Beszámoló 2007





AZ OKTATÁS EGYES TERÜLETEI

 

KÖZOKTATÁS

 

A SZEMÉLYI SZABADSÁGJOGOK ÉRVÉNYESÜLÉSE

Az oktatási jogok biztosának következetesen képviselt álláspontja szerint a legsúlyosabb jogsértés, amely nevelési-oktatási intézményben előfordulhat, a fizikai bántalmazás. Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy az emberi méltósághoz való jog mindenkit - így az oktatás valamennyi szereplőjét - megillető alkotmányos alapjog, amely alapján többek között tilos a tanulók testi és lelki bántalmazása, megalázó büntetésben való részesítése. Az emberi méltósághoz való jog az oktatási szereplőket életkorukra való tekintet nélkül megilleti. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 10. § (2) bekezdése szerint a gyermek, illetve a tanuló személyiségét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani, és védelmet kell számára biztosítani a fizikai és a lelki erőszakkal szemben. A gyermek és a tanuló nem vethető alá testi fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak.

Az emberi, állampolgári, gyermeki és tanulói jogokat a pedagógus nem vonhatja el, ugyanis azok nem pedagógiai mérlegelés függvényei. Érvényesülésük nem függ attól sem, hogy a gyermek, illetve a diák teljesíti-e a kötelességeit az óvodában vagy az iskolában, tehát a gyermekeket, tanulókat megillető alapvető emberi jogok nem állíthatók összefüggésbe a kötelességek teljesítésével.

Tapasztalataink szerint az intézményvezetők maguk is nagyon komoly jogsértésnek tartják a testi fenyítést, és tisztában vannak azzal, hogy ez a pedagógusok részéről fegyelmi vétséget valósít meg. Ennek megfelelően ebben az évben vizsgálataink során a legtöbb testi fenyítés gyanúját felvető esetben azzal találkoztunk, hogy az intézményvezető vezetői hatáskörében megtette a szükséges intézkedéseket és a jogszabályi előírásoknak megfelelően fegyelmi eljárást indított az érintett pedagógus ellen, hogy annak keretei között tisztázzák az ügyet és hozzák meg a megfelelő döntést. A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 46. § (8) bekezdése értelmében ugyanis a fegyelmi eljárás lefolytatása akkor mellőzhető, ha a kötelezettségszegés csekély súlyú és a tényállás tisztázott, azonban jelentős súlyú fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja esetén kötelező a fegyelmi eljárás lefolytatása, annak mellőzésére ilyen esetben nincs lehetőség. A testi fenyítés alkalmazásával a pedagógus jelentős súlyú fegyelmi vétséget követ el, amelynek esetében a törvény a munkáltató kötelező feladatává teszi a fegyelmi eljárás megindítását.

Egy szülő fordult hivatalunkhoz, mert gyermeke egyik tanára testi fenyítést alkalmazott több tanulóval szemben. A szülő állítása szerint számos alkalommal előfordult, hogy a pedagógus a fegyelmezetlen tanulókat megpofozta, fülüket megtépte, fejüket a táblába verte. Az intézmény vezetője nyilatkozatában tájékoztatott arról, hogy az ügyet kivizsgálta és a pedagógus ellen fegyelmi eljárást kezdeményezett, melynek következményeként a tanár fegyelmi megrovásban részesült. Ezt követően a pedagógus munkaviszonyát közös megegyezéssel megszüntették. Az igazgató intézkedéseire való tekintettel az ügyet lezártuk. (K-OJOGB-443/2007., K-OJOGB-418/2007.)

A testi fenyítést alkalmazó pedagógusok részéről gyakran elhangzik az az érv, hogy a rend biztosítása érdekében a súlyosan fegyelmezetlen gyermekkel, tanulóval szemben a pedagógusnak gyakran nincs más eszköze, mint a testi fenyítés. Amennyiben a gyermek fegyelmezetlen, indokolt, hogy a pedagógus vele szemben fegyelmező eszközt alkalmazzon. A fegyelmezés során azonban csak olyan eszközöket vehet igénybe, amelyek alkalmazásával nem követ el jogsértést. A nevelő-oktató tevékenység során a pedagógusok szabadon mérlegelhetik, hogy milyen pedagógiai módszert választanak a gyermekek fegyelmezésére. Választásuknak azonban szigorú jogi korlátai vannak: nem alkalmazható olyan fegyelmezési eszköz, amellyel a pedagógus megsérti a gyermek legalapvetőbb jogait, a méltósághoz és a testi épséghez való jogát.

Egy szülő levélben fordult hivatalunkhoz, mert gyermekét olyan súlyosan bántalmazta osztályfőnöke, hogy a tanuló kórházba került. A szülő kifogásolta, hogy bár haladéktalanul felhívta az intézmény vezetőjének figyelmét az esetre, mégsem kapott semmilyen tájékoztatást a foganatosított intézkedésekről, sőt a pedagógus zavartalanul végezhette tovább munkáját.

Megkerestük az intézmény igazgatóját, aki nyilatkozatában arról tájékoztatott, hogy a pedagógus ellen fegyelmi eljárást indított. A fegyelmi tárgyalás alatt az osztályfőnök elismerte tettét, miszerint a panaszos gyermekét fejen ütötte. A pedagógus meghallgatása során elmondta, hogy az osztállyal sok fegyelmezési gondja volt, amiket megbeszéléssel próbált megoldani, de ebben az esetben a tanuló többszöri rászólás után sem hagyta abba a fegyelmezetlen magatartást. A fegyelmi eljárás során a fegyelmi tanács megállapította, hogy a pedagógus a legsúlyosabb fegyelmi vétséget követte el, ezért vele szemben a legsúlyosabb fegyelmi büntetést alkalmazták és a tanárt elbocsátották. A fegyelmi eljárás megindításáról, majd ezt követően annak eredményéről az intézményvezető szülői értekezleten többször tájékoztatta a szülőket, valamint biztosította őket, hogy kollegái a legjobb tudásuk szerint látják el feladatukat és azon lesz, hogy hasonló eset ne ismétlődhessen meg. Az igazgató intézkedéseire való tekintettel az ügyet kezdeményezés megfogalmazása nélkül lezártuk. (K-OJOGB-344/2007.)

A testi fenyítéssel kapcsolatos ügyeinkben általában a bántalmazott gyermekek, tanulók szülei kérik hivatalunk segítségét. A szülők szerint gyakori, hogy a testi fenyítést alkalmazó pedagógus egyéb módon is megsérti tanítványai jogait.

Egy szülő levélben fordult hivatalunkhoz, mert gyermekét bántalmazta az iskola több pedagógusa. A szülő a panaszában ezen felül megemlítette, hogy az osztályfőnök bosszúhadjáratot indított a tanuló ellen, amely keretében többször az egész osztály előtt sértegette és megalázta. A pedagógus a többi tanulót a panaszos gyermekének kiközösítésére szólította fel. Az osztályfőnök a tanulót nem érdemjegyei, hanem személyes ellenszenve alapján értékelte. Az ügyben felmerült probléma érzékenységére tekintettel személyes egyeztetést tartottunk az érintett felek között. A megbeszélésen jelen volt a szülő, az érintett pedagógus, az intézmény vezetője és helyettese, valamint a fenntartó képviselője. A személyes egyeztetésen a felek rendezték konfliktusaikat, ezért a szülő nem kívánta további eljárásunkat, erre tekintettel az ügyet kezdeményezés megfogalmazása nélkül lezártuk. (K-OJOGB-156/2007.)

A szülők gyakran sérelmezik, hogy a testi fenyítést alkalmazó pedagógus ellen indul ugyan fegyelmi eljárás, annak végén azonban túl enyhe fegyelmi büntetést szabnak ki. A szülők ugyanis rendkívül nehezen élik meg, ha gyermekeiket testi fenyítésben részesítik, ezért gyakran gondolják úgy, hogy az egyetlen lehetséges megoldás ilyen esetben, ha a bántalmazó tanárt fegyelmi úton elbocsátják az iskolából.

Amennyiben a pedagógus testi fenyítést alkalmaz, az fegyelmi eljárás indítását vonja maga után. Bár a fegyelmi tanács döntésének befolyásolására nincs lehetőségünk, támpontul jelöljük meg a Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntését, amely szerint a pedagógus a nevelésére, felügyeletére bízott gyermekkel szemben nem alkalmazhat testi fenyítést, ilyen esetben a pedagógus által elkövetett fegyelmi vétség olyan súlyú, hogy azzal a legsúlyosabb fegyelmi büntetés, az elbocsátás is arányban állhat. (BH 1998. 53.)

Szükségesnek tartjuk azonban hangsúlyozni, hogy a fegyelmi felelősségre vonással kapcsolatos munkáltatói döntések tekintetében az oktatási jogok biztosa nem rendelkezik hatáskörrel, így azon túlmenően, hogy az ezzel kapcsolatos, fentiekben ismertetett jogszabályi rendelkezésekre felhívjuk az intézményvezetők figyelmét, nincs arra lehetőségünk, hogy fegyelmi eljárás megindítását kezdeményezzünk, illetőleg felülbíráljuk az ilyen típusú munkáltatói döntéseket.

Egy szülő levélben fordult hivatalunkhoz fia ügyében. Sérelmezte, hogy az egyik tanítási órán a tanár a fegyelmezetlen tanuló alól a széket kirántotta és a gyermeket ruhájánál fogva a folyósóra rángatta, majd ott megpofozta. Az intézmény vezetője nyilatkozatában arról tájékoztatta hivatalunkat, hogy a tanár a tanuló alól tényleg kihúzta a széket és megfogta a gyermek ruháját, de a tanulót nem ráncigálta ki a folyosóra és nem pofozta meg. Az igazgató a pedagógust szóbeli figyelmeztetésben részesítette. Az igazgató intézkedéseire való tekintettel az ügyet kezdeményezés megfogalmazása nélkül lezártuk. (K-OJOGB-15/2007.)

Amennyiben eljárásunk során a testi fenyítés vagy más megalázó büntetés bizonyítást nyer, álláspontunk szerint sérül a tanuló emberi méltósághoz való joga. Ezért minden ilyen esetben azzal a kezdeményezéssel fordulunk az intézmény vezetőjéhez, hogy vezetői hatáskörében tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a jövőben a pedagógusok csak olyan fegyelmezési eszközöket alkalmazzanak a diákokkal szemben, amelyeket a jogszabályok lehetővé tesznek, hogy a tanulók emberi méltósága, személyiségi jogai ne sérülhessenek az iskolában.

Egy szülő kereste meg hivatalunkat, mert állítása szerint a gyermeke emberi méltóságát és személyiségi jogait sértette meg az iskola testnevelő tanára, amikor a tanulót az egész osztály előtt becsmérelte. Az intézményvezető nyilatkoztában tájékoztatott arról, hogy rögtön kivizsgálta az esetet. Eljárása során megállapította, hogy a tanuló egyik tanulótársával történő szóváltása során sértő megjegyzéseket tett a tanárra. A pedagógus ezt követően az egyik testnevelés óra végén osztálytársai előtt becsmérlő kifejezéseket használva fegyelmezte meg a diákot. Az intézményvezető szóban megkérte a tanulót és a pedagógust, hogy nézeteltéréseiket ne ilyen módon próbálják rendezni. Kezdeményezéssel fordultunk az iskola igazgatója felé, hogy vezetői hatáskörében tegye meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy a jövőben a pedagógusok csak olyan fegyelmezési eszközöket alkalmazzanak a diákokkal szemben, amelyeket a jogszabályok lehetővé tesznek, hogy a tanulók emberi méltósága, személyiségi jogai ne sérülhessenek az iskolában. Az igazgató a kezdeményezésünk elfogadta és felhívta az érintett pedagógus, valamint a többi kolléga figyelmét, hogy az esetleges újabb konfliktusok kezelésekor a jogszabályi előírásokat maradéktalanul tartsák be. Az ügyet az intézményvezető intézkedésére tekintettel lezártuk. (K-OJOGB-368/2007.)

Egy szülő kért segítséget hivatalunktól, mert gyermekével az óvónő embertelen módon bánt, illetve fizikailag és pszichikailag bántalmazta. A fenntartó válaszában arról tájékoztatta hivatalunkat, hogy az ügyet kivizsgálta. A pedagógus elismerte, hogy a gyermeket nyaklevessel fegyelmezte, illetve fegyelmezetlen magatartása miatt bezárta a zuhanyzóba. Az óvónőt írásbeli figyelmeztetésben részesítették. A fenntartó intézkedéseire való tekintettel az ügyet kezdeményezés megfogalmazása nélkül lezártuk. (K-OJOGB-374/2007.)

Számos olyan beadvány érkezik hivatalunkhoz, amelyben a hozzánk fordulók nem egy oktatási jogsérelem kivizsgálását, eljárás lefolytatását, hanem állásfoglalás megfogalmazását kérik tőlünk. A beadványozók sokszor álláspontunk birtokában kívánnak dönteni arról, hogy a későbbiekben panasszal is megkeresik-e hivatalunkat. Tapasztalataink szerint véleményünk számos esetben segítséget nyújthat az érintetteknek abban is, hogy maguk találják meg jogaik érvényesítésének módját.

Egy szülő elektronikus levélben érdeklődött hivatalunk testi fenyítésről kialakított álláspontja felől. A szülő gyermekét az óvónő többször bántalmazta, de a panaszos megbeszélte a történteket az érintett pedagógussal, aki azt követően nem alkalmazott testi fenyítést a gyermekkel szemben. Ennek következtében a szülő nem kérte eljárásunk, csupán a testi fenyítésről kialakított állásfoglalásunkat. (K-OJOGB-248/2007.)

A nevelési-oktatási intézményekben a gyermekek, tanulók emberi méltósághoz való joga sérülhet akkor is, ha a tanárok tanulókkal való bánásmódja, pedagógiai módszerei nem megfelelőek. Tapasztalataink szerint gyakran okoz nehézséget annak megállapítása, hogy hol húzódik a jogszerűség határa a különböző pedagógiai módszerek tekintetében. (K-OJOGB-466/2007., K-OJOGB-760/2007.)

Egy szülő kért tájékoztatást hivatalunktól gyermeke ügyében. A panaszos állítása szerint a tanuló testnevelés felszerelése eltűnt a szekrényéből, amit jelzett testnevelés tanárának. A pedagógus azonban nem vizsgálta a felszerelés eltűnésének az okát, hanem felszólította a tanulót, hogy utcai ruhában végezze el a testnevelési gyakorlatokat. A szülő méltóságsértőnek és balesetveszélyesnek érezte a tanár eljárását.

Tájékoztattuk a beadványozót, hogy az általa leírtak felvetik oktatási jogok sérelmét. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. tv. 19.§ (1) bekezdésében foglaltak alapján ugyanis a pedagógust munkakörével összefüggésben megilleti ugyan az a jog, hogy a nevelési, illetve pedagógiai program alapján a nevelés és tanítás módszereit megválassza. Ennek azonban korlátját jelenti, hogy nem alkalmazható olyan fegyelmezési eszköz, amely alkalmas lehet a tanuló legalapvetőbb jogainak, az emberi méltósághoz és a testi épséghez való jogának megsértéséhez. Amennyiben azonban olyan helyzet áll elő, amelyben a nevelési, tanítási módszer alkalmazása miatt veszélybe kerül a tanuló testi épsége, a pedagógus elmarasztalható döntéséért. A testnevelés órára előírt speciális felszerelés elsődleges célja, hogy a tanórai feladatok végrehajtása során a gyermekek ne sérüljenek és a balesetveszélyes helyzetek ilyen módon elkerülhetőek legyenek. Amennyiben a pedagógus ezt figyelmen kívül hagyja, úgy ezzel a magatartásával veszélyezteti, sérti a tanulói jogokat.

A panaszos tájékoztatásunkat követően kérte hivatalunk eljárását is az ügyben, ezért megkerestük az intézmény vezetőjét és nyilatkozattételre szólítottuk fel. Az iskola igazgatója válaszában tájékoztatott minket arról, hogy az érintett pedagógusnak jelezte, felszerelés hiányában a tanulóknak csupán a felügyeletét kell biztosítani, így ezeknek a tanulóknak - balesetvédelmi okok miatt - csak passzív szemlélőként kell részt venniük a testnevelésórákon. Az intézményvezető intézkedéseire való tekintettel az ügyet kezdeményezés megfogalmazása nélkül lezártuk. (K-OJOGB-637/2007.)

Álláspontunk szerint a testi fenyítés a legsúlyosabb jogsértés, amely nevelési-oktatási intézményben előfordulhat, tapasztalataink azt mutatják, hogy a szülők nagyon gyakran hasonló súllyal ítélik meg gyermekük tanulótársak általi bántalmazását. A pedagógusok mulasztásának kérdése ilyenkor is felmerül, hiszen az intézménynek a közoktatási törvény szerint gondoskodnia kell a gyermekek, tanulók felügyeletéről, ami a pedagógusok oldalán számos kötelezettséget teremt. Bár nem ritka, hogy a tanulók közötti viták, konfliktusok elfajulnak, az iskola felügyeleti kötelezettségéhez hozzátartozik, hogy azok a pedagógusok, akikre a szülők gyermekeiket rábízzák, időben felismerjék az ilyen helyzeteket, és megakadályozzák a jogsértésekhez vezető tanulói cselekményeket.

A közoktatási törvény 41. § (5) bekezdése értelmében a nevelési-oktatási intézménynek gondoskodnia kell a rábízott gyermekek, tanulók felügyeletéről, a nevelés és oktatás egészséges és biztonságos feltételeinek megteremtéséről, a tanuló- és gyermekbaleseteket előidéző okok feltárásáról és megszüntetéséről, továbbá a gyermekek, tanulók rendszeres egészségügyi vizsgálatának megszervezéséről. A törvény az értelmező rendelkezések között definiálja a felügyelet fogalmát. Eszerint a felügyelet: a gyermek, tanuló testi épségének megóvásáról és erkölcsi védelméről történő gondoskodás, a nevelési-oktatási intézménybe történő belépéstől a nevelési-oktatási intézmény jogszerű elhagyásáig terjedő időben, továbbá a nevelési, illetve a pedagógiai program részeként tartott kötelező, a nevelési-oktatási intézményen kívül tartott foglalkozások, programok ideje alatt.

A tanulók egészségét és biztonságát minden, azt veszélyeztető tényezővel szemben védelemben kell részesíteni. Ennek keretében a pedagógusok kötelessége a jogsérelmek, balesetek megelőzése, és minden olyan veszélyforrás időben való felismerése, amely a tanulók egészségének, testi épségének sérelmét eredményezheti. A pedagógusoknak a felügyeletre vonatkozó jogszabályi rendelkezésekből eredően kötelességük, hogy mindent megtegyenek az olyan jellegű konfliktusok megakadályozása érdekében, amelyek a tanulók közötti verekedésekhez, bántalmazásokhoz vezetnek. Ezzel összefüggésben minden ilyen típusú ügyben felmerül a pedagógusok mulasztásának, felelősségre vonásának kérdése is. A fizikai bántalmazás továbbá megalapozhatja a bántalmazó tanulónál fegyelmező intézkedések alkalmazását, illetve vele szemben fegyelmi eljárás megindítását. (K-OJOGB-430/2007.)

Kérdés azonban, hogy bizonyos szélsőséges helyzetekben meddig terjednek ezen kötelezettségek határai. Számos pedagógus jelezte személyesen, írásban, illetve telefonon is hivatalunk felé, hogy tehetetlenek, eszköztelenek az iskolában előforduló és leginkább a tanulók között kialakuló erőszakos megnyilvánulásokkal szemben. A fegyelmezési eszközök gyakran nem elégségesek, hogy visszatartsák az egyre súlyosabb cselekményeket elkövető egyre fiatalabb tanulókat. Az oktatási jogok biztosának eszközei sem megfelelőek ahhoz, hogy az így keletkezett jogsértéseket orvosolni, vagy megelőzni lehessen, mivel a hivatalunk által megfogalmazott kezdeményezés vagy ajánlás címzettje mindig az oktatási intézmény vezetője, illetve fenntartója, nem pedig az állampolgár, a tanuló.

Az erőszak olyan jelenség, amely túlmutat az iskolán, pusztán iskolai eszközökkel a nevelési-oktatási intézmény keretei között nem lehet sikeresen küzdeni ellene. Fel kell ismernünk, hogy a pedagógusok hatásköre is véges, nem tudnak és nem is szükséges mindent nekik megoldani.

Gyakran tapasztaljuk, hogy az iskolák magukra maradnak egy-egy problémával, nem kapnak külső segítséget. Sok esetben nem is tudják, kitől kérhetik azt. A tanároknak nincsen elegendő eszközük az erőszak visszaszorítására, ám egyáltalán nem gondoljuk, hogy a pedagógusoknak a közoktatási törvény által biztosított jogi eszköztárát kell bővíteni. Sokkal inkább azt kellene megnézni, kinek az intézkedési lehetősége kezdődik a tanár hatáskörén túl. Nagyon sok szakember azért kapja a fizetését, hogy gyermekekkel foglalkozzon. Ide tartozik a gyermekpszichológus, a rendőrség fiatalkorúakkal foglalkozó szakértője, az ügyész, a börtönparancsnok, a kriminológus, a családsegítő, a gyermekjóléti szolgálatok munkatársai, a nevelési tanácsadó, a helyi önkormányzat oktatási bizottságának tagja vagy a jogvédő civil szervezetek önkéntesei. A felsorolt szakemberek eszközeit kell a pedagógus szolgálatába állítani. Az erőszakos cselekmények ugyanis olyan társadalmi jelenségek, amelyeket az iskola saját kompetenciahatárán belül nem képes hatékonyan kezelni.

Ennek megfelelően a legjobb tanács, amit a pedagógusok felé ilyenkor meg lehet fogalmazni, hogy nem maradtak egyedül, mert mindig van segítség. Az oktatási jogok biztosa is részt vett azon az Európa Tanács által szervezett konferencián, amelyen az iskolai erőszak visszaszorítása és megelőzése témakörében százötven szakértő értett egyet abban, hogy a különböző intézkedések és kezdeményezések - különösen a megelőzés - akkor lehetnek csak sikeresek, ha a helyi közösség szervezetei együttműködnek. A helyi együttműködést tehát el kell kezdeni kiépíteni és fáradságos munkával működtetni. A szakemberek sokat segíthetnek a tanároknak felismerni az erőszak első jeleit és megfelelő alternatívát tudnak biztosítani számukra a helyzetek szakszerű kezelésére. A pedagógusoknak pedig merniük kell segítséget kérni, mert az nem a munkájukban elszenvedett kudarc beismerése, hanem a megoldáshoz vezető út első lépése.

Természetesen az együttműködés sem fogja egy csapásra megoldani a problémát, de ilyen megoldás egyébként sem létezik. Ugyanakkor a helyi összefogás teremtheti meg annak az esélyét, hogy találjunk összetett, de ugyanakkor jó megoldásokat a kérdéskör kezelésére. Be kell látni ugyanis, hogy együttműködés hiányában minden gyermekkel foglalkozó szakember magára marad és nem tud időben intézkedni a helyzet békés feloldására. Az erőszaknak azonban komoly ára van. A megátalkodott fiatalokat börtönbe küldhetjük, de a problémát elhárító, együttműködést nélkülöző megoldásunk visszahull a társadalomra, hiszen évek múlva az ilyen sorsú fiatalok jelentős része segélyért fog sorba állni vagy újra a bűnözés útjára lép. Nincs tehát más választásunk, mert egy demokratikus környezetben - ahol a jog uralma érvényesül - az együttműködésnek nincs alternatívája.

Az intézményt terhelő felügyeleti kötelezettség különös súllyal vetődik fel minden olyan esetben, amikor a gyermek vagy a tanuló balesetet szenved. A közoktatási törvény rendkívül szigorúan szabályozza az iskola felelősségét a tanulónak a tanulói jogviszonnyal összefüggésben okozott kárért. A törvény 77. § (3) bekezdésében foglaltak szerint ugyanis az iskola a tanulónak, a tanulói jogviszonnyal összefüggésben okozott kárért vétkességére tekintet nélkül, teljes mértékben felel. A kártérítésre a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvének rendelkezéseit kell alkalmazni azzal a kiegészítéssel, hogy a nevelési-oktatási intézmény felelőssége alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő. Nem kell megtéríteni a kárt, ha azt a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. Amennyiben tehát az iskola a tanulónak tanulói jogviszonyával összefüggésben kárt okoz, lehetőség van arra, hogy a tanuló vagy törvényes képviselője az illetékes bíróságon az iskolával szemben kártérítési igényt terjesszen elő. (K-OJOGB-223/2007.)

Egy szülő levélben fordult hivatalunkhoz gyermeke óvodai balesete miatt. A panaszos beadványában előadta, hogy gyermekét egyik óvodás társa az iskola udvarán biciklijével elütötte, amely következtében nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szerzett. A szülő sérelmezte, hogy a balesetről őt nem értesítették, a gyermekhez pedig nem hívtak rögtön orvost, illetve kifogásolta, miért engedték meg, hogy az egyik gyermek az óvoda udvarán kerékpározhasson. Az intézményvezető nyilatkozatában tájékoztatott arról, hogy a felügyeletet elmulasztó óvónőt felelősségre vonták, valamint az összes pedagógus figyelmét felhívták arra, hogy a jövőben jobban ügyeljenek a gyermekek testi épségére. A házirendet pedig úgy módosították, hogy az óvoda területén tilos biciklit használni. Mivel az intézmény vezetője saját hatáskörben a jogszabályoknak megfelelően orvosolta a problémát, ezért az ügyet kezdeményezés megfogalmazása nélkül lezártuk. (K-OJOGB-468/2007.)

Egészségügyi problémákkal küszködő gyermekek, illetve tanulók óvodai, iskolai ellátása járhat a pedagógusok számára olyan többletfeladatokkal, amelyekről a gyermekek egészségi állapotának megőrzése érdekében kötelesek gondoskodni. A közoktatási törvény 10. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a gyermeknek joga, hogy nevelési intézményben biztonságban és egészséges környezetben neveljék. Ez az első jogosultság, amelyet a közoktatási törvény a gyermek, a tanuló számára nevesít. A törvény 41. § (5) bekezdésében foglaltak alapján a nevelési-oktatási intézménynek gondoskodnia kell a rábízott gyermekek, tanulók felügyeletéről, a nevelés és oktatás egészséges és biztonságos feltételeinek megteremtéséről. A gyermek jogainak tiszteletben tartása és védelme nem merülhet ki abban, hogy tartózkodni kell a megsértésüktől, hanem gondoskodni kell az érvényesülésükhöz szükséges feltételekről is.

Egy szülő fordult hivatalunkhoz és kérte tájékoztatásunkat. Beadványában előadta, hogy az iskola nem kívánja biztosítani lisztérzékeny gyermeke számára a speciális étrendnek megfelelő étkezést. A beadványozó csupán az üggyel kapcsolatos állásfoglalásunkat kérte. Tájékoztattuk a panaszost, hogy a közoktatási törvény 10. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a gyermeknek joga, hogy nevelési intézményben biztonságban és egészséges környezetben neveljék. A törvény 41. § (5) bekezdésében foglaltak alapján a nevelési-oktatási intézménynek gondoskodnia kell a rábízott gyermekek, tanulók felügyeletéről, a nevelés és oktatás egészséges és biztonságos feltételeinek megteremtéséről. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 41. §-a szerint a gyermekek napközbeni ellátásaként életkorának megfelelő nappali felügyeletét, gondozását, nevelését, foglalkoztatását és étkeztetését kell megszervezni. A jogszabály 146. §-a értelmében a gyermekek napközbeni ellátása keretében biztosított gyermekétkeztetés szabályait kell alkalmazni az általános iskolai menzai ellátás, továbbá - ha külön jogszabály másképpen nem rendelkezik - középfokú iskolai menzai ellátás keretében nyújtott étkeztetésre. A fent említettek alapján, ha az iskola biztosítja minden gyermek számára az étkeztetést, akkor csupán a tanuló lisztérzékenységére hivatkozva azt nem tagadhatja meg, és biztosítani kell a speciális étrend szerinti ellátást is. (K-OJOGB-664/2007.)

A közoktatási intézmény köteles felügyeletet biztosítani a kiskorú tanulók felett, és ennek keretében óvnia kell azok testi épségét, egészségét, vigyáznia kell értékeikre, gondoskodnia kell a tanulók erkölcsi védelméről. (K-OJOGB-658/2007.)

Néhány intézményvezető és pedagógus azonban olyan mértékben kíván megfelelni az előbb említett jogszabályi kötelezettségének, hogy jó szándékú kezdeményezéseik már a jogszerűség határát súrolják, sőt bizonyos esetekben túl is lépik azt. Még ha az iskolában fegyelmi vétség, szabálysértés vagy akár bűncselekmény történik vagy annak alapos veszélye fenyeget, az sem hatalmazza fel a pedagógust arra, hogy átvizsgálja a tanulók ruházatát, illetőleg csomagjait. A magánszférához való jog ugyanis minden embert megillető alapjog. A tanuló által elkövetett fegyelmi vétség, szabálysértés vagy bűncselekmény alapos gyanúja sem függesztheti fel e jogot, csak a jogszabályban erre feljogosított hatóságok tehetik meg, hogy a tanuló személyes holmiját átvizsgálják, és azok is csak az erre irányadó garanciális eljárási szabályok betartása mellett. Fegyelmi hatóságként az iskola által megbízott személyek a tényállás pontos megállapítása érdekében a közoktatási törvényben felsorolt cselekményeket alkalmazhatják (például egyéni vagy közös meghallgatás, tárgyalás, bizonyítási eszközök beszerzése és értékelése a tanuló együttműködésével), de ebben a körben sem kerülhet sor arra, hogy a tanár átvizsgálja a tanuló ruházatát, csomagját. Kizárólag abban a néhány, törvény által szabályozott szűk körben (például jogos védelem, végszükség) van lehetőség ideiglenesen, arányosan és a szükséges mértékben korlátozni a tanuló jogait, ha mások személye, javai vagy a közérdek sérül, illetve közvetlen veszélyben van. (K-OJOGB-280/2007.)

Egy kollégiumi nevelőtanár kereste meg hivatalunkat és kért tájékoztatást számos kérdést illetően. A panaszos állásfoglalásunk kérte alkoholszonda alkalmazásának jogszerűségéről, valamint arról, hogy átkutatható-e a kollégiumi tanulók csomagja, ha fennáll annak a lehetősége, hogy a tanulók szeszesital próbálnak az intézménybe bevinni. A beadványozó kérdéseinek másik része a kollégium szobáinak ellenőrzésére és a kollégium területének rendben tartására irányult. A beadványozót tájékoztattuk a fent említett álláspontunkról. (K-OJOGB-687/2007.)

Bizonyos esetekben a pedagógus a modern technika eszközeit is felhasználhatja, hogy minél teljesebben tudja ellátni felügyeleti kötelezettségét. A modern eszközök használatánál azonban fokozottan kell figyelni a tájékoztatási, adatvédelmi és egyéb garanciális előírások megtartására, hogy ezáltal is elkerülhessék személyiségi és oktatási jogok sérelmét.

Egy beadványozó egy iskola eljárásának jogszerűségéről kért állásfoglalást hivatalunktól. A panaszos szerint a számítógépteremben tartott órákon az iskola vezetősége egy program segítségével megfigyeli a diákok tanórai tevékenységét, abból a célból, hogy diákok ne emailezzenek, illetve ne látogassanak nem megengedett portálokat az interneten. Tájékoztattuk a panaszost, hogy a közoktatási törvény 41. §-ának (5) bekezdés értelmében a nevelési-oktatási intézménynek gondoskodnia kell a rábízott tanulók felügyeletéről. A törvény az értelmező rendelkezések között definiálja a felügyelet fogalmát, a 121. §-a (1) bekezdésének 11. pontja alapján felügyelet alatt a tanuló testi épségének megóvásáról és erkölcsi védelméről történő gondoskodást kell érteni a nevelési-oktatási intézménybe történő belépéstől annak jogszerű elhagyásáig terjedő időben, továbbá a nevelési, illetve a pedagógiai program részeként tartott kötelező, a nevelési-oktatási intézményen kívüli foglalkozások, programok ideje alatt. A felügyelet megszervezése a nevelési-oktatási intézmény feladata, melynek ellátásában nemcsak a pedagógus munkakörben foglalkoztatottak vehetnek részt. A felügyelet rendjét az iskola a belső szabályzataiban (pedagógia program, szervezeti és működési szabályzat, házirend) rögzíti. Ezen felügyelet körében a pedagógus a tanórai tevékenységet folyamatosan ellenőrizheti, így megteheti azt is, hogy számítástechnika órán egy program segítségével nyomon követi, hogy a diákok nem látogatnak-e el tiltott weboldalakra, nem leveleznek-e. A program tulajdonképpen a személyes megfigyelést helyettesíti, bár több is annál, mivel lehetővé teszi a tanteremben jelenlévő, összes diák számítógépen folytatott tevékenységének nyomon követését, ezért az érintetteket tájékoztatni kell a program alkalmazásáról annak érdekében, hogy az ne titkos megfigyelő eszközként, hanem az ellenőrzésre jogosult pedagógus helyettesítőjeként működjön. (K-OJOGB-217/2007.)

Az elmúlt évben is többször érdeklődtek hivatalunknál arról, milyen tárgyakat tarthatnak maguknál az iskolában a diákok. Ez a kérdés különös súllyal vetődik fel a mobiltelefonok tanórán és tanórán kívüli használatával kapcsolatban, hiszen ez az eszköz különösen alkalmas arra, hogy elterelje a tanulók figyelmét, megzavarja a tanítás rendjét. Amennyiben a tanuló az iskolában magánál tart egy tárgyat, akkor tulajdonjogából eredő egyik részjogosítványát gyakorolja. A tulajdonhoz fűződő jog alkotmányos alapjog, amely korlátozása csak más alapjog érvényesülése érdekében, és az Alkotmány 8. § (2) bekezdése értelmében csak törvényben történhet. Ilyen törvényi korlátozást fogalmaz meg a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 40. § (8) bekezdése is, amely szerint a házirend előírhatja az iskolába a tanulók által bevitt dolgok megőrzőben (öltözőben) való elhelyezését, illetve a bevitel bejelentését. A házirend a tanulói jogviszonyból származó jogok és kötelezettségek gyakorlásához, teljesítéséhez nem szükséges dolgok bevitelét megtilthatja, korlátozhatja vagy feltételhez kötheti. Ha az előírt szabályokat megszegik, a bekövetkezett kárért a nevelési-oktatási intézmény csak szándékos károkozás esetén felel. Az említett korlátozás azonban nem jelent teljes körű, általános felhatalmazást. Fontos látni, hogy e jogszabályhely alapján az iskolák nem tilthatnak ki tetszőlegesen mindenféle a tanuláshoz nem szükséges tárgyat. Annak a döntésnek, hogy valamit kitiltanak, ésszerűnek kell lennie, soha nem lehet önkényes. Általánosságban elmondható, hogy azok a tárgyak, amelyeket az emberek az adott helyre általában magukkal visznek, nem tilthatók ki. Álláspontunk szerint napjainkban a mobiltelefon olyan használati eszköz, amelyet az emberek - így a tanulók is - rendszeresen hordanak, folyamatosan használnak, és maguknál tartanak szinte mindig.

Mindezek alapján megállapítható, hogy a közoktatási intézmények házirendjükben generális jelleggel nem tilthatnak ki minden mobiltelefont, mint ahogyan nem tilthatják ki az összes ékszert, discmant vagy mp3 lejátszót sem. Kitilthatják ugyanakkor a feltűnően nagy értékű mobiltelefonokat, csakúgy mint a nagyobb értékű ékszereket, egyéb drága technikai eszközöket. Az, hogy egy bevitt dolog beletartozik-e a mindennapos használati tárgyak körébe vagy sem, mindig eseti mérlegelés tárgya kell, hogy legyen, erre csak nagy vonalakban lehet felállítani általános szabályt. Kitilthatók ellenben az egészségre, testi épségre veszélyes tárgyak.

Az iskola előírhatja a bevitt dolgok megőrzőben való elhelyezését, illetve a bevitel bejelentését is. A Polgári Törvénykönyv által a letét különös nemei között szabályozott a fürdők, kávéházak, éttermek, színházak és hasonló vállalatok, továbbá a ruhatárat üzemben tartók felelősségére vonatkozó szabályok a közoktatási intézményekre is alkalmazandók. Ez azt jelenti, hogy azokban a dolgokban bekövetkezett károkra nézve, amelyeket a látogatók - jelen esetben a tanulók - magukkal szoktak vinni, az intézmények felelőssége fennáll. Azonban ha megfelelő hely áll a látogatók rendelkezésére dolgaik megőrzése céljából, az intézmény csak az itt elhelyezett dolgokban esett kárért tartozik felelősséggel. Ezért írhatja elő az iskola a bevitt dolgok megőrzőben való elhelyezését.

Megjegyzendőnek tartjuk ugyanakkor, hogy a fentiek nem jelentik azt, hogy a tanulók ne lennének felelősségre vonhatók, ha tanórán nem a tananyaggal, hanem bármi mással, így a mobiltelefonjukkal - discmanjükkel stb. - foglalkoznak. A nevelési-oktatási intézményekben ugyanis a pedagógus joga és kötelezettsége, hogy a tanítás zavartalanságát biztosítsa. Ennek keretében, amennyiben a rend másképpen nem biztosítható, elveheti a tanulóktól azt a zavaró eszközt, amely megakadályozza, hogy a tanuló vagy társai a tanulásra koncentrálhassanak. Ez az intézkedés a tulajdonjog jogszerű korlátozásának minősül. Figyelemmel kell lenni azonban a jogkorlátozás céljára. Mivel a cél az volt, hogy a tanuló ne mással, hanem az órai anyaggal foglalkozzon, a korlátozás - a dolog elvétele - is csak addig terjedhet, amíg ez a cél fennáll. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy mihelyt az órának vége, a cél megszűnt, a dolgot vissza kell adni, ilyenkor a pedagógus a tanuló tulajdonában lévő tárgyat nem tarthatja többé magánál. Amennyiben a tanuló mobiltelefonjával akadályozza a tanítást, tőle a mobiltelefon elvehető, azonban amikor a foglalkozásnak vége, a pedagógus köteles azonnal visszaadni a dolgot tulajdonosának. A pedagógus tehát jogszerűen nem zárhatja el a tanuló mobiltelefonját. Más szankcióval, úgymint fegyelmező intézkedésekkel és fegyelmi eljárással kell a tanulót a jogkövető magatartásra rábírni.

Az elmúlt évben is több megkeresés érkezett hivatalunkhoz a tanulók külső megjelenésével, öltözködésével, hajviseletével kapcsolatban. A probléma fontosságát jelzi, hogy ilyen tárgyú megkereséssel intézményvezető is fordult hozzánk, aki azért kérte segítségünket, mert biztosítani akarta, hogy az általa vezetett iskola házirendje a jogszabályokkal összhangban álló rendelkezéseket tartalmazzon. Az öltözködés, a külső megválasztása az ember önrendelkezési jogához tartozik. E jog Alkotmányban biztosított alapjog, lényege, hogy az emberi személyiség szabad kibontakoztatásának lehetőségét biztosítja, méghozzá az állammal vagy az annak részéről eljáró szervvel, hatósággal szemben. Ez az általános személyiségi jog minden embert megillető alapjog. Minden embert, így nem csak a felnőtteket, hanem a gyermekeket, az iskola világában pedig a pedagógusokat és a tanulókat is megilleti. Ugyanakkor, mint a legtöbb alapjog, nem korlátozhatatlan. Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Ennek alapján tehát az alapjog korlátozása csak törvényben történhet.

A fentiekből az következik, hogy a saját külsejét minden ember szabadon alakíthatja, bizonyos tág korlátok között. Ilyen korlát például a jogszabályok ilyen vonatkozású, mindenkire vonatkozó tiltó előírásai, például a büntető törvénykönyv azon rendelkezése, amely az önkényuralmi jelképek viselését tiltja és büntetni rendeli. A közoktatási intézményekben folyó élet speciális viszonyait törvényi szinten a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény szabályozza. A közoktatási törvény több, a diákok öltözködésével kapcsolatba hozható rendelkezést tartalmaz. Ezek alapja, hogy a közoktatási intézmény köteles felügyeletet biztosítani a kiskorú tanulók felett, és ennek keretében óvnia kell azok testi épségét, egészségét, vigyáznia kell értékeikre, gondoskodnia kell a tanulók erkölcsi védelméről. Az öltözködéssel kapcsolatos iskolai előírások tehát kizárólag e célok érdekében születhetnek, hiszen, ha nem ezeket a célokat szolgálnák, akkor törvényi felhatalmazás nélkül, indokolatlanul korlátoznák a tanulók önrendelkezési jogát. A szabadságjogoknak ugyanis éppen az a lényege, hogy amíg törvény nem korlátozza őket, addig szabadon gyakorolhatók. A korlátozásnak pedig a fent idézett alkotmányi rendelkezés értelmében törvényben kell megtörténnie, az iskola saját belső normáiban (pedagógiai program, házirend) csak a törvényi korlátozás kifejtését, konkretizálását végezheti el, új indokokat nem alkothat.

Azok az öltözködésre vonatkozó iskolai előírások tehát, amelyek a tanuló testi épségét kívánják megőrizni, jogszerűek. Ilyen például, hogy bizonyos ékszerek nem hordhatók testnevelés órán, mert balesetveszélyesek, illetve, hogy műhelygyakorlatokon védőöltözetet kell használni. Azok az előírások is jogszerűek, amelyek nem feltétlenül a testi épséget, hanem a tanuló ruháját hivatottak védeni, ezek sok esetben nem is különíthetők el a balesetvédelmi előírásoktól. Nem jogszerű azonban az az előírás, amely csak azért rendel el öltözködési szabályokat, hogy ezzel "egyneműsítse" a tanulókat, hiszen nincs olyan törvényes cél, amely ezt megkövetelné. Szintén jogszerűtlen, ha az öltözködési szabályoknak mögöttes fegyelmezési célja van, hiszen a fegyelmezésnek a közoktatási intézményben más eszközökkel kell történnie. Ugyancsak jogszerűtlen, ha az öltözködési szabályok célja esztétikai követelmények, ízlésbeli elvárások kikényszerítése. (K-OJOGB-623/2007., K-OJOGB-670/2007.)

Egy beadványozó az iskolai házirend rendelkezéseinek jogszerűségéről kért tájékoztatást hivatalunktól. A panaszos előadta, hogy az iskola házirendje kötelező jelleggel előírta az iskolai ünnepi egyenruha kinézetét, megtiltotta a tanulóknak drága vagy hivalkodó ékszerek, értékcikkek, divatcikkek behozatalát, illetve viselését. A helyi szabályzat az épületen belül megtiltotta sapka viselését, illetve kizárta az intézmény felelősségét, ha a tanulók előbb említett értékeik eltűnnek. A panaszost tájékoztattuk hivatalunk fent említett állásfoglalásáról. (K-OJOGB-324/2007.)

Egy tanuló kért tájékoztatást hivatalunktól. A panaszos állítása szerint az iskola egyik tanára egy iskolai rendezvényen felszólította a tanulót, hogy vegye ki füléből a fülbevalót és szemöldökéből a testékszert, annak ellenére, hogy az intézmény házirendje szerint csak balesetvédelmi okból kötelezhető erre. A tanuló a házirend szabályaira hivatkozva nem tett eleget a pedagógus kérésének. A tanár ezért hazaküldte és fegyelmi eljárást helyezett kilátásba. A tanuló jelezni kívánta a történtek jogellenességét az intézmény vezetőjének, ehhez kérte állásfoglalásunkat. (K-OJOGB-809/2007.)

Az ember önrendelkezési joga, mint általános személyiségi jog, ahogyan azt korábban már jeleztük, minden embert megillető alapjog, így az iskola világában nem csak a tanuló, hanem a pedagógus is jogosult öltözködését a jogszabályi előírások által biztosított keretek között szabadon megválasztani. Az elmúlt évben is érkezett hivatalunkhoz panasz a pedagógusok külső megjelenésével, öltözködésével, hajviseletével kapcsolatban.

Egy intézményvezető kereste meg hivatalunkat. Az igazgató beadványában sérelmezte, hogy az egyik iskolai ünnepségen a fenntartó a Bocskai-ruhát viselő pedagógusok öltözékét kritikával illette. A fenntartó szerint ugyanis nyilvános iskolai rendezvényen ilyen ruházat viselése a pedagógus részéről nyílt politikai állásfoglalásnak minősül, amely megakadályozása az intézményvezető feladata. Az igazgató állásfoglalásukat kérte az esettel kapcsolatban.

Tájékoztattuk a panaszost, hogy az önrendelkezéshez való jog Alkotmányban biztosított alapjog, amely lényege, hogy az emberi személyiség szabad kibontakoztatásának lehetőségét biztosítja, méghozzá az állammal vagy az annak részéről eljáró szervvel, hatósággal szemben. Az általános személyiségi jog minden embert, így az iskola világában a pedagógusokat is megillető alapjog. Ugyanakkor, mint a legtöbb alapjog, nem korlátozhatatlan, de az Alkotmány 8. § (2) bekezdése értelmében korlátozása csak törvényben történhet.

A fentiekből az következik, hogy a saját külsejét minden ember szabadon alakíthatja, bizonyos tág korlátok között. Ilyen korlát például a büntető törvénykönyv azon rendelkezése, amely az önkényuralmi jelképek viselését tiltja és büntetni rendeli. Az általános jellegű, mindenkire vonatkozó jogszabályok természetesen hatályosak az oktatási szereplőkre is. A közoktatási intézményekben folyó élet speciális viszonyait azonban törvényi szinten a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény is szabályozza. A közoktatási törvény több öltözködéssel kapcsolatba hozható rendelkezést tartalmaz, ám ezek csak a diákokra vonatkoznak.

A pedagógusok öltözködésével kapcsolatos szabályozást a munkajog területén találhatunk, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 79. §-ában, amely a munkaruháról rendelkezik. Ezen szabályozás alapja, hogy a munkáltatónak óvnia kell a munkavállalók testi épségét, egészségét. A munkahelyi öltözködéssel kapcsolatos előírások tehát csak e cél érdekében születhetnek, hiszen más esetben törvényi felhatalmazás nélkül, indokolatlanul korlátoznák az ember önrendelkezéshez való jogát. A fentiek értelmében a pedagógusokat megilleti az önrendelkezés szabadsága, és a személyiség szabad kibontakoztatásának joga, amelynek része az öltözködés szabad megválasztása. Az öltözék megválasztásának csak jogszabályi korlátai lehetnek, így iskolai belső dokumentumokban sem lehet kötelezővé tenni, vagy megtiltani pedagógusok számára valamely viseletet az iskolai ünnepségeken. (K-OJOGB-223/2007.)

Több beadvány is érkezett hivatalunkhoz, amelyek az állami, önkormányzati fenntartású nevelési-oktatási intézményekben folytatható vallási nevelés felől érdeklődtek. A témakör megítélése szempontjából a közoktatási törvényen túl külön említésre méltó az Alkotmánybíróság 4/1993. (II. 12.) AB határozata, amely a vallásszabadság nevelési-oktatási intézményeken belüli érvényesülésével kapcsolatban tartalmaz elvi jelentőségű megállapításokat.

Az Alkotmány 60. §-a deklarálja, hogy a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára. A közoktatási törvény 11. § (1) bekezdésének h) pontja értelmében pedig a tanuló joga, hogy vallási, világnézeti vagy más meggyőződését tiszteletben tartsák.

Az emberi méltósághoz való jog, mint általános személyiségi jog magában foglalja a személyiség szabad kibontakoztatásához való jogot. A vallás az emberi minőség része, a vallásszabadság biztosítása a személyiség szabad kibontakozásához való jog érvényesülésének feltétele.

A vallásszabadságra a jog akkor képes hatást gyakorolni, ha a belső meggyőződés megnyilvánul, ez a megnyilvánulás a vallás gyakorlása. A vallás szabad megválasztását vagy elfogadását azon keresztül tudja védeni az állam, hogy az eszmék szabad áramlását biztosítja. Az állam kompetenciája csakis a meggyőződést alakító, illetve kifejező kommunikációs folyamatra korlátozódhat. A jognak tehát a külső feltételek biztosításával kell segítenie az emberi személyiség minél teljesebb kibontakozását.

Az állam fent vázolt helyzetéből következik semlegessége, sőt az állam vallási semlegességét kifejezetten elő is írja és garantálja az Alkotmány 60. § (3) bekezdése, amely szerint a Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik. Az egyház elválasztása az államtól azonban semmilyen befolyással nincs az államnak arra a kötelességére, hogy az Alkotmány 60. §-a alapján a pozitív és a negatív vallásszabadságot (a meggyőződés kinyilvánításához, illetve annak mellőzéséhez való jogot) megkülönböztetés nélkül kell biztosítania. A pozitív és a negatív vallásszabadság egyenrangú, az állam egyiket sem tekintheti alapesetnek, amelyhez képest a másik kivétel. Abból, hogy az állam maga semleges, nem a negatív vallásszabadság, s még kevésbé a vallási közömbösség támogatása következik. Az állam kötelessége az alapvető jogok tiszteletben tartására és védelmére a vallásszabadsággal kapcsolatban sem merül ki abban, hogy tartózkodik az egyéni jogok megsértésétől, hanem gondoskodnia kell a vallásszabadság érvényesüléséhez szükséges feltételekről, hogy mindenki számára a tudatos választás legyen lehetséges.

Az államnak tehát kötelessége, hogy a vallásos meggyőződés kinyilvánítása, tanítása és az életvitelben való követése, az egyházak működése, s ugyanígy a vallás elutasítása, továbbá a vallási meggyőződésről való hallgatás számára olyan teret biztosítson, amelyben a különböző felfogások szabadon képződhetnek és fejlődhetnek, s ezen keresztül lehetővé teszik az egyéni meggyőződés szabad kialakítását. Az államnak egyrészt ezt a szabad kommunikációs folyamatot kell biztosítania. Másrészt adott esetben gondoskodnia kell más alapvető jogok védelméről a vallásszabadsággal szemben is. Az államnak szabályozott kompromisszumot kell létrehoznia ott, ahol eleve az állami szabályozás hoz létre olyan helyzetet, amelyben a vallás és a vallástalanság szabadsága egymást kölcsönösen korlátozza. Ilyen "tér" például a kötelező iskolai oktatás keretében folyó világnézeti nevelés.

Az államnak, ezáltal az állami, önkormányzati fenntartású nevelési-oktatási intézményeknek is, vallási kérdésekben semlegesnek kell lennie. Az állam ugyanis ezekkel a mindenki számára nyitva álló iskolákkal valósítja meg a művelődéshez való jogot, és biztosítja az iskolakötelezettség feltételét. A semlegesség azt követeli meg, hogy iskolái tantervét, szervezetét és felügyeletét az állam úgy alakítsa ki, hogy a tanulóknak a vallási, illetve világnézeti információkat és ismereteket tárgyilagosan, kritikusan és pluralista módon közvetítsék. Az erre vonatkozó szervezeti megoldások akkor alkotmányosak, ha elvileg képesek biztosítani a társadalomban meglévő vélemények teljes körű, kiegyensúlyozott arányú és valósághű kifejezésre jutását. A semleges állami iskola tehát nem lehet elkötelezett egyetlen vallás vagy világnézet mellett sem, hanem a szabad és megalapozott választás lehetőségét kell nyújtania. A világnézeti ismeretek teljes körű, kiegyensúlyozott arányú és tárgyilagos tanításának az iskola működése egészében kell megvalósulnia. Tárgyilagos tanítás esetén az állam nem kényszeríthet egyetlen tanárt sem arra, hogy saját meggyőződését elhallgassa.

A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény 17. §-a kimondja, hogy az állam által fenntartott nevelési és oktatási intézményben az egyház fakultatív tantárgyként vallásoktatást tarthat.

A közoktatási törvény a gyermekek jogai között külön kiemeli vallásszabadsághoz való jogot. Ezen túlmenően kifejti, hogy az állam és a helyi önkormányzat a nevelés és az oktatás terén vállalt feladatainak gyakorlása során köteles tiszteletben tartani a szülőknek, illetve a gyámnak azt a jogát, hogy vallási és világnézeti meggyőződésüknek megfelelő oktatásban és nevelésben részesülhessenek gyermekeik.

A közoktatási törvény a pozitív vallásszabadság érvényesülésének elősegítése céljából előírja, hogy az állami és a helyi önkormányzati nevelési-oktatási intézményben lehetővé kell tenni, hogy a gyermek, illetőleg a tanuló az egyházi jogi személy által szervezett fakultatív hit- és vallásoktatásban vegyen részt. Az egyházi jogi személy a hit- és vallásoktatást óvodában a szülők, iskolákban és kollégiumban a tanulók és a szülők igénye szerint szervezheti. A hit- és vallásoktatás az óvodában az óvodai foglalkozásoktól elkülönítve, az óvodai életrendet figyelembe véve, az iskolában pedig oly módon szervezhető, hogy alkalmazkodjon a kötelező tanórai foglalkozások rendjéhez. A hit- és vallásoktatás tartalmának meghatározása, a hitoktató alkalmazása és ellenőrzése, a hit- és vallásoktatással összefüggő igazgatási cselekmények végzése, így különösen a hit- és vallásoktatásra való jelentkezés megszervezése, előmeneteli értesítések, bizonyítványok kiadása, a foglalkozások ellenőrzése az egyházi jogi személy feladata. Az iskola, a kollégium, illetve az óvoda - a nevelési-oktatási intézményben rendelkezésre álló eszközökből - köteles biztosítani a hit- és vallásoktatáshoz szükséges tárgyi feltételeket, így különösen a helyiségek rendeltetésszerű használatát, valamint a jelentkezéshez és működéshez szükséges feltételeket. (K-OJOGB-627/2007., K-OJOGB-756/2007.)

Folyamatosan érkeznek hivatalunkba olyan beadványok, amelyben a panaszosok az iskolai dohányzás kérdéskörében kérnek tájékoztatást. A közoktatási törvény 10. § (1) bekezdése kimondja, a tanulónak joga, hogy a nevelési-oktatási intézményben biztonságban és egészséges környezetben neveljék és oktassák. A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 6. § (9) bekezdése, részletezve a közoktatási törvény szabályait, megállapítja, hogy nevelési-oktatási intézményben, továbbá a nevelési-oktatási intézményen kívül a gyermekek, tanulók részére szervezett rendezvényeken tilos a szervezetre káros élvezeti cikkek, így többek között a dohánytermékek árusítása, fogyasztása.

A nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény számos paragrafusa foglalkozik a kérdéskörrel. A jogszabály szerint közforgalmú intézményben (a törvény értelmező rendelkezései alapján ide tartoznak a közoktatási intézmények is) csak a dohányzás számára kijelölt helyeken lehet dohányozni. De nem jelölhető ki ilyen hely, így tilos a dohányzás óvodákban, illetve közoktatási intézménynek a tanulók által is használt helyiségeiben. A törvény továbbá lehetőséget biztosít az iskolaszék számára, hogy az intézményt nemdohányzó intézménnyé nyilvánítsa. Ebben az esetben az intézmény területén dohányzóhely nem jelölhető ki, így az egész intézmény területén tilos a dohányzás. A nemdohányzó intézménnyé minősítés tényét jól látható és egyértelmű felirat, illetve jelzés alkalmazásával az iskolának a közforgalom számára nyitva álló bejáratánál, valamint a közforgalom által rendszeresen igénybe vett valamennyi helyiségében fel kell tüntetni. A törvény 7. §-a értelmében a dohányzási tilalmat megszegő tanulóval szemben fegyelmi eljárás kezdeményezhető. (K-OJOGB-142/2007., K-OJOGB-280/2007., K-OJOGB-692/2007., K-OJOGB-708/2007.)

Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a 2007-ben ülésező Országos Diákparlament is olyan fontos problémának ítélte az iskolában történő dohányzás kérdését, hogy ajánlásában felkérte az oktatási és kulturális minisztert, intézkedjen, hogy az óvodákhoz hasonlóan mindenki számára tilos legyen a dohányzás a közoktatási intézményekben is. Megítélésünk szerint is helyesebb lenne, ha a törvény nem csak a lehetőséget biztosítaná a nemdohányzó intézménnyé nyilvánításhoz, hanem kifejezett szabályozással nevelési-oktatási intézmények területén tiltaná bárki számára a dohányzást.

Tartalomjegyzék

előző
következő

  OKTATÁSI JOGOK BIZTOSÁNAK HIVATALA
  1055 - Budapest, Szalay u. 10-14.; e-mail: panasz@oktbiztos.hu

 Impresszum  
Főoldal