Beadványában egy szülő aziránt érdeklődött, hogy gyermekét más iskolába is írathatja-e, vagy csak abba, ahol az állandó lakóhelye van. A fentieknek megfelelően tájékoztattuk a panaszost, hogy a szabad iskolaválasztás joga alapján a szülő az általa választott bármely - a Magyar Köztársaság területén lévő - oktatási intézménybe beadhatja gyermeke felvételi kérelmét. (K-OJOGB-171/2007.)

Egy szülő arról számolt be, hogy nagyobbik gyermekét eltanácsolták az óvodából a településhez közigazgatásilag tartózó másik településen levő óvoda bezárása miatt. A szülő szerette volna kisebbik gyermekét is ebbe a nem körzetes óvodába íratni, hisz a testvérek külön óvodába járása lelki és anyagi többlet terhet jelent a szülőknek.

Tájékoztattuk, hogy hivatalunk állásfoglalása szerint az eltanácsolás jogszerűtlen. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 74. §- a tételesen sorolja fel az óvodai elhelyezés megszűnésének feltételeit. Ezek között nem szerepel az, hogy az óvoda javasolja a jogviszony megszüntetését. A felsorolás nem példálózó, hanem kimerítő jellegű, tehát az itt nem szereplő esetek mind jogszerűtlennek minősülnek. Az eltanácsolás nemcsak azért aggályos, mert a jogszabályok szó szerinti értelmezésének nem felel meg. Egy ilyen felszólítás vagy javaslat semmiféle jogi kötőerővel nem bír, de mégis komoly hatást tud gyakorolni a szülőre.

Tájékoztattuk továbbá arról is, hogy az óvodába való felvétel szabályait a közoktatási törvény 65. §-a tartalmazza. Az óvoda vezetője dönt a felvételről, aki a gyermek jelentkezését megtagadhatja, mert nem az az intézmény köteles a gyermek felvételét biztosítani. (K-OJOGB-268/2007.)

Egy szülő sérelmezte, hogy a körzetes óvoda igazgatója elutasította gyermekének felvételét helyhiányra hivatkozva. A gyermek napközbeni felügyelete nem megoldható és a szülő szerint az igazgató olyan gyereket is felvett időközben, akinek lakóhelye nem az óvoda körzetében található, vagy be sem töltötte a 3. életévét, holott a panaszos gyermeke a várólista 1. helyén szerepelt. Az intézményvezető nyilatkozatában kifejtette, hogy az óvoda túlterhelt, az OKÉV engedélyével a maximális csoportlétszámot is átlépték, egy csoport ideiglenes engedéllyel működik, és csak olyan gyermekeket vett fel az óvodába, akik iskolai előkészítésben kell, hogy részesüljenek vagy gyermek és családvédelmi szempontok szerint jogosult volt az elhelyezésre. Emellett az intézményvezető tájékoztatta a hivatalt arról, hogy a gyermeket már időközben felvette az óvodába. Mivel az intézményvezető az oktatási jogsérelmet saját hatáskörében orvosolta, kezdeményezést az ügyben nem fogalmaztunk meg. (K-OJOGB-313/2007.)

Egy szülő a következő kérdésekkel fordult hivatalunkhoz. Gyermeke beíratása után az intézmény összevont osztályokat indított, mivel nem volt elegendő első osztályos tanuló. A szülők ilyen feltételek mellett másik intézménybe szerették volna íratni gyermeküket, azonban a kiíratásért az iskola egy bizonyos összeg befizetését kérte a szülőktől. Másrészt a panaszos aziránt érdeklődött, hogy nem kötelező felvételt biztosító iskola elutasíthatja -e a felvételi kérelmeket pusztán a gyermekek lakóhelye alapján.

Tájékoztattuk a szülőt, hogy az oktatási jogszabályok alapján intézményváltás esetén a fenntartó az iskolaváltást pénzfizetéshez nem kötheti. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 13. § (1) bekezdése szerint a szülőt megilleti a nevelési, illetőleg nevelési-oktatási intézmény szabad megválasztásának joga. A nevelési, nevelési-oktatási intézmény szabad megválasztásának joga alapján gyermeke adottságainak, képességeinek, érdeklődésének, saját vallási, illetve világnézeti meggyőződésének, nemzeti vagy etnikai hovatartozásának megfelelően választhat óvodát, iskolát, kollégiumot.

A törvény 66. § (2) bekezdése részletesen szabályozza az iskolába való felvétel körülményeit. E szerint az általános iskola köteles felvenni, átvenni azt a tanköteles tanulót, akinek lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye a körzetében található (a továbbiakban: kötelező felvételt biztosító iskola). A kijelölt iskola, ha nem kötelező felvételt biztosító iskola, a tanuló felvételét csak helyhiány miatt tagadhatja meg. Ha az általános iskola a kötelező felvételi kötelezettsége teljesítése után további felvételi, átvételi kérelmeket is teljesíteni tud, köteles előnyben részesíteni azokat, akiknek a lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye azon a településen található, ahol az iskola székhelye, telephelye található. E körben a halmozottan hátrányos helyzetű tanuló felvételét csak helyhiány miatt tagadhatja meg. Ha az általános iskola a kötelező felvételi kötelezettsége teljesítése után további felvételi, átvételi kérelmeket is teljesíteni tud, és valamennyi felvételi kérelmet helyhiány miatt nem tudja teljesíteni, az általános iskola sorsolás útján dönt. A sorsolásra a felvételi kérelmeket benyújtókat meg kell hívni. Sorsolás nélkül is felvehető a halmozottan hátrányos, vagy sajátos nevelési igényű tanuló, továbbá az a tanuló, akinek sajátos helyzete indokolja. A sajátos helyzetet a helyi önkormányzat rendeletben állapítja meg.

A fent hivatkozott jogszabályhely szerint a nem kötelező felvételt biztosító iskola nem utasíthatja el a gyermekek felvételét pusztán a lakóhelyük alapján, helyhiány miatt azonban igen. (K-OJOGB-429/2007.)

Beadványában a szülő aziránt érdeklődött, hogy jogszerű-e ha sorsolással döntik el, hogy ki milyen nyelvet fog tanulni. Tájékoztattuk az álláspontunkról a panaszost, miszerint a törvényben garantált szabad tantárgyválasztáshoz való jogosultság csak az iskola lehetőségeihez képest gyakorolható, vagyis ha az intézmény nem tud elegendő számú pedagógust biztosítani az angol tanulásához, akkor nem kényszeríthető erre.

A sorsolás intézményével kapcsolatban az Alkotmánybíróság 15/1993. (III. 12.) számú határozatában kimondta, hogy a sorsolás útján történő kiválasztással a véletlenszerűség a diszkriminációt kizárja.

A fentiek értelmében tehát az iskola nem köteles mindenki számára az angol nyelv oktatását biztosítani, ha ahhoz nem rendelkezik a megfelelő eszközökkel. A sorsolás útján történő döntéssel pedig nem sértett jogszabályt az intézmény, az így történő kiválasztás nem diszkriminatív. (K-OJOGB-470/2007.)

Egy szülő sérelmezte, hogy gyermeke az iskolában nem az általuk választott angol nyelvet, hanem az igazgatónő által kijelölt németet köteles tanulni. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 11. § (1) bekezdés k) pontjában foglaltak szerint a tanuló joga különösen, hogy tanulmányai során - a pedagógiai programban és az érettségi vizsgaszabályzatban meghatározott keretek között - megválassza azokat a tantárgyakat, amelyeket tanulni kíván, valamint, ha erre lehetőség van, megválassza a tantárgyakat tanító pedagógust. Azonban ez a jogosultság csak az iskola lehetőségeihez képest gyakorolható. A közoktatási törvény 66. § (7) bekezdése ugyanakkor kimondja, hogy az iskolába felvett tanulók osztályba vagy csoportba való beosztásáról - a szakmai munkaközösség, annak hiányában a nevelőtestület véleményének kikérésével - az igazgató dönt. A jogszabály szerint tehát az igazgató döntése meghozatala előtt nem köteles sem a tanulók, sem a szülők véleményét kikérni. (K-OJOGB-624/2007.)

A panaszos beadványában kifogásolta, hogy német nemzetiségű falu óvodájában a gyermekeknek már tanítják a német nyelvet. Tájékoztattuk, hogy a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 5. §-a értelmében az óvodai nevelés nyelve a magyar, illetve a nemzeti és etnikai kisebbségek nyelve, de a nevelés, oktatás - részben vagy egészben - ezen kívül más nyelven is folyhat. A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény több helyen is elismeri a nemzeti és etnikai kisebbségek jogát, hogy anyanyelvi oktatásban, nevelésben részesülhessenek. Az állam ugyanis a magyarországi kisebbségek anyanyelvét közösség-összetartó tényezőként ismeri el és támogatni rendeli. Az állam tekintet nélkül arra, hogy a nevelési, oktatási intézménynek ki a fenntartója, támogatja a kisebbségek által használt nyelv alkalmazását a kisebbségi nevelésben, oktatásban. (K-OJOGB-764/2007.)

Egy szülő sérelmesnek találta, hogy gyermekének osztályfőnökét, akinek a munkájával a szülők maximálisan meg vannak elégedve, az igazgató leváltotta. Tájékoztattuk, hogy a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 11. § (1) bekezdés k) pontja értelmében a tanuló joga különösen, hogy tanulmányai során - a kerettantervben, a pedagógiai programban és az érettségi vizsgaszabályzatban meghatározott keretek között - megválassza azokat a tantárgyakat, amelyeket tanulni kíván, valamint, ha erre lehetőség van, megválassza a tantárgyakat tanító pedagógust.

A közoktatási törvény fenti rendelkezése megteremti a lehetőséget a pedagógus megválasztásához, a törvény azonban maga korlátozza ezt a tanulói jogot, amikor kimondja, hogy ennek gyakorlására csak az intézmény lehetőségeihez képest van mód. A közoktatási törvény 54. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a közoktatási intézmény vezetője gyakorolja a munkáltatói jogokat, és dönt az intézmény működésével kapcsolatban minden olyan ügyben, amelyet jogszabály vagy kollektív szerződés (közalkalmazotti szabályzat) nem utal más hatáskörébe. Ezen jogszabályi rendelkezésből következik, hogy az osztályban tanító pedagógusok kijelölésének kérdésében az intézményvezető jogosult dönteni.

Az oktatási jogok biztosa nem vizsgálhatja e döntések célszerűségét, annak felelősségét a döntéshozó viseli. (K-OJOGB-425/2007)

Egy beadványozó aziránt érdeklődött, hogyan szerezhetne érettségi bizonyítványt úgy, hogy 21. életévét már betöltötte. A kiválasztott iskola ugyanis a felvételi kérelmét a korára való tekintettel elutasította.

Tájékoztattuk, hogy a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 52. § (1) bekezdés c) pontja szerint nappali rendszerű iskolai oktatásban a tanuló abban az évben kezdhet utoljára tanévet, amelyben betölti - középiskola és szakiskola esetén - a huszonkettedik életévét. Ez a határidő egy évvel meghosszabbítható abban az esetben, ha a tanuló az általános iskola első évfolyamán a tanulmányait a hetedik vagy a nyolcadik életévében kezdte meg, továbbá, ha olyan szakképzésben vesz részt, amelyben a szakképzési évfolyamok száma meghaladja a kettőt.

A fentiekre tekintettel tájékoztattuk a panaszost, hogy joga van tanévet kezdeni, méghozzá nappali rendszerű iskolai oktatásban. Ha nappali rendszerű oktatás nem valósul meg abban az iskolában, amelybe jelentkezett, a közoktatási törvény 78. §-a értelmében tanulmányait felnőttoktatás keretében folytathatja. A 78. § szerint ugyanis az, aki nappali rendszerű iskolai oktatásban nem tud vagy nem akar részt venni, attól a tanévtől kezdve, amelyben a tizenhatodik életévét betölti, a munkahelyi, családi vagy más irányú elfoglaltságához, a meglévő ismereteihez és életkorához igazodó iskolai oktatásban (a továbbiakban: felnőttoktatás) kezdheti meg, illetve folytathatja tanulmányait. A felnőttoktatásban a nevelés és oktatás megszervezhető a nappali oktatás munkarendje, továbbá esti, levelező vagy más sajátos (például távoktatás) munkarendje szerint. Nappali oktatás munkarendje szerint azok részére szervezhető meg az oktatás, akik a törvény alapján nappali rendszerű iskolai oktatásban vehetnek részt.

Aki betölti a 22. életévét, tanulmányait kizárólag felnőttoktatás keretében folytathatja a 78. § (1) bekezdés c) pontja alapján. Ez a határidő maximum egy évvel meghosszabbítható abban az esetben, ha a tanuló az általános iskola első évfolyamán a tanulmányait a hetedik életévében kezdte meg, továbbá, ha olyan szakképzésben vesz részt, amelyben a szakképzési évfolyamok száma meghaladja a kettőt.

Tájékoztattuk, hogy mivel még csak a 21. életévét töltötte be, jogosult arra, hogy nappali rendszerű oktatásban tanévet kezdjen, illetőleg arra is, hogy tanulmányait felnőttoktatás keretében folytassa. (K-OJOGB-373/2007.)

A beadványozó a többcélú oktatási intézményekben tanuló gyermekek belső felvételiztetése, valamint a tanulói jogviszony megszüntetése felől érdeklődött.

A közoktatási törvény 66. § (4) bekezdése szerint ha a többcélú közoktatási intézmény az általános iskolai feladatok mellett gimnáziumi, szakiskolai, szakközépiskolai feladatok közül bármelyiket ellátja, nem tarthat felvételi vizsgát azoknak a tanulóknak, akik a többcélú intézmény keretében fejezték be az általános iskolai tanulmányaikat. A tanulók a pedagógiai programban meghatározottak alapján folytatják tanulmányaikat a megfelelő iskolatípus szerinti oktatásban.

E bekezdés szerint ha az egységes iskola az általános iskolai feladatok mellett gimnázium, szakközépiskola és a szakiskola feladatai közül legalább kettőt ellát, a pedagógiai programjában kell meghatározni, hogy a közös követelmények teljesítése után milyen feltételek teljesítésével milyen kiegészítő tanulmányokat kell folytatni. A felvételi kérelmek elbírálásánál a halmozottan hátrányos helyzetű tanulókat előnyben kell részesíteni. Az előnyben részesítés feltételeit a pedagógiai programban kell meghatározni.

A fentiek alapján álláspontunk szerint többcélú oktatási intézményben tanuló diákok számára felvételi eljárás nem szervezhető, ha tanulmányaikat ugyanazon oktatási intézményben kívánják folytatni. Ennek menetét a pedagógiai program határozza meg, amely bizonyos követelményeket szabhat a tanulók számára abban az estben, ha az iskola többféle középiskolai feladatot is ellát (gimnázium, szakközépiskola, szakiskola).

A közoktatási törvény 66. § (6) bekezdése akképpen rendelkezik, hogy a többcélú közoktatási intézmény a tankötelezettség ideje alatt a tanuló jogviszonyát nem szüntetheti meg, amíg a tanulmányok folytatására bármelyik iskolai feladatot ellátó intézményegységben lehetőség van. A tankötelezettség megszűnése után a tanulói jogviszony megszüntetésére az egységes iskolában a középiskolára, az összetett iskolában, továbbá a közös igazgatású közoktatási intézmény és az általános művelődési központ iskolai feladatot ellátó intézményegységeiben az ellátott feladatoknak megfelelő iskolatípusra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. (K-OJOGB-639/2007.)

Egy hazai kollégium igazgatója fordult hivatalunkhoz a kollégiumban lakó szlovák állampolgárságú középiskolás diákok tandíjfizetési kötelezettségével kapcsolatban.

A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 110. § (1) bekezdése határozza meg a nem magyar állampolgár kiskorú magyarországi tankötelezettségének esetköreit. Jelen problémakörre a közoktatási törvény 110. § (1) bekezdésének b) pontja vonatkozik, mely szerint a nem magyar állampolgár kiskorú akkor tanköteles Magyarországon, ha a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény szerint a szabad mozgás és tartózkodás jogát Magyarországon gyakorolja.

A szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény 6. § (1) bekezdésének c) pontja határozza meg a magyarországi tanulmányok folytatása esetére az EGT-állampolgár tartózkodásának feltételeit: "A három hónapot meghaladó tartózkodásra az az EGT-állampolgár jogosult, (.) aki tanulmányok - ideértve a szakképzést, továbbá a felnőttképzést, ha annak képzési programja akkreditált - folytatása céljából felvételt nyert a közoktatásról vagy a felsőoktatásról szóló törvény hatálya alá tartozó oktatási intézménybe, és beutazásakor elegendő forrással rendelkezik önmaga és családtagjai számára ahhoz, hogy tartózkodásuk ne jelentsen indokolatlan terhet a Magyar Köztársaság szociális ellátórendszerére, valamint külön jogszabályban meghatározottak szerint biztosítási jogviszony keretében jogosult az egészségbiztosítási szolgáltatások igénybevételére, vagy azok fedezetéről a jogszabályok rendelkezései szerint maga gondoskodik." Az ebben a bekezdésben meghatározott feltételeket teljesítő EGT-állampolgárnak a házastársa, valamint eltartott gyermeke jogosult tartózkodásra.

Ezen feltételek meglétét a tanuló nevelési-oktatási intézménybe történő felvételénél igazolni kell. Ez a korábbi tartózkodási engedély helyett kiállított regisztrációs igazolással történik. A törvény a 2004/38 EK irányelvben megfogalmazott szabályoknak megfelelően a három hónapnál hosszabb ideig tartózkodó EGT-állampolgárok számára bejelentési kötelezettséget ír elő jogszabályban meghatározott okiratok bemutatásával, illetve csatolásával. Ezután az eljáró hatóság azonnal kiállítja a tartózkodás bejelentéséről szóló regisztrációs igazolást, amely a bejelentkezés tényét és időpontját tanúsítja.

A közoktatási törvény a nem magyar állampolgárok magyarországi tanulmányai esetében két esetkört különböztet meg.

Az első esetben a nem magyar állampolgár kiskorú tartózkodási joggal rendelkezve szülőjével együtt tartózkodik Magyarországon. Ezzel szemben a második esetben a kiskorú tanuló szülője nélkül tartózkodik Magyarországon.

Az első esetkörre a közoktatási törvény 110. § (4) bekezdése vonatkozik, ami szerint a nem magyar állampolgár mindaddig, ameddig a 2007. évi I. törvény szerint gyakorolja a szabad mozgás és tartózkodás jogát Magyarországon az óvodai nevelést, és - amennyiben tankötelessé válik - az iskolai nevelést és oktatást, a kollégiumi nevelést, a pedagógiai szakszolgálatokat a tankötelezettség fennállása, továbbá a tankötelezettség ideje alatt megkezdett és a tankötelezettség megszűnése után folytatott tanulmányok alatt a magyar állampolgárokkal azonos feltételekkel veheti igénybe, tehát ingyenesen vehet igénybe minden olyan szolgáltatást, amely a magyar állampolgárságú tanulók számára ingyenes.

Ezen szolgáltatások gyakorlásának feltételeit részletesen a közoktatási törvény 110. § (6) bekezdése tartalmazza. E jogszabályi rendelkezés alapján a nem magyar állampolgárú kiskorú abban az esetben jogosult a magyar állampolgárokkal azonos szolgáltatások igénybevételére, ha szülőjével együtt tartózkodási joggal rendelkezik és a szülő ellátásuk biztosítása érdekében keresőtevékenységet folytat. A jogalkotó nem határozza meg expressis verbis a keresőtevékenység folytatásának helyét, de a keresőtevékenység folytatásának feltételként történő meghatározása mögött az a vélelmezhető jogalkotói szándék húzódik meg, hogy a szabad mozgás és tartózkodás jogát Magyarországon gyakorló személyek és családtagjaik elegendő forrással rendelkezzenek ahhoz, hogy magyarországi tartózkodásuk ne jelentsen indokolatlan terhet a Magyar Köztársaság szociális ellátórendszerére. Állásfoglalásunk alapján ez a jogalkotói cél akkor teljesül, ha a szülő tartózkodási ideje alatt Magyarországon folytat keresőtevékenységet. Ezen feltételek meglétét szintén a regisztrációs igazolás tanúsítja.

A második esetkört - amikor a tartózkodási joggal rendelkező nem magyar állampolgár tanuló szülője nélkül tartózkodik Magyarországon - a közoktatási törvény 110. § (8) bekezdése szabályozza. Ez esetben a tanulót az óvodai, iskolai és kollégiumi ellátásért, továbbá a pedagógiai szakszolgálatok igénybevételéért díjfizetési kötelezettség terheli. A díj mértéke nem haladhatja meg a szakmai feladatra jutó folyó kiadások egy tanulóra jutó hányadát. A közoktatási intézmény vezetője a díjat a fenntartó által meghatározott szabályok alapján csökkentheti, illetve elengedheti Ezen tanulók után állami normatíva nem igényelhető, és egyéb kedvezmények sem járnak. (K-OJOGB-694/2007.)

Egy külföldön közszolgálatot teljesítő szülő középiskolában tanuló gyermeke évhalasztásával kapcsolatban fordult hivatalunkhoz.

A beadványozót tájékoztattuk arról, hogy az 1993. évi LXXIX. törvény értelmében a szülő köteles beíratni tanköteles gyermekét nevelési-oktatási intézménybe. A tanulói jogviszony a beiratkozás napjával jön létre.

A törvény 69. § (5) bekezdése alapján szünetel a tanulói jogviszonya annak, akinek engedélyezték, hogy tanulmányait megszakítsa, illetőleg, akit fegyelmi határozattal a tanév folytatásától eltiltottak. A tanulónak a tanulói jogviszony szünetelése alatt is joga, hogy látogassa az iskola létesítményeit, tájékoztatást kapjon az őt érintő kérdésekben, kérje átvételét másik iskolába. A tanuló a tanulói jogviszonyon alapuló jogait - ha jogszabály másképp nem rendelkezik - a tanulói jogviszony szünetelése alatt is gyakorolhatja. A törvény 109. § (1) bekezdése szerint magyar állampolgár engedély nélkül folytathat tanulmányokat külföldön. A (2) bekezdés szerint továbbá magyar állampolgár tankötelezettségét külföldi nevelési-oktatási intézményben is teljesítheti. A lakóhellyel, ennek hiányában tartózkodási hellyel rendelkező, tanköteles tanuló esetén a tanulmányok külföldön történő folytatását - a tanköteles gyermek nyilvántartása céljából - be kell jelenteni a lakóhely, ennek hiányában tartózkodási hely szerint illetékes községi, városi, fővárosi kerületi, megyei jogú városi önkormányzat jegyzőjének, illetőleg, ha a tanuló már hazai iskolába beiratkozott, az iskola igazgatójának.

Az állandó lakóhellyel rendelkező tanulónak a külföldi tanulmányok alatt szünetel a magyarországi tanulói jogviszonya. (K-OJOGB-354/2007.)