Oktatási Jogok Biztosának Hivatala

A sajátos nevelési igényű, valamint a beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézséggel küzdő tanulók jogainak érvényesülése

Hivatalunkhoz az elmúlt évben is számos beadvány érkezett a sajátos nevelési igényű tanulók, valamint beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel küzdő tanulók jogaival összefüggésben. Tapasztalataink azt mutatják, hogy ezen tanulók és szüleik rendkívül könnyen kerülnek kiszolgáltatott helyzetbe, amelyben nem tudnak megfelelően élni az őket megillető jogokkal. Ezért mindazok részéről, akik a közoktatásban velük kapcsolatos feladatot látnak el, fokozott odafigyelésre van szükség. A hozzánk beérkező panaszok alapján azt látjuk, hogy ezen tanulók után járó normatíva csökkentése, valamint sajátos nevelési igényű gyermekekkel foglalkozó intézmények bezárása és összevonása még kiszolgáltatottabbá teszi őket és családjaikat.

A Gyermek jogairól szóló New York-i Egyezményben részes államok (Magyarországon kihirdette az 1991. évi LXIV. törvény) elismerik a fogyatékos gyermek különleges gondozáshoz való jogát, és kötelezettséget vállalnak arra, hogy a gyermek állapotához alkalmazkodó segítséget biztosítanak a szülőnek, gondozónak (23. cikk). A segítség a gyermek szüleinek vagy gondviselőinek anyagi erőforrásait figyelembe véve, lehetőség szerint ingyenes, és úgy kell alakítani, hogy a fogyatékos gyermek valóban részesülhessen oktatásban, képzésben. Mindezek érvényesüléséhez azonban fontos, hogy a szülő is elismerje gyermeke különleges gondozáshoz való jogát. Ez a jog ugyanis csak abban az esetben érvényesülhet, ha a gyermekkel olyan szakemberek foglalkoznak, akik birtokában vannak annak a tudásnak és tapasztalatnak, amely a fogyatékos gyermekek neveléséhez szükséges. Ezért a szülők a közoktatási törvényben biztosított szabad iskolaválasztás jogával fogyatékossággal élő gyermekük tekintetében csak korlátozottan élhetnek. Az iskola megválasztásakor figyelembe kell venniük gyermekük állapotát, egyedi szükségleteit és a szakértői javaslatban megfogalmazottakat, még akkor is, ha ez rájuk többletfeladatokat ró.

A közoktatási törvény 2003 óta nem alkalmazza a fogyatékos kifejezést, ehelyett a sajátos nevelési igényű gyermek/tanuló, illetőleg beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermek/tanuló megnevezéssel jelöli azokat a gyermekeket, tanulókat, akiknek fejlődésük érdekében az átlagostól eltérő szolgáltatásokra van szükségük.

A törvény szerint sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló az, aki a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleménye alapján testi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos, autista, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, a megismerő funkciók vagy a viselkedés fejlődésének organikus okra visszavezethető tartós és súlyos rendellenességével küzd, illetőleg aki a megismerő funkciók vagy a viselkedés fejlődésének organikus okra vissza nem vezethető tartós és súlyos rendellenességével küzd.

A beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermek, tanuló a nevelési tanácsadó véleménye alapján beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzd, illetve a megismerő funkciók vagy a viselkedés fejlődésének organikus okra vissza nem vezethető tartós és súlyos rendellenességében szenved. Ők olyan fejlesztő foglalkoztatásra jogosultak, amelyekre a nevelési tanácsadó által kiállított szakvélemény tesz javaslatot.

Abban a kérdésben, hogy a gyermek, tanuló beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő, vagy sajátos nevelési igényű, a nevelési tanácsadó megkeresésére a szakértői és rehabilitációs bizottság dönt.

A szakértői bizottságoknak és a nevelési tanácsadóknak kettős szerepük van. Egyrészt a konkrét ellátásokra való jogosultság a szakértői vélemény kibocsátásával keletkezik, ami azt jelenti, hogy szakértői vélemény nélkül a tanuló nem tarthat igényt a különleges szolgáltatásokra. Másrészt a speciális szakértelem, és az általuk hozzáférhető információk birtokában javaslatot tesznek azokra a konkrét ellátásokra, amelyek a gyermek, tanuló fejlődését szolgálják. A vizsgálat legfőbb célja, hogy megállapítsa vagy kizárja, hogy a tanuló valamely fogyatékosságban szenved, illetve, hogy a tanuló fejlődése szempontjából legmegfelelőbb oktatási módra javaslatot fogalmazzon meg. Emellett a szakértői javaslat számos más kérdésben orientálja a szülőt, a pedagógust és az intézményvezetőt, amikor állást foglal olyan kérdésekben, mint például az alkalmazandó pedagógiai módszerek, mentesítés bizonyos tantárgyak, tantárgyrészek alól vagy a magántanulói jogviszony. A szakértői bizottság és a nevelési tanácsadó közreműködése tehát nem csupán azért fontos, mert a szülő segítségére lehet a megfelelő intézmény kiválasztásában, hanem mert jogi hatással és a közoktatási törvény szerinti esetekben a szülőre, a tanulóra és az intézményekre is kötelező erővel bíró szakértői véleményt csak a vonatkozó jogszabályban meghatározott szervek, az abban foglalt eljárási szabályok betartásával bocsáthatnak ki. Álláspontunk szerint a vizsgálaton való részvétel a gyermek különleges gondozáshoz való joga érvényesülésének alapvető feltétele. A szülő és a szakértői bizottság együttműködése hatékonyan segítheti a tanuló fejlődését és felzárkózását.

Beadványában egy igazgató segítségünket kérte a következőben. Egy 3. évfolyamos tanulónak komoly magatartási problémái vannak, és a szülők együttműködési készségének hiánya miatt az iskola nevelőtestülete, szülői közössége, a gyermekjóléti szolgálat és a település jegyzője is tehetetlen. A problémával kapcsolatban hivatalunk állásfoglalását kérte az igazgató arról, hogy milyen törvényes eszközökkel tudják a szülők számára kötelezővé tenni a szakértői vizsgálaton való részvételt.

Tájékoztattuk az igazgatót arról, hogy a 14/1994. (VI. 28.) MKM rendelet határozza meg a pedagógiai szakszolgálatok intézményei számára a nevelési-oktatási intézményekkel való együttműködés kereteit a sajátos nevelési igény, a beilleszkedési, a tanulási nehézség, a magatartási rendellenesség feltárása, a gyermekek, tanulók fejlődésének elősegítése céljából. A közoktatási törvény a szakértői és rehabilitációs bizottság által végzett szakértői vizsgálat tekintetében lehetőséget biztosít a vizsgálaton való részvétel kötelezővé tételére. A közoktatási törvény- amely a rendelet 23. § (4) alapján a nevelési tanácsadók eljárására is vonatkozik -, felhatalmazást ad a jegyző részére, hogy a tanuló érdekében kötelezze a szülőt arra, hogy a szakértői vizsgálaton gyermekével megjelenjen. A kikényszerítés, valamint a további eljárás garantálása a jegyző hatáskörébe tartozik. (K-OJOGB-684/2007.)

Számos levélben számolnak be szülők arról, hogy nem találnak megfelelő intézményt gyermeküknek. Sok esetben a szakértői bizottság azért nem tud a gyermek számára megfelelő oktatási intézményt találni, mert a rendelkezésre álló intézményi jegyzék nem tartalmaz ilyet. A helyi önkormányzatról szóló 1990 évi LXV. törvény 8. § (4) bekezdése szerint a települési önkormányzat köteles gondoskodni az óvodai nevelésről, az általános iskolai oktatásról és nevelésről (ezt a közoktatási törvény 86. § (1) bekezdése is megismétli). Ez a kötelezettség magában foglalja a sajátos nevelési igényű tanulók ellátását is, amennyiben azok a többi tanulóval együtt nevelhetők, oktathatók (integráltan oktatható).

A közoktatási törvény 13. § (5) bekezdése szerint a szülő joga, hogy a sajátos nevelési igényű gyermek lakóhelyén, ennek hiányában tartózkodási helyén a polgármester segítségét kérje ahhoz, hogy gyermeke óvodai neveléséhez-oktatásához szükséges feltételeket a településen megteremtsék. A képzési kötelezettségről és a pedagógiai szakszolgálatokról szóló 14/1994. (VI. 24.) MKM rendelet 14. § (4) bekezdése szerint, ha az iskolai nevelés és oktatás a többi tanulóval azonos iskolai osztályban azért nem szervezhető meg, mert az intézményi jegyzékben nincsen megfelelő iskola, a szakértői és rehabilitációs bizottság a szakvéleményt megküldi a tanuló lakóhelye szerint illetékes helyi önkormányzat polgármesterének. A polgármester intézkedik, hogy a megfelelő nevelési-oktatási intézmény rendelkezésére álljon, továbbá szükség esetén megkeresi a megyei főjegyzőt, hogy biztosítsa - a közoktatási törvény 88. §-ának (1) bekezdésében szabályozott megyei fejlesztési tervben foglaltak szerint - az utazó szakember hálózatból a szükséges gyógypedagógust (terapeutát) vagy más szakembert. A polgármester harminc napon belül tájékoztatja intézkedéséről a szakértői és rehabilitációs bizottságot. (K-OJOGB-736/2007., K-OJOGB-556/2007., K-OJOGB-632/2007.))

Sok panasz és kérdés érkezett hivatalunkba a sajátos nevelési igényű tanulók és a tanulási, beilleszkedési, magatartási nehézséggel küzdő tanulók tantárgyak értékelése alól való mentességével kapcsolatban. A közoktatási törvény a kötelező tanórai foglalkozás alóli felmentések, illetve az egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből való mentesítések rendszerével biztosítja a sajátos nevelési igényű tanulóknak, és a tanulási, beilleszkedési nehézséggel küzdő tanulóknak, hogy tudásukat képességeiknek megfelelően értékelhessék. Az eltérő tanulmányi követelmények megállapítása az igazgató döntési jogosultsága. A közoktatási törvény e tárgyban az igazgató döntési jogköre szempontjából két eltérő jogintézményt hozott létre.

Az egyik ilyen intézmény, a kötelező tanórai foglakozáson való részvétel alóli felmentés. Az erre vonatkozó kérelmet a tanuló terjeszti az igazgató elé. Ebben a kérdésben az igazgató mérlegelhet. A közoktatási törvény 69. §-ának (2) bekezdése rögzíti, hogy a felmentés az igazgató hatáskörébe tartozik. Az igazgató - a gyakorlati képzés kivételével - a tanulót kérelmére - részben vagy egészben - felmentheti az iskolai kötelező tanórai foglalkozásokon való részvétel alól, ha a tanuló egyéni adottságai, sajátos nevelési igénye, továbbá sajátos helyzete ezt indokolttá teszi. Az, akit felmentettek, az igazgató által meghatározott időben és a nevelőtestület által meghatározott módon ad számot tudásáról.

A másik lehetőség az értékelés és minősítés alóli mentesítés. Erről szintén az oktatási intézmény vezetője dönt, de az előbbiekkel ellentétben nincs mérlegelési jogköre. A mentesítéssel kapcsolatban az érintettek számára gyakran okoz gondot, hogy a kérdésben a nevelési tanácsadónak vagy a szakértői bizottságnak kell-e állást foglalnia. A jogszabályok különböző szerepet szánnak a nevelési tanácsadónak és a szakértői bizottságnak. A közoktatási törvény 30. §-ának (9) bekezdése értelmében a sajátos nevelési igényű tanulót, illetve a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulót - jogszabályban meghatározott munkamegosztás szerint - a szakértői és rehabilitációs bizottság vagy a nevelési tanácsadó szakértői véleménye alapján - a gyakorlati képzés kivételével - mentesíti az igazgató egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből az értékelés és a minősítés alól. Ezt a szabályt a képzési kötelezettségről és a pedagógiai szakszolgálatokról szóló 14/1994. (VI. 24.) MKM rendelet konkretizálja a következőképpen: a sajátos nevelési igényű tanulók esetén a szakértői és rehabilitációs bizottság véleménye szükséges, míg a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekek esetében a nevelési tanácsadónak kell javaslatot tennie szakvéleményében a mentesítésre. Ahhoz azonban, hogy a gyermek ezt a számára megfelelő speciális lehetőséget igénybe vehesse, a szakvélemény nélkülözhetetlen. (K-OJOGB-375/2007. K-OJOGB-436/2007., K-OJOGB-457/2007., K-OJOGB-733/2007.)

Egy középiskola tanulóinak szülei jelezték hivatalunknál, hogy nevelési tanácsadói szakértői véleményben foglalt mentesítéseket az iskola igazgatója figyelmen kívül hagyja. A jogszabályi rendelkezésekben az igazgató is bizonytalan volt, ezért tájékoztatást kért hivatalunktól. Az igazgatót fenti állásfoglalásunkról tájékoztattuk, aki azt elfogadta, így a szülői kérelmeket jóváhagyta és a jogsérelmeket saját hatáskörében orvosolta. (K-OJOGB-212/2007., K-OJOGB-322/2007., K-OJOGB-225/2007., K-OJOGB-229/2007., K-OJOGB-303/2007.)

Panaszában egy szülő arról számolt be, hogy lánya nevelési tanácsadó véleménye szerint tanulási nehézségekkel küzd. A szakvélemény javaslatot tett matematika tantárgy értékelése alóli mentesítésre, illetőleg a matematika helyett más érettségi tárgy választását tette lehetővé a tanuló számára. A szülő azt sérelmezte, hogy gyermeke értékelésére matematika tantárgyból továbbra is sor kerül, valamint azt, hogy az érettségi vizsga alóli felmentésre vonatkozó kérelmét az intézményvezető elutasította. Nyilatkozatot kértünk az intézményvezetőtől, aki előadta, hogy a mentesítést elutasította, ezért az ügyben a következő kezdeményezést tettük.

A panaszos gyermeke tanulási nehézséggel és dyscalculia maradványtüneteivel küzd, ezért a képzési kötelezettségekről és a pedagógiai szakszolgálatokról szóló 14/1994. (VI. 24.) MKM rendelet, valamint közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény rendelkezéseinek megfelelően a nevelési tanácsadó tett javaslatot a matematika tantárgyból való értékelés alóli mentesítésre, illetőleg a matematika helyett más érettségi tárgy választására. A fenti jogszabályi háttérre tekintettel kezdeményeztük, hogy az intézmény vezetője a szakvélemény alapján mentesítse a tanulót az értékelés alól. Kezdeményeztük továbbá, hogy tegye lehetővé a matematika helyett más érettségi tárgy választását a tanuló számára. Az intézményvezető kezdeményezésünket elfogadta. (K-OJOGB-302/2007.)

Hivatalunkat megkereste egy szülő, aki beadványában előadta, hogy szakértői és rehabilitációs bizottság szakértői véleménye szerint gyermekénél tanulási nehézség állapítható meg. A szülő kifogásolta, hogy bár a szakvéleményben a bizottság javaslatokat tett a tanuló tanításával és nevelésével kapcsolatban, az intézmény vezetője a szakértői véleményben foglaltaknak mégsem tett eleget.

Az érintett intézmény vezetője előadta, hogy a szülő a levélben azt kérte, gondoskodjon arról, hogy a szakvélemény tartalmát a gyermeket tanító pedagógusok megismerjék. Ennek a kérésnek azonnal eleget tett. Ezt követően a szülő jogi képviselője 2007. szeptember 26-án újabb levelében azt kérte az igazgatótól, hogy a szakvéleményben javasoltak szerint mentesítse a panaszos fiát több tantárgyból való értékelés és minősítés alól. Ennek a kérésnek csak 2007. december 27-én tett eleget az intézményvezető, amikor 1/2008. számú igazgatói határozatában úgy rendelkezett, hogy a gyermek számára biztosítja a szakvéleményben meghatározott kedvezményeket.

A közoktatási törvény 30. § (9) bekezdése értelmében az intézmény vezetője dönt a tanulási nehézséggel küzdő tanulónak az egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből az értékelés és minősítés alóli mentesítéséről. A döntésével kapcsolatban az igazgatónak mérlegelési jogköre nincs. A közoktatási törvény úgy rendelkezik, hogy a tanuló számára a különleges gondozást a szakértői véleményben foglaltak szerint kell biztosítani. Tehát az igazgatónak a szakvéleményben leírtaknak megfelelően a legrövidebb időn belül eleget kell tennie. Az intézményvezető a 2007. december 27-én kelt 1/2008. számú határozatában a szakértői véleményben foglaltaknak eleget tett ugyan, és ezt megelőzően a tanuló nem megfelelő értékelésére nem került sor, ezért erre tekintettel kezdeményezést az ügyben nem fogalmaztunk meg. Felhívtuk azonban az igazgató figyelmét arra, hogy a szakértői vélemény által megállapított mentesítésre vonatkozó döntését az intézményvezetőnek a szakvélemény megismerését követően az esetleges jogsértések elkerülése érdekében a lehető legrövidebb időn belül kell meghoznia. (K-OJOGB-749/2007.)

Sokszor érzik azt sajátos nevelési igényű gyermekek szülei, hogy gyermekeik nem teljesítették megfelelően az adott év tananyagát, ezért szeretnének évismétlést kérni.

Egy figyelemzavaros hiperaktív gyerek szülője szerette volna, ha az első osztályt fia megismételné, holott második évfolyamba léphetett volna. Telefonon tájékoztattuk a panaszost arról, hogy a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 71. § (7) bekezdése alapján minden szülő - nemcsak a sajátos nevelési igényű gyermek szülője - jogosult kérni az igazgatótól, hogy évfolyamot ismételjen a gyermeke. (K-OJOGB-510/2007.)