kedvezményezettek ugyanis nem alkotnak alkotmányjogilag homogén csoportot a szabályozás szempontjából. Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy az utazási kedvezmények meghatározása a Kormány feladata. Nincs alkotmányos akadálya annak, hogy az állam az oktatásban résztvevők utazási kedvezményeit átalakítsa, kedvezményeket adjon vagy vonjon el. Erre az alkotmányjog eszközeivel azonban nem kényszeríthető. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kifogásolt rendelkezések nem sértik az Alkotmány diszkrimináció tilalmára vonatkozó 70/A. §- át. (K-OJOG-329/2006., K-OJOGB-348/2006., OKM-O-OJBT-35/2006.)